Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Emlékek bűvöletében...
A ’Klauzál 150’ emlékkiállításunk krónikája

A „Klauzál 150 Emlékév” programjának tervezésekor, már a kezdeteknél egyértelműen eldöntött kérdés volt, hogy a Társaság tagjainak magángyűjteményeiben lévő, névadónkhoz köthető emlékekből kiállítást kell rendeznünk. Úgy gondoltuk, ezzel is közelebb hozhatjuk az érdeklődőkhöz Klauzál Gábort, valamint azt a kort, amelyben élt, benne azokkal a kortársakkal, akikkel a XIX. században hazánk történelmét alakították. Ugyanakkor példát is szerettünk volna mutatni arra, hogy mennyire komolyan, mennyire elkötelezetten foglalkozunk névadónk emlékének ápolásával, a fellelhető emlékek felkutatásával, összegyűjtésével. A kiállítás előkészítése már 2015. őszén elkezdődött...


A helyszínt könnyű volt kiválasztani, hiszen több helytörténeti kiállításnak is otthont adott már a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budafoki Könyvtára, így az ott lévő galéria, valamint a kapcsolódó közösségi terek együttese, ideális feltételeket biztosítanak egy több síkon zajló esemény sikeres megrendezéséhez. A kiállítás időpontját és látogathatóságának időtartamát – a könyvtár és a Társaság éves program-naptárainak összehangolásával – már november elején sikeresen egyeztettük. Ezt követően, a kiállítást megnyitó személyének kiválasztása és felkérése is megtörtént…

Annak érdekében, hogy ez a rendezvény több és emlékezetesebb legyen, mint a hasonló jellegű más programok, ezért némi kreativitásra és nagyobb munkaerő ráfordításra is szükség volt, de így utólag úgy tűnik: megérte!

A kiállítás megnyitására 2016. május 18-án 17 órakor került sor…

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budafoki Könyvtárának első emeleti olvasótermében gyülekeztek a megnyitóra érkező meghívott vendégeink, Társaságunk tagjai és a közel-távoli érdeklődők. A meghirdetett időpontban Varga Mónika, a könyvtár vezetője, a rendezvény házigazdája, üdvözölte a megjelenteket. Ezt követően Társaságunk titkára, Hódi Szabolcs köszöntötte a megnyitóra egybegyűlteket.



 Varga Mónika köszönti a megjelenteket  Hódi Szabolcs köszönti az egybegyűlteket

Beszédében röviden ismertette a „Klauzál 150 Emlékév” célját, valamint az addig megvalósult programjainkat. Külön kiemelte a megnyitásra kerülő kiállítás, valamint annak létrejöttéhez megszületett összefogás és közös munka jelentőségét.

A megnyitó egyik meglepetése volt, hogy Klauzál Gábor halálának 150. évfordulója emlékére, Auguszt József cukrászmester – akinek nagyszülei egykor, évtizedeken át a budatétényi Klauzál-villa tulajdonosai voltak – megalkotta a Tétényi szelet elnevezésű süteményét. A megnyitó egyben ennek hivatalos és ünnepélyes bemutatója is volt...

  
 Auguszt Elemér
(1912-2006†)
Az Auguszt családdal kapcsolatos korai emlékeim egyike, hogy helytörténeti gyűjtőmunkám során, a nyolcvanas évek közepén, volt szerencsém még személyesen beszélgetni egykori budatétényi emlékeiről Auguszt Elemér cukrászmesterrel. Elemér bácsi már a Jó Istennek készítette híres krémeseit, amikor a Klauzál Gábor Társasággal fiát, Auguszt Józsefet kerestük fel egy évtizeddel ezelőtt, hogy egykori villájukkal kapcsolatos emlékekről faggassuk. Fogadtatásunk és a kellemesen eltöltött néhány óra emléke úgy éreztem, feljogosít arra, hogy 2015. tavaszán felvessem neki azt a gondolatot, ami később, majd egy süteményben öltsön testet.

Mintha csak egy pohár vizet kértem volna, Auguszt József olyan természetes módon reagálta le a felvetést: „Jó, majd kigondolok valamit…”

Szeptemberben már kóstolóra invitált üzemébe, ahol kiértékeltük az akkor már Tétényi szelet névre hallgató finomságot és beszélgettünk Kistétényről, no’ meg Klauzálról. Mint szakember, úgy ítélte meg, még valamit módosít majd az összetételen – amit én édesszájú fogyasztóként nem igen értettem, mert szerintem ez már akkor, úgy remek volt, de beletörődtem, hiszen ebben Ő a mester! Novemberben megegyeztünk, hogy a Tétényi szeletet hivatalosan a „Klauzál 150” kiállítás keretében mutatjuk be…

A süteményt alkotó Mester előre jelezte, hogy egyéb irányú, halaszthatatlan kötelezettsége miatt a megnyitón és bemutatón személyesen nem tud megjelenni, de külön levélben emlékezik meg majd nagyszüleiről, a család budatétényi kapcsolatairól és a Tétényi szelet születéséről.

