Miniszterfeleségek a Batthyány-kormányban

Képzeljük magunkat a reformkorba, az 1830-as, 1840-es évekbe, egy pesti bálra a Redoute (a Vigadó elődje) épületébe. Széchenyi szorgalmazta, hogy a gazdasági fejlődés és a polgári átalakulás érdekében az arisztokrácia, a vagyonosabb köznemesség és a polgárság nemcsak Bécsben, hanem Pesten is alkosson „társaságot”. Ez a társaság politizálhat, meggyőzheti egymást a nemzetet érintő fontosabb kérdésekben.

Podmaniczky Frigyes br.

Podmaniczky Frigyes írta az 1839-es farsangi bálról: „Abban az időben az országnak, de a fővárosnak is legelső és legnagyobb embere gróf Széchenyi István volt”, a „magas női fényes társaságának legelső és legünnepeltebb főszemélye” Crescence, „ki e bálra a legdrágább csipkével dúsgazdagon díszített tiszta fehér ruhában és szemet kápráztató fényű nagyszerű brillant ékszerrel jelent meg”. A bál táncszünetében Széchenyi megjegyezte, hogy „különös dolog előttem, hogy itt szebbnél-szebb idegen táncokat táncolnak, de a legszebb táncot, a mi magyar táncunkat nem!”

Széchenyi a farsangi bálon rávette Orczy Istvánt és unokahúgát, hogy magyar táncot járjanak, s ezáltal is egyre divatosabbá vált a nemzeti hagyományok ápolása.

Ha az általunk elképzelt bálon Batthyány Lajosné, Zichy Antónia és Karolina nevű testvére is részt vett, biztosan hazai anyagokból készült ruhában jelentek meg.

1846-ban, egy későbbi bálon ott lehetett már Kossuth Lajos Meszlényi Teréziával az oldalán, báró Eötvös József Barkóczi Rosty Ágnessel. Klauzál Gábor még első feleségével, Prezetska Máriával érkezhetett volna. Szemere Bertalan felesége, Jurkovich Leopoldina 1846-ban, házasságuk idején 17 éves volt, Schmidt Emma, Klauzál Gábor leendő, második felesége még csak a 14. életévét töltötte be.

Herceg Esterházy Pál hitvese, Mária Terézia Thurn und Taxis valószínűleg inkább Bécsben töltötte férjével a báli szezont.

Ismerkedjünk meg a miniszterek asszonyaival:

Esterházy Pál herceg (1786-1866†, a Batthyány-kormány „külügyminisztere”, a király személye körüli miniszter) 1812-ben, a bajorországi Regensburgban kötött házasságot Mária Teréziával, a Thurn und Taxis (1794-1874†) családból.

Esterházy Pál hg.	Esterházy Pálné Thurn und Taxis Mária Terézia hg.		Klauzál Gábor	Klauzál Gáborné Prezetska Mária	Klauzál Gáborné Schmidt Emma

Klauzál Gábor (1804-1866†, a későbbi földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter) és Prezetska Mária (1805-1848†) 1827-ben, a szegedi Szent Demeter templomban esküdtek örök hűséget egymásnak.

Gróf Batthyány Lajos (1807-1849†, a miniszterelnök) és gróf Zichy Antónia (1816-1888†) 1834-ben házasodtak össze, a pozsonyi Szent Márton-dómban.

Batthyány Lajos gr.	Batthyány Lajosné Zichy Antónia gr.		Széchenyi István gr.	Széchenyi Istvánné Seilern Crescence gr.

Gróf Széchenyi István (1791-1860†, közlekedés- és közmunkaügyi miniszter) hosszas udvarlás és a gyászév letelte után, 1836-ban vezette oltárhoz Seilern-Aspang Crescence grófnőt (1799-1875†, gróf Zichy Károly özvegyét a budai, krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plébániatemplomban.

Kossuth Lajos (1802-1894†, pénzügyminiszter) 1841-ben vette el meszléni Meszlényi Teréziát (1809-1865†), s mivel nem adott reverzálist, a pesti Belvárosi templom oldalkápolnájában adták össze őket.

