Látogatásunk az Orvostörténeti Múzeumban
Hugonnai Vilma halálának 100., egyben tétényi születésének 175. évfordulója tiszteletére 2022. október 8-án egyesületi szervezésben látogatást tettünk a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban, a gyűjtemény reformkortól a kiegyezésig tartó Klauzál-kori időszakának orvoslástörténetét megismerendő, különös tekintettel az első magyar orvosnőről őrzött emlékekre...
Semmelweis Orvostörténeti Múzeum |
|
|
Semmelweis Ignác |
Hazánk legkisebb országos múzeumába belépve, elsőként Semmelweis Ignác síremlékét tekintettük meg, mely egy hamvait tartalmazó urnafülke, az épület által körbezárt belső udvar hátsó traktusának falában elfalazva, előtte „az anyák megmentőjének” emléket állító Borsos Miklós szobrászunk „Anya gyermekével” c. alkotásával. Meglepő adalék, hogy Semmelweisnek ez már az ötödik „végső” nyughelye, a döblingi elmegyógyintézetben – máig vitatott körülmények között – 1865-ben bekövetkezett halála után ugyanis elsőként a bécsi schmelzi temetőben helyezték „örök” nyugalomra, azonban a sírkert 1891-ben történt felszámolása miatt hamvait özvegye, a Kerepesi úti temetőben (mai nevén: Fiumei úti Nemzeti Sírkertben) lévő Walthier-család sírboltjába helyezte el, édesanyja (Semmelweisnek anyósa) mellett, azonban sokáig itt sem nyugodhatott, ugyanis az orvostársadalom méltó díszsírhelyet szánva a nagy elődnek, 1894-ben koporsója átkerült a Schickedanz Albert által tervezett díszes mészkő szarkofágba, de itt is csak 35 évig maradhatott, ugyanis 1929-ben – mint orvost – síremlékével együtt áthelyezték a „művész-író” parcellába, ahonnan immáron negyedszerre exhumálva kerültek vissza hamvai az 1965-ben múzeummá átalakított szülőházába, talán most már tényleg végleges nyughelyére…
|
|
|
|
|
|||||
Emléktáblája | Walthier-család sírja | Üres szarkofágja | Múzeumi nyughelye | Budapesti szobra |
14 fős
lelkes csapatunkat, előzetes megbeszélésünk szerint – a 16 éve megismert,
honlapunkra 2006-ban Sauer Ignác belgyógyászprofesszorról (Klauzál Gábor
kistétényi házasságkötésének tanújáról) írást küldő – Horányi Ildikó művészettörténész-főmuzeológus kalauzolta végig a
múzeumban.
Lelkes csapatunk a múzeum kertjére néző korfolyosóján és mint a Hugonnai előadás hálás közönsége |
Hugonnai Vilma |
Az első blokkban egy külön a mi számunkra összeállított vetített-képes előadást hallhattunk-láthattunk, a Tétényben született első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma (1847-1922†) kettős jubileuma – születése 175. és halálának 100. évfordulója – apropóján, a teljes életutat átfogóan bemutató előadásban megismerkedhettünk: családi hátterével – Vilma (Semmelweishez hasonlóan) szintén szülei 5. gyermeke volt –, a tétényi gyermekéveivel, a szigorú neveltetést biztosító édesanyja korai elvesztésétől, az Angolkisasszonyok pesti intézetében, majd a Pröbstl-féle leányneveldében eltöltött iskolaéveivel, 18 évesen történt első férjhezmenetelével, Szilassy György (1831-1899†) földbirtokoshoz (a tétényi kastély parkjában álló kiskápolnában tartott 1865-ös esküvőn talán a szomszéd birtokos Klauzál Gábor és családja is jelen volt…), apósa pándi birtokán eltöltött éveivel, a nők számára is nyitott Zürichi Egyetemen, férje beleegyezésével elvégzett orvosi tanulmányaival, és első magyar nőként 1879-ben történt orvosdoktorrá avatásával, hazatelepülése után diplomája hosszadalmas honosításának kálváriájával (melynek „tisztázásáig” kezdetben csak bába-asszonyként tevékenykedhetett), és Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszterrel folytatott küzdelmével, családfenntartó szülésznői praxisával, a női jogok élharcosává válásával,
