A Klauzál Gábor Társaság ünnepi
megemlékezésén természetesnek tűnhet, hogy az 1848-as forradalmi eseményeket Klauzál
Gábor középpontba állításával elevenítjük fel.
Ebben az évben különösen fontosnak
tartjuk, hogy társaságunk névadójának március 15-ei szerepét kiemeljük, hiszen
- mint az talán az itt megjelentek többsége számára már ismert - 2016.
augusztus 3-án lesz Klauzál Gábor halálának 150-ik évfordulója, ezért ezt az
évet a Klauzál Gábor Társaság „Klauzál Emlékévnek” minősítette.
Bizonyára sokan tudnak róla, hogy ennek jegyében
számos rendezvényünkkel, emlékezünk és tisztelgünk Magyarország első felelős
kormányának, a Batthyány-kormánynak földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi
minisztere, Klauzál Gábor emléke előtt.
Ezen Emlékév része a mai, március 15-e
előtti megemlékezés is, mely a „Tavaszi fényhozó” fáklyásmenettel indult a
Klauzál-villától.
Tavaly ünnepeltünk először fáklyás emlékmenettel március idusán, s reméljük ezzel sikerül
hagyományt teremtenünk Budatétényben.
Feltehetjük a kérdést, hogy az időskori
Klauzál Gábor kistétényi (budatétényi) kötödésén túl, mi indokolhatja, hogy ez
alkalommal személyén keresztül nézzük az 1848-as márciusi eseményeket?
Debreczeni-Droppán Béla, a Magyar Nemzeti Múzeum történész-levéltárosa,
a Honismereti Szövetség elnöke 2012-ben, a március 15-ei ünnepi
beszédében a következőket mondta:
„Nagyon fontos, hogy
megemlékezzünk és példaképként felmutassuk azokat,
akik a modern, polgári Magyarország alapjait jó másfél százada lerakták.
Különösen fontos ezt azokkal a nagyságainkkal megtenni, akiknek az emléke
időközben sajnálatos módon elhalványodott. Március
idusán – és persze minden más alkalmat is kihasználva – Széchenyi, Kossuth,
Deák és Batthyány mellett beszélnünk kell pl. Wesselényi Miklósról, Teleki
Lászlóról, Eötvös Józsefről és persze Klauzál Gáborról is…”
- Vajon miért javasolhatta ezt számunkra 2012-ben
egy szakavatott történész-levéltáros?
- Az 1848/49-es forradalmat és
szabadságharcot és Magyarország első felelős kormányát említve miért szinte mindig
Batthyány, Kossuth, Széchenyi és Deák neve jut eszünkbe, elfeledve másokat,
akik szintén sokat tettek a sikeres „vérnélküli forradalomért” és Magyarország
polgári átalakulásáért?
A Batthyány-kormány legismertebb
minisztereiről bőséges irodalom áll rendelkezésre, Klauzálról jóval kevesebb.
Szmollény Nándor, közíró 1903-ban
megjelent könyvében így ír Klauzál Gábor 1848 márciusi szerepléséről:
„A kormánypárt áskálódásai, meg nejének
1847-ben történt elhalálozása, nagyon lehangolták s már-már egészen
visszavonulni készült
a közéletteréről. De az események csakhamar ismét a küzdő-térre sodorták. A
februáriusi forradalom hírére Bécsben 1848. március 13-án, Pesten
március 15-én kitört a forradalom.
Már-már
az utca vette kezébe a hatalmat, amikor Klauzál Gábor, aki Pesten tartózkodott,
Nyári Pállal s a „közcsendi bizottmány” tagjaival közbelépett s a megindult
áradatot féken tartotta. A rakoncátlankodásra hajló tömeget szép szóval
csitította, addig, amíg az első független felelős magyar minisztérium
kineveztetett s Pestre helyezvén át székhelyét, át nem vette a kormányzást.
Március 15-én Klauzál vezette föl a népet Budára a helytartó tanácshoz, s a
cenzúra eltörlését s a státusfoglyok kibocsátását követelve. Amint a tanács a
kérelemnek eleget tett, Klauzál leült s nyomban elkészítette az első
sajtószabályzatot, mely azonnal jóváhagyatott, a város és megye részére
expediáltatott. Egyhuzamban 36 órát dolgozott e két nap Klauzál,17-én pedig
Nyáryval, Rottenbillerrel, s Pulszkyval a nemzetőrséget szervezte…
A
Társalkodó című lapban Birányi Ákos elemezte az eseményeket: „Végre hazafiúi
kötelességünknek tartjuk kijelenteni, miképp ez egész békés mozgalomnak egyik
legfőbb vezér hőse Klauzál Gábor szeretett honfitársunk volt... utána
következik érdemben Nyáry Pál.”
Klauzál
Gáborra vonatkozóan más, későbbi forrás is rendelkezésünkre áll, ebben is mint
a „nyugodt erő” képviselője tűnik fel az 1848. márciusi napokban:
„Az utca népe lázas
várakozással leste Pozsonyból az érkező híreket. Mindenki érezte, szokatlan,
rendkívüli eseményeknek néznek elébe. A forradalom láza fogta el az embereket.
