Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

A 150 éve elhunyt Klauzál Gáborra emlékezünk

Sáfrány Tímea történész „Klauzál 150 Emlékév” programsorozatunk keretében megtartott Klauzál Napok Tétényben 2016. április 23-i rendezvényén elhangzott előadásának a Budapesti Honismereti Társaság folyóirata számára átdolgozott írása. (Megjelent a „Honismeret” 2016. decemberi számában.)


Klauzál Gábor emlékét napjainkban a nevét viselő társaság gondozza.[1] Ez évben, halálának 150. évfordulójára emlékezve számos rendezvényre került sor, amelyeken felelevenítették névadójuk életét, munkásságát. Ezen rendezvények egyikén, a hagyományosan minden évben megrendezett Klauzál Napok Tétényben című eseményen került sor arra az előadásomra, amely alapján ezt a megemlékezést összeállítottam.

Klauzál Gábor halálának 150. évfordulója felveti azt a kérdést, hogy miként emlékeztek meg róla a korábbi kerek évfordulókon, az 1900-as évek elején. Az évfordulók mindig visszatekintésre, értékelésre ösztönöznek, nem tették ezt máshogy Klauzál születésének századik, halálának negyvenedik évfordulóján sem. Tekintsünk vissza és nézzük meg, hogy ezeken az évfordulókon elhangzott beszédekben, illetve megjelent cikkekben hogyan emlékeztek meg róla, milyen személyiségnek írták le, milyen szerepet tulajdonítottak neki a reformkori politikai életben. Két beszédet szeretnék külön kiemelni.

Az 1804-ben született Klauzál Gábor 1866. augusztus 3-án, életének 62. évében hunyt el Kalocsán. Temetésére Szegeden került sor augusztus 6-án. A halálhír az országos lapokban is megjelent, nyilvánosságra hozták az özvegy számára írt részvétiratokat, tudósítottak azokról a gyászmisékről is, amelyeket az ország különböző városaiban tartottak meg.[2] A temetésen, illetve később az augusztus 14-i gyászmise után elhangzott beszédek is megjelentek a sajtóban.[3]

Születésének századik évfordulójára emlékezve indultak meg az emléktábla- és szoborállítási kezdeményezések. Ennek eredményeképpen került többek között emléktábla Budapesten a mai Városháza épületébe, ahol született, valamint Szeged városában leleplezték a mellszobrát. 

Az 1900-as évek elején megjelent cikkek áttekintik az életét, politikai pályáját, szerepvállalását. Láthatjuk, hogy a különböző események kapcsán milyen jelentőséget tulajdonítanak neki. Mindezek áttekintésével szeretném bemutatni jellemét és tevékenységét.  Ezek a cikkek a reformkor egyik legnagyobb alakjaként interpretálják, akit már a Wesselényi elleni hűtlenségi per kapcsán tanúsított viselkedése is rendkívül népszerűvé tett.[4] Összesen hat országgyűlésen, az 1832–36-os, az 1839–40-es, az 1843–44-es, az 1848-as, aztán az 1861-es és az 1865–68-ason vett részt. Ezek közül számára az egyik legjelentősebb az 1843–44-es volt, ahol Deák távollétében egyfajta vezérszerepet próbált betölteni. 

A zsidó-emancipációért folytatott harcát szinte minden megemlékezés és beszéd kiemeli. Fontos megemlíteni a társulati téren kifejtett tevékenységét, a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár megalapítását, a védegyleti mozgalom támogatását.[5] Széchenyi hatását is látni vélik az emlékezések írói. Az 1848-as év és annak eseményei fontosak Klauzál szempontjából, a márciusi események kapcsán olvashatjuk, hogy szíve „megtelt a diadalmámor örömével, békeszerető lelke pedig aggódó sejtelemmel”.[6] Valóban, Klauzál „féltette a nemzet életét”.[7] Annak a nemzetnek az életét, amelyért oly sokat küzdöttek az országgyűlésben. Rövid földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztersége idején a vámviszonyok rendezésében kifejtett munkája az egyik legfontosabb. 