A megnyitó napjának kora délutánján, a Fény utcai cukrászdában Gönczi János és Géczi Gábor barátaimmal vettük át a szépen, szállításra kész  állapotra csomagolt Tétényi szeleteket és a már említett kísérő levelet. Természetesen, nem csak egyszerű átadás-átvételről volt szó! Auguszt József úrnak – kedves felesége, Ibolya asszony jelenlétében – egyidejűleg köszönetet mondtunk a „Klauzál 150 Emlékév”-hez való csatlakozásáért és az erre az alkalomra készített új süteményéért is. A Társaság nevében átadtunk egy Klauzál Gábor emlékére palackozott szekszárdi bikavért és egy bekeretezett, a jeles évfordulóra utaló emlékképet is. Közben pedig készültek a fényképek, hogy megörökítsük a jeles történelmi pillanatot…



 Gönczi János átadja
a Klauzál-bort
 Auguszt József a jubileumi palackkal  Géczi Gábor átadja
az emlékképet


 Auguszt József a Klauzál jubileum emlékképével  Bartos Mihály, Gönczi János, Auguszt József és Géczi Gábor     a Fény utcai cukrászda kerthelyiségében

A kiállítás megnyitóján, Auguszt József személyes hangvételű, helytörténeti értékű levelét, Bartos Mihály olvasta fel a megjelenteknek...


Tétényi szelet
    
 Auguszt József level

Gyermekkoromban kirándulásszámba ment, amikor kilátogattunk Téténybe. Ami annyit jelentett, hogy meglátogattuk a Klauzál-villát, ami 1950(?)-ig a család birtokában volt.

Szüleim kirándulási szándékát csak felnőtt fejjel értettem meg, mert ők reménykedtek abban, hogy egyszer visszakapják a Klauzál villát. Bennük még élt az 1919-es tanácsköztársaság és annak gyors, de nem elég gyors bukása és reménykedtek, hogy visszakapjuk a házat, a bástyákat, a kápolnát, a pincét. A viszonyok, a nemzetközi helyzet nem úgy alakult, ahogy remélték. Rákosi megbukott, de nem lett sokkal jobb a Kádár korszak sem. Pedig a villa államosítása az akkor fennálló törvények szerint is jogtalan volt, mert a határozat előtt, már az egész ingatlan átkerült testvéreim nevére. Én akkor még nem éltem.

Mi gyerekek erről a kirándulások során semmit nem tudtunk, köszöntöttük Éger bácsit és szaladgáltunk a bástyákon, felugrottunk a Deák-padra, és élveztük a kert és a gyermekkor minden csodáját.

Aztán az évek folyamán, ahogy beletörődtek szüleink a visszaszerezhetetlenbe, ismertem meg az egész ház történetét.

Mint családunkban szinte minden, ez is a cukrászattal kezdődött. Minden igényes cukrászműhely sok mandulát dolgoz fel és a mandula kényes és drága dolog. A marcipán mandulából készül és sok sütemény alapja is a mandula. Nagyapám úgy határozott, hogy vásárol egy mandulást, és így saját maga biztosítja az Auguszt cukrászda mandula szükségletét. Meg is vette a mandulást, és közben a Klauzál villára is szemet vetett. Jól választott, mert nagyanyám nagyon megszerette a helyet, gyakran járt ki hétvégeken pihenni a jó levegőre az akkori csendes vidékre. Nagyanyám nagyon szerette a pezsgőt. Tétényben azt is megtalálták, mert a közeli Budafokon elég sok pezsgőt palackoztak.

Minden működött, volt mandula a cukrászdának, volt pihenési, kikapcsolódási lehetőség Tétényben. Jött a háború, jött az államosítás, és befellegzett a szép időknek, terveknek.

Igaz, mandula sem kellett, mert a cukrászdát államosították, a hétvégi házra sem volt szükség, mert az egész családot kitelepítették Taktaszadára. 1953-ban tértünk vissza Budapestre.

