Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Klauzál Gábor és a társasági élet
Magánéleti adalékok és életképek portréjához…

A 2016. december 29-i I. Klauzál társas-vacsorán Bartos Mihály helytörténész előadásában részleteiben felolvasott, új forrásokon alapuló Klauzál előadás, önálló írásként megjelentetett teljes dolgozata.


Klauzál Gábor nyilvános közéleti szereplése viszonylag jól és hozzáférhetően dokumentált, így mára az érdeklődők számára többé-kevésbé megismerhetővé vált. Magánélete, annak egy-egy fontosabb eseménye, sorsfordítója is kezd egyre jobban kibontakozni a közelmúlt kutatásainak eredményeként. Mindezek ellenére, messze vagyunk még attól, hogy elmondhassuk: ismerjük Őt! Ahhoz, hogy a több mint kétszáz évvel ezelőtt született és másfélszáz esztendeje megholtat valóban megismerjük, nagyon sokat kell még dolgoznunk. Folyamatosan keresnünk, kutatnunk kell azokat a morzsákat, életrajzi töredékeket, amelyekből talán egyszer, majd valóban kirakható az a portré, akiről már elmondhatjuk: igen, ő Klauzál Gábor, az Ember…

A Klauzál 150 Emlékév zárásaként megrendezésre kerülő I. Klauzál társas-vacsora adta a gondolatot, hogy választ keressek arra, milyen lehetett Klauzál Gáborunk társasági élete?

A táncával hódító

A kérdésre adandó válasz egy része régóta közismert, hiszen élete több pontján is megjelennek azok az események, amelyeket számos alkalommal előszeretettel emlegetünk. Ezek közül az egyik, hogy a szegedi hölgykoszorú egyik legékesebb, kék szemű, szőke hajú gyöngyszemét, az imádott nőt, majdani első feleségét, Prezetska Máriát egy bálon, daliás táncával hódította meg.

De milyen is lehetett Klauzálnak ez a hódító tánca? A kor magyar férfi táncáról talán Eötvös Károly adja a legelmésebb leírást, így idézzük most őt: „Egyenes fejállás, büszke mell, nyalka lépés, összehangzó bokázás, egyik kar a csípőn, másik kar a süveg körül vagy a lány derekán, sarkantyúnak pengő összeverődése, komoly arc és kemény tekintet: ezekből áll az igazi magyar férfitánc. Van benne andalgó, van benne kopogó: de mindig ott kell lenni a férfierőnek, fenségnek és méltóságnak. Nem könyörög és mulattat, nem ugrál és ledérkedik a magyar legény, amikor táncol. Hanem hódít.

     – Ide nézz, lány, ide nézz, menyecske, lásd ezt a termetet, vedd észre erejét, tüzét, büszkeségét. Én vagyok a férfi, én vagyok a te végzeted, szívednek és sorsodnak ura. Ha megszeretlek: meg is védelmezlek. Karom is a tied, szívem is a tied; magam is egészen a tied vagyok. Örök társam vagy, ha szíved is úgy akarja, de legény vagyok, ha magam maradok is.

     Ez a magyar tánc, ha férfi járja.[1] Klauzálunk így táncolt-e, azt pontosan nem tudhatjuk, de tény, hódított vele…

A társas-lakomák embere

Klauzál Gábor életéből az is közismert, hogy hites ügyvédként, mint „nagyramenendő fiatalembergróf Széchenyi Istvánnal személyesen Szegeden, 1833. szeptember 3-án ismerkedett meg – amikor a gróf a Duna nevű gőzhajóval tett tiszai próbaútján kikötött és a városban három napot időzvén, részt vett a kegyesrendi iskola igazgatója – Gruber Nep. János által rendezett ebéden.[2]

Eleink tudták, hogy az étkek elfogyasztása társakkal sokkal vidámabb, élvezetesebb élmény, mint annak csendes magányban való művelése. Így éltek is minden adódó lehetőséggel, hogy tökélyre fejlesszék jártasságukat a társas étkezések élvezetében. Így számtalan feljegyzés-, híradás-töredék maradt ránk, amelyek olyan közös társas-ebédekről, -vacsorákról tudósítanak, melyeken névadónk is részt vett.

Ezek egyike Széchenyi István naplója,[3] mely több ilyen esetet is megemlít: (1839. július 5. Pozsony:) „…A Főherczeg felfüggesztette az ülést. Bonyodalmak, Deák, Klauzál… nálunk ebédelnek! Az első kettő tréfamester szerepben! – – mely nem állott nekik jól. – …”[4]; (1839. december 18.:) „… – Deák, Klauzál, Beöthy Ö[dön] és Bezerédj eszik nálunk. …”[5]; (1846. november 14.:) „… Ebéd B[atthyány] Lajosnál. [– – –] … – Klauzál is ott, – – nem beszél … hamar elmegy. …”[6]; (1848. május 27. Pest:) „… Deák, Klauzál és Mészáros ebédelnek nálam. …”[7]; (1848. június 3. Pest:) „… Mészáros, Klauzál és Wodianer M[óric] ebédelnek nálam. …”[8]

Széchenyi István kocsmába, vendégfogadóba nem szeretett járni. Ha házon kívül étkezett, azt általában legszívesebben barátainál vagy a kaszinóban tette. Naplójából ismert, hogy néhány kivétel azért esetében is akadt…

Az új büntető törvénykönyv szerkesztésével megbízott bizottság – melynek elnöke Deák Ferenc, tagjai Klauzál Gábor, Bezerédy István, Eötvös József, jegyzője pedig Pulszky Ferenc – 1841-ben naponta tíz órakor Deák lakásán jött össze és délután kettőig dolgozott. Ezt követően a Vadászkürtbe – Pest akkori legjobb és legkedveltebb éttermébe – mentek ebédelni. Ide többször is meghívták Széchenyit, hogy üljön le velük a fehér asztal mellé is. A gróf – ha ez nem is okozott neki élvezetet – barátai kedvéért esetenként megtette,[9] így többek között 1841. november 27-én is: „… Vadászkürtnél 1 óráig. – Klauzál úgy találja – – Sokat ártottam a KELET NÉPével –; …”[10]

Társas-étkezésekre mindig akadt alkalom, így például egy névnap is. A Szegedi Híradó 1866. március 25-ei számának egyik tudósításából ismert, hogy Klauzál Gábor neve napjának tiszteletére Szegeden, a Felsővárosi Kis Kaszinó 1866. március 23-án – a jeles nap előestéjén – halvacsorát adott. A jelenlévő ünnepelt nagy hazafira az első áldomáspoharat barátja, Osztróvszky József emelte köszöntésre.

Sokkal fényesebb névnapi ünnepségről is van tudomásunk, amelyre Klauzál is hivatalos volt. Széchenyi István 1840-ben névnapjának megünneplését összekötötte a nagycenki kastély felújítását követő házavatóval. Népes vendégsereg jött össze augusztus 20-ára a Széchenyi-kastélyba, Klauzál mellett jelen volt még Batthyány, Eötvös, Deák, Pulszky, Szegedy, Lichtenberg, Bathy, Wyss, összesen 70 fő. Érdekességként említendő, hogy ezen az összejövetelen 155 butélia fogyott, amelyből 32 pezsgő volt. Nem is annyira az étkek és itókák okoztak gondot, inkább a sok vendég éjszakai elhelyezése. A feljegyzésekből ismert, Klauzál – Deákhoz hasonlóan – az öregkastélyban tért nyugovóra.

