Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

„Az igazi érdem nem vész el a sírral (…)”[1]
Klauzál Gábor emlékezete

A 2016. évi Klauzál Napok Tétényben rendezvénysorozatunk április 23-i, Nagytétényi Kastélymúzeumban megtartott történészi szimpóziuma második előadásában Sáfrány Tímea történész foglalta össze Klauzál Gábor emlékezetét, a korabeli sajtóban megjelent különböző emlékbeszédek, cikkek alapján.


Klauzál Gábor halálának 150. évfordulója felveti azt a kérdést, hogy miként emlékeztek meg róla a korábbi kerek évfordulókon, az 1900-as évek elején. Az évfordulók mindig visszatekintésre, értékelésre ösztönöznek, nem tették ezt máshogy Klauzál születésének századik, halálának, negyvenedik évfordulóján sem.

Elsősorban az országos sajtóban megjelent cikkek, hírközlések alapján rekonstruálom az 1904-es és 1906-os megemlékezéseket, emellett három emlékbeszédet kiemelten bemutatok.

Ezek alapján láthatjuk, hogy milyen jellemvonásokat, tulajdonságokat emelnek ki az adott beszédek, írások szerzői.

Előadásom első részében igyekszem röviden összefoglalni, hogy miként adtak hírt a korabeli újságok a halálhírről, majd pedig a temetésről. Hiszen az emlékbeszédek a halálhír után születnek meg, és a gyászbeszédek is legalább olyan fontosak számunkra, mint az előbbiek. Az előadásban az emlékbeszédekre helyezem a hangsúlyt.

Eddigi kutatásaim alapján, a Pesti Napló számunkra kiemelten fontos lap, amely több alkalommal is beszámol Klauzál Gábor haláláról, temetéséről, és több részvéttáviratot is közöl.

   

A halálhír az augusztus 5.-i lapszám címoldalán, gyászkeretes írásban olvasható.[2] Itt fontos megjegyezni, hogy Klauzál holtteste is ezen a napon érkezett meg Szegedre, ahogyan A HON című lapban olvashatjuk, a halálhír alig két órával előzte meg a holttest érkezését.[3]

  
Eötvös József
(1813-1871)

A Pesti Napló tudósításából tudhatjuk, hogy gyászmisét tartottak Székesfehérváron és Kecskeméten.[4] A szegedi, kalocsai és a szabadkai kaszinó küldött részvétiratot az özvegynek, ezek szövegeit is olvashatjuk a lapban.[5] Továbbá hírt ad arról, hogy Deák is küldött részvétiratot, felsorolja, hogy kik vettek részt az augusztus 14-i gyászmisén. Ezen Eötvös József, korábbi minisztertársa is részt vett, erről a naplójában is megemlékezett:

„Szegeden voltam Klauzál gyásztiszteletén. Soha tisztább, becsületesebb s jobb embert nem ismertem.”[6]  

A temetésen, illetve később az augusztus 14-i gyászmise után elhangzott beszédek az országos sajtóban is megjelentek.[7] 

A Pesti Naplóban olvashatjuk a kalocsai kaszinó részvétiratát, amit az özvegy számára címeztek. Érdemes figyelmet fordítani a szövegben található motívumokra, azokra a kifejezésekre, amelyekkel Klauzál halálát illetik.

„A Mindenható (…) ismét egy erős oszlopát vette el e zaklatott hazának (…).[8] 

A korban igen gyakori, a ház motívum, amely a hazát, nemzetet jelképezi, a szöveg szerint ennek egyik oszlopa, fontos eleme volt Klauzál. A másik motívum, ami igen gyakori a Klauzál gyász- és emlékbeszédekben a csillag:

„(…) bánatos aggálylyal állunk e ravatal felett, mely hazánk borus egének meggyérült csillagai közül a legrégebbi és legszebben ragyogók egyikét zárja magába; (…) az egész nemzetnek fájdalma kiséri az elhunyt nagy férfiut sírjába (…)”[9] 

Ezek mind azt támasztják alá, hogy milyen megbecsülés, tisztelet övezte őt.

