Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Klauzál Gábor és Deák Ferenc

különös tekintettel az 1849-et követő időszakra.
Deák Ágnes előadása Nagytétényben, 2006. április 29-én

Klauzál Gábor és Deák Ferenc barátságáról előadást tartani egyszerre hálás és nehéz feladat. Hálás, mivel e két nagyság neve a kortársak számára is magától értetődően együvé tartozott. Klauzál kortárs méltatói mind számon tartották róla, hogy ő Deák „legrégibb s leghűbb társa”, ahogy Szász Károly (2) fogalmazott 1866-ban. Ők ketten politikai harcostársak, ugyanakkor egyéniségüket tekintve is nagyon hasonlók voltak, s e két tényező egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy köztük szoros barátság alakulhatott ki s maradhatott fenn töretlenül, évtizedeken át.
„Ha nem mindenben párja is Deák Ferencnek, elvtársának s legkedvesebb barátjának, teljes mértékben bír ennek becsületes, igazságos, tiszta arany jellemével, törvénytiszteletével, szeretetreméltó szerénységével, tántoríthatlan hazaszeretetével” – jelent meg a Szegedi Híradó hasábjain 1866-ban, Klauzál halálakor.


Deák Ágnes (1)
Györök Natália Klauzál-domborműve előtt

Nehéz feladat ugyanakkor kapcsolatukról beszélni, mivel miközben bőséges forrásanyag áll rendelkezésre politikai közszereplésükről, országgyűlési tevékenységükről, miniszteri időszakukról, nagyon kevés magánjellegű forrást hagytak hátra. Különösen igaz ez Klauzálra, akinek csupán néhány magánlevele maradt ránk. Ezért nagyon kevés olyan forrást ismerünk, amelyben ők maguk nyilatkoznának a másikhoz fűződő kapcsolatukról.
Deák Ferenc Wesselényi Miklóshoz írott 1848. február 11-i levele például megmutatja nekünk, milyen gyengéd baráti érzéseket táplált Deák Klauzál iránt: „Szegény Klauzálnak sorsa [feleségének halála] fájdalmasan hatott reám; féltem, aggódva féltem őtet is. Nem bírja meg a testi–lelki szenvedések súlyát s ámbár a szélhűdésből, vagy legalább ahhoz hasonló bajából, mely őtet nője temetésekor érte, már annyira kijavult, hogy most már veszedelmen kívül van, félek mégis, hogy az ennyire meggyengült orgánizmus öszveroskad a lélek szenvedései alatt. Isten vigasztalja, tartsa meg és gyógyítsa őt.”
Klauzálnak csak közéleti fórumokon tett megjegyzéseit ismerjük Deákról, ezek közül talán a Szegedi Híradó 1865. október 29-i számában összefoglalt beszéde a legbeszédesebb: „A közös ügyek elintézésére nézve [Klauzál] Deák Ferenc nagy hazánkfia húsvéti cikkére utalt. Szóló Deák Ferenc leghűbb kísérője, s vele tökéletesen egy véleményben van; ismeri a nagy hazafi vágyait, óhajtásait, tanúja a forrón szeretett haza ügyébeni küzdelmeinek; ismeri tántoríthatlan jellemét, bölcsességét. Századok múlhatnak el, – mondá – míg a hazának ismét ily bölcs fia leend. Megható és elragadó volt beszéde, midőn nagy hazánkfiáról a szeretet kifejezésével s egészen elérzékenyülve szólott, kinek nevére a közönség háromszoros éljennel válaszolt.”


