Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

140 éve hunyt el Klauzál Gábor

Az évforduló alkalmából Szentesre látogattunk, ahol Labádi Lajos levéltáros gyűjteménye egy értékes darabjának másolatát ajándékozta nekünk. Az eredeti írás – Oroszi Miklós országgyűlési képviselő 1866. szeptember 3-án, az elhunytért mondott gyászmisén tartott beszéde – arról tanúskodik, hogy Szentes nem feledkezett el és méltóképpen megemlékezett híres pártfogójáról.

Klauzál Gábor
szegedi sírja

140 évvel ezelőtt, 1866. augusztus 3-án, életének 62. évében halt meg Klauzál Gábor, az 1848-as Batthyány-kormány földművelési, ipari és kereskedelemügyi minisztere. Az évforduló alkalmából Szentesre látogattunk, ahol Labádi Lajos levéltáros gyűjteménye egy értékes darabjának másolatát ajándékozta nekünk. Az eredeti írás – Oroszi Miklós országgyűlési képviselő 1866. szeptember 3-án, az elhunytért mondott gyászmisén tartott beszéde – arról tanúskodik, hogy Szentes nem feledkezett el és méltóképpen megemlékezett híres pártfogójáról.

Most közreadjuk a Szegedi Híradó 1866. évi nyolcadik évfolyama 72–74. számában részeiben közölt beszédet, s a 71. számban megjelent, Ónodi Szabó Sándor szentesi főügyész által írt beharangozó olvasói levelet. Köszönet a forrásért a Szentesi Levéltárnak!

Szegedi Híradó 1866. Nyolcadik évfolyam 71-ik szám, Csütörtök, szeptember 6-án
Levelezések
Szentes, sept. 3. 1866.

Folyó hó 3-dikán Szentes város gyászünnepet szentelt néhai nagy hazánkfia Klauzál Gábor emlékére.
Hogy ennyire késett, annak egyedüli oka az volt, mivel az ujjoncozás keresztülmenetelét be akartuk várni.
Az ünnepély rendezése a r. kath. egyháztanács által kezdeményeztetett s az általa kinevezett rendező-bizottmány a város kebelében lévő helv. És ágostai hitvallású protestánsok, görög katholikusok és izraeliták közül is szaporíttatván, e vegyes-bizottmány által a megyei és városi hatóságok, minden hitfelekezetű egyházak, a kaszinó-egylet, a gymnasialis tanári kar, a dalárda értesíttettek a célbavett ünnepélyről és közművelődésre fölhivattak. Továbbá a szomszéd Csongrád, Vásárhely, Szegvár és az uradalmak is értesíttetvén; ma reggel 8 órakor nagy néptömeg jelenlétében elébb a r. kath. egyházban főtiszt. Leeb Mátyás úr által gyászmise, azután a piacon, Isten szabad ege alatt, Oroszi Miklós országgyűlési képviselő úr által a nép fölfogásához alkalmazott gyászbeszéd tartatott, melyben Klauzál Gábor közhasznú életének története, különösen az alkotmány védelmében és reform eszmék létesítésében 6 országgyűlésen tanúsított érdemei részletesen és történeti hűséggel előadatának. Végre a nép serkentetett országos emberei iránti bizalomra, elhunyt jelesei emlékének kegyeletben tartására. Az ünnepély nagyszerűségét emelték a dalárda közreműködése és jeles zenészeink gyászdalai.
Végre megemlítjük, hogy jól esett látnunk a leírt ünnepélyen több vidéki, különösen Bogyó Sándor jelenlegi és Éder István 1861-diki képviselő urakat. De különösen jól esik lelkünknek ezen alkalomból azon meggyőződést meríthetni, hogy a mi népünk bárminő hitfelekezethez tartozzék, a szó teljes értelmében értelmes, alkotmányát s hazáját szerető magyar polgár s a valláskülönbség Szentes polgárai közé semmi válaszfalat nem von, a különböző hitfelekezetek itt a legszebb egyetértésben élnek egymással. Ez által tettleg megmutatták, hogy mindazok, miket az "Idők Tanúja" közelebb több számában e város lakosai ellen közölt, nem egyebek, mint alaptalan rágalmak s a jó egyetértés fölforgatására irányozvák, de úgy hisszük nem fog ez neki sikerülni, hasztalan hiti a konkolyt.

Onodi Sándor
ügyvéd

Szegedi Híradó
1866. Nyolcadik évfolyam
72-ik szám, Vasárnap, szeptember 9-én
73-ik szám, Csütörtök, szeptember 13-án
74-ik szám, Vasárnap, szeptember 16-án

Gyászbeszéd,

Melyet néhai Klauzál Gábor emlékére Szentesen, 1866. szeptember 2-kán tartott gyászünnepély alkalmával elmondott Oroszi Miklós, Szentes város országgyűlési képviselője.

