Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Kazinczyak '48-a, Kazinczyak '48-ban

A 2015. évi Klauzál Napok Tétényben rendezvénysorozatunk április 25-i Szent Mihály kápolnánál megtartott megemlékezésénél dr. Solymosi József történész, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főlevéltárosának előadását halhattuk, a hazáját szenvedélyesen szerető Kazinczy Ferenc író/nyelvújító fiainak 1848/49-es helytállásáról.




A kazinczi és alsóredmeczi Kazinczy család legismertebb tagja kétségkívül a híres író és nyelvújító Kazinczy Ferenc, aki súlyos börtönévekkel fizetett a magyar jakobinus mozgalombeli részvételéért. Kevesen tudják, hogy legkisebb fia, Kazinczy Lajos, az 1848–1849. évi magyar szabadságharc honvéd ezredese, fél évszázaddal később Aradon halt vértanúhalált. Sőt nem is ő az egyetlen Kazinczy, aki részt vett a XIX. század derekának magyarországi sorsfordító eseményeiben.

A Felvidék keleti feléről származó Kazinczy család története a XVII. század elején élt Kazinczy Péterig (?–1639) vezethető vissza. Az ő fia, szintén Péter (?–1676/79) már megyei jegyzői tisztségeket viselt Bereg, illetve Zemplén megyékben, sőt országbírói ítélőmesterré is kinevezték. Nagy Iván genealógiai munkája szerint a család birtokai Abauj, Zemplén, Ung, Szabolcs, Bihar, Heves és Nógrád megyékben helyezkedtek el. 
    
   
 Kazinczy címer Családfa
A család címerének leírása: „kék pajzsban zöld földön fészkében ülő pelikán fiait vérével táplálja; sisakdísz: növekvő kettősfarkú oroszlán, jobbjában 3 nyílvesszőt, baljában az országalmát tartja; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.” A XVII–XIX. században a Kazinczy család tagjai között voltak megyei tisztségviselők (Ung, illetve Zemplén megyei alispán), de más nemesi családokhoz hasonlóan voltak katonák is. Kazinczy Ferenc (1759–1831) egyik testvére, László (1763–1807), a cs. kir. hadseregben az ezredesi rangig és ezredtulajdonosságig vitte. A család birtokai a XIX. századra a szerteágazó rokonságban már szétaprózódtak és megfogyatkoztak.

A család legismertebb tagja kétségkívül Kazinczy Ferenc író, nyelvújító, aki a Martinovics-féle összeesküvéssel való kapcsolata miatt hét éves várfogságot szenvedett.

     
 Martinovics-féle
 összeesküvők fája  Osztrák gúnyrajz  Kufsteini várbörtön


  
 Török Sophie Kazinczy Ferenc 
Kiszabadulása után néhány évvel feleségül vette gróf Török Zsófiát (1780–1842), akivel a Zemplén megyei Széphalmon telepedett le. A kis település ezután Kazinczy révén vált a XIX. század elején a magyar irodalmi élet központjává. Kazinczy Ferenc és Török Sophie (ahogy férje nevezte) házasságából négy lány, Ifigénia (1805-1806), Eugénia (1807–1903), Thália (1809–1864), Anna-Ifigénia (1817–1890), és négy fiúgyermek, Emil (1811–1890), Antonin (1813–1879), Bálint (1818–1873) és Lajos (1820–1849) született.

 
 Széphalom - Kazincy birtok Szephalmi Kazinczy kúria  Széphalmi Kazinczy mauzóleum

Kazinczy Ferenc és családja már meglehetősen szerény anyagi körülmények között élt, amikor az 1831-es kolerajárvány idején a családfő elhunyt. Gyermekeit ezután az özvegy nevelte fel, és a család pártfogóinak anyagi támogatása mellett taníttatta. Bár Kazinczy Ferenc magas kort élt meg, de az 1848-as forradalmi átalakulást már nem láthatta. Családjának tagjai, gyermekei és unokatestvérei azonban résztvevői voltak az eseményeknek. Hogyan vizsgáztak hazaszeretetből a nagy hazafi rokonai 1848–1849-ben?



