Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Isten a jókedvű adakozót kedveli!
Adalékok a Klauzál-család
jótékonykodási és adakozási szokásaihoz…

Foeneratur Domino qui miseretur pauperis: et vicissitudinem suam reddet ei. – Aki megszánja a szegényt, az Úrnak ad kölcsön, és ő megfizeti a jótéteményét. (Péld. 19,17)
Bartos Mihály helytörténész karácsonyi írása Klauzál Gábor halálának 150. évfordulójára.

Karácsony közeledtével érzékenyebbé válnak a szívek, az emberekben könnyebben feltámad a szánalom az elesettek, a rászorulók iránt és többeknél megnyílnak az erszények is, hogy évente legalább egyszer, némi adománnyal nyugtassák meg lelkiismeretüket. Persze nem mindenki van ezzel így, hiszen nagyon sokan fontosnak tartják a szegény-szolgálatot, a másokért való áldozat-hozatalt és ezt folyamatosan, lelkiismeretük szerint, alázattal végzik is. Ugyanakkor sajnos, szép számmal vannak olyanok is, akiket egyszerűen csak úgy jelölhetünk meg: nincs is szíve…

Ma, amikor a pénz uralja a világot, amikor szinte minden pénzre váltható és pénzért megkapható, igenis szükség van a szeretetre, az irgalomra, az alamizsnás lelkületre, a másokra való odafigyelésre, gondjaikban, bajaikban való megsegítésükre. Mivel a történelmi név bennünket is kötelez, a Klauzál Gábor Társaság tagjai körében, bő fél évtizeddel ezelőtt, alkalmi önkéntes csapat szerveződött „Schmidt Emma Kör” néven és az akkor közelgő Karácsony alkalmából, lányaink, asszonyaink – a szerény adományaink adta kereteken belül – a budatétényi otthonban ápoltaknak szereztek személyre szólóan egy kis örömöt.[1]

A jótékonykodásnak, az adakozásnak, a közösségi célokért való áldozatvállalásnak az emberiség történetében hagyományai vannak. Nem célom, hogy ezt a történelmi folyamatot és annak sokszínűségét most kitárgyaljam, de talán érdekes lehet néhány mozzanat felelevenítése, Klauzál Gábor és családja tagjai mindezeket hogyan művelték, élték meg a mindennapok gyakorlatában…  

Ha alaposabban szemügyre vesszük a korabeli lapok tudósításait, főként a társasági életre vonatkozó közléseket, valamint egyes magánszemélyek fennmaradt naplóit, illetve hozzáférhető levelezéseit, számtalan apróbb-nagyobb adalékkal találkozhatunk, melyek segítségünkre lehetnek a kérdés megválaszolásában.



Brunszvik Teréz
(1775-1861)

Klauzál Gábor 1827-ben kötött első házassága ugyan gyermektelen, de már ebből az időszakból ismert a Hirnök című folyóirat egy tudósítása, mely arról tanúskodik, hogy névadónk is elkötelezett híve a hazai óvodarendszer felállításának és minél szélesebb körben való elterjesztésének. Az első óvoda Brunszvik Teréz jóvoltából ugyan, már 1828. május 27-én megnyílt a Krisztinavárosban, de az óvodai rendszer elterjedése csak az erre a célra 1836-ban megalakult egyesület áldásos tevékenysége révén kapott lendületet. Ezt a mozgalmat Klauzál Gábor nem csak politikai súlyával, hanem anyagiakkal is buzgón támogatta.    

