Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Klauzál Gábor és kortársai II.
Adalékok egy temetői séta stációihoz…

[2.rész.: A jobb oldali falsírboltoktól a Deák-mauzóleumig…]
A Klauzál Gábor Társaság – névadója halálának 150. évfordulójára emlékezve – 2016. szeptember 24-én Bartos Mihály helytörténész vezetésével kegyeleti sétát tett a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, felkeresve Klauzál Gábor személyéhez, életéhez, munkásságához valamilyen módon közvetlenül kötődők síremlékeit.

De most, térjünk vissza eredeti sétánkhoz és – az utókor által vegyes megítélés alá eső – néhai vitéz lófő dálnoki Miklós Béla (1890-1948) vezérezredes, miniszterelnök síremlékénél váltsunk útirányt. A 24/1. és a 24. parcellán északkeleti irányban átvágva, a 31/2. irányába indulunk tovább...

A 31/2. ún. 1848-1849-es parcella, a „Hősök ligete”, mely különleges értéke a temetőnek. Az 1848-1849. évi magyar forradalom és szabadságharc katonáinak Budáról, az egykori tabáni, illetve vízivárosi katonai temetőből exhumált hamvai találhatóak itt, sírjeleikkel együtt. 





 Hősök ligete  Síremlékek a Hősök ligetében   1848/49-es honvédsírok

Itt nyugszik többek között: 31/2-1-1 alsószalóki Krivácsy József (1821-1903) honvéd alezredes, Komárom várának tüzérparancsnoka; 31/2-1-18 Lumniczer (Lumnitzer) Sándor (1821-1892) sebész, törzsorvos, 1849-ben a Hadügyminisztérium egészségügyi osztályának főnöke; 31/2-2-17 barenfelsi Psota (Psotta; Pschotta) Mór (1807-1863) honvéd tüzérezredes, a szabadságharc egyik legkiválóbb főtüzére; 31/2-2-26 jekelfalusi és margitfalvi Jekelfalussy Lajos (1828-1899) honvéd százados, zászlóaljparancsnok; 31/2-2-27 ifj. beniczei és micsinyei Beniczky Lajos (1813-1868) nemzetőr őrnagy, honvéd alezredes, kormánybiztos, 1867-től a Honvédegyleti mozgalom egyik megszervezője, a pesti Honvédegylet első elnöke.






 Beniczky Lajos Jekelfalussy Lajos   Psotta Mór  Lumniczer Sándor Krivácsy József 

A parcella határos azzal a körönddel, melyen áll a Kossuth-mauzóleum, udvardi és kossuthi Kossuth Lajos (1802-1894) jogász, író, publicista, politikus, országgyűlési képviselő, pénzügyminiszter, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke, kormányzó-elnök nyughelye.

 
 Kossuth Lajos partéja
 
 Kossuth Lajos
Kossuth Lajos 1894. március 20-án este 10 óra 55 perckor halt meg Torinóban. A halottat szállító vonat március 28-án indult el Torinóból és március 30-án délután 3 óra 18 perckor futott be a Nyugati pályaudvarra.

(Budapesten, március 31-én temették az előkészített ideiglenes Kossuth-sírboltba – a család által, a genovai temetőből áthozatott – leánya, Kossuth Vilma és felesége, Meszlényi Terézia hamvait.)

Kossuth Lajos nagy pompával és pátosszal megrendezett temetése április 1-én, reggel 9 órakor kezdődött és a nap folyamán zajlott. Az eredeti sír a mai mauzóleumtól mintegy 100 méterrel balra volt.




 Belépőjegy, 1894 Kossuth Lajos ideiglenes sírja, 1894  Belépőjegy, 1909 

A már majdnem kész mauzóleumot 1906. nyarán villámcsapás érte, így azt csak 1909. november 25-én szentelték fel.




Kossuth mauzóleum 

Kossuth mauzóleum
legmagasabb pontja
 A Kossuth-mauzóleum előtt


Klauzál Gábornak a pozsonyi országgyűléseken követtársa, az első népképviseleti országgyűlésben képviselőtársa és pénzügyminiszterként minisztertársa a Batthyány-kormányban.

A Fővárosi Lapok folyamatosan közölte mindazok neveit, akik Kossuth Lajos temetésére koszorút rendeltek, közöttük „… Klauzál Gábor (Egykori minisztertársnak gyermekei). …[1] is ott találhatóak.

