Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Nevezetes Klauzál-kori tétényi esküvők

Az 1848-as miniszter kistétényi esküvője írás kapcsán, érdekességképpen átnéztem a nagytétényi plébániatemplom matrikuláinak Klauzál Gábor tétényi tartózkodása idejére eső 1850-1866 közötti időszakának házasultak könyvi bejegyzéseit, arra keresve a választ: vajon voltak-e még más – a helytörténet számára érdekes – jeles esküvők Tétényben...?
MÉGÚJABB!


Az 1816-1867. év házasultak anyakönyve  50. oldalától kezdve a „kutatást”, a lap tetején, az 1848-as esztendő záróbejegyzéseként rögtön az újonnan kinevezett Klauszrigler atya első beírása olvasható, melyben tájékoztatást ad a tétényi és a pusztavámi (1909-ig Ondód) plébánosok egymásközti, cambium útján történt díszpozíció cseréjéről:


Berghammer Károly és Klauszrigler János diszpozíció cseréjének anyakönyvi bejegyzése

Nagyon Tisztelendő Berghammer Károly a híveknek nyughatatlánságok miat a Tétényi Plébániát az Ondódi Plébániával felcserélvén ezen megházasultattnak jegyzőkönyvét folytatta mint Tétényi lett és Ondódi vol Plébános Klauszrigler Evang. János 1848. évben December hó 2-án.

Az 53 éves Klauszrigler Evang. János atya tehát 1848 utolsó hónapjától lett a tétényi plébánia vezetője, ahol egészen 1867. július 27-én bekövetkezett haláláig (vagyis négy hónap híján 19 éven át) szolgált, „lefedve” ezzel teljes egészében Klauzál Gábor kistétényi tartózkodásának időszakát. Az anyakönyvi bejegyzések szerint az utolsó évében már (minden bizonnyal betegsége miatt) helyettesítették, egy-egy alkalommal a környező plébániákról, de főként a budai ferences rend szerzetesei, közülük is elsősorban P. Seitz Edmund OFM áldozár (1811-1878†) – ezidőtájt emeritus vasárnapi hitszónok, aki 1866 nyarától az új plébános – Károly János 1867 júliusi kinevezéséig – egy éven át a tétényi plébánia kisegítő lelkésze volt (misézett, keresztelt, esketett, temetett, stb.), így igazán megérdemli, hogy az Ő emléke is bekerüljön a tétényi krónikákba…

Visszatérve Klauszrigler atyához, működési ideje alatt összesen 366 házasságkötés történt Tétényben, közülük 320 párt adott össze személyesen, s ebből 20 esketésnek (6,5%) volt a helyszíne a kistétényi Szent Mihály kápolna, évenkénti bontásban:

 1849 = 14  1850 = 19 1851 = 23  1852 = 35 (4)  1853 = 21 (2)  1854 = 18 (3)
 1855 = 17 (2)  1856 = 17 (2)  1857 = 11 (1)  1858 = 15 (1)  1859 = 8 (1)  1860 = 26 (2)
 1861 = 21 (3) 1862 = 21 (–)  1863 = 23 (1)  1864 = 11 (–)  1865 = 9 (–)  1866 = 11 (–)

Lássunk hát néhány nevezetesebb tétényi esküvőt, melyek nem utolsó sorban vett renezési elve: a valamiképpeni Klauzál Gábor személyéhez történő köthetőségük:

1852.március 8.: Presenszky Tóbiás és Kopetz Rozália


Presenszky Tóbiás és Kopetz Rozália házassági anyakönyvi bejegyzése

A nagytétényi háztulajdonos 55 éves „ifjú” férj, pruzsinai Presenszky Tóbiás (1787-?) nyug. cs.kir. kapitány, testvéröccse: Presenszky Vince (1803-?) ügyvéd, Klauzál Gábor pesti piarista gimnáziumban volt osztálytársa, édesapjuk id. Presenszky Tóbiás (1765-?) a pesti egyetem orvosi karán végzett 1782-ben előbb sebész-, majd 1790-ben szülésmesterként (kirurgus doktor), 1788-ben nyert polgárjogot Pesten, a család a nyugat-magyarországi gradišćei horvát Mosonújfalúból (ma: Neudorf) került fel a fővárosba illetve az utódok tekintetében egy kicsivel délebbre, majd vissza nyugatra…, a már 1836-ban is „pensionatus capitaneus”, vagyis kiszolgált katonatisztnek a tétényi Kopetz Rozáliától (1812-?) még a házasságuk előtt született egy leánya, akit így mint „törvénytelen”-t keresztelt meg Berghammer Károly nagytétényi plébános…, érdekes az anyakönyvben szereplő „illegitimus” esküvőjük utáni korrektúrája, áthúzva a szó eleji „il”-t illetve mondatba rendezve a szó végét, egyszeriben „legitimate por matrimonium” vagyis házasságkötéssel törvényesített lett…


Presenszky Zsuzsanna és Hutta Gáspár házassági anyakönyvi bejegyzése

Presenszky Zsuzsanna (1836-?) 3 évvel szülei kései menyegzője után, 1855-ben kötött házasságot Hutta Gáspár (1830-?) vasmegyei postamesterrel, ám különösképpen nem a tétényi plébános vezette Őket oltár elé, hanem a szomszédos promontori pap Horvátovszky Vilmos (1795-1879†) atya, s hogy miért éppen Ő...?

Talán a császári obsitos örömapa iránt érzett tiszteletétől vezérelve…, a budafoki plébánosról ugyanis közismert volt dinasztia iránti elkötelezettsége (nem véletlenül lehetett a császárhű kléruselit-képző bécsi Frintaneum (más néven Augustineum) intézetének eminens papnövendéke, ahol egyébiránt kollégiumtársa volt – többek mellett – az a Nehiba János (1794-1875†) későbbi kalocsai püspök, aki későbbeni jóbarátja, Klauzál Gábor (Szabó-házban felravatalozott) holttestét és koporsóját beszentelte volt, annak Szegedre szállíttatása előtt..., Horvátovszky atya császári tisztek iránti „elkötelezettségének” egyébként nem ez a tétényi esketés volt a csúcspontja, hanem 2 évvel korábbi felbuzdulása…, történt ugyanis, hogy az Orsován fondorlatosan megtalált Szentkoronát Budára szállító „Erzherzog Albrecht” osztrák páncélozott hajó, 1853. szeptember 14-i promontori „kitérőjén”, megpihenvén az ünnepélyes budai beúszás előtt (és persze hitelesítendő a szent ereklyéket), kikötött a hadigőzős Budafok partjainál, minek örömére kapva az alkalmon Horvátovszky atya a koronát kísérő díszszázad négy k.u.k tisztjét a plébánia szalonjában megvendégelte vacsorára…, s hogy mindez miként kapcsolódik Klauzál Gáborhoz?, s főként a kistétényi esküvőjéhez?..., nos, a szabadságharcunk végén „nyoma veszett” – Ferenc József legitimációja szempontjából létfontosságú – Szentkoronánk rejtekhelyének felkutatója, Wargha István (1808-1876†) osztrák spicli, éppen Klauzál Gábor és Schmidt Emma házasságkötésének napján, vagyis 1853. április 27-én indult el Kempen „rendőrminiszter” titkos megbizatásában Bécsből Londonba, hogy ott beférkőzve Kossuth emigrációs köreibe, szimatot fogjon…