A’ kisdedóvó-intézeteket Magyarországban terjesztő egyesület maj. 31kén a’ n. casinóban tartott közgyűlésének eredménye: 1) Örömmel jelenthetni, mikép az egyesület, melly ezellőtt három évvel lépvén életbe, eddigelő sokban alig gerjeszte figyelmet, naponkint több részvettel gazdagszik, ’s valamint tagjai száma’ gyarapottával külsőleg, nagy hatásköre’ tágultával belsőleg mindinkább öregbűl. Legközelebb ns Csongrád megye’ közönsége, H. M. Vásárhely város, a’ n. szombati kisdedóvó egyesület, nváradi n. casino ’s a’ haza’több megyéiben u. m. Bihar, Csongrád, Pest és Pozsonyban számosb egyes nagytekintetú honfi és honlány lőn r. tagjává, azon felül a’ tisztelt maga Klauzál Gábor táblab. ’s jelenleg ismét országgyűlési követ úr mint egyesületi képviselőnek aláirási ívét szokott uton környeltetni rendelé. Midőn e’ részvevő pártolásért a’ czímzett testületek iránt lekötelezett hálaérzetét nyilvánítja az egyesület, örömmel fejezi ki szives köszönetét azon lelkes képviselőinek, kik ügye’ sikeres ajánlatában buzgók valának, névszerint: Beöthy Ödön táblab., Klauzál Gábor táblab. ’s országgy. követ, … Pesten jun. 10kén 1839. Kacskovics Lajos m. k. egyesületi titoknok.[2]


A kor szokásainak megfelelően, az élők sorából eltávozott azon személyeknek, akik életük során hűen szolgálták a nemzetet, munkásságukkal maradandóan hozzájárultak közös értékeink megőrzéséhez, illetve bővítéséhez, így halálukat követően méltóvá váltak a nemzet kollektív emlékezetében való fennmaradásukra is, a tovább élők igyekeztek valamilyen módon nekik emlékjelet állítani.


 Dolezsalek Antal
(1799-1849)

Az 1839/40. évi pozsonyi rendi diéta idején – kihasználva az ország színe-javának együttlétét – a pesti vakok intézetének képviselője egy alkalommal alapítványi támogatást kért működési körük bővítéséhez. Mivel ebben az időben az ilyen jellegű támogatások nem a közpénzekből való nagylelkű osztogatást jelentették, bizony a képviselők a sajátjukból adtak, hiszen ezt abban az időben még lelkiismeretükből fakadó kötelességüknek tartották. Így gondolta ezt Klauzál Gábor is, így neve fennmaradt az adakozók listáján: „Pozsony, jan. 22. Az országosan egybegyűlt KK. és RR. igen díszes és kitűnő jelét adák nagylelküségök-, a’ szenvedő emberiség iránti meleg részvétök- ’s ennek felsegélésébeni határtalan buzgóságuknak. Felszólíttatván ugyanis a’ pesti vakok intézetének gondviselője Dolezsalek Antal által a’ végett, hogy az intézet’ Pozsonyban tartott nyilvános próbatételének emlékezetére, egy uj nevendék’ tartására megkivántató 2400 pengő forintnyi tőkét, melly a’ vakok’ czélszerű nevelése körül olly sok érdemeket szerzett Hany Bálint nevéről Hany országos alapítványnak neveztetnék, kegyes adakozás’ útján létre hozni kegyeskedjenek. … az adakozóknak nevei … ezennel közöltetnek. … Klauzál Gábor csongrádi 10 fr., … A pénz mind pengőben értendő.[4]


 Kölcsey Ferenc
(1790-1838)

Amikor 1838. augusztus 24-én Szatmárcsekén elhunyt Kölcsey Ferenc, halálával egyidejűleg azonnal mozgalom indult a nemzet nagy költője emlékének megörökítésére. A felállítandó emlékműre általános, országos közadakozást indítottak. Az adakozók között szinte természetes, hogy ott található névadónk is: „Adakozás Kölcsey’ emlékére II. közlés … Klauzál Gábor 10 ft … Bajza József a’ Kölcsey-emléktárs. jegyzője.[3]

Az 1843/44. évi országgyűlés időszakában is találkozunk a nevével egy közadakozás során. Miskolc városát addigi történelmének talán legnagyobb tűzvésze sújtotta 1843. július 19-én.  A hat órán keresztül tartó tűzorkánban és szikraesőben közel kétszáz ház hamvadt el a belvárosban. A szörnyű csapás ténye a képviselőket is tettekre sarkalta: Adakozás a miskolcziak javára. A miskolcziak javára Borsod vármegye követei által a képviselő-tábla tagjai közt elbocsátott aláírási ivre folyó hó 12- és 14én következő ajánlatok történtek: … Klauzál Gábor 5 fr., …”[5]



