Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Történetíró, pap, miniszter
Horváth Mihály (1809‒1878) élete és pályafutása

A rendhagyó módon megtartott 2021. évi Klauzál Napok Tétényben rendezvényünk nyolc „előadásból” álló sorozata negyedik írásában, igazi különlegességként dr. Ligeti Dávid történész, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos főmunkatársa emlékezik meg az idén 215 éve született ükapjáról, az 1849-es Szemere-kormány püspök kultuszminiszteréről...

Az 1848/49-es magyar szabadságharc egyik emblematikus alakja, egyúttal a Szemere-kormány kultuszminisztere, Horváth Mihály volt. A forradalom előtt a leendő miniszter elsődlegesen történetíróként vált ismertté ‒ élete végén viszont már teljes joggal inkább történészként definiálhatjuk személyét.


Horváth Mihály szülőháza Szentesen
Horváth Szentesen született 1809. október 20-án. Középfokú tanulmányait a szegedi piaristáknál folytatta, majd egyházi pályára lépett: 1825 óta volt a váci püspökség papnövendéke. Három évvel később Pesten bölcsészdoktorrá avatták, 1831-ben pedig pappá szentelték. Klerikusi minőségében a mai Pest és Heves megyékben működött mint káplán, majd plébános, valamint nevelői feladatokat is ellátott a Keglevich és Erdődy családoknál.

Ekkorra már több munkával jelentkezett a hazai történettudományban. Történetírói tehetségét a Magyar Tudományos Akadémia három pályázatán is bizonyította, a testületnek 1839-ben levelező, majd 1841-ben rendes tagja lett. Tudományos előmenetelében döntő jelentőségű volt Magyarország története című sorozata, amely évtizedekre iskolai tananyag lett.


Horváth Mihály
(1809-1878)

1844-től magyar nyelvtant és irodalmat tanított a bécsi Theresianumban, 1847-ben pedig  nemesi támogatói segítségével. hatvani plébános lett. Az első magyar kormány kultuszminisztere – báró Eötvös József felterjesztésére – 1848-ban címzetes csanádi püspökké nevezték ki. Mindazonáltal a cím betöltéséhez szükség volt Róma beleegyezésére, ez azonban soha nem történt meg. Ebben jelentős szerepet játszott Horváth radikális nézetrendszere, amely a szó legszorosabb értelmében forradalmi változásokat szorgalmazott a katolikus egyházon belül.


Szemere-kormány

Horváth nézeteit leginkább az anglikán egyház létrejötte és példája befolyásolhatta leginkább, ugyanis gyakorlatilag autonóm magyar egyházat akart létrehozni. Szorgalmazta a hitbizományok felszámolását, az egyház birtokállományának felosztását, valamint a cölibátus eltörlését is. Emellett a minél szélesebb nemzeti főkegyúri jog mellett tört lándzsát, ezzel lényegében a magyar állam kezébe helyezve a püspökök kinevezését. A latint száműzve a liturgia nyelvét magyarra változtatta volna. Követelte továbbá a polgári házasság intézmények bevezetését, valamint ebből következően a válás jogi feltételeinek megteremtését. Mindent összevéve a történetíró a szabadságharc radikálisabb „49-es” szárnyához tartozott. Ez leginkább 1849 áprilisában vált világossá, minthogy a függetlenségi nyilatkozat megfogalmazásában és a Habsburg-ház trónfosztásának kimondásában markáns szerepet játszott, emellett kitartóan érvelt a a magyar respublika, vagyis köztársaság kikiáltása mellett. Mi több, szembeszállt a magyar püspökök aulikus és királyhűségre elszólító pásztorlevelével is. Ezen előzmények után lett a május 2-án megalakult Szemere-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere. Jóllehet alig három hónapig volt tárcavezető, Horváth az egyik legaktívabb kultuszminiszternek bizonyult a magyar történelemben.

Június 15-én a kultuszminiszter egy nemzeti zsinatot hívott életre, amely augusztus 20-án ült volna össze – vereségünk következtében erre már nem kerülhetett sor. Horváth vonatkozó rendelete kimondta, hogy a „magyar katolikus egyháznak a szabadság alapján történendő újjászületését”, valamint az államhoz való viszonyát biztosítani és szabályozni kívánja. Röviden fogalmazva meg kívánta valósítani az állam–egyház szétválasztását. Az orosz intervenció hírére a kultuszminiszter lényegében népfelkelést hirdetett, és a magyar ügy melletti végsőkig való kitartást irányozta elő.

