Notice: session_start() [function.session-start]: ps_files_cleanup_dir: opendir(/var/lib/php4) failed: Hozzáférés megtagadva (13) in /home/httpd/www/klauzal.hu/html/includes/config.php on line 62
Klauzál Gábor Társaság
Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Látogatásunk az Orvostörténeti Múzeumban

Hugonnai Vilma halálának 100., egyben tétényi születésének 175. évfordulója tiszteletére 2022. október 8-án egyesületi szervezésben látogatást tettünk a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban, a gyűjtemény reformkortól a kiegyezésig tartó Klauzál-kori időszakának orvoslástörténetét megismerendő, különös tekintettel az első magyar orvosnőről őrzött emlékekre...


 Semmelweis Orvostörténeti Múzeum
Az 1930-as években felszámolt Tabán kevéske megmaradt épületének egyike, talán éppen Semmelweis Ignácnak köszönhette megmenekülését, a világhírű magyar orvos szülőházaként ugyanis már 1906-ban emléktáblával jelölték meg, az 1700-as évek végén épült Meindl-házban működött ugyanis 1806-1823 között atyjának, Semmelweis Józsefnek (1778–1846†) „Fehér Elefánthoz” címzett vegyeskereskedése, s tízből ötödik gyermekeként 1818-ban e házban született a családnak hírnevet szerzett fia…, egyébiránt e ház lakója volt egykoron ódaköltészetünk első mestere, a „magyar Horác” – „tabáni remete” Virág Benedek (1754-1830†) pálos szerzetes tanár-írónk is…


 Semmelweis Ignác

Hazánk legkisebb országos múzeumába belépve, elsőként Semmelweis Ignác síremlékét tekintettük meg, mely egy hamvait tartalmazó urnafülke, az épület által körbezárt belső udvar hátsó traktusának falában elfalazva, előtte „az anyák megmentőjének” emléket állító Borsos Miklós szobrászunk „Anya gyermekével” c. alkotásával. Meglepő adalék, hogy Semmelweisnek ez már az ötödik „végső” nyughelye, a döblingi elmegyógyintézetben – máig vitatott körülmények között – 1865-ben bekövetkezett halála után ugyanis elsőként a bécsi schmelzi temetőben helyezték „örök” nyugalomra, azonban a sírkert 1891-ben történt felszámolása miatt hamvait özvegye, a Kerepesi úti temetőben (mai nevén: Fiumei úti Nemzeti Sírkertben) lévő Walthier-család sírboltjába helyezte el, édesanyja (Semmelweisnek anyósa) mellett, azonban sokáig itt sem nyugodhatott, ugyanis az orvostársadalom méltó díszsírhelyet szánva a nagy elődnek, 1894-ben koporsója átkerült a Schickedanz Albert által tervezett díszes mészkő szarkofágba, de itt is csak 35 évig maradhatott, ugyanis 1929-ben – mint orvost – síremlékével együtt áthelyezték a „művész-író” parcellába, ahonnan immáron negyedszerre exhumálva kerültek vissza hamvai az 1965-ben múzeummá átalakított szülőházába, talán most már tényleg végleges nyughelyére…






  Emléktáblája  Walthier-család sírja  Üres szarkofágja   Múzeumi nyughelye  Budapesti szobra

14 fős lelkes csapatunkat, előzetes megbeszélésünk szerint – a 16 éve megismert, honlapunkra 2006-ban Sauer Ignác belgyógyászprofesszorról (Klauzál Gábor kistétényi házasságkötésének tanújáról) írást küldő – Horányi Ildikó művészettörténész-főmuzeológus kalauzolta végig a múzeumban.

      
 Lelkes csapatunk a múzeum kertjére néző korfolyosóján és mint a Hugonnai előadás hálás közönsége