Idővel ritkultak a kirándulások Téténybe. Szüleim már belátták, belenyugodtak, hogy nem kerül vissza a családhoz a Klauzál villa. A rendszerváltáskori igazságszolgáltatás is jogszolgáltatásnak sikeredett. Jogot szereztünk néhány kárpótlási jegyre, de nem kaptunk igazságot, nem kaptuk vissza a Klauzál villát. Kárpótlási jegyből, amit a család kapott, még egy garzonlakásra sem jutott nemhogy a Klauzál villa visszaszerzésére. Én aztán felnőtt fejjel látogattam ki megcsodálni nagyapám házát. Gyermekeimnek is megmutattam, de nagy hatást nem gyakorolt rájuk, bennem viszont gondolatokat ébresztett.

Igaz, nagyapám nem volt olyan híres mint Klauzál Gábor, de a cukrászat terén legalább annyit alkotott, mint Klauzál Gábor a politikában. Mivel lehet legjobban egy cukrász emlékét megőrizni? Gondoljunk Dobos C. Józsefre. Hát az túlzás, hogy Auguszt Józsefről süteményt nevezzünk el. Ez ellen ő is tiltakozna. De egy sütemény, aminek megalkotását Tétény ihlette, az emlékeztet a múltra, a régi szép időkre. Alapanyagai mind Tétényből származnak. Mandula és bor lényeges alkotóelemei a TÉTÉNY szeletnek, ha nem is Tétényből származnak.

A történelem kereke forog tovább és most megint olyan időket élünk, hogy emlékezhetünk a régi szép időkre. Emlékezzünk egy süteményt kóstolva, és reménykedjünk, hogy a múlt igazságtalanságai nem térnek vissza.



Budapest 2016

Auguszt József
cukrász
   
     Az Auguszt dinasztia könyve

A levél felolvasása után, Bartos Mihály külön is felhívta a jelenlévők figyelmét Auguszt Arató Auguszta–Auguszt Olga: Auguszt Cukrászda / Egy cukrászdinasztia története 1870-2006 című könyvére, mely részletesen, olvasmányos és élvezetes stílusban meséli el és nagyon sok képpel – benne a budatétényi Klauzál villát és annak kertjét is – illusztrálva mutatja be az Auguszt család történetét a kezdetektől, napjainkig. 




 Hölgy-sor
   Ismert arcok a közönség soraiban
  Barátok és vendégek

Ezt követően Sándor P. Tibor, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény vezetője emelkedett szólásra, hogy a kiállítást hivatalosan is megnyissa...

Tisztelt Megjelentek!

 

  
 Sándor P. Tibor megnyitó beszédét tartja

Engedjék meg, hogy a Bartos Mihály által felolvasott levél hatására mondandómat némiképp megváltoztatva, személyes emlékekkel kezdjem. A híres Auguszt cukrász família imént megidézett emlékeiben ugyanis arról a házról esett szó, ami nagy szerepet játszott abban, hogy érdeklődni kezdjek Budafok-Tétény iránt. Auguszték egykori villájáról van szó, ami közel egy évszázaddal azelőtt, Klauzál Gábor családjának az otthona volt. És amely épület mára, a helyi Klauzál-kultusz jelképes központjává vált.

Nem mindig volt ez így: a régi villa és kertje sokáig rejtegette e titkát. Legalábbis az addigra különféle tanácsi bérleményekre osztott udvar lakói nem sok felvilágosítással tudtak szolgálni neves elődeikről, amikor magam első alkalommal, félig-meddig véletlenül idetévedtem, valamikor a nyolcvanas években.

Lenyűgöztek mesevilágba illő részletei. Kerítése egy darabon várfal volt, amiből romladozó, íves várkapun keresztül lehetett belépni, egyik szögletében antikizáló timpanonos díszépítmény emelkedett, arrébb talán Déméternek, a földművelés és a termékenység istenasszonyának szobra, de legalábbis egy sarlós nőalak állott, a bokrok közül pedig kő- vagy inkább műkőoroszlánok bukkantak elő. A falakat, a melléképületekét is, emelkedett tartalmú, ám a legkevésbé sem összeillő domborművek díszítették. Páratlan eklektika, egy lovagvár, egy romantikus műromokkal tarkított park és egy kőfaragó mintagyűjteményének különös elegye volt, ugyanakkor egy lerobbant késő szocializmus-kori élettér anakronisztikus díszlete, madzagokon száradó ruhák, félig szétszerelt régi Skodák és Wartburgok mögött.

