Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

„Atyám sírkoszorújára.”

Klauzál Gábor halálának 150. évfordulója és az ebből az alkalomból meghirdetett emlékév, ösztönzőleg hatott a jeles férfiúval kapcsolatos kutatások további folytatására, elmélyítésére. Aki kutat, az pedig általában talál, még ha sok esetben nem is azt, amit eredetileg keresett...


Társaságunk alapítói nyilatkozatában célként fogalmaztuk meg többek között, Klauzál Gábor helyi, országos és határon túli szellemi, tárgyi hagyatékának felderítését, ápolását, megőrzését, azok továbbadását, minél szélesebb körben való megismertetését és az utókorral való méltó elismertetését. A cél megvalósítása érdekében, évek óta többen is foglalkozunk névadónkkal kapcsolatos kutatásokkal, a feltárt eredmények közzétételével.

Kutatásaim során, mindig igyekeztem olyan kérdésekkel foglalkozni, melyek a hivatalos történetírásból kimaradnak, vagy a hivatásos történészeket nem érdeklik, illetve amelyekkel nem érnek rá alaposabban foglalkozni. Számomra sokszor ezek a részletkérdések teszik igazán teljessé, emberileg is érthetőbbé az adott történelmi személy portréját, életét.

Jelen kutatásaim során, váratlanul olyan adalékokra bukkantam, melyek egy kis kitérőre kényszerítettek: Klauzál Gábort kutattam, de egy másik Klauzál Gáborra bukkantam…[1]


Szmollény Nándor 1903. októberében írt dolgozatán[2]kívül, Klauzál Gáborról nem készült még olyan monográfia, amely teljes körűen feldolgozta volna ősei, családja, maga és utódai életét. Az utóbbi években, származására, családja katonatagjaira vonatkozó helyzeten a „Klauzál Napok Tétényben” rendezvénysorozatunk keretében elhangzott előadások és ezek írásos változatai ugyan némileg javítottak, de az alapkérdést lényegében nem oldották meg. Erre talán legjobb példa, hogy Klauzál Gábor halála után, özvegye és árvái sorsa, életük további alakulása nagyrészt ma is ismeretlen. Magam sem vállalkozom most ezen hiányosságok pótlására, mindössze fiával kapcsolatban próbálom meg összeszedni és rendszerezni azokat az életrajzi morzsákat, amelyek részben már rendelkezésre álltak, részben a kutatásaim során most felbukkantak…

Klauzál Gábor és második felesége, Schmidt Emma házasságából három gyermek született: 1855-ben Emma[3], 1857-ben Gábor és 1859-ben Mária.[4]

A három gyermek közül, jelenleg egyedül Gáborról rendelkezünk egy hiteles fényképpel 1864-ből. A kép egy viszonylag ritka és költséges eljárással készült chromotypia, melyet abban az időben csak a szakmailag első vonalbeli, nagy műtermek, illetve fényképészek készítettek.[5] A képet – a keretezés hátoldalát lezáró szennylapon – az apa, Klauzál Gábor saját kezűleg írt sorai hitelesítik.[6]


  

A gyermekek közül, Gábor életútja néhány lexikális adat[7] segítségével, némileg nyomon követhető. Ezek szerint Pesten, 1857. március 11-én született. A Pest-Lipótvárosi[8] templomban megtartott március 23-ai keresztelőjén a Gábor, Imre, István, János, Ignác nevet kapta. Keresztszülei Dr. Sauer Ignác és Nagy István voltak.[9] A keresztelést Ráth József[10] plébános végezte.[11]

Iskoláit Drezdában, Kalocsán és Esztergomban végezte. Joghallgatóként Pozsonyban folytatott egyetemi tanulmányokat.

Iskoláinak befejezése után, 1881-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban fogalmazó gyakornok, majd 1882-től tiszteletbeli segédfogalmazói címet kap,[12] 1883-ban segédfogalmazóvá, 1884-ben tiszteletbeli fogalmazóvá,[13] 1886-ban pedig fogalmazóvá léptetik elő. Alkalmazotti pályafutása végig ehhez a minisztériumhoz köti, ahol fokozatosan halad előre a hivatali ranglétrán: 1892-től címzetes miniszteri titkár,[14] majd tényleges titkár,[15] 1897-től címzetes, majd 1899-től valóságos miniszteri osztály-tanácsos;[16] 1905-től kinevezik miniszteri osztályfőnöknek és megkapja a miniszteri tanácsos címet az ehhez kapcsolódó jogosultságokkal, járandóságokkal,[17] míg végül, 1911-ben miniszteri tanácsossá léptetik elő.[18] A minisztériumból 1917-ben, saját kérésére nyugdíjba megy. Nyugállományba vonulása alkalmából – munkássága és érdemei elismeréseként – az osztrák császári Lipót-rend lovagkeresztjével tüntetik ki.[19]