Tisztelt gyászoló gyülekezet!
Ismét kidőlt egy régi erős oszlopa szegény hazánknak!
Ismét letűnt egy első rendű csillag a magyar haza éjbeborult egéről! A Kárpátoktól az Aldunáig; a Lajtától az erdélyi havasokig hangzik e jajkiáltás: Klauzál Gábor nincs többé!
A hazának minden hű fia fájlalja ez eseményt, mert, ha elgondoljuk az ő halálával okozott veszteség nagyságát lehetetlen, hogy keblünk fájdalmas érzései föl ne zúduljanak; – lehetetlen visszafojtanunk ezen szívünk mélyéből ajkunkra forrt sóhajt: óh magyarok nagy Istene! Ki apáink fölött oly híven őrködtél, meddig ostoroz még bennünket a mi bűneinkért?!
Mikor elégled már meg a csapásokat, melyekkel oly gyakran emlékeztetsz e világi dolgok mulandóságaira s ébresztessz a hazafiúi erények követésére?!
Íme! midőn édes hazánkat egyfelől elemi csapásaiddal látogatod, másfelől jeleseinket egymásután szólítod el közülünk! hogy amidőn egyfelől anyagilag szegényedünk, ugyanakkor másfelől szellemileg is gyengülnünk kell. – Ki tudná felszámítani, hogy különösen az utolsó két évtized alatt hány jeles emberünktől fosztatánk meg, kiknek helyeit a nemzet jobbjainak sorában pótolni nem vagyunk képesek.
Azonban célt tévesztenénk, ha e fontos órát gyáva panaszra vagy zúgolódásra fecsérelném s tisztelt hallgatóimnak különben is mély fájdalmát fokozni igyekezném. Inkább ahelyett e gyászos eseményből okulást meríteni s polgári életünk számára zsinórmértéket rajzolni tűztem föladatomul.
E magasztos cél fontosságát lelkem ugyan átérezni képes, de erőmet sokkal korlátoltabbnak érzem, mintsem Klauzál Gábor nagy hazánkfiát, akár mint honpolgárt, akár mint nemzet bölcsét, akár mint jó férjet és családatyát, akár mint emberbarátot a maga valódi nagyságában állíthatnám hallgatóim elébe. De elnézést reménylek önöktől, kik közül az idősebbek az üdvözültben Csongrád-megyének jelen századunkban legnagyobb fiát s közelebbről városunknak is, mint egykori jóltevő védangyalát ismerni szerencsések valának.
Minthogy pedig néhai Klauzál Gáborunk élettörténete édes hazánk újjászületésének történetével szorosan összefügg, elannyira, hogy az ő korabeli hazai történeteket elemezni sem lehet, anélkül, hogy abban Klauzál elhallgattassék; és viszont, ha Klauzál élettörténetét akarjuk elbeszélni, azt nem tehetjük anélkül, hogy egyszersmind az ő korabeli hazai történetekbe is legalább futólag be ne pillantsunk. Azért engedjék meg nekem, hogy őt édes hazánk történetének küzdelmes, de következményeibe nagyszerű drámai képének keretébe illesztve állítsam önök elébe, mert csakígy ismerjük föl ő benne ama nagy hazafit, amilyenek, fájdalom! nem sokan vannak, de hogy Isten minél többet adjon ez árva hazának, azért mindennapi imánkba foglalni el ne mulasszuk.
Klauzál Gábor 1804-ben, és így azon időben született, midőn a francia forradalom által fölébresztett nemzetiségek öntudatra jövén, saját szemeikkel látni, saját eszökkel gondolkozni és saját lábaikon járni kezdének. Közelebbről hazánkban a II-dik József császár németesítő rendszere által is serkentve, nemzetiség és alkotmányos szabadság iránt fogékonyabbá kezdett lenni a magyar nemzet is. A francia forradalom által hirdetett eszmék, az osztrák dinastiáért oly soká s oly híven küzdött magyar nemzetbe is beszivárogtak.
Zsenge ifjúsága azon időre esik, midőn a francia mozgalom az összes Európa legitim fegyverei által legyőzetvén, a bécsi kormány elhatározta Magyarországot beolvasztani s németté tenni, hogy az akkor alkotott német szövetségben annál nagyobb befolyásra tegyen szert. Ezen beolvasztást azon kezdték , hogy alkotmányos legfőbb s legfontosabb kellékét, a minden 3 évben összahivandott országgyűlést vonták el a nemzettől, 1812-től 1825-ig nem hívták össze a magyar országgyűlést, hanem a törvény ellenére Bécsből küldött rendeletekkel kormányoztak, sőt 1821-ben az adót fölemelték s ujjoncozást rendeltek.
Ez ellen a nemzet a megyei gyűlésen – mint az alkotmányos életnek akkor egyedüli menedékhelyén – erélyesen tiltakozott, melyből éles súrlódás fejlődött ki a bécsi kormány és a magyar nemzet között.
Ezen súrlódás minél élesebbé lőn, annál inkább ébredezett a nemzet öntudata. A bécsi kormány minél szívósabban ragaszkodott beolvasztási szándékához, a jó hazafiak, – lengjen áldás értük poraik fölött! – annál erélyesebben működtek s tiltakoztak ellene a megyei gyűlések termeiben.
