Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Hová tűntek a kehidaiak, a pacsériek és a slavikoviciek?
Gondolatok az előnevek jelentőségének változásairól

A rendhagyó módon megtartott 2021. évi Klauzál Napok Tétényben rendezvényünk nyolc „előadásból” álló sorozata hatodik írásában Szuromi Rita történész, az Eszterházy Károly Egyetem PhD-ösztöndíjasa, a Batthyány-kormány minisztereinek nemességét mutatja be...

A rendi társadalomban a rangemelést bizonyító oklevél címer- és előnévadomány nélküli is teljes értékű volt. Az előnévre (praedikatum) csak 1867 után tekintettek „nemesi előnévként,” holott ezt megelőzősen az nem volt a nemes család nevének része, polgárok épp úgy használhatták, mint kiváltságosok.

Az előnév a 18. századig többnyire jogszerző gyakorlattal alakult ki: a több ágra szakadt nemzetségek önmagukat lakóhelyük, vagy birtokuk földrajzi helyneve alapján különböztették meg. Az előnév a személynév előtt melléknévként funkcionált. A latin „de” képzőt felváltó magyar –i, korábban ipszilon végződés azt fejezte ki, hogy a família honnan származik, hol van, vagy volt birtoka.

Az előnév a 17. században terjedt el. Az állandósuló harcok lehetőséget teremtettek arra, hogy karddal szerzett érdemek által akár a jobbágyok is beemelkedjenek a nemességbe. Ekkortól a rangemelés mellé nem járt birtok, az adománylevelet, mely Mohács előtt még birtokot is tartalmazott, felváltotta a címeres levél, az armális, amely legtöbbször csak a nemesítést tényét rögzítette és sokszor még a címeradomány is elmaradt.

A tradicionális birtokos nemesség ezért szükségét érezte annak, hogy vagyona, társadalmi rangja és presztízse alapján megkülönböztesse magát az egyre nagyobb számú címeres családtól, akik legtöbbször a jobbágyok színvonalán a birtokosok földjén éltek. Az előnevek jelentőséget nyertek, hiszen az elvileg egy és ugyanazon nemességen belül egyre élesebb vagyoni, jogi és mentalitásbeli különbségek alakultak ki. A birtokosok, a bene possessionati és a possesionati tagjai igyekeztek önmagukat azáltal is megkülönböztetni, hogy már nevükkel jelezték, hogy birtokosok.

Hazánkban a németes von-nal szemben a latin eredetű „de” szócska honosodott meg, amely azt jelenti: -ból, -ből, való valahonnan. E latin szót már a középkorban is használták, hiszen családnevek hiányában akár egy jobbágyról is írhatták, hogy „Hevesből való Jakab” – s természetesen senki sem hitte, hogy Jakab nemes ember.

A legősibb családok pedig, akik önmagukat ősfoglalóknak tekintették, a de genere szóval fejezték ki, hogy mely nemzetség tagjai. Így például a Batthyány-kormány belügyminisztere, szemerei Szemere Bertalan családja is a de genere Huba változatot használta, ami azt jelentette, a Huba nemzetség szemerei ágából való. A de genere Huba előtagot csak a 20. században törvényesítette belügyminisztérium.


Batthyány-kormány

gr. németújvári
Batthyány-címer

A Batthyány kormány tagjainak előneveit vizsgálva látható, hogy hódoltság-kori előnevet használt a kormány névadója, gróf németújvári Batthyány Lajos miniszterelnök, akinek ősei még a Veszprém megyei Felsőörsön éltek Kővágóörsi családnévvel. Kővágóörsi György 1398-ban szerezte meg Battyán falut. Fia, Albert már Battyán-nak nevezte magát. A család 1522-ben nyerte el Németújvár birtokát, ahová a háborús időkben székhelyüket is áttették. A 16. századtól Németújvár neve előnévként jelent meg a családnév előtt.

br. vásárosnaményi
Eötvös-címer

Báró vásárosnaményi Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter ősei is ebben az időben kezdték Naményi birtokuk után önmagukat (vásáros)naményinek nevezni.


hg. galántai
Esterházy-címer

Herceg galántai Esterházy Pál Antal, a király személye körüli miniszter családjának előneve is a hódoltság koráig vezethető vissza. Esterházy Ferenc (1533-1604) Pozsony megye alispánja neje, Bessenyei Ilona egyik birtoka, Galánta után választott nevet.

  
kehidai
Deák-címer

A házassággal szerzett birtok után felvett előnév gyakorlata semmiben sem különbözött egy gróf Esterházyak és a jobbágysorból kiemelkedett Deákok esetében. Kehidai Deák Ferenc igazságügy-miniszter ősei egy szerencsés házasság révén jutottak 1757-ben Kehida birtokához, mely előnevükké vált.

  
udvardi és kossuthfalvi Kossuth-
és szemerei Szemere-címer

Kossuth Lajos és Szemere Bertalan ősei Mohács előtt nyerték nemességüket. A Kossuth család a 14. században kapta az észak-magyarországi Udvard és Kossuthfalva birtokát. Mivel nemességük abból az időből származott, amikor még nem létezett előnévadomány, így a kora újkortól a két ősi földbirtok nevét használták.