Magánéletéről is csak töredékes információink vannak. Annyit tudunk, hogy 1887. május 9-én a Belvárosi Főplébániatemplomban kötött házasságot[20] Degré Katalinnal[21], aki több mint negyvenévi házasság után, 1929. július 26-án hunyt el. Két nappal később, július 28-án az Újköztemetőben temették el.[22]:



Egyetlen gyermekük, Gábor 1891-ben született és fiatalon, 1918. december 12-én halt meg spanyolnáthában. A Kerepesi úti temetőben december 14-én temették el.[23] Milyen ember, férj, apa volt ifjabb Klauzál Gábor, erre ma nagyon nehéz lenne válaszolni. Ha léteznek is erre vonatkozó iratok, azok még valahol, az ismeretlenség homályában, vagy elzárva, családi irattárak mélyén bujkálnak…[24]

Talán Kleió, a történetírás múzsája vezetett, amikor kutatásaim során, az „Esztergom és Vidéke[25] című lapot vettem kezembe, melyben ifjabb Klauzál Gábor nyomaira bukkantam! A lap egyes számait böngészve, a fellelt töredékekből egy új, eddig nem ismert, poétai lelkületű fiatalember arcképe kezdett kibontakozni…


Az ifjú Klauzálnak az „Esztergom és Vidéke” című lapban, 1879-1881. között, összesen 14 alkalommal jelentek meg költeményei. De miért pont itt kerültek közlésre ezek az írások? A lapban leírtakból apránként összerakható, hogy az egykori esztergomi bencés diák nem csak iskolavárosához, elméjét pallérozó alma materéhez, hanem az ott köttetett barátságokhoz is hűen ragaszkodott.

Budapesten, negyven egykori esztergomi bencés diák, 1879. szeptember 30-án megalakította az „Esztergomi Kör”-t. Céljuk, a szerényebb sorsú egyetemi hallgató tagjaik támogatása és Esztergom város társadalmi életének újjáteremtése, szolgálata volt. Az alapítók egyike ifjabb Klauzál Gábor rendes tag, akit egyúttal a társaság titkárának is megválasztottak.[26] Ezt a tisztséget éveken át betöltötte. A negyvenes alapítói körnek ugyancsak tagja volt Dr. Kőrössy László is, aki néhány hónappal korábban indította meg Esztergomban az újságját. Természetes volt, hogy barátai mindenben támogatták vállalkozását.

Mivel az újság rendre hozta a városi híreket, beszámolt a helyi társasági élet eseményeiről, így ezekből tudhatjuk, hogy ifjabb Klauzál Gábor aktív tagja volt az esztergomi közéletnek. A lap régi oldalai megőrizték például azt is, hogy az esztergomi fiatalság által 1883. január hó 27-én, a helyi jótékonysági egyesület javára rendezett táncmulatságban ott volt és a belépőjegyen felül, további 2 frt-ot adományozott a nemes célra.[27] De ugyanígy találkozhatunk nevével 1902-ben is, amikor a főgimnáziumi kath. diákasztalra – mint az intézet egykori hálás növendéke – 10 kor adományt fizetett be.[28]

Térjünk vissza verseihez! Nem lévén irodalomtörténész, sem műkritikus, így azok irodalmi értékét sem vagyok hivatva megítélni, de olvasmányaim alapján úgy gondolom, a kortárs lapokban megjelenő írások jelentős részével hasonló színvonalon állóak.

Összesen 16 költeménye jelent meg, ezek fele romantikus, szerelmes vers. Az első verse: „Hol vannak?” címmel is, ebből a csokorból került ki.[29] További, hasonló jellegű költeményei a megjelenések sorrendjében: „Oh ne nézz rám…”,[30]Emlékezés”,[31]Szőke fürtös kis angyalomhoz”,[32]Emlékkönyvbe”,[33]Láttalak”,[34]Ablakomban hervadott virág van…”,[35] és „Barátomnak”.[36] Versei hangulatának, stílusának érzékeltetésére, álljon itt az Emlékkönyvbe című műve:


           

Emlékkönyvbe.

Ékszert, tündöklő gyémántot
Adnék emlékül neked;
Óh, de gyémántnál sugárzóbb
Éjfekete szép szemed.
Tán virág, az üde rózsa,
Illik legjobban hozzád;
Óh, de ajkad, még ennél is
Sokkal édesb mézet ád.

