Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Klauzál Gábor, a forradalom minisztere

A Szegedi Közéleti Kávéházzal közös szervezésben 2021. november 18-án az MTA Szegedi Akadémiai Bizottság Székházában megrendezett V. Klauzál Emlékestünk meghívott előadója dr. Marjanucz László történész, ny. egyetemi tanár által tartott előadásából honlapunk számára elküldött írásának 1. része.


Tizenkét pont
Az utolsó rendi diétán való részvételtől Csongrád megye 1847-ben megválasztott konzervatív követei ütötték, 1848-ban mégis az események középpontjába került. Nem világos, hogy véletlenül tartózkodott-e Pesten, vagy a készülő petíciós kampány miatt érkezett oda, de tény, hogy március 14-én az Ellenzéki Kör ülésén ő elnökölt. Itt zajlott le a híres vita a nemesi liberálisok és az  ifjak radikális szárnya között, hogy a 12 pontot Batthyányinak, mint az ellenzék Központi Bizottmánya elnökének juttassák-e el, vagy Pestről, több ezer aláírással ellátott petícióként, Pozsonyba. Közbeszólt azonban Bécs forradalma (március 13.), mely hír 14-i vétele után, az ifjúság 15-én cselekedett. 
  
Klauzál Gábor és Nyáry Pál
Klauzál Gábor és Nyáry Pál is bekapcsolódott a mozgalomba. Pesti jelentések úgy emlegették őket, mint akik kézben tartják a fejleményeket. Blackwel angol követ írta március 21-én, hogy „Buda és Pest Klauzál uralma alatt áll”. Ezzel összefüggésben utalt arra, hogy Klauzál az 1843/44-i országgyűlésen már ez ellenzék ünnepelt delegáltja, s a legmérsékeltebb liberálisok egyike volt. A március 15-én alakult Közcsendi Bizottmánynak Klauzál Gábor és Nyáry Pál voltak a legbefolyásosabb tagjai. Széchenyi Pesten levő bizalmasa, Kovács Lajos szerint szerepük alapvetően mérséklő volt, tompították, „szelídítették” a választmány határozatainak stílusát. Ebből arra következtetett, hogy Klauzál inkább reform, semmint a forradalom embere volt.


Szemere Bertalan
A radikális népi mozgalmak megfékezésére a nádor március 23-án kinevezte Klauzált és Szemere Bertalant országos királyi biztosnak, hogy vessék latba erejüket az esetlegesen „féktelenségbe átcsapó” átalakulás megakadályozása érdekében. A pesti nép március 30-án tartott Szabadság téri nagygyűlésén népszónok a fegyvertár megrohanására buzdítottak, melyet Klauzál akadályozott meg. Meggyőze a tömeget, hogy higgadtság és türelem kell a király döntéséig. Rendre ügyelő szerepe hivatalosan április 14-én szűnt meg, amikor föloszlott a Közcsendi Bizottmány, s a rendfenntartást átadta az új kormánynak, amely április 16-án kezdte meg hivatalos működését.

Ellenzéki Kör 1848. március 16-án kelt röplapja a kormány tervezett minisztereiről

Klauzál miniszterként vett részt benne, ami közéleti pályafutása csúcspontjának tekinthető. Bársonyszékhez jutása a rendi táblán korábban játszott vezető ellenzéki szerepe mellett, számos véletlen körülménynek is köszönhető. Batthyány Lajos március 16-i listáján még Kossuth szerepelt az ipar és közlekedési miniszter várományosaként. A későbbi, Pozsonyban napvilágot látott március 19-i listán sem olvashatjuk Klauzál nevét. A kormányalakítás szempontjából fontos értekezletet a rendek mindkét házban március 22-én tartották. Eldőlt, hogy az ipar és a közlekedés nem fog egy tárcához tartozni. Az ipart a mezőgazdasággal és kereskedelemmel, míg a közlekedést a közmunkával egyesítették. 


