Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Klauzáltól Kurdisztánig

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Agrártudományi Szakkönyvtára 2016-ban, negyedik alkalommal ad otthont a Magyar Tudós Tárlatnak. A programsorozat idei három rendezvényének utolsó állomásán, 2016. március 9-én a „Sokszínű agrármúltunk nagyjai: Természettudománytól a politikáig” címmel rendezett emléknap egyik meghívott előadója: Bartos Mihály helytörténész, előadásában a 150 éve elhunyt Klauzál Gáborra emlékezett.


A rendezvényt dr. Szotyori-Nagy Ágnes tudományos titkár nyitotta meg, a hallgatóság figyelmébe ajánlva a Magyar Mezőgazdasági Múzeum idei jubileumi ünnepségét, megalapítása 120. évfordulóját. A nevezetes dátum, a létrehozandó intézmény alapgondolatának („az ország mezőgazdasági termelése és fejlődése állandó és modern múzeumban bemutattassék") alapító okiratban történt rögzítése. Az ünnepélyes – Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter általi – aláírási ceremónia a Millennium évében, 1896. június 20-án történt. A megvalósítás (ahogyan szokott lenni) már egy kicsivel több időt vett igénybe, de végül – a kormányváltásokat és minisztercseréket követően újra elsőszámú földügyérré előlépett Darányi Ignác másodszori minisztersége idején – az elvadult mocsárból romantikus tóvá varázsolt Városligeti csónakázótóban kialakított, 2,2 hektár területű mesterséges Széchenyi-szigetre felépített, s 1907. június 9-én ünnepélyesen átadott Vajdahunyadvár történelmi épületcsoportban végre otthonra lelt a hazai agrárkultúra tárhelye.


A megnyitót követően dr. Oláh István agrármérnök, a MAG Kutatás, Fejlesztés és Környezet című szakfolyóirat főszerkesztője vette át a szót. A szimpózium levezető elnökeként, elsőként Kosztolányi Dezső (1885-1936): Halottak c. költeménye nyitósorát idézte: „Volt emberek./Ha nincsenek is, vannak még. Csodák./Nem téve semmit, nem akarva semmit,/hatnak tovább.” Majd Kibédi Ervin (1924-1997) komikus színész, Nyáresti meditáció c. verse egyik átformált sorát ajánlotta a rendezvény mottójaként: „Többre becsülöm a rózsát oltó kertészt, mint Napóleont”, végül a vezérgondolatot Kós Károly (1883-1977) építész, írótól kölcsönözve: „Mert azt tanultam mindenütt, azt láttam minden nagy nemzetnél, hogy az apák dolgát folytatják az utódok.” átadta a szót az előadóknak…

A Magyar Tudós Tárlat idei záró rendezvényén négy olyan, a magyar történelemben egykoron jelentős szerepet játszott évfordulós politikus került bemutatásra, akiknek természettudományos és agráriummal kapcsolatos tevékenysége kevésbé közismert a nagyközönség előtt. A megidézett „többdimenziós” nagyjaink kiválasztásának apropóját idén ünnepelt születési vagy halálozási jubileumuk adta. Sorrendben: a 200 éve született mezőgazdász Korizmics László (1816-1886) agrárpolitikus; a 150 éve elhunyt, első felelős magyar kormány földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztere Klauzál Gábor (1804-1866) gazdász; a 100 éve elhunyt vegyészmérnök Görgey Artúr (1818-1916) honvédtábornok és a 75 éve elhunyt földrajztudós gróf Teleki Pál (1879-1941) tragikus sorsú miniszterelnökünk.

       
 Korizmics László  Klauzál Gábor  Görgey Artúr  gr. Teleki Pál

Néhány kiragadott gondolat a nagyszerű előadásokból, melyek mindegyike külön-külön is, egy-egy hosszú beszámolót érdemelne:


Elsőként, a 2011. évi Klauzál Napok Tétényben rendezvényünkről számunkra már ismert dr. Demeter Zsófia történész, nyugalmazott múzeumigazgató: Korizmics László teljes életpályáját átfogóan (gyakorlati – elméleti, hivatalnok-politikusi – és szakkérdésekkel foglalkozó munkakorszakait) ismertető előadását hallhattuk: „a helyes arányok kutatója” címmel. Szó volt többek között legjelentősebb műveiről, így elsősorban a szakmának írt Jószágismertetésekről és a nagyközönségnek szánt olvasmányosabb, a mezőgazdasági szakirodalom csevegő műfaját megteremtő Levelek… sorozatáról (Levelek a rétöntözés érdekében, Levelek a szőlőből, Levelek Lónyay Gáborhoz (a juhtenyésztésről). Úttörőek a Londonból küldött „Úti képek és jegyzetek” c. levelei, melyben az 1851. évi első világkiállítás helyszínéről küldött beszámolókat Lónyay Gábor (1805-1885) mezőgazdasági szakíró barátjának, s mely tapasztalásaiból fakadó munkálkodása eredményeként az 1862. évi (az angol fővárosba visszatért) 5. Világkiállításon végre magyar (természetesen a Monarchia részeként megjelenő) pavilon állhatott…