Kazinczy Ferenc unokatestvérei, Kazinczy András (1803–1875) és Gábor (1818-1864) a megyei, illetve az országos közéletben vettek részt. Kazinczy András 1843-tól Zemplén megyei első alispáni tisztséget viselt. 1848 decemberében, gróf Franz Schlik altábornagy észak-magyarországi betörése idején Boronkay Albert kormánybiztos távollétében Kazinczy összehívta a megyei bizottmányt, ahol Schlik Zemplén megyéhez és Sátoraljaújhely városához intézett kiáltványával kapcsolatban is tárgyaltak. Annak elutasítása ugyan egyértelmű volt, de az ügy részleteit nem ismerő Szemere Bertalan felső-magyarországi teljhatalmú országos biztos Kazinczy Andrást rögtön felfüggesztette tisztségéből. Hosszas vizsgálat után 1849 elején az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) ugyan felmentette és visszahelyezte az alispáni székbe, de ő a történtek után lemondott. 

   
Kazinczy Gábor író, az 1847–1848-as utolsó rendi országgyűlésen Zemplén megyei követként vett részt. 1848–1849-ben szintén országgyűlési képviselővé választották. Kossuth ellenzéke, a békepárt képviselője volt. 1861-ben ugyancsak képviselő lett a Felirati Párt színeiben. 

Kazinczy Sándor (1800-1861) – Kazinczy Ferenc unokaöccse – cs. kir. katonatiszt volt. 15 évig az 5. (Schneller) könnyűlovas ezredben szolgált, és 1836-ban, mint főhadnagy lépett ki a szolgálatból. 1848 nyarán Bihar vármegye mozgósított nemzetőrzászlóaljának századosa lett. Többször folyamodott honvédtiszti állásért a Hadügyminisztériumhoz. Végül 1849 tavaszán alszázadossá, majd később főszázadossá nevezték ki a 12. (Nádor) huszárezred tartalék századánál.

Kazinczy Ferenc fiai közül a legidősebb, Kazinczy Emil 1832 és 1859 között közel 20 évet szolgált a cs. kir. hadseregben, előbb az 58. (István főherceg) sorgyalogezred, majd a 12. (Nádor) huszárezred állományában. Címzetes őrnagyként vonult nyugállományba. 1848-ban ezredét nem rendelték haza, így nem a magyar szabadságharc oldalán, hanem császári oldalon szolgált, de a magyarországi harcokban nem vett részt. A képviselőház alelnöke, az OHB tagja, Pálffy János, később emlékezéseiben így jellemezte: „ő a világon senkit és semmit sem szeret, önmagát sem: emberekkel s az egész világgal megelégedetlen ember.”

Kazinczy Antonin 1848–49-es tevékenységéről annyit tudunk, hogy egy szabad lovas csapat Borsod és Abaúj megyékbeni alakítása iránt adott be kérelmet az OHB-hoz. Ezt Kossuth Lajos 1849 februárjában támogatólag továbbította Szemere kormánybiztosnak, de ennek megvalósulásáról nincs tudomásunk.

Kazinczy Bálint tanulmányai után, mint jogvégzett nemesember Zemplén vármegye gálszécsi járásának esküdtje lett. A pesti forradalom után, 1848 júniusában beállt a Kassán alakuló 9. honvédzászlóaljhoz, itt hamarosan őrmester lett. Részt vett a szerb felkelők elleni harcokban a Délvidéken. Ott átélt élményei A fehértemplomi ütközetek címmel megjelentek a Vahot Imre és Gánóczy Flóris által szerkesztett Honvédek könyvében 1861-ben. Még 1848. augusztus 2-án tiszti kinevezését kérte a Nemzetőrségi Haditanácstól. Októberben nyerte el a tiszti rangot, hadnagy lett a Kassán alakuló 20. honvédzászlóaljnál. Decembertől a felső-tiszai, később I. hadtest kötelékében szolgált alakulatával, ahol 1849. januárban főhadnaggyá léptették elő. Zászlóalja márciustól az Északkelet-Magyarországon tevékenykedő 19. hadosztály kötelékébe került. 1849 nyarán a testvére, Lajos által szervezett Kazinczy-hadosztály kötelékében szolgált, ahol századosi kinevezést nyert. Testvérével együtt Zsibónál tette le a fegyvert augusztus 25-én.