Ezen hosszas és nehéz küzdelem fejtette ki a magyar nemzet ősi municipális életét annyira, hogy ekkor emelkedett az dicsősége tetőpontjára.
És a mi Klauzálunk éppen ezen nevezetes időben kezdette politikai pályáját. Midőn ugyanis Pesten, mint születése helyén, iskolai pályáját kitűnő szorgalommal bevégezte, Csongrád-megyében. Szegeden telepedett meg s a hazája alkotmányos jogaiért hőn lángoló ifjú kebel csakhamar a megyei élet küzdelmes zajába vegyült, ahol is önzetlen honszerelme, tudományos készültsége, szívet, lelket megragadó ékesszólása annyira fölragyogtak, hogy e megyében a szabadelvű pártnak csakhamar vezére s éltető lelke lőn, s e szép hivatásnak mindvégig híven meg is felelt.
Már 1825-ben, és így húsz éves korában Csongrád-megye törvényszéki ülnökévé választotta meg, mi eléggé mutatja, mennyire megnyerte a közbizodalmat.
Azon időszakban kétféle irányban működtek a nemzet jobbjai, u.m. egyfelől hazánk alkotmányos jogait védték a bécsi kormány beolvasztási törekvései ellen, másfelől az európai mívelődéstől elmaradásra kárhoztatott nemzetet a polgáriasodás igényeinek megfelelő célszerű javításokra, ujjításokra ébresztették, serkentették.
Így a többek közt: Magyarországon még ekkor teljes erejében fönnállott azon ősi intézmény, - mely már akkor a mívelt nemzeteknél el vala törülve, – hogy t.i. a nemzetet csak a nemesi osztály képezte, a nem nemesek pedig az alkotmányból ki valának zárva.
A nemzet jobbjai átlátták, hogy a nemzet mindaddig gyönge és erőtlen marad, míg a polgári jogok megosztása által e nemesi osztály is bevétetik az alkotmány sáncaiba, s azon millióknak, – kik azelőtt a haza földéből egy talpalatnyit sem mondhattak sajátjuknak, – joga adatik Szent István koronájának birodalmát hazájoknak nevezhetni s ennek alkotmányos jogait 14 millió honpolgár bárhonnan jöhető ostrom ellen inkább megvédheti, a kor kívánataihoz képest tökéletesítheti, mint 5–600,000 eddigi tulajdonosa.
Ezen üdvös eszme a megyei gyűlések termeiben ért meg s az akkor szokás és gyakorlat szerint, a követi utasításokba foglalva onnan került az országgyűlés elébe.
Eme magasztos, és nemzetünk történetében korszakot alkotott eszmének Csongrád megye gyűléstermeiben Klauzál Gábor volt leglelkesültebb s legelszántabb bajnoka, ki úgy a haza sértett jogainak védelmében, mint a reformeszmék terjesztésében csüggedetlen volt, s bár mint tudjuk, minden jónak, nemesnek pártolói nem szűkölködnek személyes ellenségek nélkül, ő mindazok dacára annyira megnyerte e megye szabadelvű többségének bizalmát, hogy az 1832-diki országgyűlésre e megyének egyik követéül őt választák meg, és így e földön legnagyobb kincs, polgártársainak nem pénzen, hanem érdemekkel szerzett bizalma lőn addigi hazafiúi erényeinek jutalma.
De meg is érdemelte ő ezt, mert az 1832-diki igen nevezetes országgyűlés történelme azon férfiak sorában említi őt, kik szent buzgalomtól lelkesíttetve, hazafiaságtól s honszerelemtől áthatva nem ismertek más célt, mint alkotmányos jogaink helyreállítását; a kor szellemébeni kifejtését, a haza szellemi és anyagi fölvirágozását.
Mely magasztos cél útjában legelső teendőnek látták a jobbágyság fölszabadítását; s a nemesi előjogok helyett a sz. István koronája alatt egyesült minden törvényesen bevett vallású, bármely nyelvű népeknek birtokképességét s törvény előtti egyenlőségét törvényhozás útján, és így alkotmányos úton örök időkre biztosítani kívánták.
A haza nagy fia, a nemzet büszkesége Deák Ferenc, a lánglelkű Kölcsey s más jeleseink sorában küzdött ő ezen eszméért s a történelem az ő nevét is aranybetűkkel jegyezte oda, hol a mulandóság ellen legtovább védve van, t.i. a történelem lapjaira, s az utókor emléköket áldva úgy fogja őket tekinteni, mint a haza újjászületésének főtényezőit.
Ki Klauzált nem ismerte, olvassa el azon szívet, lelket megragadó beszédeket, melyeket ő ezen országgyűlésen több tárgyak fölött ugyan, de közelebbről a jobbágyok fölszabadítása ügyében, különösen akkor mondott, midőn hosszas küzdelem után az üdvös törvény megalkottatott, többszöri üzenetváltás után a főrendi tábla által is elfogadtatott; de minden jók méltó fájdalmára, Bécsből szentesítés nélkül visszaküldetett.
