Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

2020. március 15-i megemlékezésünk

A Klauzál Gábor Társaság 2020. március 13-án, nyolcadik alkalommal tervezte megtartani hagyományos Tavaszi fényhozó fáklyás emlékmenetét és ünnepi megemlékezését a Klauzál-szobornál…

…azonban a koronavírus járvány miatt kialakult veszélyhelyzetre való tekintettel rendezvényünk – amint helyben és országosan az összes hasonló megemlékezés – elmaradt. Az idei első péntek 13-a sajnos nem hozott szerencsét…

Rendhagyó megemlékezésünkön lett volna „ősbemutatója” a másnapi kalocsai 48-as megemlékezésre vendégül hívott alkalmi kórusunknak, a Klauzál Dalkörnek, melynek február 5-étől lelkesen próbáló dalnokai: Sisak András karnagyunk vezetésével készültek a nagy napra. Hogy ne vesszen teljesen kárba munkájuk, felvillantásképpen álljon itt néhány kép a Szent Imre Otthonban szerda esténként megtartott hangulatos kóruspróbákról:






     
Ezúton is nagy köszönet a Klauzál Dalkör 18 kiváló énekesének, az „asszonykórusnak”: Paulikné Ács Magdolnának, Andrásofszky Csillának, Szász Erzsébetnek, Meréteiné Helyey Magdolnának, Györök Natáliának, Lükőné Örsi Gabriellának, Pástiné Bóna Krisztinának, Dóczi-Székely Ildikónak és Örsi Orsolyának, és a „férfikarnak”: Ambrus Károlynak, Lükő Szabolcsnak, Markó Andrásnak, Tisza Istvánnak, Kelemen Istvánnak, Zatykó Lajosnak, Lévai Pálnak, Tallér Gábornak, Fodor Péternek, Pásti Imrének, és még egyszer karnagyunknak Sisak András tanár úrnak…

Reméljük mihamarább hallhatjuk Őket!

S hogy ne maradjon idén sem felvirágozatlanul Klauzál-szobrunk: március 15-én, vasárnap 11 órakor néhány lelkes Klauzálos (összesen 12 fő részvételével) – mellőzve mindenféle kontaktust – elhelyeztük egyesületünk nevében megemlékezésünk koszorúját Klauzál Gábor lábainál, majd közösen elszavaltuk Petőfi Sándor: Nemzeti dal c. költeményét…

     
Csoportkép és közös versszavalás egymástól szigorúan 2 m távolságban
(„social distancing”)
 Egyesületünk koszorúja
Klauzál Gábor szobránál


Megemlékezésünk ünnepi szónoklatának élőbeszéde ugyan elmaradt, de az emlékezésre felkért tagtársunk Ambrus Károly megküldte ünnepi beszédét:



Beszéd helyett írás 1848-49 dicsőséges forradalmának és szabadságharcának 172. évfordulójára a Klauzál Gábor Társaság tagjai és pártolói körében.

Miért vagyunk itt?

Mondhatnánk: MEGSZOKÁSBÓL. Mert ezt láttuk szüleinktől, ezt tanították az iskolában. De felnőtt fejjel azért elgondolkodik az ember, mit is akartak felmenőink? Mert abban azért egyetérthetünk, hogy a jelenleg élők többsége felmenőként tekint azokra, akik 1848. március 15-én elkezdtek valamit.

Tudom, az emberek nem ugyanúgy vélekednek még a nagy történelmi eseményekkel kapcsolatban sem. Vannak történészek és laikusok, akik részleteket kiragadva olyan következtetésre jutnak, hogy ilyen, vagy olyan szempontok alapján a márciusi eseményekre és az azt követő szabadságharcunkra nem lehetünk büszkék. És indoklásul megemlítik a magyarok felforgató eszmékre fogékonyságát, vagy a forradalom és szabadságharc hősei elleni rágalmakat, amelyeket bőkezűen szórják a nép által hősnek tartott Kossuth Lajosra és a szabadságharc más vezéreire.

És itt inkább egy személyes véleményt hagy mondjak el, milyennek képzelem én ezeket a férfiakat, hősöket, akik személyes boldogulásukat gondolkodás nélkül dobták sutba, amikor a Haza ezt kívánta tőlük. Az Úz-völgyi katonai temetőben történt megemlékezés egyik szónoka a következő történetet mesélte az ott nyugvó katonákról. Egy faluból két jóbarátot is besoroztak. A kiképzést együtt teljesítették, együtt kerültek a frontra, majd együtt estek át az első tűzkeresztségen is.