Röviden összefoglalva a következő gyászbeszédek, emlékbeszédek hangzanak el közvetlenül Klauzál halála után: Osztróvszky Józsefé a hivatalos gyászszertartás után, Dáni Ferencé az augusztus 14-i gyászmise után, Löw Lipót rabbié ugyanezen napon délután, a szegedi zsinagógában.[10] Szeptember 2-án Trefort Ágoston tart emlékbeszédet a Békés megyei gazdasági egyesület megemlékezésén, szeptember 3-án, pedig Szentesen Oroszi József. Ezek mindegyike, – kivéve Löw Lipót beszédét – olvasható a Dobos Károly szerkesztésében megjelent Klauzál Gábor. Iratok, beszédek, megemlékezések c. könyvben.[11]

           
 Osztróvszky József
(1818-1899)
 Dáni Ferenc
(1813-1883)
 Löw Lipót
(1811-1875)
 Trefort Ágoston
(1817-1888)

Az előadás fő témája az 1904-es, 1906-os megemlékezések, akkor elhangzott emlékbeszédek. Az 1904-es év kiemelten fontos Klauzál emlékének gondozása szempontjából. Ekkor indulnak meg az emléktábla és szoborállítások kezdeményezései, Klauzál születésének 100. évfordulójára emlékezve.

Az országos lapok, elsősorban a Budapesti Hírlap segítségével sikerült rekonstruálni az eseményeket. Az első táblaállítási kezdeményezés 1904 októberében indult meg, amikor dr. Toldy László Budapest főlevéltárosa felterjesztette a városi közgyűlésnek, hogy helyezzenek el egy emléktáblát Klauzál születésének helyére, az egykori invalidus kaszárnya 2. emeletének, 241-es szobájába.[12] A lap októberben közli az emléktábla leendő szövegét:

„E szobában született 1804. november 18-án szlankovici Klauzál Gábor az első magyar független minisztériumban földmívelés – ipar- és kereskedelemügyi miniszter. Ezt az emléktáblát a főváros jeles szülöttje iránti kegyeletből emlékének szenteli Budapest székesfőváros közönsége születésének 100-ik évfordulóján, 1904. november 18-án.”[13] 

Ha a tábla elkészülésének további sorsát tekintjük, akkor igen csak érdekes ez a szöveg. Amint láthatjuk, november 18-ra szerették volna elkészíttetni. Viszont nem készült el sem akkor, sem pedig az újabb kitűzött időpontra, 1905. március 15-re.[14] A másnap megjelent Budapesti Hírlapban az olvasható, hogy azért nem került sor a leleplezésre, mert a tábla kész van, de a szöveg nem készült el. Érdekes az indoklás, hiszen, amint feljebb olvashatjuk már legalább egy szöveg-tervezet létezett már az előző évben is. A tábla végül az 1906-os évben került elhelyezésre és a mai napig is látható a központi Városházán.

1904-ben Szegeden díszgyűlés keretén belül emlékeztek meg Klauzálról.[15] Az emlékbeszédet dr. Tóth Pál főjegyző, polgármester-helyettes mondta. A gyűlésen elhatározták, hogy szobrot állítanak egykori képviselőjüknek, melyet a kultúrpalota előtti téren állítanak fel.[16] November 18-án, Löw Immánuel mondott emlékbeszédet a szegedi zsinagógában.[17] 

  
Gelléri Mór
(1854-1915)

Ebben az évben – az eddigi kutatásaim szerint – még két megemlékezés történt, amelyről olvashatunk az országos sajtóban. Az egyik a magántisztviselők otthonában történt, ahol Gelléri Mór, királyi tanácsos, az Országos Iparegyesület vezetője mondott beszédet.[18] A másik alkalom a losonci magántisztviselők ünnepsége, ahol dr. Gärtner Henrik tartott emlékezett meg Klauzálról.[19] 

1905-ben a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár létrehozta a Klauzál Gábor Alapítványt, az alapító emlékezetére. Eszerint szegedi felső kereskedelmi akadémiát végzett, helybeli, jó előmenetelű, szegény tanuló részesülhetett támogatásban az alapítvány által.[20] 

   

1906-ban került sor a szegedi szobor leleplezésére az Országos Iparpártoló Kongresszus augusztus 25-26-i rendezvényén. A kongresszus másnapján, délben tartották a szoborleleplezést, az állam, a kongresszus és a család képviselőinek jelenlétében. Erről két képet is láthatunk a Vasárnapi Újságban.[21] Az egyiken Szterényi József látható, aki az állam képviseletében helyezi el koszorúját a szobornál. A másik képen a Klauzál család tagjai láthatóak. A képen szereplő családtagok azonosítására még nem került sor.