Ismered-e a szerelmet? –
Lányka, üdvöm, mindenem!
Legnagyobb kincs, melyet birunk
E zarándok életen.
Vedd azt tőlem, ne tűnődjél,
Hidd el lányka, tiszta, szent,
Boldogságunk irigyeljék
Az angyalok oda fennt! –


A továbbiak között, van hazafias lelkületű: „Feltámadunk![37] és népies ihletésű: „Népdalok[38] címmel. Legnagyobb lélegzetű költeménye a budapesti Széchenyi-szobor 1880. május 23-ai avatására írt ódája, mely „A Széchenyi-szobor leleplezésére” címmel jelent meg.[39]


 
    

A klasszikus időmértékes verselés sem állt távol tőle, erről az „Epigrammák” címmel megjelent, három kisebb néhánysorosával ad számot.[40] >Ezekben olyan jeles történelmi személyekről szól, mint „Széchenyi István gróf”, „Nagysándor József tábornok” és apja, Klauzál Gábor. Ez utóbbit idézzük is:


Atyám sírkoszorújára.

Álmod bár örökös még sem vagyok árva egészen:
Mert ragyogó példád honszeretetre tanít!


Mielőtt további költeményeiről szólnánk, időzzünk el egy kicsit a család történeténél. Milyen kép alakulhatott ki szüleiről a gyermekben? Gábor mindössze 9 éves, amikor apja, Klauzál Gábor életének 62. évében meghal. A nagy korkülönbség, az idős ember családfői tekintélye, az együtt töltött nagyon rövid idő, a nyiladozó értelmű gyermek személyes közelségébe kerülő történelmi nagyságok hatása, anyja családtörténeti elbeszélései, majd atyja váratlan halála, mind-mind együttesen, érzékeny, emelkedett, finom lelkületűvé formálják a fiút. Ahogy korosodik, ehhez jönnek még a külvilág, kiegyezés utáni megerősítései is. Szülei alakja idealizálttá válik, apja hősies nagyság, aki nemzete felemelkedésére áldozta életét, anyja pedig a sorscsapások áldozata, akit a kegyetlen halál kétszer is özveggyé tett. Ez, a szülei iránti feltétlen rajongás érhető tetten további két versében, melyeket érdemes megismernünk.

Visszaemlékezés.

Jó anyám, oh gondolj vissza
Ifjúságod hajnalára,
S vérző szivvel koszorúd tedd
Tört reményeid sirjára.
Gondolj vissza a napokra,
Mikor a hon oly dicső volt, –
Zászlón állt a „szabadság” szó,
Mit a szellő meg-meg csókolt.

Jó anyám, óh emlékezzél,
Gondolj vissza a napokra,
Mikor ez az egy kiáltás
Gyujtott, mint az égi szikra.
Gondolj vissza, de ne könnyezz,
Mert hisz mindez elmult régen,
Eltünt a dicsőség napja,
Hogy többé vissza ne térjen.

Gondolj vissza és bocsáss meg
Ellenednek, hit tanitja, –
Mindent vesztél, … s veszteséged
A győzőket megpiritja.
Gondolj vissza, végre mikor
Lelked rokon szívhez füzéd,
S így őriztétek meg ketten
A multaknak szép emlékét.

A hű repkény, mint a tölgyet,
Szeretettel úgy ölelted,
Míg a sors, a kérlelhetetlen
Elrabolta őt is tőled.
S emlékeiddel most magad vagy,
Büszkén nézzed át a multat,
A jövőben nincs reményed,
A lemondást megtanultad!
[41]


A vers az anya sorsának részletes ismeretén, az iránta érzett féltő szereteten túl, sokat elárul a családon belüli bensőséges, gyengéd viszonyokról is…

Apjáról írt verse a gyermeki szeretet és tisztelet megnyilvánulásán túl, az elmúlt élet történelmi összefoglalója, egyben a lelkében élő apakép tükrözése is:


Atyám sírjánál

(1878. jul. 3.)

 

Szent ez a föld… honfit takar,
A ki egy népet vezérlett, –
Kinek egy nép tett sírjára,
Maradandó szép emléket; –
Szép emléket szép erényért:
Honszeretet az erényed,
Emléked a nép hálája,
Mely sírodba kisért téged.

Nem siratlak, – óh mert élsz Te
És nem is leend halálod:
Nem szabad ez árva néptül,
Néked soha sem megválnod;
Nem siratlak, – bár előttem
Csak e néma hantot látom. –
Hisz’ tudom, hogy a Te lelked
Diadalt vőn a halálon.

Koszorút teszek sírodra…
Nemzetiszín a szalagja, –
Óh ha e szalagra nézek
Szivem a bú átnyilalja;
Szép hazám kétes jövője,
Árvasága jut eszembe,
És sírodra koszorúmat
Könnyező szemmel teszem le.
[42]


Az „Esztergom és Vidéke” című lapban közölt verseinél nem használt írói álnevet, azokat sajátjaként vállalta fel.[43]