Kossuth Lajos	Kossuth Lajosné Meszlényi Terézia		Eötvös József br.	Eötvös Józsefné Rosty Ágnes

Báró Eötvös József (1813-1871†, vallás- és oktatásügyi miniszter) 1842-ben, a pesti, Lipótvárosi templomban vezette oltár elé barkóczi Rosty Ágnest (1825-1913†).

Szemere Bertalan (1812-1869†, belügyminiszter) 1846-ban vette feleségül, a bécsi születésű pilisszántói Jurkovich Leopoldinát (1829-1865†), a bécsi Am Hof-templomban.

Szemere Bertalan	Szemere Bertalanné Jurkovich Leopoldina

Klauzál Gábor második házassága és közös élete 1853 után Kistétényben zajlott Schmidt Emmával (1832-1889†).

Nagyon érdekes és kevéssé ismert téma a híres asszonyok tevékenysége, pedig a megbízható és hűséges feleségeknek, a szerető családi légkörnek meghatározó szerepe volt az államférfiak életében.

Politikai szerepvállalásuk

Az asszonyok is részt vettek az országgyűléseken. A közélet, a politizálás kialakításában fontos szerepe volt a szalonoknak, a társas vacsoráknak, a báloknak, a színházi előadásoknak, az irodalmi esteknek. Ezeken az alkalmakon a nők kiálltak a nemzeti nyelv, a kultúra és hagyományok ápolása mellett, divatossá tették a magyaros ruhákat, magyar zenét, táncot. Zichy Antónia és testvére, Karolina magyar szövetből varratták ruhájukat, s erről és más hazafias cselekedeteikről is adalékokat nyújt Joó Alfréd előadása egy korábbi Klauzál-napokon, amely megtalálható a Klauzál Társaság honlapján.

A Zichy testvérek nem csak arisztokrata vendégeket fogadtak (Petőfi egy versében tündérvirágnak nevezte Zichy Antóniát és Karolinát), magyar költőket szavaltak (pl. Balatonfüreden, amiről Bartos Mihály írt egyik cikkében egy ügynöki jelentés alapján, s ugyancsak olvasható a Klauzál Társaság honlapján),  a Batthyány szalon vendége volt Vörösmarty Mihály is.

Zichy Antónia megismerése után Batthyány „szakított az aranyifjú életmóddal”,  és 1824 után Széchenyi múzsájaként tekintett Crescence-ra, akivel leveleikben bátorították egymást a magyar nyelvtanulásban.

1830-ban Széchenyi „honunk szebblelkű asszonyainak” ajánlotta Hitel című művét, amelynek olvasása közben Crescence bátorító megjegyzéseket írt barátjának, amint a rendőrségi jelentésekben ez is fennmaradt: „Ön lassan minden balítéletet le fog győzni, hisz Isten áldása van minden vállalkozásán; a győzelem természetesen nehéz, de szép.” „Ön egyesítse a lelkeket és alapelveket közhasznú reformációba, és segíteni akarok Önnek, hogy a szeretett haza körül érdemeket szerezzek.”

Zichy Antónia és Meszlényi Terézia tagja volt annak az asszonyküldöttségnek, amely emlékalbumot adott át István nádornak az 1847/48-as országgyűlés után.

Meszlényi Terézia szerepet játszott Kossuth politikai döntéseinek kialakításában.

A pesti forradalom után, 1848. júniusban Antónia zászlót adományozott és avatott fel a Vas megyei nemzetőröknek. A lemondott miniszterelnököt 1849. januárban elfogták Windischgraetz katonái, de a tavaszi hadjárat sikerei idején, 1849. áprilisban felesége megpróbálta megszöktetni Batthyányt, aki elutasította az ajánlatot. A szabadságharc leverése után Antónia kegyelmi kérvénnyel folyamodott az uralkodóhoz, és ennek sikertelensége miatt csempészett be egy tőrt férjének, hogy elkerülje az akasztást. Az október 6-ai pesti, golyó általi kivégzés után az özvegy, Antónia és testvére, Zichy Karolina (gróf Károlyi Mihály nagyanyja) komoly szervezési munkával érte el, hogy Batthyányt eltemethessék a pesti ferences templom kriptájában.

A szabadságharc veresége után Meszlényi Terézia és Jurkovich Leopoldina  (egyik lánya, Szemere Gizella a politikus Magyar Bálint ükanyja) követte férjét az emigrációba. 