1907-ben Szegeden a Lengyel-palota falába a Szegedi Ifjak Közművelődési Egyesülete helyezett el emléktáblát. Ennek a helyén álló házban lakott korábban Klauzál.[22] 

Egy újabb táblaállítási kezdeményezés történt 1914-ben, Kalocsán, ahol a kezdeményezők azt a házat szerették volna megjelölni, ahol Klauzál elhunyt.[23] Ez nem vezetett eredményre, csak 1996-ban sikerült leleplezni az emléktáblát.

A következőkben nézzük meg, hogyan emlékeztek meg Klauzálról az országos sajtóban. Ezek a szövegek áttekintik az életét, politikai pályáját, szerepvállalását. Elsősorban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy vizsgáljuk meg, milyen tetteket emelnek ki Klauzál életéből, illetve, hogy nézzük meg, milyen jellemvonásokat tulajdonítanak neki.

Először a Pesti Hírlapban közölt megemlékezést vegyük sorra.[24] Ennek a cikknek a szerzőjét is ismerjük, Farkas Emőd írta. Farkas Wesselényi hűtlenségi pere idején tanúsított viselkedését emeli ki Klauzálnál, azt, hogy kiállt egyrészt Wesselényi, másrészt a Bars megyei követ, Balogh János mellett. Azt írja, hogy ez a „nyílt és határozott fellépése rendkívül népszerűvé tette".[25] 

Szinte minden megemlékezésben olvashatunk a zsidóemancipáció mellett kifejtett tevékenységéről, illetve arról a vesztegetési gyanúról, amely az 1843–44-es országgyűlésen történt. A cikk hangsúlyosan foglalkozik az 1848-as eseményekkel, Klauzál akkori lelkivilágával, azt írja, hogy „ez a szív ekkor megtelt a diadalmámor örömével, békeszerető lelke pedig aggódó sejtelemmel (…)".[26] Valóban, Klauzál „féltette a nemzet életét,"[27] annak a nemzetnek az életét, amelyért oly sokat küzdöttek az országgyűlésben. Előre látta a diadalt követő katasztrófát.

Érdemes megfigyelni, hogyan fogalmaz a cikk szerzője, amikor Klauzál szerénységét, higgadtságát emeli ki:

„Amidőn miniszternek hívta meg Batthyány egy népgyűlésen kijelentette, hogy ő sohasem kereste a boldogságot fényben és hatalomban, nem annyira miniszter, mint barát akar lenni a hatalommal, mely kezébe van letéve, nem sujtani, hanem boldogítani óhajt és polgártársa legkisebbikétől is szivesen fogadja el a tanácsot."[31] 

A következő lap, amely megemlékezik ez évben Klauzálról, az a Budapesti Hírlap.[29] Ebben a cikkben a reformkor egyik legnagyobb alakjaként jeleníti meg az olvasók előtt. Kiemeli Széchenyi hatását, különösen a Stádium című művének befolyását, ennek is tulajdonítja Klauzál erőfeszítéseit az anyagiasabb természetű reformeszmék tekintetében. Példaként hozza a szerző a Duna-Tisza csatorna ügyének támogatását.

Az 1847-es évet emeli ki a szerző Klauzál életéből, amely során több súlyos veszteség is érte. Közismert, hogy ebben az évben vesztette el első feleségét, nem került be az országgyűlésbe, de kevésbé hangoztatott tény, hogy a bátyja, Imre is ekkor hunyt el. Egészségügyi és lelkiállapota aggasztotta környezetét, barátait is. Deák is aggódott érte, ezt a Wesselényihez írt leveléből tudjuk. A lap kiemeli továbbá Klauzál aggályait a szabadságharc kimenetelével kapcsolatban, a „muszka intervenció"[30] bekövetkeztét.

A szerző idézi Szász Károlyt, amikor Klauzál hangjára és alakjára emlékezik:

„Az elnöki szék erősen állott (…). Azelőtt Klauzál szokta elfoglalni, de az ő mély, édescsengésű hangjának méla ezüst harangja nem kondul meg többé földi füleknek. A hollóból hattyúvá fehérült alak örökre elrepült."[31] 

A holló kifejezés használata Klauzál sötét, fekete hajára utal.

