Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Egy követ-társ az 1839/40-es országgyűlésről
A reformkor nemzedékének műveltségi viszonyai
Pappszász Lajos ifjúságának tükrében

A rendhagyó módon megtartott 2020. évi Klauzál Napok Tétényben rendezvényünk kilenc „előadásból” álló sorozata ötödik írásaként Szuromi Rita történész, a reformkor egyik ellenzéki követének életrajzán keresztül bemutatja miként tört utat e nemzedékhez a magyar kultúra, művészet és tudomány...
ÚJ!


Klauzál Gábor munkássága igazolhatóan röpke két esztendeig kapcsolódódik össze mádi Pappszász Lajos (Szárazbő, 1807. február 24. – Pest, 1861. szeptember 17) életével: mindketten az 1839/40-es pozsonyi országgyűlés ellenzéki követeiként képviselték vármegyéik reformtörekvéseit. Ennek a két évnek közös munkája az Egerben élő Joó János rajztanár „Nézetek a’ magyar nemzet miveltségi és technikai kifejlése tárgyában” címmel írt és 1841-ben kiadott könyvének előfizetői gyűjtése, melynek történetét Bartos Mihály helytörténész dolgozta fel és publikálta Különösen tisztelt Tanitó Úr! címmel a Klauzál Gábor Társaság honlapján 2018 júniusában. Pappszász egy levélváltást is közvetített Klauzál Gábor és Joó János közt.


Klauzál Gábor Joó Jánosnak írt levelének kezdete és befejező része, aláírásával (1840)

Miért karolhatta fel az ügyet Pappszász Lajos? S vajon miért fizetett elő ő maga is öt példányra? Egy politikus életrajzának központi kérdése értelemszerűen politikai karriere és habitusa alakulása. Ezúttal mégis arra teszünk rövid kísérletet, hogy a reformkor egyik ellenzéki követének műveltségi alapjait, irányultságait megértsük, hiszen ezáltal közelebb kerülhetünk ahhoz a korhoz és ahhoz a nemzedékhez, amely utat tört a magyar kultúra, művészet és tudomány, s nem utolsó sorban a magyar nyelv fejlődése és elfogadtatása számára.


Pappszász-család
nemesi címere
A Pappszász család[1]  – amely a 18. században telepedett meg Heves vármegyében – a köznemesség felső, jól körülhatárolható rétegéhez, a bene possessionatushoz tartozott, melyet életmódjuk, műveltségük, vagyoni helyzetük és kapcsolatrendszerük határozottan elkülönített a kisbirtokos nemesektől és az armalisták tömegeitől. A birtokos família már a 18. század végén is annak a „nemesi elitnek a tagja volt, amely politikailag és műveltségben is a magyar társadalom élén járt, sőt az ország legműveltebb részét szolgáltatta.[2]  A család férfitagjai számára a líceumi képzés mondhatni kötelező volt: Klauzál követtársának apját, Pappszász Györgyöt (sz.: 1767), nagybátyját, Pappszász Józsefet (sz.: 1763), de még nagyapját, Pappszász Istvánt is táblabíróként említik a források. A közép- vagy felsőfokú képzés megszerzésének hagyományait folytatta Pappszász Lajos követtársának mindkét fiútestvére, Pappszász József (1799-1880) és Pappszász György (1804-1843), de még Igaron élő unokabáty, Pappszász Ignác (1801-1863) is. Mindnyájuk iskolaválasztása a keleti országrész evangélikus gimnáziumaihoz és a Felvidék református kollégiumaihoz kötődött, mely intézmények biztosították a tudáselithez tartozást, megfeleltek a vármegyei adminisztráció tagjai iránt támasztott jogi és közigazgatási alapismereteknek, sőt a karrierút lehetőségén túl egyfajta társadalmi kapcsolatrendszer kialakítását is segítették. Pappszász Lajos a debreceni kollégiumban töltött évek után Pozsonyban és Miskolcon is képezte magát. 


mádi Pappszász-család leszármazási táblája

A család mentalitása szintén számos párhuzamot mutat a reformkori hazai birtokos köznemességével. Vidéki udvarházaikban a 19. század elején gyakori vendégek voltak a környék birtokosai. Az Igaron élő Pappszász Józsefet, vagyis Lajos nagybátyját baráti kapcsolat fűzte a füredi Bernát Mihály (1779-1832) művészetkedvelő alügyészhez és az 1800-ig Igaron élő Puky István (1778-1848) földbirtokoshoz.[3]  Kettőjüknek köszönhető, hogy a Pappszász család kapcsolatba került Csokonai Vitéz Mihállyal és Lavotta Jánossal.  



