Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Fényes kiküldetésünk helyén”.
Csongrádi követek és az 1832–36-os országgyűlés

2023. évi Klauzál Napok Tétényben rendezvényünk Szász Erzsébet Történész Műhelyének nyolcadik írásában Sáfrány Tímea történész, az 1832-36-os országgyűlés Csongrád megyei követeinek, Klauzál Gábornak, Horváth Lajosnak és Bene Józsefnek a tevékenységét, egymáshoz való viszonyukat és konfliktusaikat mutatja be, az országgyűlésen elmondott beszédeik alapján...

Klauzál Gábor első országgyűlési szereplése kapcsán jelen írásunkban arra vállalkozunk, hogy áttekintsük hogyan vélekedtek erről a kortársak, illetve a később készült történeti munkákban. Emellett áttekintjük, hogy milyen források és lehetőségek állnak Klauzál és a csongrádi követek munkájának értékeléséhez, végül az ezzel kapcsolatos kutatási eredményeimet mutatom be.



 Országgyűlési jegyzőkönyvek, irományok:
1825-1849

Ha egy reformkori országgyűlésen részt vett személy tevékenységét szeretnénk megismerni, akkor elsősorban az országgyűlésen készült naplót érdemes fellapoznunk. A napló ezen a diétán még csak az alsótábla üléseiről készült – ahol Klauzál is jelen volt –, a főrendi tábla tanácskozásairól csak a következő, 1839–40-es diétától kezdve olvashat az érdeklődő. A hivatalos napló mellett a követek törekedtek arra, hogy a kerületi ülésekről – ahol a személynök és a Királyi Tábla tagjai nélkül sokkal szabadabban tárgyalhattak az alsótáblai követek – is készüljön jegyzőkönyv, amely végül nem készült el, illetve országgyűlési újság, amelyet bárki olvashat. Azonban ez utóbbira sem nyílt lehetőség, ezért is szervezte meg Kossuth Lajos a jól ismert Országgyűlési Tudósításait. Így a hivatalos napló könyv mellett ez a kutatók legfőbb forrása. Emellett a megye nemesei által választott követeknek kötelessége volt meghatározott időközönként, ez általában 10–14 napot jelentett ún. követi jelentést küldeni a megye részére, ezekben számoltak be a diétai tárgyalásokról. A követek számára a diéta kezdete előtt követi alaputasítás készült, amelyhez képest kötelességük volt a megye akaratát a diétán kifejezni, azaz voksolni. A megye által adott utasítás és a követ véleménye nem mindig egyezett, ilyenkor előfordult, mint például 1834. november 10-én az örökváltság tárgyalásánál Torontál megye követe megye kedvetlenül bár, de kötelességből a királyi választ fogadta el, azaz a váltság ellen voksolt.[1] Ugyanakkor előfordult az is, ugyanennél az ügynél, hogy a megye követe nem volt hajlandó az új megváltozott instrukció alapján szavazni, inkább lemondott követi tisztéről, így járt el a két szatmári követ, Kölcsey Ferenc és Eötvös Mihály.[2] Az országgyűlés ideje alatt születő új, ún. pótutasítások egyrészt az időközben felmerült, az alap instrukcióban nem szereplő ügyekben, illetve az idő folyamán megváltozott vélemények miatt születtek. Amint említettük, kezdetben Csongrád támogatta az örökváltságot, majd a végső szavazásoknál megváltoztatta az utasítását. Az utasítások megváltozása történhet akár a követ hatására is, mint ahogyan az ismert, Deák leveleiben közvetetten hozzájárult a zalai instrukciók változásához. Ugyanakkor és itt ismételten az örökváltsághoz kell visszatérnünk, előfordult, hogy a kormányzat közbenjárására – a megyét irányító főispánok, főispáni helyettesek, illetve alispánok kormányzat által történt megkeresésének következményeképp – változott meg a megye álláspontja, a megkeresett megyék közül 1834. december 10-én Csongrádon kívül Győr, Heves, Abaúj, Krassó, Torna és Verőce is az örökváltság ellen voksolt.[3] Az egyes utasítások értelmezése is okozhatott problémát a követek között, azt máshogy értelmezve akár egymás ellen is voksolhattak. Ebben az esetben az adott megye szavazata megsemmisült. Mindezek komoly problémát jelentettek a követek számára, mint ahogyan az Klauzálék esetében is látni fogjuk.





 Kölcsey Ferenc
Országgyűlési
naplója

A diétai szereplők titkos tanácskozásairól, a kerületi és országos ülésekről is születtek a bécsi kormányzat megbízásából az országgyűlési titkosrendőrség által jelentések. Ezekből láthatjuk majd, hogy Klauzál kikkel tanácskozott leginkább és hogy beszédeit, viselkedését hogyan értékelték a titkosrendőrségnek dolgozók. Azonban azt fontos kiemelni, hogy ezek a jelentések néha túlzóak is lehetnek.