1852. november 10.: Kléh István és Szpivák Jozefa


Kléh István és Szpivák Jozefa házassági anyakönyvi bejegyzése

Láposi Kléh István (1825-1913†) pesti ügyvéd, az 1848/49-es szerepvállalásai  miatt (kezdve a márciusi eseményekben vitt tevékeny szerepével, majd az abszolút kormány megbuktatásának emlékéül elsőként a krónikások sorában, március 18-án frissiben kiadott „A pesti forradalom története” c. röpiratával – benne annak rendje és módja szerint megemlítve Klauzál Gábor múlhatatlan érdemeit – később tetézve a „bajt” Kossuth pénzügyminisztériumi titkára, majd nemzetőr őrnagyként 1849-ben, Szatmár vm. kormánybiztosa) mindezekért érthetően Világos után menekülni kényszerült, s bujdosása „közben” nőül vette, a tétényi birtokos Szpivák József (1800-1864†) fűszer- és gyarmatárú kereskedő, – nomen est omen – „Schönen Ungarin”, vagyis „Szép magyar nőhöz” címzett pesti fűszerüzlet tulajdonosa három leányának legszebbikét, Szpivák Jozefa (1829-1895†) kisasszonyt…

Az esküvő két illusztris tanúja: a szomszédos kastélyból „áthívott” gr. szentgyörgyi Hugonnai Kálmán (1809-1875†) helyi földbirtokos (talán, az ekkor 5 esztendős leánykája, Vilma kisasszony volt az egyik koszorúsleány…), és Szepessy Eduard (1810-?), annak a Szepessy Ferenc (1775-1838†) Pest szab. kir. város 1843-1848 között volt főpolgármesterének egyetlen fia, aki a városházán 1848. március 15-én megtartott nyilvános közgyűlés elnökeként „törökös bólintással” jóváhagyta a 14 tagú „Pest Városi Rendre Ügyelő Választmány” (ismertebb nevén: Közcsendi Bizottmány) soraiba elsők között beválasztott Klauzál Gábor kinevezését, hogy aztán áprilisban lemondva tisztségéről, gyorsan Bécsbe meneküljön „gyógykezelésre”…

Az ifjú férj az „enyhülés” idején jól menő ügyvédi irodát nyitott Pesten, közben 1861-től közel 50 éven át fővárosi képviselő (is) volt, melynek elismeréseként 1907-ben Budapest Székesfőváros díszpolgárává választatott...

Visszatérve a menyasszonyra: Szpivák Jozefa fiatal leányként – az Erkel Ferenc karnagy vezette – „Pest-Budai Hangászegyesület” énekiskolájának volt tehetséges növendéke, 1845/47-ban énekével több műelőadáson is elismerést vívott ki magának...


Szpivák Jozefa és Klauzál Gábor
(Pesti Hirlap, 1846. június 11.)


Deák Ferenc és Klauzál Gábor
(Pesti Divatlap, 1846. június 16.)
S talán Klauzál Gábor is megcsodálhatta volna trilláit, ha nem éppen Deák Ferenccel és elvbarátaival mulatta volna indokolatlanul máshol éppen akkor az időt, mikor „a kongó ürességű országgyűlés” helyett éppenséggel beugorhattak volna a Redoutba is, ahol Jozefa kisasszony és növendéktársai „igen csekély közönség jelenlétében” brillíroztak…, Klauzál Gábor illetve „botrányos részvétlenség” ide vagy oda, tanárai szerint Szpivák Jozefa fényes jövő elé nézett, s ez a jóslat talán be is teljesülhetett volna, ha a Nemzeti Színházban tervezett, ám egy apró malőr miatt meghiúsult bemutatkozó fellépése nem egy sajtóban zajló nyilatkozatháborúba torkollik…, történt ugyanis, hogy a teátrum „Életképek” címen futó 1847. évi őszi játéksorozata, szeptember második heti műsorrendje csütörtök estére meghirdetett „Bűvös vadász” c. háromfelvonásos operája címszereplő szopránjaként Szpivák Jozefát tüntették fel az értesítőkben, akit állítása szerint erről a megtisztelő felkérésről elfelejtették értesíteni, minek okán érthetően távol maradt mind a három felvonástól, de végül nem az így meghiúsult debütálása paprikázta fel igazán a fűszereslányt, hanem hogy a darab elmaradását az énekesnő betegségére „fogta” a színház, az ezt sérelmező sajtónyilatkozatára aztán Szigligeti Ede rendező hivatalos ellennyilatkozatot adott ki, melyben megcáfolta Szpivák kisasszony állításait, aki csalódottságában még azelőtt szakított a „világot jelentő deszkáktól”, mielőtt azokra első alkalommal ténylegesen felléphetett volna…


Nemzeti Színházi Értesítő
- a megtartandó előadásról

Nemzeti Színházi Értesítő - a darab elmaradásáról





 Szpivák Jozefa nyilatkozata  Szigligeti Ede ellennyilatkozata

Kléh Istvánnal kötött házasságából három gyermekük született, de csak egyikük élte meg a felnőtt kort: dr. Kléh László (1853-1933†) ügyvéd, kinek fiatalon elhunyt egyetlen fiával a láposi Kléh-család ezen ága kihalt…

 
Sillye Gábor   
Végül említtessék meg Jozefa két „Schönen Ungarin” leánytestvére „szerencsés” kiházasítása is, elsőként az idősebbik húg: Szpivák Amália (1831-1862†), kinek férje a kalandos életutat bejárt hajdúhadházi Sillye Gábor (1817-1894†) ügyvéd, mindenekelőtt: Klauzál Gábor 1848-as országgyűlési képviselőtársa, ezen túlmenően: 1849-es kormánybiztos, nemzetőrségi főparancsnok, hajdúkapitány, mindezekért „jutalmul” Világos után: kötél általi halálra ítélt, melyet 10 évi várfogságra enyhítettek, hogy aztán 1856 decemberében szabadulva, bepótolva gyorsan az elvesztegetett éveket a következő évben megházasodjék, s „angyalszelídségű nőjének” hála sokasodjék, később újra hajdúkapitány lett (mint ilyen az utolsó), s még Debrecen város főispáni tisztségébe is belekóstolt, stb…