Batthyány-kormány, az első független magyar felelős minisztérium


Batthyány Lajos
miniszterelnök
Batthyány ugyanezen napon kelt levelében kérte föl Klauzált, hogy az alakuló kormányban vállalja el „a földművelés-, ipar- és kereskedési osztály” tárcáját. Klauzál pozitív nyilatkozata után Batthyány március 26-án jelentette be hivatalosan a „minisztérium” névsorát. Közülük Klauzál megbízatása érte meglepetésként Pozsonyt és Pestet, aki – Mészáros Lázárral együtt – a legkevesebbet emlegetett miniszterjelöltek közé tartozott. Előbbi súlya és befolyása a fővárosi mozgalom felett, ugyanakkor kinyilvánított szolidaritása az országgyűlést vezető liberálisokkal jó ajánlólevél volt számára. A fiatal radikálisok Nyáry Pált javasolták miniszternek, de Batthyány Klauzált választotta. A pesti fiatalság azonban nem sértődött meg, lapjuk, a „Márczius Tizenötödike” írt erről március 25-én: „Klauzál, ki a pesti népmozgalmat átvette, s élére állt – minister. Népvezér és minister – első ilyen az ország történetében”. Azon a napon a pesti fiatalság fáklyás zenét adott neki és Madarásznak. A lap többek között Klauzál  kinevezéséből jutott arra a következtetésre , miszerint a rendek megértették „Pest tekintetét, és fontosságát illő figyelembe vették”. Majd a miniszterekről állapította meg általánosságban, miszerint azok meggyőződtek arról, hogy „ha megállni akarnak” – azaz fönnmaradni – M.L. –, bázisul egy fővárosi nép loyalitása a legbiztosabb alap.” Klauzál minisztersége tehát ily alakban tűnt föl a lap hasábjain.

1848.április 11-én a kormány letette az esküt, s elkezdett dolgozni. Az első felelős kormányban tehát Klauzálnak a földművelés, ipar és kereskedelmi ügyek tárcája jutott. Olyan, területek, amelyeken béke idején lehetett volna eredményesen munkálkodni, de harci zaj közepette számított az adott tárca honvédelem szempontjából számításba jöhető súlya. Klauzál ennek ellenére jól kiállta a próbát, ahogy ezt alább igyekszünk tényekkel alátámasztani. 
A vitában, hogy az országgyűlés leköltözzön-e Pestre a dolgok kézbetartása végett vagy sem, Klauzál a költözés pártján állt, amire Batthyányit is igyekezett rábeszélni. 
A kormány az előző kormányszékektől (kancellária, kamara, helytartótanács) nemcsak a tisztviselőket és ügyviteli eljárást örökölte, de a kormányzat különböző ágai közötti munkamegosztást is.
Az április 25-i kormányülésen a bányászatot még együtt emlegették a pénzügyminisztériummal, míg az úrbéri telkek értékelésének felbecsülése, s így a kártalanítás előkészítése Klauzál minisztériumához került volna. A Kereskedelmi Minisztériumhoz gondolták a posta- és harmincad-ügyeket kapcsolni, azzal a föltétellel, hogy a só-tisztek kinevezését Klauzálnak egyeztetni kellett volna előzetesen Kossuthhal. A Kamara pénzügyi igazgatása ment a Kereskedelmi Minisztériumhoz, bevétele pedig a Pénzügyminisztériumhoz. 
Klauzál 1848. május 1-én mutatta be a nádornak minisztériumi osztálya főtisztviselőinek kinevezési listáját. Az ipari miniszter a Kamara épületében (Vár) kapott helyet ideiglenesen, egész pontosan addig, míg Duschek Ferenc Klauzálhoz írt levelében, föl nem szólította az épület kiürítésére. Kellett a hely a pénzügy számára, melynek minisztere, Kossuth még Klauzál (vagyis a Kamara egykori elnökének) dolgozószobájára is igényt tartott. Az ipari minisztérium 1848 júniusában átköltözött Pestre , a Szél utca végébe (Oszvald-ház), de maga Klauzál (barátjával, Deákkal együtt) az „István főherceg” szállóban vert tanyát.

    
Oszvald-ház és az István Főherceg Szálló

Mint miniszter, a közvetlen hatáskörébe utalt ügyeknek nem mindennapi  gyakorlattal bíró szakértője volt. Csak néhány tény korábban elvégzett munkájából. A Tiszavölgyi Társulat egyik szervezője az 1840-es években. Tagja az 1840-i váltótörvényt, a kereskedőkről, a gyárakról, a közkereseti és részvénytársaságokról, valamint a „csődületekről” szóló törvényt kidolgozó országos bizottságnak. Ezek teremtették meg a hazai iparfejlődés jogi kereteit. 1845-ben megalapította a Szeged-Csongrádi Takarékpénztárat. Mindezeket a szabadkereskedelem híveként is cselekedte.

  
Trefort Ágoston  
Minisztériumában öt osztályt állított föl: 
1/ földművelési, 
2/ ipari, 
3/ bel-és külkereskedelmi, 
4/ postai, 
5/ közegészségügyi részleget. 
Államtitkárául Trefort Ágostont nevezte ki. 

