Notice: session_start() [function.session-start]: ps_files_cleanup_dir: opendir(/var/lib/php4) failed: Hozzáférés megtagadva (13) in /home/httpd/www/klauzal.hu/html/includes/config.php on line 62
Klauzál Gábor Társaság
Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Egy portrékarikatúrista Pesten…
Adalékok egy újabb Klauzál-képhez.

A rendhagyó módon megtartott 2020. évi Klauzál Napok Tétényben rendezvényünk kilenc „előadásból” álló sorozata második írásaként Bartos Mihály helytörténész, egy kutatásai során véletlenül kezébe akadt eddig ismeretlen Klauzál-portré bemutatásán keresztül, érdekes élettörténetet bontakoztat ki a karikatúra alkotójáról...
ÚJ!

A személyes, helyszíni levéltári kutatásokat még mindig nem váltják fel az internet adta, fotel-kutatási lehetőségek. Az elérhető és hozzáférhető adatbázisok végesek és talán soha nem is lesznek olyanok, hogy minden korabeli anyagot tartalmazzanak. Így azután, nem is helyettesíthetik azt a varázst, amit egy kutatóterem magányos csendjében, egy-egy eredeti dokumentum kézbe vétele jelent. De azt az élményt sem, amikor előkerül valami olyasmi, amire talán nem is számítottunk. Egy ilyen kutatásom során leltem rá, egy számomra addig ismeretlen Klauzál-portréra…[1]

Az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárában, egy előadásra készülve, Szendrey Júlia és Térey Mari közötti levelezés anyagát kerestem. Ezek a levelek nyomtatásban már több helyen is megjelentek, ismertem tartalmukat, de szerettem volna eredetben is kézbe venni azokat. Amíg a kéziratokra várakoztam – hasznosítva a látszólagos holt időt –, a katalógusokban bogarásztam. Így bukkantam rá az egyik fondban „Klics Károly”, Klauzál Gáborról készült – számomra addig ismeretlen – ceruzarajzára. Újabb feladat, amely ilyenkor nem csak a portréról szól, nem egyszerűsíthető le pusztán egy képre, hanem kutatni kell az alkotót, a kort is, amelyben készült. Az egyszerű ceruzarajzból kiindulva, a kutakodások alapján, érdekes történet bontakozott ki…


Ágai Adolf

Az események sora a kiegyezést követő esztendő első napjaiban kezdődik, amikor – Deák Ferenc és Andrássy Gyula szorgalmazására, a Deák-párt megbízásából – Ágai Adolf[2] belefogott egy, a kormánypártot támogató élclap kiadásának megszervezésébe, melyet azután 1868. január 5-én, az első lapszámmal az olvasóközönség kegyeire bízott. A kiadvány neve – a regnáló miniszterelnök javaslatára – „Borsszem Jankó” lett, aki állítólag egy, a zempléniek körében közszájon forgó történetei révén jól ismert figura volt.[3]


Egy érdekes kis adalék, hogy a Borsszem Jankó főszerkesztőjének, Ágai (Rosenzweig) Adolfnak apja, élete során, közvetlen kapcsolatban is állt Klauzál Gáborral. Rosenzweig József (?-1864) lengyel származású, fiatal korában bujdosó menekültként került Magyarországra. Itt azután, Klauzál Gábor pártfogásával, orvossá lett.[20]  Alsó-Dabas hites orvosa és szülésze, amikor a tetszhalálról könyvet írt,[21]  mely azután ugyancsak Klauzál Gábor, Csongrád vármegye liberális követének támogatásával, 1846-ban megjelenhetett.[22]  Munkájában külön fejezetekben foglalkozik még a meghamisított borok felismerésének kérdéseivel, továbbá összeállítást közöl az életmentő gyógyszerekről és használatukról, valamint a halottkémlésről is.


Nem ez a lap volt az első az élclapok sorában. A szabadságharc időszakát követően, az enyhülés után, a korábbi szalonlapok helyett/mellett, sorra jelentek meg ezek az új olvasói igényeket kiszolgáló sajtótermékek. A számottevőbbek közül, az elsőséget az 1858. augusztus 21-én elindult „Az Üstökös” című, humoros időszaki lap szerezte meg, melynek szerkesztője és kiadója Jókai Mór.[4] Ezt követte, az 1860. június 4-én megindult humoros, képes, ellenzéki hetilap, a „Bolond Miska”, melynek alapítója és szerkesztője Tóth Kálmán.[5] A sorban következő, a magyar népet mulattató képes újság a „Ludas Matyi”, melynek első (mutatvány)száma 1867. április 1-én került az olvasók kezébe, Mészáros Károly[6] laptulajdonos szerkesztésében. A kiegyezést követően pedig, a megalakult Andrássy-kormány támogatására – mintegy, a Bolond Miska ellenpontozásaként –, megszületett a Borsszem Jankó is.