|
|
|
|
|
|||||
Nagytétényi kastély | Hugonnai Vilma | Diplomaátadás | Katonaorvosi oklevele | Fiumei úti sírja |
válságba jutott első
házassága, és annak 1884-ben bekövetkezett válásával, majd a Zsolnay Porcelángyár
eozinmázát felfedező Wartha Vince (1844-1914†)
kémikussal 1887-ben kötött második házasságával (melyet követően, férje
kérésére felhagyott praxisával), az 1895-ben nők számára is megnyílt hazai
orvosi-, gyógyszerészi- és bölcsészeti fakultások hatására újraindított
nosztifikációja révbe éréseként – 18 évvel svájci diplomaszerzése után – 1897-ben
végre megtörtént orvosdoktorrá avatásával (s ebben Ferenc József uralkodó
komoly közbenjárásával: „örülök, hogy a
grófnő az első magyar orvosnő, de ugyebár praktizálni fog, mert a tudománynak
csak akkor van becse, ha azt értékesítik”), tudományos ismeretterjesztő
munkásságával, küzdelmével a nők tanuláshoz való jogaiért, a nők minél
szélesebb körű egészségügybe vonásáért és ennek megvalósításaként női
orvosokkal és betegápolókkal feltöltött vidéki városokba szervezett
betegmegfigyelő állomásokért, az első világháború során 67 évesen teljesített
hadisebész szolgálatával (ezzel „az összes tábori kórházak főápolónője” Kossuth
Zsuzsanna XX. századi méltó utóda), az általa kidolgozott, és róla elnevezett
Hugonnai-féle új hajtetűírtó eljárással, és végül a 100 évvel ezelőtt
bekövetkezett halálával, mikorra már – neki is köszönhetően – 84 orvosnőtársa
és sok száz vöröskeresztes nővér dolgozhatott a hazai egészségügyben…
Tárlatvezetésünk a Semmelweis Emlékszobában |
Első orvosnőnknek szentelt előadás után, a folytatásban –
a szülés vagy vetélés után bekövetkező gyermekágyi lázzal kapcsolatos
felfedezésének köszönhetően világhírnevet szerzett – Semmelweis Ignácra (1818-1865†)
emlékeztünk, a múzeumon belül külön kialakított, személyének szentelt állandó
kiállítási rész emlékszobájában, ahol az 1860-as évek polgári jólétét megidéző
enteriőrben eredeti bútorai (íróasztala és könyvszekrényei, benne könyvtárának megmaradt
értékes könyvritkaságaival illetve sajátkezű széljegyzeteivel ellátott korabeli
szülészeti szaklapok bekötött példányaival), a faburkolatú padlón elterülő kézi
csomózású Savonnerie-szőnyege, és a falon lévő Semmelweis-család tagjairól
(szüleiről, a 12 éves Ignácról, a Semmelweis-házaspárról) készült festményei,
az üvegvitrinekben sorakozó fotógráfiái, írásos és tárgyi emlékei (köztük
rozmáragyar papírvágó késével), és nem utolsó sorban orvoshoz méltóan megskalpolt
kobakjáról készült koponyamásolata illetve az ez alapján készült rekonstruált
bronz- és gipsz fejportréi szolgáltatta hátteréül mélyedhettünk el az életútját
és munkásságát alaposan ismerő és még alaposabban ismertető kalauzunk tárlatvezetésében…
Semmelweis Emlékszoba eredeti bútorai | Semmelweis fejportréja és koponyája |
Prof. Dr.Dr. |
Singer-típus fogászati szék használat előtt és után
|
Múzeumtúránk harmadik részében a reformkortól a kiegyezésig tartó időszakra (Klauzál-kor) fókuszált hazai orvoslástörténet tárgyi emlékeit „csodálhattuk” meg, köztük olyan csontsebészeti gyöngyszemeket, mint: a koponyalékelő, a csonkoló kés, a csontfecskendő, csontkalapács, csontvéső, csontreszelő, és mi nem volt még, ja igen: a csonthártya műtéti lekaparására szolgáló csontvakaró, hogy csak a legbarátságosabb operatőri segédeszközöket említsük, de a vitrinekben láthattuk még a gyulladásos gennygyülem feltárására szolgáló hosszú hegyű sipolykést és a másik csodaszer szárnyas kutaszt (nem összetévesztendő az