[Gerster Kálmán és Stróbl Alajos, továbbá: Herpka Károly-Jungfer Gyula-Kauser József-Kölber Dezső-Müller Ernő-Róth Miksa-Seenger Béla-Vögerl Alajos; 1903-1905.]

A Kossuth-mauzóleumot elhagyva, utunkat a 22. parcella keleti oldalán folytatjuk tovább, majd annak északi sarkát elérve, a 21. parcella első keresztútjára fordulunk be.

Klauzál Gáborné, született Schmidt Emma (1832-1889) – Klauzál Gábor második felesége – ebben a parcellában lett eltemetve 1889. április 11-én.[2]





 Klauzál Gáborné
Schmidt Emma
 Klauzál Gáborné
partéja
A 21. parcella napjainkban 

 Az '56-os központi emlékhely


A parcellát idő közben rendezték, kétszer is újratemették, az asszony hamvait nem helyezték át, így sírja ma már nincs meg. A korabeli temetői parcella-térképek hiányában, ma már sírjának parcellán belüli pontos helye sem határozható meg. Amennyiben egykori sírjára rátemetkeztek, úgy csontjainak nagy része vélhetőleg a temető csontkamrájában vannak.[3]

A 21-es parcellát elhagyva, átvágunk a 20/1. parcella keleti végénél, majd utunkat a 20. parcella mentén folytatjuk nyugati irányba. Közben vethetünk egy pillantást Roskovics Ignác festőművész[4] sírjára, akinek egészalakos szobrát a Klauzál Gábor Társaság kárpátaljai kirándulásán Ungváron, az Ung folyó partján 2013. július 5-én már megcsodálhattuk.





 Roskovics Ignác

 Roskovics Ignác partéja

 Roskovics Ignác
síremléke
Roskovics Ignác sírjánál


Mielőtt a 12/2. parcellát elérve, befordulunk a Batthyány-mauzóleumhoz, megállunk és a fák között kitekinthetünk a 12. parcellára. Ebben a parcellában ma már hiába keresnénk Klauzál Gábor barátját, akit egykor ide temettek el...




 Út közben a 12. parcella felé...  Osztróvszky József Osztróvszky József partéja 

Osztróvszky József (1818-1889) ügyvéd, 1849-ben kormánybiztos, Szegeden polgármester, országgyűlési képviselő, Budapesten kúriai elnök.

Amikor Klauzál Gábor 1840-ben az országgyűlésről hazatért Szegedre, a polgárok éji zenével tisztelték meg, a köszöntő beszédet pedig az ifjú Osztróvszky József tartotta.

Klauzál Gábor képviselőtársa és barátja. Elsőként kapja Szegeden Klauzál Gábor halálhírét, majd ő tartja 1866. augusztus 6-án barátja hűlt teteme feletti gyászbeszédet a Szent Rozália kápolna előtti ravatalánál. Beszédének zárógondolata mára szállóigévé és a „Klauzál 150 Emlékév” jelmondatává is vált: „Ne felejtsék el önök a nagy hazafit, és tanítsák meg gyermekeiket Klauzál Gábor nevére…
    
  A 12. parcella napjainkban  

Osztróvszky József Budapesten, 1899. április 22-én hunyt el. A Kerepesi úti temetőben április 24-én temették el a 12-2-91 sírhelyre. Innen 1930-ban áthelyezték a 32., majd 1956-ban a 44. parcellába. A Kerepesi temetőből exhumálás után, 1968. szeptember 21-én, a péceli református temetőbe temették át. Sírja és eredeti síremléke ma is ott áll.

Néhány méter után, a temető elsőként létesült nagyobb síremlékéhez, a nemzet nagy vértanújának nyughelyéhez érkezünk…

Németújvári gróf Batthyány Lajos (1807-1849) politikus, diplomata, a főrendi ház tagja, Magyarország első független, alkotmányos miniszterelnöke.[5]

V. Ferdinánd király 1848. március 17-én megbízta az első magyar minisztérium (kormány) megalakításával. Az általa összeállított és az uralkodó által jóváhagyott összetételű első független alkotmányos kormány, április 11-én kezdte meg működését.