Az ifjabbik húg: Szpivák Karolna (1834-1884†), férje hevesi Bellaagh István (1825-1917†) ítélőtáblai bíró, kitől egy felnőttkort megélt fia született, Bellaagh Kálmán (1859-1927†) főreáliskolai fizika és csillagászat tanár, kivel kapcsolatban érdemes megemlíteni, Ferenc József 1901-es Angolkisasszonyok pesti tanintézetében tett legmagasabb látogatása során – az uralkodót elkápráztatandó – bemutatóóráján tett „mutatványait”: elsőként az elsötétített tanterem falára vetítette Őfelsége arcképét, majd Röntgen sugarakkal átvilágítva két vastag fadeszkát, elővarázsolta a közéjük rejtett fémbetűs „Éljen a király!” feliratot, az uralkodói látogatásra a pontot végül a nővérek tették fel, fonográfról lejátszva – a saját előadásukban „felénekelt” – Vörösmarty Mihály Fóti dalát, benne „A legelső magyar ember a király” c. strófával..., még szerencse, hogy egy tréfás kedvű apáca nem cserélte véletlenül össze a viasztekercseket, és igazi megkepetésként, nem Kossuth Lajosnak az aradi vértanúk emlékműve felavatása kapcsán, 1890-ben rögzített dörgedelmes hangfelvételét játszották be az uralkodónak, gondolom elmaradt volna Őfelsége szokásos: „Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve" búcsúzása…

1857. október 15.: Gárday Bálint és Kőnig Mária








Gárday Bálint és Kőnig Mária házassági anyakönyvi bejegyzése

Fenti házassági anyakönyvi bejegyzés a vizsgált időszak messze legrészletesebben dokumentált esküvője:

A vőlegény, a Máramaros vármegyei Huszton, Bánhidai Bámgárt Valentin néven született, 26 éves, evangélikus vallású, bánhidai Gárday Bálint (1831-1890†), a Cs. Kir. Telekkönyvi Hivatal tisztviselője, névváltoztatási kérelmét 1841-ben engedélyezte a bécsi M. Kir. Udvari Kancellária, egy igazi orvosdinasztia sarja: atyja dr. Bánhidai Bamgárt Valentin (Klauzál Gábor piarista osztálytársa, a kegyesrendiek pesti gimnázimában!) és nagybátyja dr. Bánhidai Bamgárt Mihály is 1827-ben sebészmesteri, míg 1830-ban polgári seborvosi címet szereztek, az 1830-as, ‘40-es, ’50-es években Pesten praktizáltak, elismert szülés-segítő sebész orvostudorként, nagyapja dr. Bamgárt János Nep. kirurgus-seborvos, az 1831-es kolerajárvány idején tevékeny gyógyász..., a Gárday-Bámgárt-ok porosz ősei Memel városának voltak előjárói (törvénybírája és főbírája), a hazánkban gyökeret vert felmenő „Bongárt”-Bamgárt Bálint alias Baumgartus Valentinus (1610-1672†) Königsbergben, Leidenben és Regensburgban folytatott teológiai tanulmányait követően, mint a lengyelországi lusławicei iskola rektora érkezett Erdélybe, ahol 1648-ban a kolozsvári unitárius kollégium rektora, egyben könyvtárának első összeírója és saját könyveivel gazdagítója lett, 1655-től a szászok prédikátora, végül 1661-től haláláig első papjuk volt, közben lengyel feleségét hátrahagyva három kolozsvári özvegyasszony hites ura…
Az I. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmel tárgyalt 1656-os svéd követség evangélikus lelkész tagja írta csalódottan Kolozsvárról: 
Isten igaz szavát nehezen lelhetjük ott fel, mivel az unitáriusok saját nyomdával, templommal és gimnáziummal rendelkeznek, s áttérítették a lakosságnak mintegy felét, a tanult és szónoki képességekkel megáldott Baumgart Bálint főprédikátor révén, aki sok egyszerű lutheránus iparoslegényt, a magyar nyelv vonzerejét felhasználva, bárdolatlan unitáriussá tett.

A menyasszony a 22 éves, r. kat. vallású, tétényi Kőnig Mária (1835-1889†) kisasszony, Ráckevén született, szülei: Walser Károly festő (pictor) és Kénoszt Terézia (1807-1875†, gyászjelentésében: „soktagú család matrónája”-ként búcsúztatták leszármazottai…), anyja megözvegyülvén 1853-ban (vagyis 4 évvel lánya házasságkötése előtt) Tétényben újra férjhez ment, id. Kőnig Jakab (1800-1874†) tétényi birtokos, Pest megyei bizottmányi taghoz…

Gárday Bálint telekkönyvi tisztviselősége mellett aktívan politizáló kortese volt a Kossuth Lajos híveit tömörítő ellenzéki Negyvennyolcas Párt Tétényt is magába foglaló ráckevei választókörzetének, s mint ilyen több alkalommal is bizonyította „rátermettségét”:

1871 nyarán (Klauzál Gábor egykori politikai küzdőtársa: Nyáry Pál (1805-1871†) drámai öngyilkossága miatt megürült képviselői helyre kiírt) időközi választáson, a Nyáry utódjaként győzelmi esélyes besnyői Beöthy Lajos (1807-1892†) Pest megye (kiegyezés óta) alispánja (az 1839/40-es pozsonyi diétán mádi Pappszász Lajos követtársaként Klauzál Gáborral egy „frakcióban” politizált…) kihívójaként, a kormánypárt részéről mélyvízbe dobott – Klauzál ’48-as minisztertársának kisebbik fia – gr. Széchenyi Ödönbe (1839-1922†) 50 fős fehértollas csapata élén „Éljen Beöthy!” csatakiáltással sikeresen beléfojtotta a szót, mikor az a választókat ámulatba ejtő sínnélkül járó közúti gőzmozdonyával tett kampánykörútja tétényi állomásán meggondolatlanul Deák Ferenc nevét szájára vette, nem is váratott sokáig magára a tétényi diadal szülte baloldali választási nóta:

Beöthy Lajos képviselőnk,
Követünknek őt valljuk, 
Az ő neve biztosíték,
Hogy nem leend mameluk! 
Hadd tudja meg gróf Széchényi
Tudja meg, hogy Ráczkeve
Nyári Pálhoz hirtelenné
Gőzmozdonyért sem leve.