 József nádor
(1776-1847)

Abban a korban a kultúra, a művészetek, a művészek pártolása is általában egy-egy jelesebb mecénás áldásos szerepvállalásával történt, vagy egyszerűen közadakozással volt megvalósítható. Amikor 1847. január 13-án elhunyt a magyarok iránti szeretetéről és a reformkori Magyarország fejlődéséért kifejtett érdemei elismeréseként a nemzet által a „legmagyarabb Habsburg”-ként emlegetett József nádor, nevének megörökítésére többek között, nemzeti képcsarnok egyesület is alakult. Ez célul tűzte ki, hogy kizárólag Magyar- és Erdély országbeli festők alkotásait gyűjtik össze, de a képek csak közadakozásból származó pénzek felhasználásával, vagy adományok útján kerülhetnek gyűjteményükbe.[6] A nemes célt nagyon sokan támogatták, akik között névadónk nem csak adományozóként, hanem adománygyűjtő aktivistaként is ott volt: „Tizennegyedik közlemény a József-nádor nemzeti képcsarnoka pénzalapjának gyarapítására érkezett adományok felől: … I) Klauzál Gábor táblabiró 205. számu ivén: Fadgyas Pál, Kárász Benjámin, Klauzál Gábor, Rónay Mihály, mindenik 5 ft, összesen 20 ft; … Közli Mátray Gábor s. k. egyesületi titoknok"[7]



Klauzál Gáborné
Prezetska Mária
(1805-1948)

Első felesége, Prezetska Mária méltó társa volt az önkéntes közösségi feladatvállalásokban. Hívő katolikusként rendszeres támogatója, gyámolítója a szükségben szenvedőknek. Szegénygondozás, templomi alamizsnaosztás közben, 1848. január 16-án súlyosan megfázott és kilenc nap múlva meghalt. Mindezekről, a váratlanul bekövetkezett halálakor megjelent tudósítás vall hitelesen: „Halálozás. T. Klauzál Gábor urat, hazánk’ köztiszteletü polgárát, pótolhatatlan veszteség érte! – Szeretett neje, született Prezetska Mária, néhány napi inláz után, f. hó 25-én, Szegeden, 43 éves korában, meghalt. Siratja a’ korán elhunytat vigasztalhatlan férje, ’s szivből sajnálják számos tisztelöi, ’s áldják emlékezetét azon gyámnélküli szegények, kiknek segítő angyaluk volt az inségben. Béke és áldás poraira! – Osztróvszky József.[8]        

Prezetska Mária emléke kitörölhetetlenül élt tovább mindazokban, akik ismerték áldásos tevékenységét. Erről árulkodik egy, a halála után több mint egy évtizeddel későbbi visszaemlékezés is: „…csak a hálaadó ajkak árulták el a fölsegélt szükölködők és szenvedőknél tett segélyeit. … Körülményeinkhez képest elég legyen megemlitenünk, hogy valamint jeles szülői, ugy ő is a szenvedőknek élt a honért; midőn azokat jótanácson kivül szellemi és anyagi segélyben részesíté, 1848 ik évi télhó 16-án az alsóvárosi egyházban a szegényeknek alamizsnát osztogatván és szokott ájtatosságát végezvén e megszokott foglalkozását az e napi nedves, hideg időben is szokatlan buzgósággal és hosszadalmasan végzé ugyannyira, hogy a vele lévő szolga is fölfázva megbetegedett. Az urnő oly veszélyes beteg lőn, hogy rövid 10 nap után el halt.”[9]