  
Julia Pardoe
(1806-1862)

A harmadik lap, amely megemlékezik róla, a Vasárnapi Újság.[32] A lap már többször foglalkozott Klauzállal, így nem az élettörténetén halad végig, hanem bizonyos elemeket emel ki a tevékenységéből, tulajdonságaiból. A szerző említi Miss Pardoe-t, aki az 1839–40-es országgyűlésen a karzaton helyet foglalva betekintést nyert a magyar országgyűlés működésébe, megismerte annak kiemelkedő követeit, s erről könyvében is beszámolt.[33] A könyv 1840-ben jelent meg angol nyelven, ebből a Pesti Hírlap 1841-ben közölt fordításokat.[34] Ezekben a fordításokban olvashatjuk Klauzál jellemzését is. Nagyon fontos ez a jellemrajz, mert ha figyelmesen olvassuk, láthatjuk, hogy a későbbiekben megjelenő Klauzál-jellemrajzok nagyon sokat átvettek ebből.

A cikk Horváth Mihály munkájából is idéz.[35] Ezt a munkát is sokan felhasználják Klauzál jellemének bemutatásakor, illetve a korszak leírásához. A szerző Horváth Mihály mellett Csengery Antal művét használja, amikor Klauzál hangját idézi fel.[36] Hangja bús, komoly, amelyen keresztül a nemzet fájdalmát hivatott közleni.

Emellett kiemeli a társulati téren kifejtett tevékenységét, köztük a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár megalapítását, 1845-ben.

Két évvel később ismét a Vasárnapi Újság az, amely megemlékezik Klauzálról. Ebben a cikkben már képet is láthatunk a nemrég leleplezett szegedi szoborról. A cikk azt is vizsgálja, hogy milyen szerepe volt Klauzálnak az iparpolitika megteremtésében: eszerint a kereskedelmi politika irányelveit ő vázolta fel. A fő forgalmi utak kijelölésében, a vámviszonyok rendezésében kiemelt szerepet tulajdonít neki. A védegyleti mozgalom támogatását tartja fontosnak megemlíteni a szerző. Érdekességként azt állítja a cikk írója, hogy Klauzál a politikai terminológiában is újat alkotott. Ugyanis a polgármester és a jegybank szó létrehozását neki tulajdonítja.

Az előadás befejező, de általam kiemelten fontosnak tartott részében három emlékbeszédet ismertetek. Elsőként Gelléri Mór beszédét ismertetem, amelyet 1904-ben mondott el a magántisztviselők otthonának ünnepségén. Aztán a két Löw beszédet, apáét és fiáét, előbbit 1866-ból, utóbbit 1904-ből.

  

Gelléri Mór, – amint már említettem –, az Országos Iparegyesületnek volt a vezetője, így beszédében is az ipar és a kereskedelem az, aminek vonatkozásában, aminek szemszögéből Klauzál tevékenységét méltatta.  Emlékbeszédét azzal kezdi, hogy kijelenti, hogy a jelenkor elfelejti a régi nagy, híres embereket, nem megfelelően emlékeznek rájuk. Ez érdekes kijelentés, annál is inkább, mert a másik, szintén 1904-ben elhangzott beszédben Löw Immánuel is hasonló gondolattal indít.

Ezután összehasonlítja a Klauzál korabeli országgyűlést a jelenkorival. Hangsúlyozza, hogy Klauzál a védővámrendszer híve volt. Kiemeli a társulati téren kifejtett tevékenységét. Komoly kérdést vet fel, amikor azt kérdezi, hogy azok az eszmék, amelyekért Klauzál és társai küzdöttek hogyan valósultak meg, gondol itt a közteherviselésre, az ipar és kereskedelem fejlesztésére, vagy a felekezetek egyenjogúsítására.  Felhívja az utódok figyelmét arra, hogy a reformkorban összeállították ugyan a haladás óraművét, de ezt nem szabad hagyni porosodni, rozsdásodni, hanem a tervezők szellemében, az ő elképzeléseiket követve tovább kell dolgozniuk.

