Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

A Klauzál kutatás múltja, jelene és jövője – a kutatás buktatói, kérdései

A rendhagyó módon megtartott 2021. évi Klauzál Napok Tétényben rendezvényünk nyolc „előadásból” álló sorozata hetedik írásában Sáfrány Tímea történész, az Eszterházy Károly Egyetem PhD-ösztöndíjasa, készülő Klauzál monográfiája kapcsán folyó kutatása nehézségeiről számol be...


Klauzál Gábor életének, hivatali, politikusi pályájának kutatása számos új, ismeretlen, eddig kevésbé kutatott témák feltárását teszik szükségessé. Rövid írásomban arra szeretnék rámutatni, hogy eddigi kutatásom során milyen nehézségeket, kérdéseket, buktatókat találtam, ezeknek egy kis szeletét tárom most az Olvasó elé. Klauzál általunk eddig ismert életrajzai, vagy az életéről készült rövid összegzések hangsúlyosan az országgyűlési követi, miniszteri munkájára térnek ki, zömmel általánosan áttekintve azokat, ezzel szemben például a Csongrád megyei tevékenysége szinte ismeretlen a történészek számára. Életéről a lexikonokban található szócikkek mellett néhány írásmű született. Ezek nem térnek ki bővebben a megyei pályakezdésére, többnyire csak a tiszteletbeli aljegyzői és táblabírói, majd a fizetéses táblabírói hivatalát említik meg. Ezt követően az országgyűlési szerepléséről írnak.[1] A halála után született emlékbeszédek és gyászbeszédek sem ismertetik pályájának ezt a szakaszát.[2] Kutatásom során tehát ezekre, az eddig szinte fehér foltnak számító területekre különösebb figyelmet kell fordítanom.

Számos kérdést és nehézséget vet fel, hogy az általam kutatott személyről milyen életrajz születhet? A személyes és hivatali források adottságai igen megnehezítik és korlátozzák a kutató munkáját, így a személyes források hiánya (levelek, napló, visszaemlékezés) miatt nem készülhet a politikus személyiségére, jellemvonásaira összpontosító pszichobiográfia, de e hiányból fakadóan el kell tekintenünk attól is, hogy egy klasszikusabb, magánéleti vonatkozásokkal telített életrajz születhessen. Munkám során arra törekszem, hogy egy politikai biográfia jöhessen létre, amely a megyei hivatali és politikusi pálya állomásait, ezen időszak alatt történt megbízásait, cselekedeteit tárja föl. E mellett a forrás adottságoknak megfelelően igyekszem azt a családi, magánéleti szálakkal bővíteni.

A kutatás problematikáinak áttekintéséhez vegyük sorra, hogy milyen téren kell vizsgálódnunk, ha Klauzál életének, munkájának eseményeit szeretnénk megismerni. Ha azt szeretnénk tudni, hogy Klauzál (és családja) a korabeli 19. század eleji társadalomban hol helyezkedett el, akkor mindenekelőtt családtörténeti és társadalomtörténeti kutatásokat kell végezni. A család genealógiájának kutatásában már jelentős eredményeket ért el Pálmány Béla, Péter László, a Társaság tagjai közül Bartos Mihály és Hódi Szabolcs, ezeket sikerült némi plusz adalékkal kiegészítenem a Klauzál testvérek születési, házasságkötési és halotti anyakönyvi kivonatainak kikeresésével. Így ma már a 10 Klauzál testvér közül mindössze József születésének/keresztelésének bejegyzéséről nem rendelkezünk anyakönyvi információval, viszont a halálozási adatokban még jócskán vannak feltárásra váró bejegyzések. A Klauzál testvérek tekintetében Imréről tudunk a legtöbbet, a másik két életben maradt fiúról, Józsefről és Miklósról már kevesebbet, a felnőtt kort megélt lányok házastársairól is rendelkezünk életrajzi adatokkal. Mindezeket az információkat felhasználhatjuk társadalomtörténeti vonatkozások vizsgálatához is. A család a köznemesség soraiban foglalt helyet, ezt erősítik a fiúk pályaválasztásai és a házassági kapcsolatok is. A család anyagi viszonyairól semmilyen forrással nem rendelkezünk, így nem tudunk választ adni arra sem, hogy miből fedezte Klauzál János fiainak tanulmányait, vagy hogy éppen mennyi pénzből gazdálkodhatott a családfő. Magának Klauzál Gábornak az anyagi viszonyai sem sokkal ismertebbek, a kutatás jelenlegi állásában ismert a táblabírói fizetése, az országgyűlési napidíja és az, hogy 1843-ban biztosan rendelkezett némi (bérelt) földterülettel Csongrád megye területén és hogy később Vas megyében is bérelt földet. Azt is tudjuk, hogy első felesége révén szegedi háztulajdonnal bírt. Mindezek azonban nem elégségesek ahhoz, hogy pontos képet kaphassunk anyagi helyzetéről.