A forradalom leverése után, Deákhoz hasonlóan, visszavonult, közéleti szereplését majd az 1861-es országgyűlésen folytatja, ahol május 22-én elhangzott beszédét fontos kiemelni, melyben a jogi, közgazdasági fejtegetések mellett ipari, kereskedelmi és pénzügyi irányelveket adott közre.[8] Életének utolsó közéleti szereplése az 1865–68-as országgyűlés, betegsége azonban megakadályozta, hogy a korábbiakhoz hasonló munkabírással részt vegyen az üléseken. Az országgyűlés 1866-os berekesztése után visszavonult Kistéténybe, majd onnan indult utolsó útjára Kalocsa felé. 

Szeretnék két beszédet kiemelni és ismertetni, amelyek jelentősége abban is rejlik, hogy a két szerző apa és fia, érdemes összevetni és megfigyelni, hogy miként emlékeznek meg Klauzálról: Löw Lipót 1866-ban, fia, Immánuel 1904-ben, születésének centenáriumán írta meg beszédét.

Löw Lipót szegedi rabbi, a reformkori hazai zsidóság egyik legnagyobb haladó személyisége volt. Nemcsak Klauzálról tartott gyászbeszédet, illetve emlékbeszédet, korábban Széchenyiről is megemlékezett.[9] Gyászbeszéde a szegedi zsinagógában hangzott el 1866. augusztus 14-én a gyászoló család és számos korábbi képviselőtárs jelenlétében. Beszédének címe: Az élet fája.[10] A szöveg négy részből áll: előimából, alapigéből, majd ennek magyarázata adja a szöveg törzsét, végül egy imával zárul. Az alapigének kiemelt jelentősége van, ez megmutatja, és előre jelzi, hogy mennyire nagyra becsülte Klauzált:

„Nyisd ki Libanon ajtóidat,

Hogy tűz emésszen cédrusaid között,
Jajdulj fel ciprus, 
Mert lehullott a cédrusfa: 
A legfenségesebbek egyike ledöntetett.”
[11]

Láthatjuk, hogy egy fához, a nemes cédrusfához hasonlította, a megyei gyűléseket faiskoláknak nevezte, ahol olyan tapasztalatokat szerzett, amelyek később az országgyűlésben is hasznára váltak. Löw kifejezte aggodalmát amiatt, hogy egyre többen halnak meg a reformerek közül: „a régi faiskolákból származó fák mindinkább gyérülnek”.[12] Valóban, ekkor már Wesselényi, Széchenyi, Kölcsey, Bezerédj mind halottak.

Ha tovább olvassuk a beszédet, akkor érdemes elgondolkodni a következő sorokon: „Engedjétek a fának a legtágasb tért, termékenyítsétek a legkövérebb földdel: mit várhattok tőle, ha a külvilágról lezárjátok? ha nap, levegő, felhő nem férhetnek hozzá! A fa a szabad ég alatt akar állani.[13] Különösen az utolsó mondatra szeretném felhívni a figyelmet. Ha maradunk annál a megállapításnál, hogy Klauzál a cédrusfa, akkor értelmezhetjük úgy a jelzett mondatot, hogy Klauzál a szabadságot óhajtja, az egyén szabadságát, és ebbe beletartozik a nem nemesek hivatalviselése és birtokbírhatása is, amely törvény megszületése jelentős mértékben neki köszönhető.

Jelleméről a tisztaság, a nyíltság és a jóakarat az, amit Lőw Lipót kiemelt. Úgy látta, hogy Klauzál jellemének feddhetetlen tisztasága megmutatkozik nemcsak a magánéletében, hanem a közéletben is.

Klauzál Kistétényben töltött időszakára utalt akkor, amikor a fanemesítésről beszélt. Itt is bibliai idézetekkel támasztotta alá a Klauzálról alkotott véleményét. Azt mondta, hogy a fának gyümölcsöt kell teremnie, de nem mindegy, hogy milyen gyümölcsöt terem. Klauzál munkájának gyümölcse számára értékes, és számunkra is értékesnek kell lennie.