Nem csak vidámság van az ember életében. Esetenként a gyász is könnyebb, ha azt társakkal oszthatjuk meg. Klauzál Gábor 1866. augusztus 14-ei szegedi gyászmiséjét követően barátai, tisztelői a kaszinóban jöttek össze: „A gyászmise napján tartott kaszinói ebéd és vacsora a naphoz méltó komoly és csöndes volt. Noha a jelenlevők között a szokás szerinti eszmecserék nem hiányoztak, a gyásznap és a nehéz időkről a borus arcok, mint a nyomott kedély tükrei, legvilágosabban szónokoltak.”[11]

A pozsonyi diétán való közszereplése révén, Klauzál Gábor rövid időn belül országos ismertségre tett szert. Ez új ismeretségeket is hozott. Deák Ferenccel való politikai azonossága és barátsága legendássá vált. Kevés olyan társasági rendezvény volt akkoriban, ahol ne együtt láthatták volna kettősüket a kortársak. Az 1839. évi pozsonyi országgyűléshez kapcsolódva maradt fenn egy történet, melynek különösen az ebéd-része érdekes számunkra: „Deák valószínűleg ugyanezen a diétán ismerkedett meg Batthyány feleségével, gróf Zichy Antóniával. Ettől kezdve Batthyányné rendszeresen kitüntette figyelmével az alsótábla ellenzéki vezéregyéniségét, és ez nem csupán a közös céloknak, hanem a személyes szimpátiának is köszönhető volt. 1839. december 9-én Batthyány fényes ebédet adott, amelyen Deák Ferenc, Klauzál Gábor, Zarka János, Bertha Sándor, gróf Széchenyi István, báró Eötvös József és Odescalchi Ágoston herceg, Batthyány sógora is részt vett. Nem volt véletlen, hogy Batthyány grófné Deákot és Klauzált ültette maga mellé.[12] A történet egyben jól mutatja, hogy derék honleányaink, asszonyaink sem voltak közömbösek a Haza sorsa iránt, élénken követték a politikai eseményeket és azokról önálló álláspontot kialakítva, véleményt is nyilvánítottak...

Érdemes még idézni Klauzálnak egy másik emlékezetes ebédjét, amire Sauer Ignáchoz volt hivatalos. Ennek vidám történetét Poór Imre – Klauzál későbbi orvosa – örökítette meg egy akadémiai értekezésében. Idézzük most őt: „[Sauer Ignác – B.M.] Czélul tüzte ki magának a budai bornak legjobb minőségeit termeszteni, s azt „magyar bor” neve alatt hozni kereskedésbe külföldön.[13] Ezen előzmény után, jöjjön a történet: „…Sauer bordeauxi bort kapott, ha jól emlékszem Wodianer Alberttől. Magához híja ebédre Klauzál Gábor, Nagy István és Karácson Mihály barátait, történetesen nekem is szerencsém volt az ebédben résztvenni. Ebédközben a házi gazda két beburkolt palaczkot nyittat meg, töltet mindegyikből mindnyájunknak s bírálatra szólítja fel vendégeit. – A három szakértő vendég kitűnőnek találván mind a kétféle bort, egyhangulag a II. számmal jelzett palaczk borának adta az elsőséget. A burkolat levétetvén, láttuk, hogy abban Sauer buda-farkasvölgyi bora volt. Mire Sauer azt jegyezte meg, hogy ő ennek akóját 16 frtért adja, – míg a bordeauxi 80 frton kel el. …”[14]

Aztán 1865. nyarán, volt egy visszautasíthatatlan ebédmeghívása is! Ferenc József császár – akkor még nem felkent magyar király – 1865. június 6-án délelőtt, három napos látogatásra érkezett a magyar fővárosba. Megérkezése napjának délutánján 1 órakor a Városligetbe kocsizott, hogy a hazai gazdasági kiállítást megtekintse. Itt gróf Festetics György, a Magyar Gazdasági Egylet elnöke fogadta és köszöntötte. Az uralkodó a fogadtatásért válaszbeszédben mondott köszönetet. Itt a szöveghűség kedvéért, vegyük át a korabeli sajtótudósítást: „Ezek után Ő Felsége a választmány, s a magy. gazd. egyesület egyes tagjaival – a többek között Deák Ferencz és Klauzál Gábor hazánkfiaival is – leereszkedőleg, nyájasan társalogván, felváltva majd Festetics gróf, majd pedig Korizmics László urak kísérete és felvilágosító magyarázatai mellett a kiállítás egyes részleteit és tárgyait megszemlélni méltóztatott.[15]

Két évvel vagyunk a kiegyezés előtt. Nagy lelkierőre vall Klauzál, Deák és Korizmics esetében is, hogy nyájasan társalogjon azzal az emberrel, aki a nemzet szabadságának eltiprója. Megtették, mert a nemzet érdekében előre mertek és tudtak is nézni…

A történetnek itt még nincs vége, ugyanis az uralkodó – látogatásának utolsó napján – 1865. június 9-én udvari ebédet adott. Idézzük ismét a korabeli tudósítót: „A tegnap estve 8 órakor tartott udvari ebédre a következők valának hivatalosak: … Klauzál Gábor, … – Ebéd alatt a porosz hg. ezred zenekara játszott, Patikárusfont size="1.5" color="#0000ff">[16] népzenetársaságával felváltva.[17]

Pozsonyi hétköznapok

A pozsonyi országgyűlés ideje alatt az üléseken kívül, élénk társasági élet folyt, ami nem is csoda, hiszen ezekben az időkben itt gyűlt össze az ország minden rendű és rangú polgárainak színe-java, akiknek semmi okuk nem volt arra, hogy ne éljék az egyébként mindennapi életük rendje szerinti szokásaikat, kedvtelésüket.

Gyakori volt egymás szálláshelyének felkeresése, a közös étkezések, a közös séták, a kávéházi beszélgetések, kirándulások. Természetes volt, hogy Klauzál Gábor sem vonhatta ki magát ezek alól.

Széchenyi is említ ilyen eseményeket naplójában, például egy 1836. május elsejei bejegyzésében: „…Egy okos királyi határozat folyományaképpen ragyogóan átmegy a híd. Este 8 óra. 3/4 1-ig ülés. Klauzálnál.[18], máshol pedig, 1844. május 16-nál: „… Klauzál nálam. Értekeznek Wesselényi dolgában – …”[19].