Majd a csaták egyre súlyosabbak lettek, az áldozatok száma egyre növekedett mindaddig, míg egy csata után egyikük nem tért vissza. A visszatért katona azonnal kérte a parancsnokot, hogy visszamehessen megkeresni legjobb barátját. A parancsnok azonban szigorúan megtiltotta ezt, így a katona csak sötétedés utáni szökéssel tudott eleget tenni belső parancsának, azaz elindulni bajtársa után. Csak reggelre tért vissza, karjában halott barátjával, maga is halálos sebet szerezvén. Parancsnoka önkívületi állapotban dühösen förmedt rá: mondja, megérte elmenni érte?

– Igen, mondta a katona, mert mikor megtaláltam még élt, és azt mondta: tudtam,
   hogy visszajössz értem.

Hát így képzelem én azokat a katonákat és valamennyi résztvevőjét ennek a forradalomnak és szabadságharcnak.

Ilyenkor a szónokok általában felolvassák a 12 pontot, amely mint cél önmagáért beszél. Én a pontok között meghúzódó egyik részletről beszélnék, amelynek előzménye még az ezernyolcszázhúszas évekre nyúlik vissza.

Történt ugyanis, hogy a Napóleoni háborúk után a Magyar Királyság pénzét is a Habsburg császárság bocsátotta ki. Ezt a helyzetet kihasználva egyenlőtlen volt a császárság területén, illetve a királyság területén működő termelők pénzhez, hitelhez jutása, melyről Széchenyi könyveiben ír: Hitel, Világ Stádium. Az osztrák bank által kibocsátott pénz elértéktelenedése is sújtotta a magyar nemességet, rajta keresztül pedig az egész országot. A magyar országgyűlésnek a megoldásra tett javaslatát több évig elfektették a császári hivatalokban, mire Kossuth Lajos 1848. március 3-án megfogalmazott kérése, illetve annak németre fordított szövege hozzájárult ahhoz, hogy Bécsben kirobbant a forradalom. Mi volt ennek a lényege? – Saját, ellenőrzött és szabályozott pénzkibocsátás a Magyar Királyság területén, melyet Kossuth meg is valósított a Kossuth-bankók formájában. Ennek érdekessége, hogy annak nemesfém fedezetét önkéntes adományok formájában adták össze, amelyet tudomásom szerint a császári seregek magukkal „vittek”. Az már csak hab a tortán, hogy a bizalom megléte miatt a Kossuth által kibocsátott pénz azután is működött, miután a nemesfém fedezetét ellopták.

Ez volt tehát a forradalom és szabadságharc egyik, ha nem a legfőbb célja: megszüntetni a pénz általi rabszolgaság továbbélését.

És manapság mit tapasztalunk: - a döntéseket az emberiség egészsége, jobbléte, kényelme és boldogulása befolyásolja? – Akkor miért tarolnak őserdőket a nagyobb haszon reményében, miért kerül az élelmiszer termelés óriási monopóliumok kezébe, hogy végeláthatatlan táblákon folyjék a monokultúrás gabona, vagy más növények termesztése?

Végezetül hadd idézzem Kossuth Lajos egy olyan mondatát, amely máig érvényes:

„Soha le nem mondani, soha el nem csüggedni, ha kell, mindig újra kezdeni!”

Köszönöm a figyelmüket!

Budapest, 2020. március 15.
Ambrus Károly


A jelenkor embere talán sohasem érezte ennyire aktuálisnak Kossuth üzenetét, mint ma: a világunkat sújtó járvány elleni küzdelem közepette, amikor a koronavírus terjedésének megfékezése érdekében bezárt iskolák, templomok, közösségi terek és az otthoni munkavégzésre átállt munkahelyek kongó üressége mellett, reménykedve várjuk a mihamarabbi újrakezdést! 

Hódi Szabolcs
2020. április

 


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2018. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (15)
Egyesületi élet (282)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016 Emlékév média-megjelenések (1)
2016 Emlékév programnaptár (1)
2017. év médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. év médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)



1848/49 (46)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (27)
Díszpolgárok (18)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (108)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (38)
Wolf-kripta (13)