A lap ugyan kiváló szerzői gárdát vonultatott fel, de ez önmagában még kevés lett volna a sikerhez. Az élclapoknál a sikert, alapvetően az abban megjelenő képek határozták meg. A lap mutatvány, majd első számának rajzolója – az egyébként más lapoknak is dolgozó – Jankó János,[7] továbbá a bécsi Franz Kollarž,[8] valamint Vinzenz Katzler[9] voltak. A helyzet állandó rajzoló nélkül tarthatatlan volt. A szabad és jól rajzoló művész pedig ebben az időben igencsak hiánycikk volt a fővárosban. Furcsa véletlenek találkozásaként, ekkor tűnt fel a színen Karel Klíč, aki azután munkássága révén, meghonosítja majd Magyarországon a portrékarikatúrát…

Karel Václav Klíč

Karel Václav Klíč – vagy ahogyan nálunk később ismertebb: Klics Károly – a csehországi Hostinnében született 1841. május 30-án. Úgy tartják, véletlenek nincsenek, akkor viszont csak a Gondviselés akaratának tudhatjuk be, hogy a prágai „Politik” című laphoz csatolták a „Veselé listy” azon mutatványszámát, melynek rajzai rendkívüli humorról árulkodtak. A lap tulajdonosa és rajzolója, egy bizonyos „Karel Klíč”, Brünnben. Ez a lapszám olyan jól sikerült, hogy a helyi ügyészségnél kiverte a biztosítékot, így Klicset sajtóper fenyegette.

Ez éppen egybeesett azzal az idővel, amikor Ágainak saját, állandó rajzolót kellett keresnie újonnan indult lapjához. Így azonnal sürgönyt küldött: „Akar-e Klics úr Pestre jönni ’B. Jankót’ rajzolni? Drahtantwort bezahlt.[10], amire szinte rögtön jött a válasz: „Szívesen. Holnap indulok.[11] Mivel nálunk nem volt érvényes az osztrák sajtótörvény, így Klics harmadnapra már Pesten volt a szerkesztőségben, ahol azután sajátos rajzstílusával, évekig meghatározó alakja maradt a lapnak.


Klics Károly
karikatúrája
Klics népszerűségét és ismeretségét növelte, amikor majd két évvel később, a Borsszem Jankó címlapján megjelent arcképének karikatúrája[12] és személyéről Ágai írása.[13] Nem volt könnyű összehozni ezt a címlapot és az írást: „Soká szabódott az ellen, hogy arczképét megmutassuk a „B. Jankó” olvasóinak, mert szerény, akár egy tizennégy éves leányka. Végre mégis ráadta borzas fejét és – t u m á s[14]  K l í c s !” Nem csak rajzaiban, hanem az életben is vidám, kellemes társasági ember volt. Rendszeres látogatója a Kammer Ernő által üzemeltetett kávéháznak, a Kávéforrásnak,[15] ahol a kasszában a tulajdonos felesége bűvölte el vendégeiket. A kor számos jeles alakja volt állandó vendégük, de itt jöttek össze a Deák-párti fiatal írók is, kiknek asztalánál Klics rendre jelen volt.[16]

  
A Tél    /    A Nyár
 
Eltévedtek! 
Sikeres művész volt és egyben örökös újító. Alkotásait – melyek nem csak karikatúrák voltak – itthon és külföldön egyaránt, szívesen fogadták a kiadók. Sikere csúcsán, néhány év múlva Pestet elhagyva, Bécsbe költözik, ahol 1872-ben élclapot indít Humoristische Blätter néven.[17] Mivel a sokszorosító technika és a fényképezés mindig érdekelte, így 1879-ben kifejleszti a heliogravür (fénykarc) nevű, raszter nélküli sokszorosító eljárást. A következő évben Angliába megy, hogy ezzel üzleti vállalkozásba kezdjen. Hét évnyi ott tartózkodás után, sikeres üzletemberként távozik Leichesterből és 1897-ben visszatér Bécsbe.