(Itt jegyzendő meg, hogy Széchenyi naplóvezetése érdekes, ugyanis nem az események súlya, fontossága az, ami a bejegyzések létét és terjedelmét meghatározzák. Úgy tűnik, egyszerűen csak a napló tulajdonosának pillanatnyi értékítélete, hangulata a meghatározó azoknál. Így fordul elő például Klauzál egyes, egészségi állapotára való bejegyzések esetében is, ahol néha a kór megjelölése ismeretlen, néha pedig valamiért fontossá válik és a napló része lesz: (1842. november 26.) „…Klauzálhoz. Jobban van. …”[20]; (1842. november 29.) „… Meglátogatom Klauzált…”[21]; (1843. december 2.) „… Klauzál, ki egy előbbi konferencián – elájult s érvágás; – kibékítő indítványt tesz. …”[22].)

Természetesen nem csak Széchenyi naplójában találhatóak bejegyzések ezekről az időkről. Szűcs Miklós[23] 1839-ben, pozsonyi országgyűlési gyakornoksága idejében vezetett naplójában például ez szerepel: „A’ ligeti kávéház előtt egy asztalnál ültek több követek, ’s ezek közt a’ legjelesebbek, ’s csillagai ezeknek is Deák Ferencz, Klauzál Gábor.[24]

Ismert előttünk, hogy a császári titkosrendőrség besúgóhálózata különösen aktív volt az országgyűlések időszakában és szinte mindenhová beépültek ügynökeik. Miután Klauzál hamar felismerte ennek veszélyét, ezért javasolta, hogy értekezletek helyett „…inkább sétáljunk a ligetben, vagy a hegyek között, s szájról szájra adjuk a közlendőket.”[25]

A séták egyébként is alkalmasak voltak a bensőségesebb beszélgetésekre, bizalmasabb eszmecserékre. A kor divatja szerint, a városi séták helyszíne a promenád[26] volt, mellyel minden számottevő település rendelkezett, így természetesen Pozsony is.

Széchenyi 1844. január elsején Pozsonyban itt találkozik barátaival: „… A sétányon kontaktusba léptem Klauzállal, Karácsonyival, Zákóval, Perczellel, Eötvös Pepivel. – …”[27]

(Klauzált egyébként a pesti promenádon is megörökítette Széchenyi naplója 1848. június 7-én: „… Felkeresem Deákot, Klauzált. A promenádon találom őket! …”[28]. Megjegyzendő, hogy a pesti promenádon nem csak gyalogosan, hanem minél pompásabb lovak húzta saját hintóval is divat volt korzózni. Erre is akad egy pesti feljegyzés Széchenyinél 1848. április 22-ről: „… Fel s alá sétakocsizom Klauzállal …”.[29])

Egy-egy kiemelkedő országgyűlési szereplés alkalmával, az ülést nyomon követő hallgatóság és a helybéli polgárok szimpátia-megmozdulásai sem maradtak el. Ez pedig sokszor nem csak a tapsot és a „Vivat Klauzál!” felkiáltásokat jelentették, így például 1843. nyarán sem: „ – A’ másik június 2-án tünt föl, midőn ugyanis az ifjuság Klauzál Gábort, és Jozipovics Antalt, fáklyás éji zenével tisztelé meg. – ”.[30] 

Az utazó, …

Klauzál Gábor hivatali tisztségéből és képviselői megbízatásából adódóan, nagyon sokat utazott. Belföldi útjait nyomon követhetjük életrajza alapján, így tudjuk, hogy állandó lakóhelyei: Pest, Szeged, Buda, Kis-Tétény, gyakran megfordult Pozsonyban és járt például 1828-ban összeíró biztosként Esztergom vármegyében, rokonoknál Kalocsán, Deáknál Kehidán is. Talán nincs is olyan szeglete az országnak, ahol ne fordult volna meg élete során. Belföldi utazásaihoz nem sokat lehet hozzátenni, de azért talán érdemes megemlíteni közülük néhányat példaként…

Széchenyi naplójának 1845. május 25-ei bejegyzéséből kiderül, hogy 1845. május 25-én járt Bécsújhelyen: „Sopron. Tegnap meghívott Rohonczy, hogy  vegyek részt az új Selyem Társaságban – – ügyesen elhárítom – homokfutóval Bécsújhelyig. Klauzál Gábor is odajön – …”[31]

Belföldön utazni Klauzál korában kalandos dolog volt! Magyarországon 1790-ben mintegy 770 km kiépített közút[32]volt, ebből a Duna jobb partján 580 km, a bal partján 120 km hosszúságban. Budáról két kiépített út indult, Pestről egy sem. A kiépített és egyéb mezei utak is ősszel, tavasszal a sár miatt szinte járhatatlanok voltak. Az úton lévők személy- és vagyonbiztonságát – a meglévő, erre hivatott hatóságok ellenére – gyakorlatilag senki nem szavatolta. Némileg javult a helyzet 1848-ig, ugyanis a Duna jobb partján 660 km, a bal partján pedig 410 km további út épült. Az utak túlnyomó többsége továbbra is a Dunántúlon, illetve a felvidéki megyékben volt. Magyarország mindenféle útját magába foglaló úthálózata 1850-ben is még csak 4100 km volt, miközben 26 vármegyében egyáltalán nem volt kiépített közút …

Mivel utazhatott Klauzál Gábor? Korának legfontosabb, állandó távolsági közlekedési lehetősége volt a postakocsi. A postakocsi szolgáltatás lehetett gyorsposta (utas, levél, pénzküldemény), postaszekér (utas, értékesebb áruk) és a postai társzekér (csak áruszállítás).[33] A posta mellett magánvállalkozók is szállítottak utasokat, így például állandó járat volt már ekkor Pest-Szeged-Arad-Temesvár között.

Ha valaki sürgősen utazni kényszerült valahová, akkor a fontosabb helyközi útvonalakon szekerekkel működő falusi fuvarozók társulásának szolgáltatását, az ún. gyorsparasztot vehette igénybe, ami ugyan gyors volt, de roppant kényelmetlen is.

Az első gőzüzemű vasútvonal 1846. július 15-én nyílt meg Pest-Vác között, ami aztán 1850-ben a Vác-Pozsony vonallal bővült. Pest-Szolnok között 1847. szeptember 1-én, Sopron-Bécsújhely között pedig 1847. augusztus 20-án indult meg a vasúti közlekedés. A kiegyezésig összesen 2000 km vasútvonal létesült hazánkban…

A menetrendszerű folyami hajózás 1831. február 1-én indult meg a Dunán Bécs és Pest között,[34] majd ez a közlekedési mód egyre gyakoribbá vált és lassan kiterjedt más folyószakaszokra is…

Természetesen, akinek volt erre lehetősége, mindezektől függetlenül utazhatott saját kocsin, avagy mehetett lóháton is, esetleg kényszerből gyalogosan, de Klauzál esetében ezekre vonatkozóan érdemleges adat eddig nem került elő. Azt viszont tudjuk, hogy például 1848. december 31-én éjjel, amikor a Debrecenbe menekülő kormánytagokkal és országgyűlési képviselőkkel együtt elhagyja Pestet, akkor Ceglédig vonattal utazik, majd onnan kocsira ül és úgy megy tovább Szegedre. Mint ahogyan az is biztos, hogy 1866. július 24-én gőzhajóval érkezik Pestről Kalocsára.   