 Hugonnai Vilma

Az első blokkban egy külön a mi számunkra összeállított vetített-képes előadást hallhattunk-láthattunk, a Tétényben született első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma (1847-1922†) kettős jubileuma – születése 175. és halálának 100. évfordulója – apropóján, a teljes életutat átfogóan bemutató előadásban megismerkedhettünk: családi hátterével – Vilma (Semmelweishez hasonlóan) szintén szülei 5. gyermeke volt –, a tétényi gyermekéveivel, a szigorú neveltetést biztosító édesanyja korai elvesztésétől, az Angolkisasszonyok pesti intézetében, majd  a Pröbstl-féle leányneveldében eltöltött iskolaéveivel, 18 évesen történt első férjhezmenetelével, Szilassy György (1831-1899†) földbirtokoshoz (a tétényi kastély parkjában álló kiskápolnában tartott 1865-ös esküvőn talán a szomszéd birtokos Klauzál Gábor és családja is jelen volt…), apósa pándi birtokán eltöltött éveivel, a nők számára is nyitott Zürichi Egyetemen, férje beleegyezésével elvégzett orvosi tanulmányaival, és első magyar nőként 1879-ben történt orvosdoktorrá avatásával, hazatelepülése után diplomája hosszadalmas honosításának kálváriájával (melynek „tisztázásáig” kezdetben csak bába-asszonyként tevékenykedhetett), és Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszterrel folytatott küzdelmével, családfenntartó szülésznői praxisával, a női jogok élharcosává válásával,






 Nagytétényi kastély  Hugonnai Vilma  Diplomaátadás  Katonaorvosi oklevele Fiumei úti sírja

válságba jutott első házassága, és annak 1884-ben bekövetkezett válásával, majd a Zsolnay Porcelángyár eozinmázát felfedező Wartha Vince (1844-1914†) kémikussal 1887-ben kötött második házasságával (melyet követően, férje kérésére felhagyott praxisával), az 1895-ben nők számára is megnyílt hazai orvosi-, gyógyszerészi- és bölcsészeti fakultások hatására újraindított nosztifikációja révbe éréseként – 18 évvel svájci diplomaszerzése után – 1897-ben végre megtörtént orvosdoktorrá avatásával (s ebben Ferenc József uralkodó komoly közbenjárásával: „örülök, hogy a grófnő az első magyar orvosnő, de ugyebár praktizálni fog, mert a tudománynak csak akkor van becse, ha azt értékesítik”), tudományos ismeretterjesztő munkásságával, küzdelmével a nők tanuláshoz való jogaiért, a nők minél szélesebb körű egészségügybe vonásáért és ennek megvalósításaként női orvosokkal és betegápolókkal feltöltött vidéki városokba szervezett betegmegfigyelő állomásokért, az első világháború során 67 évesen teljesített hadisebész szolgálatával (ezzel „az összes tábori kórházak főápolónője” Kossuth Zsuzsanna XX. századi méltó utóda), az általa kidolgozott, és róla elnevezett Hugonnai-féle új hajtetűírtó eljárással, és végül a 100 évvel ezelőtt bekövetkezett halálával, mikorra már – neki is köszönhetően – 84 orvosnőtársa és sok száz vöröskeresztes nővér dolgozhatott a hazai egészségügyben…

      
 Tárlatvezetésünk a Semmelweis Emlékszobában

Első orvosnőnknek szentelt előadás után, a folytatásban – a szülés vagy vetélés után bekövetkező gyermekágyi lázzal kapcsolatos felfedezésének köszönhetően világhírnevet szerzett – Semmelweis Ignácra (1818-1865†) emlékeztünk, a múzeumon belül külön kialakított, személyének szentelt állandó kiállítási rész emlékszobájában, ahol az 1860-as évek polgári jólétét megidéző enteriőrben eredeti bútorai (íróasztala és könyvszekrényei, benne könyvtárának megmaradt értékes könyvritkaságaival illetve sajátkezű széljegyzeteivel ellátott korabeli szülészeti szaklapok bekötött példányaival), a faburkolatú padlón elterülő kézi csomózású Savonnerie-szőnyege, és a falon lévő Semmelweis-család tagjairól (szüleiről, a 12 éves Ignácról, a Semmelweis-házaspárról) készült festményei, az üvegvitrinekben sorakozó fotógráfiái, írásos és tárgyi emlékei (köztük rozmáragyar papírvágó késével), és nem utolsó sorban orvoshoz méltóan megskalpolt kobakjáról készült koponyamásolata illetve az ez alapján készült rekonstruált bronz- és gipsz fejportréi szolgáltatta hátteréül mélyedhettünk el az életútját és munkásságát alaposan ismerő és még alaposabban ismertető kalauzunk tárlatvezetésében…

         
 Semmelweis Emlékszoba eredeti bútorai  Semmelweis fejportréja és koponyája


 A M.Kir. Tudományegyetem Orvostanári Testülete (1863)
(Dieschler János, Wagner János, Zlamál Vilmos, Arányi Lajos, Sauer Ignác, Semmelweis Ignác, Lippay Gáspár,
Lenhossék József, Jenndrassik Jenő, Nedelko Döme, Linsbauer Ferenc, Balassa János, Wachtel Dávid, Stockinger Tamás)


Prof. Dr.Dr.

