Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Klauzál Gábor nyomában Szentesen

Folytatván a múlt évben Szegváron és Szegeden megkezdett Csongrád megyei kirándulásainkat, hosszas előkészületek után újra útnak indultunk dél felé, hogy felkutassuk Klauzál Gábor szentesi nyomait.

Csongrád vármegye
címere

2006. július első napján kis csapatunk Gödöllőről és Budapestről kelt útra Csongrád megye harmadik legnépesebb városába, a szegvári kirándulásunkkor már megismert Kurca folyócska két partján hosszant elnyúló Szentesre. Napsütésben indultunk, majd az M5-ös autópálya egy rövid szakaszán trópusi esőn át haladtunk, hogy aztán Csongrádba lépve ismét ránk ragyogjon a Nap. Fél tízre érkeztünk meg Szentes gyönyörű főterére, melyet az 1883-ban épült, szépen felújított volt megyeháza műemléki épülete ural (benne a Szentesi Levéltárral), baloldalán a Városházával, jobbján a református iskolával és az éppen helyreállítás alatt álló református templommal, mely a debreceni nagytemplom után hazánk második legnagyobb kálomista imaháza. Sajnálatosan most védőháló vette körül, így nem lehetett közelebbről megtekinteni, ám vendéglátóinktól megtudtuk, hogy az épület kupolája a Cívis város nagytemploma terveinek átdolgozása alapján készült. A téren látható Kossuth Lajos és Horváth Mihály szobra, Tóth István és Kisfaludy Stróbl Zsigmond szobrászművészek alkotásai (1934). Szentes város büszke nagy szülöttére, a függetlenségi nyilatkozat utáni Szemere-kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterére, az 1848–49-es szabadságharcunk vérbefojtása után távollétében halálra ítélt Horváth Mihály történetíróra, csanádi püspökre, aki 18 évi száműzetéséből hazatérve az 1867-ben megalakuló Magyar Történelmi Társulat első alelnöke, később (haláláig) annak elnöke lett.

Pontban 10 órakor, áthaladván a levéltár tiszteletet parancsoló háromhajós főbejárata alatt, kitárult előttünk a tabulárium kapuja, s Labádi Lajos igazgató úr invitálására beléptünk végre Csongrád vármegye egykori székházába, a Szentesi Levéltár több mint 120 éves neoreneszánsz stílusú épülettömbjébe. A székház bejárati csarnokának falán márvány emlék-tábla hirdeti az 1883. december 10-i átadást, s az akkor megtartott Csongrád vármegyei dísz-közgyűlést. Csongrád vármegye és Szentes város történeti értékű levéltári iratanyaga a föld-szinti és az alagsori raktárakban nyert elhelyezést. Az üdvözlő szavak után, a kutatóteremben foglaltunk helyet, ahol házigazdánk előadásából megismerhettük Csongrád vármegye és Szentes vázlatos történetét.