Deák Ferenc és Klauzál Gábor

Megismerkedésük pontos időpontját nem ismerjük, de arra minden bizonnyal 1833-ban kerülhetett sor, amikor Deák és Klauzál is országgyűlési követként Pozsonyban tartózkodott. Már ekkor mély barátság alakult ki köztük, melyet a közös politikai küzdelem alapozott meg. Ez az együttműködés, ha lehet, még szorosabb lett az 1839–40-es országgyűlésen. Az országgyűlést követően mindketten a büntetőjogi bizottság tagjaiként tevékenykedtek Pesten, fennmaradt köztük a napi érintkezés. Az 1843–44-es országgyűlés új helyzetet hozott: Klauzál helyettesítette ott a távol maradt Deákot az alsótáblai vezér szerepében. 1848 azután mindkettejük számára a nagy lehetőségek és a nagy kataklizmák időszaka volt, mindketten a mérsékeltekhez tartoztak a Batthyány-kormányon belül, félelmekkel telin szemlélve egyfelől a bécsi kormányzat centralizációs törekvéseit, másfelől Kossuth Lajos radikális demokratákhoz közelítő álláspontját. A kormány bukása után mindketten háttérbe húzódtak, s onnan nézték az egyre radikalizálódó eseményeket, majd a kíméletlen katonai–politikai megtorlást.

Majd az 1850-es évek szomorú hallgatása következett. Ugyanakkor az, hogy 1854 őszén Deák Pestre költözött, Klauzál pedig Tétényben vásárolt házában élt, újra megteremtette számukra a lehetőséget a gyakori találkozásra. A pesti rendőrigazgató 1855. januárjában Deák leggyakoribb látogatói között felsorolta Klauzál Gábor nevét is. Deák gyámleánya, Vörösmarty Mihály leánya is megemlékezett Klauzálról Deák látogatói sorában: „Ott látjuk már kora reggel, nyolcórakor bizonyosan Klauzál Gábort. Kegyelettel tekintsünk reá, ismerjük rendíthetlen ragaszkodását Deák Ferenczhez.” (Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona (3) visszaemlékezései). Feltételezhetően – ha nem is gyakran – Deák is járt Tétényben, erre mutatnak Pulszky Ferenchez írt sorai 1859-ben: „Klauzál, mint tudod, nős; egy fia, egy leánya, Kis-Tétényben derék szőleje és kertje van, nagy borász, kertész, egészen ennek él és családjának, kis gyermekét gyakran maga szoptatja (természetesen, nem a maga tejével). Egészsége nem rosszabb, mint volt, sőt jobb mint 1848-ban, azonban most is sokat szenved vértolulásban.”

Az 1860. október 20-i, ún. októberi diploma azután újra megnyitotta a legális tért a politizálásra. Ezt mind Deák, mind Klauzál kihasználta. Mindketten tiltakoztak például – Eötvös József társaságában – mint 1848-as volt miniszterek a konzervatív Zsedényi Ede (4) azon kijelentése ellen, miszerint az 1848. áprilisi törvényeket maga a Batthyány-kormány is megsértette, azok már csak ezért sem tekinthetők kiindulópontnak.
Az 1861. évi országgyűlésen aztán Deák és Klauzál újra mint harcostársak jelennek meg, Klauzál nem szerepel már az első sorokban, de – ahogy az például Lónyay Menyhért naplójából kiderül – a legfontosabb háttértanácskozásokon mindig jelen van mint a felirati párt egyik nagy tekintélyű tagja. Mind a célkitűzéseket, mind a politikai taktikát illetően osztja Deák nézeteit.

  • Az országgyűlés kezdeti szakaszában, a különféle ügyrendi kérdések tárgyalásánál mindketten nagyon aktívak (az 1848-as gyakorlatot érvényesítik mint viszonyítási alapot a vitás kérdéseknél)
  • 1861. ápr. 27. A felirati párt vezetőinek tanácskozásai: Eötvös József báró, Szalay László, Szentiványi Károly, Andrássy Gyula gróf, Klauzál Gábor részvételével
  • 1861. máj. 22. Klauzál országgyűlési beszéde
  • 1861. jún. 7. A felirat szakaszonkénti tárgyalásában a címzés körüli vitában Klauzál mintegy helyettesíti a beteg Deákot, annak nevében is szól
  • 1861. jún. 8. Klauzál rövid felszólalása a „magyar nemzet” fogalmáról, majd tagja lesz az országgyűlés által választott nemzetiségi bizottságnak
  • 1861. júl. 22. A felirati párt nyolctagú „csúcsbizottsága”: Deák, Eötvös, Andrássy, Szalay, Lónyay, Klauzál, Gorove István, Kazinczy Gábor
  • 1861. aug. 8. Deák második felirati beszédénél Klauzál segédkezik, ő adogatja a papírokat a szöveget felolvasó Deáknak és Szalaynak; az országgyűlési számadások átvizsgálására öttagú bizottság tagja lesz Klauzál.

