Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Klauzál és a keleti nyitás...

A Népművészeti Egyesületek Szövetsége 2019. augusztus 17-20-a között, 33. alkalommal rendezte meg a „Mesterségek Ünnepé”-t Budán, ahol a Vár adja a történelmi díszletet a hagyományos mesterségek színpompás seregszemléjéhez. Szokássá vált, hogy minden évben más és más mesterség adja a központi témát és egy-egy nemzet is díszvendégként lehetőséget kap a bemutatkozásra. Ebben az esztendőben, ez utóbbi Japán volt...

Többször is megfordultam az idei Mesterségek Ünnepén, gyönyörködtem a szebbnél-szebb kézműves termékekben, a színes népviseletekben, a mesterek és mesternők munkájában. Mivel rendszeres látogató vagyok, így évről-évre össze tudom hasonlítani a látottakat, de most nem erről akarok szólni! Mindig izgalmas helyszínnek ígérkezett a díszvendégeket befogadó, Savoyai szobor körüli terasz, így hát érdeklődéssel indultam most is ennek felfedezésére.

Japán gazdag történelme és kultúrája ezen a kis területen, néhány standon nem mutatható be. Mindezek ellenére, alkalmas volt a hely felvillantani egy-egy jellegzetességet, mely ezt az országot, ennek kultúráját jellemzi. Tetszetős volt a lakkművesség, kőpecsét készítés, a finom papírok és a jellegzetes festészeti munkák, ahol változatos formában nagy kedvenceim, a cseresznyevirágok is jelen voltak. Egy standon kóstolhattam ételkülönlegességeket. Amit viszont külön is kiemelnék – hiszen ide rendszeresen, naponta akár többször is visszajártam –, az a japán italok pavilonja volt. No’, nem csak azért, mert általuk egy nagyszerű japán, sörös témájú képeslap-csomaggal gazdagodott gyűjteményem, hanem az itt kóstolható és vásárolható italkülönlegességek miatt is! De ne merüljünk bele az alkoholmámorba, ugorjunk innen is tovább…

Ami számomra ebben az évben a koronát jelentette mindezeken, az a japán kalligráfia élő műhelye volt. Három kalligráfus dolgozott itt, Kaori Ishijimaasszony, férje Hiroshi Ishijima úr és a budapesti illetőségű Zopcsák Ferenc Zsolt japanológus. Sok időt töltöttem náluk, gyönyörködve a számomra érthetetlen jegyek ecsettel-tussal, papírra varázslásában. Miután készíttettem velük néhány emlékjelet, jött a gondolat, majd a tett és mindezek eredményeként született ez a beszámoló…




Kaori Ishijima 
asszony 
 Névjegyének előoldala 
az elmaradhatatlan cseresznyevirággal
...és annak hátoldala


Az embert saját korlátai tartják fogva, nem tud kibújni bőréből, nem lépheti át árnyékát, így akinek Klauzál Gábor tisztelete, emléke fontos, gondolatai is időnként erre kalandoznak. Milyen lehet Klauzál Gábor neve japán írásjegyekkel leírva? Milyen emléket lehetne készíttetni Klauzál Gábor tiszteletére? Az ötlet gyorsan megszületett, már csak a három írásjegy-művészt kellett megnyernem a kivitelezésre.

Augusztus 20-án reggel, már nyitás előtt ott voltam náluk. Egy könyvjelzőt terveztem Klauzál Gábor nevével megíratni, valamint az 1866. augusztus 6-án, a jeles férfiú hűlt teteme felett, Osztróvszky József által Szegeden elmondott gyászbeszédből a klasszikussá vált, általunk is oly sokszor idézett mondatot japánra fordíttatni és mindezt megíratni. Elvállalták!