Másodikként Bartos Mihály helytörténész, a Klauzál Gábor Társaság alapító tagja tartott „...tanítsák meg gyermekeiket Klauzál Gábor nevére...” címmel előadást egyesületi névadónkról. A zömében önálló kutatásokra támaszkodó, számos idézettel gazdagított előadással sikerült új megvilágításba helyezni a már „ismert” Klauzál Gábort.  Rögtön a címadó idézet, Osztróvszky József (1818-1899), Klauzál ’48-as országgyűlési képviselőtársa, halálakor Szeged város polgármestere gyászbeszédéből vett sor, majd Birányi Ákos (1816-1853) újságírótól, a pesti forradalom első 5 napjának krónikásától idézett hasonlat, kinél Klauzál mint a „honbéke védangyala” szerepel. Lisznyay Kálmán (1823-1863) költő „Szónoki mellképek” címmel verset írt hozzá, melynek utolsó versszaka így hangzik:

„Áldás e házra! és országos üdv!
És úgy tekintem mint a nemzetét,
E ház ’nem eladó’ s ha kérdeznék:
Kié? Ki bírja szentelt tűzhelyét?
Mondjátok a népnek örömtele:
– Ez élő ház ’KLAUZÁL kebele.’”


Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona (1844-1910) Deák Ferenc gyámleánya, az Angol Királynő Szállóban lakó „atyját” legsűrűbben látogatót jellemzi ekképp: „sem beszédén, sem alakján nincs semmi tekintélyes, de ez egyszerű külső alatt rejtve vannak egyenes, tiszta jelleme, szigorú lelkiismeretessége, természetes észjárása. És végül, de nem utolsó sorban előkerült itt is a Klauzál 150 Emlékév múltév végi megnyitóján megismert Bója Gergely (1817-1892), szintén ’48-as országgyűlési képviselő, a Szegedi Kaszinó házi költőjének Klauzál halálára írt verse egy strófája:

„Hol hamva nyugszik, szent leszen a s í r.
Az atya majd i d e viszi fiát,
És megtanitja, hol terem a h í r,
S hogy kell szeretni a magyar hazát.”
 


Végül egy XXI. század eleji idézet a végére, a Klauzál Gábor Társaság elnökének akkoron 14 éves kisebbik leányától: „apa szerelmes Klauzálba"! E megszívlelendő megfigyelés útravalója, hogy a közgondolkodásból kikopott nagy elődök emlékét ápolni csak teljes elhivatottsággal lehet. Az előadót hallgatva: Klauzál reménykedhet… 


A negyedik-ötödik előadás Görgey Artúr vegyész-tábornokról szólt. Elsőként a „beugró” Hermann Róbert hadtörténész vázolta fel nagy vonalakban a hadvezér-hadügyminiszter katonai pályáját: k.u.k. hadapródból bátyját váltva a m.kir. nemesi testőrség hadnagya, majd főhadnagy a Nádor-huszároknál, 1845-ben leszerel, 3 évnyi prágai vegyészegyetemi kitérőt követően 1848-ban hazatér, hogy aztán a Batthyány Lajos miniszterelnök által életre hívott magyar honvédség ranglétráján rövid időn belül a legmagasabbra jusson: százados (’48.jún.), őrnagy (’48.aug.), ezredes-hadosztályparancsnok (’48.okt.), tábornok-hadtest parancsnok (’48.nov.), hadseregparancsnok (’49.márc.) egyben a Szemere-kormány hadügyminisztere (’49.ápr.-júl.), altábornagy és országgyűlési képviselő (’49.máj.) végül a világosi fegyverletételig, teljes 3 napon át a Magyar Királyság Kossuth által felruházott katonai és polgári teljhatalmú vezetője…