Csokonai Vitéz Mihály
Csokonai – ahogy arra Kilián István több tanulmányában is rámutat[4]  – Puky István pártfogását élvezte, de általa a környékbeli nemesi családokhoz is bejáratos lett. Egy erről szóló anekdotát a század végén Vay Sándor is megörökített az Azok a régi jó táblabírák című írásában. „Csokonai még úgy, ahogy sem kínlódta volna át hányatott életét, ha a régi jó, nemes szívű táblabírák ideig-óráig nem nyújtanak otthont a boldogtalan szüntelenül bolyongó trubadúrnak. Dunántúl Sárközy Istvánnál, Hevesben a jeles mádi Pappszász családnál, Abaújban Ongán Puky Istvánnál lel vendégszerető tanyát. (…) Utolsó éveiben, mikor már nagyon elbetegeskedett, ismét csak a magyar nemes urak támogatják. (…) Pappszászék finom tokaji borokat és a jó tekintetes asszony puha vánkosokat is küld.” [5]  

Csokonai-ház

Csokonai, miután az 1802-es tűzvészben leégett édesanyja debreceni háza, Pappszász Józseftől segítséget kért az újjáépítéshez. „A Tekintetes Urnak szíves segedelméért esedezni bátorkodom, a nádra, lécre, gerendára és deszkára a legnagyobb szükségem volna, hogy míg az esőzések beállnának egy oltalomfedelet állíthatnék a fejem felibe.[6]  Nem tudjuk, hogy a földbirtokos támogatta-e a költőt, de rokona és birtokostársa, az igari Széky Zsigmond küldött pénzt a neki.  


Lavotta János
Lavotta János (1764-1820) zeneszerző gyakori vendége volt a füredi Bernát háznak.[7]  Itt ismerhette meg az igari Pappszász Józsefet, aki felfogadta a bohém művészt, hogy tanítsa „klavirozni, egyszersmind pedig hegedülni is kottákból Pappszász József úr kisasszonyát, Máriát és fiát, Ignácot.”[8]  Ignác később Lavotta zenei tehetségének és kisugárzásának hatására kötelezte el magát a muzsika mellett: Bihari János tanítványaként 1828-ban a Veszprém Megyei Muzsikai Intézet munkatársa lett. Zenei tehetségét Szilágyi Sándor is megerősítette: „Ignácz kiváló hegedűs volt, aki, mint fiatalember játszott együtt Lavottával és Csermákkal. Zeneszerző is volt, s kora jeles muzsikusával, Rózsavölgyivel is élénk összeköttetésben állt.[9]  
Lavotta egyébként jól ismerte a Szárazbőn élő Pappszászokat, vagyis Klauzál követ-társának testvéreit és szüleit, hiszen Gesztelyről 1815-ben Puky István a virtuózzal együtt köszöntötte névnapján a két szárazbői Esztert, vagyis Pappszász Lajos édesanyját, tassi Végh Esztert és testvérét, Pappszász Esztert.[10] 

A 19. század elején a Pappszászok épp úgy a magyar érzelmű, népi ihletésű költészet és műzene hatása alá kerültek, mint a reformkori köznemesek jelentős része. Szívesen olvasták Csokonai verseit,[11]  a verbunkosnak Pappszász Ignác zenei pályafutására gyakorolt hatása pedig vitathatatlan. 