Mészáros Lázár

Zichy Antónia 1856-ig külföldön élt (és vendégül látta Teleki Lászlót is), anyagilag segítette Mészáros Lázár hadügyminisztert, aki Észak-Amerikában telepedett le. Hazatérve - férje akaratával egyetértésben - lefoglalt vagyonát nem kérte vissza, a passzív ellenállás élő jelképének számított, ha megjelent egy-egy társasági összejövetelen. Gyászruhában járt, s nem vett részt Ferenc József 1867-es magyar királlyá koronázásán sem.

Antónia az aradi vértanúk özvegyeivel (bizonyára Schmidt Emmával is) titokban, október 6-án évről-évre gyászmisét mondatott, majd 1870-ben újratemettette a férjét.

Gazdasági segítségük

Zichy Antónia és Meszlényi Terézia támogatták társukat a Védegylet alapításában (ahol a belépők fogadalmat tettek, hogy amiből lehetséges, hat évig magyar terméket vásárolnak).

Zichy Antónia és Damjanich János özvegye, Csernovich Emília alapította a Magyar Gazdaasszonyok Egyesületét a honleányok nevelésére.

Kulturális feladataik

1837-ben nyílt meg a Pesti Magyar Színház, ennek látogatták előadásait a miniszterek feleségei is.

Jurkovich Leopoldina és Szemere Bertalan összebarátkozott Richard Wagnerrel, és komoly erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy Párizsban mutassák be Erkel Ferenc Hunyadi László című operáját (bár próbálkozásukat nem koronázta siker), erről tanúskodik Liszt Ferenccel folytatott levelezésük.

Garay János egyik verseskötetét Zichy Antóniának ajánlotta.

Mária Terézia Thurn und Taxis egy londoni divatos klub ünnepelt háziasszonya volt.

Jótékonysági tevékenységük

Prezetska Mária és Klauzál Gábor számos alapítványt támogatott, erről is írt Bartos Mihály, pl. óvodák létesítését, vakok intézetét, Kölcsey síremlékét. Prezetska Mária templomi alamizsnaosztás közben fázott meg és emiatt vesztette életét 1848. januárban.

Schmidt Emma is folytatta a jótékonysági tevékenységet, többek között joghallgatókat segélyező egyletet támogatott, adományt nyújtott Tóth Károly síremlékére, valamint Arany János szobrára. Férje ezüst díszkardját a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta.

Jurkovich Leopoldina az alsó-borsodi református papi özvegy- és árvatárat pártolta.

Zichy Antónia Csernovich Emíliával egyesületet hozott létre az elesett szabadságharcos honvédek családjainak és árvaházaknak a támogatására.

Antónia képe adományozóként a Magyar Írók Segélyegylete egyik kiadványában is szerepel.

Kapcsolataik

Zichy Antónia a pákozdi csata 40. évfordulóján hunyt el, és kérésére a szívére férje búcsúlevelét helyezték, amelyet előtte mindig magával hordott. Az édesanyja tanácsát egész élete során a szeme előtt tartotta: „a kötelesség teljesítésében talál az ember igaz megelégedést”.

Meszlényi Terézia és Jurkovich Leopoldina is követte férjét az emigrációba.

Seilern Crescence és Széchenyi István kapcsolata mindvégig bensőséges maradt: 1859-ben kelt leveleit a férj a következő megszólításokkal kezdi: „Kedves kincsem. Te minden erényekkel tündöklő magyar hölgy!”, „Édes jó lelkem, boldog napot kívánok!”, „Kedves Gyöngyvirágom, miképp vagy, én hála az Égnek, tűrhetően megvagyok!”

Dessewffy József, Széchenyi Hitel c. művének bírálója azt írta Crescence-ról: „minden tekintetben legjelesebb asszony, kit látni vagy csak gondolni is lehet”, s Istvánt is változatlanul jó hazafinak tekinti apai és férji feladatai mellett, mert nem hitte, hogy „ez a házasság ártani fog a hazai tűznek, sőt táplálatot adónak” tartja.

Deák Ferenc

Széchenyi jó barátja volt Eötvös Józsefnek, Klauzál Gábor Deák Ferencnek, akit gyakran meg is látogatott Kistétényben. Széchenyi István Esterházy Pál mellett dolgozott a X. Károly koronázására irányuló párizsi útja során. Esterházy Pál Széchenyi barátja és reformterveinek szimpatizánsa volt.