Ifjabb Klauzál Gábor életének további alakulásáról csak szórványos adatok vannak. A korabeli lakcímjegyzékek szerint két leánytestvérével, Emmával és Máriával együtt, 1885-ben a főváros IV. kerületében, a Zöldfa utca[44] 11. szám alatt laktak. Ugyanezen könyvekből tudható, hogy lakott még Budapesten a IV. Molnár utca[45] 40., II. Albrecht út[46] 3., V. Váczi körút[47] 64., V. Nagykorona utca[48] 11. szám alatt is. Az 1928-ból ismert, utolsó fővárosi lakcíme az V. Wekerle Sándor utca[49] 11. szám volt.[50]

Említésre kerül édesanyja halálhírét közzé tevő újsághírben is: „…[özv. Klauzál Gáborné, Schmidt Emma – BM.] Hetek óta nem mozdult ki lakásából. Tegnap déltájt hirtelen nagyon rosszul lett, s midőn fia, Klauzál Gábor miniszteri fogalmazó Budáról ágyához érkezett, már megszünt élni. …[51]

Nevével elvétve találkozhatunk még különféle forrásokban, melyekből tudhatjuk például, hogy 1895-ben részvényese a Szeged-Csongrádi takarékpénztárnak, 1902-ben pedig igazgatósági tagja a Magyar Tanítók Országos Takarék- és Hitelszövetkezetének.

A fennmaradt korabeli ügyvédi, illetve közjegyzői iratok között több olyat is találunk, amelyek a család vagyoni helyzetével kapcsolatos adás-vételeket, kölcsönügyleteket tartalmazzák.[52] A különféle bíróságok által kihirdetett korabeli végrendeletek iratai között is találkozunk kedvezményezettként neveikkel.[53] Bár biztos befektetésekben volt vagyonuk, de azt az első világháború, majd az azt követő infláció elvitte és a család anyagi helyzete erősen megromlott.[54]


   
   

A közjegyzői iratok között számunkra különösen érdekes és értékes dokumentum, a kistétényi birtok eladásának okmánya, melyet Budapest Főváros Levéltárában őriznek. Édesanyjuk 1889. április 9-én bekövetkezett halála után, mint örökösök, már május elsején eladják a tétényi 232. számú telekjegyző könyvben a 942. helyrajzi szám alatt bejegyzett ingatlant, az azon épült présházzal, azok összes tartozékaival együtt; valamint a 966. helyrajzi szám alatt szereplő szántót, továbbá bútorokat, berendezési tárgyakat, kert- és gazdasági felszereléseket, ingóságokat, összesen 2.500,- forint vételárért.[55]   

Élete utolsó – felesége halála utáni – szakaszáról szinte semmit nem tudunk. Így azon körülményekről és időpontról sem, amikor a fővárosból a pesthidegkúti Remetekertvárosba költözött. Legközelebb, 1939. januárjában találkozunk nevével a Pesti Hírlapban: „Klauzál Gábor ny. vallás- és közoktatásügyi miniszteri tanácsos, a Lipótrend lovagja, 82 éves korában Remetekertvároson meghalt.[56]

Halálának pontos időpontját és körülményeit a hivatalos iratokból ismerhetjük. Ezek szerint, 1939. január 9-én este 8 órakor halt meg tüdőgyulladásban Pesthidegkúton, a Csend utca 5. szám alatt.<[57]

A halottvizsgálatot addigi kezelőorvosa, Dr. Murin László[58] végezte el. Az erről szóló, 1939. január 10-ei halottvizsgálati jegyzőkönyvben a halál időpontját már délelőtt 8 órában határozza meg, a temetést pedig január 12-ei időpontra teszi. A jegyzőkönyv hátoldali záradékában Szentannai Béla, Pesthidegkút vezetőjegyzője nem tesz észrevételt az ellen, hogy az elhunytat Budapestre szállítsák.[59]

Mint vagyon nélkül elhunytról, haláleseti felvételi jegyzőkönyv készült január 25-én a helyi jegyzőnél. Ebben nevesítésre kerül rokonként unokanővére, özv. Horváth Gáborné szül. Kovács Laura, budapesti lakcímmel. A jegyzőkönyvet a hivatalos eljárásban résztvevő helyettes jegyzőn kívül sógora, Szendey Béla[60] írta alá hozzátartozóként.[61]

A halottvizsgálati jegyzőkönyv záradéka és a haláleseti felvételi jegyzőkönyvben legközelebbi hozzátartozóként megjelölt személy budapesti illetősége alapján, okkal merülhetett fel a kérdés: hol temették el ifj. Klauzál Gábort? A kutatás kezdetén rendelkezésre álló adatok szerint, a pesthidegkúti községi temető[62] és a főváros valamelyik köztemetője jöhetett számításba. A kutatás, ha hosszadalmas volt is, de eredményre vezetett…