Többször is visszatértem aztán ide fényképezni. Sajnos, mindig kevesebbet találtam az ékítményekből. Ferenc József angyalok tartotta portréját például már csak földre zuhanva, törötten tudtam megörökíteni, a kapubástyáról pedig lekergettek, mert az összeomlással fenyegetett. Akkor már tudtam, hogy az Auguszt-familia birtokának maradékait járom körül, az udvar méretes virágtartóinak párjaira is rábukkantam egy hűvösvölgyi kertben, ahol a harmincas években az Auguszt cukrászda nyári kioszkja működött, az ötvenes években pedig táncos szabadtéri szórakozóhely.

Aztán úgy tizenegy éve arra figyelhettem fel, hogy a környékbeliek egyre elmélyültebb és méltóbb formában tárják fel és mutatják be nemcsak a villa korábbi történetét, hanem Klauzál Gábor emlékezetét is. Saját hősükre ismertek benne. Nem klasszikus forradalmi hérosz volt ő. Politikai szerepléseiben sajátosan vegyítette a reformkor élharcosainak következetes küzdőszellemét a jogalkotás, a kodifikációs aprómunkák robotosának türelmével. Szónoklatairól is azt mondták, hogy nyugodt és látszólag dísztelen beszédeit fokozatosan fűtötte át a szenvedély melege. Emlékezetes, hogy 1848. március 15-én, a forradalom leglázasabb pillanataiban úgy tudott a forrongó tömeg élére állni, hogy egyszerre adott formát körvonalazatlanul gomolygó követeléseiknek és volt képes megzabolázni a nekivadult indulatokat.

       

       

Innen, a dombok aljáról ma kettős fénytörésben jelenik meg alakja. Egyszerre tűnik fel a történelmi emlékezet piedesztáljára állított államférfi méltóságteljes szoboralakja és a forradalmi idők viharai után ide visszavonult helyi földbirtokosé. A szorgalmatos és vállalkozó kedvű gazdáé, aki szőlőjének, gyümölcsösének terményeivel kereskedik. Képzeletbeli szomszédja azoknak a mai ittenieknek, akik kíváncsiak arra, kik és hogyan éltek őelőttük e tájon.

Ebben a kettős látásmódban rejlik a helytörténet értelme: feltárni, bemutatni és átélhetővé tenni, ahogy a nagy históriai mozgások a közvetlen környezetünk mikrovilágában végighullámoztak. Rámutatni egy helyre, egy utcaszögletre, egy épületre, ami némi állandóságot képviselhet a korok, divatok, életformák átalakulásai között. Megtölteni, átlelkesíteni a tájat egykorvolt emberek élettörténeteivel, hétköznapjaik és ritka sorsfordulataik pillanatképeit vetítve a kései utódok elé. Honfibútól áztatott frázisok pufogtatása helyett, a közvetlen környezet megismerésén keresztül tanulni-tanítani hazaszeretetet.

Mindennek megannyi jelét látom Budafok-Tétény polgárainak körében. Erről tanúskodnak a Klauzál Gábor Társaság gazdag rendezvénysorozatai, és ezt tapasztalom a közösségformálás újabb csatornáin is. A kerület lakói élénk eszmecserét folytatnak internetes fórumokon, megosztják emlékeiket, dokumentumaikat a hálózaton, felelősen foglalnak állást a helyi értékek védelmében, a mindennapjaikat érintő döntések megvitatásában.

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkatársaként külön öröm tapasztalni, hogy mindebben komoly kulturális szerepet vállal intézményünk is. Elsősorban is budafoki tagkönyvtárunk, amelynek vezetője és a kerület helytörténészei között hosszú időre visszatekintő, eredményes munkakapcsolat alakult ki. A folytatás is látszik: a budafoki könyvtár kapta meg egy új, nemzetközi internetes helytörténeti archívum helyi szervezésének feladatát, annak elősegítését, hogy sok száz európai településsel közös adatbázisban jelenjenek meg a környék fejlődésének és a helyi családtörténeteknek válogatott dokumentumai is.

Itt és most azonban egy hagyományosabb műfaj, egy történeti kiállítás megnyitása előtt állunk. Bartos Mihályt aligha kell bemutatnom a jelenlevőknek. Döntően az ő gyűjteményén és az ő szerkesztő, szervező munkáján alapul ez a tárlat, ami Klauzál Gábornak, halálának százötvenedik évfordulóján állít emléket. Végigjárhatjuk életének helyszíneit, láthatjuk a pesti Károly kaszárnyát, ahol megszületett, miniszteri munkálkodásának fővárosi helyszíneit, szegedi otthonait, sírhelyét és a róla elnevezett közterületeket. Külön felhívnám a figyelmet a sok értékes eredeti műtárgyra, köztük is az általam különösen nagyra értékelt régi fotográfiákra és Marastoni József unikális, szignált ceruzarajzára.

