Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

„… kitörölte végzete az élők könyvéből.”
– Klauzál Gábor halála és eltemettetése

A Szeged című lap 1866. augusztus 11-ei lapszámának címoldalán közölt megemlékezésében, a lap kiváló munkatársa, Szőnyi János fogalmaz így, Klauzál Gábor halála feletti kesergésében. Tegyünk egy kísérletet a rendelkezésünkre álló korabeli források alapján, hogy ama néhány nap történéseit – lehetőleg a valósághoz legjobban közelítve – felelevenítsük…[1]
Bartos Mihály helytörténész írása Klauzál Gábor halálának 150. évfordulója emléknapjára.


Baljós jelek…

Nincs tudomásom arról, hogy bárki is összegyűjtötte és a rendelkezésre álló források alapján, értékelte volna valaha is Klauzál Gábor egészségi állapotának alakulását, változásait élete során. Magam sem vállalkozom most erre, de az általam jelenleg ismert forrásokat megpróbálom egy kicsit rendszerezni…

A rendelkezésre álló töredékek arról tanúskodnak, hogy életét a betegségek keserítették, sőt nem egyszer, azt kényszerűen alakították is.

Talán az első komolyabb eset 23 éves korában, 1827-ben következett be, amikor a Csongrád vármegyeiek a pozsonyi rendi diétára követté választották, de ezt a megtisztelő megbízatást betegsége miatt nem fogadhatta el.[2]

Néhány évvel később, Deák Ferenc egy levelében így aggódik barátjáért: „Klauzál barátunk most tűrhető egészségben van, de a télen szélütés kerülgette, s annyi szenvedésen ment már ifjú korától fogva keresztül, s vére olly sűrű és nehéz : hogy orvosai, kik gyógyították, aggódva tekintenek jövendőjére. Istenem! egyik veszteség a másik után! legjobb embereink hullnak el körültünk. En ugyan Gábornál azt hiszem, hogy otthon elszórakozva, szabadban, gond és munka nélkül, ismét egészen helyre jön, de mégis aggódom fölötte. –[3]

Rendszeresek meghűlései is, amelyek általában tüdőgyulladással járnak. Csongrád megye 1845. szeptember 15-ei, Szegváron tartott közgyűléséről, szeptember 22-én már betegen tért haza Szegedre. A helyi kaszinó tagjai és a nagyszámú polgárság által, a háza előtt adott fáklyás zenét és Kiss Károly szónoklatát[4] is csak zárt ablak mögül adott kézjelekkel köszönhette meg.   

Első felesége, Prezetska Mária 1848. január 25-én váratlanul bekövetkezett halála annyira megviselte, hogy talán kisebb szélütés is érhette. Állapotának alakulásáról ugyancsak Deák Ferenc számol be hitelesen, Wesselényihez írott levelében: Szegény Klauzálnak sorsa fájdalmasan hatott reám; féltem, aggódva féltem őtet is. Nem bírja meg a testi–lelki szenvedések súlyát s ámbár a szélhűdésből, vagy legalább ahhoz hasonló bajából, mely őtet nője temetésekor érte, már annyira kijavult, hogy most már veszedelmen kívül van, félek mégis, hogy az ennyire meggyengült orgánizmus öszveroskad a lélek szenvedései alatt. Isten vigasztalja, tartsa meg és gyógyítsa őt.[5]

Klauzált 1848. júniusában – az első népképviseleti országgyűlésbe – Csongrád város polgárai képviselőjüknek választották. A Batthyány-kormányban betöltött miniszteri megbízatásáról – több minisztertársával együtt – szeptember 10-én lemondott, de ezzel egyidejűleg, képviselői mandátuma továbbra is érvényes maradt. Már az ősz folyamán magas vérnyomással kínlódik, mellette rémképek gyötrik, majd október hónapban szélütéssel, vagy legalábbis súlyos agyérgörcsökkel ismét ágynak esik. Az országgyűlési jegyzőkönyvek szerint, 1848. november 7-én „…az orvosi nyilatkozatban leírt súlyos betegségi állapota szükségelte orvosi segély folytonos használata végett…” határozatlan időre „…eltávozási engedelmet” kapott.[6]

Amikor az országgyűlés 1848. december 31-én a hadihelyzetre való tekintettel úgy határozott, hogy további működését Pestről Debrecenbe teszi át, Klauzál is elhagyta a fővárost, egyidejűleg – megromlott egészségi állapota helyreállítása érdekében –, teljesen visszavonult. A szabadságharc további időszakában már semmilyen közszereplést nem vállalt és Debrecenben sem jelent meg az országgyűlésben.