Az eddig említett források kimondottan az országgyűléshez kapcsolódnak, azonban a kutató személyes forrásokhoz is nyúlhat. Ilyen például Kölcsey Ferenc Országgyűlési naplója és naponkénti jegyzései, Deák Ferenc levelezése vagy akár Széchenyi István naplója, levelei is adhatnak némi információt számunkra. A felsoroltakon kívül természetesen bármelyik jelenlévő követ vagy érdeklődő leveleiben is találhatunk számunkra fontos adatokat.


Csongrád vármegye címere
Mindenekelőtt nézzük meg mikor és hogyan választották meg a csongrádi követeket. Erre az eseményre az 1832. november 20-án tartott megyei közgyűlésen került sor, amikor gróf Károlyi Lajos főispáni helyettes Babarczy Imre alispánt kérte fel első követnek, aki változó egészségi állapota miatt nem fogadta el, ezután Kárász Benjámin főszolgabírót kérte fel Károlyi, azonban ő családi helyzetére, körülményeire hivatkozva szintén elutasította a megbízást. Így „köz egyet értéssel”, azaz közfelkiáltással Bene József főjegyzőt, – immár harmadjára, az 1825–27-es és az 1830-as országgyűlés után – és Klauzált választották meg követnek. Ugyanakkor megjegyezték, hogy Horváth Lajos is nagy közbizalommal rendelkezett.[4] A diéta időtartama alatt, 1833. február 18-án Bene József lemondott követi tisztéről, ahogyan ő fogalmazott az „emberi sors gyarlósága” miatt, azaz korábbi egészsége megromlott, Antal bátyja kiskorú gyermekeiről kellett gondoskodnia valamint „házi súllyosodott környüállásai”-ra is hivatkozott a megyéhez küldött lemondó levelében.[5] Ugyanakkor a titkosrendőri jelentések szerint „elege lévén az ultra ellenzék zavaró befolyásából hazament”.[6] Nem tudjuk mennyire játszott szerepet ebben az ellenzék és akár a követtársa, Klauzál is, de nem kizárt, hogy ez is meghatározó volt Bene döntésében. Helyére azt a Horváth Lajos tiszántúli alszolgabírót választották meg 1833. március 11-én, akit már a követválasztáskor is kiemeltek, miszerint sokan támogatták. Azonban Horváth sem tudta követi megbízatását végig betölteni, megrendült egészségi állapota miatt 1834. április 6-án lemondott. Betegségét fürdőhelyen kellett volna kezeltetni, ezért nem tudta tovább vállalni ezt a hivatalt, „mellynek ugyan nehezebb ösvényén a’ buzgó törekvés sem szerez mindég a rendeltetésnek megfelelésében teljes mértéket”. Levelét azzal zárta, hogy egészsége helyreálltával bármilyen hivatalt, amelyet rá bíznak örömmel viselne.[7] Ez azonban nem következhetett be, pár hónappal később 39 évesen 1834. június 30-án Hódmezővásárhelyen elhunyt.[8] Utóda 1834. április 30-án a korábban lemondott, s most ismét megválasztott Bene József lett. Fontos megjegyeznünk, hogy ezúttal jelen volt gróf Károlyi Lajos főispáni helytartó is, míg Horváth választásánál nem, feltételezhető, hogy Bene döntésében, miszerint újra elvállalja ezt a tisztséget közrejátszott Károlyi is. A csongrádi követek közül Bene volt a legidősebb és Klauzál a legfiatalabb.

  
 Klauzál Gábor

Nincs könnyű dolga annak, aki Klauzál első diétai szereplésének értékelését szeretné a kortársak és itt most kimondottan a diéta időszaka alatt született forrásokat értjük, illetve a későbbi történeti munkák alapján megismerni. Először nézzük meg mit tudhatunk meg a kortársaktól, jelen esetben Deáktól, Kölcseytől és Széchenyitől, végül egy diétai írnoktól, Kászonyi Dánieltől. Deák Ferenc országgyűlés alatt írt leveleiben alig találjuk nyomát Klauzál említésének, ez különösen érdekes lehet későbbi kapcsolatuk tekintetében, de könnyen lehet, hogy más oka van annak, hogy alig említi meg őt.[9] Deák Kölcseyhez 1834. április 14-én írt levelében írta, hogy Klauzállal együtt foglaltak állást az előleges sérelmek tárgyában tartott konferencián.[10] A Szabó G. Zoltán kiadásában megjelent Kölcsey által jegyzett levelekben 1832 és 1836 között nincs nyoma Klauzálnak, Benéről és Horváthról egyszer sem írt. Kölcsey Kende Zsigmondhoz írt leveleiben sem említi meg a csongrádi követeket.[11]

 
 Kölcsey Ferenc

Kölcsey két különböző időszakban készült, különböző jellegű „naplót” vezetett. Az első, amely Országgyűlési Naplóként jelent meg 1832. december 11. és 1833. augusztus 19. közötti időszakot öleli fel, a második, amely inkább jegyzet szerű Országgyűlési naponkénti jegyzések címmel jelent meg és az 1833. október 31. és 1835. február 5-ig terjedő időszakot fedi le.[12] Kölcsey a naplóban mindössze egy-egy alkalommal Klauzált és Benét, a jegyzésekben már hét alkalommal jegyzi Klauzált, két alkalommal Benét, Horváth Lajos neve egyszer sem fordult elő egyik írásában sem. Ezek többnyire akkor születtek, amikor valamilyen indítványt tettek vagy véleményt formáltak, vagy kerületi elnökséget vittek. Ezekből tehát nem derül ki hogyan vélekedett róluk Kölcsey.

