Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Vers-sors
Adalékok Jámbor Pál egy’ költeményének utóéletéhez…

Szegeden, a Fonógyári úti Belvárosi temetőben, a XI. tábla 158-175. számú sírhelyein áll az a családi sírbolt, mely Klauzál Gábor (1804-1866) hamvait is őrzi. Már 2008-2009-ben, amikor a sírbolthelyet és az azon emelt síremléket kutattam, mélységesen elgondolkodtatott a fejezeti sírjel előoldalán lévő márványtáblán, Jámbor Pál néhánysorosa...



Jámbor Pál (1821-1897) költő és író élete, munkássága – sok más kortársához hasonlóan – mára, még az irodalomszerető, kedvelő emberek körében is szinte ismeretlen. Részben a történelmi távlat, részben a mindenkori hivatalos kultúrpolitika méltánytalanságai, részben a kollektív tudat silányulása, valamint a közbeszéd sekélyesedése együttesen eredményezte azt, hogy egyesekben talán a neve még ismerősen csenghet, de érdemben róla már szinte semmit nem tudnak. Pedig élete kalandos, fordulatokkal teli, kortársaihoz hasonlóan neki is meg kellett küzdenie mindenért.[1] Még ha versei, írásai nem is emelik nemzeti irodalmunk legmagasabb régióiba, alkotásai több mint egy évszázad után is figyelemre méltóak. A jelen dolgozatban mindössze egyetlen versét és annak mostoha utóéletét próbálom meg felvázolni, talán okul belőle az utókor…

Amikor Klauzál Gábor 1866. augusztus 3-án bekövetkezett halálának hírét az országos lapok szétrepítették, sokan ragadtak tollat, hogy az elhunyt emlékét, életét, tetteit, érdemeit valamilyen módon megörökítsék, iránta kegyeletüket kifejezzék.



Jámbor Pál az általa tisztelt és nagyrabecsült képviselőtársának „Klauzál” címmel írt versével állított emléket. A költeményt a Fővárosi Lapok, az 1866. augusztus 29-ei lapszámának címoldalán közölte.[2] A vers közzétett szövege a következő:

       
K l a u z á l.

Hazádé volt eszed, szived,
Ékes szód: ostorod.
Szegényebb vagy dúsabb é ma?
Övé: dicső porod! –

Dúsabb lőn ő; én azt hiszem,
És a népé a hit:
Szegedhez nem szól senki úgy,
Mint szólnak – h a m v a i d.

Jámbor Pál

A vers részletes tartalmi elemzésétől eltekintve is megállapítható, hogy ebben a nyolc sorban valóban jelen van mindaz, ami magát Klauzál Gábort jelenti. A vers további utóéletének néhány mozzanata az, ami számunkra érdekesebb lehet…



Jámbor írásának megjelenéséről a Szegedi Híradó már a másnapi lapszámában[3] hírt ad: „A ’Fővárosi Lapok’ „Klauzál” cím alatt Jámbor Páltól a következő költeményt hozzák:”, majd közlik a verset is:

      
Hazádé volt eszed, szived,
Ékes szód: ostorod.
Szegényebb, vagy dúsabb-e ma?
Övé: dicső porod! –

Dúsabb lőn ő; én azt hiszem,
És a népé a hit:
Szegedhez nem szól senki úgy,
Mint szólnak – h a m v a i d.

A szegedi lapban közölt vers, az első szakasz harmadik sorában már eltér az eredetitől: „dúsabb é ma?” helyett „dúsabb-e ma?” az átirat. Ezzel az apró változással kezdődött meg a vers sorvasztása, melynek mértéke napjainkra már a jelentéstartalomra is befolyást gyakorol…

Jámbor verse szerepet kap 1907-ben, amikor a Szegedi Iparosifjak Közművelődési Egylete emléktáblával jelöli meg azt a helyet, ahol Klauzál Gábor a Szegeden való időzése során rendre tartózkodott. Az egykori régi, egyemeletes sárga épület akkor már nem állt, így a vörösmárvány tábla a helyén épült Lengyel-ház, Kelemen utcai oldalára került felerősítésre. Az emléktábla állításának előkészületeiről a helyi sajtó is tudósított.