A Debrecenbe áthelyezett országgyűlésről távolmaradók igazolása során, az ő ügyét is tárgyalták az 1849. március 24-ei (XXV.) ülésen: „Vlad[7]: Klauzál Gábor Ceglédig velünk jött, ottan kiszálott. … Kazinczy[8]: (Zaj) … – Klauzálra nézve hivatkozom a köztudomásra, hogy ujabb időkben minő sulyos betegség érte őtet; … kinek betegsége annyira sulyos, hogy minden órának áldozata lehet… Elnök: Ugy hiszem, hogy Klauzálra nézve nincs is kérdés (elfogadjuk az igazolást.)[9]

Már kistétényi birtokos volt, amikor „… megrongált egészségének ápolása végett a helgolandi tengeri fürdőt látogatta.[10]

A továbbiakban is magas vérnyomással küszködött, amire ugyancsak utalás található Deáknak egy későbbi, Pulszky Ferenchez írott levelében: … Egészsége nem rosszabb, mint volt, sőt jobb mint 1848-ban, azonban most is sokat szenved vértolulásban.[11]

Az 1861. évi követválasztás idején is gyengélkedett. Amikor arról értesült, hogy Szeged bel- és felsőváros polgárai képviselőjüknek választották, levélben köszönte meg bizalmukat: „Csak azt sajnálom, hogy egészségem gyöngélkedő állapota, mely javulásnak indult ugyan, de tekintve kivált az országgyülés e közelgő határidejét, még mindig óvatosságot igényel, szándéklott megjelenésemet tisztelt választóim becses körében meg nem engedvén, megfoszt az irántok érzett őszinte tisztöletem és köszönetem személyes kijelenthetése ohajtott élvezetétől.[12]

A politikai közéletbe való visszatérését, az országgyűlésben való megjelenését a közvélemény örömmel fogadta: „… az 1861-diki országgyülésen, csakugyan mint Szeged képviselője jelent meg, s örömmel nyúlt feléje minden kéz, hogy a régi jó bajnokot üdvözölje. Megőszült hajjal, de törhetlen lélekkel jött elő magányából…[13]   

Az 1865. évi követválasztás idején, egészségi állapota már lehetővé tette, hogy Szegeden személyesen is megjelenjen. A szegedi kaszinó helyiségében 1865. október 27-én 10 órától kezdődően, közel két órás követjelölti beszédet tartott, melyet a termet zsúfolásig megtöltő bel- és felsővárosi választók, többször is lelkes éljenzéssel szakítottak meg.[14]

Az uralkodó által hivatalosan 1865. december 14-én megnyitott országgyűlés a képviselői mandátumát a december 20-ai, III. országos ülésen nyilvánította igazoltnak.[15]

Kistéténytől – Kalocsáig

Az 1866. esztendő – egészségi állapotát tekintve – kedvezően indult számára. Január 10-étől folyamatosan részt vesz az országgyűlés munkájában, az egyes ülésnapokon aktív, az aktuális napirendekhez többször hozzászól, illetve javaslatokat tesz.

Ezen időszakbeli országgyűlési munkáját így jellemezték: „… Az idei országgyűlésen Klauzál nem tartott nagyobb beszédeket, de valahányszor felszólalt: mindig előbbre vitte a tanácskozást…[16]

A Deák-párt 180 képviselője január 22-én, a pesti Felsődunasoron álló Európa szállodában tartott értekezletet, ahol Klauzál Gábor elnökölt.[17]

Az országgyűlésben még március közepén is jelen van, a március 15-ei XL. országos ülésen hallatja utoljára hangját.[18]

A Szegedi Híradó március 25-ei száma beszámol a Szeged felsővárosi Kis kaszinóban március 23-án, a nevenapja tiszteletére megrendezett halvacsoráról. Az első áldomáspoharat Osztróvszky József emelte a jelen lévő ünnepelt nagy hazafira.

A XLVI. országos ülésen, március 24-én még beválasztják egy bizottságok alakítására és szervezésére kiküldendő 12 tagú választmányba.[19] Aztán ismét jönnek a bajok…

Áprilistól már távol marad az országgyűlésből, egészsége ismét megromlik. A kortársak így írnak erről az időszakáról: „… Utóbb sokszor elmaradt, mert tüdőlobos bajok lepték meg.[20], illetve: „… az utóbbi hónapokban többször elmaradt az ülésekből, s gyengélkedése aggodalmakat ébresztett.”.[21]

Tavasz óta kistétényi birtokán lakott, ahol május végén már nagyon rosszul volt. Júniusban állapota annyira javult, hogy a betegágyat elhagyva, a fővárosba utazott.[22] Itt néhány nap múlva ismét ágynak esett és orvosa Kistéténybe szállíttatta vissza. „Fáradhatatlan orvosának azonban sikerült őt egy párszor kiemelni kórágyából.[23] így aztán most is, állapota ismét jobbra fordult.


  
Kalocsa, új-nőnevelde
(1861)

Július 23-án elhagyta kistétényi birtokát és Kalocsára indult, hogy a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek rendjének – a leányifjúság nevelése céljából fenntartott – iskolájában tanuló legkisebb gyermeke, Mária vizsgáján jelen legyen.

(Itt jegyzendő meg, Klauzál halálával foglalkozó későbbi írások némelyikében kalocsai utazásának célja úgy szerepel, mintha az leányai, azaz Emma és Mária vizsgája lett volna. A kérdés nagy valószínűséggel, egyértelműen eldönthető a korabeli, helybéli krónikás leírása alapján. A Pesti Napló kalocsai tudósítója például így ír: „Az itteni növeldében levő kis leányának vizsgálatára jött körünkbe,…[24], illetve ezzel egyidejűleg, több más helyi és országos lapban is hasonló, egyes számra utaló megfogalmazás jelent meg.[25])          

Kalocsán bevégeztetett…

Klauzál Gábor július 24-én érkezett meg gőzhajóval[26] Kalocsára. Felesége révén rokonságban állt az itt élő Szabó családdal,[27] így elszállásolásuk is náluk történt a Kalocsa 15. számú házban,[28] mely akkor Szabó Mihály[29] tulajdonában volt.  