  
 Széchenyi István

Eddig tehát nem jártunk sikerrel, ha azt szerettük volna megtudni hogyan vélekedtek róla kortársai, akik jelen voltak a diétán. Széchenyi István sem írt még róla sokat, csak a diéta végén jegyezte fel nevét háromszor a Viszota Gyula féle Széchenyi Napló kiadásának tanúsága szerint.[13] Legutolsó bejegyzése a diéta utolsó előtti napján – 1836. május 1-én – Klauzál által felvetett és eredményét tekintve sikertelen indítvány miatt született. Ebben azt szerette volna, ha a diéta zárására érkező uralkodót a már megválasztott küldöttség nem a szokásoknak megfelelően latinul, hanem magyarul üdvözli.[14]Gróf Széchenyi István ezen a napon készült naplóbejegyzésének végén „3/4 1-ig ülés. Klauzálnál.” szerepel, az időpont feltehetőleg az országos ülés végét jelezheti, amit Kossuth fél 2-re tett, de csak feltevésekbe bocsájtkozunk akkor, amikor azt feltételezzük, hogy a Klauzálnál szó mit jelenthetett.[15] Széchenyi az ezt megelőző napokban igen feldúlt idegállapotban lehetett, hiszen a Buda és Pest közötti híd ügyét tárgyalták a diétán, s épp az általam idézett mondat előtt jegyezte be, hogy sikerrel járt annak ügye. Ebben a helyzetben, Klauzál egy ilyen indítvánnyal állt elő, amely talán fel is dühítette, s a bejegyzése arra utalhat, hogy elment emiatt Klauzálhoz és beszélt vele. Az ügy úgy tűnik még másnap sem hagyta nyugodni, miután kiderült annak sorsa, ugyanis franciául a következőt írta le naplójába: „Klauzálnak ez az ügye, micsoda pimaszság.” Azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy míg Kölcsey és Deák ugyanazon táblán foglalt helyet, Széchenyinek főnemesként a főrendi táblán kellett megjelennie, azonban gyakran részt vett az alsótáblai üléseken is, amennyiben Pozsonyban tartózkodott. Széchenyi Majláth Béla által összegyűjtött és kiadott levelezésében ebben az időszakban nem említette Klauzált.[16]

  
 Kászoni Dániel
Kászonyi Dániel a Torna megyei gróf Andrássy György és Ragályi Tamás követek írnoka volt. 1885-ben Egy régibb kor férfiai címmel írt munkájában olvashatunk Klauzálról, akit az országgyűlés kiváló szónokai között sorolt fel, Zsedényi Edével, Beöthy Ödönnel, Bernáth Zsigmonddal, Palóczy Lászlóval, Deák Ferenccel és több más követtel együtt. Azt is megjegyezte, hogy őt „az akkori országgyűlésen a leglogikusabb fejnek” tartották. A diétáról és azok résztvevőiről írtak végén megjegyezte, hogy ezen országgyűlés vezérférfiai közül többen részt vesznek még a későbbi diétákon, az ekkor felsoroltak közé Klauzál is bekerült, olyan nevek mellett, amelyeket előzőleg, mint kiváló szónokokat már felsoroltam.[17]

 
 Horváth Mihály

A kortársak országgyűlés alatti lejegyzéseiből sem tudtunk meg sokat Klauzál megítéléséről, kivéve Széchenyi bejegyzését, amely nem túl pozitív Klauzálra nézve, Kászonyi bár pozitívan ítéli meg, írása később született. A kortársakról térjünk át a szakirodalomra, amelyben szintén csak az általunk vizsgált országgyűlés idejére vonatkozóan keresünk klauzáli értékeléseket. Elsőként – bár még kortársa, de mégis történetíróként már ebbe a csoportba soroltuk – Horváth Mihály Huszonöt év Magyarország történelméből c. munkáját nézzük meg, amelyben az országgyűlésről írtak bevezető részében A legkitűnőbb egyéniség rész alatt emelte ki azokat, akik már korábbi diétákon is részt vettek, köztük Deák Ferenc bátyját Antalt, Bezerédj István tolnai, Bernáth Zsigmond ungi, Nagy Pál Sopron megyei követeket. Ezt követően írta le, hogy azok közül, akik először jelentek meg Pozsonyban leginkább Kölcsey Ferenc szatmári, Beöthy Ödön bihari és Klauzál „vonták magokra a közfigyelmet.” Azonban, míg az újonnan jöttek közül Kölcseyről és Beöthyről utána külön ír egy jellemzést Klauzálról ekkor még nem írt, ugyanakkor Horváth tévedett, amikor Beöthyt is az új követek közé sorolta, hiszen ő már az 1830-as diétán is részt vett.[18] A később született nagy történeti összefoglalások közül, a Szekfű Gyula által írt Magyar történet V. kötetében nem emeli ki Klauzált a diéta kapcsán.[19] Vörös Károly szerkesztésében megjelent Magyarország története 5/2.-es kötet az úrbéri, azon belül az örökváltság tárgyalásánál Klauzált az „ország legjobb elméi” között említette meg Kölcsey, Deák, a Bars megyei Balogh János, Bezerédj és Beöthy mellett.[20]