Első rendelete a mérföldekre osztott levélzóna díjszabás volt.
Első jelentősebb terület, amit szabályozott, a vámrendszer volt. Ez különösebb pénzbefektetést nem igénylő igazgatási ág, ugyanakkor az első feladatok között kellett, hogy kezelje. A leginkább érdekelt kereskedők bevonásával megkezdte egy új vámszabályzat kidolgozását. Klauzál 1848 előtt a szabadkereskedelem álláspontját vallotta, elsősorban társadalmi okokból, mivel úgy látta, hogy a szegény néposztály kereseti forrásait csak ezúton lehet szaporítani. A többségi védvámos elképzelések oka viszont az volt, hogy az akkori kormány az ország önrendelkezési jogát nem tartotta tiszteletben, s az országgyűlés e jognak az érvényesítését a kereskedelem és vámpolitika területén nem tudta kizárólagossá tenni. Klauzál 1848-ban miniszterként már másképp gondolkodott, mint 1840-ben, s a védvám mellett foglalt állást. Úgy gondolta, fő kormányzati feladata, hogy a belügyeiben függetlenné vált országot, egyben Ausztriától különálló, önálló vámterületté szervezze. Ehhez a vámtarifákat a magyar piac érdekeinek megfelelően akarta megszabni. 
Az iparügyek rendezésére ipartanács fölállítását tervezte, s munkálkodott a kereskedelmi és iparkamarák fölállításán is. Utóbbiakban, ahogy ezt az európai tapasztalatok bizonyították, jelentős gazdaságszervező és fejlesztő erőt látott. Szervezéséhez kikérte a kereskedelmi társulatok véleményét is, de a kamarák fölállítására császári pátenssel csak 1850-ben került sor.  

A polgári átalakulás másik nagy kérdése az iparszabadság ügye volt. A céhek létjogosultsága már a 18. században megingott, de a szakmák még érdekeltek voltak alapításukban. Megszabhatták a mesterek számát, az iparcikkek árát, s élvezték a piacbiztonságot. Az 1848-i törvény lehetővé tette a céhen kívüli mesterek szabad iparűzését, de magához a céhrendszerhez nem nyúlt. A polgári értelemben vett iparszabadság az előjogoktól mentes szabad iparűzés kibontakozását jelentette, ezt azonban gátolta nálunk a céhrendszer továbbélése. Noha a reformellenzék céljának vallotta, a forradalom nem számolta föl a céheket. Tapasztalván azonban a legények elégedetlenségét, Klauzál intézkedéseket tett a céhreform előkészületeire. 1848. június 9-én bocsátotta ki híres céhrendeletét, amely tovább egyengette az iparszabadság útját. A miniszteri rendelet lehetővé tette azonban, hogy bárki „saját kezére”- azaz önállóan- , vagy, hatósági engedély alapján, legényekkel is szabadon dolgozhassék.” Úgy látta, a céh nem képes a gyáriparra nevelni, ezért rendelete több iparosnevelő pontot is tartalmazott. 


Céhrendelet

De magának a céhrendszernek a megszüntetését nem akarta kimondani Klauzál, elkerülvén a vele járó esetleges zűrzavart. Ha a céhek tevékenysége támasz nélkül marad, ha elvesztik iparhatósági szerepüket és a szakmai minősítés jogát, nem lett volna más helyette, hisz a szabad vállalkozás rendszerébe kevesen tudtak volna beilleszkedni e vészterhes időkben. 
A 48-as törvények nem változtatták meg a kereskedelem gyakorlásának föltételeit sem. Továbbra is az 1840-i ipartörvény maradt életben. Ez a szabad királyi városokban fönntartotta a kiváltságos kereskedőtestületek hegemóniáját, miközben egyébként szabaddá tette a kereskedői tevékenységet. Nagyszabású, az ország gazdasági állapotát tükröző felmérést készült elvégezni a minisztérium. Az alapelveket a statisztikai felvételt elrendelő fogalmazványában Klauzál Gábor dolgozta ki. Az adatlapok elkészültek, de a háborús események miatt a felmérést csak néhány városban végezték el.

Klauzál szinte valamennyi miniszteri eljárása mögött a piaci viselkedési normák meghonosításának szándéka húzódott. A kormány az ő kezdeményezésére tette meg az előkészületeket a földhitelintézet megalapítására. Szükségesnek látta ezt az úrbéri törvények végrehajtása miatt, mert a szolgáltatásoktól elesett földtulajdonosok számára a fekvő birtok hitelképességét egyesületi úton védő, kölcsönös jótállás alapján jobban lehetett emelni. Kezdeményezése 1863-ban ért célba, a Magyar Földhitelintézet megalapításával.
Kevéssé ismert, hogy magyar postaügy 1848-ban Klauzál minisztériumának hatáskörébe tartozott. A miniszter úgy gondolta, hogy az átalakult közjogi viszonyok lehetőséget adnak az osztrák postaigazgatástól való elszakadásra, az önállósulásra. Az a tény azonban, hogy a posta – a vámügyekkel egyetemben- a közös ügyek között szerepelt tárgyalási pontként, lehetőséget Ausztriának, hogy késleltesse a postaügy szétválasztását. Klauzál a postaügy, és az annak gazdájául eljáró minisztériumának önállóságát és függetlenségét sértő osztrák pénzügyminisztériumi eljárások elleni tiltakozását Esterházy Pál „külügyi minister úrnak” írt leveleiben fejtette ki. Klauzál szeptemberi kiválása a kormányból ezt az ügyet is holtpontra juttatta ideiglenesen.
Ha azt vizsgáljuk, mi volt Klauzál Gábor miniszteri munkásságának távlati hatása, a közgazdasági öntudat és gondolkodásmód terjedésében játszott szerepét emeljük ki. Gazdasági művelődésünk újsütetű, de képzett gyakorlati alakítóinak (Gorove, Pulszky, s Klauzál is) írásaiban, higgadt, leszűrődött európai fejtegetés olvasható.