Klauzál Gábor nevének könyvjelzőre tétele nem okozott gondot, hamar megtörtént. Az idézet fordítása már keményebb dió volt. Két szó okozott komolyabb fejtörést: „hazafit” és „gyermekeiket”. Mindhárman kiváló szakemberek lévén, így ezt is sikeresen megoldották! Utána a hagyományos japán papírméret A/4-esre vágása, majd az írásjegyek ecsettel, tussal való papírra vitele következett. Művészi munkának lehettem szemtanúja!

Sok jó ember együttműködése eredményeként, Kaori Ishijima asszony ecsetje nyomán, megszületett az Osztróvszky-idézet: „Ne felejtsék el önök a nagy hazafit, és tanítsák meg gyermekeiket Klauzál Gábor nevére…” – japánul! Hálás köszönet érte Mindhármuknak!





 Kaori Ishijima asszony 
felkészült Klauzál Gábor 
emlékének japán írásjelekkel 
való megörökítésére
Könyvjelző
Klauzál Gábor nevével, 
első alkalommal 
japán írásjelekkel leírva 
 Részlet 
Osztróvszky József 
Klauzál Gábor felett mondott 
gyászbeszédéből
 A kézzel készített iratok 
hitelesítése Ishijima asszony 
személyes kőpecsétjével

Így jött létre Klauzál Gáborral a keleti nyitás. Eredményeként becses gyűjteményi darabok születtek, melyeknek egy következő kiállításunkon, biztos helyük lesz…



Bartos Mihály
helytörténész
Klauzál Gábor Társaság alapító tagja


2019. augusztus

 


Egy kis japanológia...

Legtevékenyebb Klauzál-kutató tagtársunk igazi különlegesség számba menő legújabb írása érdeklődésemet felkeltette kérdésekre keresve a választ, levélben fordultam Zopcsák Ferenc Zsolt japán nyelvész és kalligráfia-művészhez, a Magyar-Japán Baráti Társaság Kalligráfia Tagozatának vezetőjéhez, hogy a címben jelzett „keleti nyitás” jegyében, segítsen egy kicsit közelebb hozni a távol-keleti szigetország, legtöbb európai ember számára különleges írását. 

A többkörös levélváltásban annyi érdekesség szerepelt, hogy legjobbnak tartottam azokat a fenti írás ismeretbővítéseként, szerkesztett formában itt közzétenni:

Röviden a japán szövegek olvasás- és írásmódjáról

A japán (mint a legtöbb távol-keleti) írás hagyományosan függőleges sorokban, a papír jobb szélétől balra halad: így a nevet jobb fentről kell kezdeni, és haladni a bal oldali sorra:

ガーボル・クラウザール

A századfordulótól - de különösen a háború után - kezdett mindinkább elterjedni Japánban a nyugati szövegszerkesztés, főként a nyomdatechnika fejlődésének következtében, így a modern tematikájú szövegek, internetes cikkek, szakkönyvek általában vízszintesen, a nyugati szövegirányt követve íródnak; míg a szépirodalmi szövegeket a hagyomány és kultúra tiszteletéből adódóan továbbra is függőlegesen írják. Középen a pont a keresztnév és vezetéknév tagolására szolgál, mivel a japánban nem használnak szóközt. Hagyományosan a japán nevekben - a magyarhoz hasonlóan - a vezetéknév van elöl, és azt követi a keresztnév; azonban ha európai nevet látnak leírva, ösztönösen feltételezik, hogy fordított sorrendben íródik - ez indokolta, hogy mégis a Gábor legyen elöl. Ez eleinte vita tárgyát képezte köztem és Ishijima úr között, aki végül meggyőzött, hogy bármennyire is nem természetes ez magyarul, egy a magyar kultúrában kevésbé jártas japán szemlélő számára kevesebb félreértésre ad lehetőséget a nyugati névsorrend.    
 