Időközben, a Budapesten való eltemettetését erősítette meg a Pesti Naplóban megtalált gyászhír: „Meghalt Klauzál Gábor fia. Szegedről jelenti tudósítónk: Pálfy József polgármester kedden telefonértesítést kapott, hogy 83 éves korában elhúnyt Klauzál Gábor ny. miniszteri tanácsos, Klauzál Gábornak, az első felelős magyar minisztérium iparügyi miniszterének fia. Klauzál miniszter annakidején Szeged képviselője volt s egyik alapítója a Szeged-Csongrádi Takarékpénztárnak; fia is rendkívül tevékenységet fejtett ki Szeged közgazdasági életében, innen került állami szolgálatba. A Klauzál-családnak ma már csak egy távoli rokona él: Degré Miklós ny. budapesti ítélőtáblai elnök. Szeged város részvétét Klauzál Gábor halála alkalmából Pálfy polgármester Degré Miklósnak nyilvánította. Klauzál Gábort Budapesten fogják eltemetni. Édesapja a szegedi temetőben nyugszik.[63]

A még fellelhető korabeli temetői nyilvántartások végül is, igazolták ezt a feltevést. Ifjabb Klauzál Gábor holttestét Pesthidegkútról Pestre szállították és 1939. január 13-án az Újköztemetőben, a 66-1-51/52 számú dupla sírba, felesége mellé temették el.[64] A temetést a Budapest Belvárosi Főplébániatemplomból Ketterer Péter hittanár végezte. Az elhunyt egyházi anyakönyvezése is itt történt meg.[65]


     

Figyelemre méltó adalék, hogy az Újköztemetőben a Klauzál-Degré dupla sírhelyet 1969-ben újraváltás,[66] illetve védelem hiányában felszámolták és újra értékesítették. Temetői csontkamra hiányában, a korábban ott eltemetettek csontjait az akkori rend szerint, az új sírhely ásásakor a szabványos temetési mélység szintje alá helyezték el. Így ifjabb Klauzál Gábor és Degré Katalin földi maradványai ma is ott találhatóak eredeti eltemettetésük helyén…

A korábban feltett kérdésre, miszerint: Milyen ember, férj, apa volt ifjabb Klauzál Gábor? – a tanulmány végén sem tudok egyértelmű, határozott választ adni, hiszen portréja ugyan árnyaltabbá vált, de továbbra sem teljes. Mégis, megfogalmazható néhány összefoglaló gondolat vele kapcsolatban. Nem volt könnyű helyzetben, hiszen apja hírének, nevének, emlékének árnyékában kellett leélnie életét, megfelelnie mindenkor és mindenben a Klauzál névhez kapcsolódó elvárásoknak. A vele azonos helyzetben lévő, 48/49-es történelmi nagyságok utódaihoz hasonlóan, ő sem tudott apja dicsősége, szelleme fölé emelkedni, azt túlszárnyalni, hiszen erre a történelmi körülmények és az egyéni lehetőségek sem voltak adottak. Ami viszont a töredékekből is megállapítható, méltó volt szülei emlékéhez, neveltetésének megfelelően, tisztességgel, becsülettel élte le életét. Apja és anyja iránti tisztelete, szeretete soha nem múlt el, példájuk mindenkor vezérlő csillaga volt életének. Szüleitől kapott egyik legnagyobb öröksége, a Haza iránti szeretet mindenkor töretlenül élt benne! Igaz, jó magyar volt, talán ebben emelkedett legközelebb Atyjához is…

Amit eddig sikerült felkutatni Klauzál Gábor fiáról, azt igyekeztem hűen lejegyezni. Nem sok, de ha egyszer valaki folytatni akarja majd ezt a munkát, annak talán némi alapot szolgáltathat...

 


Bartos Mihály
helytörténész
Klauzál Gábor Társaság alapító tagja


2016. április





Megjegyzések:

[1] A tanulmány összeállításához és illusztrálásához nyújtott segítségéért, valamint adatközléseiért külön köszönetet mondok Budapest Főváros Levéltárából Dr. Czaga Viktória és Fabó Beáta levéltárosoknak, továbbá Sándor Tibornak, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény vezetőjének – kedves Barátaimnak!
Egyidejűleg köszönetet mondok a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. munkatársainak: Harsányi Andreának, Major Istvánnak és Kovács Árpádnak, a tanulmányban szereplő elhunytak sírhelyeinek beazonosításához nyújtott segítségükért.
[2] Szmollény Nándor: Klauzál Gábor – az első magyar kereskedelemügyi miniszter és közgazdasági reform-küzdelmeink. – Magyar Kereskedők Könyvtára, II. évf. 8. füzet. Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) cs. és kir. udvari könyvkereskedés kiadása, Budapest é.n. (1903.) Ezt a füzetet a Klauzál Gábor Társaság 2008-ban, hasonmás kiadásban jelentette meg.   
[3] Klauzál Emma életrajza feldolgozatlan. Töredékes forrásokból tudható, hogy szép leány volt, iskolázott énekhanggal. Nem ment férjhez, 1930 körül halt meg.
[4] Klauzál Mária – a családban csak Mariska – életrajza feldolgozatlan. Töredékes forrásokból tudhatjuk, hogy a kalocsai Miasszonyunk iskolanővérek intézetében tanult. Annak ellenére, hogy szép leány volt, nem ment férjhez. A Szegedi-Csongrádi Takarékpénztár részvényese volt még 1895-ben. Utolsó éveit Münchenben élte, az 1920-as évek második felében halhatott meg.
[5] A pontos meghatározást Borda Márton Áron barátom készítette el, melyet ez úton is köszönök neki!
[6] A kézirat szövege: „Kezelőorvosomnak, / dr. Sattler Jenő főorvos / úrnak szives emlékül, hálás szeretettel. / Klauzál Gábor”, majd alatta: „Az én ideálom / Egy bűbájos álom, / Keresem, kergetem, / Lelkembe temetem. / 1864. Klauzál Gábor”.  A kép jelenleg Dr. Dobos Károly tulajdona.
[7] Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez. – Tanulmányok Csongrád megye történetéből XIX. Szerkesztette: Blazovich László. Kiadja a Csongrád Megyei Levéltár és a Móra Ferenc Múzeum, Szeged 1992. 151.o.
[8] ma: Budapest-Szentistvánváros, Szent István templom (Bazilika)
[9] A köztudatban úgy él, hogy Klauzál Gábor és Schmidt Emma három gyermekének Deák Ferenc volt a keresztapja. Ezt sok szerző tényként kezeli, holott ez hivatalosan Gábor fiúk esetében nem igaz.
[10] Ráth József (1817-1868) 1854-től a Pest-Lipótvárosi templom plébánosa.
[11] HU_BFL_XV_20_2_A100_0578 jpg. – Budapest-Szentistvánváros (Bazilika) születési anyakönyv 225.o.
[12] Hivatali pályafutása során, valamennyi előléptetési és elismerési javaslatát a tárca vezetője kezdeményezte. – Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1944. [MT] 43. ülés 1882. november 7. 12. javaslat: K.G. „…gyakornok számára pedig a tiszteletbeli segédfogalmazói czim adományozására…
[13] MT, 10. ülés 1884. április 2. 8. javaslat: K.G. „…segédfogalmazó pedig tiszteletbeli fogalmazónak…
[14] MT, 4. ülés 1892. február 1. 3. javaslat: K.G. „…ministeri fogalmazók számára a ministeri titkári czim és jelleg adományozását…
[15] MT, 18. ülés 1892. június 28. 6. javaslat: K.G. „…ministeri fogalmazók kinevezendők ministeri titkárokká…
[16] MT, 18. ülés 1897. május 5. 11. javaslat: K.G. „…ministeri titkároknak adományozandó volna az osztálytanácsosi czim és jelleg…”, továbbá MT, 2. ülés 1899. január 11. 23. javaslat: K.G. „…osztálytanácsosi czimmel és jelleggel felruházott ministeri titkárnak valóságos osztálytanácsossá való kineveztetése…
[17] MT, 23. ülés 1905. július 29. 6. javaslat: K.G. „…osztálytanácsosok részére a ministeri tanácsosi czim és jelleg…
[18] MT, 2. ülés 1911. január 20. 9. javaslat: K.G. „…ministeri tanácsosi czimmel és jelleggel felruházott ministeri osztálytanácsosoknak ministeri tanácsosokká…
[19] MT. 5. ülés 1917. április 1. 12. javaslat: „A vallás- és közoktatásügyi minister úr előterjesztésére a ministertanács hozzájárul ahhoz, hogy Klauzál Gábor ministeri tanácsos részére saját kérésére leendő nyugdíjazása alkalmából hosszu és érdemes hivatali működése elismeréseül a Lipót-rend lovagkeresztjének díjmentesen leendő adományozása legfelső helyen kieszközöltessék.” Megemlítem, hogy ugyanezen kitüntetésre való előterjesztés szerepel korábban a MT, 1. ülés 1913. január 11. 56. javaslatban is!