Mindenkit biztatatok arra, hogy ne csak személyesen tanulmányozza át ezt az igényes és szemléletes összeállítást, hanem vigye hírét másoknak is, hogy minél többen szerezzenek átélhető ismereteket az elődtelepülés e nevezetes lakójának életútjáról. Hogy a zörgő villamosokból vagy a sokemeletes lakótelepi házak erkélyéről a dombok felé pillantva, minél többek előtt jelenjék meg egy-egy pillanatra e megfontolt, józan politikus alakja, és hogy minél többen tudják elképzelni a Klauzál-villa környékének háztengerében az egykori szőlőket, gyümölcsösöket, a parkoló autók helyén a boroshordókkal megrakott szekereket, lássák a velünk élő múlt jeleit, becsülhessék a ránk maradt emlékekben a megőrzendő helyi értékeket.

A „Klauzál 150” című kiállítást ezennel megnyitom!



Sándor P. Tibor
könyvtáros
gyűjteményvezető
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 
Budapest Gyűjtemény

A kiváló szakember tartalmas megnyitója után, Bartos Mihály a kiállítás születéséről és annak felépítéséről, az ott kiállított tárgyakról, írott és nyomtatott dokumentumokról, képzőművészeti alkotásokról, fotográfiákról szólt röviden…


Mivel a kiállítás magángyűjteményekből került összeállításra, így annak felépítését és tartalmát érdemes részletesebben felidézni, hiszen nem valószínű, hogy ez az anyag valaha is, ebben a formájában még egyszer látható lesz…


 Tárlók és vitrinek                              A kiállítási terem

A kiállított anyag három részre tagolódott. Az első egységben, a terem falára olyan képek reprodukciói, illetve fényképei kerültek ki, amelyek többsége egyediségüknél fogva nem lehetnek magángyűjtemény anyagai, ugyanakkor velük Klauzál Gábor életének jelentősebb helyszínei, eseményei jól reprezentálhatóak.



 Bal szárnyon kiállított képek

A bal szárnyon található reprodukciók sorrendben a következők voltak: a pesti Károly-kaszárnyáról – Klauzál Gábor szülőhelyéről – készült metszet 1803-ból; az 1830-as években készült metszet az utolsó rendi országgyűlés pozsonyi épületéről; Lauscher Lipót 1879-ben készült fotográfiája a szegedi öreg Klauzál-házról; ismeretlen festő képe Klauzál Gábor első feleségéről, Prezetska Máriáról; Letzter Lázár 1872-ben készült fotográfiája a szegedi új Klauzál-(volt: Prezetska-) házról; 1850-ben készült metszet a pesti István főherceg szállodáról, ahol Klauzál minisztériuma volt 1848-ban; 1845-ben készült metszet a pesti Redoutról és a mellette álló Angol királynő szállodáról, ahol Deák Ferenc lakott, valamint Klauzál Gábor is rendszeresen megfordult. A sort Franz Eybl eredeti, Klauzál Gáborról 1842-ben készített litográfiája zárta.



 Klauzál Gábor
(Barabás Miklós olajfestménye, 1861)

A reprodukciók sorának két szárnyát Barabás Miklós, Klauzál Gáborról 1861-ben készült olajfestményének, festőállványra állított – a gyász jeleként, fekete tüllel kiegészített – vászonképe választotta el egymástól.



  Jobb szárnyon kiállított képek

A jobb szárnyon található reprodukciók sorrendben a következők voltak: Barabás Miklós 1849-ben festett akvarellje, mely Klauzál Gábor későbbi, második feleségét, Schmidt Emmát ábrázolja; Barabás Miklós: Klauzál Gábor c., 1861-ben készült olajfestménye; Klauzál Gáborért 1866. augusztus 14-én Szegeden bemutatásra kerülő gyászmise plakátja; Márk Gergely által, Klauzál Gábor emlékére nemesített rózsa fényképe; Klauzál Gábor egykori villája falán, 2006-ban közadakozásból állított, Györök Natália szobrász-restaurátor művész által készített emléktábla fényképe; a 2012-ben Budatétényben közadakozásból állított, Benedek György szobrászművész által készített, egész alakos Klauzál Gábor bronz szobor fényképe; Klauzál Gábor Szeged, Belvárosi-temetőben álló családi sírboltjának fényképe.



 Az első tárló kiállítási anyaga

A kiállítás második egységét három üvegezett tárló képezte. Az első tárlóban Klauzál Gábor politikai pályafutásának egyes szakaszaiból származó eredeti metszetek, kiadványok és egyéb kisnyomtatványok, valamint jelesebb kortársainak fotográfiái kaptak helyet.