A Klauzál-emléktábla 1907. szeptember 15-ei felavatásáról a Szegedi Híradó beszámolójában közölte a tábla szövegét is:

Itt lakott
KLAUZÁL GÁBOR
a szabadelvü ellenzék vezére,
a 48-as minisztérium ipari,
kereskedelmi és földmivelés-
ügyi minisztere.

Még azt is megtudhatjuk, hogy az ünnepi beszédet Firbás Nándor mondotta és jelen volt az avatáson Jászay Géza apát-plébános, Rainer Károly iparkamarai alelnök, valamint Szmollényi (–Sic!) Nándor tanár, de az emléktábla egyéb szövegrészeit a lap nem említi.[4] Hiteles fotográfia hiányában, erről a tábláról többet nyilatkozni nem tudok…

A tábla történetéből ismert, hogy azt, miután erősen megrongálódott, az 1980-as évek végén kicserélték. Ma is ez az emléktábla látható az eredeti helyén.[5] 

A jelenlegi emléktábla – mely a korabeli újságban leírtaktól szövegezésében jelentősen eltér – tartalmazza Jámbor versének első két sorát:

   
„HAZÁDÉ VOLT: ESZED, SZIVED
ÉKES SZÓD: OSTOROD.”
HIADOR

Mindössze két sor a vers első szakaszából, de már az első sorban két eltérés van: belép egy kettőspont, illetve a végén lévő írásjel, a vessző lemarad. A szerzőt pedig „Hiador”-ként jelölik, holott ő eredetileg saját nevén jegyezte munkáját.

Az emléktábla kapcsán, adalékként megjegyzendő, hogy a Szegedi Közéleti Kávéház és a Klauzál Gábor Társaság – Klauzál Gábor halálának 150. évfordulója alkalmából – a Lengyel-ház Klauzál téri homlokzatára új emléktáblát tervezett állítani, mely szövegezésében kiküszöbölte volna a korábbi pontatlanságait. Szeged város főépítészéhez, Szabóné Fehér Évához való három évi kérvényezés, újabb és újabb dokumentumok, dokumentációk, tervek, kiegészítések, hiánypótlások megküldése, illetve az időközben hatszámjegyűre duzzadt költségek után, 2015. december 15-ei keltezéssel, Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Humán Közszolgáltatási Iroda Művelődési Osztályának irodavezető-helyettese, Kardos János a következő, döntésről szóló értesítést küldte „… Az Önök szándéka az időközben lezajlott településképi bejelentési eljárás döntésével ellentétes lett. A kialakult helyzet miatt már nem áll módunkban a közgyűléssel véleményeztetni a tábla kihelyezését. …”.[6] A civilek által kezdeményezett és saját költségükön felállítandó emléktábla szép és új értéke lett volna Szegednek, de a városnak mindez nem kellett…

   

Ismert a korabeli szegedi sajtóból, hogy egy helybéli fényképíró már 1866. szeptember elején lefényképezte Klauzál Gábor családi síremlékét.[7] A kép további sorsa ismeretlen, így a síremlék akkori fejezeti sírjeléről sem alkothatunk valós képet. Sajnos, nem találtam pontos adatot arra vonatkozóan, hogy a Klauzál Gábor hamvait őrző sírbolt fejezeti sírjelére mikor került fel az a márványtábla, mely Jámbor Pál idézett versét is tartalmazza.

Amikor 2008-2009-ben a síremlék és szimbolikájának leírását készítettem, akkor a fejezeti sírjel előoldalán lévő márvány emléktáblán, Jámbor Pál verse ebben a formában volt olvasható:

     
HAZÁDÉ VOLT ESZED, SZIVED,
ÉKES SZÓD OSTOROD,
SZEGÉNYEBB VAGY DÚSABB-E MA
ÖVÉ DICSŐ POROD! –
DÚSABB LŐN Ő, ÉN AZT HISZEM
ÉS A NÉPE A HIT:
SZEGEDHEZ NEM SZÓL SENKI ÚGY,
     MINT SZÓLNAK HAMVAID.
  