aranyszárnyú cikesszel), aztán volt ott még mandulametsző (ez sem tévesztendő össze a kertészeti kacorkéssel), idegentest-fogó, bélszorító, és az inkvizícióból visszamaradt égetővas (magyarul kauter), természetesen nem hagyhattuk ki a nagy kedvenc fogászati tortúrák 19. századi rekvizítumait sem, mint például: az általvető foghúzókulcs (akárcsak egy Pom Pom meséiből kipattant teremtmény, órarugógerincű felpattanó sógora) és ennek angol-kulcsos változata, a fogemelő, a csontfúró, illetve még a Hugonnai előadás nagytermében szemügyre vett – a Singer-féle háztartási varrógépekhez hasonlóan – lábpedállal hajtott fogfúróval felszerelt fogorvosi kezelőszék, melybe felmatricázása szerint tilos volt beleülni, nem mintha persze bárkinek is kedve támadt volna nosztalgiázni…
Balassa János |
Orvosnagyjainkat külön is kiemelendő, néhány kitüntetett
gyógyászunk emléktárgyai önálló vitrinben kaptak helyet, így az arcplasztikai
sebészeti újításaival magának világhírnevet szerző, első sebészeti iskolánkat
megteremtő, és az altatást (reformkori elnevezésében: éternarkózist) hazánkban elsőként
alkalmazó Balassa János (1814-1868†) sebészprofesszor megmentett játékszerei: érhorgai, kissé
leharcolt láncfűrésze, sebészkésének üres tokja (csak remélni tudjuk, hogy a szike
nem maradt az operált betegben), és az orvosi konferenciákon körbehordozott jobb kezének miniatűr mása, melyet nem mellékesen a „haza bölcse” faragott ki személyesen…
Balassa professzor márvány mellszobra, sebészeti instrumentumai és Deák Ferenc kifaragta Szent Jobbja |
Fabini Teofil |
Ugyancsak saját tárlóval büszkélkedhet „a magyar szemészet
atyja”-ként az orvosi karon szakterülete önálló tanszékét elindító Fabini Teofil (1791-1847†) szemorvos, kinek üvegvitrinében szemügyre vehető teljes szemészeti
arzenálja, úgy mint: szemmosó üvegcséi, a „suszter maradjon a kaptafánál” elvével
dacoló háromrészes csiszolt üveg Schuszter-féle szemcseppentői, és az elsőre inkább
manikűrkészletnek tűnő mikrosebészeti műszertára (benne a szem-szájnak, de inkább
csak az előbbinek ingere: szemhéjkanállal, legkülönbözőbb dárdavégű szaruhártya
kaparókkal, csarnokvizet termelő sugártest leválasztására szolgáló lapoccal,
más nevén spatulával, és különös mód a készletből hiányzó 2 db hajlított
pengéjű szemészeti ollójának hűlt helyével)…
Tofor doktor szemészeti műszertára, szemüvege, szemcseppentői és sírtáblája |
Lenhossék József és Lumniczer Sándor |
A górcsövünk alá vett korszak utolsó két mohikánja: a háromgenerációs Lenhossék-orvosdinasztia legtöbbre vitt tagja (figyelmen kívül hagyva persze Nobel-díjas unokáját) Lenhossék József (1818-1888†) anatómusprofesszor és a szintén dinasztikus családból származó Lumniczer Sándor (1821-1892†) szülészmester, kiknek kiállítás tárgyává tett bizgentyűit a vitrinsor végén már szinte szenvtelenül vettük szemügyre, így a funkcionális anatómia hazai alapjait lefektető előbbi bonctani eszköztárát: kisebb-nagyobb késeivel, bordacsontvágó ollójával, kézi fafűrésznek is beillő csontfűrészével, és a talán legmegtévesztőbb: kopt kereszt végű hátkaparónak tűnő egyébként bonctani kampójával, míg utóbbinak a világrajövetel csodáját megkönnyítő szülészeti eszköztára riasztóbbnál riasztóbb magzatfogóit: élén a róla elnevezve, és még ma is használatos Lumniczer-fogóval, melynek apró szépséghibája volt, hogy a tanítványai készíttette arany mutatványpéldányát – a műtárgykivételi lapján feltüntetett kikölcsönzése okán – sajnos nem láthattuk, így egy „cruciatus tormentummal” szegényebbek lettünk…, de vajon kiállításra, vagy használatra vitték el?