Véleményem szerint a családból Klauzál Imre tevékenysége, jelleme további kutatásokat kíván meg, ahogy mindenképpen szükségesnek tartom megismertetését szélesebb körben is. Minden eddigi, igen kevés, de mégis számunkra fontos forrás arra utal, hogy jelentős befolyással bírt munkaadójára gróf Károlyi Lajosra, feltehetően egy jól érvelő, határozott, nagy tudású személyiség lehetett.[3] A Klauzál családban is valószínűleg fontos szerepet vihetett apjuk halála után, hiszen húguk Ágnes, férjével követte Imrét Vas megyébe, ahol később Gábor testvérük is részese lett Imre különböző vállalkozásainak.


Írásom bevezetőjében említést tettem arról, hogy hivatali pályájának indulásáról, illetve a megyei hivatali tevékenységéről igen kevés információval rendelkeztünk eddig, ahhoz, hogy ezzel tudjunk foglalkozni szükséges helytörténeti kutatásokat végezni. Ezekkel döntően a 19-20. század fordulóján, a 20. század elején foglalkoztak leginkább, így megszületett Zsilinszky Mihály tollából a megye monográfiája, és a nagyobb városok (Szentes, Hódmezővásárhely) és a megyeszékhely helytörténeti kiadványai is sorra napvilágra kerültek.[4] Azonban ezek nem képeznek elégséges alapot Klauzál megyei helyzetének megismeréséhez, de kétségtelenül szolgáltatnak némi kiindulási alapot és segítséget, amennyiben azt a szükséges kritikával tudjuk kezelni. Ahhoz, hogy Klauzál hivatali pályájának indulását és általában a 19. század eleji Csongrád vármegye köz- és politikai életét jobban átláthassuk szükségesnek találtam egy, a megyei tisztségviselőket számba vevő archontológia összeállítását.[5] Az elkészült archontológiát később prozopográfiai vizsgálatokkal is kiegészítettem, így a megyei tisztviselők családi kapcsolatairól is képet kaphattam. Ez pedig újabb lehetőségeket tárt elém, mivel a feltárt adatokkal már a hivatalviselők kapcsolati hálóját is „megrajzolhattam”, és így Klauzált is elhelyeztem ebben a körben. A kapcsolati háló létrehozásához nemcsak a házassági és rokoni kapcsolatokat, hanem az ún. műrokonsági fokokat is bevontam, azaz a tisztviselők és azok gyermekeinek keresztszülőit is felkutattam. Így fény derült arra is, hogy Klauzált nemcsak a tisztviselők, hanem tehetősebb szegedi polgárok is meghívták keresztszülőnek. Ugyanakkor az is látszik, hogy bár van némi kapcsolata keresztkomasággal a megyei hivatali elitben, mégsem alakított ki olyan kapcsolati hálót, mint egy-egy szegedi kötődésű, de nagyobb megyei karriert befutott társa. Nagyon kevés forrással rendelkezünk a megyei politikai életről, viszont akad olyan levél, amely betekintést nyújt egy tisztújításba, ahol a csalódott korábbi hivatalviselő panaszolja el a levél címzettjének, hogy a restauráción nem rá esett a választás, és ezt saját politikai nézetének és a vele szemben álló, haladó, liberális párt erősödésének tudja be.[6] Ilyen apró megjegyzések segítik a kutatót abban, hogy egy-egy személyt elhelyezhessen a megye politikai „térképén”. Az elkészült archontológia nemcsak a már előbb felsorolt lehetőségeket nyújtotta számunkra, hanem karriervizsgálat elvégzésére is vállalkozhattunk ennek segítségével. Így Klauzál hivatali pályáját – amely, mint tudjuk nem változott jelentősen, fizetéses táblabírói hivatalából nem lépett előre – is elhelyezhettük a megyei karrierutak közé. Az általam vizsgált, 1825 és 1848 közötti időszak legfiatalabb táblabírójaként nem járt be jelentősebb hivatali utat, ez felvethet több kérdést is, miért nem akart előrelépni, ha akart, miért nem sikerült neki? Azonban ezekre a kérdésekre az eddig elvégzett kutatások nem adnak egyértelmű választ, csak feltevésekbe bocsátkozhatunk, leginkább olyan személyes források segítenének ennek megválaszolásában, amelyben ő maga vall arról, hogy mit is szeretne elérni pályája során…