Felkérésére Klauzál Gábor március 22-én elfogadta a neki felajánlott földművelés-, ipar- és kereskedelmi (valamint az egészség- és postai-) ügyeket irányító tárca vezetését. A kormány lemondásáig együtt dolgoztak. A miniszterelnök távollétében, a kormányfőt Klauzál Gábor helyettesítette.

Batthyány Lajost 1849. október 6-án végezték ki Pesten. A kivégzést követően holttestét a pesti ferences templom altemplomában rejtették el és őrizték a továbbiakban. Ebben a templomban ravatalozták fel 1870. június 9-én, majd innen vitték végleges nyughelyére a Kerepesi temetőbe, a mai kriptaüregbe. Ez fölé 1874-ben emelték az impozáns felépítményt, de igazából azt, az eredeti terveknek megfelelően, a mai napig nem fejezték be.

Sírversét Tóth Kálmán (1831-1881) költő írta:

Nagy küzdés volt egész élte,
Sokak által félreértve.
Óh, de oly szent volt halála,
Életét megmagyarázta.” 

Teleki László (1811-1861) politikus, író, találóan így jellemezte őt: „Egy nagy és szép ügy hősi vértanúja, aki lelkét visszaadta Istennek, de emléked örökké élni fog sziveinkben, emléked élni fog az utolsó magyar legutolsó lélegzetvételéig.” [Schickedanz Albert, 1874.]





 Batthyány Lajos

 Batthyány Lajos aradi
vértanúkkal közös partéja 
 Schickedanz Albert terve
a Batthyány mauzóleumra
Batthyány mauzóleum 


A Batthyány-mauzóleumot megkerülve, annak háta mögött indulunk tovább. A 20. parcellát elérve, annak sarkánál árválkodik egy fekete márvány síremlék. Itt nyugszik Grúz Albertné, született Erdey Róza (†1915) egerbegyi Grúz Albert (1918) honvédelmi államtitkár felesége, az Erzsébet-rend hölgye, korának jótékonykodásairól közismert alakja, a hazai nőnevelés egyik úttörője.[6]

     
Grúz Albertné       
(Erdey Róza)    
síremléke       
A fejezeti sírjelen ma is jól olvasható, emlékét megörökítő sírverset Klauzál Gáborné született Degré Katalin – a néhai miniszter menye, Gábor fiának felesége – írta.

A sírvers teljes szövege: 
Kenyeret osztott, rózsákat hintett,
Bőkezün földi jót, lelki kincset.
Szent Erzsébet fenkölt, hü leánya,
Kenyérért áldás, rózsákért könnyek árja,
Hull drága porára.
” 

A síremléket 1917-ben állították fel, avatásán ifj. Klauzál Gábor és felesége, Degré Katalin is részt vett.[7] [Gerenday, 1917.]

 
 A temető
Nagykeresztje

A 20. parcella mellett, keleti irányban tovább haladva, egy kis köröndön, mesterségesen emelt dombocskán áll a temető Nagykeresztje[8]. Az eredetileg kőből készült temetői Nagykereszt, a temető központi helyén került felállításra 1857-ben. Kegyeleti emlékhely azoknak, akiknek hozzátartozói távoli, vagy ismeretlen helyen nyugszanak, illetve sírjuk valaha ebben a temetőben volt, de idő közben azt már felszámolták.

A kőből készült Nagykeresztet – mely az idők folyamán erősen megrongálódott – a főváros tanácsa 1903-ban öntöttvas keresztre és korpuszra cserélte. Ma is ez látható a temetőben, lábazatának elő és hátoldalán annak történetére vonatkozó feliratokkal.[9]

A Nagykeresztnél délre fordulunk és a 28. parcella mentén haladunk tovább. Mielőtt annak sarkát elérnénk, érdemes a fák lombja alá még betekintenünk. Itt található márkosfalvi Barabás Miklós (1810-1898) festőművész, grafikus, litográfus, fotográfus, emlékíró, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Képzőművészeti Társulat elnökének sírja.[10]





 Barabás Miklós

Barabás Miklós partéja 

 Barabás Miklós
síremléke
Barabás Miklós sírjánál


A hazai biedermeier festészet egyik legnagyobb mestere. Számtalan kortársának portréját készítette el, akik között ott van: Vörösmarty Mihály (1836), gróf Batthyány Lajos (1840-es évek), Eötvös József (1845), Liszt Ferenc (1847), gróf Széchenyi István (1848), Sauer Ignác (1861), Arany János (1884) is.