A leánynevelőben Mária vizsgájára július 25-én került sor.[30] Klauzál a tanterem fülledt levegőjében átizzadt, onnan kijőve meghűlt és tüdőgyulladása kiújult. Életveszélyes állapotba került. A kalocsai orvosokon kívül, Poór Imre[31] főorvos, egyetemi tanár kétszer is felkereste.[32] A doktorok erőfeszítései ellenére, a tavaszi betegségtől legyengült szervezet nem tudott megküzdeni az egyre nagyobb bajjal. Állapota augusztus 3-ára olyan rohamosan megromlott, hogy a szemben lévő plébániáról[33] kiérkező lelkész már nem is tudta meggyóntatni Klauzált, csak az utolsó kenetet[34]szolgáltathatta ki neki.


 
Dr. Poór Imre
(1823-1897)
 
Kalocsa, belvárosi plébánia
(1864)

Augusztus 3-án pénteken, éjjel 11 órakor a szenvedések véget érnek: a halál kiragadja őt „a hazát forrón és önzéstelenül szeretők sorából.[35]
  
Klauzál Gábor családi gyászjelentése (1866)

A halál oka: a tüdő mindkét oldalára kiterjedő súlyos gyulladás. A Kalocsa Belvárosi plébánia halotti anyakönyve[36] szerint: peripneumonia, amit egyszerűen tüdőgyulladásnak fordítottak. A Szeged Belvárosi plébánia halotti anyakönyvében[37] a halál oka: tüdőlob. A család által kiadott gyászjelentésben: „ismételten kifejlődött tüdő lob, s erre bekövetkezett tüdő szélhűdés”. Később, a haláláról tudósító lapok is hasonló halálokokat tüntetnek fel…

Másnap, augusztus 4-én szombaton reggel, Kalocsán gyorsan elterjed a haláleset híre, általános megdöbbenést okozva a lakosság körében. A város templomainak tornyaiban gyászt kongattak a harangok.[38] A Kalocsai Kaszinó épületére gyászlobogót tűztek.

Klauzál Gábor tetemét halála helyszínén, a Szabó-háznál ravatalozták fel. A város polgárainak sokasága kereste fel az elhunytat, hogy kegyeletét lerója előtte és részvétet nyilvánítson a gyászoló családnak. A helyi hatóságok testületileg jelentek meg főhajtásra és részvétnyilvánításra. A Kalocsai Kaszinó tisztségviselői és tagsága a látogatásuk alkalmával részvétiratot nyújtottak át az özvegynek.[39]

Délután 3 órakor – a város lakosságának nagy tömege jelenlétében – Nehiba János püspök[40]beszentelte a holttestet és az azt őrző koporsót. Ezt követően a koporsót szekérre rakták, hogy az elhunyt akaratának megfelelően Szegeden, a családi sírboltban helyezzék majd örök nyugalomra. A koporsót szállító szekér még az est beállta előtt, elindult Szeged felé…

Kalocsától Szegedig…


Osztróvszky József
(1818-1899)

Augusztus 5-én vasárnap, dél felé kapta meg Szegeden Osztróvszky József[41] azt a táviratot, amelyben a városból elsőként értesült Klauzál Gábor haláláról. A hír aztán gyorsan terjedt, a délutáni postával megérkező Pesti Napló gyászkeretes közleménye már csak megerősíthette mindezt. Néhány órán belül falragaszokon adták tudtul a helybélieknek, köztiszteletben álló képviselőjük halálhírét, valamint tetemének néhány órán belüli megérkezését. A kaszinó, a városháza, a takarékpénzár és a templomok kitűzték a gyászlobogóikat…

Kalocsáról a szekér délután 6 óra körül gördült a városháza elé, ahol már nagy tömeg várta néma csendben. „– Már általában az is megbotránkoztatá városunk közönségét, hogy a nagy hazafi holtteste egy közönséges kocsin, még közönségesebb – kurta szárú pipájából füstölgető ember két rossz gebéjén, semmiféle hivatalos egyéntől sem kisérve érkezett városunkba.[42]– számol be a látottakról a Fővárosi Lapok szegedi tudósítója.[43]Közben este 6 óra tájban az elhunyt emlékére megszólalt az első harang a városháza tornyában, melyhez aztán folyamatosan csatlakoztak a templomok harangjai is…

  
Templom tér a belvárosi templommal és a Szent
Rozália kápolnával (1875)

Az eredeti elgondolás szerint, Klauzál Gábor tetemét a városháza nagytermében ravatalozták volna fel. Mivel a holttest lassan már harmadnapos volt, a nyári nagy melegben erősen oszlásnak is indult, így erről a tervről lettek és a testet a Szent Rozália kápolnába[44]szállíttatták tovább, hogy a másnapi temetésig ott őrizzék. A szekér – az egyre növekvő gyászoló tömeg kíséretében – tovább indult a kápolnához.