Meszlényi Terézia rokonságban állt Deák Ferenccel. Terézia féltette férjét az orgyilkosoktól, megkóstolta a neki feltálalt ételt és italt, hogy nem mérgezett-e. Kossuth egész életében biztos támaszra lelt asszonyában. Kossuth Ferenc egyik keresztszülője Klauzál Gábor volt.

Nagysándor József így írt Aradról, 1849. szeptember 9-én, sógorának, Schmidt Jánosnak menyasszonyáról, Emmáról:

„Azon, hogy Emma ennyi bátorságot – annyi lélekjelenlétet tanúsított, nem is csodálkozom – mert nemcsak a külseje olyan meglepően tökéletes – olyan ritka szép, hogy mindenkire a legmélyebb, legmaradandóbb hatást gyakorolja – hanem a szelleme, a szíve, a lelke is olyan ritka értékű, hogy mindenkinek csodálattal és megbecsüléssel kell adóznia neki. – Szerencsés, nagyon szerencsés az a férfi, akié lesz ez a csakugyan minden tekintetben tökéletes, mennyei teremtmény – lelkem mélyéből azért imádkozom bensőséges hévvel, hogy isten adjon neki sok szerencsét.”

Ugyanezen a napon így búcsúzik levelében Emmától:

„Nem találok szavakat rá - hogy elmondjam, milyen végtelen örömöt szereztek szeretetteljes, vigasztaló soraid – számomra olyan nagyon értékes ajándékod – nem is tartottam már képesnek magamat jelenlegi rettenetesen kínos helyzetemben, testemet-lelkemet nyomasztó borzalmas magányomban ilyen jótékony érzésre – melyet csak te – az egész világon egyedül csak te voltál képes felébreszteni bennem. – Mert most, hogy leszámoltam végképp a világgal, fájdalmasan ugyan – de nyugodtan nézek szembe – sorsom jövendő alakulásával és mindazzal, ami még történhetik velem – immár elvesztettem minden reményem – mindent elvesztettem, csak irántad való végtelen, határtalan szeretetemet nem – ez a legmélyebb, legszentebb érzés, amit valaha éreztem, és ez el fog kísérni a sírba – az emlék, az irántad érzett rajongás lesz egy jobb, örökké tartó jövendőbe vetett végső vigaszom, melyet már nem felhősíthetnek el földi dolgok. – Fogadd őszinte köszönetemet azokért a mennyeien szép órákért, melyekkel szereteted megajándékozott. – Ápold és vigasztald kedves jó anyádat – adja isten, hogy mihamarabb felépüljön betegségéből; gondolj rám szeretettel és együttérzéssel, mint ahogy én is mindig, az élet utolsó percéig szüntelenül szeretlek és imádlak. – Isten legszentebb, legszebb áldása rád, szeretett, drága, szép, angyali jóságú, erényes lánykám – légy boldog, ezért imádkozik lelke mélyéből imádó Pepid. Emlékül küldök egy hajfürtöt – Isten veled, Emmám!”

Családanyák

Thurn-Taxis Mária Terézia intézte a család vendégeinek fogadását az Esterházy-birtokokon.

Zichy Antónia az ikervári kastélyt (Ybl Miklós tervei alapján) „tündérkertté” varázsolta. Antónia lányait magyarokhoz adta feleségül, fiának megtiltotta, hogy Erzsébet királyné unokahúgát vegye nőül.

Seilern Crescence nevelte Zichy Károly előző házasságaiból származó hét, aztán ugyancsak hét Károllyal közös gyermekét. Széchenyi István folytatta Crescence árván maradt gyermekeinek nevelését, illetve velük együtt gondoskodtak két saját fiukról is (a kislányuk hamar meghalt).

Szemere Bertalannak és Jurkovich Leopoldinának hat gyermeke született (csak három élte meg a felnőtt kort), Eötvös Józsefnek és Rosty Ágnesnek öt (négy élte meg a felnőtt kort), a Batthyány- és a Kossuth-házaspárnak illetve Klauzál Gábornak és Schmidt Emmának egyaránt három gyermeke volt, míg az Esterházy-házaspárnak két ("közös") gyermeke született.