   

A következő két beszédet érdemes egymással összevetni, azért is, mert a két szerző apa és fia. 1866. augusztus 14-én hangzik el Löw Lipót, a kor egyik legnagyobb hatású zsidó főrabbijának gyászbeszéde Az élet fája címmel a szegedi zsinagógában.[37] 

A szöveg négy részből áll: előimából, alapigéből, majd ennek magyarázata adja a szöveg törzsét, végül egy imával zárul. Az alapigének kiemelt jelentősége van:

„Nyisd ki Libanon ajtóidat,
Hogy tűz emésszen cédrusaid között,
Jajdulj fel ciprus,
Mert lehullott a cédrusfa:
A legfenségesebbek egyike ledöntetett.”
[38]

Klauzált egy fához, mégpedig a nemes cédrusfához hasonlítja. A megyei gyűléseket ennek megfelelően faiskoláknak nevezi. Aggodalmát fejezi ki, mert egyre többen halnak meg a reformerek közül:

 „a régi faiskolákból származó fák mindinkább gyérülnek".[39]

S valóban, ekkor már Wesselényi, Széchenyi, Kölcsey, Bezerédj mind halottak.

Érdemes megfigyelni a következő idézetet, s a benne rejlő gondolatot:

„Engedjétek a fának a legtágasb tért, termékenyítsétek a legkövérebb földdel: mit várhattok tőle, ha a külvilágról lezárjátok? ha nap, levegő, felhő nem férhetnek hozzá! A fa a szabad ég alatt akar állani.”[40]  

Különösen az utolsó mondatra szeretném felhívni a figyelmet. Ha maradunk annál a megállapításnál, hogy Klauzál a cédrusfa, akkor értelmezhetjük úgy a jelzett mondatot, hogy Klauzál a szabadságot óhajtja, az egyén szabadságát, és ebbe beletartozik a nem nemesek hivatalviselése és birtokbírhatása is, amely törvény megszületése jelentős mértékben neki köszönhető.

Szintén figyelemre méltóak a soron következő szavak is: „(…) balvélemények bilincseiből kibontakozván (…)”.[41] A korban ismerősen csengett a balvélemények szó, s még ismerősebb lehet, ha az általunk is ismert, Wesselényi Miklós munkájára, a Balítéletekről című műre gondolunk. Arra utalt itt Löw, hogy Klauzál is a reformerek közé állt, amikor elkezdte áldásos tevékenységét Csongrád megyében, majd folytatta azt az országgyűlések alatt.

Löw is Horváth Mihály már említett művét használta fel, hogy felidézze a tárgyalt korszakot.

Jelleméről a tisztaság, a nyíltság és a jóakarat az, amit kiemelt. Úgy látja, hogy Klauzál jellemének feddhetetlen tisztasága megmutatkozik nemcsak a magánéletében, hanem a közéletben is.

Klauzál Kistétényben töltött időszakára utal akkor, amikor a fanemesítésről beszél. Itt is bibliai idézetekkel támasztja alá a Klauzálról alkotott véleményét. Azt mondja, hogy a fának gyümölcsöt kell teremnie, de nem mindegy, hogy milyen gyümölcsöt terem. Klauzál munkájának gyümölcse számára értékes, és számunkra is értékesnek kell lennie. Löw a következőket idézi erre a Bibliából:

az „(…) ő árnyékában ülni kívánok, az ő gyümölcse édes számnak.”[42] 

Nagyon fontosnak tartom a következő sorokat. „Szélesítsd ki sátrad helyét, és hajlékod kárpitjait kiterjeszteni ne késedelmeskedjél!”[43]  Löw Klauzálnak a zsidóemancipációban kifejtett tevékenységére utal, de emellett a közteherviselésre és a jobbágyfelszabadításra is utalhatott.  A zsidóemancipáció kapcsán Klauzál legfontosabb beszéde 1844. február 10-én hangzott el. Ez a beszéd kellően megmutatja igazságszeretetét, szabadelvűségét, bölcsességét.

Beszéde végén hangsúlyozza, hogy a jó hazafi a halála után a földön is „él”.

   

Löw Immánuel, apja beszéde után harmincnyolc évvel, Klauzál születésének centenáriumán mondja el beszédét a szegedi zsinagógában. Immánuel szintén rabbiként szolgál ekkor, apja örökébe lépve. Beszédük mégis másabb. Míg előbbi egy gyászbeszéd, részekre tagolható, utóbbi már egy emlékbeszéd, mely hasonlóan sok bibliai idézetet használ, de már nem tagolható külön részekre.