Amikor a kocsi a Szent Rozália kápolna előtt megállt, hogy a kíséretet biztosító városi hajdúk a koporsót tartalmazó beszögezett faládát arról leemeljék, elhangzott a kérés: „A mi emberünk volt ő, minket illet, hogy körülötte a végső szolgálatot megtegyük.[45] A holttest őrzését és a másnapi temetés körüli intézkedéseket felügyelő Keméndy Nándor[46]csendbiztos – átérezve a jelenlévők mélységes gyászának súlyát – a kérést nem tagadhatta meg, így a jelenlévő sokaságból többen a szekérhez léptek. A ládát leemelték, azt felnyitva, abból az egyszerű fakoporsót kiemelték, vállaikra vették. Így vitték be a kápolnába, ahol aztán azt, a város által odakészített érckoporsóban helyezték el. Néma, fájdalmas csend uralkodott köröttük…

A gyászoló szegediek nagy tömegben keresték fel még aznap este a kápolnában lévő ravatalt, hogy tisztelegjenek és imát mondjanak halottjukért.

Osztrovszki József vezetése alatt, megkezdődött a másnapi temetési szertartás megszervezése. Szeged városa – a család által Kalocsán kiadott gyászjelentéshez hasonló szövegezéssel – gyászlapot nyomatott és küldetett szét, tudósítva a város és a környező vidék lakóit,[47]szeretett képviselőjük haláláról és temetésének időpontjáról: „… A boldogultnak hült teteme holnap, f. hó 6-án délutáni 6 órakor fog a szent Rozália kápolnából a belvárosi sirkertbe kisértetni s ott a családi sirboltba örök nyugalomra letétetni. – …[48]

Szegeden eltemettetett…

Augusztus 6-án hétfőn, még a magasságos egek is együtt könnyeztek a gyászoló szegediekkel. Az ég a délelőtt folyamán borús, felhős volt. Délután egy órakor megnyíltak az ég csatornái, bőséges csapadék hullott a városra. Mintegy két óra múlva elállt az eső és három órától csendes, borult idő lett.[49] 

A műhelyek, hajó és egyéb gyárak, valamint a munkatelepek munkásai délután négy órakor abbahagyták a munkát, a kereskedők öt órakor zárták boltjaikat, hogy jelen lehessenek a temetésen.[50] Délután 4 óra felé már népes csoportok vonultak a Szent Rozália kápolna felé. A város komor, ünnepies külsőt öltött, a házakra gyásszal bevont nemzeti zászlókat tűztek, a belvárosi templom és a városháza tornyában, valamint a kaszinó homlokzatán gyászlobogók lengtek. Asszonyok, férfiak feketébe öltözve gyülekeztek a kápolna előtti téren. A halott koporsóját fél hatkor hozták ki a kápolnából és helyezték el a külső ravatalra, amit ekkor már 4-5 ezer ember állt körül. A koporsón babér- és virágkoszorú díszelgett. Hat órára a tér már teljesen megtelt, a tömeg a búzapiacra és a közeli utcákba is benyúlt. A térre néző és a környező utcák ablakaiban ugyancsak emberek feketéllettek. 

  
A Szegedi Dalárda működő  tagjai 1864-ben

Itt voltak a helybéli testületek, egyletek zászlóikkal, a Dalárda az új zászlójával, a céhek a templomi zászlóikkal, a földművesek a fekete zászlójukkal, valamint a környező települések kisebb-nagyobb létszámú delegációi is. A gyászolók között jelen voltak még a különféle szerzetesrendek, egyházak és más hitközségek képviselői is, továbbá a zsidóközség küldöttsége, Lőw Lipót főrabbival az élen. A tömeg feje felett mintegy 50 fátyolos zászlót és gyászlobogót bontogatott a néha-néha meglebbenő szél. Jelen volt ekkorra már mintegy 20-25 ezer ember…

A temetésre eljöttek régi megyei pályatársai, tisztelői, szegedi kortársai, valamint megjelentek országgyűlési követtársai közül: Kárász Benő, Rónay János, Dedinszky József, Török Bálint, Rónay Mihály, Rónay János és Dáni Ferenc. A ravatalt közvetlenül az 1861. évi tanács tagjai, valamint ügyvédek kardosan, továbbá 12 választópolgár fáklyával és hat díszruhás ifjú állta körül.

Klauzál özvegye, Schmidt Emma a temetésen nem tudott megjelenni. A váratlan csapás lelkileg megtörte és szeretett gyermekének, Máriának betegsége sem engedte, hogy a szertartásra Szegedre utazhasson.[51]

  
Kreminger Antal
(1805-1885)

Este pontban 6 órakor megszólaltak a város templomainak harangjai, kezdetét vette a búcsúztató. A gyászszertartást Kreminger Antal[52] prépost plébános, püspöki infulával,[53] teljes, nagyszámú egyházi segédlettel vezette. Amikor fájdalmas hangján felhangzott a Rituale Romanumból[54] jól ismert könyörgés: „Oremus pro fidelibus defunctis.[55]és arra Chilkó Sándor[56]kántor válasza: „Requiem aeternam dona eis Domine, et lux perpetua luceat eis.”,[57]mélységes szomorúság ült az arcokon[58] és könny csillogott a szemekben. A temetési szertartás végén, Chilkó Sándor kántor meghatóan zengte el az ezen alkalomra szerzett búcsúztató dalát.[59]A gyászszertartás – melyen egyébként az összes szegedi kórus és énekkar közreműködött – fél hétkor ért véget.