Lenhossék mester csontozózókészlete, „egyiptomi hátvakarója” és a világhírű Lumniczer-fogó (hűlt helye) |
Schöpf-Merei Ágoston és Bugát Pál |
Végül szó esett még a szabadságharcunkban való
katonaorvosi szerepvállalása miatt Kossuthékkal együtt emigrálni kényszerült, végül
Manchesterben letelepedett, s ott is gyermekkórházat alapított Schöpf-Merei Ágoston (1804-1858†) szem- és gyermekgyógyászról (előbbi praxisában nevéhez
fűződik az első hazai kancsalműtét), és a „Természettudományi szóhalmaz” c.
munkájával a magyar orvosi műnyelvet megteremtő – szóhasználatával: színeváltó (tetsz)halálából
feltámasztó – Bugát Pál (1793-1865†) orvostudorról, akinek nyelvújító főműve mellett még a
Toldy Ferenccel közösen tető alá hozott magyar-deák/deák-magyar orvosi szótárt,
és „Orvos Tár” címen, az első magyar nyelvű orvosi szakfolyóirat megindítását is
köszönhetjük…
Játékos kisbetegitató, Bugát-féle szóhalmaz és a múzeum főattrakciója, az életnagyságú anatómiai viaszfigura |
Látogatásunk végén köszönetet mondva kalauzunknak, a
minden részletre kiterjedő nagyszerű tárlatvezetéséért, némi viszonzásként Bartos Mihály tagtársunk mutatta be magángyűjteménye
három becses Hugonnai-emléktárgyát, elsőként: szeretett leánya – a 20.
születésnapja előtt néhány nappal Abbázián elhunyt – Wartha Vilma (1888-1908†) tollasütős fotóját, a kép hátoldalán 1904-es kelettel ismeretlen
barátnőjének írt humoreszkjével…, másodiknak: Wartha Vince feleségének küldött fényképét, harmadiknak pedig: Hugonnai
Vilma egykori legyezőjét…, és persze nem maradhattak el Budafok-Tétény
orvostörténeti vonatkozásainak felemlítései sem, így Sauer Ignác elsőként magyar
nyelven megtartott 1843-as tanári székfoglalója, melynek kapcsán kihangsúlyozandó, nem
véletlenül kérte fel 20 év múltán Klauzál Gábor esküvői tanújának, s lett
egyetlen fia keresztapja is, a másik helytörténeti adalék egy felettébb érdekes 1849-es
Kossuth levél, melyben a barom- és emberorvoslást szétválasztandó, javaslatot
tett egy állatgyógyintézet Promontoriumban történő felállítására, sajnos
azonban ennek megindulását az összeomlás már nem tette lehetővé…
Bartos Mihály tagtársunk magángyűjteménye Hugonnai-relikviáival |
Centenáriumi illetve dodransbicentenáriumi Hugonnai megemlékezésünket december 5-én, Vilma napján a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben lévő sírjánál tartandó koszorúzással egybekötött megemlékezésünkön folytatjuk…
Hódi Szabolcs – 2022. december 1.