[20] HU_BFL_XV_20_2_A125_0476 jpg. – Belvárosi Főplébániatemplom, Házasultak anyakönyve, 1887. 83. ssz.; a bejegyzés: 1887. május 9.; Klauzál Gábor Imre miniszteri fogalmazó, Gábor orgy képviselő és Schmidt Emma fia; Pest Lipótváros Molnár utca 40.; rk.; szül. 1857. március 11. 30 éves, nőtlen; tanú: Szabó Ágoston kúriai bíró – Degré Katalin Erzsébet, Alajos író és Koller Amália leánya; Vácz, felsőváros Kalap utca 14.; rk.; szül. 1860. augusztus 1. 27 éves, hajadon; tanú: Literáty Ödön orgy képviselő; az esketést Romeiser József plébános végezte.
[21] Degré Katalin (1860-1929) apja Degré Alajos (1819-1896) ügyvéd, író, a márciusi ifjak egyike, a szabadságharc katonája.
[22] Sírhelyének azonosítása csak a később elhunyt férje temetési helyének kutatása során vált ismertté.
[23] A temető Halotti főkönyve szerint, a 27-éves tanárjelölt, Klauzál Gábor 1918. december 12-én halt meg influenzában. Kerepesi úti – ma: Fiumei úti Nemzeti Sírkert – sírhely-azonosítója: 38-1-31. A parcellát hivatalosan 1954-ben felszámolták, de a későbbiekben nem temettek oda. Ma a parcellát sarjerdő és bozót fedi, benne az áthelyezésre nem kerültek, közöttük K. G. földi maradványaival. Az egykori sír kiméretése és kitűzése megoldható.     
[24] A Degré család Norvégiában élő leszármazottai őrzik Degré Miklós – Katalin testvérének – korabeli visszaemlékezéseit, melyekhez unokája, Miklós fűzött még érdemi kiegészítéseket. Az ebben leírtak több magánéleti részletre adnak felvilágosítást, de ennek közzétételét a család még nem tervezi.
[25] Esztergom és Vidéke [EésV] közérdekű, nemzetgazdászati, ipar- és kereskedelmi és szépirodalmi közlönyként indult 1879. június 1-én Dr. Kőrössy László főszerkesztésében. A lap megjelenése ettől kezdve – ha fejrészében eltérő megjelöléssel is, de – folyamatos volt 1944. június 28-áig, az utolsó lapszámig.   
[26] EésV, XXXIX. évf. 96. szám, 1917. december 25. 3.o.
[27] EésV, V. évf. 10. szám, 1883. február 1. 3.o.
[28] EésV, XXIV. évf. 37. szám, 1902. május 8. 3.o.
[29] EésV. I. évf. 32. szám, 1879. szeptember 18. 1.o.
[30] EésV, I. évf. 39. szám, 1879. október 12. 1.o.
[31] EésV, I. évf. 51. szám, 1879. november 23. 1.o.
[32] EésV, II. évf. 4. szám, 1880. január 11. 1.o.
[33] EésV, II. évf. 18. szám, 1880. február 29. 1.o.
[34] EésV, II. évf. 83. szám, 1880. október 14. 1.o.
[35] EésV, II. évf. 86. szám, 1880. október 24. 1.o.
[36] EésV, II. évf. 100. szám, 1880. december 12. 1.o.
[37] EésV, I. évf. 46. szám, 1879. november 6. 1.o.
[38] EésV, II. évf. 31. szám, 1880. április 15. 1.o.
[39] EésV, II. évf. 31. szám, 1880. május 23. 1-2.o. Az újonnan felavatott szoborról sok fényképfelvétel készült. Az egyik, Klösz György (1844-1913) által készített fotográfián a szobor mögött látszik az Európa Szálló épülete is. Az 1850-ben megnyílt szállót két korábbi épülete – az Ullmann-ház és a Wieser-ház – összevonásával Hild József alakította ki. Pesti tartózkodása alatt, a leghosszabb ideig, 1836-tól 1848-ig lakott itt Széchenyi István, ahonnan folyamatosan figyelemmel kísérhette a Lánchíd építési munkálatait. – Kép: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény – Képarchívum, képazonosító: 010360.      
[40] EésV, II. évf. 55. szám, 1880. július 8. 1.o.
[41] EésV, III. évf. 12. szám, 1881. február 10. 1.o.
[42] EésV, III. évf. 55. szám, 1881. július 10. 1.o.
[43] Adalékként megemlítem, hogy az Esztergom és Vidéke 1879. október 2-ai (I. évf. 36. szám) lapszámának 1.o.-án jelent meg Klauzál Emma: Az élet álom. című verse. A lap további számaiban más írást nem találtam tőle.
[44] Ma: V. Veres Pálné utca.
[45] Az utca ma is ezen a néven ismert az V. kerületben.
[46] Eredetileg: Főherceg Albrecht út, ma: I. Hunyadi János út.
[47] Ma: V-VI. Bajcsy-Zsilinszky út.
[48] Ma: V. Hercegprímás utca.
[49] Ma: V. Hercegprímás utca. Felesége, Degré Katalin is ebben a lakásban halt meg. Az elhunyt címeként egyébként a Budapest, V. Wekerle Sándor utca 9. szerepel az Újköztemető halotti főkönyvében. 
[50] A Bejelentési Hivatal hiteles adatai alapján összeállított „Budapesti czim- és lakjegyzék” 1880-1928. között, a Franklin-Társulat / Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda kiadásában jelent meg évenként.
[51] Szegedi Híradó, XXXI. évf. 86. szám, 1889. április 11. 3.o.