 
 Zsilinszky Mihály

A köztörténeti nagy összefoglalások után térjünk át a Csongrád megyei helytörténeti szakirodalomra, Zsilinszky Mihály Csongrádvármegye története című munkájára. Zsilinszky rövid áttekintést nyújtott a diétai eseményekről, idézve a megye utasításait. A követválasztás leírásakor megjegyezte, hogy Klauzál „ki ezentúl Csongrád vármegye politikai vezérének tekinthető. Alapos ismeretei, lángoló hazaszeretete, kitartó munkássága, férfias jelleme és mérsékelt szolid modora előtt önkényt meghajolt a vármegye intelligencziájának többsége.”[21] Számunkra fontos, hogy kiemelte a két követ közötti konfliktusokat, így az örökváltsággal kapcsolatos szavazás és V. Ferdinánd király címhasználata során, de megjegyezte azt is, hogy Wesselényi ügyében Bene „a kormánnyal tartott”.[22] Bene „védelmében” meg kell jegyeznünk, hogy nem is volt mindig ott a diétán, amikor a szólásszabadságon esett sérelmet tárgyalták, másrészt való igaz, hogy egyszer sem szólalt fel sem Wesselényi, sem Balogh János ügyében. Zsilinszky liberális szemszögből tárja elénk az országgyűlést, ennek megfelelően Klauzált a megye „szeretett országgyűlési követje” jelzővel illette, Benét vagy Horváthot nem jellemezte külön, láthatóan elfogult Klauzál felé.[23]

  
Szmollény Nándor:
Klauzál Gábor az első magyar kereskedelemügyi miniszter és közgazdasági reformküzdelmeink
Klauzál munkásságáról, életéről Szmollény Nándor 1903-ban megjelent könyve lesz számunkra az utolsó történeti irodalom, amelyet áttekintünk. Szmollény könyvének Klauzál Gábor fellépése című részében ír a diétai eseményekről. Megjelölt forrásai főként Zsilinszky és Horváth Mihály ennek megfelelően ő is átvette idézőitől a liberális szemszögből történő értékelést, s azokon (nem) kicsit túl is lépett, legalábbis pátoszosan fogalmazott. „Az országgyűlésen megjelenve Klauzál, annak egy csapásra a legbefolyásosabb s a legragyogóbb tehetségű vezértagja lőn, aki minden haladó és ellenzéki kérdésben lelkes, megnyerő szónoklatot tartott. A sérelmes politika nehéz harcaiban hősileg s fáradhatatlanul küzdött.[24] Szmollény túlzásokba esve értékelte országgyűlési munkáját: „Klauzál ki is érdemelte nemcsak vármegyéjének, hanem az országnak is háláját, mert hatalmas befolyása révén az 1832/36-i országgyűlés sok fontos törvényt hozott, amelyek a közgazdaság emelkedésének nagy lendületet adtak. Bár Széchenyi István gróf volt ezeknek a kezdeményezője, de Klauzál Gábor sohasem hiányzott a hűséges munkatársak közül s amikor kellett, érvényesítette nagy tudását, tapasztalatait a forgalom, ipar, kereskedelem és földművelés tekintetében”.[25]


Az országgyűlés épülete Pozsonyban
A kortársak korabeli feljegyzései, a szakirodalom rövid áttekintése után nézzük meg, hogyan lehet értékelni Klauzál országgyűlési szereplését saját kutatásom alapján. A diéta alatt született naplókban, levelekben még nem nagyon találkoztunk Klauzál nevével, jellemzésével, ez jelzésértékű lehet számunkra, ugyanakkor nem jelenti azt, hogy nem tűnt ki a résztvevők közül, csak valamilyen okból nem tartották fontosnak lejegyezni ekkor. A titkosrendőri jelentések szerint leginkább Bezerédj István és Csapó Dániel tolnai követeknél tartott titkos összejöveteleken fordult meg, ahol rendszerint találkozott az általam már többször említett Beöthyvel, Deákkal, Kölcseyvel, Palóczy Lászlóval és más ellenzéki követekkel, ezeken a nem túl nagy létszámú tanácskozásokon bizonyára alkalom nyílt arra, hogy jobban megismerjék egymást.[26] Beszédes adat, hogy míg Bene neve mindössze nyolcszor szerepel a Takáts hagyatékban található titkosrendőri jelentésekben, Klauzálé 63, Deáké 240 esetben, Horváth Lajosé egyszer sem.[27] Ezek az adatok arra utalnak, hogy Klauzál is felhívta magára a figyelmet, de láthatóan jóval kevesebbszer írták le a nevét, mint a nála jóval többször, több mint 450 alkalommal felszólaló viszont szintén első országgyűlésén jelen lévő, Deákét.[28] Klauzál számításaim szerint 214 alkalommal szólalt fel, a hivatalos napló és Kossuth kerületi ülésekről írt tudósításai alapján. Itt egy felszólalásnak vettem azt, ha egy napon többször is felszólalt, például, ha vitába keveredett egy másik követtel, vele szemben Bene 59 alkalommal, míg Horváth 23 esetben hallatta hangját. Egyértelmű tehát Klauzál fölénye a csongrádi követek között.