  
Singer-típus fogászati szék használat előtt és után

Múzeumtúránk harmadik részében a reformkortól a kiegyezésig tartó időszakra (Klauzál-kor) fókuszált hazai orvoslástörténet tárgyi emlékeit „csodálhattuk” meg, köztük olyan csontsebészeti gyöngyszemeket, mint: a koponyalékelő, a csonkoló kés, a csontfecskendő, csontkalapács, csontvéső, csontreszelő, és mi nem volt még, ja igen: a csonthártya műtéti lekaparására szolgáló csontvakaró, hogy csak a legbarátságosabb operatőri segédeszközöket említsük, de a vitrinekben láthattuk még a gyulladásos gennygyülem feltárására szolgáló hosszú hegyű sipolykést és a másik csodaszer szárnyas kutaszt (nem összetévesztendő az aranyszárnyú cikesszel), aztán volt ott még mandulametsző (ez sem tévesztendő össze a kertészeti kacorkéssel), idegentest-fogó, bélszorító, és az inkvizícióból visszamaradt égetővas (magyarul kauter), természetesen nem hagyhattuk ki a nagy kedvenc fogászati tortúrák 19. századi rekvizítumait sem, mint például: az általvető foghúzókulcs (akárcsak egy Pom Pom meséiből kipattant teremtmény, órarugógerincű felpattanó sógora) és ennek angol-kulcsos változata, a fogemelő, a csontfúró, illetve még a Hugonnai előadás nagytermében szemügyre vett – a Singer-féle háztartási varrógépekhez hasonlóan – lábpedállal hajtott fogfúróval felszerelt fogorvosi kezelőszék, melybe felmatricázása szerint tilos volt beleülni, nem mintha persze bárkinek is kedve támadt volna nosztalgiázni…

       
Elefántcsont tokológiai tanbaba, szülészeti eszköztár magzatfogóval és „Semmelweis mosdója”(sic!)
 
       
 Szabadságharc alatt használt szemészeti müszerkészlet, sebészeti műszertár, kötörő eszköztár

      
 Szeméremi és szemészeti műszerkészletek sebészeti csontfűrésszel zsebórával és emlékéremmel

 Balassa János

Orvosnagyjainkat külön is kiemelendő, néhány kitüntetett gyógyászunk emléktárgyai önálló vitrinben kaptak helyet, így az arcplasztikai sebészeti újításaival magának világhírnevet szerző, első sebészeti iskolánkat megteremtő, és az altatást (reformkori elnevezésében: éternarkózist) hazánkban elsőként alkalmazó Balassa János (1814-1868†) sebészprofesszor megmentett játékszerei: érhorgai, kissé leharcolt láncfűrésze, sebészkésének üres tokja (csak remélni tudjuk, hogy a szike nem maradt az operált betegben), és az orvosi konferenciákon körbehordozott jobb kezének miniatűr mása, melyet nem mellékesen a „haza bölcse” faragott ki személyesen…

      
 Balassa professzor márvány mellszobra, sebészeti instrumentumai és Deák Ferenc kifaragta Szent Jobbja



 Fabini Teofil

Ugyancsak saját tárlóval büszkélkedhet „a magyar szemészet atyja”-ként az orvosi karon szakterülete önálló tanszékét elindító Fabini Teofil (1791-1847†) szemorvos, kinek üvegvitrinében szemügyre vehető teljes szemészeti arzenálja, úgy mint: szemmosó üvegcséi, a „suszter maradjon a kaptafánál” elvével dacoló háromrészes csiszolt üveg Schuszter-féle szemcseppentői, és az elsőre inkább manikűrkészletnek tűnő mikrosebészeti műszertára (benne a szem-szájnak, de inkább csak az előbbinek ingere: szemhéjkanállal, legkülönbözőbb dárdavégű szaruhártya kaparókkal, csarnokvizet termelő sugártest leválasztására szolgáló lapoccal, más nevén spatulával, és különös mód a készletből hiányzó 2 db hajlított pengéjű szemészeti ollójának hűlt helyével)…