Itt volt látható Klauzál Gáborról egy 1861-ben készült fametszet, valamint a pesti Vadászkürt szálloda és vendéglő 1836. körül készült metszete, ahol névadónk többször is megfordult Deákkal, Széchenyivel és más kortársaival.

Ugyancsak itt volt látható négy korabeli fotográfia is: a jó barát és minisztertárs Deák Ferenc, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hazaszerető papságának egyik jelképes alakja Lonovics József főpap, a reform-országgyűlések időszakában a főrendiház elnöke Majláth György országbíró, valamint politikai elvbarátja és minisztertársa Eötvös József arcképével.

A tárlóban kapott helyet a Szmollény Nándor által írt életrajzi munka megnyitott oldallal, ahol az érdeklődők Klauzál Gábor reformországgyűlési vezérszerepléséről olvashattak. Ugyanitt volt Klauzál Gábor és Tanárki Gedeon 1861. május 22-ei országgyűlési beszédeinek külön lenyomata is. Különös élmény volt olvasni azt, az 1840. évi országgyűlésen résztvevő, ismeretlen személy által – a február 1-11. közötti ülésnapokon – készített kéziratos jegyzetet, melynek megnyitott oldalain Klauzál Gábor hozzászólásainak kivonata is ott szerepelt. Látható volt még itt az 1840. évi országgyűlésen alkotott törvénycikkelyek korabeli kiadása. Ezen az országgyűlésen döntöttek többek között a magyar nyelvről, a büntető és javító rendszer kidolgozásáról is…  

A tárlóban egy különös helytörténeti értéket is képviselő dokumentum volt látható: Pest vármegye 1832. január 12-ei hirdető levele a magyar nyelv hivatalossá tétele és védelme ügyében hozott közgyűlési határozatról, melynek 3. oldalán ott szerepel a kéziratos érkeztetés záradéka: Promontor, 1832. február 24. A magyar nyelv kérdése Klauzálnak mindenkor szívügye volt…



 A második tárló kiállítási anyaga

A második tárlóban Klauzál Gábor 1848. évi működésével és miniszterségével összefüggő anyagok kerültek elhelyezésre. Itt volt az 1848. őszén Pesten megjelent, Birányi Ákos: Pesti forradalom c. munkája, melyben a hiteles szemtanú számol be a forradalom első öt napjáról, benne Klauzál kiemelkedő érdemeiről. A későbbi hasonmás kiadás nyitott oldalán pedig az érdeklődők ebből részletet is olvashattak.

Egy Pettenkofen-Borsos litográfiáról készült, 1867. évi színezett fametszeten volt látható a pesti országgyűlés 1848. július 5-ei megnyitása és a Batthyány-kormány bemutatása a Redoutban. Az emelvényen álló kormányban jobbról a harmadik, maga Klauzál Gábor. Ugyanitt látható volt az eredeti litográfiáról egy 1860-1865. között készült, korabeli fénykép-reprodukció is…

Klauzál Gábor miniszteri levele

A tárlóban láthatóak voltak még Klauzál minisztersége idején kiadott kisnyomtatványok: az 1848. május 26-ai statisztikai adatgyűjtésre vonatkozó felhívása; az 1848. június 9-én megjelent céh-szabályokat módosító rendelete, valamint egy 1848. nyarán kiadott röpirat, mely egészségügyi célokra való adakozásra szólít fel.

A tárló egyik jeles darabja volt Klauzál Gábor miniszterként jegyzett, 1848. május 26-ai levele, amelynek lezárását miniszteri pecsétjének lenyomatával hitelesítette. Ugyanitt kapott helyet Batthyány Lajos miniszterelnök 1848. szeptember 19-ei felhívása, amely már a közelgő katonai veszély elhárítására szólított fel…



 A harmadik tárló kiállítási anyaga

A harmadik tárlóban kaptak helyet Klauzál Gábor szabadságharc utáni életével, családjával, pályatársaival, Kistéténnyel és emlékezetével kapcsolatos relikviák. Egy 1862. körül készült fametszetről már az idősödő Klauzál portréja tekint reánk. Itt vannak a volt minisztériumi munkatársak: egy színezett 1862-es fametszeten volt államtitkára, Trefort Ágoston; egy 1862-es fametszeten elnöki titkára, Lukács Móric. De itt látható egy 1857-es fametszeten Promontor-Kistétény egyik szőlőbirtokosa, a Levelek a szőlőből c. munka szerzője, Klauzál Gábor barátja, Korizmics László portréja is.  A Jámbor Pálról 1862-ben készült fametszet pedig már az elmúlásra is utal, hiszen ő az, aki halálakor emlékét majd sírversbe foglalja…