A Tisza által keresztül szelt rónaságon még I. István korában megszervezték Csongrád vármegyét, melyet 1075-ben említenek először oklevélben. A középkori és koraújkori levéltári anyagot elődeink a török betörésekor Fülek várába menekítették, ami itt – az 1682. évi ostrom alkalmával keletkezett tűzvészben – sajnálatosan elpusztult. A XVIII. században nehezen rendeződött Csongrád vármegye székhelyének sorsa. A török kiűzetése és a Karlócai béke megkötése után (1699), a vármegyét a tiszai katonai határőrvidékkel együtt közvetlenül Bécsből irányították, és csak 1722–23 folyamán csatolták vissza Magyarországhoz. Az újjászervezéssel egyidőben ki kellett jelölni a vármegye székhelyét, ami azonban évtizedekig váratott magára. Felsőbb helyen a Délvidék központjának számító Szeged szabad királyi város kijelölését szorgalmazták, a vármegye nemessége azonban ellenezte ezt, mivel Szeged kiváltságos helyzeténél fogva közigazgatásilag nem tartozott a megyéhez. Hosszas huzavona után 1767-ben Szegvár falura esett a választás, ahol megyeháza céljára megvásárolták a Károlyi grófok romos kastélyát. Felújítás helyett egy új, barokk stílusú épületet emeltek a kastély helyére, melyben 1776-ban kezdte meg működését a vármegyei adminisztráció. Mivel az új székház kezdettől fogva alkalmatlan volt a megyegyűlés és a megyei tisztikar befogadására, több alkalommal felmerült másik megyeszékhely kiválasztása. Az 1870-es évek elején új megyehatártervek születtek, melyek egyike Csongrádhoz csatolta volna Csanád megye egy részét, az új megye székhelyéül pedig Szegedet tette volna meg. A megye tiltakozása miatt a tervet elvetették, ám a megyeszékhely megváltoztatásának ügye ettől kezdve folyamatosan napirenden maradt. Kiélezett küzdelem indult a megye városai – Szeged, Hódmezővásárhely és Szentes – között. A vetélkedésből végül Szentes került ki győztesen. Tisza Kálmán miniszterelnök-belügyminiszter 1878. március 31-én kelt leirata értelmében Szentes a régió közigazgatási központja lett. Az új székház Makay Endre budapesti építész tervei nyomán 1883 végére elkészült. A megyei hivatalok elfoglalták új hajlékukat; az épületbe ekkor költözött be a Levéltár is.
67 évnyi regnálás után, Csongrád megye székhelyét 1950 nyarán Szentesről a szomszédos Hódmezővásárhelyre helyezték át, majd 1963-tól Szeged lett a megye székhelye. Említést érdemel, hogy 1990 óta Szeged ismét megyei jogú város lett, vagyis mégis megvalósult az a korábban mindannyiszor elvetett elképzelés, miszerint a megye székhelye a megye közigazgatási területén kívül helyezkedjen el.

A Szentesi Levéltár 1722-től 1950-ig őrzi a vármegyei közgyűlés és a főtisztviselők iratait, az egykori járások és községek, továbbá Szentes város történeti értékű dokumentumait. A közel 4000 folyóméternyi irategyüttest – a szűkös anyagi helyzet okán – mindösszesen „csak” két levéltáros és egy segédlevéltáros, továbbá a vendéglátásnál végig segédkező Csúcs Béla informatikus gondozza főállásban. A tudományos kutatások eredményeit az intézmény és a város támogatásával rendszeresen megjelentetik. Távozásunkkor a legutóbbi munkákból – így többek között a Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyvből I–III., Szentes helyismereti kézikönyvéből, a Szentesi örökváltságról és a település címertörténetéről írt tanulmányokból – tiszteletpéldányokat kaptunk. A Levéltár segíti a szakdolgozatokat készítő diákok munkáit, mint ahogyan a rendszeresen látogató helyi tanárokat is, továbbá szívesen fogadják az érdeklődő szakkörök, civil egyesületek megkeresését is, jöjjenek azok akár a távoli fővárosból is.
A Levéltár rendkívül értékes anyaga (többek között) a más levéltárakban felsőbb utasításra megsemmisített neoabszolutista kori császári királyi megyehatósági (megyefőnöki) iratok (1849–1860) gyűjteménye.

Az iratbegyűjtés az 1990-es évektől kezdve nehézkessé vált. A megszűnő állami vállalatok új tulajdonosai inkább megsemmisítik az irataikat, mintsem hogy viseljék az azok kezelésével járó terheket, esetleg a piaci versenyhelyzet szülte bizalmatlanság okán nem szívesen adják ki az illetéktelenné tett állami közlevéltárnak. A településtörténet így e fronton csorbát szenved, megnehezítve az utókor kutatási lehetőségeit, a XX. század végén bekövetkezett rendszerváltás hiteles történetének feltárását.

Tizenegy órakor útra kelt végre a levéltár titkos zugait felfedezni induló expedíciónk. Feltárultak előttünk a hatalmas, tűzbiztos vasajtók, beengedvén minket a XVIII–XIX. századi irategyütteseket rejtő földszinti raktárakba, honnan öntöttvas csigalépcsőn ereszkedtünk alá a pince megsárgult fondjaihoz, érdekesebbnél érdekesebb iratcsomókba engedve fent is, lent is számunkra betekintést.