Nagyon fontosnak tartom a következő gondolatot: „Szélesítsd ki sátrad helyét, és hajlékod kárpitjait kiterjeszteni ne késedelmeskedjél![14] Löw Klauzálnak a zsidó-emancipációban kifejtett tevékenységére utalt, de emellett a közteherviselésre és a jobbágyfelszabadításra is gondolhatott. A zsidók egyenjogúsítása kapcsán Klauzál legfontosabb beszéde 1844. február 10-én hangzott el.[15] Ez a beszéd kellően megmutatja igazságszeretetét, szabadelvűségét, bölcsességét.

Löw Lipót beszéde végén hangsúlyozta, hogy a jó hazafi a halála után a földön is „él”.

Löw Immánuel apja beszéde után harmincnyolc évvel, Klauzál születésének centenáriumán mondta el beszédét a szegedi zsinagógában. Ő szintén rabbiként szolgált ekkor, apja örökébe lépve. Beszédük mégis másabb. Míg előbbi egy gyászbeszéd, részekre tagolható, utóbbi már egy emlékbeszéd, mely hasonlóan sok bibliai idézetet használ. Löw Immánuel azzal kezdte beszédét, hogy megfeddte a jelenkorban élőket, hogy nem megfelelően ápolják az elhunyt nagy emberek emlékét. „Mert elfelejtettek a régi nyomorúságok és elrejtettek szemeimnek előle.[16] Azt, hogy milyen volt az a kor, amelyben Klauzál elkezdte pályafutását, a jelenkor emberei hajlamosak elfelejteni. Klauzál Széchenyi tanítványaként, Deák hű árnyaként – ahogyan Lőw Immánuel fogalmazott – sokat tett azért, hogy a jelenkor sokkal jobb legyen.

Lőw Immánuel beszédének általam különösen nagyra értékelt része, amikor Klauzál 1848. márciusi szerepvállalásáról írt. Véleményem szerint ez az egyik legszebb része a visszaemlékezésének, amikor a következő idézettel támasztotta alá Klauzál viselkedését a forradalom kitörésekor:
Gábriel a tüznek angyala, annak a csodaszerű, tüzet lohasztó tűznek [...]”,[17] amely segítette a márciusi ifjakat a forradalom hevében. Ezt azért is tartom fontosnak kiemelni, mert kevesen ismerik Klauzál szerepét és tevékenységét, amit a Közcsendi Bizottmány tagjaként a március 15-i és az azt követő napok eseményeiben végzett.

Amikor azt mondta Löw, hogy a „méltatlanságot elrejtette szemeimnek előle”,[18] akkor a birtokbírhatásra és a nem nemesek hivatalviselésére utalt, de ide érthetjük a zsidóemancipációt is. Ez utóbbi kapcsán apja beszédéből idézett, és az ő véleményét emelte ki.

Klauzál realitásérzékét méltatta, amikor a következőképpen fejezte ki magát: „az álom eltűnt szemeimnek előle”.[19] A nemzet javát, fejlődését elősegítő ipar és kereskedelem megteremtése volt Klauzál célja. Emellett kiemelte a takarékpénztár létrehozását, amelyet több helyi zsidó bevonásával valósított meg. Ezzel is az egyenjogúsítást pártolta és alkalmazta. Klauzált a sérelmek korának szószólójaként jelenítette meg. Apja gyászbeszédét és egyben Klauzál életét is értékelte, amikor így fogalmazott: „Löw Lipót […] az élet fáját festi, Klauzál Gábor áldott életének fáját; festi a szónok hevével, a történetíró tudásával, a küzdelmek részesének melegével s a honfiúnak bánatával.”[20]

A két Löw-beszéd, és a korábban említett újságcikkek rávilágítanak Klauzál tevékenységének fő részeire és eredményeire: a birtokbírhatás, a nem nemesek hivatalviselésének törvénybe iktatására, a vámviszonyok rendezésére irányuló törekvésére, a zsidók egyenjogúsítási törekvésének támogatására, a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár létrehozására.