Rendeletére május 27-től kezdve három héten át minden vasárnap s az első és második hét csütörtökein a népet a papok a szabadságharc folytatására kellett lelkesítsék, a római és görög katolikusok pedig körmeneteket kellett tartaniuk.


Horváth Mihály monogramja
A bécsi nuncius ekkori titkos jelentésében összefoglalta Horváth egyházreformbéli nézeteit, egyúttal IX. Piusz beavatkozását kérte. Az egyházfő el is rendelte, hogy mivel „az ál-szabadságnak kárhozatos szelleme számtalanokat az egyháziak közül is elkábított, kik nem azon szabadságot, mely Krisztus Urunktól való keresik, hanem azt, mely hizlalván a testet, és a testi érzékeknek tömjénez, a lelket azonban megöli”, minden egyházmegyei gyűlést és konzisztóriumot prolongált. A Horváthról szóló ekkori jelentések nem éppen hízelgőek a miniszterre nézve, akit lényegében egy ördögi személyként ábrázolnak ezen írások.

A szabadságharc bukása után Horváthnak is menekülnie kellett – nem tudjuk, hogy milyen megfontolások mentén azonban nem a török határt választotta, hanem Poroszország felé utazott és sikerült átlépnie a Habsburg Birodalom határát. Távollétében in effigie halálra ítélték, nevét pedig egy bitófára szögezték.


Horváth Mihály
emigrációban  

A volt miniszter 18 évig élt száműzetésben, és különböző európai városokban fordult meg (Lipcse, Brüsszel, Párizs, Montmorency, Genova, Nizza, Firenze, Genf, 1856-tól ismét Brüsszel). Ezen időszak alatt Horváth számos korábban nem ismert forrást gyűjtött össze, amelyek közül kiemelkedett Mária királyné irattára Brüsszelben, amely révén sok mohácsi csatával kapcsolatos kérdést tisztázott. A kiegyezés hajnalán térhetett haza – nem kis részben a királyné és az Akadémia közbenjárására. Az ekkor megalakult Magyar Történelmi Társulat alapító tagja, sőt első alelnöke, 1877-től elnöke lett. I. Ferenc József tribunici címzetes püspökké nevezte ki, és megkapta a vaskai apátság jövedelmeit. Ezeket a kinevezéseket a Vatikán ugyanakkor nem ismerte el. Az uralkodópár kérésére gyermekeiket Horváth tanította magyar történelemre, és különösen fontosnak tartották, hogy a történész beszéljen számukra az 1848/49. évi „Magyarország elleni hadjáratról”, vagyis szabadságharcunkról. Az egyik ilyen alkalommal készített litográfia az egyik leghíresebb kiegyezés-kori képzőművészeti alkotásunk.


Erzsébet királyné, Gizella, [Ferenczy Ida], Rudolf, Horváth Mihály és gr. Andrássy Gyula

A volt miniszter politikai funkciót is ellátott. 1868-tól Szeged képviseletében Deák-párti politikusként lett a képviselőház tagja, s bár 1873-ban lemondott, de az 1876-ban Deák Ferenc halála folytán megüresedő mandátumot betöltötte. Ekkor már sokat betegeskedett, és gyakran fordult meg gyógyfürdőkben. Az egyik ilyen kúra során – az Osztrák‒Magyar Monarchia történetének egyik legválságosabb periódusában, a balkáni krízis idején – 1878. augusztus 19-én Karlsbadban érte a halál. A mai Nemzeti Sírkertben (avagy fiumei úti temetőben) helyezték örök nyugalomra.


Horváth Mihályné
Völgyesi Mária
(1834-1904)

Horváth Mihály leánya Völgyessy Ernesztin (1864-1973) és férje Kristóffy József (1857-1928)

Horváth alakja az utóbbi években elsősorban azonban nem történelmi munkái, vagy 1848/49-ben betöltött politikai szerepe, hanem családi élete miatt állt az érdeklődés középpontjában. A genfi emigrációban ugyanis megnősült, felesége Marie-Madeleine Voignoux lett, aki később Völgyesire magyarosította nevét. Az 1864-ben kötött polgári házasságából öt gyermek született. Legidősebb lánya, Ernesztin Kristóffy József felesége lett, aki a darabont kormány belügyminisztere volt 1905 és 1906 között, egyúttal Ferenc Ferdinánd trónörökös-főherceg bizalmi emberének számított ‒ némileg bizarr módon Horváth Mihály vejeként. Kristóffy miniszter József nevű fia meghatározó szerepet játszott hazánk diplomáciatörténetében, minthogy ő volt moszkvai követünk 1941-ben. Három fia kisgyermekkorban halt meg, legkisebb Jenő gyermeke, aki gyakorlatilag nem ismerte apját, hiszen 1877-ben született, a Horthy-korszakban államtitkárságig vitte a Földművelésügyi Minisztériumban.