Löw Immánuel, akárcsak a már említett Gelléri Mór azzal kezdi beszédét, hogy megfedi a jelenkorban élőket, hogy nem megfelelően ápolják az elhunyt nagy emberek emlékét. Amíg Gelléri világi szavakkal, kifejezésekkel hozta ezt hallgatói tudomására, addig Löw, hivatásához hűen a Bibliából vett idézettel fejezte ki mondanivalóját:

„Mert elfelejtettek a régi nyomorúságok és elrejtettek szemeimnek előle.”[44] 

Azt, hogy milyen volt az a kor, amelyben Klauzál elkezdte pályafutását a jelenkor emberei hajlamosak elfelejteni. Klauzál Széchenyi tanítványaként, Deák hű árnyaként – ahogyan Immánuel fogalmaz – sokat tett azért, hogy a jelen kor, sokkal jobb legyen.

Immánuel beszédének általam különösen nagyraértékelt része, amikor Klauzál 1848. március 15-i szerepvállalásáról ír. Véleményem szerint az egyik legszebb része beszédének, amikor a következő idézettel festi elénk Klauzál viselkedését a forradalom kitörésekor:

„(…) Gábriel a tüznek angyala, annak a csodaszerű, tüzet lohasztó tűznek (…)”[45] amely segítette a márciusi ifjakat a forradalom hevében. Ezt azért is tartom fontosnak kiemelni, mert kevesen ismerik Klauzál valós szerepét a március 15-i eseményekben.

Amikor azt mondja Löw, hogy a „(…) méltatlanságot elrejtette szemeimnek előle (…),”[46] akkor a birtokbírhatásra és a nem nemesek hivatalviselésére utal, de ide érthetjük a zsidóemancipációt is. Ez utóbbi kapcsán apja beszédéből idéz, és az ő véleményét emeli ki. Ez az egyetlen, amikor felhasználja Löw Lipót gyászbeszédét a saját gondolatai kifejezéséhez.

Klauzál realitásérzékét méltatja, amikor a következőképpen fejezi ki magát: „(…) az álom eltűnt szemeimnek előle (…).”[47] A nemzet javát, fejlődését elősegítő ipar és kereskedelem megteremtése volt Klauzál célja. Emellett kiemeli a takarékpénztár létrehozását, amelyet több helyi zsidó bevonásával valósított meg. Ezzel is az egyenjogúsítást pártolta és alkalmazta.

Klauzált a sérelmek korának szószólójaként jeleníti meg. Apja gyászbeszédét és egyben Klauzál életét is értékeli, amikor így fogalmaz:

„Löw Lipót (…) az élet fáját festi, Klauzál Gábor áldott életének fáját; festi a szónok hevével, a történetíró tudásával, a küzdelmek részesének melegével s a honfiúnak bánatával.”[48] 

Az előadás végén illik összegezni, hogy milyen is volt valójában Klauzál, akiről annyi emlékbeszédet, gyászbeszédet olvashattunk. Véleményem szerint Szentiványi Károly szépen összefoglalta ezt, amikor 1866 novemberében újra összeült az országgyűlés, és megemlékeztek az időközben elhunytakról.

„Ő egész életét a hazának szentelte, (…) szelid és szigoru, engedékeny és hajthatatlan, erélyes és higgadt volt: szelid a magán, szigoru a nyilvános életben; engedékeny embertársai megitélésben, hajthatatlan a haladás és szabadelvűség védelmében; erélylyel ótalmazta e haza érdekeit, de soha nem feledkezett meg a higgadtságról, (…) a higgadtság fegyver, mely gyakran elhatározó pillanatokban hozza meg a szükséges győzelmet.”[49] 

Végül szeretném, ha teljes egészében megismernénk azt a gondolatot, amelynek részlete előadásom címében szerepel.

Az igazi érdem nem vész el a sírral, hanem tovább világít s minél régebben ül fölötte a halál – annál nagyobb fénye és hatása.”[50] 




Sáfrány Tímea
történész


2016. április


(A képeket összeválogatta: Hódi Szabolcs)