Vélelmezhetjük, hogy városon belül, barátjához hasonlóan közlekedhetett, akiről viszont feljegyezték, hogy „Deák gyakran elment a Svábhegyre, Zugligetbe vagy Klauzál Gáborhoz Kis-Téténybe. Ha nem gyalogolt, a városon belül kétlovas bérkocsin vagy omnibusszal[35] utazott.”[36]

…sőt „világutazó”

Klauzál Gábor külföldi utazásait is érdemes lenne egyszer alaposabban számba venni, ugyanis életének ezen eseményei még feldolgozatlanok. Egyes forrásokban töredékek őrződtek meg egy-egy útjáról, de átfogó képet még nem alkothatunk a „világutazó” Klauzálról…

Egy 1867-es tanulmányban, fiatalkori utazására utal Lukácsy Sándor[37]: „Hazánkban örökemlékü Klauzál Gábor ifjabbkori külföldi utazásával meggyőződött a kertipar nagy fontosságáról, és különösen Belgiumban arról, miként ezen picziny ország Európában páratlan boldogságának alapját a kertipar vetette meg; …”,[38] de erről az útról sajnos részleteket nem ismerünk, holott meghatározó lehetett például a kistétényi gazdálkodói korszakára.

Nem ismerjük az út célját és a részleteket sem, csak magát a tényt, egy 1846. évi sajtóhíradásból: „– Klauzál Gábor hazánkfija ’s Pázmándy Dienes Angolországban utaznak.”[39]

Még egy külföldi útjáról van tudomásunk, amikor már kistétényi birtokos volt, „… megrongált egészségének ápolása végett a helgolandi tengeri fürdőt látogatta.[40]

Ezen adatok alapján ugyan még nem nevezhetjük Klauzál Gábort világutazónak, de világot látott embernek már igen…

A mindennapok nem mindennapi embere

Klauzál Gábor nem csak kiváló jogi érzékkel és tudással rendelkező politikus, hanem korának egyik kiemelkedő szellemi alakja is volt. Műveltsége, a világra való nyitottsága, toleranciája, türelme, mindenkori megoldásra való törekvése, kompromisszumkészsége, az emberek iránti szeretete tette korának egyik legkiválóbb férfiújává. Pedig – Szél Kálmánné, Vörösmarty Ilona szavaival élve – „…sem beszédén, sem alakján nincs semmi tekintélyes…”[41], mégis kiemelkedett kortársai közül.

A nagy emberek, így Klauzál életében is általában az olyan apró mozzanatok az érdekesebbek, amelyek színesítik, illetve teljesebbé tehetik a róla kialakult képet. Ilyen például, hogy amikor Vörösmarty Mihály eposza, a Zalán futása

1825-ben Pesten, Petrózai Trattner Mihálynál megjelent egy 245 lapra terjedő nyolcadrét kötetben, annak előfizetői között „… Klauzál Gábor, Csongrád Vgyei Al-Jegyző. –…”[42] neve is ott szerepelt. Vörösmarty iránti tisztelete egész életében végig kísérte…

Ha a tiszta kezű és erkölcsű Deák Ferenc „panamázhatott”,[43] akkor Klauzál Gábor miért ne tehette volna meg ugyanezt? Életrajzából tudjuk, hogy az 1845-ben alapított Szeged-Csongrádi Takarékpénztár egyik létrehozója, első elnöke és természetesen részvényese is. De már ennél korábban is rendelkezett részvényekkel, hiszen például a Magyar Kereskedelmi Társaság által Pozsonyban, az 1843. július 9-én megtartott első közgyűlésen, az aláíró részvényesek névjegyzékében ott szerepel ő is: „… Klauzál Gábor csongrádi … követ urak, … egyenként 500 ft. mind pengőben.”[44]

Alakja rendre feltűnik több olyan nyilvános rendezvényen is, amelyekről részben a korabeli sajtó tudósításaiból, vagy a kortársak feljegyzéseiből vannak ismereteink. Így jelen volt például Sauer Ignácnak a történelmi jelentőségű, magyar nyelven tartott egyetemi székfoglaló beszédén: „Székfoglalás. Pest, martius 11-kén 1843. Ma foglalá el tanitói székét egyetemünknél a’ különös kór és gyógytan újonnan kinevezett rendes tanitója Sauer Ignácz ur, az igen nagy számu hallgatóságnak (kik közt valódi örömmel szemléltük többek közt Klauzál Gábor és Beniczky Lajos urakat) szivből fakadó zajos „éljen”-ei között, lelkes magyar beszéddal, mellynek nem tudom tudományos jelenségét említsem e előbb, vagy a’ hazafiuság szent ihletét, melly azon szívemelőleg árada el, vagy végre azon lelkes előadást, mellyen meglátnék, hogy a’ szónok ugy érez, mint ajka szól, ’s mellynek lélekből fakadó heve a’ hallgatoságra is jótékonyan áradván szét, az ünnepélyt kiemelé a’ formaiság hideg köznapiságából.[45]

Fontosnak tartotta az élő szó erejét, hiszen maga is kiváló szónoki teljesítményeivel vált köz- és elismertté. Ugyanakkor, nagyra becsülte a jó szónoki képességekkel megáldottakat, így nem restellette dicsérni például a jóval fiatalabb Vasvári Pált sem 1848-ban, amikor először hallotta őt beszélni: „…ki a Városház termében oly magvasan s magasztosan szónokolt, hogy maga Klauzál Gábor miniszter, a szónoklat nagymestere, ki épp akkor érkezett le Pozsonyból, ezen ülés alatt történetesen mellettem foglalván helyt, hozzám fordult e kérdéssel: ’Jaj, ki ez a kedves fiú? Ebből nagy ember válik.’”[46]  Vasvári Pál élete azonban másként alakult, 1849. júliusában Havasnagyfalu közelében a móc felkelők agyonverték…[47]

Életrajzából ismert, hogy számos megtiszteltetésben volt része, több település díszpolgárai sorába emelte. Ugyanakkor több polgári szervezet (kaszinó, egylet, társaság) is megbecsüléseként, tiszteleti tagjává választotta. Ezekre is találunk példákat a korabeli forrásokban: „(A miskolczi gyümölcsészeti társulat) legközelebbi ülésében tiszteletbeli tagjaiul nevezte ki: dr. Entz Ferencz, Klauzál Gábor, Lukácsy Sándor, Ragályi Ferdinánd, Mártonffy Károly és Siebenfreund urakat.”[48], valamint „A szegedi kaszino utóbbi választmányi ülésében Deák Ferencz, b. Eötvös József, Klauzál Gábor és Trefort Ágoston köztiszteletben álló hazánkfiait tiszteletbeli tagokká megválasztotta, s a diszesen kiállított okmányt a napokban el fogja számukra küldeni.[49] Egyszer érdemes lenne felkutatni ezeket a tagsági viszonyokat és teljessé tenni azok jegyzékét…