Az eredeti szöveghez képest itt már szembeszökőek az eltérések. Az egyik legnagyobb talán, hogy a két versszak egybefolyik. A megjelenő szöveg írásjel és ékezethiányai már az eredeti jelentés értelmezését is torzítják. A második sorban kettőspont hiányzik, a sorvéget nem pont zárja le. A harmadik sorban önkényesen jelenik meg egy kötőjel, az „é” ékezetet veszít, a sorvégéről a kérdőjel lemarad. A negyedik sorban ugyancsak kettőspont hiányt találunk.

A második versszak első sorában a pontosvessző egyszerűsödik, a sor végéről pedig az írásjel is elmarad. A második sorban a „népé” helyett „népe” szerepel, az utolsóban pedig a gondolatot elválasztó és ezzel az utolsó szót nyomatékosító hosszú kötőjel hiányzik. Tulajdonképpen az eredeti nyolc soros versből, mindössze kettő sor az, amelyik nem szenved csorbát: az első és a hetedik. A táblán a vers szerzője nem került megjelölésre.

Néhány évvel később, ezt a síremléket „felújították”.[8] Nem kutattam az ebben érintetteket, sem a megrendelőt és az elvégzett munkát átvevőt, valamint a kifizetést engedélyezőt, sem a tényleges kivitelezést végzőket, de érdemes az elvégzett „munka” eredményességéről – a 2015-ben készült felvételek alapján – meggyőződni és véleményt formálni…


A „felújítás” során, a fejezeti sírjel előoldalán a korábbi márványtáblát újra cserélték. Az új tábla vésésekor még a korábbi tábla szövegét sem voltak képesek lemásolni, a versnél további „szöveggyilkosságot” követtek el:

     HAZÁDÉ VOLT ESZED, SZÍVED,
ÉKES SZÓD OSTOROD.
SZEGÉNYEBB VAGY DÚSABB-E MA
ÖVÉ DICSŐ POROD
DÚSABB LŐN Ö ÉN AZT HISZEM
ÉS A NÉPE A HIT
SZEGEDHEZ NEM SZÓL SENKI ÚGY
     MINT SZÓLNAK HAMVAID.
  

Vegyük sorra most csak azokat a torzulásokat, amit a tábla másolása során vétettek. A rövid-hosszú magánhangzók átírásától most eltekintve, a második sor végén a vessző pontra módosul, ez által, az eredeti Jámbor vers szerinti rend itt véletlenszerűen helyreáll. A harmadik sortól a nyolcadikig, a mondatbeli tagolások viszont eltűnnek, így ez a hat sor egy mondatba sűrűsödik. Részleteiben így néz ki: a negyedik sorban, a sorvéget lezáró írásjel és a hosszú kötőjel lemarad. Az ötödik sorban az írásjel, a hatodik sorban a kettőspont, a hetedik végén pedig a vessző eltűnése teszi tagolatlanná a költeményt és nehezen értelmezhetővé annak tartalmát. Elemista koromban, írásórán – amikor az iskolában még a tollszár végén lévő tollhegyet tintába mártogattuk – mondotta rosszallóan tanítóm, ha valamelyikünknél a másolt szövegben hibát talált: „Kisfiam, a másolás a legalantasabb szellemi munka, mert az nem igényel önálló gondolatokat…

Mielőtt lezárom Jámbor Pál versének sorsáról szóló gondolatsort, idézek ismét az általunk tett kezdeményezés elutasításáról szóló levélből: „[Klauzál Gábornak] …a Belvárosi temetőben lévő sírja pedig a város örökös gondozásában van.[9] – Sapienti sat!