 Deák Ferenc Csapó Dániel   Bezerédj István  Beöthy Ödön Pálóczy László 

Korábban már említést tettünk a csongrádi követek viszonyáról, amint azt Zsilinszky is megjegyezte több alkalommal konfliktus támadt Klauzál és Bene között utasításuk értelmezése és az értelmezés következtében leadott voksuk tekintetében. Míg Zsilinszky csak két ilyen ügyet említett, az örökváltságot és V. Ferdinánd király címhasználati ügyét – azaz, hogy Ferdinánd I. vagy V. címzést használjon-e, hiszen mint magyar király V., de mint osztrák császár I. volt – de hasonló konfliktus, sőt egymás voksának semlegesítése is előfordult a diéta végén az adómegajánlás kérdésének tárgyalásakor, ahol Klauzál voksolt utasítása szerint.[29] A legnagyobb és az országgyűlés „színe előtt” lejátszódott konfliktus az örökváltság szavazásánál volt 1834 év végén. Bene 1834. december 10-én az országos ülésben azzal vádolta Klauzált, hogy nem az utasításának megfelelően voksolt korábban, ekkor egymásnak feszültek ki-ki a maga magyarázatában olvasta időközben kapott utasításaikat, igazolva magát, de az első pótutasítás lehetőséget adott arra, hogy kétféleképpen értelmezzék azt.[30] Közel hasonló, de korántsem akkora vita zajlott le a címhasználat kérdésében, ahol a távollévő Klauzál helyett Bene a főrendekkel szavazott, azaz nem látta sérelmesnek az I. Ferdinánd név használatát.[31] Klauzál a diétára visszaérkezve a tárggyal kapcsolatos beszédében a Bene által tett voksot megjegyezte, s kinyilvánította, hogy ő az V. Ferdinánd-i címhasználat mellett voksol.[32] Klauzál követjelentésében is beszámolt erről és erre a megye rendjei a közgyűlési jegyzőkönyvben rögzítették, hogy a „jelentésből ujjont megilletődve tapasztalván a’ Karok és Rendek, hogy Követ Urak között a kívánt egy hangú kiejtés egyetértés külömböző magyarázatokkal, e’ Megye tekintete és számítható határozott szavazatával meg nem férőleg ismét létre jött” ennek rendezésére egyértelműen állást foglaltak a kérdésben.[33]

Klauzál az örökváltsággal kapcsolatos voksolásnál lezajlott konfliktus miatt felajánlotta lemondását követi pozíciójáról, de azt a megye nem fogadta el.[34] Írásomban már említést tettem arról, hogy a szatmári követek, Kölcsey és Eötvös Mihály a megváltozott utasításuk miatt mondtak le, Klauzál azt gondolva, hogy nincs már a megyének bizalma felé akart lemondani.