Meglehet azokból látni, hogy ő egyfelől előrelátó nagy politikus és önzetlen jó hazafi, másfelől a természeti jogaiból addig kizárt népeknek valódi barátja s jóltevője volt.
Az 1840-diki országgyűlésen ismét Deák Ferenc oldalánál látta őt a haza, mint Csongrád megye követét, itt is folytonosan a szabadelvű eszmékért küzdve kitartóan, csüggedés nélkül.
Az 1844-diki országgyűlésre ismét megválasztatott ugyancsak Csongrád megye részéről s mivel ekkor Deák Ferenc Zala megyében, a házi adónak el nem vállalása, s később a választáskori versenyzés miatt a követséget el nem fogadta, Klauzál lett a szabadelvű vagy haladási párt vezére az országgyűlésen, mint ezt az elfogulatlan történelem is elismeri ezen szavakban:
„Klauzál 1832 óta egyike volt legünnepeltebb szónokainknak az országgyűlésen, s kit ernyedetlen munkássága, a kérdések tökéletes kimerítő ismerete s a tekintély, melyet már a múlt országgyűléseken vívott ki magának, miszerint őt a közvélemény mindjárt Deák Ferenc után sorozta, valóban minden jelenlévők közt legalkalmasabbá tette őt a vezérletre. Feddhetetlen tiszta jelleme nem kevésbé nyilvános, mint magános életében – köztiszteletet, nagy hatású szónoklata – melyen rendesen egy sajátságos hazafias búskomolyság vonult keresztül, s mely kivált, midőn a nemzet sérelmeit panaszolta, fájdalmas érzelmeket keltett a hallgatók keblében – oly népszerűséget szerzett nevének, hogy ritkán szólott anélkül, hogy tapsvihar ne követte volna beszédét.”
Ezen országgyűlésen a 4-dik és 5-dik törv. Cikk szerkesztésével ércnél tartósabb emléket emelt magának.
Ha hazáját s alkotmányát forrón szerető magyarról azt lehetne mondani, hogy volt valaha szép napja, úgy Klauzálról azon országgyűlésen mondhatnánk azt, mert csakhamar azon országgyűlés után az administratori rendszer behozatalával ismét megkezdődött a bécsi kormány beolvasztási törekvése, s mint több megyében, úgy Csongrád megyében is a kormánypárt győzelemre jutván, Klauzál visszavonult, s az 1847-ik évi országgyűlésre nem választatott meg követnek.
De midőn a hazának történelmében korszakot alkotott 1848-diki ismeretes események diadalt szereztek azon magasztos eszmének, melyekért Klauzál is sok száz jeleseinkkel együtt oly erélyesen küzdött s a királyi szentesítés a felelős magyar minisztériumot a nemzetnek megadta, az első magyar miniszerelnök Batthyány Lajos nem késett Klauzált a tettek mezejére szólítani, az ipar s földmívelésügyi miniszteri tárcával bízatott meg.
Az 1848-diki országgyűlésre – midőn már nem a megyék küldének követeket, hanem a népek milliói küldének képviselőket – Klauzál Gábort Szeged város egyik választókerülete akarta képviselőjéül választani, de már akkor Csongrád város által elébb megválasztatván, ezen országgyűlésen Csongrád várost képviselte.
Azonban az alkotmányos szabadság annyi munkával ápolt csemetéit a csakhamar föltámadt vihar mindjárt zsenge korában elsodorta s az oly soká várt s valahára felderült szép tavaszi reggelt egy hosszas, 11 évig tartó éj váltotta föl az ő síri csendjével!
De engedjék meg Önök, hogy ezen gyászos időszak fölött percnyit se időzzem, hanem azt egyszerűen átugorjam. Óh, mert mit használna nekünk fölszakgatni a sebet, vagy föllebbenteni a fátyolt oly eseményekről, melyeket meg nem lettekké tenni többé nem lehet. – Csak annyit említek meg, hogy a szerencsétlenül végződött szabadságharc után Klauzál is haditörvényszék elébe állíttatott s internáltatott.
Ettől fogra a nagy hazafi vérző szívét epesztő fájdalom, a minden fájdalmak legkínosabbja az absolutismus vaskarjaiba szorított szegény haza sorsa fölötti honfi bú foglalta el, mely hogy a lélekkel együtt a testet is föl nem emésztette, azt csak erős lelkének köszönhetjük, és azon körülménynek, hogy azonnal a természet kebelére vonult, a mezőgazdászatnak, különösen a kertészetnek ártatlan gyönyöreiben keresett busongó kedélyének enyhülést. Óh, mert a természet nem olyan, mint az emberek! A természet minden reggel, sőt minden órán újabb és újabb örömcseppeket nyújt a romlatlan tiszta szívnek. Míg az emberek embertársaikat ezerféle módon keseríteni, kínzani véteknek se tartják; addig a természet a keblére menekült üldözöttnek enyhítő menekülést nyújt.