Klauzál Gábor
aláírása (1834)

A kutatóséta után következett a nap várt tetőpontja. Labádi Lajos olyan iratokat keresett ki számunkra, melyek Klauzál Gábor Csongrád megyei tevékenységéhez kötődnek. Láthattunk reformkori országgyűlési meghívót, több – Klauzál saját kezével szignózott – pozsonyi követjelentést. A forrásértékű tematikus iratok fénymásolatát a levéltár a Klauzál Gábor Társaságnak adományozta.

Az épülettömb szépen felújított első emeletére most költözik be a Koszta József Múzeum. Március 15-e tiszteletére nyitották meg Labádi Lajos rendezésében a város történetét bemutató állandó kiállításukat Szentes város évszázadai címmel, melyben külön tároló foglalkozik Klauzál Gáborral és a szentesi örökváltsággal. Klauzál Szentes város pártfogója volt az 1836-os örökváltságot követően. Emlékét a város ma is őrzi, 1906-ban utcát, míg 1994-ben általános iskolát neveztek el róla.

A múzeum folyosóján megcsodálhattuk a falon sorakozó történelmi panteont, Szentes város dicső múltja nagy alakjait megörökítő, s hajdan a közgyűlési nagytermet díszítő festmé-nyeket, köztük az országos hírnevű Vastagh György és Karlovszky Bertalan által festett Kos-suth Lajos és Deák Ferenc arcképeket, valamint Klauzál Gábor életnagyságú portréját, melyet egy szentesi festőművész, Joó Béla készített a millennium tiszteletére.

A Levéltár és a Múzeum csendje után rövid helytörténeti sétát tettünk a városban, érintve többek között a Szent Anna katolikus templomot, a Szent Miklós görög ortodox templomot, a gyönyörű, magyaros szecessziós jegyeket őrző Petőfi Szállót és Tóth József Színházat, az evangélikus templomot s végül a szemközti Luther térre „száműzött”, szemgyönyörködtető díszkutat, mely eredetileg a megyeháza előtt állt, büszkén hirdetve Zsigmondy Béla mérnök kútfúrási munkáját, mellyel Szentes – országosan harmadik városként – 1885–86-ban több mint 310 m mélyről artézi vizet nyert. Sétánk végeztével a Galéria vendéglőben ebédelve mindannyiunk megelégedésére igazi tájételeket fogyaszthattuk el.

Szentesi kirándulásunk utolsó állomásaként délután meglátogattuk a Klauzál Gábor Ál-talános Iskolát, ahol a nyári szünet ellenére Labádi Lajosné tanárnő, igazgató-helyettes ven-dégeként betekintést nyerhettünk a város "klauzálos" kisdiákjainak szentéjébe. Az iskola előtt áll Klauzál Gábor portréja, Máté István csongrádi szobrászművész alkotása, míg a bejáratnál egy üvegművessé lett volt diák - Kádár Róbert - névadót megörökítő, s az iskolának ajándé-kozott képe köszönti az alma materbe lépő, s órára igyekvő nebulókat. Az aulában Klauzál Gábor munkásságát méltató kiállítást rendeztek be.

Visszasétálva a Levéltárhoz, élményekben és új ismeretekkel gazdagodva indulhat-tunk haza, szívünkbe zárva a névadónkhoz ezernyi szállal kapcsolódó Szentest. Köszönet vendéglátóinknak: Labádi Lajos igazgatónak, Csúcs Béla informatikusnak és Labádi Lajosné tanárnőnek.

Kincses Katalin, Hódi Szabolcs – 2006. augusztus

A képekre kattintva azokat nagyobb méretben is megnézheti.


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2017. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (77)
Közhasznúsági jelentések (12)
Egyesületi élet (278)
Közélet (142)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (49)
Emlékév média-megjelenések (0)
Emlékév programnaptár (1)



1848/49 (40)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (21)
Díszpolgárok (16)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (96)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (32)
Wolf-kripta (13)