[1] Farkas Emőd: Klauzál Gábor. In.: Pesti Hírlap, 1904. 11.18. 26. évf. 319. sz.
[2] Pesti Napló (továbbiakban PN) 1866. 08.05.17. évf. 4889. sz.
[3] A HON 1866. 08. 09. 4. évf. 183. sz.
[4] PN 1866. 08.14. 17. évf. 4896. sz.; PN. 1866. 08.17. 17. évf. 4898. sz.
[5] PN. 1866. 08.09. 17. évf. 4892. sz.; PN. 1866. 08.19.17. évf. 4900. sz.; PN. 1866. 08. 22. 17. évf. 4901. sz.
[6] b. Eötvös József: Naplójegyzetek - gondolatok 1864-1868. MTA, Budapest, 1941. 206.
[7] Osztróvszky József gyászbeszéde: A HON Tárcza rovatában: A HON 1866. 08. 09. 4. évf. 183. sz.; Dáni Ferencz emlékbeszéde: PN 1866. 08.17. 17. évf. 4898 sz.; Oroszi József gyászbeszéde: Szegedi Híradó 1866. 09.09.; 13.; 16. 8. évf. 72.; 73.; 74. sz.; Trefort Ágoston emlékbeszéde: PN 1866. 09.25. 17. évf. 4929. sz.
[8] PN 1866. 08.09. 17. évf. 4892. sz.
[9]  Uo.
[10] Az élet fája. Klauzál Gábor fölött 1866. augusztus 14-én tartott emlékbeszéd Löw Lipót főrabbitól. Burger Zsigmond, Szeged, 1866.
[11] Dobos Károly (szerk.): Klauzál Gábor. Iratok, beszédek, megemlékezések. Pytheas Kiadó és Nyomda, Budapest, 2009.
(
[12] Budapesti Hírlap (továbbiakban BH), 1904. 08. 05. 24. évf. 216. sz.
[13] BH 1904. 10.02. 24. évf. 242. sz.
[14] BH 1904. 11.19. 24. évf. 320. sz.; BH 1905. 03. 16. 25. évf. 75. sz.
[15] Pesti Hírlap (továbbiakban PH) 1904. 11. 21. 26. évf. 322. sz.
[16] PH 1904. 11. 21. 26. évf. 322. sz.; BH 1904. 10.08. 24. évf. 278. sz.; 10. 22. 24. évf. 292. sz.; 11.21. 24. évf. 322. sz.
[17] Klauzál Gábor emlékbeszéd. 1904. november 18. Löw Immánuel. Traub B. és Társa, Szeged, 1904.
[18] BH 1904. 11.30. 24. évf. 331.sz.
[19] PH 1904. 11.23. 26. évf. 324. sz.
[20] BH 1905. 02.10. 25. évf. 41. sz.
[21] Vasárnapi Újság (továbbiakban: VÚ) 1906. 09.02. 53. évf. 35. sz.
[22] BH 1907.09.19. 27. évf. 223. sz.
[23] BH 1914.07.23. 34. évf. 172. sz.
[24] PH 1904. 11.18. 26. évf. 319. sz.
[25] Uo.
[26] Uo.
[27] Uo.
[28] Uo.
[29] BH 1904.11.18. 24. évf. 319. sz.
[30] Uo.
[31] Uo.
[32] VÚ 1904.11.27. 51. évf. 48. sz.
[33] Miss (Julia) Pardoe: The City of The Magyar, or Hungary and its Institutions in 1839-40. George Virtue, Ivy Lane. London, 1840.
[34] A Klauzálról szóló írás a PH 1841.07.17. 57. számában jelent meg.
[35] Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből. 1823-tól 1848-ig. Puky Miklós, Genf, 1864.
[36] Csengeryre hivatkozik, de nem pontosan idéz tőle. Csengery Antal: Magyar szónokok és statusférfiak. Politicai jellemrajzok. Heckenast Gusztáv, Pest, 1851. 193.
[37] Az élet fája. Klauzál Gábor fölött 1866. augusztus 14-én tartott emlékbeszéd Löw Lipót főrabbitól. Burger Zsigmond, Szeged, 1866.
[38] Uaz. 4.
[39] Uaz. 6.
[40] Uo.
[41] Uaz. 7.
[42] Uaz. 12.
[43] Uo.
[44] Klauzál Gábor emlékbeszéd. 1904. november 18. Löw Immánuel. Traub B. és Társa, Szeged, 1904. 3.
[45] Uaz. 4.
[46] Uo.
[47] Uaz. 5.
[48] Uaz. 7.
[49] Az 1865-dik évi december 10-dikére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. Emich Gusztáv, Pest, 1867. III. 1866. november 19. 71. országos ülés. 1.
[50] Pesti Hírlap, 1904. 11. 18. 26. évf. 319. sz.


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2017. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (77)
Közhasznúsági jelentések (12)
Egyesületi élet (278)
Közélet (142)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (49)
Emlékév média-megjelenések (0)
Emlékév programnaptár (1)



1848/49 (40)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (21)
Díszpolgárok (16)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (96)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (31)
Wolf-kripta (13)