  
A pozsonyi diéta alsótáblája az
1832-1836-os országgyűlésen

Ha a csongrádi követek kapcsolatát szeretnénk összegezni, akkor egyértelmű, hogy Bene és Klauzál nem voltak jó kapcsolatban, Bene egyetlen egyszer sem támogatta felszólalásával Klauzált amikor indítványt tett, többnyire fel sem szólalt, ha Klauzál is beszélt, kivéve amikor vita kerekedett kettőjük között. Horváthtal már egészen másként alakult a kapcsolatuk, ő többnyire akkor szólalt fel amikor Klauzál is, megerősítve és sokszor szinte ismételve annak szavait, érdekesség, hogy Horváth legalábbis Kossuth tudósításai szerint egyetlen egyszer sem szólalt fel kerületi ülésen. Horváth általam említett viselkedését a titkosrendőrök jellemzése is alátámasztja, ugyan azt írják, hogy csak egyszer beszélt, ami nem igaz, viszont igazat kell adnunk amikor úgy jellemezték, hogy „gyenge hangja miatt alig hallható, követtársával, Klauzállal inkább megegyezett.[35] Bene titkosrendőri jellemzése szintén segítségünkre van és részben alátámasztja ismereteinket: „(…) ha követtársához, Klauzálhoz való helyzete megengedte, melegen védte a felséges érdekeket. Mint jó szónok ismert, aki mindig röviden és velősen ki tudta fejezni magát. (…) Horváth Lajos követ halála után visszatért az ogy.-re és az 1834. évben úgy működött, mint korábban. A felséges érdekekért nem csak az orsz. üléseken, hanem azon is működött, hogy a vm-től jó utasítást eszközöljön ki (…)”.[36] A jelentés szerint a kormány érdekében tevékenykedett tehát, ha arra az utasítása lehetőséget adott, itt gondoljunk az örökváltsággal kapcsolatos szavazásra vagy arra a hallgatásra is, amely Wesselényi ügyében tapasztalható volt. Ugyanakkor kutatásom jelenlegi állása nem támasztja alá azt, hogy az utasítás megváltoztatására valóban kifejtett tevékenységet, egyetlen fennmaradt forrás sem erősíti ezt meg, de nem is lehet kizárni ezt. A titkosrendőrség Klauzál jellemzésénél nem írt a követek közötti konfliktusról, annál inkább a jelleméről, viselkedéséről: „folyton az ultra ellenzék sorában a legdurvább kirohanásokat engedte meg magának nem csak a magas korm., hanem őfelsége szentséges személye ellen is, egyébként is egyetlen tárgya nem volt az ultra oppozíciónak, amelyet ne támogatott volna hosszú beszédekkel és nagy erőkifejtéssel. (…) Egyébként már akkoriban azon egyének közé tartozott, akik a vm.-ékben való befolyásuk által az ultra ellenzék rendszerét lehetőleg kiszélesíteni fáradoztak és épp így a küldők között levő elvtársaikkal az ő legtöbbnyire ellenzéki céljaikért maguk által tervezett pótutasításokat meg tudták szerezni.[37] Ahogyan Benénél itt sem találtam eddig nyomát annak, hogy a pótutasítások alakulására sikerült hatással lennie, bár Bezerédj István követtársához, Csapó Dánielhez írt 1834. december 4-i levelében – az örökváltság ügyében! – azt írta, hogy Klauzál „staféta által igyekezett” megváltoztatni pótutasítását, mint tudjuk, sikertelenül, azonban ezenkívül nincs más forrásunk erre vonatkozóan, hogy ez valóban így is történt, de nem tartom kizártnak.[38]

 
 Az alsótábla ülésterme Pozsonyban

Írásunk végén felmerülhet a kérdés, hogyan vélekedünk Klauzál első követi teljesítményéről? Az általunk felsorolt szakirodalmak, mint láthattuk elsősorban felsorolásszerűen említették meg az új követek között feltűnő Klauzált, akinek későbbi szakirodalmakban történt hasonló kiemelései nem kizárt, hogy Horváth Mihály leírásának is köszönhetőek.[39] Klauzál minden reform kérdés és a súlyos sérelmek tárgyalásakor felszólalt – itt helyesen nyilatkoztak a titkosrendőrök –, beszédével támogatta azok ügyét, ugyanakkor nem látható, hogy melyik ügy volt az, amelyik jobban érdekelte, bár az mindenképp kiemelendő, hogy indítványait úrbéri és jogi tárgyakban tette, ha meg kellene határoznunk, hogy mire fordított különösebb figyelmet, akkor talán ezeket az ügyeket lehet megnevezni. Beszédeit, mint olvashattuk sokszor „legdurvább kirohanásai”-ként jellemezték, ami nem áll annyira távol a valóságtól, hiszen nem egyszer túlzásokba esett. Ekkor Deák igyekezett nemcsak őt, hanem követtársait is visszafogni, a gondolatokat egységesíteni. Erre egy példát említünk, a jobbágytelken élő nemesek adóztatása kapcsán az adókivetés hatálya alá tartozó puszták kérdésében támadt vita 1835. október elsején, Klauzál ekkor Bernáth Zsigmond ungi követtel vitázva tette azt a megjegyzését, hogy „Ábrahám idejére mennénk vissza a vizsgálatokban”, ha úgy lenne, mint ahogyan Bernáth szeretné. Deák a javaslatok elhangzása után összegezte azokat majd Bernáth felvetését támogatta kiegészítve Gyertyánffy Dávid Torontál megyei követ javaslatával, utóbbit azzal is indokolta, hogy azért is, hogy „Ábrahám, vagy (minthogy ez Magyarországban nem sokat használna) Szt. István idejére vissza ne menjünk”.[40] De Klauzál irreális, mondhatni túlzó indítványt tett akkor, amikor a diéta bezárásakor az uralkodó magyar nyelvű üdvözlését szerette volna elérni, ahogyan erre már utaltam Széchenyi naplóbejegyzése során. Különösen a vita hevében használt érve érdekes, miszerint azért éppen akkor vetette fel az indítványt, mert aznap hallotta, hogy a küldöttség vezetője azt mondta, hogy latinul kíván beszélni, hiszen nagyon jól tudhatta, hogy a hagyomány és a szokás a latin nyelvű üdvözlés. Zsilinszky és Szmollény, de különösen az utóbbi értékelése meglehetősen túlzó, Klauzálnak olyan szintű befolyása, amelyet Szmollény látni vél, nincs ezen a diétán.