  
Kazinczy Ferenc legfiatalabb gyermeke, Kazinczy Lajos szintén a honvédseregben szolgált 1848–49-ben. Ezredesi rangot ért el, és 1849 nyarán önálló hadosztályparancsnokként tevékenykedett. A szabadságharc utáni megtorlás során, Aradon, az önálló seregvezérek közé sorolták és halálra ítélték.
Kazinczy Lajos édesanyjának utolsó és legkedvesebb gyermeke volt. Saját maga ismertette meg az írás alapjaival, magyar és latin nyelvtankönyvet írt neki. Ezután Sárospatakon, majd Újhelyen taníttatta. 1831 nyarán, a kolerajárvány idején Lajos is megbetegedett, de édesanyja gondos ápolásának köszönhetően felépült. Elveszítette azonban édesapját, és a család anyagi helyzete ezután még jobban megrendült. Taníttatását előbb rokonai vállalták magukra, majd a sárospataki református kollégium főgondnoka, gróf Teleki József segítségével került a tullni utásziskolába 15 évesen. Valószínűleg azt gondolták a jó eszű, de izgága fiú jó lesz katonának. 1835 és 1839 között hadapródként Tullnban tanult. Továbbra is Teleki gróf fizette taníttatása költségeit, sőt ezután is támogatta anyagilag. Kazinczy Tullnban ismerte meg Görgei Artúrt, aki később így írt róla: „mindnyájan szerettük, mint komoly törekvésű iskolatársat és derék jó pajtást”. Kazinczy jó eredménnyel végezte el az utásziskolát, minősítése „szolgálatban használható” volt. A 9. (Miklós) huszárezredben szolgált, ahol 1841-ben alhadnagy, 1846 nyarán pedig főhadnagy lett. A csehországi Pardubitzban és környékén, majd 1845-től Bécsben szolgált ezredével. Főhadnagyi kinevezése után azonban kilépett a szolgálatból. A tiszti rangról való lemondásért ugyanis pénzt kaphatott a kilépő, amit a rangban mögötte álló és előléptetésre váró tiszttárs fizetett meg. Ez az eljárás a korban teljesen megszokott dolog volt, ahogy a házassághoz egy tiszt számára előírt kaució is, aminek előteremtése egy fiatal tisztnek gyakran okozott nehézséget. Kazinczy kilépésének oka – felettesei későbbi levelei szerint – egy szerelem és házassági szándék lehetett, amely mégsem valósult meg. A cs. kir. hadseregből való távozása után Kazinczy Lajos Zemplén és Szabolcs megyében, rokonainál élt. 1846-ban tiszteletbeli szolgabírói kinevezést kapott Zemplén megyében, majd egy évvel később tiszteletbeli táblabírává is kinevezték. Ezek az elismerések azonban származásának szóltak és nem jártak jövedelemmel.
Kazinczy ezért 1848 nyarán honvédtiszti állásért folyamodott, a nádor azonban először megtagadta kinevezését, korábbi magaviselete elleni kifogás miatt. Egykori parancsnoka, Deym ezredes tisztázó levele azonban eloszlatta aggodalmait. Eközben Kazinczy már Philipp Bechtold altábornagy mellett önkéntes parancsőrtiszt lett a Délvidéken. Augusztus végén honvéd főhadnaggyá nevezték ki, Ivánka Imre őrnagy váci önkéntes nemzetőri táborában lett segédtiszt. Októbertől már századosként látta el feladatát. 