Híres gyermekeik

A miniszterek házasságaiból olyan híres, a közért tevékenykedő gyermekek születtek, mint Kossuth Ferenc dualizmus-kori politikus, Széchenyi Ödön, a magyar- és a törökországi állami tűzoltóság megszervezője és Eötvös Loránd fizikus.

Kossuth Ferenc	Széchenyi Ödön gr.	Eötvös Lóránd br.

A Hitel ajánlása

„Honnunk szebblelkü asszonyinak.
Fogadjátok Hazám érdemes Leányai! Tiszteletem ’s Szeretetem jeléül ezen kis munkám ajánlását. Vegyétek, bár férfiakhoz illendőbbnek mondják azt sokan, nyájas kegyességgel Pártfogástok alá. A’ Hitelrül szólok, ’s a’ mi belőle foly, a’ becsületrül, az adott szó szentségérül, a’ cselekedetek egyenességérül, ’s így Előttetek sem lehet a’ tárgy idegenebb, mint előttünk, mert annyi Nemes és Szép, a’ mi az Emberiséget felemeli, a’ Ti Nemetek müve. Ti viszitek karjaitokon életbe a’ kisded nevendéket, ’s jó Polgárrá nevelitek; a’ Ti nemes tekintetetekbül szí a’ férfi lelki erőt ’s elszánt bátorságot. ’S ha léte alkonyodik a’ Haza ügyében, Ti fontok koszorút homloka körűl. Ti vagytok a’ polgári Erény s’ Nemzetiség védangyali, melly Nélkületek higyjétek soha ki nem fejlik, vagy nem sokára elhervad, mert Ti vontok minden körűl bájt ’s életet. Ti emelitek egekbe a’ port ’s halhatatlanságra a’ halandót.
Üdvözlet és hála Néktek!” (gr. Széchenyi István: Hitel, Pest, 1830)

Dr. Szász Erzsébet
töténelemtanár
Kempelen Farkas Gimnázium

2019. április

 

Ajánlott irodalom:

https://kepmas.hu/a-legtiszteltebb-honleany-zichy-antonia-grofno-batthyany-lajos-hitvese
https://index.hu/tudomany/tortenelem/2015/10/06/batthyany_ket_asszonya/
http://www.klauzal.hu/cikk/752.html?PHPSESSID=a824eba81dc4453c921c64d4d3cbe30a
Urbán Aladár: Az özvegy és a történelem (Századok 153.)
Erdődy Gábor: Batthyány Lajos (Bp., 1998)
http://acta.bibl.u-szeged.hu/40934/1/aetas_2000_001_002_132-158.pdf
Pajkossy Gábor: Kossuth Lajos (Bp., 1998)
https://index.hu/kultur/2019/03/17/nok_akiknek_az_1848-as_forradalom_felforgatta_az_eletet/
http://www.klauzal.hu/cikk/794.html
http://www.klauzal.hu/cikk/787.html
Katona Tamás (összegyűjtötte, jegyzeteket írta): Az aradi vértanúk (Bp., 1979)
https://mindennapoktortenete.blog.hu/2018/03/20/_oly_szamos_csaladnal_mint_az_enyim_szechenyi_mint_mostohaapa
Csorba László: Széchenyi István (Bp., 1991)
Fenyő Ervin (sajtó alá rendezte, jegyzeteket írta): Széchenyi választása. Széchenyi István és Seilern Crescence levelezése (Balassi Kiadó, Bp., 2001)
Fenyő Ervin (válogatta, a jegyzeteket írta): „Diszharmónia és vakság”. Széchenyi István utolsó napjainak dokumentumai (Bp., 1988)
Széchenyi István: Napló (Bp., 1982)
https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/2018/02/17/a_kormanybiztos_miniszterelnok_a_korona_elrejtoje
http://epa.oszk.hu/03100/03112/00007/pdf/EPA03112_somogy_2010_3_008-016.pdf
http://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/palyikata-szemere.pdf
Hermann Róbert: Szemere Bertalan (Budapest, 1998)
https://www.estori.hu/uploads/document/6/kismarton-esterhazy-hercegek-vilaga-59db2c9a612af.pdf

(A képeket összeválogatta: Hódi Szabolcs)