Itt érte a halál is, 1926. november 16-án, 85 éves korában. Halálhíréről – annak ellenére, hogy évtizedek óta már nem élt magyar földön – a hazai lapok is megemlékeztek.[18] Talán a Magyar Hírlap tudósítása az, amelyik a legtalálóbban fogalmazta meg az általa, számunkra létrehozott értéket: „Nyilván nem tudta s idegen és ide-oda dobálódzó és rosszul kereső bohém voltában nem gondolt rá, hogy amit ő tollával például Budapesten megcselekedett, az, minden könnyedsége s destrukciója mellett, voltakép nemzeti építő munka volt.[19]

Borsszem Jankóban megjelent címlapok szereplőinek többsége nem ismeretlen nekünk, köszönhetően Társaságunk hagyományos, kiváló előadók bevonásával, évenként megrendezésre kerülő történelmi előadásainak. Klics Károly rajzai közül most önkényesen, kettőt külön is kiemelek, lévén többünket, közvetett emlékek is fűznek személyükhöz.


Az elsőn Henszlmann Imre (1813-1888) látható[23].  A kassai születésű művészettörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia egykori tagja emlékét – Halász György barátunk vezetésével –, a nevét viselő Történelmi Társaság őrzi és ápolja szülővárosában. Voltak velük közös programjaink, jártunk látogatóban Kassán és koszorúztunk itt Budapesten is sírjánál, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben.


A másikon Jámbor Pál (1821-1897) költő és író alakja tűnik fel,[24]  aki névadónk halálakor, Klauzál Gábor emlékét versben örökítette meg. Ennek néhány sora került azután Szegeden, az egykori Klauzál (Prezetska)-ház helyén álló Lengyel-ház, Kelemen utcai oldalán emléktáblára, valamint a teljes vers, a helyi belvárosi temetőben lévő Klauzál családi sírbolt fejezeti sírjelére. Évenkénti szegedi zarándoklataink során, a költő versét rendre felidézhetjük, míg a megemlékezés és kegyelet virágait névadónk sírjára helyezzük.


Klauzál Gábor karikatúrája

Az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárában, a Fond 292/79. jelzetszám alatt őrzik „Klíč” szignóval, Klics Károly ceruzarajzát Klauzál Gáborról. Sajnos, a kép készítésének idejéről, körülményeiről semmilyen feljegyzést nem találtam eddig. Nem sikerült adatot találnom arra sem, hogy bármelyben lapban közölték, avagy bármilyen technikával sokszorosították volna. Elgondolkodtató viszont, hogy vajon Klics találkozott-e valaha személyesen Klauzállal, vagy csak áttételesen, más képi ábrázolások alapján készítette el ezt a rajzát. Számtalan kérdés, melyekre valószínűleg választ már nem kaphatunk. Ami viszont tény, Klauzál őseinek távoli földjéről érkezett egy művész, hogy a kései leszármazottat az utókornak megörökítse!


Önarckép


Ugyanitt, a Fond 292/80. jelzetszámon található még egy vörös ceruzás, „Klíč” szignójú rajz, magáról a legendás alkotóművészről is. Egy karikaturista önarcképe, melyet érdemes összevetni a Borsszem Jankó egykori címlapján megjelent rajzzal. Úgy gondolom, Karel Václav Klíč verhetetlen!

Ez az immáron ismerőssé vált Klauzál-portré is azt igazolja, érdemes továbbra is járni és kutatni a levéltárakat, közgyűjteményeket, mert sokfelé bukkanhatunk még névadónk nyomaira. A kutatás életforma, sőt szenvedély, amiről nem érdemes leszokni. Igaz, nem is lehet…



Bartos Mihály
helytörténész
Klauzál Gábor Társaság alapító tagja


2020. április


Megjegyzések:

[1] Ez úton is köszönetet mondok az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára vezetőjének és munkatársainak azért a sok segítségért, amelyet kutatásaimhoz nyújtottak!
[2] Ágai (Rosenzweig) Adolf (1836-1916) már 12 évesen a márciusi ifjak egyike, tanult orvos, jeles humorista és lapszerkesztő, a Kisfaludy Társaság tagja. Középiskolai tanulmányait Nagy-Abonyban kezdte, majd a pesti piaristáknál folytatta, végül a nyolcadik osztályt már a nagykőrösi gimnáziumban fejezte be. Első írói próbálkozása során, egy balladáját itt bemutatta tanárának, Arany Jánosnak, véleményét kérve, hogy azt elküldje-e a Divatcsarnok c. folyóiratnak. Arany piros tintával írt válaszát élete végéig megőrizte: „Bátran, jelent már ott meg rosszabb vers is ennél!” Orvosi egyetemi tanulmányait Bécsben végezte, de apja elvárásaival ellentétben, írói pályára lépett. Irodalmi sikereit saját nevén kívül, Porzó, Csicseri Bors, Forgó bácsi álnéven aratta.
[3] Borsszem Jankó – a mitikus erejéről ismert mesehős – története a XIX. század második felére, Benedek Elekmesefeldolgozása révén került a szélesebb nyilvánosság elé. Alaptörténete hasonló Kazinczy Ferenc Vas Lacimeséjéhez, mely már a század közepén ismert volt.
[4] Ásvai Jókay Móric (1825-1904), aki Jókai Mór néven vált a magyar romantikus irodalom nagy mesemondójává. A márciusi ifjak egyike, író, országgyűlési képviselő, főrendiházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia, valamint számos más társaság, egylet rendes illetve tiszteleti tagja.
[5] Tóth Albert Kálmán (1831-1881) költő, dráma- és újságíró, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia lev. tagja, a Kisfaludy Társaság tagja.
[6] Mészáros Károly (1829-1879) hírlapíró és szerkesztő. Debrecenben már 1861-ben rövid életű élclapot adott ki Dongó címen, mely egyben írói álneve is volt.
[7] Jankó János (1833-1896) festő, rajzoló karikaturista. Magyar élclapok hívására jött Pestre, ahol az 1860-as évektől haláláig rajzolt a Bolond Miska, Az Üstökös, a Borsszem Jankó és a Bolond Istók című lapoknak.
[8] Franz Kollarž (1829-1894) osztrák festő és litográfus. Ismertebb magyar történelmi vonatkozású képei: Budavár hősies bevétele 1849. május 21-én, dicső honvédeink által; Petőfi apotheosisa.
[9] Vinzenz Katzler (1823-1882) osztrák festő, grafikus és illusztrátor. Ismertebb magyar történelmi vonatkozású képei: Vérszerződés, Széchenyi István portréja, Temesvári csata 1849. augusztus 9.; A koronázási eskü Pesten, június 8-án, 1867-ben.
[10] Drahtantwort bezahlt. (ném.) a.m.: A vezetékes válasz fizetett.
[11] Ágai visszaemlékezése a B. J.-ban – III. évf. 105. szám, 1870. január 2. 2.o.
[12] Tomassich János munkája.
[13] Borsszem Jankó, III. évf. 105. szám, 1870. január 2. 1-2.o. 
[14] tu máš (cseh) a. m.: itt van
[15] Kammer Ernő a mai V. József Attila utca 3. szám alatt egykor állott házat 1866-ban vette meg és az üzletet 1874-es megszűnéséig vezette. Legendás hely volt, melyről a kortársak közül számosan megemlékeztek írásaikban.
[16] Rákosi Jenő a régi pesti irodalmi kávéházakról – A Pesti Hírlap Vasárnapja, LI. évf. 31. szám, 1929. augusztus 4. 11.o.
[17] A magazin képes hetilapként jelent meg Bécsben, 1873-1900. között.
[18] Többek között: Pesti Napló, LXXVII. évf. 261. szám, 1926. november 17. 13.o.; Magyarság, VII. évf. 261.(1734.) szám, 1926. november 17. 7.o.; Nemzeti Újság, VIII. évf. 261. szám, 1926. november 17. 9.o. 
[19] Magyar Hírlap, XXXVI. évf. 263. szám, 1926. november 19. 7.o. 
[20] Szállási Árpád: Egy népszerű francia toxikológia, és két magyar fordítása. – Orvosi Hetilap, CXV. évf. 46. szám, 1974. november 17. 2756.o. 
[21] Rosenzweig Jósef: Segéd könyv a mérgezések és tetszhalál körül… – A Magyar Kir. Egyetem betűivel, Budán 1846.
[22] Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I. kötet – Hornyánszky Viktor Akad. könyvkereskedése,  Bp. 1891. 75.o. 
[23] Borsszem Jankó, II. évf. 59. szám, 1869. február 14. 1.o.
[24] Borsszem Jankó, II. évf. 71. szám, 1869. május 9. 1.o.
[25] Ország Világ, XI. évf. 48. szám, 1890. november 29. 772.o.
[26] Magyarország és a Nagyvilág, IV. évf. 41. szám, 1868. október 11. 487.o.


 


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2018. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (15)
Egyesületi élet (282)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016 Emlékév média-megjelenések (1)
2016 Emlékév programnaptár (1)
2017. év médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. év médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)



1848/49 (46)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (27)
Díszpolgárok (18)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (108)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (38)
Wolf-kripta (13)