Jámbor Pál költeménye több megbecsülést érdemel. Nem csak szerzője és a benne megidézett férfiú miatt, hanem azért is, mert – mint minden irodalmi alkotás, úgy – ez a költemény is nemzeti irodalmunk része, nyelvünk egyedi értéke, őseink hagyatéka. Ne feledjük, Klauzál Gábor 1843. július 5-én a pozsonyi országgyűlésben, nagyhatású beszédben állt ki a magyar nyelv ügye mellett. Csak akkor válhatunk a reformkor nemzedékének emlékéhez méltó utódokká, ha szellemiségüket követjük és mi is szeretjük, ápoljuk, védjük legfőbb nemzeti kincsünket, az édes anyanyelvet…



Bartos Mihály
helytörténész
Klauzál Gábor Társaság alapító tagja


2016. április





Megjegyzések:

[1] Jámbor Pál (1821-1897) Pakson született, gimnáziumi tanulmányait Kalocsán, Pécsett és Vácott végezte. A kalocsai papnevelő intézetbe 1840-ben lépett be, majd tanulmányai elvégzése után, 1844-ben szentelték pappá. Előbb káplán Ó-Becsén, majd 1848-től plébános Jankováczon.
Első verseivel 1843-ban tűnt fel, majd a Honderűben jelentek meg írásai. Petőfivel és költészetével szemben, tisztességtelen játszmában használták fel személyét és költeményeit, így egyre inkább elidegenítették őt a fiatalabb írói nemzedéktől.
A szabadságharc alatt, 1849-ben a közoktatási minisztériumban volt alkalmazásban. A szabadságharc leverésekor bujdosik, majd elhagyja az országot és 1852-től Párizsban él, ahol aktív irodalmi tevékenységet folytat. Az 1859. évi hazatértét követően, segédlelkész Hegyesen, majd 1861-ben a kulai kerület országgyűlési képviselőjévé választják. Az országgyűlés után a szabadkai gimnázium igazgatója lett, időközben 1867-1871-ben ismét országgyűlési követté választják korábbi körzetében. Az egyházi rendből 1871-ben kilépett, igazgatói állásából 1882-ben vonult nyugdíjba. Szabadkán élt élete végéig.
Szerelmi líráját a szabadságharc alatt politikai és hazafias versekkel váltotta fel, elszánt küzdelemre buzdítva énekli meg a magyar történelem szabadsághőseit. Franciaországi élményeiről Párizsi emlékek címmel, 1861-ben megjelent könyvében számol be. Irodalmi munkásságának kortársi megítélése vegyes, napjainkra alakja és művei feledésre ítéltettek.
J.P. írói álnevei: H. or.; H…or; Klytus; Klythus; Klythus Hiador.
Köszönetet mondok a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény vezetőjének, Sándor Tibornak Jámbor Pál fotográfiája rendelkezésre bocsájtásáért. – Budapest-Képarchívum, Borsos József festőművész felvétele, 1865. képazonosító: 040229.
[2] Fővárosi Lapok – Irodalmi Napiközlöny, III. évf. 196. szám, 1866. augusztus 29. 1.o.
[3] Szegedi Híradó, VIII. évf. 69. szám, 1866. augusztus 30. 2.o.
[4] Szegedi Híradó, L. évf. 216. szám, 1907. szeptember 17. 5.o.
[5] Jóindulattal vélelmezhető, hogy az eredeti emléktáblához hasonló készült, mai szövegezésének alapja is a korábbi lehetett.
[6] Iktatószám: 53242-3/2015.
[7] Klauzál Gábor családi síremlékét Mezei Péter helybéli fényképész lefényképezte…” – Szegedi Híradó, VIII. évf. 73. szám, 1866. szeptember 13.
[8] A síremlék felújítására egy hazai temetkezési kegyeleti szakmai kiadványban jelent meg előrejelzés: „…Mindezen túl a Szegeden nyugvó Klauzál Gábor, az első felelős magyar kormány miniszterének nyughelye lesz helyreállítva, …” – Tóth Zsolt ME NEKB: A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság hírei. – Magyar Temetkezés, X. évf. 2. szám, 2012. július 17.o. 
[9] Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Humán Közszolgáltatási Iroda Művelődési Osztályának irodavezető-helyettese, Kardos János levele – iktatószám: 53242-3/2015. 


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2022. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (16)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016. évi médiamegjelenések (1)
2016. évi programnaptár (1)
2017. évi médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. évi médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)
2021. évi programnaptár (1)
2022. évi programnaptár (1)
2023. évi programnaptár (1)



1848/49 (52)
Barangolások (34)
Budatétényi Ősök Napja (30)
Díszpolgárok (19)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (129)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (43)
Wolf-kripta (21)