Beöthy Ödön
1848 nyár végére megváltozott az ország politikai helyzete, Klauzál ezt plasztikusan érezhette az országgyűlés augusztus 28-i ülésén, amikor Batthyányit helyettesítve ő válaszolt az interpellációkra. Kossuth, aki maga is hozzászólt, előre jelezte, a „hazának sok gondja van, s lehet, hogy pár nap alatt nagyszerű intézkedésekre lesz szükség.” Arra gondolt, ha a kormány „elveszti a felség bizalmát”, le kellene mondani. Kossuth ezzel Klauzált akarta háttérbe tolni, aki megmaradt a kormány szószólójának a képviselőházban, s ezzel kifejezésre juttatta: kellő áttekintése van a dolgokról. Az ún. Beöthy-ügy Klauzált közbelépésre kényszerítette szeptember 3-án. Beöthy Ödönt a délvidéki szerb fegyveres lázadások miatt a verbászi táborba küldte ki a minisztérium teljhatalmú megbízottként. Feladatul kapta, hogy legyen ura a Bechtolt altábornagy esetleges lemondása utáni helyzetnek. Beöthyt a képviselőház kívánsága alapján, de kormány bízta meg. Most a baloldal azt követelte , hogy Beöthyt ne a miniszter, hanem a ház küldje ki, mert így erősebb a fölhatalmazása. A vitában végül is leszögezték, hogy kiküldés megtörtén, s annak módja a hatalomgyakorlás szempontjából mindegy volt. Ellenben az elfogadás módja nem mindegy, mert Klauzál szerint mivel a kormány még létezik, hiba lenne a törvényes utat elhagyni. Azaz nem helyeselte, hogy a helybenhagyás helyett, más, erősebb formulát használjanak, pl. a közvetlen országgyűlési fölhatalmazást. Klauzál e tiltakozása a kormány ily módon kikényszerített lemondásának lehetőségét is kilátásba helyezte. A válságot Kossuth föllebbezése oldotta meg, mert kérte: a minisztérium által kiküldött Beöthyt a képviselőház is teljes hatalommal ruházza föl. Hátterében a baloldal azon szándéka hózódott, hogy az országgyűlés a végrehajtó hatalmat bízza biztosokra. Ez meg is történt: Beöthyt az országgyűlés biztosává nevezték ki. Ezzel megadták neki a hadügyminiszterrel szembeni egyetértési jogot. A válságos napokban a kormány és Batthyány nézeteit Klauzál képviselte, aki azonban egy kevésbé jelentős tárca élén Kossuthtal és Szemerével szemben nehezen tudott kellő eréllyel küzdeni. Wesselényi Miklós írja szeptember 5-én : a miniszterek nem azt teszik, mit szeretnének, így volt Klauzál és Eötvös is. Klauzál még márciusban oly sokat tett, s most is nagyon sokat tehetne, ha helyzete által ereje elzsibbasztva nem lenne.”

A nádori könyvek iktatása szerint Klauzál 1848. szeptember 10-én mondott le, de lehet, hogy csak 11-én, amikor a nádornál tartottak értekezletet. Az országgyűlés zárt ülésszaka ugyancsak szeptember 11-én volt. Batthyány a miniszterek egyéni lemondása mellett úgy látta, hogy az ő lemondása egyben az egész kabinet lemondása. Maga István nádor is így gondolta, hisz megerősítette: miután a miniszterelnök a hivataláról lemondott, ezzel az egész minisztérium és minden egyes tagjának működése megszűnt.
Klauzál életének ezzel egy újabb szakasza kezdődött.



Dr. Marjanucz László
történész

ny. egyetemi tanár
Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történeti Intézet

Szeged, 2022. január 25.

(A képeket összeválogatta: Hódi Szabolcs)  


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2018. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (15)
Egyesületi élet (283)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016 Emlékév média-megjelenések (1)
2016 Emlékév programnaptár (1)
2017. év médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. év médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)
2021. évi programnaptár (1)



1848/49 (48)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (29)
Díszpolgárok (19)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (118)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (41)
Wolf-kripta (21)