Ezen a ponton érkezünk el egy újabb problémakörhöz, amelyben immár a politikatörténet vonatkozásában kell néznünk és vizsgálnunk Klauzált. Mint tudjuk három reformkori, az 1832–36-os, az 1839–40-es és az 1843–44-es diétán vett részt, majd az első népképviseleti országgyűlés képviselője lett, míg élete végéhez közeledve az 1861-es és az 1865–66-os országgyűlés képviselői székébe ülhetett be. 1848-ban, mint az első felelős magyar kormány egyik minisztere ért, érhetett politikai pályája csúcsára. Klauzál életének országgyűlési szereplései a leginkább ismertek, számos az országgyűlések tárgyalásaival, azok menetével kapcsolatos tanulmány és könyv foglalkozik érintőlegesen Klauzál tevékenységével, említi meg egy-egy beszédét, indítványát. Ezeket kiegészítik az egyes diétákon készült tudósítások, amely közül a legismertebb Kossuth Lajosé, de mindenképpen említést érdemel Klauzál egykori kiskövetének, írnokának az 1843–44-es országgyűlésen mellette lévő, annak menetéről naplót író Kovács Ferenc 50 évvel később megjelenő, a diéták kerületi üléseiről készült naplója.[7] Mindezek az érdeklődők számára könnyen elérhetőek és olvashatóak. Klauzál országgyűlési tevékenységének feltárását és mind jobb értékelését azonban a diétákon jelen lévő, majd a bécsi udvar felé tudósító titkosrendőrök jelentéseiből lehet mindinkább megismerni.[8] Ezek azok az iratanyagok, amelyek kritikai olvasata sok újabb, eddig nem ismert információkkal járulhat hozzá a Klauzál-kép kialakulásához. Ezek nemcsak ahhoz nyújtanak adatokat, hogy mikor mit mondott, de arról is kialakulhat egy képünk, hogy Pozsonyban a diéták helyszínén milyen kapcsolati hálója volt, kik azok a követek, akikkel jelentősebb kapcsolatban volt, kik azok, akik döntöttek az egyes tárgyak tárgyalásának módjában, a stratégia kidolgozásában milyen szerepet játszott maga Klauzál. A számos országgyűlési követi megbízás is kérdést vet fel, miért pont őt választják meg követnek? Van-e valami köze a nagybátyja, Babarczy Imre korábbi követi megbízásainak ahhoz, hogy utóbb unokaöccsét is megbízza ezzel a megye? Minden valószínűség szerint Babarczy Imre alispánként pártfogása alá vette Klauzált és segítette őt nemcsak a megyei hivatali, de akár az országgyűlési követi pozíció elérésében is. Másik oldalról tekintve, Babarczy hosszú megyei hivatali pályája és követi szereplése példaként állhatott a fiatal Klauzál számára.