Marastoni József
ceruzarajza

Különösen szép darab volt a tárlóban az 1864-ben készült chromotypia – hátoldalán az apa sajátkezű jegyzetével –, mely ifj. Klauzál Gáborról készült hét éves korában. Ugyanitt unikális darab az 1861-ben, Marastoni József festőművész által készített, a művész és modellje által is szignált ceruzarajz az idős Klauzál Gáborról. Váratlanul bekövetkező halálának híre olvasható a Hazánk s a külföld című lap 1866. aug. 12-i lapszámának nyitott oldalán…



 Részlet a harmadik tárlóból

Emlékét idéző kiadványok is megjelentek itt, így Szmollény Nándor: Klauzál Gábor / az első magyar kereskedelemügyi miniszter és közgazdasági reform-küzdelmeink című, Budapesten 1903-ban kiadott tanulmánya, mely a mai napig az egyetlen róla szóló monográfia. Klauzál Gábor kistétényi gyümölcsfa- és rózsakertészetének 1859-1860. évi árjegyzékéről készült hasonmás kiadás mellett, a Klauzál Gábor Társaság által elindított könyvsorozat első három, eddig megjelent kötete is helyet kapott. A tárlóban még látható volt az a korabeli képeslap is, amely az 1906-ban felavatott szegedi Klauzál szoborról készült.



 Az első üvegvitrin felső polca

A kiállítás harmadik egységét két üvegvitrin alkotta, amelyekben további korabeli és legújabb kori értékek kaptak helyet. Az első üvegvitrin felső polcán többségében korabeli fotográfiák voltak. Itt volt látható két Simonyi fotográfia, az egyik Deák Ferencről, a másik pedig Korizmics Lászlóról. Közöttük ismeretlen fotográfus reprodukciója a Batthyány-kormány tagjainak arcképcsoportjáról. Klauzál 1848. március 15-ei érdemeire utalva került ide Egressy Gábor színművész egészalakos fotográfiája, aki ugyanezen a napon este, a Nemzeti Színházban – elsőként színpadról – a „Talpra magyar…”-t szavalta.

Élete utolsó szakaszából két fontos helyszín is megidézésre került: egy 1860. körüli fotográfián a pesti Duna-part az új Vigadóval és az Angol királynő szállodával, valamint egy 1870. körüli fotográfián az 1866. április 11-én megnyitott Képviselőház a Sándor utcában, mely Klauzál Gábor utolsó képviselői időszakának legutolsó helyszíne volt. Mellette pedig emlékérme, mely az 1865. évi országgyűlés megnyitására készült. Ez két példányban lévén, lehetővé vált általuk az elő- és hátoldal egyidejű bemutatása.



 Az első üvegvitrin második polca

Az üvegvitrin második polcán képeslapok sorakoztak. A középen elhelyezett szegedi Klauzál-szoborról készült lap körül látható volt még a pesti Újépület (Neugebäude) 1893-ban; a szegedi Klauzál tér 1898-ban, amikor a Kossuth-szobor még nem állt ott; a Batthyány-kormány tagjainak csoportképe; valamint kinevezési okmányuknak reprodukciója is.

Az üvegvitrin harmadik polca a Szegedi M. Kir. Állami Klauzál Gábor (Reál-)Gimnázium 1928. és 1941. évi értesítőjének és évkönyvének adott helyet.



 Az első üvegvitrin harmadik polca és...           ...utolsó szintje


 A második üvegvitrin felső polca

Az üvegvitrin alsó szintjén Klauzál Gábor születésének 200. évfordulója tiszteletére, a Lics Pincészet által palackozott 2004. évjáratú, limitált egyedi töltésű pákozdi cserszegi fűszeres és cabernet sauvignon bora kapott helyet, mely annak idején a budatétényi Klauzál-emléktábla támogatására került piacra. 

A második üvegvitrin felső polcán – babérkoszorúval övezve – állt Klauzál Gábor 1862. körül készült portréja, melynek felvétele Simonyi Antal fotográfus műhelyéből való.

A második polcon két unikális darab: Klauzál Gábor és felesége, Schmidt Emma 1862. körül készült egész alakos fotográfiája, melyből az előbbi Simonyi, az utóbbi pedig a Borsos-Doctor műterem remeke. Előttük a szegedi fényképész, Auer Lajos 1935. körül készült képe ifj. Vastagh György: Klauzál Gábor c. mellszobráról. A polcon kapott még helyet egy emlékérem, melyet azok kaptak, akik Klauzál Gábor budatétényi, egészalakos, bronz szobrának 2012. évi felállítását támogatták.