A következő előadó, dr. Riedel Miklós „ionemissziós” fizikus-kémikus, Görgey Artúr kevésbé ismert vegyészi pályáját mutatta be, egy rendhagyó és nagyon érdekesen megtartott kémiaóra keretében, „a kókuszzsírtól a molibdénsavig” alcímmel, előre jelezve a hallgatóságnak: riasztó dolgok következnek...
A természettudományok iránt érdeklődő Görgey tanárnak készült, ám atyja akarata a már megismert katonai pályára kényszerítette. A megélt 98 évéből azonban „csak” 15-öt töltött mundérban, így jogosan merülhet fel a kérdés: vajon mi történt a többi 70 évben? (gyerekkorát nem számítva persze…) Görgey később így sommázta a hadászati zsenialításában rejlő titkot: „Én katonai sikereimnek legnagyobb részét chémiai tanulmányaimnak köszönöm”…
És akkor jöjjenek a „riasztó dolgok”:
Görgey a prágai Károly Egyetemen, a korszak egyik legkiválóbb tudósaként az izovajsavat (vagy ahogyan mindannyian ismerjük: (CH3)2—CH—COOH-t) felfedező osztrák Josef Redtenbacher (1810-1870) vegyészprofesszor tanítványa, majd önálló kutatásokkal megbízott közvetlen munkatársa lett.
Fő kutatási feladata, ahogyan ma neveznék tudományos diákköri munkája (TDK dolgozata) a sokunk fantáziáját megmozgató: „természetes zsírsavak szétválasztása és azonosítása kókuszzsírban” címen futott, fókuszában a páros szénatom számú kapronsav (hexán-C6), kaprilsav (oktán-C8), kaprinsav (dekán-C10), laurinsav (dodekán-C12) és hogy ki ne maradjon mirisztinsav (tetradekán-C14) vs. a „francia mixtúraként” elhíresült páratlan szénatom számú kocinsav (undekán-C11) XIX. századi hoaxának leleplezése. Kitartó munkája eredményeként (illetve a laboréveit jellemezte munkamódszerének: „…vacsorára semmit, reggelire pedig egy darab kenyeret enni.” köszönhetően) bebizonyította az ambiciózus párizsi Édouard Saint-Évre vegyész turpisságát, mely szerint a C11 nem más, mint a kaprin- és laurinsavak kókuszdiózsírban oldott elegye, amint azt a baryumchlorid (nyelvújításkori magyar nevén: sulyanysó) látványosan kimutatta volt...
Redtenbacher közbenjárására 1847-ben Görgeynek katedrát ajánlott fel a Lembergi Egyetem vegytanszéke, de úgy látszik hősünket túlzottan lekötötték a zsírsavhomológok preparatív és analitikai munkái (a kocsonyává szappanosítás fortélyai), így köszönettel, de nem fogadta el a tanársegédi állást. Lehet azonban nem is kutatása izgalmai marasztalták a cseh sör fővárosában, hanem sokkal inkább Redtenbacher prof. leányának hugenotta társalkodónője, a francia-svájci határ menti Pontarlierből származó elárvult mademoiselle Aubouin Adéle (1822-1900) kisasszony bájai, akit előbb 1848. március végén elvett (még mindig Prágában), majd közös gyermekeikkel: Bertával (1850-1934) és Kornéllal (1855-1933) együtt későbben kitagadott végrendeletéből…
Visszatérve a Prágától alig 900 km-re lévő Lemberghez, ahogyan az ottani katedra nem hozott szerencsét a szomorú véget ért politikai kalandor, jakobinus vezér, cs. és kir. titkos ügynök, nem mellékesen II. Lipót magyar király, német-római császár udvari vegyésze Martinovics Ignác (1755-1795) kémia professzornak, úgy hasonlóan lefejezett „vegytársához”, a híres-hírhedt vidini levéllel politikailag Görgeyt is „lefejezték”…
TDK dolgozatát mindenesetre 3,5 héttel tiszti reaktiválása előtt 1848. május 21-én szülőfalujában, Toporcon befejezte, s már nagyban szervezi honvédzászlóalját az osztrák (valójában akkor még csak a déli végeket vegzáló szerbek) ellen, mikor Redtenbacher előadja azt az Osztrák Tudományos Akadémián, a bécsi professzorok legnagyobb megelégedésére.
A sikeres prezentációt követően még ugyanezen forradalmi év szeptember 2-án – mint rangos nemzetközi tudományos szakfolyóiratban elsőként megjelenő magyar publikáció – nyomtatásban is kiadatik „von Arthur Görgey aus Toporez in Ungarn” név alatt vagy ahogyan akkor – mint a tiszáninneni önkéntesen mozgó nemzetőrség parancsnokát – Magyarországon nevezték Görgey Artúr honvéd őrnagy hiánypótló tanulmánya az „Annalen der Chemie und Pharmacie” osztrák szaklap 66. évfolyama 290-314. oldalán: „Ueber fie festen, flüctigen, fetten Säuren des Cocosnussöles” címmel. Nemhiába, talán a kókuszolaj magas laurinsav tartalmának – mely ötször annyi C16-ot tartalmaz mint az anyatej – köszönhette hosszú életet a visegrádi remete, némi viszonzásaként a legkedvesebb zsírsavjával eltöltött évekért…
A kémia óra további érdekességei voltak még a durranóhigany vagy higany-fulminát másképpen Hg(CNO)2 salétromsavban való oldása és alkoholátvitele, illetve a molibdénsav előállítása klagenfurti ólompátból, de ezek levezetésénél már elvesztettem a fonalat…