Hol helyezhetjük el Horváthot a magyar történelmi pantheonban? Megállapíthatjuk, hogy sok tekintetben megelőzte korát, és bár történelmi művei mára már elavultnak számítanak, hatása a magyar historiográfiában jelenleg is kimutatható ‒ elsődlegesen az 1848/49-es történelmet tekintve. Ezzel együtt egész történelmi műfajok magyarországi atyjának tekinthető, így a magyar gazdaságtörténet első fontosabb munkáját jelentette 1840-ben megjelent Az ipar és kereskedés Magyarországon című munkája. Emellett a magyar mentalitástörténet terén szintén úttörő jelentőségű író és kutató volt. Korábban már említett Magyarország története monográfiája mellett kiemelkedő fontosságú az 1848/49-es forradalom és szabadságharc történetéről írt három kötetes munkája, amely az első jelentősebb történelmi munka volt erről az időszakról. Nem véletlen, hogy „Hatvani Mihály” álnév alatt a kiegyezés előtti időszakban az egyik legfontosabb – egyébként betiltott – történelmi munka volt. Horváth Mihály alkotta meg a reformkor fogalmát, történelemszemlélete a mai napig meghatározó az 1825–1849 közötti időszakot tekintve.

      
 Horváth Mihály művei

A történész egyúttal a magyar politikumot is sok tekintetben leképezte, hiszen a saját kiegyezését ugyanúgy megkötötte, mint pl. Deák Ferenc, vagy Andrássy Gyula gróf. Ebben az értelemben pedig jó reálpolitikusnak bizonyult. Ugyanakkor tény, hogy sok tekintetben ‒ különösen pedig egyházjogi értelemben ‒ renegáttá vált, alakjához leginkább elbukott szabadságharcunk az Oszmán Birodalomba emigrált és muzulmánná vált tábornokai hasonlíthatók, mint pl. Bem József, vagy Guyon Richárd. Bár gyakran „püspökként” hivatkoznak rá, mint láttuk, ez nem felel meg a valóságnak. Kortársai azonban joggal nevezték „magyar Liviusnak”: ez történelmi munkái alaposságának és terjedelmének kijáró epitheton ornans volt.


Horváth Mihály utolsó fényképe

Radikális nézetei, amelyek sok szempontból a francia forradalom jakobinus eszméjéből táplálkoztak, igen népszerűek voltak az államszocialista időszakban. Alakja ezért ekkor „PC” volt ‒ ennek bizonyítéka volt Pamlényi Ervin (később az állambiztonság besúgója) Horváth életrajza, amely egy haladó, reformer és mindenre elszánt forradalmár képét vázolta fel.

Horváth alakja körül sok vitát lehet generálni. Egy dolog azonban elvitathatatlan tőle: mindvégig nemzetben gondolkodott, és a történetírást is nemzeti szempontból közelítette meg. 1867-ben ezt a következőképpen fogalmazta meg:

  

És ki nem tudja, ki nem tapasztalta önmagában, hogy a nemzeti érzelemnek a történelem tudománya képezi leghatékonyabb dajkáját? Bizonyára tévedés veszélye nélkül állíthatjuk, hogy nincs, nem lehet öntudatos nemzeti érzelem senkiben, aki nemzete történelmét nem ismeri. És ha meggondoljuk, hogy maga a honszeretet, a hazafiság is párhuzamosan jár a nemzeti érzelemmel, hogy ez annak legtevékenyebb ébresztője és ápolója: nem fogjuk-e azt is érezni, hogy minden nemzetnek legelső kötelességei közé tartozik a maga történelmének buzgó tanulmányozása?

Azt gondolom, hogy a 21. századi magyarságnak ez Horváth legfontosabb üzenete.


dr. Ligeti Dávid
történész
VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár
tudományos főmunkatárs


2021. április

(A képeket összeválogatta: Hódi Szabolcs)  


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2018. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (15)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016 Emlékév média-megjelenések (1)
2016 Emlékév programnaptár (1)
2017. év médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. év médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)



1848/49 (47)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (28)
Díszpolgárok (18)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (117)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (39)
Wolf-kripta (21)