Sokan kérdezik, hogy a jobbról balra haladó írásirány miatt nem kenődik-e el a már leírt szöveg. Ez a tollal való íráshoz szokott nyugati embernek teljesen logikus gondolat, azonban az ecsetírás során a papírt csak az ecset szőre érinti, gyakorlatilag nincsen amivel elkenje az ember a már megírt sorokat. Nagyjából egy-két perc alatt megszárad a tus, de mivel a kéz a levegőben van, a száradás tulajdonképpen lényegtelen is. Igazából még praktikus is jobbról balra haladni, mert a karunk nem takarja ki, hogy mennyi van még hátra a papírból - így könnyebb gazdálkodni a fennmaradó hellyel. A történelem előtti időkben azonban nem volt erre még kialakult rend, így általában a szent helyek és templomok bejáratától kezdve kellett a belső tér felé haladni az írással/olvasással - ezt a hagyományt őrzik a mai napig a hajónevek Japánban, ahol a hajó orrától a tat felé kell írni-olvasni annak nevét.

Klauzál Gábor japánul leírt nevének japán olvasata:

A japán írás négy különböző írásrendszerre épül, ezek időrendi sorrendben a kínai eredetű ideogrammák (szóképírás), a fonetikus szótagok két "ábécéje": a Katakana és a Hiragana, illetve a XX. századtól a latin betűs írás.



Ha a félelemkeltés a lényeg, és még az arab számokat is ide soroljuk, akkor összesen ötféle, sőt, a római számokkal akár hatféle írásrendszerrel riogathatjuk a nagyérdeműt, azonban mivel a számok nem minősülnek szigorúan nyelvnek, és a latin betűket főleg hivatalok és tévécsatornák nevének rövidítésére használja egy hétköznapi japán, tulajdonképpen már csak három marad; emellett ha felismerjük, hogy a Hiragana és Katakana szótagok ugyanúgy azonos hangkészletet jelenítenek meg írásban, ahogyan nyugaton a kis- és nagybetűk, akkor pedig már csak kétféle írás marad: a kínai eredetű hieroglifikus fogalomírás, a "Kanji" /e. "kandzsi"/ - melyek közhelyesen mondva "egy-egy szót jelentenek" - illetve a szótagábécé (Hiragana/Katakana, együttesen "Kana" írás), melyekből tetszőleges szöveget lehet kirakni, akár egy ábécé betűiből.
A névátirat Katakana szótagírással íródott: ezt használják a japán nyelvben a jövevényszavak és külföldi tulajdonnevek írására. Írásjegyei fonetikusak: külön jelentést nem, pusztán hangértéket jelenítenek meg. Klauzál Gábor neve japán szótagokkal: "Ku-ra-u-za-a-ru Ga-a-bo-ru" (ha a keleti névsorrendben írjuk), vagyis "Kurauzáru Gáboru". Érdemes itt megjegyezni, hogy a japánban nincs L hang, így ezek írásban (és japán kiejtésben) R-re változnak.
A leggyakoribb írás japánban természetesen a Hiragana - melyből a Katakanához hasonlóan szintén 46 különböző létezik - és elsősorban a köznyelvi szavak, köznevek, névszók, határozószók és nyelvtani elemek írására alkalmas; emellett hasonló arányban tartalmazza a nyelv a kínai eredetű és bonyolult(nak látszó) Kanjikat, melyek általában a szótő, a névszói jelentéstartalom hordozói. Egy átlagos japánnak ezekből mintegy kétezer darabot illik fejből tudni. A Hiragana-karakterekkel ezek mögött, a szótövet követő toldalékokként találkozhatunk.

"Nehézségek" az Osztróvszky-idézet japánosításában:

Osztróvszky neve - bár a japán szótagok sajátossága miatt szépen feloldódtak benne a mássalhangzó-torlódások - nem okozott különösebb problémát, ellentétben a "hazafi"-val, amelyik szó japánul sokféle szóösszetétellel kifejezhető, és mindegyik a hazafiságnak a különböző megnyilvánulásait sugallja (háborúban, jogilag, érzelmi vagy díszpolgári vonatkozásban, illetve hős, háborús hős, nemzeti hős, kulturális hős, vagy egyszerű "patrióta" jellegében), ezek között volt nehéz a választás. A "gyermekeik"  kifejezésre is rengeteg szinonima létezik: vér szerinti, jogi, érzelmi, filozofikus, konfuciánus vagy buddhista szemlélet szerinti gyermek, illetve leszármazott, ivadék, sarj, utód, vagy akár örökös. Ezek között sem volt egyszerű a választás, de egy kalligráfusnak - úgy érzem - kicsit az is a felelőssége, hogy megfelelő írásjegyet válasszon az adott feladathoz. Jelen szövegben ez szó szerint a "fiatalabb generációk" lett. Szerencsés helyzetben voltunk, hogy egy magyarul folyékonyan beszélő japán és egy japánul folyékonyan beszélő magyar közös munkája lehetett ez az ad-hoc fordítás, és a konszenzus volt rá a garancia, hogy jól választunk.

A japánul leírt Osztróvszky-idézet fonetikus átirata a nyugatias, ún. Hepburn-átírással:

/Aikokusha de aru Gāboru Kurauzāru-shi wo wasurezu, 
kōsei ni tsutaeru beshi.
Jōdzsefu Osutorōbusuki no kotoba./

A fent említett Hepburn-átírással kapcsolatban annyi az érdekesség, hogy a magyaros (pl. "szusi, szamuráj") átírással szemben a Hepburn a betűk nyugati kiejtésére épül (mássalhangzókat angol, magánhangzókat azok latin hangzása szerint kell ejteni, pl "Mitsubishi", "shōgun"). Sok általam is igen tisztelt régi vágású szakértő joggal pártolja a magyar átírást, én azonban mégis az utóbbit szeretem használni, hiszen az internet, és kifejezetten a google-keresések korában a nemzetközi átírás az, ami messzebbre viszi az embert.




   
Zopcsák Ferenc Zsolt
japán nyelvész
kalligráfia-művész
Magyar-Japán Baráti Társaság 
Kalligráfia Tagozatának vezetőjé


2019. szeptember


Klauzál és a keleti nyitás...” írásunkkal az idén 150 éve „diplomáciai rangra emelt” japán-magyar barátság jeles évfordulója jubileumi emlékévének rendezvénysorozatához szeretnénk kapcsolódni, ezért is választva nyitóoldali kisikonunkként az Emlékév hivatalos logóját. A két ország (akkori felállásban: Orszták-Magyar Monarchia és a Nagy Japán Birodalom) között 1869. október 18-án megköttetett „barátsági, kereskedelmi és hajózási egyezmény” megszületésének sikerében – a delegáció magyar tagjaként – jelentős szerepet vitt az a Xantus János (1825-1894†) tudós világutazó, aki a 19. századi Pest egyik legfelkapottabb szalonjában, a Szervita téri Frivaldszky-Bérczy házban – hozzá hasonlóan – gyakori vendég Klauzál Gábor egyik szalontársa volt...

Hidászként meg kell még említsem, hogy a budapesti Erzsébet híd díszvilágítása is a japán-magyar barátság „gyümölcseként” valósulhatott meg 2009-ben, az újkori diplomáciai kapcsolatfelvétel 50. évfordulóján: egy japán világítás-specialista építész, Motoko Ishii tervei alapján, és a két állam közös finanszírozásában. A 150. évforduló rendezvénysorozata részeként, 2019. szeptember 23-án este 8 órakor az Erzsébet hidat Magyarország és Japán zászlajának színeivel fogják megvilágítani (...ha ezt Klauzál láthatta volna!...), érdemes lesz (helyette is) kilátogatni...

Hódi Szabolcs - 2019. szeptember



Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2022. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (16)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016. évi médiamegjelenések (1)
2016. évi programnaptár (1)
2017. évi médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. évi médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)
2021. évi programnaptár (1)
2022. évi programnaptár (1)
2023. évi programnaptár (1)



1848/49 (52)
Barangolások (34)
Budatétényi Ősök Napja (30)
Díszpolgárok (19)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (129)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (43)
Wolf-kripta (21)