Az élet tisztelője

A kutatások során két olyan életrajzba illesztendő mozzanatot találtam, melyeknek – megítélésem szerint – majdan, egy Klauzál Gáborról szóló monográfiában feltétlenül helyet kell kapniuk. Ezek egyike – az élet természetes rendje szerint – egy keresztelő, a másik pedig egy haláleset…

Kossuth Lajosnak és Meszlényi Teréznek 1841. november 16-án született meg az első gyermeke, Ferenc, akit november 30-án, a mai Deák téri evangélikus templomban tartottak keresztvíz alá. A kor szokásainak és a hitközség keresztelési anyakönyvében tett bejegyzés szerint,[50] a gyermeknek hivatalosan négy keresztszülője lett, akik közül az egyik Klauzál Gábor.[51]

A keresztszülőség, a komaválasztás a családközi diplomácia egyik fontos eseménye volt abban a korban, melynek során a szülők, illetve a komaszülők olyan kapcsolatokat hoztak létre, amelyek jól szolgálhatják majd a saját és a keresztvíz alá tartandó gyermek hosszútávú érdekeit is. Ezért aztán, a keresztszülők kiválasztása alapos megfontolást igényelt és általában a gyermek megszületése előtt már eldöntetett.  Akaratlanul is felmerülhet a kérdés, vajon hány gyermeknek volt még keresztapja élete során Klauzál Gábor?[52] Ezt is egyszer érdemes lenne kutatni…

A másik történet egy évvel korábbi és nem egy élet kezdetét, hanem annak végét beszéli el: „Bánffy László’ gyászpompája. Visszaszivá isten a’ maga leheletét, ’s meghala Bánffy.[53] Hétfőn, január’ 20kán, délutáni negyedfél órakor adta át lelkét az égnek, békes, csendes megnyugvással. Jelen voltak barátai és követtársai: Klauzál Gábor, Deák Ferencz, Teleki Domokos, Hollaki Albert, ’s Bánffy János főhadnagy, kiknek szép barátságában talált leghűbb gondviselést élte’ vég napjaiban; az illy férjfiak’ barátsága az, mellyet a’ polgári erkölcs jutalmul tűz magának, ’s Bánffy egy hozzája méltóbb körből nem szenderültetett által![54]

Bánffy László báró haláláról majd’ negyed századdal később is megemlékeztek, külön kiemelve azt az emberi részvétet, amely barátai – közöttük Klauzál Gábor – részéről nyilvánult meg iránta élete utolsó óráiban: „Halálos ágya mellett barátai: Klauzál Gábor, Deák Ferencz, Teleki Domokos és Bánffy János virrasztottak.”[55]

Különös társaságokban

A korabeli források között néhány olyan társasági esemény leírására bukkantam, amelyek a kor szórakozási szokásait és ezekben Klauzál Gábor helyét, szerepét, társasági kapcsolatrendszereit is megvilágítják.

A Vízkereszttől Húshagyó keddig tartó farsang hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek időszaka. Eredete ősi időkre nyúlik vissza, mint a Tél és a Tavasz küzdelmének megjelenítése, természetesen az utóbbi javára. A kereszténység, mely bizonyos pogány elemektől megtisztította és szakrálisan helyre tette, lényegében megőrizte az emberiség ezen kultúrkincsét. Hazánkban, a középkorra teszik a farsang szokásának kialakulását.

A XIX. században már minden társadalmi osztályban általános volt a farsang megtartása, a maskarás bálok, mulatságok megrendezése. Így vélhetőleg, Klauzál is rendszeres résztvevője lehetett ezeknek…

A korabeli sajtó társasági hírei között bukkantam egy 1843. évi pesti farsangi mulatság részletes leírására, ami nem csak Klauzál Gábor személye, hanem a beszámoló élvezetes nyelvezete, tartalma miatt is figyelemre méltó olvasmány: „A pesti farsang sem enged kifogni magán; a milly hosszu olly víg. Batthyány és Károlyi grófok’ báljai mindig telvék, mindig pompásak, mindig vidámak. Diszíté őket a Budáról átjött gr. Festetics Sándor család kit – mikint ezt minap egész terjedelmében nem közölhetett budai levelezőnk tudósítása nyilvánítá – olly kedves házinők, mint kedvesen látott vendégek. Batthyány Lajos grófné pompás báljában ezuttal Lederer báróné[56] is jelen volt Budáról és számos budai arszlán.[57] Ő főmlgát Almásy Móricz grófot a tánczkörökben is jelest örömmel szemléltük. A politikai lionokon kivül – millyenek valának Bezerédy István, Deák Ferencz, Klauzál Gábor, Patay József, Ráday Gedeon s több mások – nagy számu idegenek is vőnek részt e reggelig tartott ünnepben, kik közől elég legyen Augsberg heczeget, Batthyany Kázmér, Lauingen és Traun grófokat, a híres zeneművészt Vieuxtemps urat, hogy több másokat ne nevezzünk, említeni. A vacsora mint mindig – non plus ultra![58] A tánczzenekart Veszter Sándor’ derék czigányai tevék.[59]

A leírásból megismerhetjük azt a társaságot, mely Batthyányékhoz bejáratos. Az estély fényét elsősorban a megjelent főrangúak számossága és személye határozza meg. Ne feledjük, a nemzeti törekvések idejét éljük, így természetes, hogy az ellenzék jelesebbjei, a politikai lionok (azaz: oroszlánok, nagyságok, ’nagyvadak’) is meghívást kaptak, közöttük a mi Klauzálunk is. Külön említésre kerül az éppen Pesten tartózkodó, egyébként Európa-szerte koncertező Henri Vieuxtemps belga zeneszerző és hegedűművész.[60] Ugyancsak fontos és külön kiemelendő a beszámolóban, hogy a zenét Veszter Sándor[61] és czigányzenekara szolgáltatja, hiszen Veszter hat tagú cigányzenekara az első a cigánybandák történetében, amely Bécs városától nyugatabbra merészkedik és 1839-40-ben Párizsban hosszabb időt töltvén, játékával a magyar zenét népszerűsítve, óriási sikert arat. Az ilyen személyek, mint Vieuxtemps és Veszter is, az est egyediségét hivatott kiemelni a hasonló rendezvények sorából…

A következő történet Balatonfüredhez kötődik. Füred a reformkorban indult fejlődésnek, amikor kedvelt találkozóhelye lett a haladó szellemű politikusoknak, művészeknek. Gyakorlatilag történelmi, kulturális szerepe csúcspontját élte ekkor. Itt rendezték meg például 1825-ben a Horváth-házban az első Anna-bált[62] és Kisfaludy Sándor adományokból itt nyitotta meg 1831-ben a Dunántúl első kőszínházát, a magyar nyelv hivatalos otthonát. Füred évszázadok óta ismert volt az itt feltörő szénsavas forrásokról és azok vizének gyógyító kúrához való használatáról. A füredi vendégek elhelyezésére a forrás közelében már 1748-ban fogadó épült, amelyet aztán folyamatosan tovább bővítettek. A nagyvendéglő 1833-ra már 52 szobával rendelkezett…