Miként az ártatlan és szelíd éneklő madarak zöld lombok közt keresnek menedéket a karvalyok körmei ellen, úgy az üldözött ember is a természet keblén talál legbiztosabb menedéket embertársainak bántalmai ellen...
De ott is hasznos polgára volt Klauzál a hazának, mert miután az alkotmányos élet termei bezáródtak előtte, a gazdászat s kertészet fejlesztése által igyekezett hasznára lenni azon népnek, melynek jólléteért annyit küzdött.
Ha az üdvös intézményeket nem honosíthatta meg a társadalmi életben, meghonosította a más boldogabb hazából hozott jeles faj-gyümölcsöket. Ha az ipar s földmívelésügyi miniszteri teendőket nem végezhette, lendületet adott a növénytenyésztés és nemesítés oly módjának, mely ezelőtt hazánkban ismeretlen volt.
És egyedül ezen szívet-lelket éltető nemes foglalkozásnak s különösen páratlan hű neje lelki nemességének köszönhetni, hogy nagy lelke meg nem tört a fájdalom miatt s bevárhatta azon időt, midőn 1860-ban az alkotmányos élet hajnala ismét földerült s a 1861-diki országgyűlésre Szeged város egyik kerülete által képviselőül küldetett. Ennek eredmény nélküli szétoszlatása után ismét a természet kebelén keresett lelkének enyhülést.
Az annyi reményre jogosított jelen országgyűlésre ismét Szeged város egyik választókerülete egyhangúlag megválasztá képviselőjének s már ekkor 6-dik országgyűlésen látta őt a haza a hon legjobbjai között az alkotmányos szabadság és közjóllétért, mindig elveihez híven, tántorodás nélkül küzdeni.
De midőn ezen országgyűlés kezdetén csakhamar kitűnt, hogy a bécsi kormány még most sem hagyott föl régi politikájával s az országgyűlés nem működhet rendszeresen; Klauzál keblét is több másokéval együtt keserű fájdalom szállta meg, melynek sorvasztó tüze lassanként emésztette életerejét s nagy részint ennek lehet tulajdonítani, hogy meghűlés által okozott tüdőbajából nem bírt többé fölgyógyulni s augusztus hó 3-dikán, Kalocsán – hová gyermekeinek iskolai próbatétele végett ment – ismételt meghűlés következtében, 62 éves korában, mindnyájunk méltó fájdalmára átszenderült egy jobb életre, hol nem kell többé a népjogokért küzdeni, hol a honfiúi bánat emésztő tüze nem fogja többé nagy lelkét sorvasztani.
Hűlt tetemei ezen megye kebelében a szegedi temetőben nyugosznak, hová saját kívánságára szállíttatott le.
Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Kölcsey Ferenc, Teleky László, Palóczy László, Bezerédy István, Klauzál Gábor s még számosan, mind a nemzet halottjai, kik megérdemelnék, hogy minden évben egy bizonyos vasárnap arra szenteltetnék, hogy ezen elhunyt jobbjainknak élettörténete s a haza iránti érdemeit a nép előtt elsoroltatnának, hogy ezekről a hazának, e nemzetnek csak egyetlen gyermeke is ne feledkeznék meg soha, mert amely nép jóltevőit elfeledi, az nem méltó a jótéteményre!
A hit hinni tanít, hogy túl a síron öntudatos élet vár a halandóra, és így ezen elköltözött jobbjaink onnan néznek reánk s szellemök lebeg fölöttünk.
Ők úgy jártak, mint Mózes, ki az Izrael népét 40 évig vezérlette a pusztában. Eme mi Mózeseink sem érhették meg, hogy amiért oly sokat küzdöttek, az annak beteljesedése fölött örömet együtt élvezhették volna a nemzettel.
De odafönt együtt könyörögnek ők Istennek, hogy elégelje meg immár az ő ostorozásait, szüntesse meg régi bűneinkért méltán büntető kezének csapásait, hozza föl az a régen várt napot, miután úgyis eléggé megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt!
Nem lehet, hogy Isten örökre elhagyja a benne bízót s hozzá könyörgőt.
Íme csak töredékesen s csupán főbb vonásokban rajzoltam Klauzál Gáborunk élettörténetét s mégis azt hiszem, elég ez arra, hogy mindenki átlássa, miként nagy hazafi volt ő s megérdemli, hogy e haza és ebben különösen a 48-ban fölszabadult néposztály hálásan emlegesse őt.