Utolsóként az érdi Magyar Földrajzi Múzeum látogatásunk során megismert múzeumigazgat dr. Kubassek János geográfus,  tudománytörténész előadását hallhattuk, a „görög anyanyelvű” Teleki Pált mint iskolateremtő földrajztudóst bemutatandó. Itt is elhangzott számos, kevésbé közismert életrajzi adalék, hogy csak néhányat említsek:
- a híresen szomorú „vörös térkép” (vagy ahogyan a Nagy-Trianon kastély „La galerie des Cotelles” oldalfolyosóján kiterített mappát a művelt franciák nevezték „carte rouge”) módszertani újításai (népcsoportok számarányos, a népsűrűséget figyelembe vevő ábrázolása), mely sajnálatosan nem hatotta meg a versaillesi „urakat”, hiába tűzte ki térképészeti mottójául Teleki, hogy: „jobb valamit egyszer megmutatni, mint százszor elbeszélni”,
- a Jomard-díjjal elismert „Atlasz a japáni szigetek cartographiája történetéhez” c. térképtörténeti alapmű csodás földrajzi térképe Formosa szigetéről, mellyel emléket állított a Tajvanon első magyarként járt gróf Benyovszky Móric (1746-1786) világutazó, kalandornak, Madagaszkár királyának,
- a Moszul Bizottság tagjaként, részt vett a török-iraki határrendezést megelőző felmérésekben, melyek során felhívta a Népszövetség figyelmét (végeredményében visszhangtalanul) a hovatartozási viták legproblematikusabb népcsoportjára, a nomád életmódot követő („teveháton született”), önálló államiságra törekvő, hazátlan kurdokra (mely etnikum első analitikusa volt), s külön kitért a muzulmán többségű régió vallási kisebbségeire, így a kurd nemzetiségű miszticista jezidikre (kiket a magukat „könyv népének” valló muszlimok hitetlen ördögimádónak bélyegeznek) és a magukat őskeresztényként definiáló nesztoriánusokra,
- az Első és Második bécsi döntés tárgyalásain elfogadott határrevíziók során bemutatott, a nemzetiségi viszonyokat nagy részletezettséggel ábrázoló térképeit a szakmai elismerések mellett maga a szovjet diplomácia „kalapácsos” főembere, az akkortájt még német kollégájával Ribbentrop nemzetiszocialista külügyminiszterrel barátilag együttműködő Molotov kommunista külügyér is megdicsért,
- egykori tanárával, a magyar geográfia egyik legnagyobb alakjának számító Cholnoky Jenő (1870-1950) földrajztudóssal közös észak-amerikai körutazása, melynek során bejárták az Egyesült Államok legjelentősebb nagyvárosait, tájait, köztük a világon elsőként (1872-ben) védetté nyilvánított nemzeti parkot, a Sziklás-hegységben lévő Yellowstonet, melynek védelembe helyezését követően alig 100 évvel, Magyarországon is megszületett az első nemzeti park, az észak-amerikai „nagytestvérhez” képest 1/10-nyi területen fekvő, 82 ezer hektáros Hortobágy,
- stb., stb.


Az előadások végén sok új és főként érdekes információval gazdagodva távoztunk. Talán csak egyetlen kérdés maradt nyitva, melyet Szotyori-Nagy Ágnes tett fel még a tárlat felvezetéseként: „Ami Washingtonnak a rókavadászat, Garibaldinak a méhészet, Adenauernek a rózsanemesítés, Churchillnek a kertészkedés, Mandelanak a lovaglás és Bushnak a horgászat…”, na az mi Klauzálnak?


Hódi Szabolcs – 2016. április


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2022. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (16)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016. évi médiamegjelenések (1)
2016. évi programnaptár (1)
2017. évi médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. évi médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)
2021. évi programnaptár (1)
2022. évi programnaptár (1)
2023. évi programnaptár (1)



1848/49 (52)
Barangolások (34)
Budatétényi Ősök Napja (30)
Díszpolgárok (19)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (129)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (43)
Wolf-kripta (21)