Ezt követően Osztróvszky József lépett a ravatalhoz, hogy az elhunyt életét, pályafutását, érdemeit felidézve búcsúztassa a Haza önzetlen szolgáját, Szeged város hű fiát, a jó barátot, a szerető családapát. A búcsúztató minden szaván érződött, hogy az meleg szívből jövő, így nem csak a szónok hangja csuklott meg többször, hanem a jelenlévők torka is nem egyszer elszorult, szemük könnyfátyolba borult. A beszédet követően a Szegedi Dalárda még elénekelt egy gyászdalt, majd este 7 óra magasságában, a temetési menet megindult a belvárosi sírkert felé…

A gyászmenet a Templomtéren, az Iskola, a Kereszt és a Kálvária utcán amerre elhaladt, az ablakok telve voltak emberekkel, az utcák két oldalán pedig gyászolók ezrei képeztek sorfalat. A temetési menetben elől haladtak a köznépből választott egyszerű polgárok, tömérdek gyászfátyolos nemzeti zászlóval. Őket követték a különböző céhek a templomi lobogóikkal. Utánuk jöttek a testületek és az egyletek küldöttségei saját zászlóikkal. Majd következtek a különböző vallási felekezetek lelkészei és képviselői. Mögöttük vonult az egyházi zenekar és a Dalárda, az új zászlójával. Következett a gyászszertartást végző lelkészség papjaival, segítőikkel.

A hat, teljes díszruhába öltözött egyetemi kardos polgár mögött jött a gyászkocsi a koporsóval, rajta babér- és virágkoszorúval, körülötte – a ravatalnál is már jelenlévő – kardos, fáklyás díszkísérettel és a városi hajdúk által övezve. Közvetlenül utánuk az elhunyt rokonai és követtársai mentek. Utánuk pedig szinte végeláthatatlanul hullámzott a gyászoló nép tömege, melyben az asszonyok ájtatos éneke zengett…[60]

A nap leáldozóban volt, a fekete fellegek oszlófélben, szélei mögül a napsugarak arany és bíbor színben ragyogtak elő. A kép költői volt, a pillanat M. P.-t, a Pesti Napló helyszíni tudósítóját is megihlette: „E látványra elgondolám: Óh dicsőült nagy hazánkfia! A te életed is ily komor volt, a derült nap sugára csak olykor olykor ragyogott küzdelemmel teljes pályádra! A te képed is ez édes haza, neked is több szomoru, mint derült napod van![61]

A gyászmenet lassan haladt, fél nyolckor ért a régi temetőhöz.[62] Itt ismét egy rövid egyházi szertartásra került sor, majd a Dalárda gyászindulója után, a temetési menet már az esti homályban indult tovább a belvárosi sírkert felé.

Amikor a gyászmenet a Kálváriához[63]ért, a Dalegylet ismét egy gyászdalt énekelt, majd a város képviselői, a Dalárda és a kíséret egy része fogatokra szállt és úgy kísérte tovább a távoli temetőbe a halottaskocsit.[64] A késő este ellenére sokan gyalog mentek tovább…

A belvárosi temetőbe érve, ismét fáklyákat gyújtottak, majd Kreminger prépost beszentelte a sírboltot. Ezt követően – előrebocsátván: „forduljunk Ahhoz, kihez a megboldogult anynyiszor fohászkodott[65] – rövid imát mondott, majd személyes szavakkal, zokogó hangon búcsúzott kebelbarátjától. A koporsó Klauzál Gábor földi maradványaival – a Dalárda által énekelt Szózat hangjai mellett – sírba tétetett. A sírboltot lezáró márványfödél is végső helyére került. A temetés este 9 óra körül ért véget…  

Szőnyi János a Szeged című lapban megjelent,[66] Klauzálról szóló nekrológjának végén így ír: „A nemes léleknek hüvelye fekszik csak előtted, az élet örökre kiolvadott abból; – hiába hullatod forró könyűidet a merev tagokra, – hiába simítod félre reszkető kezekkel az ezüstös fürtöket márványhomlokáról, – hiába borulsz a kiszenvedett kebelre, hogy sohajaiddal éltető meleget sirj abba, – hiába mosolyognál könytelt szemekkel a lezárult ajkakra, hogy viszhangul egy végső édes rángást csalj azokból; – mindez mozdulatlan és néma marad mint a sir, mert ő csak porhadó test és nem Klauzál többé!

Néhány hét leforgása alatt, a nemzet több jeles férfiúját vesztette el. Közöttük volt Klauzál Gábor mellett Eszterházy Pál Antal a volt minisztertárs, Egressy Gábor színművész, Zádor György jogtudós is. Sántha Károly a Vasárnapi Újságban megjelent, „Hullnak, hullnak…” című versében,[67] ezt a veszteség feletti nemzeti fájdalmat énekelte meg:


Hullnak, hullnak...–

Hullnak, hullnak, egyre hullnak...
A szép, ép fát vihar érte;
Híja van a koszorunak,
S egy nemzet sír könyet érte.

Hullnak, hullnak, egyre hullnak …
Csillagit a haza veszti –
Oh helye van itt a búnak,
Honfi keblét gyász epeszti …

Hullnak, hullnak, egyre hullnak …
Oh esküdjük, esdve, térden:
Kik ragyogtak, kik virultak,
Gyászos éjben, néma télben;

Hirdetői kik valának,
Szebb tavasznak, jobb hazának:
Él az eszme sirjaikban,
Él az eszme fiaikban!