Közismert alkotása a Lánchíd alapkőletételét megörökítő, 1842-ben készült akvarellje, melyről 1864-ben nagyméretű olajképet is készített. A nagyméretű festményen – a Nemzeti Sírkertben nyugvó Batthyány Lajos, Deák Ferenc, Vörösmarty Mihály, Szalay László, Pólya József, Toldy Ferenc és Clark Ádám mellett – Klauzál Gábor alakja is ott van. Természetesen, a művész önmagát is a képbe festette…

A magyar forradalom és szabadságharc jeles alakjairól és katonahőseiről, a Batthyány-kormány tagjairól készült rajzai páratlan dokumentumok. Ezek nyomdailag sokszorosított változatainak némelyike, abban az időben nagyon sok magyar családnál fellelhető volt.

Klauzál Gábor későbbi második feleségéről, Schmidt Emmáról – Nagysándor József vértanú tábornok özvegy menyasszonyáról – 1849-ben csodálatos akvarellt festett. Szeged városa megrendelésére, 1861-ben megfestette országgyűlési követük, Klauzál Gábor portréját. Ezt a képet jelenleg Szegeden, a Móra Ferenc Múzeum őrzi.

A „Klauzál 150 Emlékév” keretében, a Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezett „Nemzetünk kincse…” c. kiállításon került bemutatásra egy addig, a nagyközönség előtt ismeretlen, 1867-ben készült további Klauzál Gábor portré is. [Telcs Ede, 1905.]

 Deák út

Az ún. „Deák út”-on haladunk tovább a névadó mauzóleuma felé. A 28. parcella díszssorában nyugszik szemerjai Szász Károly (1829-1905) költő, drámaíró, műfordító, esztéta, kritikus, 48-as honvéd hadnagy, református püspök, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Kisfaludy Társaság tagja, majd alelnöke.[11]

Madách Imre: Az ember tragédiája c. drámájáról ő írta az első átfogó műelemzést.[12]



 Szász Károly



Szász Károly
síremléke
A fülöpszállási kerület országgyűlési képviselője, egyidejűleg a Deák-párt tagja 1865-től. Ebben az időben így ír „a hollóból hattyúvá fehérült alak”-ról, Klauzál Gáborról: „Annál rokonszenvesebb egyéniség a jó öreg Klauzál, kiben az egykori ministert ugyan senki föl nem fedezné, sőt a posoni országgyűlések sentimentális szónokát is alig; bár, ha hangja megcsendül mint az ávé ájtatra hívó estharangja, szívünket valami kifejezhetlen elérzékenyülés ábrándja fogja el; még is, régi tulajdonaiból egész teljességben csak táblabíróságát tartotta meg, annak egész jólelkűségével s tajtékpipás szeretetre-méltóságával.”

Sírfelirata: Ama nemes harczot én megharczoltam… / 2. Tim. IV. 7. [Gerenday]

Mielőtt belépnénk a Deák-mauzóleumba, vessünk egy pillantást a körülötte lévő síremlékek egyikére a 29. parcellában. Itt nyugszik Trefort Ágoston (1817-1888) kultúrpolitikus, politikai közíró, országgyűlési képviselő, közoktatási és vallásügyi miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, majd igazgatója, végül elnöke, a Nemzeti Kaszinó tagja.[13]




 Trefort Ágoston

 Trefort Ágoston partéja

 Trefort Ágoston
síremléke

Klauzál Gáborhoz két évtizedes barátság fűzte, három országgyűlésen voltak képviselőtársak.

A Batthyány-kormányban 1848. április 27-től szeptember 28-ig a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium államtitkára, a minisztérium ügykezelésének vezetője. Az elhunyt Klauzál Gáborra emlékezve, 1866. szeptember 2-án a Békés megyei Gazdasági Egyesület összejövetelén, jeles beszédet tartott. Ebben így szólt kettejük kapcsolatáról: „… mert nekem jutott volt a szerep, élte legfényesebb, de egyszersmind legnehezebb, s talán legháládatlanabb szakában a barátság és politikai elvrokonságnál fogva, az ő kívánatára s fölterjesztésére vele az első magyar minisztériumban, mint képviselője s helyettese működni, …[14]  

Következő állomás a Deák-mauzóleum, melyben nyugszik kehidai Deák Ferenc Antal (1803-1876) jogtudós, táblabíró, publicista, országgyűlési követ, majd képviselő, az első felelős magyar kormány igazságügyminisztere, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A reformkor és a dualizmus korának egyik meghatározó alakja. Közmegbecsülés adta jelzői: „a Haza bölcse” és „a Nemzet prókátora”. Barátja, Vörösmarty Mihály halála után özvegye és árváinak gyámolítója.