Különösen Csongrád megyének méltó büszkesége volt ő, mint ki e megyében a haza és nép jogainak bátor védője; a kor követelte eszméknek buzgó apostola, bátor előharcosa s hű Mózese volt. Legközelebbről Szentesnek, e mi városunknak még sokkal több oka van őróla hálásan emlékezni, mert ő általános népérdekű küzdelmein kívül e mi városunk akkori úrbéres lakosainak is hű védője, tanácsadója volt, s ha tanácsa követtetett volna, most bizonyosan másként volna állapotunk. Azért illő dolog, hogy e városnak minden lakosa hálával emlékezzék reá. Legyen gondunk arra is, hogy gyermekeink, sőt unokáink is tanulják meg: ki volt Klauzál Gábor? Igyekezzünk őket úgy nevelni, hogy a Gondviselés által számukra kimutatott pályán Klauzál Gábort válasszák példányképül, s ha annyi erényekkel nem tündökölhetnek is, mint ő – mert az csak a választottaknak adatik, a választottak pedig kevesen vannak – legalább szeressék úgy e hazát, mint ő szerette.
Hátra van még, hogy őt, mint férjet, mint családapát és mint barátot ismertessem meg rövideden.
Első nője Prezecska Mária, Szeged város egyik jeles hölgye, 1847-ben elhalván, az 1848 után bekövetkezett gyásznapok özvegységben találták őt s kesergő lelkének nagy szüksége lévén a családiasságra, második nőül vette Schmidt Emma úrhölgyet, kiben egy igen jeles, hozzáméltó hitestársat, balsorsában hű barátot, bánatában vigasztalót, bajaiban védangyalt s betegségében hű orvost talált. E hű nővel együtt három neveletlen gyermek, u.m. Emma, Gábor és Mária kesergik a jó férj és jó atya halálát.
Végre, mint barát is olyan volt ő, amilyennek e múlandó világban embernek csak lennie lehet. Erre elég legyen annyit mondani, hogy kit a legnagyobb hazafi, Deák Ferenc oly benső barátságára méltatott, mint Klauzált, s ki amíg egyfelől a magas rangúak kegyét soha nem vadászta, másfelől a nálánál kisebbeket szívességét éreztetni, sőt barátságát megosztani úgy tudta, mint ős, az a legjobb barátok egyike.
És most! Hozzád fordulok szegény hazám! melynek oszlopai egymás után düledeznek ki!
Van-e még sok a keserű pohár fenekén, melyet ki kell ürítened?!
Nincs a csapásoknak oly neme, mely rajtad keresztül ne ment volna már!
Vajha miként Izrael fiai az egyiptomi tíz csapások által szabadultak ki az egyiptomi fogságból; azonképpen e haza is a folytonos csapások által kiszabadulhatna az ínség és nyomorból, melybe egyrészről sorsunk mostohasága, másfelől az egyet nem értés átka által sodortatott.
Igaz! El kell ismerni, hogy nincs okunk a zúgolódásra, mert hogy ennyi hányattatásaink, szenvedéseink után is: él magyar, áll Buda még! Az azt mutatja, hogy őrködött és őrködik felettünk a Gondviselés, mely időnként adott e hazának nagy fiakat, kik a sorvadozó beteg nemzeti élet fölött ébren virrasztanak s nemzeti éltünk hajóját a minden percben végveszéllyel fenyegető szirtek között úgy kormányozzák, hogy még eddig sem el nem süllyedt, sem a virányos révpartot el nem tévesztette.
Ezen kormányosok egyikét vesztettük Klauzálban, kinek halála mindenkor méltó fájdalommal töltötte volna el szívünket; de különösen most, midőn a haza egén a sötét fellegek szakadozni kezdenek; most midőn az agg Európa egy általános átalakulás küszöbén állani látszik; most, midőn nemzeti létünk megfeneklett hajójának vitorláit, még nem tudjuk kedvező-e vagy kedvezőtlen szél kezdi dagasztani; midőn ezeknél fogva a nemzet nagy testének kétszeres szüksége van a nagy lelkekre, bölcs hazafiakra, jó kormányosokra, most kétszeres fájdalommal veszti el a haza oly fiának közreműködését, minő Klauzál Gábor vala.
De ha a bölcs isteni Gondviselés így látta ezt jónak, meg kell rajta nyugodnunk s nem tehetünk okosabbat, mintha az ő példájából azon tanúságot merítjük, hogy szeressük hazánkat s ennek ősi alkotmányát. Szeressük embertársainkat szívből és nem önérdekből s bizonyítsuk azt be minden tetteinkkel, miként Klauzálunk hosszú, munkás élete azt sokszorosan bebizonyította.
Gyermekeinket is igyekezzünk úgy nevelni, hogy azokból is minél több hű fiai, erős oszlopai váljanak a hazának, s midőn az apa fölnőtt fiát szárnyra ereszti, ez legyen az útravaló intés hozzá: tanulmányozd Klauzál élettörténetét s kövesd példáját!
És most mennybe szállt dicsőült lélek! Búcsút veszünk tőled! Bocsáss meg, ha gyarló ecsetem csak homályos színekkel festette nagyságodat!
A népek millióinak áldása s jó emlékezete lengjen poraid fölött.
Nagy szellemed lebegjen mi fölöttünk szüntelen s lelkesítsen, ha csüggedezünk, bátorítson, ha kétkedünk; különösen őrködjék a fölött, hogy a sátán egyenetlenség magvait ne hinthesse a tisztabúza közé!
Még egyszer: búcsút veszek tőled a költő e szavaival:

Én is leomlom szent porodon nemes,
A jókkal együtt könnyeket áldozom
S hamvvedredet bús ciprus-ággal
Illeti Melpomeném zokogva.

Összeállította: Hódi Szabolcs

Adalékok
összeállította: Labádi Lajos igazgató-főlevéltáros, Szentes

Oroszi Miklós (1822–1892) volt reformárus népiskolai igazgató-tanár, gazdasági szakíró, szőlő- és gyümölcsnemesítő, városi tanácsnok, Szentes polgármestere (1861, 1867–68) és országgyűlési képviselője (1865–67), Deák Ferenc nagy tisztelője és barátja. Klauzál Gábor halálát követően Szentesen megrendezett gyászszertartáson – 1866. szept. 2-án – ő mondott nagyhatású gyászbeszédet, amelyet a Szegedi Híradó címoldalon közölt.

Ónodi Szabó Sándor (1816–1877) szentesi ügyvéd, városi tanácsnok, egyben megbízott főügyész. Ő tudósította a Szegedi Híradót a Szentesen tartott Klauzál-gyászünnepről.

Bogyó Sándor a szegvári választókerület országgyűlési képviselője.

Éder István a csongrádi választókerület országgyűlési képviselője.

Leeb Mátyás (1798–1878) apát-plébános, arany érdemkeresztes szentszéki ülnök, esperes, aki 1828-tól haláláig volt a szentesi római katolikus egyház plébánosa. A szentesi Klauzál-gyásznapon ő végezte az egyházi szertartást.

Említést érdemel, hogy Leeb Mátyás nem örvendett nagy népszerűségnek Szentesen, mégpedig 1848–49-es szégyenletes magatartása miatt. Ennek lényegét Sima László helytörténész az alábbiakban foglalta össze Szentes város története (1837–1849) II. köt. c. kéziratban maradt monográfiájában (152–153. old.):