Klauzál első diétai szereplésének megítélésében sem a kortársak, sem a szakirodalom nem nyújt önmagában elég információt, ahhoz, hogy véleményt formálhassuk szükséges beszédjeinek, követjelentéseinek ismerete és egyéb források bevonása. Mivel erről az országgyűlésről még nem készült olyan monográfia, mint amit az 1839–40-esről Erdmann Gyula írt, így nincs olyan szakirodalom, ami kifejezetten ennek a diétának az értékelésével az azon részt vevők munkájával foglalkozik.[41] Ezért aki ezen diéta bármelyik résztvevőjéről szeretne többet megtudni kénytelen a források segítségét hívni….

 


Sáfrány Tímea
történész
MNL Hajdú-Bihar Vármegyei Levéltár segédlevéltárosa

a Klauzál Gábor Társaság tagja

2023. április

(A képeket összeválogatta: Hódi Szabolcs)

Megjegyzések:

[1] OJK 1832–36. IX. 245. (Felséges Első Ferencz Ausztriai császár, Magyar és Cseh ország koronás királyától Po’sony szabad királyi várossába 1832-ik esztendőben, karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar ország gyűlésének jegyzőkönyve. IX.)
[2] Pajkossy Gábor: Kölcsey követi lemondásának történetéhez. Századok, 1996/5. 1191–1209.
[3] OJK 1832–36. IX. 174–251.
[4] MNL CsVL SzL IV. A. 3. a. 1139/1832. (Magyar Nemzeti Levéltár, Csongrád-Csanád Vármegyei Levéltár, Szentesi Levéltára, Csongrád vármegye nemesi közgyűlésének iratai, Köz- és kisgyűlési jegyzőkönyvek)
[5] MNL CsVL SzL IV. A. 3. b. 102/1833. (Magyar Nemzeti Levéltár, Csongrád-Csanád Vármegyei Levéltár, Szentesi Levéltára, Csongrád vármegye nemesi közgyűlésének iratai, Köz- és kisgyűlési iratok)
[6] Pálmány Béla: A reformkori magyar országgyűlések történeti almanachja. 1825–1848. 2011. 819.
[7] MNL CsVL SzL IV. A. 3. b. 407/1834.
[8] https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CSRX-9S9R-M?cat=131705 (letöltés: 2023. 04. 17.)
[9] Sándor Pál: Deák Ferenc országgyűlési levelei 1833–1834. Zalaegerszeg, 1997.; Ráth Mór: Deák Ferencz emlékezete. Levelek 1822–1875.; Deák életrajzírója, Ferenczi Zoltán azt jegyzi le Deák első követi munkájának értékelésekor, hogy Kölcsey és Wesselényi mellett Klauzál lett a Deák legközelibb barátja. Ferenczi Zoltán: Deák Ferenc élete I. 1904. 195.
[10] Szabó G. Zoltán: Kölcsey Ferenc minden munkái. Levelezés IV. 1834–1836. Budapest, 2015. 48.; Egy korábbi válogatásban sem szerepelnek, bár Szabó G. tévesen azonosítja a Helmeczy Mihály által 1831. június 20-án – tehát jelen vizsgált periódusunk alá nem tartozó évben – Kölcseynek küldött levelében a csak Klauzálként megemlített személyt, ő valójában Klauzál Imre. Szabó G. Zoltán: Kölcsey Ferenc levelezése. Válogatás. Budapest, 1990. 116.
[11] Szabó G. Zoltán: Kölcsey Ferenc minden munkái. Levelezés III. Budapest, 2011.; Szabó G. 2015.; Taxner-Tóth Ernő: Kölcsey Ferenc levelezése Kende Zsigmonddal. Budapest, 1983.
[12] Pajkossy Gábor (S. a. r.): Kölcsey Ferenc Országgyűlési naponkénti jegyzések. Budapest, 2002. 28, 32, 72, 73, 106, 111, 126, 155, 164.; Völgyesi Orsolya (S. a. r.): Kölcsey Ferenc Országgyűlési napló. Budapest, 2000. 383, 440.
[13] Viszota Gyula (szerk.): Gróf Széchenyi István munkái 13. Gróf Széchenyi István naplói 4. 1830–1836.  Budapest, 1934. 618, 658.
[14] OJK 1832–36. XIV. 313.
[15] Oltványi Ambrus: Széchenyi István Napló. Budapest, 1978. 819.; KLÖM V. 674.
[16] Majláth Béla (szerk.): Gróf Széchenyi István munkái. III–VI. Gróf Széchenyi István levelei I–III. Budapest, 1889–1891.
[17] Kászonyi Dániel: Egy régibb kor férfiai. Hazánk. Történelmi Közlöny. 1885/2. 526., 534.
[18] Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történetéből. I. Budapest, 1886. 289–290.; 292–295., 296–297.; Horváth külön jellemzést majd az 1843–44-es diéta időszakának tárgyalása közben írt Klauzálról. Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történetéből. II. Budapest, 1886. 386–388.; Pálmány 2011. 824–827.
[19] Szekfű Gyula: Magyar történet V. Budapest, 1936.
[20] Vörös Károly (szerk.): Magyarország története 5/2. 1790–1848. Budapest, 1980. 727–728.
[21] Zsilinszky Mihály: Csongrádvármegye története III. Budapest, 1900. 20.