A politikai pálya csúcsaként is tekinthető miniszteri pozíció újabb problémát és kérdéseket vet fel. Miért pont ő kapta ezt a tárcát? Kik voltak a minisztériumra jelölt más személyek? Volt-e elegendő tudása a minisztérium szakmai irányításához, mennyire segíthették őt közvetlen munkatársai? Mindezek megválaszolása a kutatások jövőbeli feladata lesz.



Végezetül joggal merülhet fel a kérdés bennünk, hogy vajon milyen ember volt Klauzál, milyen személyiségjegyekkel rendelkezett? Tudjuk, hogy a szűkös források ennek megválaszolását igencsak megnehezítik. Mégis, akadnak olyan kisebb részletek, amelyek segíthetnek a kép megrajzolásában. Ehhez a kortársak megnyilatkozásait kell segítségül hívnunk. Olyan, közismert személy, mint Kölcsey szinte említést sem tesz Klauzálról országgyűlési naplójában, levelezésében addig míg mindkettőjük első diétai szereplésén együtt küzdenek a reformokért. Annak ellenére, hogy az örökváltságért folytatott küzdelemben mindketten a kezdeti támogató megyei háttér után olyan követi utasítást kaptak a megyétől, amely már nem támogatta azt, így Klauzál új utasításának megfelelően szavazott, míg Kölcsey inkább lemondott követi pozíciójáról. Amíg Kölcsey meg sem említi, Bezerédj István és Madarász László elismeréssel szól Klauzálról, levelezésében illetve naplójában.[9] Nemcsak pozitív, hanem több negatív jellemzéssel, jelzővel is találkozhatunk Klauzálra vonatkozóan. Egykori minisztertársa, Szemere Bertalan naplójában vén banya jelzővel illeti, amikor Schmidt Emmával való házasságkötését említi meg. Kiss Dániel, Csongrád megyei tisztviselő (aljegyző, majd főjegyző) egyik, 1832-ben kelt levelében törtető, mindig elsőségre törekvő emberként jellemzi Klauzál Gábort.[10] Amely, ismerve pályafutását igen érdekes kérdéseket vet fel. Valóban ilyen volt? Ha igen, akkor mi az oka annak, hogy mégsem lépett ki a táblabírói hivatalból? Vagy csak Kiss neheztelt rá és azért jellemezte így? További kutatásokkal akár ezekre is választ adhatunk.

Kutatásom során számos kérdés és probléma merült fel eddig, ezekről kívántam egy kisebb összegzést készíteni, egyben betekintést nyújtani az általam végzett munka hátterébe. Remélhetőleg munkám végén számos eddig és ezután felmerülő kérdést sikerül megválaszolni, vagy legalábbis közelebb kerülni a helyes válaszhoz. 




Sáfrány Tímea
történész

Egri Eszterházy Károly Egyetem
Történelemtudományi Doktori Iskolája
PhD-ösztöndíjasa



2021. április


Megjegyzések:

[1] Szmollény Nándor: Klauzál Gábor. Az első magyar kereskedelemügyi miniszter és közgazdasági reformküzdelmeink. Budapest, 1903.; Pálmány Béla: Klauzál Gábor és családja életpályája – új adatok tükrében. (http://klauzal.hu/cikk/350.html – Letöltés: 2021. 04. 15.); Barta László 1961: Klauzál, a reformpolitikus. Kézirat. MNL CsML SzL Kézirattár. A hivatkozott munkák áttekintik az életpálya egészét, annak egyes szakaszairól született írásokat itt nem soroltam fel. 
[2] Osztróvszky József gyászbeszéde: A Hon 1866. augusztus 9. 183.; Dáni Ferenc emlékbeszéde: Pesti Napló 1866. augusztus 17. 188.; Oroszi Miklós emlékbeszéde: Szegedi Híradó 1866. szeptember 6., 9., 13., 16. 71–74.; Trefort Ágoston emlékbeszéde: Pesti Napló 1866. szeptember 25. 219. A követségről szóló téves információt Trefort is közli, előfordulhat, hogy Szathmáry Károly korábbi cikke alapján írta, amely a Vasárnapi Újságban jelent meg 1861. január 20-án a 3. számban. 
[3] Klauzál Imre befolyására csak egy példát említek most, Helmeczy Mihály 1831. június 20-án írt levele Kölcsey Ferenchez. „Le lesz kenyerezve számodra okvetlenül mind Nagy Károly bécsi titoknoka Lajosnak (titoknok – titkár, Lajos – gróf Károlyi Lajos megj. S. T.), mind Klauzál Surány-megyeri [!] inspektora. Küldd tudtok és befolyások nélkül ilyesekben ritkán szokott határozni a gróf, kivált a közös kormánybeliekben.” Szabó G. Zoltán: Kölcsey Ferenc. Levelek. 1990. 116. 
[4] Zsilinszky Mihály: Csongrádvármegye története. I–III. Budapest, 1897–1900.; Sima László: Szentes város története. 1. kötet. Szentes, 1914.; Sima László: Szentes rendezett tanácsú város története. 2. kötet. 1913. Kézirat. http://ekonyvtar.vksz.hu/?docId=4378 (Letöltés: 2021. 04. 15.); Nagy Imre (szerk.): Szentes. Budapest, 1928.; Szeremlei Sámuel: Hód-Mező-Vásárhely története I-V. Hódmezővásárhely, 1900–1913.; Szigeti János (szerk.): Hódmezővásárhely története a legrégibb időktől a polgári forradalomig. I. Hódmezővásárhely, 1984.; Reizner János: Szeged története I–IV. Szeged, 1899–1900.; Farkas József (szerk.): Szeged története 2. 1686–1849. Szeged, 1985. 
[5] Sáfrány Tímea: Tisztújítások és tisztviselői karrierutak a reformkori Csongrád vármegyében. (Megjelenés alatt. Várható megjelenés: 2022, Századok folyóirat) 
[6]mult hó 21én tartatott Tisztujjitó Szék alkalmával a mindeneken uralkodni kivánó vad természetnek csupán azon okból mivel a’ Mlságos Gróf Károlyi Nemzetség és annak tisztsége eránti vonzodásomat mindenkor bő mértékben ki mutattam, hogy sérthetetlen becsülletemet, meg sérteni nem hagytam, s’ hogy a’ tulságosok elveivel nem osztoztam, a’ vad természetnek mondám, martalékjába lettem, mert hivatalomtól, a’ nélkül hogy arra alkalmatlannak lenni találtattam volna, meg fosztattam.” MNL OL P 398. Károlyi család nemzetségi levéltára, Missiles Nr. 80242. Vidovich Imre 1838. december 8-án, Csongrádon kelt levele. 
[7] Kovács Ferencz: Az 1843/44-ik évi magyar országgyűlési alsó tábla kerületi üléseinek naplója. I–VI. 1894. 
[8] A titkosrendőri jelentések a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában találhatóak, az N 119, I 50 és az I 58-as fondokban. 
[9] Bodnár István – Gárdonyi Albert: Bezerédj István (1796–1856). II. 1918. 226.; Madarász József: Emlékirataim 1831–1881. 1883. 22. 
[10] Szemere Bertalan: Naplóm. 2. (Szemere Bertalan összegyűjtött munkái) 1869. 91.; Kiss Dániel 1832. szeptember 19-én Hódmezővásárhelyen kelt levele. MNL OL P 398. Károlyi család nemzetségi levéltára, Missiles Nr. 39428.


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2018. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (15)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016 Emlékév média-megjelenések (1)
2016 Emlékév programnaptár (1)
2017. év médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. év médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)



1848/49 (47)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (28)
Díszpolgárok (18)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (117)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (39)
Wolf-kripta (21)