A vendégek idejük jó részét a kúrszalonban töltötték, mely elnevezést később a gyógyterem, illetve a társalgó névre magyarították.[63] A nagyvendéglő előtt lévő, szép kilátással rendelkező park pedig találóan, a büszke gyönyörde nevet viselte…   

Kapcsolódjunk be most, egy az 1840-es évek elején itt játszódó történetbe, melyet egy besúgónak „hála”, az általa írt és fennmaradt jelentésből ismerhetünk: „Az előkelő besúgó hozzáfűzte: ’mindezt Széchenyi István gróf is helyesli’ – s aláfestésül beszámolt a gyönyördebeli ’tüntetésről’, melyen Deákon kívül részt vett Eötvös József és Klauzál Gábor is. ’Széchenyiné átszellemülten Berzsenyi ódáit szavalta, a gyermekek Bajza, Kölcsey, Vörösmarty strófáit. Mindenütt magyar láz és osztrák szidalom…’”[64]

Díszes, szép kis társaság! – mondhatta a jelentést olvasó rendőrfőnök, mi pedig ugyanezt, jól eső nemzeti érzéssel állapíthatjuk meg! Abban az időben, ilyen társaságba tartozni, megtiszteltetést jelentett! Klauzál Gábor – mint a reformkor egyik kiemelkedő alakja – hogyan is maradhatott volna ki ebből?

A szalon régen sajátos polgári létforma volt. A régi fővárosi szalonokban minden valamire való úrhölgy és úriember – mivel társadalmi és társasági kötelezettségének tekintette – igyekezett megmutatni magát. A hajdani szalonokban a kor legnagyobb alakjai mellett, támogatóik jóindulatának köszönhetően, a tehetséges, pályakezdő fiatalok is bemutatkozási lehetőséget kaptak…

A XIX. század közepén, Pesten több neves szalon is működött. Ezeket előkelőbb személyek nyitották és működtették saját otthonaikban. A szalonok általában nyitottak voltak külön meghívás nélkül is az oda bejáratos vendégeknek, akiket meghatározott napokon fogadtak, illetve esetenként ezekbe külön is invitáltak további érdekes embereket. A szalonok egy részének meghatározott jellege is volt, így például irodalmi, zenei, képzőművészeti, ami értelemszerűen vendégkörének összetételében is megmutatkozott. Pest egyik jellegzetes és előkelő szalonja volt akkoriban a Frivaldszky-Bérczy család kettős otthona…

A Frivaldszky család a Szervita tér és Kristóf tér sarkán álló ódivatú házban lakott.[65] A családfő, egyben háziúr is Frivaldszky Imre,[66] a tudós entomológus,[67] aki feleségével, Scheffer Annával és gyermekeivel él itt. Amikor egyik leányuk, a szelíd, kékszemű, erősen romantikus hajlamú Anna[68] férjhez megy a már ismert íróhoz Bérczy Károlyhoz,[69] a fiatal pár is ide költözik, így egy kettős családi otthon alakul ki. Mivel mindkét férfiúnak jeles érdemei és nagy közismertsége van, így az általuk megnyitott szalon hamar rangos összejövetelek helyszínévé válik.

A kettős otthont az akkori tudományos és irodalmi világunk nagyjai közül sokan látogatják. Klauzál Gábor a háznak úgyszólván mindennapos vendége. Rajta kívül legotthonosabbak még: Brassai Sámuel, az eredeti, örökké vitázó polyhistor; Xantus János, a tudós utazó; Reguly Antal, a kitűnő nyelvész, egyben szintén híres utazó; Szabó József, a kistermetű, nagyszerű geológus; Frivaldszky János, a háziúrnak távoli rokona, később szintén jeles entomológus; a nagyhírű Balassa professzor; adelburgi Abranovics Ágost lovag, hegedűművész; továbbá Bérczy Károly barátai közül: báró Kemény Zsigmond, Pompéry János, Gyulai Pál, Lisznyay Kálmán, Szontágh Pál; olykor Madách Imre, Csengery Antal, Lumniczer Sándor professzor is.[70] Pompázatos névsor, az akkori Magyarország tudományos és szellemi életének kiválóságai!

A forrásanyag Klauzált, mint a házat leggyakrabban látogató vendégként jelöli meg. Ugyanakkor a rendszeres látogatók között feltűnik még egy, számunkra fontos név: Szabó József. Kutatásaink során eddig nem bukkantunk olyan érdemi adatra, amelyik támpont lehetne arra, hogyan jött létre Klauzál második házassága? Meglehet, ebben a szalonban indult el valamikor az a beszélgetés Schmidt Emma közeli rokona és Klauzál Gábor között, amelyik aztán odavezetett? Talán egyszer, erre is választ kapunk…    

A követendő példa

Klauzál Gábor életét Társaságunk alapítása óta folyamatosan kutatjuk, évről-évre egyre többet és többet ismerünk meg köz- és magánéletéből. Ezeket a kutatásokat a halálának 150. évfordulójára való megemlékezések sorozata felgyorsította, eredményeik pedig ismereteinket jelentősen kibővítették. Megismervén a kort, annak szereplőivel együtt, reálisabban helyezhetjük el közöttük névadónkat, értékelhetjük munkásságát, az általa elért eredményeket. Nem túlzás, ha úgy fogalmazunk: Klauzál Gábor követendő példa volt kortársainak, de az, a ma élő utódoknak és az utánunk jövő nemzedékeknek is…

Végezetül álljon itt egy bájos kis történet a XIX. század közepéről, amelyik a szó igazi értelmében is példamutatásának állít emléket: „A nemes czélok kivitelének sikerére a példa adás is sokat tesz. Az 50-es években kiöntéssel fenyegette a Tisza Szegedet. Mindennap felszólították a népet, mennének a töltésekre munkálni. Telik, múlik az idő, a nép nem igen megy, a munka nem halad. Ekkor egy reggel az öreg Klauzál Gábor ur munkás öltönyben lapáttal és kosárral a hátán megindul Szeged piaczán a töltések felé. A szembejövők bámulva kérdik, hova méltóságos ur? „A töltésre.” Ezrivel omlott utánna a nép, ur, iparos, férfi és nő. – Ime ez a példaadás.”[71]

Így történt-e pontosan, avagy sem? – ma már annyira nem is lényeges! Klauzál Gábor már életében legendává vált, halála után lelke a mennyekbe, emléke pedig a nemzeti emlékezet dicső magasságaiba emelkedett

 


Bartos Mihály
helytörténész
Klauzál Gábor Társaság alapító tagja


2016. december




Megjegyzések:

[1] Eötvös Károly: Balatoni utazás I-II. – Magvető Könyvkiadó, Budapest 1982. [Eötvös] I. kötet 451.o.
[2] Széchenyinek ezt a szegedi kirándulását Móra Ferenc: A Duna a Tiszán című novellájában is feldolgozta.
[3] Széchenyi István: Napló – Gondolat Kiadó, h.n. (Budapest) 1978. [Széchenyi]
[4] Széchenyi i.m., 888.o.
[5] Széchenyi i.m., 902.o.
[6] Széchenyi i.m., 1128.o.
[7] Széchenyi i.m., 1256.o.
[8] Széchenyi i.m., 1260.o.
[9] Csapó Katalin: Vadászkürt az Aranykéz utcában – Népszabadság / Budapest melléklet, 1999. november 2. 32.o.
[10] Széchenyi i.m., 959.o.
[11] Szegedi Híradó, VIII. évf. 65. szám, 1866. augusztus 16. 2.o.
[12] Hernády Zsolt: „Akkor megtudom azon nagy titkot, melyet levélben közölni nem lehet” / Deák Ferenc levelei a Batthyány családnak (1845-1865) – Századok, CXLIV. évf. 3. szám, 2010. 617.o.
[13] Dr. Poór Imre: Sauer Ignácz emléke. – Értekezések a Természettudományok köréből, kiadja a Magyar Tudományos Akadémia a III. osztály rendeletéből XIV. szám 1871. – Eggenberger Ferdinánd M. Akad. Könyvárusnál, (Hoffmann és Molnár), Pest 1872. [Poór] 32.o.
[14] Poór i.m., 33.o.
[15] Vasárnapi Újság, XII. évf. 24. szám, 1865. június 11. 294.o.
[16] Patikárus Ferenc (1827-1870), ahogy a közszáj nevezte: Patikárus Ferkó, abban az időben Pest város leghíresebb cigánybandái egyikének prímása volt.
[17] Pesti Napló, XVI. évf. 133-4545. szám, 1865. június 11. 2.o.
[18] Széchenyi i.m., 819.o.
[19] Széchenyi i.m., 1039.o.
[20] Széchenyi i.m., 991.o.
[21] Széchenyi i.m., 992.o.
[22] Széchenyi i.m., 1026.o.
[23] Szűcs Miklós (1820-1886) ügyvéd, táblabíró, 1848-tól borsodi nemzetőr. Pozsonyban 1839-ben országgyűlési gyakorlaton volt a reformkori Miskolc legjelesebb politikus képviselője, Palóczy László mellett.
[24] Szűcs Miklós naplója (1839-1849) / Sajtó alá rendezte és a tanulmányt írta Kilián István – Borsod-Miskolci Füzetek, Irodalomtörténet; Dokumentáció Borsodiensis III., Miskolc 1981. 54.o.
[25] ld. részletesen Dr. Pálmány Béla történész Klauzál Gábor titkosrendőri megfigyelése c. tanulmányát a KGT honlapján!
[26] eredete fr. promenade, a.m. sétálásra kialakított terület, park, sétatér, sétány; nagyvárosokban, nagyobb településeken sétálóutca, vagy korzó néven is ismert
[27] Széchenyi i.m., 1027.o.
[28] Széchenyi i.m., 1261.o.
[29] Széchenyi i.m., 1235.o.
[30] Pesti Hírlap, 255. szám, 1843. június 11. 391.o.
[31] Széchenyi i.m., 1068.o.
[32] Ez gyakorlatilag a meglévő földútra tett kavicsréteget, hegyi területeken pedig a termésköveket jelentette. Ezeknek létesítése, karbantartása a vármegyék feladata volt, ingyen jobbágymunkával, szakmai irányítás nélkül, helyi érdekek szerint.
[33] Az első gyorsposta 1824-ben a Bécs-Buda közötti útvonalat 5 utassal, 30 óra alatt tette meg. Bécs-Pozsony között ugyanakkor az út 6 órás volt. A gyorsposta kezdetben kéthetente 1x, majd hetente 2x, a század közepén már naponta 1x közlekedett Bécs-Buda között.
[34] A járatot a Császári-Királyi Szabadalmaztatott Első Dunagőzhajózási Társaság – DGT (németül: K.K. Priv. Erste Donau-Dampfshiffahrts Gesellschaft – DDSG) indította el.
[35] Pesten 1827-től vált elismert iparrá a bérkocsizás, mint a bárki által igénybe vehető városi közlekedési szolgáltatás. Az első omnibusz – másként: társaskocsi, a ló vontatta közforgalmú közlekedési eszköz – Budán 1832-ben indult meg menetrendszerűen a Lánchíd és a Zugliget között, Pesten pedig ugyanebben az esztendőben a mai Széchenyi tér és a városligeti Páva-sziget között.
[36] Körmöczi Katalin: Deák Ferenc, Pest Belváros polgára. – Tanulmányok Budapest múltjából / Ünnepi szám, a főváros egyesítésének 125. évfordulója alkalmából. Budapest Várostörténeti Monográfiái XXXVI., Budapest 1998. 41.o.
[37] hutirai Lukácsy Sándor (1815-1880) kertész, lapszerkesztő, kormánybiztos. A Magyar Kertészeti Társulat megalapítója 1858-ban. Az 1860-as évek végétől a községi faiskolák létesítésével és felügyeletével megbízott kormánybiztos.
[38] Lukácsy Sándor: Klauzál Gábor hagyománya – A nép kertésze, IV. évf. 3. szám, 1867. február 5. 17-19.o.
[39] Jelenkor, 78. szám, 1846. október 1. 466.o.
[40] Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. kötet – Hornyánszky, Budapest 1899. 475-476.o.
[41] Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona: Emlékeim Deák Ferenc politikai és magánéletéből – Pallas Irodalmi és Nyomdai R.-T., Budapest é.n. 41.o.
[42] Vasárnapi Újság, XLVII. évf. 49. szám, 1900. december 9. 816.o.
[43] A panamázás a nyerészkedő, korrupt, törvénysértő, botrányos üzelmeket jelölte, amelyek például a részvény-piacokon abban az időben gyakorta előfordultak, így a részvényekkel való gazdasági műveleteket végzőket is nem egyszer ezzel a szóval illették. Deák Ferencnek legendás volt a puritánsága, a tisztakezűsége és a becsülete. Mégis összefüggésbe hozta őt – igaz tréfásan – Eötvös Károly a már idézett művében, amikor is a Széchenyi alapította balatoni gőzhajózási részvénytársaság kapcsán ezt írja róla: „…Maga Deák ferenc is alapító lett, részvényeket jegyzett, áremelkedésre számított. Igaz ez? Igaz! Hát még Deák Ferenc is panamázott? Akinek a császár se adhatott egyéb jutalmat, legföljebb egy kézszorítást? Három részvénytársaságnak volt részvényese Deák Ferenc. Az egyik a „Kisfaludy” gőzhajótársaság. A másik a pesti állatkert. A harmadik: valami árvaház. Meghalt és eltemettetett anélkül, hogy valaha egy fillér kamatot, vagy osztalékot kapott volna.” – Eötvös i.m., I. kötet 103-104.o.
[44] Hirnök, 76.[39.] szám, 1843. szeptember 24. 148.o.
[45] Pesti Napló, 230. szám, 1843. március 16. 174.o.
[46] Degré Alajos: Visszaemlékezéseim / Az 1848-49. év alatti, előtti és utáni időkből – Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1983. 213-214.o.