Ebben a miliőben nevelkedett tehát Klauzál Gábor pályatársa, Pappszász Lajos, aki bizonyára víg kedélyű, vendégszerető ember lehetett. Vay Sándor, a 19. század végének ismert anekdota gyűjtője egy történetet is feljegyzett róla a Régi magyar társasélet címmel kiadott kötetében.[12]  Pappszász, aki – s itt Vay egy nagyot téved – Pozsonyból érkezett a király koronázására,[13]  jó előre lefoglalta szállását a Hét Választóban. Nem így a borsodi és hevesi nemes urak, akik előrelátás híján szállás nélkül maradtak. Mit lehetett hát tenni, Pappszász befogadta szállására a hazai földről érkezett vendégeket, ő maga pedig a fészerben, a bricskája ülésén töltötte az éjszakát. A történet meseszerű elemeit nem kell magyarázni: aligha hihető a több mint fél évszázad távlatából feljegyzett eset, ám mégsem mehetünk el szó nélkül mellette. Ez ugyanis rávilágít arra, hogy Pappszász Lajos valószínű vendégszerető, nyájas ember lehetett, máskülönben 1888-ban távoli rokona, Ábrányi Emil nem e szavakkal búcsúztatja szárazbői fejfáján: „Erős volt és jó, - gyöngéd és igaz, Bár szenvedett: hitt, szeretett, remélt végső perczéig, változatlanul: Mutass embert, aki méltóbban élt? Ilyen síroknál térdelek, nem ott, hol a hiúság nagyságot látni vél: A véres gőg és a világra szóló Hóbortok híres emlékeinél.[14] 

Klauzál pályatársa nem volt egy akadémiai tudású ember. Egy titkosrendőri jelentés szerint van egy kevés irodalmi és történelmi tudása, de viselkedésében, különösen a konzervatív párttal durva.[15]  

    
Arany János és Tompa Mihály  
Pappszász Lajos politikai irányultsága egy évtizeden belül megváltozott: 1839-1840 között Heves vármegye ellenzéki követe volt, ám 1845-ben kormánypárti alispán lett Bihar megyében. A népies ihletésű irodalomtól azonban sosem vált meg: személyes ismeretség fűzte őt Arany Jánoshoz és Tompa Mihályhoz. Arany Kiskőrösről 1857. árpilis 19-én Tompának küldött levelében üdvözölte a földbirtokost, s a vele rokonságban álló Hamvai és Darvas családokat: „Nálad van-e még Papszász? Köszöntöm már egyszer, kívánok neki jó egészséget és jó ecclát. Hamvai és Darvas urékat szintén.” 


Pappszász Lajos gyászhíre

Ez volt tehát az a miliő, magyaros nemzettudattal és népi műveltséggel rendelkező generáció, aki kikövezte az utat a rendi társadalom felszámolásához vezető úton, melynek Klauzál is tagja volt. 

S bár a politikusok életútjának csak ritkán része műveltségük kutatása, zenei és irodalmi élményeik elemzése, lényegesen árnyaltabbá teheti a kor megismerését, ha tudjuk, kinek a hegedűje húzta el a régi jó táblabírák muzsikáját, és hosszú téli estéken kinek a verseivel vigasztalódtak. 




Szuromi rita
történész

Egri Eszterházy Károly Egyetem
Történelemtudományi Doktori Iskolája 
PhD-ösztöndíjasa




2020. április

 

Megjegyzések:

[1] A Gömör megyében élő Pappszász család 1628-ban nyert nemeslevelet Szász alias Mády néven. 1632-ben Zas alias Mády György újabb armálist kapott. Hevesi águk Pap Györggyel kezdődik, aki feleségük vette Széky Katalin leányát, Némethy Máriát. A Széky család a 17. század elejére már jelentős vagyon fölött rendelkezett. Széky Pál, az egri vár hadnagya, jelentősen növelte birtokait: 1600-ban bekövetkezett halálakor a család birtoka volt több Tarna-menti és Tisza-part falu, köztük Igar is, mely a 19. században központi uradalmuk lesz. Széky Zsigmond 1764-ben újabb királyi birtokadományt nyert Szárazbő, Igar, Nagy- és Kispó földjeire. A Székyek és a velük rokonságban álló Pappszászok ekkor az igari határ háromnegyedét birtokolták, ugyanakkor a földeket a kvartalistáknak nevezett többi nemessel együtt közbirtokosságban használták. Ennek az állapotnak a megszüntetéséért 1753-ban per kezdődött. A család ezt követően kezdte el használni a Pappszász, Pap-szász, Papp-Szász nevet, s a Mády névtag előnévé vált. – OROSZ Ernő, 1906. 223, 247,; KARDOS László, 1997. 16, 20, 43, ; Királyi Könyvek, 47. kötet, 94 p. – Írásunkban a Pappszász névalakot használjuk, habár a család két évszázados történetében számos változat fordult elő.
[2] BENDA Kálmán, 1981. 88.
[3] Puky István 1800 után Ongára költözött, ezt követően ongai és geszthelyi kúriájában élt. – KILIÁN István, 1976. 621.
[4] HKILIÁN István: Csokonai és Puky István barátsága. In. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve LVI. Debrecen, 1976. 617-646. és KILIÁN István: Ismeretlen Csokonai versgyűjtemény Szárazbőről. In. Archivum 6. A Heves Megyei Levéltár közleményei. Eger, 1977. 49-79.
[5] VAY Sándor, 1909. 88.
[6] KILIÁN István, 1977. 50.
[7] Bernát Mihály írásaiból Lavotta élete címmel fia, Bernát Gáspár jelentetett meg egy életrajzot 1857-ben Budapesten. 
[8] SZILÁGYI Sándor, 1930. 80. 
[9] SZILÁGYI Sándor, 1930. 141. 
[10] KILIÁN István, 1977. 60
[11] Kilián István 1977-ben megjelent, többször hivatkozott tanulmánya, az Ismeretlen Csokonai versgyűjtemény Szárazbőről központi kérdésfelvetése, hogy vajon melyik Pappszász, mikor és hol másolta füzetbe Csokonai verseit, s az miért épp Szárazbőről került a debreceni Déri múzeumba. A személyes ismeretségen túl a család Szárazbői ágának is ismernie és kedvelnie kellett Csokonai verseit, máskülönben a versgyűjtemény nem került volna át Igarról az Átányhoz tartozó külterületi kúrába.
[12] VAY Sándor, 1909. 80.
[13] Az utolsó pozsonyi királyi koronázás 1830-ban történt, Pappszász viszont csak 1839/40-ben volt követ, így Vay története pontatlan.
[14] MKILIÁN István, 1977. 56.
[15] PÁLMÁNY Béla, 2011. 1071.


Felhasznált irodalom:

- BENDA Kálmán: A magyar köznemesség művelődési törekvései a XVIII. században. In. Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. Salgótarján, 1981. 87-92.
- KARDOS László: Tiszaigar. Egy tiszántúli falu életrajza, 1744-1944. Budapest, 1997. KILIÁN István: Csokonai és Puky István barátsága. In. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve LVI. Debrecen, 1976. 617-646.
- KILIÁN István: Ismeretlen Csokonai versgyűjtemény
Szárazbőről. In. Archivum 6. A Heves Megyei Levéltár közleményei. Eger, 1977. 49-79. - OROSZ Ernő: Heves és volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.
- PÁLMÁNY Béla: A reformkori magyar országgyűlések történeti almanachja (1825-1848). Budapest, 2011.
- SZILÁGYI Sándor: Lavotta János. A kor és az ember. Budapest, 1930.
- VAY Sándor: Azok a régi jó táblabírák. In. Erzsébet királynéról és más krónikás följegyzések. Budapest, 1909. 87-98.
- VAY Sándor: A pesti vásár hajdan. In Régi magyar társasélet. Budapest, 1986. 79-85.
 

(A képeket összeválogatta: Hódi Szabolcs)


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2018. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (15)
Egyesületi élet (282)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016 Emlékév média-megjelenések (1)
2016 Emlékév programnaptár (1)
2017. év médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. év médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)



1848/49 (46)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (27)
Díszpolgárok (18)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (108)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (38)
Wolf-kripta (13)