1848 őszén részt vett a pákozdi és schwechati csatákban, majd utászzászlóaljak szervezésével bízták meg. A 2. és 3. utászzászlóalj parancsnoka lett, november végétől őrnagyi rangban. A decemberi császári támadás után alakulataival a feldunai hadsereg kötelékében vonult vissza Pestig. Itt Perczel Mór Középponti Mozgó Seregéhez osztották be 1849. január elején. Hamarosan dandárparancsnokká nevezték ki és alezredessé léptették elő. Rövid időre megbízták az 1. (Császár) huszárezred parancsnokságával is. Részt vett a január 22-i szolnoki és a 25-i ceglédi ütközetekben. Január végén hadosztályparancsnok lett és alakulatával Klapka György felső-tiszai hadtestéhez osztották be. Az I. hadtestté átnevezett seregtest kötelékében harcolta végig a tavaszi hadjárat összes csatáját. A nagysallói ütközet után a Katonai érdemrend 3. osztályával tüntették ki. Hadosztályával Buda alá vezényelték, majd május közepén áthelyezték a komáromi várőrség Csallóközbe kikülönített hadosztályának élére. Ezredessé léptették elő, és június 2-án egy másik önálló hadosztály, az északkelet-magyarországi parancsnokává nevezték ki. Ez a feladat merőben más volt, mint az eddigiek, hiszen a korábban a főhadszíntéren ellátott beosztott parancsnoki feladatok után, egy mellékhadszíntér főként helyőrségi csapataiból egy önállóan tevékenykedő hadosztályt kellett létrehoznia, amely a határvédelem mellett, adott esetben nagyobb feladatokra is képes.
Kazinczy Munkácsra érkezése után rögtön szózatot intézett Ung, Bereg, Máramaros, Ugocsa vármegyék lakosaihoz: „Elvárom tehát minden részről a legnagyobb készséget. A haza mindent készpénzzel fizet, önöknek pedig a legszebb alkalom nyílik készségök legfényesebb kitüntetésére. Részemről legszentebb kötelességemnek tartandom Hazánk határait sértetlenül megtartani és nem csak a személyes bátorságra, sőt minden egyesnek magány birtoka felett őrködni: a jó hazafi nálam mindenkor oltalmat talál, szent ügyünk árulói ellenben érdemlett büntetésöket veendik.” Hadseregszervező feladatainak ellátásában Kazinczyt olyan hazafiak segítették, akik korábban már bizonyították a magyar kormányhoz való hűségüket és szervezőkészségüket. Ilyen volt Mihályi Gábor Máramaros megyei kormánybiztos és Eötvös Tamás Bereg és Ung megyei kormánybiztos, aki az ezredest így jellemezte: „Kazinczy sok teremtő lélekkel bír, úgy látom, mennyire megítélhetem katonai tapintattal, eddig igaz hazafinak esmerem, s mint katonához illik, a magyar kormány parancsát teljesíteni egyedüli feladata.” Ugyanakkor tett intézkedéseivel „nagyon emlékezteti a polgárokat a katonai diktatúrára”, ezért Eötvös kérte Kossuth kormányzót, Kazinczyt tiltsák el a polgári ügyekbe történő beavatkozástól.
Kazinczy Lajos ezredes bő egy hónap alatt egy 7300 fős hadosztályt szervezett, amellyel – miután az általa őrzött határszakaszt az osztrák és orosz csapatok nem támadták – megpróbált a főhadszíntéren beavatkozni a küzdelembe. Mivel Görgei Artúr seregével nem sikerült egyesülnie, augusztus 6-án Erdélybe indult, de 20-án már csak Gál Sándor és Kemény Farkas ezredesek székelyföldi és kolozsvári visszavonuló hadosztályaival tudott egyesülni Zsibón. Serege ekkor kb. 10000 főre bővült, de rendkívül demoralizált volt. A főhadszíntéren és Erdélyben ekkorra már eldőlt a szabadságharc sorsa, így Kazinczynak nem maradt más választása, mint az orosz csapatok előtti fegyverletétel. Serege eközben szinte teljesen felbomlott, sokan hazamentek. Ő maga mindössze pár száz fő élén adta meg magát.