[47] Vasvári (Fejér) Pál (1826-1849) író, történész, filozófus, a márciusi ifjak egyik vezéralakja, honvéd őrnagy. Szabadcsapat vezetőjeként Erdélyben, a Gyalui-havasokban, a Funtinel nevű fennsíkon, Havasnagyfalu közelében 1849. július 13-án (?) az oláhok kelepcéjébe esvén, 400 honvéddal együtt hősi halált halt. Holtteste soha nem került elő. A rajtaütés egykori helyszíne felett ma, a Meleg-Szamos medrében mesterségesen duzzasztott Bélesi tó van…
[48] Vasárnapi Újság, VII. évf. 13. szám, 1860. március 25. 153.o.
[49] Pesti Napló, XVI. évf. 88-5000. szám, 1865. április 16. 2.o.
[50] Evangelikus hitközség keresztelési anyakönyve II. rész, 221. lap 74. számon: Kossuth Ferenc, szül. és keresztelés ideje: Pest, 1841. november 16. / 1841. november 30.; neve: Ferenc, Lajos, Ákos; szülők neve és jelleme: Kossuth Lajos táblabíró és hitvese Meszlényi Teréz; a tanuk neve és jelleme: Deák Ferenc, Bezerédj István, Klauzál Gábor táblabírók és Lászlóné született Szücs Josepha asszony; keresztelő lelkész: Székács József.
[51] Pesti Napló, XLV. évf. 310. szám, 1894. november 9. 2.o.
[52] Klauzál Gábor első felesége, Prezetska Mária – a szegedi Móra Ferenc Múzeumban őrzött életnagyságú fejképének története kapcsán ismert, hogy – egy Kald Antal nevű helybéli szabómester két leányát is keresztvíz alá tartotta.
[53] báró Bánffy László (1795-1840) Kraszna vármegye főispánja, az erdélyi ellenzéki politika vezéralakja, országgyűlési képviselő, Wesselényi Polixéna (1801-1878) bárónő – Wesselényi Miklós báró másod-unokahúgának – első férje. W. P. az első magyar női útirajz írója, könyve 1842-ben Olaszhoni és schweizi utazások címen jelent meg Kolozsvárott. Bánffy László Pozsonyban, 1840. január 20-án halt meg.
[54] Társalkodó, 10. szám, 1840. február 1. 1.o.
[55] Vasárnapi Újság, XI. évf. 9. szám, 1864. február 28. 82.o.
[56] Léderer báróné ebben az időben önálló szalont tartott fenn Budán, ahol az összejöveteleken diszkrét zongorazene mellett, a fiatalság rendszeresen táncolhatott is.
[57] arszlán a.m. fiatalúr, divatfi, piperkőc, ficsúr, divatmajmoló, külsejével, ruházatával feltűnően sokat foglalkozó férfiú
[58] Pindarosz (ie. 522/518-442/438) ókori görög költőtől származtatott kifejezés, a.m. Nincs tovább… – csúcsteljesítmény, felülmúlhatatlan, utolérhetetlen.
[59] Honderü – Szépirodalmi és divatlap, 1843. első év első fele 4. szám, 1843. január 28. 135.o.
[60] Henri Vieuxtemps (1820-1881) a XIX. század közepének egyik kiemelkedő zeneszerzője és előadóművész, aki számos hegedűversenyt írt, de jelentősek vonósnégyesei, hegedű, brácsa és zongoradarabjai is.
[61] Veszter Sándor (1810-1864) táncos, táncmester, koreográfus, nagyon sokat tett a magyar táncművészet fejlődéséért.
[62] Az első Anna-napi bált szentgyörgyi Horváth Fülöp János1825. július 26-án rendezte meg Balatonfüreden, az akkor 20 éves leánya, Mária Krisztina Julianna Erzsébet Konstancia tiszteletére. Bár leánya öt keresztnevéből egyik sem Anna, mégis hagyományt teremtett ezzel. Ezen, az első Anna-napi bálon ismerkedett meg Krisztina eleméri és itebei Kiss Ernő huszár főhadnaggyal, a majdani 1848/49. évi magyar forradalom és szabadságharc későbbi aradi vértanújával. A megismerkedésüket közel egy évvel később, kézfogó követte. Sajnos, házasságuk nem tartott sokáig, az ifjú asszonyka 1827. február 7-én, első gyermekük, Ernesztin szülésébe belehalt. Az évente megrendezésre kerülő füredi Anna-bálok azóta is őrzik emlékét...
[63] Koroda Miklós: A Gyönyörde titkai – Népszava, XC. évf. 186. szám, 1963. augusztus 10. [Koroda] 3.o.
[64] Koroda i.m., 3.o.
[65] A Szervita tér és a Kristóf tér sarkán álló kétemeletes ház, mely később Szénásy Gyula cégének tulajdona, ahol 1908-tól a Szénásy-selyemkereskedés működött. Idővel háromemeletesre bővítették, bejáratát pedig a Szervita térről a Kristóf téri oldalra helyezték át.
[66] frivaldi Frivaldszky Imre (1799-1870) természettudós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, az európai színvonalú hazai faunakutatás egyik atyja. A Magyar Nemzeti Múzeum természettudományi gyűjteményének bővítésére több gyűjtői expedíciót szervezett és vezetett a Balkánra, Kis-Ázsiába, Szicíliába, etc. Egyik utazását követően hívta fel Jókai Mór figyelmét egy dunai szigetre a török-magyar határon, amelyik nem tartozik egyik országhoz sem. Ez a sziget azután, Jókai Aranyember című regényének egyik romantikus helyszíne lett.
[67] entomológus a.m. a hatlábú rovarokkal, azok viselkedésével foglalkozó biológus
[68] frivaldi Frivaldszky Anna (1829-1912), vagy ahogy férje nevezte: ’Nina’, Bérczy Károly egyetlen, örök szerelme.
[69] gyarmati Bérczy (Stand) Károly (1821-1867) jogász, író, költő, újságíró, műfordító, a Tízek Társasága, a Kisfaludy Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Birtoka nem lévén, Pesten él, sokat forog Pest-Buda szalonjaiban. Frivaldszky Annával 1847-től jár jegyben. Az 1866-ban megjelent, nagyszerű Anyegin-fordításával a hazai Puskin-kultusz megalapozójává vált. Ő írta az első életrajzot barátjáról és egykori iskolatársáról, Madách Imréről.
[70] Balogh Károly: Bérczy Károly életéből. / Pesti biedermeier családi kör az ötvenes, hatvanas években. – Budapesti Szemle, DCCLXVII. szám, Franklin Társulat, Budapest 1941. 295-296.o.
[71] (A népnevelés egyik közvitéze): A szegény gyermekek iskolába járhatását hogyan mozdítsuk elő? – Néptanítók Lapja, XIII. évf. 24. szám, 1880. december 31. 623.o.

 


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2022. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (16)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016. évi médiamegjelenések (1)
2016. évi programnaptár (1)
2017. évi médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. évi médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)
2021. évi programnaptár (1)
2022. évi programnaptár (1)
2023. évi programnaptár (1)



1848/49 (52)
Barangolások (34)
Budatétényi Ősök Napja (30)
Díszpolgárok (19)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (129)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (43)
Wolf-kripta (21)