[22] Uo. 24, 26.
[23] Uo. 32.
[24] Szmollény Nándor: Klauzál Gábor. Az első magyar kereskedelemügyi miniszter és közgazdasági reformküzdelmeink. Budapest, 1903. 17.
[25] Uo. 21.
[26] Erre néhány példa: MNL OL N 119 No. 5819., 5920., 5953., 5955., 5972., 5996., 6016., 6019., 6028., 6064., 6079., 6095., 6166., 6205. (Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltára, Regnicolaris Levéltár, Takáts Sándor hagyatéka)
[27] MNL OL N 119 44–50. fasciculus áttekintése során készítettem egy táblázatot a jelentésekben előforduló nevekről. A táblázat a nagy adathalmazra tekintettel tartalmazhat némi hibát.
[28] Pajkossy Gábor tanulmányában megjegyezte, hogy Deák felszólalásai Kossuth Országgyűlési Tudósításai alapján mintegy 450-re tehetők, de felhívja a figyelmet arra, hogy ez a szám jóval magasabb, hiszen sem Kossuth, sem a hivatalos napló nem biztos, hogy minden hozzászólását lejegyezte, példának hozza, hogy míg Kossuth a diéta egyik hetében öt beszédet rögzített, addig az a titkosrendőr, aki Deák beszédeit ugyanezen periódusban rögzítette tizenhatot írt le. Ezek a jelentések nem az általam vizsgált Takáts hagyatékban találhatóak. Pajkossy Gábor: Deák az első reformországgyűlésen, 1833–36. In: Molnár András (szerk.): Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833–1873. Zalaegerszeg, 2004. 14.
[29] A csongrádi voks: KLÖM V. 617.; A csongrádin kívül ekkor még hat megye követei semlegesítették egymás szavazatát: Sáros, Torna, Csanád, Vas, Liptó és Baranya. Az aradi követek is ellenkező véleményen voltak, de ők nem szavaztak. Ung és Pozsony kétesen voksolt. KLÖM V. 608–618.; Csongrádnak ekkor még nem volt pótutasítása, de az alaputasítás szerint Klauzál voksolt helyesen. MNL OL N 119. 4. fasc. 297. sz. Az utasítás 18. pontja. (KLÖM: Barta István (S. a. r.): Kossuth Lajos Összes munkái. I–V. Kossuth Lajos Országgyűlési Tudósítások. I–V. Budapest, 1948–1961.)
[30] Sáfrány Tímea: „Nemcsak nem haladunk, de hátrafelé megyünk…”. Csongrád vármegye és az örökváltság az 1832–36-os országgyűlésen. Veritatis Imago: Tudományos, muzeológiai, kulturális folyóirat. 2018/2. 6–22.
[31] OJK 1832–36. X. 404–405., KLÖM IV. 462.
[32] KLÖM IV. 496.
[33] MNL CsVL IV. A. 3. a. 961/1835. A címhasználati vita tulajdonképpen két külön esetet foglal magába. Az egyik, Beöthy által felvetett indítvány az uralkodói névhasználatra vonatkozott, míg az aradi követ, Török Gábor indítványa az uralkodónak küldendő boríték címzettjéről szólt. Az általam itt hivatkozott utasítás a boríték címzettjére adott egyértelmű instrukciót, a címhasználat kérdésében következetesen kitartottak az V. Ferdinánd név használata mellett.
[34] MNL CsVL SzL IV. A. 3. a. 1305/1834.
[35] Pálmány 2011. 945.
[36] Uo. 817–819.
[37] Uo. 987.
[38] Bodnár István – Gárdonyi Albert: Bezerédj István. I. Budapest, 1918. I. 310.
[39] Erre példaként hozhatjuk Csorba László és Velkey Ferenc Reform és forradalom 1790–1849 c. könyvének Velkey Ferenc által írt részét, amelyben erről az országgyűlésről írva felsorolja a „stabil reformellenzék” tagjait, köztük Klauzált is. Csorba László - Velkey Ferenc: Reform és forradalom 1790–1849. Debrecen, 1998. 116.
[40] KLÖM V. 105.
[41] Erdmann Gyula: Szabadság és tulajdon. Az 1839–40. évi országgyűlés története. Budapest, 2014. Újabban a főrendi ellenzékről: Melkovics Tamás: A reformkori főrendi ellenzék és 1839–40-es zászlóbontása. Budapest, 2020.


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2022. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (16)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016. évi médiamegjelenések (1)
2016. évi programnaptár (1)
2017. évi médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. évi médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)
2021. évi programnaptár (1)
2022. évi programnaptár (1)
2023. évi programnaptár (1)



1848/49 (51)
Barangolások (34)
Budatétényi Ősök Napja (30)
Díszpolgárok (19)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (129)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (43)
Wolf-kripta (21)