  
pacséri
Mészáros-címer

Mészáros Lázár hadügyminiszter felmenői 1801-ben nyertek adomány Pacsér településre, mely nevük előtagja lett.  

     
gr. sávárfelsővidéki
Széchenyi-címer

Hivatalos előnévadománya volt gróf sárvárfelsővidéki Széchenyi István közmunka- és közlekedésügyi miniszternek, akinek családneve a Nógrád megyei Szécsényre, mint ősi birtokra utal. A család a 16-17. században az egyik legnagyobb vagyongyűjtő volt, ám 1777-re Széchenyi Ferenc (1754-1820) egyedüli férfi leszármazott maradt. Az eredetileg „sárvári és felsővidéki” előnevet ő használta először, mégpedig hivatalos adományként. A 400 ezer kat. holdat birtokló családnak nem volt szüksége arra, hogy a nemesi társadalmon belüli helyzetét bizonyítsa, mégis rangjuknak megfelelően használtak előnevet.

  
slavikovici
Klauzál-címer

Sokkal problémásabb Klauzál Gábor esete. A Klauzálokat az 1990 előtt a történeti irodalom egyértelműen a nemesi társadalom tagjaiként említette, előnevüknek a slavikovici változatot tekintették.
Jelenleg Klauzál Gábor biográfiájának kutatói előtt sem ismert pontosan a családtörténet. Azok, akik a család cseh eredetét fogadják el, az előnévvel azonos helységből származtatják őket. Klauzál Gábor apját 1747-ben az Oszták-Németalföld területeken fekvő városban, Eupenben (ma Belgium német nyelvi közösségének székhelye) „de slavikovitzy” névvel anyakönyvezték. A „de” szócska használata közép-európai hagyomány, míg a von inkább a birodalom nyugati részein terjedt el, így feltételezhető, hogy a Klauzál ősök is a Birodalom keleti területeiről származhattak.
A Klauzál család előnevéről biztosan annyit állíthatunk, hogy Klauzál Gábor apjának, Jánosnak az 1793-ban kiadott nemesi oklevelén nem szerepel előnévadomány. Az okirat nem megerősítő, vagy honosító, hanem új rangemelés.
Klauzál Jánosnak, mint a Habsburg Birodalom katonájának ilyen módon történő kitüntetése egyáltalán nem volt ritka. A 18. század a rangemelés már nem vitézi tettekért járt, hanem az elitképzést szolgálta. A birodalomnak épp úgy szüksége volt a megújuló katonai elitre, a nemesítés pedig az adományozottat hűségre és szolgálatra kötelezte. Ebben a birodalom vezetésének és a feltörekvő polgári családoknak is találkozott az érdeke. A nemesítés e korban már nem kimagasló érdemért járt, inkább csak a szakmai, emberi kiválóság birodalmi szintű elismerésének tekinthető.

A rendi keretek lebontása nem várt fordulatot eredményezett a polgárok emlékezettörténetében. Minden, ami múlttá válik, az egyfajta társadalmi nosztalgiát eredményez. Így történt ez a polgárosodó társadalom esetében is: 1867 után felértékelődött a magyar nemesi oklevél és előnév presztízsértéke, s ezzel együtt megnőtt a kérelmezők száma. Hivatalos előnevet 1867 után azok is kértek, akik 1848 előtt családi hagyományok alapján használták azt. A Heves megyei Pappszászok 1910-ben tették hivatalossá a mádi névtagot, a Borhy család pedig 1903-ban kapta meg a borhi előnevet. Még az önmagukat a honfoglaló magyaroktól származtató Szemere család is legalizálta helyzetét azzal, hogy 1917-ben kérte és megkapta a „de genere Huba” kitétel használatához való jogot. 


Szuromi Rita
történész
Egri Eszterházy Károly Egyetem
Történelemtudományi Doktori Iskolája 
PhD-ösztöndíjasa



2021. április


Felhasznált irodalom:

- Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez. Tanulmányok Csongrád megye történetéből 19. Szeged, 1992.
- Gerő József: A királyi könyvek. Az I. Ferenc József és IV. Károly király által 1867-től 1918-ig adományozott nemességek, főnemességek, előnevek és címerek jegyzéke. Budapest, 1940.
- Illésy János: A királyi könyvek jegyzéke és a bennük foglalt nemesség czím, czímer, előnév és honosság adományozásoknak, 1527-1867. Budapest, 1895.
- Ölyvedi Vad Imre: Nemességi kézikönyv. Szeged, 1930.
- Kempelen Béla: A nemesség. Budapest, 1907.
- Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1911-1932.
- Királyi Könyvek 5. kötet.
- Pálmány Béla: Klauzál Gábor és családja életpályája - új adatok tükrében. A Klauzál Gábor Társaság honlapja.

(A képeket összeválogatta: Hódi Szabolcs)


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2018. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (15)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016 Emlékév média-megjelenések (1)
2016 Emlékév programnaptár (1)
2017. év médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. év médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)



1848/49 (47)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (28)
Díszpolgárok (18)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (117)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (39)
Wolf-kripta (21)