      
 Tofor doktor szemészeti műszertára, szemüvege, szemcseppentői és sírtáblája

  
 Lenhossék József és Lumniczer Sándor


A górcsövünk alá vett korszak utolsó két mohikánja: a háromgenerációs Lenhossék-orvosdinasztia legtöbbre vitt tagja (figyelmen kívül hagyva persze Nobel-díjas unokáját) Lenhossék József (1818-1888†) anatómusprofesszor és a szintén dinasztikus családból származó Lumniczer Sándor (1821-1892†) szülészmester, kiknek kiállítás tárgyává tett bizgentyűit a vitrinsor végén már szinte szenvtelenül vettük szemügyre, így a funkcionális anatómia hazai alapjait lefektető előbbi bonctani eszköztárát: kisebb-nagyobb késeivel, bordacsontvágó ollójával, kézi fafűrésznek is beillő csontfűrészével, és a talán legmegtévesztőbb: kopt kereszt végű hátkaparónak tűnő egyébként bonctani kampójával, míg utóbbinak a világrajövetel csodáját megkönnyítő szülészeti eszköztára riasztóbbnál riasztóbb magzatfogóit: élén a róla elnevezve, és még ma is használatos Lumniczer-fogóval, melynek apró szépséghibája volt, hogy a tanítványai készíttette arany mutatványpéldányát – a műtárgykivételi lapján feltüntetett kikölcsönzése okán – sajnos nem láthattuk, így egy „cruciatus tormentummal” szegényebbek lettünk…, de vajon kiállításra, vagy használatra vitték el?

      
 Lenhossék mester csontozózókészlete, „egyiptomi hátvakarója” és a világhírű Lumniczer-fogó (hűlt helye)

  
 Schöpf-Merei Ágoston és Bugát Pál

Végül szó esett még a szabadságharcunkban való katonaorvosi szerepvállalása miatt Kossuthékkal együtt emigrálni kényszerült, végül Manchesterben letelepedett, s ott is gyermekkórházat alapított Schöpf-Merei Ágoston (1804-1858†) szem- és gyermekgyógyászról (előbbi praxisában nevéhez fűződik az első hazai kancsalműtét), és a „Természettudományi szóhalmaz” c. munkájával a magyar orvosi műnyelvet megteremtő – szóhasználatával: színeváltó (tetsz)halálából feltámasztó – Bugát Pál (1793-1865†) orvostudorról, akinek nyelvújító főműve mellett még a Toldy Ferenccel közösen tető alá hozott magyar-deák/deák-magyar orvosi szótárt, és „Orvos Tár” címen, az első magyar nyelvű orvosi szakfolyóirat megindítását is köszönhetjük…

      
Játékos kisbetegitató, Bugát-féle szóhalmaz és a múzeum főattrakciója, az életnagyságú anatómiai viaszfigura

Látogatásunk végén köszönetet mondva kalauzunknak, a minden részletre kiterjedő nagyszerű tárlatvezetéséért, némi viszonzásként Bartos Mihály tagtársunk mutatta be magángyűjteménye három becses Hugonnai-emléktárgyát, elsőként: szeretett leánya – a 20. születésnapja előtt néhány nappal Abbázián elhunyt – Wartha Vilma (1888-1908†) tollasütős fotóját, a kép hátoldalán 1904-es kelettel ismeretlen barátnőjének írt humoreszkjével…, másodiknak: Wartha Vince feleségének küldött fényképét, harmadiknak pedig: Hugonnai Vilma egykori legyezőjét…, és persze nem maradhattak el Budafok-Tétény orvostörténeti vonatkozásainak felemlítései sem, így Sauer Ignác elsőként magyar nyelven megtartott 1843-as tanári székfoglalója, melynek kapcsán kihangsúlyozandó, nem véletlenül kérte fel 20 év múltán Klauzál Gábor esküvői tanújának, s lett egyetlen fia keresztapja is, a másik helytörténeti adalék egy felettébb érdekes 1849-es Kossuth levél, melyben a barom- és emberorvoslást szétválasztandó, javaslatot tett egy állatgyógyintézet Promontoriumban történő felállítására, sajnos azonban ennek megindulását az összeomlás már nem tette lehetővé…

    
 Bartos Mihály tagtársunk magángyűjteménye Hugonnai-relikviáival

Centenáriumi illetve dodransbicentenáriumi Hugonnai megemlékezésünket december 5-én, Vilma napján a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben lévő sírjánál tartandó koszorúzással egybekötött megemlékezésünkön folytatjuk…

Hódi Szabolcs – 2022. december 1.


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2022. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (16)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016. évi médiamegjelenések (1)
2016. évi programnaptár (1)
2017. évi médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. évi médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)
2021. évi programnaptár (1)
2022. évi programnaptár (1)
2023. évi programnaptár (1)



1848/49 (52)
Barangolások (34)
Budatétényi Ősök Napja (30)
Díszpolgárok (19)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (129)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (43)
Wolf-kripta (21)