  
Halász Géza  
Tíz évvel később, az 1881. évi választásokon – már mint helyi pártelnök és főkortes – a 14 lovasból álló bandérium élén bemasírozó új ráckevei képviselőjelölt dr. dabasi Halász Géza (1816-1888†) jeles orvostudorból (Klauzál Gáborné Schmidt Emma atyja, Schmidt János Pest megye tiszti főorvosa „alatt” a vármegye tiszteletbeli orvosa…) lett politikus kampányát támogatandó: „ékesszóló” hazafiúi beszédet intézett a hozzá hasonlóan „tősgyökös” hallgatósághoz, melyből a kormánypárti sajtó megmosolyogva idézte a szónoklatában felvonultatott megannyi hungaricumot, úgy mint: „Steuerschraube“, „Militär“, „Freiheit“…

Két választási korteskedése között 1871/72 fordulóján egy majd két éven át zajló, a sajtóban is kellően megszellőztetett kínos végrendelet-hamisítási bűnügybe keveredett, egyike volt az örökösök nélkül elhunyt „fukar pecsovics” Pausenberger József (1870†) – mai árfolyamon számítva közel 30 millió forintnyi – takarékpénztári megtakarítása dr. Pazár Lajos budai ügyvéd számlájára átjátszó díszes kompániának, mely svindlin rajtaveszve nem csak elveszítette tisztviselői állását, de 4 hónap letöltendő börtönbüntetést is kapott hamis kezessége „jutalmául”…, botlásából ismételten sikertelenül próbált előnyt kovácsolni a kormánypárti sajtó, az 1872. évi képviselőválasztáson – ezúttal gr. Tisza Lajos (1832-1898†) későbbi miniszterrel szemben – (sikeresen újrázó) baloldali Beöthy Lajos esélyeit (hiábavalóan) csökkentendő szellőzteteték meg az ellenzéki jelölt rovott múltú kortesét...
  
Turini Százas Küldöttség


Botlása utáni apró szépségflastrom megtépázott reputációján: az 1877-es híres Ceglédi Százas Küldöttség diadalútja mentén tartott alkalmi ünneplések sorából általa kiemelt Tétény, melynek fogadóbizottságában vállalt kitüntető szerepéről a turini zarándokok visszaemlékezői sosem feledkeztek meg, név szerint is megemlítve a Kossuthot éljenző helyiek vezetőjét…

Visszatérve 1857. október 15-ére, az anyakönyvben rögzítésre kerültek szerint, a vegyes házasságból születendő gyermekeiknek az édesanya katolikus hitét kellett követnie, a reverzálist a vőlegény részéről, a Telekkönyvi Hivatal budai irodájának vezetője, vagyis Gárday aktuális főnöke: Boldizsár Ferenc (róla még lesz szó később…), míg a menyasszony részéről a mostohaapa: id. Kőnig Jakab jegyezte ellen…



A házasságból 1 év múlva ikerpár gyermek született: Árpád (6,5 hetes korában elhunyt), míg Gárday Gizella (1858-?) leányuk igazán „izgalmas” életutat járt be, mint énekesnő...

1875 nyarán először még csak a Lohse Oszkár promontori zongoratanár által – a vízkárosultak illetve a szegények javára – szervezett jótékonysági hangversenyeken bontogatta szárnyait, a helyi jelesek: Dietzl Anna, Walz Nina, Krausz kisasszony, a Perger testvérek (Ignác és Ferenc), és a citeraművész Kitl úr mellett, innen emelkedett tovább karriere az 1890-es évek elejére, a Somossy Károly által alapított Első Fővárosi Orpheum esztrádműsoraiba, olyan a műfaj kora koronázatlan művészei közé, mint: a fókaidomár Weston kapitány, a tiroli párdalos Clarus nővérek, a pantomimista Bunth és Rudd, a dalkomikus Rück Nándor és a sanzonénekes Röhl Elza…, Promontor és a Nagymező utca után a következő állomás, egy nagy ugrás, a koppenhágai Cirkus Variété, ahol 1893-ban mint „Frk. Gárday Giszuska ungarsk Sangerinde” lépett a manézsba…

Közben 1877-ben – ugyanabban a tétényi templomban, ahol 20 évvel korábban szülei is kimondták a boldogító igent, s ahol egy év múltán megkeresztelték – házasságot kötött Major Kálmán (1848-1895†) m.kir. honvéd hadnaggyal, a Székesfehérvári Honvédkerület 81. dandárjának fiatal segédtisztjével, tanúik: a férj részéről, dandárparancsnoka fertőszentmiklósi Artner Rezső (1930†) ezredes, míg a menyasszony részéről, keresztapja Czettner Eduard alias Zettner Ede (1817-1907†) pesti lakatos-pintér mester, ‘48-as nemzetőr hadnagy, koronás arany érdemkereszttel kitüntetett terézvárosi előjáró, stb…

A házasság azonban sajnos nem tartott „örökké”, hiába a feleség szárnyaló énekesnői pályája és a férj ígéretes katonatiszti előmenetele (főhadnagyként 5 éven át a Ludovika tanára, majd 3 éven át Ő Cs. és Kir. Fensége József Károly Lajos főherceg lovassági tábornok m. kir. honvéd főparancsnok parancsőrtisztje, ezt követően századosként a honvédelmi minisztérium kötelékében törzstisztjelölt, végül 1893-tól őrnagyként előbb a Székesfehérvári, majd a Soproni honvéd gyalogezred főtisztje…) 1895-ben – a kölcsönös áthelyezéssel – „nyert” utolsó állomáshelyén, néhány héttel érkezése után megőrülésétől való félelmében szállásán öngyilkos lett, a sajtó mint egy talpig gavallér, gazdag tétényi birtokost búcsúztatta, ágya melletti asztalán egy feleségének címzett kész telegram volt kikészítve, melyben csak ennyi állt: „Kálmán meghalt.”…

…és 5 évvel korábban – feleségét egy évvel követve – bánhidai Gárday Bálint tétényi földbirtokos is elköltözött e világból, véget vetve ezzel a poroszföldről magyarrá lett Bamgártok közel 250 éves magyarországi történetének…

1861. február 2.: Boldizsár Ferenc és Szijártó Cecília




Boldizsár Ferenc és Szijártó Cecília házassági anyakönyvi bejegyzése

Klauzálék után 8 évvel, egy újabb jelesebb kistétényi esküvő, „ráadásként” vegyes házasság, a vőlegény (a tétényi birtokos Gárday Bálint főnöke): a református Ürmösi Boldizsár Ferenc (1818-1873†) az erdélyi Belső-Szolnok vm. székhelyéről Désről származó nemesember, ekkor a pesti kerület telekkönyvi igazgatója (fiatalon még színházi súgó és segédszínész volt, majd megkomolyodván az 1840-es években, Szemere Bertalan akkori főszolgabíró bizalmasaként Mezőkeresztes jegyzője lett), előző év nyarán özvegyült meg, első felesége Uhor Katalin (1823-1860†) asszonytól két árvaságra jutott leánykája, atyjuk másodszori házasságkötéskor 11 és 8 évesek…, a menyasszony: a pesti születésű római katolikus Szijártó Cecília (1832-1892†) kisasszony…