 Deák Ferenc Deák Ferenc partéja   Deák mauzóleum 

Pesten, 1876. január 28-án éjjel 11 órakor szűnt meg szíve dobogni. A nemzet halottját január 31-én, a Magyar Tudományos Akadémia oszlopcsarnokában ravatalozták fel. Erzsébet királyné itt személyesen is megjelent, hogy kegyeletét lerója.

Temetése február 3-án délelőtt 11 órakor kezdődött a Kerepesi temetőben, ahol hűlt tetemét nyughelyére helyezték.

A nemzet költségén impozáns mauzóleumot emeltek neki. A kiírt pályázaton Gerster Kálmán terveit fogadták el. A mauzóleum építése 1884-1887. között valósult meg.

Klauzál Gábort és Deák Ferencet közismerten szoros emberi és elv-barátság kötötte össze. A reformországgyűléseken közös törekvéseikért küzdöttek. Az 1839-40. évi országgyűlést követően mindketten az új büntetőtörvénykönyv kidolgozásán fáradoztak. Az 1843-44. évi országgyűlésen távollévő Deák helyett, Klauzál töltötte be az alsótábla vezetőjének szerepét. Miniszterként mindketten tagjai a Batthyány-kormánynak.

Deák Ferenc a Klauzál családdal jó kapcsolatokat ápolt, többször járt náluk a kistétényi birtokon is. A kiegyezés előkészítésében is közösen gondolkodtak és dolgoztak. [Gerster Kálmán, majd Kiss György; továbbá: Santo Barbieri-Giovanni Fumi-Róth Miksa-Stróbl Alajos-Székely Bertalan, 1884-1887.]

Deák Ferenc halálára ifj. Klauzál Gábor gyászverset írt, amely a Pozsonyi Lapok c. újságban jelent meg.[15]





 Deák mauzóleum
bejáratánál
 Dr. Kovács Árpád
idegenvezetőnk
 Deák Ferenc síremléke

 A mauzóleum belseje...


A séta alkalmából megnyílt a Deák-mauzóleum kapuja, így lehetőségünk nyílt a névadónkhoz oly közel álló jóbarát emléke előtt fejet hajtanunk. A mauzóleumot dr. Kovács Árpád, a Nemzeti Örökség Intézete Fiumei úti Sírkertjének idegenvezetője mutatta be. 




 ...ahol érdemes feltekinteni... ...a mozaikokra...   ...és a kupoladobra is

Az építészeti bravúrok sorozatát felvonultató építmény történetének és művészi értékeinek megismerése után, a Klauzál Gábor Társaság – és a jövő generációjának – képviseletében, Markó Ábel helyezett el koszorút Deák Ferenc hamvai fölé emelt szarkofág lábazatánál. Ezt követően, Markó László alapító tagunk köszönetet mondva az itt megélt élményért, Klauzál Gábor halálának 150. évfordulója tiszteletére palackozott bort adott emlékbe idegenvezetőnknek.





 Markó Ábel koszorút helyez el
a Klauzál Gábor Társaság
nevében
 Markó László megköszöni
dr. Kovács Árpádnak a
mauzóleum bemutatását
 Klauzál-bor


 Búcsúpillantás...





Bartos Mihály
helytörténész
Klauzál Gábor Társaság alapító tagja


2016. december



(A képeket készítette: Kecskeméti Tibor, Bartos Mihály és Hódi Szabolcs, a képeket az íráshoz összevállogatta: Bartos Mihály és Hódi Szabolcs)


A temetői sétáról szóló írás előzménye és folytatása:


Megjegyzések:

[1] Fővárosi Lapok, XXXI. évf. 88. szám, 1894. március 30. 761.o.
[2] SHA: 21-16-30
[3] A 21-es parcella jelenleg az 1956-osok parcellája. Itt nyugszik a budafoki illetőségű Ócsai Károly (1938-2011) szobrászművész is, akinek alkotása többek között a nagytétényi Száraz-Rudnyánszky-kastély előtt 1996-ban felállított Tétényi csata emlékmű. A parcella központi emlékhelyét alkotó – az 1956-os forradalom 13 napját szimbolizáló – mészkő fejezeti sírjelek az egykori, az 1970-es évek közepén felszámolt nagytétényi községi temetőből áthozott sírkövek újrahasznosítása. Az emlékhelyet 1999-ben avatták fel, alkotója Gömbös László (1926-2010) szobrászművész.
[4] Roskovics Ignác (1854-1915) kárpátaljai magyar festőművész. Ungváron, a Színház tér sarkán álló, 2012-ben felavatott egészalakos bronz szobrát Kolodko Mihály ungvári szobrászművész készítette. Ennek a szobornak a bronz másolatát 2014-ben Budapesten, a pesti korzón állították fel. A két szobor közötti eltérés mindössze a festőállványon látható képen van, az előbbinél az Ung folyó feletti hidat, az utóbbin pedig a Duna feletti Lánchidat festi a művész. Mindkét szobor Ivan Volosiv ungvári mecénás ajándéka a két városnak. – SHA: 20-1-52 
[5] Batthyány Lajos Promontoron igazoltan, legalább két alkalommal járt. Egyik igazolt útja az országgyűlés által Windisch-Grätz herceghez menesztett békedelegáció vezetőjeként 1849. január 1-én volt, amikor dél körül érkezett a településre, ahol Görgeinek a Savoyai-kastélyban elhelyezett főhadiszálláson járt, itt ebédelt, majd ezt követően, a delegációval és annak katonai kíséretével Tétény irányába indult tovább.
A második alkalommal Buda várának kiürítése során, 1849. április 23-án a politikai foglyok menetével került Promontorra. A falun átvonulva, a menet letért az országút melletti legelőre, ahol pihenőt tartottak és étkezhettek. A falubeliek ételt és italt hoztak a menetben lévőknek.
[6] SHA: 28-1-8
[7] Budapesti Hírlap, XXXVII. évf. 162. szám, 1917. június 28. 10.o.
[8] más elnevezéssel: Mindenki Keresztje
[9] A posztamens előoldalának felirata: „ERECTA E PIIS / FIDELIUM / OBLATIS. / 1857.” a.m. „Hívek adományából emelve 1857”; hátoldalának felirata: „A HIVEK ADOMÁNYAIBÓL EMELT / DE AZ IDŐ FOLYAMÁN MEGRON- / GÁLÓDOTT KŐKERESZT HELYETT / EZEN VASKERESZTET ÁLLITOTTA / A SZÉKES FŐVÁROS TANÁCSA / 1903. ÉVBEN."
[10] SHA: 28-1-5
[11] SHA: 28-ds-13
[12] Nota bene! Klauzál Gábor szegedi síremlékén olvasható vers szerzője Jámbor Pál (1821-1897), akinek élete egyik érdekes irodalomtörténeti eseménye Madách Imre: Az ember tragédiája című művéhez kapcsolódik. M. a drámát 1860. március 26-án fejezte be. A kéziratot J. P. közvetítésével maga vitte el Arany Jánosnak, aki már az első jelenetnél – azt hívén, hogy az nem egyéb, mint a „Faust gyönge utánzása” – elkedvetlenedve tette félre. M. I. egy 1861. november 2-ai levelében így számol be a később történtekről: „(Arany a kéziratnak –) … holnapokig feléje sem nézett, míg Jámbor Pál kérésére és sürgetésére újra kézbefogta, s megtetszett neki”. M. hallhatatlan művének további sorsa innen – J. P. hathatós közreműködésének is köszönhetően – már közismert…
[13] SHA: 29-1-5 
[14] Trefort Ágoston: Emlékbeszédek és tanulmányok – A M. Tud. Akadémia Könyvkiadó-Hivatala, Budapest 1884. 106.o.
[15] Fővárosi Lapok, XV. évf. 26. szám, 1878. január 31. 127.o.


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2017. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (77)
Közhasznúsági jelentések (12)
Egyesületi élet (282)
Közélet (142)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (49)
Emlékév média-megjelenések (0)
Emlékév programnaptár (1)



1848/49 (40)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (26)
Díszpolgárok (16)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (97)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (32)
Wolf-kripta (13)