[52] Budapest Főváros Levéltára [BFL] VII. 168 Görgei István közjegyző 86/1878 számú irat; VII. 175 Steinbach István közjegyző 1279/1885 és 564/1889 számú irat; VII. 173 Gászner Béla közjegyző 2501/1889 és 387/1890 számú irat. 
[53] BFL, VII.6 e I-III. ker. Járásbíróság – kihirdetett végrendeletek 30/1907 számú irat (Degré Alajosné szül.: Koller Amália végrendelete); BFL, VII.12 e Központi Járásbíróság iratai – Kihirdetett végrendeletek 5915/1929 számú irat (Degré Etelka végrendelete).
[54] Itt kell megemlíteni, hogy ifjabb Klauzál Gábor testvérei is hasonló sorsra jutottak. A két leány korábbi kegydíját csak 1925-ben rendezték megnyugtatóan. A miniszterelnök javaslatára felterjesztés készült az ország főméltóságú Kormányzójához, hogy engedélyezze a királyi várak és kertek fenntartására szánt alap, valamint a művészeti célokra szánt alap felszámolását és vagyonkészletük állami vagyonba való beosztását, egyidejűleg ezen alapok terhére fizetett kegydíjakat is rendezzék. A MT, 1925. április 24-ei ülés 64. javaslatának egy részlete: „… Az államháztartás terhére átveendő kegydíjak a következők: 1./ Klauzál Emma és Mária az 1848/49-ki miniszter leányai egyenkint 960 aranyK…”  
[55] BFL, VII.151 Rupp Zsigmond közjegyző iratai – Közjegyzői okirat, 420/1889. ügyszám, 1889. május 1.
[56] Pesti Hírlap, LXI. évf. 11. szám, 1939. január 14.
[57] BFL, XV. 20. 1. II. ker. (Pesthidegkút) Halotti anyakönyvek; 448. számú tekercs, 1939. január 10-ei bejegyzés – amit még innen érdemes megjegyezni: rk. vallású, 81 éves (!), anyja neve: Schmidt Anna Emma.
[58] Dr. Murin László (1894-1963) orvos. Középiskoláit Nagyváradon, Sátoraljaújhelyen és Munkácson végezte. Orvosi diplomát 1920-ban a budapesti tudományegyetemen szerzett. Orvosi működését a székesfehérvári katonai körlet kórházában kezdte meg. Pesthidegkút községi orvosának 1921-ben választották meg. Az első világháború alatt a 60. gyalogezredben kezdte meg szolgálatát mint eü. hadnagy. Az orosz, a román és az olasz frontokon teljesített hadiszolgálatot. Katonai érdemei elismeréseként arany érdemkeresztet kapott. A második világháború után a pesthidegkúti képviselőtestület tagja lett.
[59] BFL, Pesthidegkút 499/1939. szám – megjegyzendő, az elhalálozott életkorát 82 évben határozza meg.
[60] Szendey Béla felesége Degré Éva, D. Katalin testvére.
[61] BFL, Pesthidegkút 499/1939. szám – megjegyzendő, a halál helyeként a Csend utca 3. számot, az elhunyt életkoraként pedig 81 évet jelöl meg. Itt jegyzem meg, az elhunytak életkorának meghatározásánál a halálozás és születés évének különbségét jelölik, ez ifj. K. G. esetében, helyesen 82 év!
[62] Ma: a Véka utcai temető néven nyilvántartott terület. Miután Pesthidegkút községet 1950-ben a fővároshoz csatolták, így a hasonló helyzetben lévő, ugyancsak betagosított települések temetőivel együtt, ezt is bezárták. A temetőről semmilyen dokumentáció nem maradt fenn, így az egykori temetői rendről, parcella és sírfelosztásokról, az ott eltemetettek adatairól ma sem rendelkezünk hivatalosan semmilyen forrással.    
[63] Pesti Napló, XC. évf. 8. szám, 1939. január 11. 12.o.
[64] Kerepesi úti köztemető halotti főkönyve, 1939. 11.o. 389. fsz. – Újköztemető. A temetés ideje: január 13., K.G., ny. min. tanácsos, rk., özv., Pesthidegkútról szállítva, 82 éves, halál ideje: január 9., tüdőgyulladás.   
[65] Budapest Belvárosi főplébánia Halottak főkönyve 130.o. 12. fsz. halál ideje: 1939. január 9., K.G., ny. min. tanácsos, Pesthidegkút, 82 éves, tüdőgyulladás, temetés: Újtemető január 13., végezte: Ketterer Péter hittanár.
[66] Az 1939-ben történt temetés idején, a temetőben a sírhelyek lejárati ideje még 30 évre szólt. 


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2018. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (15)
Egyesületi élet (282)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016 Emlékév média-megjelenések (1)
2016 Emlékév programnaptár (1)
2017. év médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. év médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)



1848/49 (46)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (27)
Díszpolgárok (18)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (108)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (39)
Wolf-kripta (13)