Befejezésül álljanak itt a Fővárosi Lapokban V. K. jelzettel megjelent nekrológ záró mondatai: „Nagyon fájdalmas lesz őt nélkülöznünk további nemzeti küzdelmeink közepette. De valamint most, úgy a diadal örömében is áldást fogunk mondani emlékére. Ő a harcok között hunyt el, s a diadalt nem érheté meg, de mert majdnem 50 éves közéletében mindig e célra munkált: a győzelmi ünnep, (melyet vajha mielébb megérjünk,) az ő szellemének is ünnepe leend!”[68]      

Az uralkodó egy év múlva, 1867. július 28-án szentesítette azokat a törvényeket, melyekkel létrejött a kiegyezés…

Klauzál Gábor 1866. július 23-án indult el Kistétényből, a 11. napon már kiterítették Kalocsán, a 14. napon pedig a sír is magába zárta Szegeden. Mindössze két hét telt el 1866. nyarán…

 


Bartos Mihály
helytörténész
Klauzál Gábor Társaság alapító tagja


2016. augusztus




Megjegyzések:

[1] A dolgozathoz a korabeli helyi és néhány fővárosi lap anyaga szolgált lényeges forrásként. Az egyes lapok: Szegedi Híradó [SZH], Szeged [SZ], Pesti Napló [PN], Fővárosi Lapok [FL], A Hon [AH], Vasárnapi Újság [VÚ], Hazánk ’s a külföld [HK], Eger [EG]. Külön hivatkozás az egyes forrásokra csak ott kerül feltüntetésre, ahol az feltétlenül indokolt!
[2] Erről a betegségéről pontos adatokkal jelenleg nem rendelkezem.
[3] Deák Ferenc 1843. február 12-ei levele Wesselényi Miklóshoz.
[4] Kiss Károly szépreményű ifjú jurátus, akit ezért a beszédéért Szeged város tanácsánál feljelentettek. A szeptember 29-iki tanácsülés jegyzőkönyve szerint, a feljelentő bevádol egy "bizonyos Kiss Károly neve­ze­tü ifjut", aki "fegyverrel és kardokkal ellátva 100 fáklyát tartva (...) a városi Curiális épületből lobogó fáklyákkal" embersokaságot vezetett "Klauzál Gábor tábla Biro Ur házához Szt. Mihály hó 22-ik napján esti 9 óra tájon.", majd ott a "tisztelgő zene alkalmával (.....) beszéde elszavalása alatt a Hazának és a Fenséges Kormánynak viszonyaiba vágó több kellemetlen szinekkel festett lázitó  kijelentések történtek..."
A nyomozást Tary Pál főkapitány a jelentésében így foglalja össze: a "bevádoló" rosszindulatúan túlzott, ugyanis mindössze 25-30 "semmi fegyverrel fel nem ruházott, naponkénti öltözetükben lévő helybeli ügyvédek, jog gyakorló polgárok" vonultak Klauzál háza elé, ahol "7-8 kebelbeli hangászoknak fuvó eszközökkeli hangászata harsogván" éltették  őt. Majd egy "fiatal szakállas ember, kinek oldalán kard, fején kalpag vala" beszédet mondott, de szónoklata "egy hallásra alig felfogható nehéz értelme miatt nem tetzhető, annál kevésbé zür zavarra nem ingerlő beszédet mondott el." Összegzésként megállapítja: a szónok a királyra nem utalt, zavargás nem volt, a "hir lapok hazudnak." –  Sándor János: A szegedi színjátszás krónikája / Theszpisz szekerén 1800-1883. Bába Kiadó, Szeged 2007. 250.o.
Egyébként ez volt Szeged városában az első fáklyászene!
[5] Deák Ferenc 1848. február 11-ei levele Wesselényi Miklóshoz.
[6] Ruszoly József: Országgyűlési képviselőválasztások Csongrád vármegyében 1848-ban. In: Demokrácia és választások Magyarországon / Csongrád megye – Tanulmányok Csongrád megye történetéből XXVII. Csongrád Megyei Levéltár, Szeged 1997. 42.o.
[7] nagyzorlenczi Vlád (Wlád) Alajos, Krassó megyei követ, később királyi táblabíró.
[8] kazinczi és alsóregmeczi Kazinczy Gábor, Zemplén megyei követ, publicista, műfordító.
[9] Pap Dénes: A parlament Debrecenben I. kötet – Köhler K. A., Lipcse 1870. 253.o.
[10] Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. kötet – Hornyánszky, Budapest 1899. 475-476.o.
[11] Deák Ferenc levele Pulszky Ferenchez 1859-ből.
[12] Klauzál Gábor levele, kelt Budán, 1861. tavaszelő (március) 14-én – SZH, i.m. III. évf. 22. szám, 1861. március 17. 1.o.
[13] HK, i.m. II. évf. 32. szám, 1866. augusztus 12. 511.o.
[14] SZ, i.m. I. évf. 5. szám, 1865. november 4. 2.o.
[15] Az 1865-dik év december 10-dikére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. I. kötet – szerkeszti: Greguss Ágost [Gregus]; Emich Gusztáv Magyar Akad. nyomdásznál, Pest 1866. 9.o.
[16] HK, i.m. II. évf. 32. szám, 1866. augusztus 12. 511.o.
[17] SZ, i.m. II. évf. 4. szám, 1866. január 27. 3.o.
[18] Greguss, i.m. 352.o.
[19] Greguss, i.m. 374.o.
[20] HK, i.m. II. évf. 32. szám, 1866. augusztus 12. 511.o.
[21] FL, i.m. III. évf. 179. szám, 1866. augusztus 7. 722.o.