           
 Philipp Bechtold  Görgei Artúr  Perczel Mór  Eötvös Tamás

Miután átadták az osztrák hatóságoknak, szeptember 8-án kísérték Aradra. Itt október 1-jén és 2-án hallgatta ki a császári hadbíróság. Ekkor tett vallomásából úgy tűnhet, hogy egy tevékeny hadtestparancsnok volt, egy ütőképes, intakt hadtest élén. Sőt megemlíti esetleges tábornoki címét is: „Kossuthtól Debrecenből és Aradról kaptam csapataim ellátására vonatkozó, Ungvárra és Munkácsra küldött leveleket, amelyekben tábornoknak címez. Előléptetésemről okiratot nem kaptam, és hivatalosan nem is adták tudtomra.” Ennek azonban semmi nyoma a korabeli iratokban. A szabadságharcban való részvételét azzal indokolja, hogy politikával nem foglalkozott, a nádor vette fel a hadseregbe, a törvényes hadügyminiszter alatt szolgált, a függetlenségi nyilatkozat után pedig azért maradt, mert Görgei is maradt. Az október 6-i kivégzések azonban láthatóan megrendítették. Még aznap beadványt intézett Karl Ernst törzshadbíróhoz: „Kérem önt, vegye jóságosan figyelembe azt a tényt, hogy én nem voltam több – és nem rendelkeztem nagyobb politikai befolyással –, mint a hadsereg bármelyik ezredese, és ha ez sorsom enyhítéséhez valamivel hozzájárulhat, használja fel. Ezzel az igazságnak megfelelő eljárással talán egy emberéletet lehet megmenteni.” Október 11-én kapott újabb lehetőséget vallomásának kiegészítésére. Ekkor így nyilatkozott: „Szigorúbb fogságomból megtudtam, hogy olyasvalaminek tartanak, ami nem voltam a magyar hadseregben. Tudniillik vezérnek és tábornoknak.” Egy gyenge hadosztályt vett át, leveleit, mint hadosztályparancsnok kapta. Erdélyben a fegyverletétel levezénylésére vette át a parancsnokságot. Ő csak „a béke tábornoka” volt az utolsó napokban. A hadbíróság tanúkat is igénybe véve megállapította, hogy Kazinczy nem volt tábornok. Ez azonban nem volt elég életének megmentéséhez. A tárgyalásvezetői előterjesztés szerint: „felkelő tisztek egybehangzó vallomása szerint a vádlott a lázadó kormány feloszlásakor csak ezredesi rangot viselt, tehát helyesen nem a tábornokok, hanem az önálló vezérek csoportjába számítandó.” Felmerül a kérdés: mi a jelentősége ezeknek a fogalmaknak? Hadosztály vagy hadtest, ezredes vagy tábornok? A kettő összefügg, hiszen egy hadtestet már tábornok vezetett. Iratait Kazinczy hadtest fejléccel látta el, tábornoknak csak egyetlen alkalommal írta alá magát, a fegyverletételkor Grotenhjelm orosz altábornagynak írt levele szerint: „magam és csapataim számára sem többet, sem kevesebbet nem kérek, mint amit Görgey Artúr tábornoknak és fővezérnek megadtak. Kazinczy tábornok”. Hadbírósági vallomásában utalt még tábornokságára. Csapatai csak Zsibón érték el a hadtestnyi létszámot, akkor is csak papíron. A magyar hadvezetés részéről végig ezredes és hadosztályparancsnok volt. Unokaöccse, Becske Bálint (1837–1912) hamisított egy neki tulajdonított visszaemlékezést. Valószínűleg innen terjedt el széles körben a tábornokság. Az önálló vezérség sem állja meg mindenben a helyét. Egy mellékhadszíntéren működött, nem volt hadjáratokat, háborút eldöntő szerepe. 
Sorsa szerencsétlenül alakult, csak a szabadságharc végén lett önálló parancsnok. A hadbíróság az enyhítő körülményeket csak kegyelmi úton vette figyelembe és meghozta az ítéletet: „felségsértés bűntette miatt minden ingó és ingatlan vagyonának elvesztése mellett lőpor és golyó általi halállal büntetendő”. Kazinczy Lajost október 13-án ítélték halálra, ítéletét Haynau 18-án hagyta jóvá Grazban, 24-én hirdették ki, és 25-én hajtották végre. Földi maradványait soha nem tárták föl, ma is ott nyugszik az aradi sáncok között, Széphalmon szobra áll.

                 
 Kazincy Lajos szobra: Széphalmon  Sárospatakon  Érsemjén 

Kazinczy Ferenc két legkisebb fia szerepelt a legfényesebben 1848–1849 sorsfordító éveiben. Hazaszeretetük apjuk büszkeségét is kiérdemelte volna. A legkisebb fiút, Lajost mártíromsága a legnagyobb nemzeti hőseink közé emelte. Ha a Kazinczy-családból apja a leghíresebb, mindenképpen ő a második a sorban.



dr. Solymosi József
történész, főlevéltáros
HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum 

2015. június


(A képeket összeválogatta: Hódi Szabolcs)


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2017. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (77)
Közhasznúsági jelentések (12)
Egyesületi élet (278)
Közélet (142)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (49)
Emlékév média-megjelenések (0)
Emlékév programnaptár (1)



1848/49 (40)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (22)
Díszpolgárok (16)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (97)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (32)
Wolf-kripta (13)