„...1849. március 14-én elrendelte a közgyűlés, hogy másnap, a pesti márciusi nagy nap emlékére, az 1847/48-adiki szabadságtörvények évnapján minden szentesi templomban 10 órakor hálaadó isteni tisztelet tartassék, s ugyanakkor a lelkészek a magyar szabadságharc diadalmas befejezéséért imát mondjanak.
A városi képviselőtestület kívánságának minden felekezet lelkésze eleget tett, csak Leeb Mátyás római katolikus esperes plébános tagadta meg azt. Március 14-én délután, amikor az egyik városi írnok a körözvénnyel megjelent nála, kijelentette, hogy nem fogja megtartani az ünnepi szentmisét. Szavát meg is tartotta. A reggeli mise után lezáratta a templomot, és eltávozott Szentesről. A katolikus hívők sűrű csoportban mentek a templomhoz március 15-én reggel 10 órakor. Azt azonban zárva találták. A hívők egy darabig vártak, aztán felnyittatták a templomot, és pap nélkül maguk tartották meg az ájtatosságot.
A népszenvedély haragosan tört ki a hazafiatlan plébános ellen, akit azzal is vádoltak, hogy a magyar bankjegyeket fizetésül nem fogadja el.
A közgyűlésen Boros Sámuel polgármester tett jelentést a dologról. A közgyűlés a jelentést felháborodással fogadta, és a következő határozatot hozta: Leeb Mátyás plébánosnak azon tettéért, hogy eleve illedelmes felszólítás után a magyar szabadságtörvények évnapjára rendelt isteni tiszteletnek megtartását nem csak átalkodottan megtagadta, hanem az elöl a városból eltávozott, a közgyűlés a haza irányában vétkes tettnek egyhangúlag elösmervén, erről, úgy a magyar bankók tárgyában tett feladásról Vukovics Sebő országos biztos azonnal értesíttessék. És mivel Leeb Mátyás plébános az ünnepély elől eltávozása által magát gyanússá tette, Vukovics Sebő országos biztostól érkezendő rendeletig is Leeb Mátyás a parochián található holmijának lepecsételése, a mellé, úgy tanyájának őrzésére is nemzetőrök rendeltessenek. E részbeni eljárásra Hadzsy György főkapitány, Mezei István mezei kapitány oly meghagyással küldetnek ki, hogyha Leeb Mátyás plébános netaláni hazajövetelével a javaira tett pecsétet erőszakosan feltörné, avagy az oda őrködésre rendelendő nemzetőrök ellenébe erőt használna, az esetben rögtön teendő jelentés iránt személyét is letartóztassák...
A plébános ügye ezzel korántsem volt befejezve. Vukovics Sebő kormánybiztos a város által tett följelentés folytán a szegedi vésztörvényszék elé rendelte állítani a plébánost, akinek ügyét a szegedi vésztörvényszék március 29-én vette tárgyalás alá.
A közvélemény hangosan követelte a plébános kötél általi halálra való elítéltetését, és a hangulat heteken keresztül nagyon izgatott volt vele szemben. Később csillapodott, de általában véve elmozdítását követelték. A plébános végre is Horváth Mihály kultuszminiszterhez (Szentes szülöttéhez) folyamodott, oltalmat kérvén a kormánytól az őt folyton érő kellemetlenségek ellen. A kultuszminiszter 1849. május 15-én kelt rendeletével meghagyta a városnak, hogy a plébánost ne üldözzék, és várják be az egyházi hatóság részéről teendő intézkedést, amelyet ő már megrendelt.
A tanács a miniszteri rendeletet közölte a katolikus egyház presbitériumával, s a közgyűlésnek jelentést tett. A közgyűlés felterjesztést intézett a miniszterhez, amelyben kijelenti, hogy ami méltatlankodást a plébános elszenvedett, azt hazafiatlan magatartásának köszönheti, egyébként is a város március 15-én hozott határozata óta semmit sem tett, megmaradását azonban a közvélemény ellenére valónak látja.
Leeb Mátyás hazaárulási ügyének ez az utolsó aktája. Az egyházi vizsgálat meg sem indult, – s a plébános, aki ellen fölzúdult a város közönsége, haláláig megmaradt a szentesi róm. kat. egyház plébánosának.”

Az ügy utóéletéhez tartozik, hogy a szabadságharc leverése után – 1850 őszén – Leeb Mátyás plébánost a koronával ellátott arany érdemkereszttel tüntették ki, ezzel szemben Boros Sámuel polgármestert kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélték, többek között azzal a váddal, hogy vésztörvényszék elé állíttatta a szentesi plébánost. (Szerencsére az ítéletet nem hajtották végre, de csak 4 évi várfogság után térhetett haza Szentesre.)

A képekre kattintva azokat nagyobb méretben is megnézheti.


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2017. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (77)
Közhasznúsági jelentések (12)
Egyesületi élet (282)
Közélet (142)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (49)
Emlékév média-megjelenések (0)
Emlékév programnaptár (1)



1848/49 (40)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (26)
Díszpolgárok (16)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (97)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (32)
Wolf-kripta (13)