[22] Klauzál lakhelye ekkor: Buda halászváros 77. szám volt. Ez a hely a korabeli térképek szerint, kb. a pesti oldalon lévő Nagy-Híd utcával szemben, a Duna-parti soron volt. – Az 1865-dik évi dec. hó 10-dikére összehívott Országgyűlés képviselőháza tagjainak betűsoros név- és lakjegyzéke. / Az erdélyi képviselők névjegyzékével bővített második kiadás. – Pest, Nyomatott Emich Gusztáv Magy. Akad. nyomdásznál 1866. 17.o.    
[23] FL, i.m. III. évf. 179. szám, 1866. augusztus 7. 722.o.
[24] PN, i.m. XVII. évf. 182. (4892.) szám, 1866. augusztus 9. 1.o.
[25] Többek között: FL, i.m. III. évf. 179. szám, 1866. augusztus 7. 722.o.; HK, i.m. II. évf. 32. szám, 1866. augusztus 12. 511.o.; etc.
[26] FL, i.m. III. évf. 179. szám, 1866. augusztus 7. 722.o. – Az Első csász. kir. szab. Dunagőzhajózási társaság (DGT) személyszállító gőzősei ebben az időben, naponta reggel 6 órai indulással közlekedtek a Pest-Baja-Mohács útvonalon, érintve Kalocsát is.
[27] Klauzál második felesége Schmidt Emma – kinek édesanyja Nagysándor Johanna (1805k-1869) és annak testvére, aki egyben néhai vőlegénye, Nagysándor József (1804-1849) aradi vértanú révén – állt rokonságban a Szabó családdal. Nagysándor József és Johanna Szabóékkal való rokonsági fokát a történészek sem tudták eddig pontosan meghatározni.
[28] Ma: Szent István király út 21.
[29] Szabó Mihály ügyvéd, káptalani jegyző, egyben a Főszékeskáptalani Levéltár érseki levéltárosa 1826-1866. között. Testvére Sz. József (1822-1894) geológus, egyetemi tanár, akadémikus.
[30] A Pesti Napló kalocsai tudósítója így ír: „… még július 25-dikén láttuk őt, együtt voltunk vele a vizsgálaton, …” – PN, i.m. XVII. évf. 182. (4892.) szám, 1866. augusztus 9. 1.o.
[31] Poór Imre (1823-1897) orvos, bőrgyógyász, kórházi főorvos, egyetemi tanár, királyi tanácsos, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
[32] FL, i.m. III. évf. 179. szám, 1866. augusztus 7. 722.o.
[33] Ezt a plébániaépületet és a mellette álló belvárosi templomot 1878-ban lebontották. Helyére épült fel 1879-ben a ma is álló épület, mely korábban a kisszemináriumnak adott helyet, majd többszöri funkcióváltás után, jelenleg a Kalocsai Fényi Gyula Általános Iskola Belvárosi Tagiskolája a Szent István király út 12-14. szám alatt.
[34] A haldokló rendes körülmények között, egy egész életet átfogó gyónás után, szentáldozásban részesül és megkapja a betegek kenetét. Ha a haldokló már nem tud gyónni, de valamilyen módon jelét adja a bánatnak, a pap föloldozza, megáldoztatja és kiszolgáltatja a szent kenetet. Ha a haldokló már olyan állapotban van, hogy a bánatnak jelét sem tudja adni, esetleg már a halál is beállt, de annak bekövetkezte még két órán belül van, a paptól feltételes föloldozást kap és megkapja a szent kenetet is. – Magyar Katolikus Lexikon. Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója [MKL], IV. kötet, Budapest 1998. 533.o.; Utolsó kenet, a betegek kenete szentségének neve. Arra utal, hogy a felvevője élete végéhez, annak utolsó állomásához érkezett. Az egyház a hívő lelket szent útravalóval bocsájtja el a földi életéből. – MKL, i.m. XIV. kötet, Budapest 2009. 597.o.
[35] EG, i.m. IV. évf. 32. szám, 1866. augusztus 9. 170.o.
[36] Matricula Defunctorum Ecclesiae Colocensis Anno 1860 usgue 1866. Tomus: VIII. – Halotti Anyakönyv XI. kötet – 344.o. 220. sorszám, 1866. augusztus 3-ai bejegyzés.
[37] HU_MNL_OL_A3362_0251 jpg. 242.o. 235. fsz.
[38] R. L. a lap kalocsai levelezőjének írásából. – AH, i.m. IV. évf. 181. szám, 1866. augusztus 7. 2.o.
[39] SZH, i.m. VIII. évf. 64. szám, 1866. augusztus 12. 2.o.
[[40] Nehiba János (1794-1875) Kalocsán 1856. március 30-tól felszentelt püspök, címzetes tinnini püspök.
[41] Osztróvszky József (1818-1899) ügyvéd, 1848/49. telén Szeged kerület kormánybiztosa, országgyűlési követ, polgármester, 1869-től Pesten kúriai tanácselnök. Klauzál Gáborral közvetlen baráti kapcsolatban állt.
[42] Klauzál halála után alig két évtizeddel később, 1885-ben jelent meg Hang Ferenc: Kalocsai szellemi omnibus c. munkája. A könyv 236-237. oldalain kitér Klauzál kalocsai elhalálozására is. Szerzője itt írja le – vélhetőleg elsőként –, hogy „az akkori háztulajdonos által és fia felügyelete alatt, egy hosszú sátoros kocsin Szegedre vitetett.” Ezt a Szabó Mihály és fia-féle szállítási legendát vették át a későbbiekben többen is és terjesztették, míg mára az a köztudatba beépült.