Klauzál Gábor második felesége, Schmidt Emma személyében is egy gyöngéd, érző szívű, önzetlen lelkületű asszonyt kapott az Úrtól társnak, aki már korán, első jegyese, Nagysándor József aradi vértanú tábornok özvegy menyasszonyaként megtapasztalhatta mi a bánat, mi a szenvedés. Ezt – hasonló sorsú asszonytársaival együtt – kellő méltósággal és keresztény alázattal viselte: „… Midőn a katasztropha beállott és jegyese vértanúhalált szenvedett, Smitt Emma kétségbe esve gyászolta őt és évekig csendes visszavonultságban csak a tetteknek, mások nyomora enyhítésének élt. Így némileg saját fájdalma is csillapult. …[10]

Klauzál második házassága idejéből is találunk adatokat arra, hogy évei számának előrehaladtával sem élet-, sem adakozó kedve tört meg: „Kimutatás az 1865. január 30-án a m. k. t. e. joghallgatókat segélyező egylet javára tartott táncvigalom jövedelméről. … Fölülfizetésekben az egyletnek adományoztak: … Klauzál Gábor 5 ft, …[11]



 Klauzál-szablya

Klauzál Gábor halála után özvegye, a férje mellett megszokott és önmaga által is helyesnek tartott korábbi adakozási, jótékonysági gyakorlatot folytatta. Elhunyt férjének hagyatékához is önzetlenül hozzányúlt, ha azt szükségesnek tartotta. Ahogy az korábban már ismert volt: „Csongrád megye’ részéről julius 17kén volt országgyülési követ t. Klauzál Gábor úr aranyozott ezüst karddal tüntettetett meg.”[12] és ezt a kardot – tisztában lévén férjének a nemzet történelmében betöltött szerepével – a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Ezt a gyarapodását a múzeum hivatalos közleményben is rögzítette: „Még megemlíthető: Klauzál Gábor azon díszkardját, melyet az 1832/6-iki országgyűlés alkalmával mint megyei követ kapott volt Csongrád vármegye közönségétől. … Ajándékozta a múzeumnak Klauzál Gábor özvegye.[13]



 Tóth Kálmán
(1831-1881)

Néhai férjéhez hasonlóan, a meghirdetett nemzeti közadakozásokat is adományaival segítette. Így többek között támogatta az 1881. február 3-án elhunyt költő, dráma- és újságíró Tóth Kálmán síremlékének felállítását: „Tóth Kálmán síremlékére adakoztak: … özv. Klauzál Gáborné három ft., …[14], valamint a nemzet nagy költője, a „szalontai nótárius” szobrának felállítását is: „Az Arany János szobrára ujabban adakoztak szerkesztőségünknél: … Klauzál Gábor özvegye és családja tiz forintot; …[15]



Halmi Ferenc
(1850-1883)

Az elesettek, árvák gyámolításáról sem feledkezett meg. A fiatalon, 33 éves korában, 1883. június 2-án elhunyt Halmi Ferenc színész özvegye és árván maradt leánya sorsa is mélyen megérintette: „A Halmi-család részére tegnap Klauzál Gábor özvegye helyből öt forintot küldött szerkesztőségünkhöz; …[16]

A szülők példája mindenkor meghatározó a gyermekek fejlődésében és jelentős mértékben befolyásolja személyiségük alakulását. Ezért akár természetesnek vehetjük, hogy a történelmi családnevet viselő fiú, ifjabb Klauzál Gábor is a jótékonykodás, az adakozás, a közérdekű kötelezettségvállalások terén szülei nyomdokait követte.   