  
Noszlopy Gáspár  
A tanuk, a férj részéről: kiscsepcsényi és mutnai Csepcsányi Albert (Béla) pesti ügyvéd, ‘48/49-es honvéd hadnagy (atyja: Csepcsányi Tamás táblabíró, 1832/36-os pozsonyi reformországgyűlésen (az 1833 februárjában elhunyt dezséri báró Rudnyánszky Mihály (1792-1833†) – a nagytétényi kastélyt felvirágoztató Rudnyánszky József (1703-1788†) fia – helyére megválasztva) – a Klauzál Gábort delegáló Csongrád vármegyével szomszédos – Békés vármegye követe, édesanyja, az ismerősen csengő nevű: szemerei Szemere Erzsébet (1820-1893†): öregecskedő férjét „lecserélve” noszlopi Noszlopy Gáspár (1820-1853†) honvédőrnagy kedvese és szerelemgyermekük, Noszlopy Lajos édesanyja, pesti lakásában fogták el a császár elrablására szövetkezett „gerillafőnököt“, Csepcsányinét a felségsértési  összeesküvésben való részvételéért (a kivégzett pártütő rejtegetéséért ezáltal elfogatásának akadályoztatásáért) 18 hónap várfogságra ítélték, Erzsébet asszony azonban valami különleges vonzódást érezhetett a bújtatgatás iránt, lévén 1859-ben a magát Wesselényi báró keresztgyerekének kiadó, Balsághi László álnéven fosztogató Balla Gergely rablóvezért is az ő házában fogták el…, ezek után talán jobban érthető a házassági tanú, Csepcsányi Alberttel pár év múlva történtek: többrendbeli váltóhamisítás vádjával terhelten ugyanis, a felelősségre vonás elől, Csenkó Bálint álnéven ő is a bújkálást választotta, 5 év múltán bukkantak nyomára, egy ferencvárosi cselédszobában, jutalmul 1868-ban fogházba került…

  
Mátray Gábor  
A feleség tanúja: Kégl István (1822-1908†), pestmegyei járási szolgabíró, puszta-pakonyi földbirtokos, jogi pályáját a pozsonyi diéta patvaristájaként kezdte, a szabadságharc számos ütközetében harcolt, a forradalom leverése után Klauzálhoz hasonlóan visszavonult Ócsa melletti birtokára, a politika küzdőterére csak a kiegyezés után tért vissza, 1867-ben Pest megye főszolgabírójaként, vele kapcsolatban érdemes megemlíteni a tétényi esküvőn (talán már mint eljegyzett menyasszony  jelenvolt) feleségét: Mátray Szerafin (1841-1872†) asszonyt, kinek révén atyafiságba került, apósa bátyjával: Mátray-Rothkrepf Gábor (1797-1875†) királyi tanácsossal, a Nemzeti Múzeumban lévő Széchényi Könyvtár közel 30 éven át volt őrével, kinek az 1848 márciusi események – múzeumi ablakából végigkísért – mozzanatairól írt naplójegyzetéből tudhatjuk például egészen pontosan, hogy  a szabad sajtó kivívása utáni napon”, vagyis március 16-án a múzeumkertben tartott első népgyűlésen, a főlépcső melyik oldalfalán álltak a szónokok, név szerint „Klauzál Gábor, Nyáry Pál, Vasvári Pál, Petőfi Sándor”, nos: „ az udvaron lévő lépcső jobb, vagyis északnyugoti oldalfalán”, úgyhogy a március 16-i megemlékezéseken (ha majd lesznek ilyenek) ezzel a koreográfiával illik készülni…

Visszatérve Ürmösi Boldizsár Ferenchez: 1867-ben erdélyi királyi biztosként, a kolozsvári székhelyű Erdélyi Telekkönyvi Igazgatóság vezetőjeként, az osztrák-magyar kiegyezés révén újra a Magyar Királyság szerves részévé váló Erdély telekkönyvi helyszínelési munkálatainak igazgatásával bízták meg, mely tisztségében 1873-ban „hirtelen” bekövetkezett haláláig működött, nekrológjában: sok buzgóságot tanúsított, szorgalmas és közbecsülésnek örvendő tisztviselőként jellemezték kollégái, melyet egy kicsit árnyalt az általa megkezdett munka lezárásakor, 1875-ben megvont egyenleg – melyet valamiért fontosnak tartottak a sajtóban is közzétenni – eszerint: míg Ő hat évi működése alatt 637 községgel végzett, addig utódja: Kőszeghváry Gyula (1833-1894†) két év és három hónap alatt 1684 község helyszínelési munkáját fejezte be, vagyis háromszor gyorsabban és felényi költséggel dolgozott mint elődje (meg is kapta érte a Ferenc József-rend lovagkeresztjét)…, talán ez szolgálhat némi magyarázatul „különleges” halálának, melynek gyászlevelén olvasható hivatalos változata szerint szélhűdés végzett vele, míg a sajtóban megjelent nem hivatalos változat szerint az irodájában megmérgezve magát...
  
Benczúr Gyuláné  
Ü. Boldizsár Piroska 

Hátrahagyott négy „gyermeke” közül, a kistétényi esküvőn (bizonyára) jelenvolt első házasságából született leánykák közül, az idősebb: Ürmössy-Boldizsár Ilona (1850-?) – apja példája lebegve a szeme előtt – deési Daday Kálmán (1844-1885†) telekkönyvvezető felesége lett, míg a Szent Mihály kápolnában zajlott szertaráson alig 8 éves: Ürmössy-Boldizsár Piroska (1853-1928†) a Zirzen-féle leányiskola tanárnőjeként, 49 évesen (1892-ben) házasodott meg, a 2 évvel korábban megözvegyült Benczúr Gyula (1844-1920†) festőművésszel, kinek haláláig hú társa maradt...,

Ürmösi Boldizsár Ferenc és Szijártó Cecília frigyéből – két, egészen más életutat bejárt – fiú született, a „jófiú”: ifj. Ürmössy-Boldizsár Ferenc (1863-1930†)  Mezőhegyes 33 éven át volt esperes-plébánosa, a „rosszfiú”: Ürmössy-Boldizsár Vince (1862-?) kolozsvári vasúti hivatalnok, 1892 őszén (alig 4 hónappal Piroska nővére házasságkötése után) azzal került be a hírekbe, hogy mint egy jónevű családból való „úriember”, salzburgi kirándulása során meggyilkolta hűtlenné vált, 9 év óta volt kedvesét, Luka Biri szolgálólányt, kétheti bujdosás után (atyja kistétényi esküvői tanújának családi hagyományait folytatva…) a Monarchia másik végében, a bukovinai Csernovicban adta fel végül magát a rendőrségen…, 6 év fegyház utáni szabadulását követően, 1899-ben ismételten bekerült az újságokba: kilátástalanságában folytatott éhséglázadásával, melyből „kigyógyítandó” a Lipótmezei őrültekházába utalták, sorsa innentől ismeretlen...