A második üvegvitrin második és...           ...harmadik polca


 A második üvegvitrin utolsó szintje

A harmadik polcon a 150 évvel ezelőtti események helyszínei elevenedtek meg. Itt volt látható a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek kalocsai leánynevelőjének színezett fametszete 1861-ből, ahol Klauzál Gábor kisebbik leánya, Mária tanult 1866-ban. Mellette Letzter és Társa 1886-ban készült fotográfiája, mely Szegeden, a nagy árvíz után új helyen felépített Szent Rozália-kápolnát és mögötte a Szent Dömötör templomot mutatja. Ezen a téren, a kápolna előtt ravatalozták fel és búcsúztatták Klauzál Gábort 1866. augusztus 6-án…

Az üvegvitrin alsó szintjén Klauzál Gábor halálának 150. évfordulója emlékére, a Lics Pincészet által palackozott 2013. évjáratú, limitált egyedi töltésű szekszárdi bikavér kapott helyet, mely 2015-ben Budafok város legjobb vörösbora volt.

A megnyitó hivatalos részét követően, a megjelentek az alkalmi büfében megkóstolhatták az új cukrászati remeket, a Tétényi szeletet, valamint a II. emeleti Galérián megtekinthették a kiállítást is. A tárlók és vitrinek között élénk párbeszéd alakult ki a közönség körében, többen is érdeklődtek az egyes kiállított darabok története iránt, illetve elismerőleg nyilatkoztak a gyűjteményi anyag gazdagságáról, páratlan értékeiről és a kiállítás megrendezésének magas színvonaláról. Klauzálosként, mindezt nagyon jó érzés volt megtapasztalni…




 Egy doboznyi Tétényi szelet...
...ami nagyon ízlett... ...a közönségnek

A kiállítás a nagyközönség számára június 3-ig volt látogatható. Ezen időszak alatt, nagyon sokan betértek a könyvtárba, hogy láthassák azt az anyagot, amelyről idő közben, a helyi televízió és sajtó is hírt adott. Az utókor hiteles tájékoztatása érdekében megjegyzendő, hogy a kiállítás utolsó napján, az utolsó hivatalos látogatók Dr. Szász Erzsébet történelemtanár vezetésével, a Kempelen Farkas Gimnázium történelem fakultációs, végzős diákjai voltak. A kiállítást bemutatni, külön öröm volt számunkra…




 Sándor P. Tibor és Juhász  Péter a jubileumi palackkal
  Időpontot egyeztetés...



 Az érdeklődő közönség... ...elmélyült...  ...tanulmányozása

  
 Kedélyes baráti beszélgetés  

A bontás megkezdéséhez már megnyíltak a tárlók, amikor váratlanul még két kedves vendég érkezett: Markó László és Édesanyja, akik egy bónusz-vezetéssel nézhették végig azt az anyagot, ami aztán néhány óra múlva, már dobozokban, albumokban elrejtezve pihenhetett tovább tulajdonosaiknál. A kiállításra ma már, csak az alkalomra összeállított kiállítási kalauz emlékeztet, de akik látták mindezt, ők még sokáig nem felejtik…



 Kiállítási kalauz

Végezetül – a már említetteken túl –, marad még a köszönet mindazoknak, akik munkájukkal közvetlenül is hozzájárultak a kiállítás berendezéséhez, valamint a megnyitó megrendezésének sikeréhez – a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budafoki Könyvtára részéről: Rattiland Árpádné Balogh Melinda és Korcsolán Viktor; a Klauzál Gábor Társaság tagjai közül: Lükőné Örsi Gabriella, Janzsó János, Géczi Gábor, Gönczi János, Juhász Péter és Dorn Zsuzsanna, valamint Tóth Avanti Péter. A névsor is igazolja, ez valóban igazi csapatmunka volt!

 


Bartos Mihály
helytörténész
Klauzál Gábor Társaság alapító tagja


2017. március



Fotó: Bartos Mihály, Juhász Péter, Kecskeméti Tibor és Mátyás Tibor.


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2017. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (77)
Közhasznúsági jelentések (12)
Egyesületi élet (282)
Közélet (142)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (49)
Emlékév média-megjelenések (0)
Emlékév programnaptár (1)



1848/49 (40)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (26)
Díszpolgárok (16)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (97)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (32)
Wolf-kripta (13)