[[43] FL, i.m. III. évf. 182. szám, 1866. augusztus 10. 736.o.
[44] Szent Rozália és a Segítő Boldogasszony tiszteletére emelt barokk kápolna felszentelésére 1739. augusztus 1-én került sor. A fogadalmi kápolna az 1879-es nagy árvíz idején erősen megrongálódott, maradványait elbontották. A városrendezés és újjáépítés során – az akkor kialakított Gizella és Templom tér találkozásánál – a régi helyett, egy új kápolnát építették. Ezt a kápolnát 1928-ban a Fogadalmi templom és a Dóm tér kialakítása során szétszedték és a Lechner téren újból felállították.
[45] SZH, i.m. VIII. évf. 63. szám, 1866. augusztus 9. 1.o.
[46] Keméndy Nándor (1815-1895), szül.: Gebhardt Ferdinánd, magyarosított 1846-ban; 1861-től Szeged palánki csendbiztos.
[47] AH, i.m. IV. évf. 183. szám, 1866. augusztus 9. 2.o.
[48] SZH, i.m. VIII. évf. 63. szám, 1866. augusztus 9. 2.o.
[49] PN, i.m. XVII. évf. 183. (4893.) szám, 1866. augusztus 10. 1.o.
[50] AH, i.m. IV. évf. 183. szám, 1866. augusztus 9. 2.o.
[51] Osztróvszky József gyászbeszédében, külön is kitért mindezekre: „… az elhunytnak gyászba borult özvegye nevében, ki beteg gyermekei (Sic!–BM) mellett virasztani levén kénytelen, határtalan fájdalmának enyhitéseül még azon vigaszban sem részesülhetett, hogy forrón szeretett férjének földi maradványait végső nyughelyökre kisérhette volna, – de az egész magyar haza nevében is hálás köszönetet mondok önöknek, hogy legnagyobb polgártársunknak a végtiszteletet megadandók, ezrenként sereglettek e gyászravatal köré.” – SZH, i.m. VIII. évf. 63. szám, 1866. augusztus 9. 2.o.  
[52] Kreminger Antal (1805-1885) plébános, prépost, tanítóképzői igazgató. Szeged-belvárosban a Szt. Dömötör templom plébánosa 1835-től, ahol megszüntette a német nyelvű éneket és prédikációt.
[53] infula (lat.) a.m. püspöksüveg, püspöki föveg, illetve a róla lelógó szalag.
[54] Római Szertartáskönyv, amelyben az elhunyt hívőkért könyörögnek.
[55] lat. a.m.: „Könyörögjünk az elhunyt hívekért.
[56] Chilkó Sándor (1832-1883) római katolikus kántor, okleveles tanító. Szeged belváros kántora 1861. június 4-től.
[57] lat. a.m.: „Örök nyugodalmat ajándékozz nekik Uram, és az örök világosság fényeskedjék nekik.
[58] PN, i.m. XVII. évf. 183. (4893.) szám, 1866. augusztus 10. 1.o.
[59] SZ, i.m. II. évf. 32. szám, 1866. augusztus 11. 2.o.
[60] PN, i.m. XVII. évf. 183. (4893.) szám, 1866. augusztus 10. 1.o.
[61] PN, i.m. XVII. évf. 183. (4893.) szám, 1866. augusztus 10. 1.o.
[62] A XVII-XVIII. századi köztemető a mai Kálvária sugárút/Nagykörút térségében helyezkedett el, kb. a Felhő utca elejének magasságában lévő maggal. Ez abban az időben, Szeged nyugati széle volt. A temetőbe 1831-ig temetkeztek. A temető léte régészetileg ismert, legutóbb egy Felhő utca elején épülő társasház alapozási munkálatainál tártak fel belőle valamivel több, mint 60 sírt 2015/2016. fordulóján.
[63] A nevét ma is őrző Kálvária téren állott. Az 1714-es pestisjárványt túlélők az áldozatok emlékére kálvária-kápolnát és stációkat állítottak. A kegyhely az 1879. évi nagy árvízben elpusztult, de a város polgárai a XIX. század végére ismét helyreállították. A II. világháborúban megsérült, helyreállítására nem került sor, sőt a kegyhelyet a hatvanas években barbár módon megsemmisítették.  
[64] FL, i.m. III. évf. 182. szám, 1866. augusztus 10. 736.o.
[65] SZ, i.m. II. évf. 32. szám, 1866. augusztus 11. 2.o.
[66] SZ, i.m. II. évf. 32. szám, 1866. augusztus 11. 1.o.
[67] VÚ, i.m. XIII. évf. 34. szám, 1866. augusztus 26. 406.o.
[68] FL, i.m. III. évf. 179. szám, 1866. augusztus 7. 722.o. 

 


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2022. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (16)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016. évi médiamegjelenések (1)
2016. évi programnaptár (1)
2017. évi médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. évi médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)
2021. évi programnaptár (1)
2022. évi programnaptár (1)
2023. évi programnaptár (1)



1848/49 (52)
Barangolások (34)
Budatétényi Ősök Napja (30)
Díszpolgárok (19)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (129)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (43)
Wolf-kripta (21)