1862. február 12.: Huber András és Tranger Éva




Huber András és Tranger Éva házassági anyakönyvi bejegyzése

A nász-sorból több szempontból is „kilógó” házassági anyakönyvi bejegyzést (az esküvőt ugyanis nem Tétényben tartották) az egyik tanú személye teszi helytörténetünk számára „nevezetessé”, de mielőtt nevesítenénk Őt, menjünk sorjában:

A férj: Huber András (1827-1899†) alsó-ausztriai születésű (a schwechati csatavesztés szomszédságában lévő Mannswörtből való) tétényi birtokos, promontori kőfaragómester, felesége Frank Antal molnár özvegye, Tranger Éva (1826-?), a házasságkötés kikérővel a tabáni Alexandriai Szent Katalin templomban történt, az eskető pap, a templomot 1702 óta igazgató ferences rendiek utolsó szerzetes adminisztrátora  P. Kostroschitz Paszkál (1808-1868†) OFM plébános (halálával a tabáni templom vezetését világi papok vették át)…
  
Figyelmessy Fülöp  

És akkor a tanúk, a feleség részéről: Schober Ferenc, míg a férj részéről: Figyelmessy Antal (1819-1885†) földbirtokos, borkereskedő, aki nem más, mint az 1848/49-es honvéd őrnagyból lett, Garibaldi ezredeséből lett, észak-amerikai ezredesből lett USA brit-guyanai konzul, stb., Kossuthnak mindhaláláig hű barátja, utolsó emigránstársa: Figyelmessy Fülöp (1821-1907†) testvérbátyja. Figyelmessy Antal felesége Huber Katalin és Huber András édestestvérek voltak…

A Figyelmessy (eredetileg Merx-Merksz) család fője: id. Antal dúsgazdag földbirtokos, marhakereskedő (kupec), Huberl Klára feleségétől nyolc felnőttkort megélt gyermeke született, hat fiú: József (1812-?), ifj. Antal (1819-1885†), Fülöp (1821-1907†), Pál (1825-?), Károly (1836-1900†), Ferenc (1833-1891†), és két leány: Anna (1820-1894†, férje: Tangl majd Mayer József) és Teréz (1828-?, férje: Huber János)…

A Figyelmessy-család tagjainak érthetően elsőszámú igazodási pontja a Merksz névnek dicsőséget szerző nagy előd volt, olyannyira, hogy a kései utódok gyászjelentéseinek elmaradhatatlan közlendője lett ennek hangoztatása, sőt a túláradó rokoni szeretetből utólag még egy-egy rendfokozattal posztumusz elő is léptették a legfontosabb állomáshelyei (a magyar honvédség és az amerikai polgárháború uniós hadserege) tekintetében, így lett: „vitéz Figyelmessy Fülöp 1848-as ezredes, észak-amerikai tábornok”, sőtebben: Pál öccsének fia Figyelmessy Antaltól (1857-1938†) a Maister Testvérek faárugyára megalapítójától már mint nagybátyja „egyenes és utolsó leszármazottja” vettek búcsút gyászolói, míg Anna húga leánya: özv. ménesi Mayr D. Gyuláné szül. Mayer Clarisse (1861-1932†, keresztapja: F.F., az itáliai Magyar Légió szardíniai ezredese…, 8 éves koráig az észak-amerikai nagybácsikájánál nevelkedett…) gyászlevelében a rangemeléseket, az elődök iránti további figyelmességgel egészítették ki: „Figyelmessy Annának, a Haynau korszak hősi nagyasszonyának egyetlen gyermeke”, és valóban: Figyelmessy Fülöp testvérhúgának – a „Neugebäude őrangyalának” is nevezett – Annát, a Klauzált is „megszorongató” hírhedt pesti rendőrfőnök Josef Prottmann-nak sem sikerült megtörnie, noha tizenhárom alkalommal is vallatóra fogta őt az Újépületben, mindenestre, ha már Anna asszony annyiszor ki-be járt az osztrákok pesti laktanyájába, egyik alkalommal sikerült onnan „kicsempésznie” az ott raboskodó Czartoryski(?) lengyel herceget, de nem ezekre volt a legbüszkébb, hanem hogy ny. vérteskapitány második férjét, Mayer József böllért sikerült Kossuthért lelkesedő igaz magyar hazafivá tennie…

Azért essék pár szó a házasságkötésben főszerepet vállalt „ősi magyar város, derék német lakója” Huber Andrásról is, két hír erejéig:

  
Huber András köszönetnyílvánitása  
1881 novemberében Huber András promontori műhelyében tetemes kárt okozó betörés tetteseit orgazdástól villámgyorsan kézre kerítő csendbiztos „erélyes eljárását” elismerendő, a bűnelkövetőket egytől-egyik nevesítő nyilvános köszönetet tett közzé A hon c. folyóirat 1882 januári száma Nyílt tér rovatában…

- A csak 1915-ben Budatétényesített Kistétény újkori nevét 40 évvel korábban megidéző – Budát Téténnyel lóvonatú vaspályával összekötő – „Buda-Tétényi Vasút”, 1864-ben megalakult 38 tagú ideiglenes bizottsága – tagjai sorában, többek között: Tétényből: gr. Hugonnay Kálmán és Kléh István (hogy csak a tétényi násznépet említsük), Kistétényről: Klauzál Gábor és Korizmics László, Budafokról: Sacelláry György míg Budáról: Clark Ádám és Madedl János (Klauzál piarista osztálytársa) – által elindított kezdeményezés, melynek alig 35 év múlva beérő gyümölcseként, 1899. szeptember 20-án végre elindulhatott a menetrendszerinti tömegközlekedés, igaz első ütemben még csak a Szent Gellért tértől Budafok-Háros vasútállomásig, de röpke 10 év múltán már a nagytétényi Templom térig meghosszabbítva, persze haladva a kor elvárásaival már nem lóvonatú, hanem  villamosított szerelvényekkel…, nos e majd félévszázadon át vajúdott vaspálya szülés, Klauzálék ideiglenes bizottsága által lefektetett fundamentumaira építkező, követő évtizedek ideiglenes bizottságai 1871 májusában, a budai „Hildegard” sósforrás helyiségében összeült, eredetileg 7 tagú értekezletén, a Tétényből delegált két tag egyike Huber Antal volt, aki a gyűlésre beszivárgott sósfürdővendégekkel egyetértésben a lóvonatú vaspálya múlhatatlan szükségének eszméje mellett tette le a voksát…