Az 1861. évi országgyűlés feloszlatását követően újra a rendeleti kormányzás átmeneti időszaka következett, a politikai véleménynyilvánítás fórumai ismét bezárultak. Majd csak az 1865. december 10-én megnyíló újabb országgyűlés nyújtott újabb lehetőséget Deáknak és Klauzálnak az együttes politikai fellépésre. A Deák-párti képviselő Szász Károly szerint Deák mint tábornok lépett fel, körülötte a táborkari segédek sürögtek, köztük Klauzál, „a hollóból hattyúvá fehérült alak”. Szász sorai jól mutatják, hogyan látta a fiatalabb politikus generáció Klauzált, a reformkori politikai küzdelmek alakját: „Annál rokonszenvesebb egyéniség a jó öreg Klauzál, kiben az egykori ministert ugyan senki föl nem fedezné, sőt a posoni országgyűlések sentimentális szónokát is alig; bár, ha hangja megcsendül mint az ávé ájtatra hívó estharangja, szívünket valami kifejezhetlen elérzékenyülés ábrándja fogja el; még is, régi tulajdonaiból egész teljességben csak táblabíróságát tartotta meg, annak egész jólelkűségével s tajtékpipás szeretetre-méltóságával.”
Klauzál elfogadta és támogatta Deák kiegyezési programját, fennmaradt közöttük a szoros elvszövetség, ahogy a szoros barátság is.

  • 1866. jan. 22. Klauzál az ún. „Deák-párt” konferenciájának elnöke lesz
  • Az országgyűlés elején a képviselői igazolások és ügyrendi kérdésekben nagy aktivitást fejtett ki Klauzál
  • Két további felszólalást örökített meg Klauzáltól az országgyűlési napló (febr. 23.: nemzetiségi felvillanás, márc. 6.: Erdély képviselőinek ügyében)
  • 1866. márc.: Klauzált az ún. felirati bizottság tagjává választották Deákkal együtt
  • 1866. márc. 5.: Klauzált és Deákot is a közösügyi bizottság tagjává választották
  • 1866. márc. 22. A közösügyi bizottság ügyrendi albizottságot választott, tagjai: Deák, Klauzál, Szentkirályi Móric, Ghyczy Kálmán, Várady Gábor.

Klauzál 1866-os betegsége, majd halála megszakasztotta a két ember szoros szövetségét, de a Klauzált majd tíz évvel túlélő Deák bizonyára legnagyobb emberi veszteségei között tartotta mindvégig számon Klauzál távozását. A reformkori barátok és harcostársak elvesztésével egyre inkább elmagányosodónak és magányosnak érezte magát.

Deák Ágnes – 2006. április

(1) Deák Ágnes történész, a Szegedi Tudományegyetemen az Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszék docense. Kutatási területe a 19. századi magyar történelem.
(2) Szász Károly (1829–1905) református lelkész, 1884-tol a dunamelléki egyházkerület püspöke, országgyűlési képviselő, 1867-tól miniszteri tanácsos.
(3) Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona (1846–1910) Vörösmarty Mihály lánya, Deák Ferenc gyámleánya, Széll Kálmán miniszterelnök felesége.
(4) Zsedényi (Pfannschmidt) Ede (1804–1879) konzervatív politikus, az 1839–40-es országgyűlésen a kormánypárt vezére, 1860 októberétől az udvari kancellária tanácsosa, 1867–1879 között Deák-párti, illetve Szabadelvű Párti országgyűlési képviselő.


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2017. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (77)
Közhasznúsági jelentések (12)
Egyesületi élet (278)
Közélet (142)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (49)
Emlékév média-megjelenések (0)
Emlékév programnaptár (1)



1848/49 (40)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (21)
Díszpolgárok (16)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (96)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (32)
Wolf-kripta (13)