Trefort Ágoston
(1817-1888)

Amikor közadakozás indult édesapja egykori barátja és politikustársa, az 1888. augusztus 22-én elhunyt Trefort Ágoston szobrának felállítására, természetesnek tartotta, hogy ezt a célt támogassa: „Gyűjtés Trefort szobrára. Az Uránia Magyar Tudományos Egyesület a kiadásában megjelenő Uránia című folyóirat novemberi számában rövid felhívást bocsát közre, amelyben tagjait felkéri, hogy adományok gyűjtésével, vagy adakozással mozdítsák elő Trefort Ágoston szobrának létesítését. Az egyesülethez eddig a következők küldöttek adományokat: … Klauzál Gábor 5 kor., …[17]


 Péterfy Sándor
(1841-1913)

Személyes ismeretség fűzte az általa igen tisztelt és nagyrabecsült Péterfy Sándorhoz, a kiváló tanáremberhez, tanügyi íróhoz, az Eötvös-alap alapítójához és egykori elnökéhez. Péterfy 1913. augusztus 10-én bekövetkezett halála után, a síremlékének felállítására indított közadakozást nem csak adományával, hanem aktiv gyűjtőmunkával is segítette: „Péterfy Sándor emlékének megörökítése. Az Eötvös-alap pénztárába beérkezett adományok: IX. … Klauzál Gábor, Budapest, 2799. sz. gy. ívén 19˙50 K …[18] 

Már 1895-ben felmerült a javaslat, hogy a Magas-Tátra egyik kilátócsúcsára építsenek egy meteorológiai obszervatóriumot. A Magyar Földrajzi Társaság 1906-ban nevet is adott a létesítendő állomásnak, majd Téry Ödön javaslatára a Gerlachfalvi csúcsot jelölték meg lehetséges helyszínként. A megvalósítást közadakozásból tervezték megoldani. A Klauzál család egyik kedvelt utazási célpontja volt a Magas-Tátra, így értelemszerűen ifjabb Klauzál Gábor is az ügy mellé állt: „A Magas-Tátrában létesítendő Bólyai-obszervatóriumra eddig a következő adakozások gyűltek egybe társulatunk titkári hivatalában: … XXI. Klauzál Gábor gyűjtése: N.N. 1.90 K; Klauzál Gábor 3.10 K; összesen 5.- K …[19]

Szülei példáját követte akkor is, amikor nem feledkezett meg az árvákról és a szükségben szenvedőkről. Rendszeresen támogatta az őket segélyező szervezeteket. Adományt juttatott többek között a Gallipoli Sacrë  Coeur-szervezet részére: „Klauzál Gábor Budapest 3 korona” összegben[20], de odafigyelt az árva-gondozásra is: „A Székesfővárosi Mayer Ferencz fiárvaház 1911. évi karácsonyi gyűjtésének kimutatása 1912. év jan. 1-ig: … Klauzál Gábor min. tan. 10 korona …[21]

Felesége, Degré Katalin az irgalmasság jócselekedetének gyakorlásában méltó párja volt. A házaspár rendszeresen látogatott jótékonysági rendezvényeket, támogatott ilyen célú szervezeteket. Degré Katalin a Magyar Gazdaasszonyok Országos Egyesületének állandó tagja és támogatója kiemelt figyelmet fordított az árvák nevelésének ügyére, amelyhez anyagilag is komolyan hozzájárult: „A Magyar Gazdaasszonyok Országos Egyesülete árvaházában és nevelőotthonában … Klauzál Gáborné (édesanyja: Degré Alajosné emlékére) 200 koronás alapítványt tettek. A közgyűlés az egylet érdekeinek felkarolásáért és támogatásáért hálás köszönetet mondott … S. Fáy Szeréne, a Nemzeti színház művésznőjének, … és Klauzál Gábor miniszteri tanácsosoknak…[22]



Schmidt Emma
(1832-1898)

Édesanyjához hasonlóan, nemes egyszerűséggel tudott megválni családi emlékeitől is, ha azok bármelyikét a köz’ javára fordíthatta. Ahogy édesapja egykori díszszablyája a Magyar Nemzeti Múzeum, úgy az édesanyjáról készült Barabás-akvarell pedig adományaként, a Szépművészeti Múzeum gyűjteményét gyarapította: „A rajz és akvarellgyűjteménynek jutott ajándékok közül ki kell emelni Klauzál Gábor ny. miniszteri tanácsos ajándékát, Barabás Miklósnak egy pompás vízfestményét, mely az ajándékozó édesanyját ábrázolja, …[23] 

Egyetlen gyermekük elvesztése, majd felesége, illetve leánytestvérei halála után gyakorlatilag magára maradt. Anyagi lehetőségei ugyan szerényekké váltak, de ennek ellenére, fontosnak tartotta, hogy a lehetőségei adta korlátokon belül is, tegyen valamit olyan ügyekért, amelyeket fontosnak tartott.