Ha összegezni szeretnénk, hogy milyen jellem volt Klauzál, akkor Szentiványi Károly szavaival lehetne a legjobban összefoglalni: „Ő egész életét a hazának szentelte, […] szelid és szigoru, engedékeny és hajthatatlan, erélyes és higgadt volt: szelid a magán, szigoru a nyilvános életben; engedékeny embertársai megitélésben, hajthatatlan a haladás és szabadelvűség védelmében; erélylyel ótalmazta e haza érdekeit, de soha nem feledkezett meg a higgadtságról, […] a higgadtság fegyver, mely gyakran elhatározó pillanatokban hozza meg a szükséges győzelmet.[21] 





Sáfrány Tímea
történész



2016. december



Honismeret c. folyórat 2016. decemberi száma:






Megjegyzések:

[1] Klauzál Gábor Társaság www.klauzal.hu 
[2] Pesti Napló 1866. 08. 05. 4889. sz.; PN. 1866. 08.14. 4896. sz.; PN. 1866. 08. 17. 4898. sz.; PN. 1866. 08. 09. 4892. sz.; PN. 1866. 08.19. 4900. sz.; PN. 1866. 08. 22. 4901. sz. 
[3] Osztróvszky József gyászbeszéde: A Hon 1866. 08. 09. 183. sz.; Dáni Ferencz emlékbeszéde: PN 1866. 08. 17. 4898 sz.; Oroszi József gyászbeszéde: Szegedi Híradó 1866. 09. 09.; 13.; 16. 72.; 73.; 74. sz.; Trefort Ágoston emlékbeszéde: PN 1866. 09. 25. 4929. sz. Ezen beszédek megtalálhatóak a Dobos Károly szerkesztésében megjelent Klauzál Gábor – Iratok, beszédek, megemlékezések c. (Bp., 2009) könyvben. 
[4] Pesti Hírlap 1904. 11. 18. 319. sz. 
[5] Vasárnapi Újság 1904.11. 27. 48. sz. 
[6] PH 1904. 11. 18. 319. sz. 
[7] Uo. 
[8] Hajnik Károly (szerk.): Az 1861. év april 2. Pesten egybegyűlt országgyűlés képviselőházának naplója. Landerer és Heckenast, Pest, 1861. I. 191–197. 
[9] Sámuel próféta és Széchenyi István történelmi párhuzamban. Elmélkedés, melyet a szegedi zsinagógában az 1860-dik évi május hó 20-dikán a Széchenyi-gyászünnep alkalmával tartott Löw Lipót főrabbi. Burger Zsigmond, Szeged, 1860. 
[10] Az élet fája. Klauzál Gábor fölött 1866. augusztus 14-én tartott emlékbeszéd Löw Lipót főrabbitól. Burger Zsigmond, Szeged, 1866. 
[11] Uo. 4. 
[12] Uo. 6. 
[13] Uo. 
[14] Uo. 12.
[15] Felséges első Ferdinánd által szab. kir. Pozsony városába 1843. esztendei pünkösd hava 14. napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a t. karoknál és rendeknél. I–V. Pozsony–Pest, 1843–44. II. 321–322. 
[16] Klauzál Gábor emlékbeszéd. 1904. november 18. Löw Immánuel. Traub B. és Társa, Szeged, 1904. 3. 
[17] Uo. 4. 
[18] Uo. 
[19] Uo. 5. 
[20] Uo. 7. 
[21] Az 1865-dik évi december 10-dikére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. Emich Gusztáv, Pest, 1867. III. 1866. november 19. 71. országos ülés. 1.


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2022. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (16)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016. évi médiamegjelenések (1)
2016. évi programnaptár (1)
2017. évi médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. évi médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)
2021. évi programnaptár (1)
2022. évi programnaptár (1)
2023. évi programnaptár (1)



1848/49 (52)
Barangolások (34)
Budatétényi Ősök Napja (30)
Díszpolgárok (19)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (129)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (43)
Wolf-kripta (21)