1865. szeptember 12.: Szilassy György és Hugonnai Vilma




Hugonnai Vilma és Szilassy György házassági anyakönyvi bejegyzése

Az anyakönyv struktúráját teljesen figyelmen kívül hagyó, szokatlanul terjedelmes bejegyzés egy nem mindennapi házasságkötés kordokumentuma:


Hugonnai Vilma
A 18 éves ifjú ara: Nagytétény máig talán leghíresebb szülötte: szentgyörgyi Hugonnai Vilma grófnő (1847-1922†), a küzdelmes életű első magyar orvosnő, élete „közismert”, ezért itt nem részletezném..., csak egy apró Klauzáli vonatkozást említenék meg nála is, a Svájcban megszerzett orvosi oklevele majd 20 éven át tartó hazai elismertetésének kálváriájához: a zürichi egyetemen 1879-ben megvédett orvosi diplomájának a pesti orvostanári kar által támogatott honosítási kérelmét ugyanis, az a Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter utasította el hivatalból, aki korábban a Klauzál által vezetett tárca államtitkára, sőt Klauzál lemondása után néhány hétig a minisztérium irányítója volt, 1848-ban…, nem hivatalosan azért megüzente a „doktornőnek”: csak nyugodtan praktizáljon „mintha tíz diploma volna a zsebében”…

  
Szilassy-címer  
A 34 éves vőlegény: szilassi és pilisi Szilassy György (1831-1899†) pándi földbirtokos, gazdasági felügyelő, a Johannita Rend lovagja, stb., mivel a menyasszony római katolikus, a leendő férj pedig református vallású volt (az apa és a nagyapa ráadásul egyházmegyei gondnokok…), ezért mindkét fél „ragaszkodva saját felekezete papjához, az esketést (a hazai pálya előnyeit élvező) Klauszrigler János plébános atya vezette, Benedek László (1805-1880†) pándi református lelkész passzív asszisztenciája mellett (a lelkipásztor 42 éven át 1847-től haláláig, majd utódaként fia, ifj. Benedek László 49 éven át, 1931-ben bekövetkezett haláláig szolgálta a pándi gyülekezetet…), a passzív rezisztencia idején megtartott esküvő helyszíne nem a nagytétényi templom, hanem a három részre szabdalt Száraz-Rudnyánszky-kastély Horváth-Hugonnai-család által lakott központi szárnya volt (a szertartásra leginkább alkalmas kastély parkjában állt kiskápolnát, Hugonnai Vilma nagyapja, szentgyörgyi Horváth Zsigmond (1770-1824†) sajnos lebontotta és helyére műdombot épített kilátóval)

Az örömapák: szentgyörgyi gr. Hugonnai Kálmán (1809-1875†) tétényi földbirtokos és id. Szilassy György (1807-1867†) táblabíró, korábban Pest-Pilis-Solt vármegye előbb al- majd főszolgabírája, aki Klauzálhoz és Klauzál esküvői tanújához – hidaskürthi Nagy Istvánhoz – hasonlóan az 1850-es, 1860-as évek egyik jeles hazai gyümölcsészeként (többek között a máig híres „Pándi meggy” atyjaként) és szenvedélyes fajtagyűjtőként írta be magát a Hortikultúra Honi Nagykönyvébe, pándi birtokán vitt országos hírű kertészetében: igazi különlegességekkel kísérletezett, mint pl. a 4000 éves fáraósírban talált, Egyiptomból hozatott sikeresen kicsíráztatott „múmia búza”, vagy az egyetlen virágot hajtó kék rózsa („pándi csudafa”), melyet a próbálgatásait koronázó vakszerencse után „Enfant trouvé”, azaz talált gyermeknek keresztelt...

Az esküvői tanúik, a menyasszony részéről: felső- és alsókorompai Simontsits László (1820-1872†) földbirtokos, pestmegyei főszolgabíró, a vőlegény részéről (az örömapa sógora): szilassi és pilisi Szilassy István(1817-1892†) Pest-Pilis-Solt vármegye alispánja, az igazi tőről metszett magyar táblabíró mintapéldánya, vagy az (első) „pándi csuda”, ahogyan atyja (és persze Klauzál…) jóbarátja, fáji Fáy András (1786-1864†) vígkedélyű költőnk elnevezte volt, a „Több egy fiú, mint száz leány” kezdetű mulatságos versében, melyet a sokadik lánya után végre fiút nemzett komájának írt, ízelítőnek kilenc sor a 192-ból:

„Örüljön veled Pánd és vigadjon Dános,
Mert a successió immár nem hiányos.
Tettesd az újságba, hogy tudja a világ,
Hogy fiad született, olyan mint a peták.
Én ugyan megvallom, előbb hittem voln’ azt,
Hogy engem a megye püspökjének választ,
Vagy a Ganges mellett országokat bírok,
Koronázásomra cigány verset irok,
Mint hogy te neked fiad szülessen“.




Hugonnai Vilma névtáblája
Hugonnai Vilma és Szilassy György 1884-ben válással végződött házasságából két fiú született: György (1866-1939†) gazdasági főfelügyelő és a 3 hetes korában elhunyt Kálmán (1868†)…, Vilma „doktornő” (Trefortnak „hála” valójában csak „bábaasszony”) 1887-ben másodszor is férjhez ment, az előző évben megözvegyült dr. Wartha Vince (1844-1914†) műegyetemi tanárhoz (vegyészmérnöki diplomáját szintén Zürichben szerezte), kitől egy leánya született: Vilma (1888-1908†), aki alig 20 évesen, súlyos tüdőbetegségben hunyt el az abbáziai Szegő Szanatóriumban, s a voloszkai temetőben helyezték örök nyugalomra...