Ezek egyike volt egy, általa mélyen tisztelt és nagyra becsült asszony életművének összegyűjtése és feldolgozása: „(Felhívás) Klauzál Gábor ny. min. tanácsos felkéri a nyilvános- és magánkönyvtárak tulajdonosait, hogy az id. Ábrányi Kornélné szül. Katona Klementina írói munkáit tartalmazó teljesen ép és tiszta állapotban lévő könyveket, füzeteket vagy folyóiratokat címére II. Margit-körút 41. I. e. küldjék meg. A könyvkereskedőktől számla csatolását is kéri.[24]

A felhívás megjelenését követően alig fél esztendővel később, Katona Klementina[25] 75 éves korában meghalt. Mi lett ifjabb Klauzál Gábor ezen irányú irodalomtörténeti törekvésének eredménye, sajnos nem ismert, de önmagában már a szándék is tiszteletre méltó és nagyra becsülendő volt…

A megkezdett gondolatsort most zárva, talán ez a néhány adalék, pársoros életrajzi töredék is elegendő ahhoz, hogy képet alkothassunk Klauzál Gábor, feleségei Mária és Emma, valamint fia és menye érzelem-gazdag lelkületéről, jótékonykodó, szegényeknek adományokat osztó, segélyező – mai divatos szóval élve: karitatív – tevékenységéről, a közösség érdekében tett vállalásairól.

Az egyébként tiszteletreméltó életrajzuk talán ezzel is színesebbé, teljesebbé válik és cselekedeteik többünknek követendő példaként szolgálnak…

Nem ma született gondolat, de sajnos nagyon is igaz napjainkra: Amisit mores „do, das”, periere datores; accipio, non do! Talis mos est modo mundo. – Megszűnt a mondás: Adok, adjál. Nincs már adakozás! Kapok, – nem adok; ez most a bevett szokás.

Ha bármikor figyelmesen körülnézünk környezetünkben, mindenkor megláthatjuk magunk körül, avagy talán még önmagunkban is a „szükséget”. Ez nem minden esetben csak anyagi értelemben jelentkezik, hanem sokszor bizony emberi kapcsolatok, szeretet, békesség, jó szó hiányának formájában is! Rajtunk múlik, hogy csak kapni szeretnénk, vagy adni is tudunk!? 

Pál apostol a Korinthus-beliekhez írott második levelében így tanít: Hilarem datorem diligit Deus. – Isten a jókedvű adakozót kedveli. (2Kor 9,7) Tegyük hát dolgunkat, jókedvvel! Nem csak azért, mert közeleg a Karácsony…

 


Bartos Mihály
helytörténész
Klauzál Gábor Társaság alapító tagja


2016. december




Megjegyzések:

[1]ld. részletesen: http://www.klauzal.hu/cikk/457.html 
[2]Hirnök, 49. szám, 1839. június 20. 2.o. 
[3]Athenaeum. – Tudományok’ és szépművészetek’ tára, Negyedik év, második félév, 3. szám, Pest, julius’ 9. 1840. 47.o. 
4]Hirnök, 7. szám, 1840. január 23. 1.o. 
[5]Hirnök, 65.[28.] szám, 1843. augusztus 17. 82.o. 
[6]Ez a kezdeményezés egyidejűleg a hazai alkotóművészek anyagi támogatására irányuló gyakorlati törekvés is volt. 
[7]Nemzeti Újság, XLII. évf. 562. szám, 1847. szeptember 24. 608.o. 
[8]Pesti Hírlap, 1027. szám, 1848. január 30. 1.o. 
[9]Szegedi Híradó, II. évf. 9. szám, 1860. január 29. 2.o. 
[10]Ezernyolczszáznegyvennyolcz / Az 1848/49-iki magyar szabadságharcz története képekben. Szerkesztették: Jókai Mór, Bródy Sándor, Rákosi Viktor – Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt., Budapest 1898. 404.o. 
[11]Pesti Napló, XVI. évf. 32-4494. szám, 1865. február 9. 3.o. 
12]Jelenkor, 76. szám, 1837. szeptember 23. 301.o. 
[13]Közlemények a magyar nemzeti múzeum érem- és régiség osztályából. II. – Archeologiai Értesítő, 1874. 5. szám, VIII. kötet, 1874. április 20. 103.o.
[14]Fővárosi Lapok, XVIII. évf. 36. szám, 1881. február 15. 187.o. 
[15]Fővárosi Lapok, XIX. évf. 252. szám, 1882. november 3. 1569.o. 
[16]Fővárosi Lapok, XX. évf. 140. szám, 1883. június 17. 907.o. 
[17]Pesti Napló, LII. évf. 309. szám, 1901. november 9. 6.o. 
18]Néptanítók Lapja, XLVII. évf. 11. szám, 1914. március 12. 14.o.,0 
[19]Földrajzi Közlemények, XXXV. kötet 6. füzet, 1907. július 8. 289.o. 
[20]Budapesti Hírlap, XXX. évf. 1. szám, 1910. január 1. 11.o. 
[21]Adalékként ugyanitt: Darányi Ignác, br. Harkányi Frigyes, Festetich Pál, Pesti Hazai Első Takarék-pénztár Egyesület ugyancsak 10-10 korona, az Osztrák-Magyar Bank pedig 20 korona adományt juttatott ugyanezen célra. – Fővárosi Közlöny, XXIII. évf. 5. szám, 1912. január 16. 174.o. 
[22]Pesti Hírlap, XXX. évf. 159. (10.557) szám, 1908. július 3. 8.o. 
[23]Szépművészeti Múzeumnak ajándékok – Budapesti Hírlap, XLV. évf. 143. szám, 1925. június 28. 13.o. 
[24]Budapesti Hírlap, LII. évf. 14. szám, 1932. január 19. 6.o. 
[25]Katona Clementina (Klementina) (1856-1932) író, publicista, zenekritikus. Édesanyja Kölcsey Ferenc unokahúga, Kölcsey Antónia. Édesapja Katona József, a tiszántúli református egyházkerület főgondnoka. Iskolázott, művelt nő, aki korábbi zenetanárához, id. Ábrányi Kornél zeneszerző és zongoraművészhez ment férjhez 1879-ben. Zenekritikákat, tárcákat, elbeszéléseket, tudósításokat írt, amelyek fővárosi és országos lapokban jelentek meg. Számos német, francia és angol regény fordítását készítette el. Több cikkben foglalkozott a nők érdekeinek védelmével, egyetemi tanulmányaik engedélyeztetésével. Többek között a nők érdekében írt cikkeinek is köszönhető, hogy az uralkodó engedélyével az 1895/96-os tanévtől megnyitották a nők előtt az egyetemek gyógyszerészeti, orvosi és bölcsészeti karát. (Itt jegyzendő meg, hogy az első magyar orvosnő, a tétényi születésű gróf Hugonnay Vilma zürichi orvosi diplomájának elismerése is csak ezt követően történhetett meg!) Halála 1832. július 6-án következett be, a férje mellé temették a Kerepesi temetőbe. Neve és emléke a közgondolkodásból és közbeszédből napjainkra méltatlanul kifelejtődött…


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2017. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (77)
Közhasznúsági jelentések (12)
Egyesületi élet (278)
Közélet (142)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (49)
Emlékév média-megjelenések (0)
Emlékév programnaptár (1)



1848/49 (40)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (21)
Díszpolgárok (16)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (96)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (31)
Wolf-kripta (13)