 


Az 1853. év tétényi esküvői

 

A 19. században az esküvők időpontjának kiválasztását az egyházi év ünnepeihez igazították, az ún. bűnbánati vagy „lila időszakban”: a Nagyböjtben (ez 1853-ban: február 9-e és március 27-e közötti „negyven” nap volt) és Advent idején (november 27-től Karácsonyig) nem volt ildomos lakodalmat tartani, arra hagyományosan a legalkalmasabb három idő: a Vízkereszttől Hamvazószerdáig tartó farsangi tél (ez 1853-ban: január 6-február 9. között volt), a Húsvét vasárnaptól (Pünkösd előtti) Áldozócsütörtökig tartó zöldfarsang tavasza (március 27-május 5.), és az őszi szürettől (betakarítástól) Adventig tartó ősz (Kistétényben szőlő lévén: szeptember 29-e Szent Mihály napjától a november 27-i Advent első vasárnapjáig), ezeken az időszakokon belül a házasságkötésre leginkább „lefoglalt” nap a kedd volt, hogy az esküvőt követő háromnapos lakodalom vígassága ne csússzék bele a pénteki böjti napba…


1853. év tétényi házasságkötései

1853-ban összesen 21 házasságkötés történt Tétényben, az elsőt január 31-én, az utolsót november 22-én tartották, januárban: 1 (31-én), februárban: 5 (1-én, 3-án, és 7-én kettő-kettő), áprilisban: szintén 5 (5-én, 6-án, 26-án kettő, és 27-én), júniusban: 1 (21-én), míg júliusban (5-én kettő, és 27-én), szeptemberben (12-én, 16-án, és 22-én) és novemberben (16-án és 22-én kettő) egyaránt: 3, a napokat tekintve,  hétfőn: 4, kedden: 9, szerdán: 4, csütörtökön: 3, míg pénteken: 1 esküvő volt.

Klauzál Gábor és Schmidt Emma április 27-i esküvője az 1853-as év zöldfarsangi időszakának utolsó még házasságkötésre alkalmas hetére esett (a követő hét Áldozócsütörtöke miatt ugyanis már nem lehetett „nagyszabású” lakodalmat tartani). A keddi nap lefoglalásával azonban Klauzálék elkéstek, lévén két szemfülesebb nagytétényi jegyespár is „beelőzte” őket:


1853. április 26-i házasságkötések

Ők: Klein Márton cipészmester (sutor magister) és fräulein Faigl Mária, illetve elsőként kellett volna említenem özvegy Czippauer János váci kádármester (vietor magister) és a tétényi Lindenmayer Ágnes kisasszony, ez utóbbi házaspár férfitagja ugyanis a híres Czippauer (Czipi) ács-építőmester-építész dinasztia tagja, családtörténetüket a leszármazott dr. Saly Noémi történész-muzeológus írta meg (kinek emlékezetes kalauzolásában tekintettük meg 2016-ban a Vendéglátóipari Múzeum „Szerzetesek asztalánál” c. kiállítását), a menyasszony testvérbátyja (a húga eskövőjén minden bizonnyal jelenvolt) Lindenmayer Károly (1836-1909†) nagyváradi tb. kanonok, esperes-plébános…

Visszatérve a Szent Mihály kápolnába, az április 27-i nevezetes esküvő (mely a tétényi házasultak könyve sorszámozásában a 11. volt az évben) előtt, az év 4. házasságkötéseként, 1853. február 3-án még egy esketést tartottak Kistétényben:


Ebner János és Kempf Mária házassági anyakönyvi bejegyzése

Ebner János házatlan zsellér (subinquilini), kapás szőlőmunkás (vinicola) és Kempf Mária keltek egybe – a Klauzálékat is összeadó – Klauszrigler János nagytétényi plébános asszisztenciájával, a tanúk: Lippauer János (1811-1875†, az 1875 nyarán létesített kistétényi temető második temetettje) házas zsellér (inquilinus domiciliatus) és Sumÿ (Schumy) Lipót (1831-?) tabáni születésű, szőlőműves (a Klauzál Gábor Társaság tagja, Kincses Katalin oldalági felmenője). Ebner János és Kempf Mária házasságából három gyermek született, egy fiú: József (1869-1889†, sírja szintén az 1988-ban felszámolt kistétényi temetőben volt egykoron…), és két leány (mindkettőjüket Klauszrigler atya tartotta a keresztvíz alá): Mária Annunciáta (1863-?), és Gertrúd (1866-1905†), aki 1893-ban férjhez ment Berger Péter (1869-?) napszámos, majd kocsishoz, akitől négy gyermeke született…


Fenti 10 „tétényi” házasságkötés (melyből négy Kistétényben egy pedig a Tabánban köttetett) anyakönyvi bejegyzéseinek felvillantásával talán sikerült megidézni az 1850-es, 1860-as évek néhány jeles vagy lehet kevésbé jelentős, de a helytörténet számára minegyik esetben becses esküvőjét, hogy egy rövid írás erejéig megkíséreljük visszahozni a feledés homályából, a több mint 155 éve megfakult esküvői képekről „viszaköszönő” elődeink elmosódott emlékét…

A házasultak könyvéből megtudhattuk, hogy Klauzál Gábor kistétényi tartózkodása idején, több olyan jelesebb esküvő is történt Tétényben, melyen barátként vagy meghívott vendégként akár jelen is lehetett, így újra találkozhatott két egykori piarista osztálytársával, vagy kezet szoríthatott az 1848 március 15-i eseményekben forrófejű ifjúként mellette küzdő „krónikással”, talán ott volt egykori minisztertársa jegyzőjének nagy napján, a számára is kellemes emlékeket idéző Szent Mihály kápolnában, s lehet  mint volt ’48-as minisztert, feleségével együtt meghívták a nagytétényi kastélyban megtartott főúri esküvőre, ahol a Duna partjáig egykor lenyúló kastélyparkban egy jót beszélgethetett pándi kertbarátjával..., de ha „választanunk” kellene, hogy a bemutatott 10 esküvőből melyik lehetett az, amelyiken Klauzál Gábor a legnagyobb valószínűséggel jelen lehetett, úgy gondolnám az 1857. október 15-ire „biztosan” elment, hogy majd 40 év múltán újra találkozhasson a kegyesrendiek pesti gimnáziumában volt egykori diáktársával, s talán már felesége is kimozdulhatott otthonról, magukkal vive 7 hónapos Gáborka fiúkat, és gondolom a 3 éves kis Emmát sem hagyták otthon...




Hódi Szabos
helytörténész
Klauzál Gábor Társaság titkára

2020. május


Köszönetnyilvánítás: Fülöp Ákos nagytétényi plébános atyának a házasultak könyve rendelkezésemre bocsátásáért, dr. Pálmány Béla barátomnak a latinnyelvű házassági anyakönyvi bejegyzések olvasatáért...


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2018. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (15)
Egyesületi élet (282)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016 Emlékév média-megjelenések (1)
2016 Emlékév programnaptár (1)
2017. év médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. év médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)



1848/49 (46)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (27)
Díszpolgárok (18)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (108)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (38)
Wolf-kripta (13)