Az ifjúság a közvélemény erejével akart nyomást gyakorolni a tétovázó országgyűlésre,
az Ellenzéki kör készséggel csatlakozott.
Március 11-én Irinyi indítványozta, foglalják pontokba a
reformokra való kívánságaikat. Másnap Petőfi, Jókai, Vasvári Pál és Bulyovszky
Gyula közreműködésével 12 pontba foglalták össze a nép kívánságait. 14-én az
Ellenzéki kör nagytermében tartották a népgyűlést, mely zsúfolásig megtelt. Az
elnöki emelvényen Klauzál Gábor, Nyáry Pál, Fényes Elek, Irányi, Petőfi, Jókai, Egressy Gábor, Bulyovszky, Irinyi,
Vasvári, Oroszhegyi Józsa, Vachott Imre foglalt helyet. Irinyi szónokolt. A
nemzet nem elégszik meg többé egyes engedményekkel. Minden mondatánál kitört az
éljenzés. A 12 pontot tomboló lelkesedés fogadta. Majd Vasvári szólt: a
petíciót sok aláírással deputáció vigye az országgyűlésre Pozsonyba, sőt ha kell Bécsbe a királyhoz.
Klauzál Gábor tekintélyével, tudásával, szónoki erélyével egyként irányította a
forróvérű ifjúság és a nyugodtabb közönség indulatait. Úgy érezte, ha a
küldöttségét visszautasítják, a nép ingerültségében felkelésben törne ki.
Javasolta, az indítványt előbb az Ellenzéki kör elnökének, gróf Batthyány
Lajosnak küldjék el, aki ha az országgyűlés ellenzékével elfogadtatta,
köröztesse az országban. Így százezrek aláírásával kimondhatják: Íme ez a
nemzet kívánsága! Ezt mindenki elfogadta és a népgyűlés zajongva oszlott szét.
Estére a Pilvax-kávéházba vonult vissza az ifjúság, mikor a Pozsonyból érkező
hajóról berobbant közéjük egy ifjú: Bécsben tegnap kitört a forradalom!
A hírre
Klauzál is odaérkezett csillapítani a kedélyeket, de most okos emberekre nem
akartak hallgatni. Eldöntötték, reggel az egyetemi hallgatókat bevonva
tüntetést rendeznek és Táncsics érdekében bevették a 12 pontba, hogy a
politikai status foglyok bocsájtassanak szabadon. Reggel hatkor már két, kézzel
írott példányát kifüggesztik az utcára. A Pilvaxban az asztalra felállva Jókai
ismerteti. A 12 pont után Petőfi szavalja el a Nemzeti dalt. A költemény
hatására, melynek minden szava láng, minden betűje tűz, az ifjúság vállaira
kapja a költőt. Az egyetemistákkal is kibővült tömeg déli fél tizenkettőkor már
kinyomtatta a lefoglalt Landerer nyomdában a szabad sajtó két első termékét: a
12 pontot és a Nemzeti dalt. Ezután a Városházához mentek, csatlakozásra bírni
a tanácsot, ahol a 12 pontot aláírták és ráütötték a város pecsétjét. Majd
Rottenbiller Lipót intézett lelkesítő szózatot a néphez, utána a még útközben
hozzájuk csatlakozó Klauzált és Nyári Pált akarta hallani a tömeg. Utánuk Jókai
és Vasvári beszélt, Petőfi a Nemzeti dalt szavalta, Irinyi pedig a 12 pontot
ismertette.
Még itt a tanácsülésen elhatározták, hogy
a rend és a közbiztonság fenntartására azonnal megalakítják a „Pest városi
Rendre Ügyelő Választmány”-t, népszerű nevén a „Közcsendi Bizottmány”-t, és
külön nemzeti őrséget szerveznek. Első proklamációját még 15-én a közönségnek
kinyomatta 14 tagja közül 13-nak (többek között Klauzál Gábornak) az
aláírásával.
Ahogy Petőfi írja: „a választmány legalább húszezer ember
kíséretében fölment Budára a helytartó tanácshoz… fölszólítandó, hogy a
cenzúrát rögtön eltörölje. S Táncsicsot szabadon bocsássa, s a katonaságnak
rendeletet adjon, miszerint ügyeinkbe semmi szín alatt be ne avatkozzék. ... A
nagyméltóságú helytartó tanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, s
ötpercnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett.” A forradalmi láztól hevülő
Petőfi mégis úgy érezte, hogy a Közcsendi Bizottmány nevében a követeléseket
előadó Klauzál Gábor „oly alázatosan és
reszketve hebegett, mint tanítója előtt az iskolás fiú.” A Historiai
jegyzetekben azt írja: „Nyáry és Klauzál tábla bíráskodtak, a rend, a rend! Volt
minden második szavuk.”
Tisztelt
Hallgatóság, Kedves Barátaink!
Ezzel
a két kiragadott rövid szemelvénnyel szerettük volna szemléltetni – Klauzál
Gábor példáján bemutatva –, hogy 1848 „márciusának forró napjaiban” miként
sikerülhetett az Ő és a hozzá hasonlóan gondolkodóknak, cselekvőknek azok
Tekintélyével,
tudásával, szónoki erélyével irányítani a forróvérű ifjúság és a nyugodtabb
közönség indulatait”
Így tudták megőrizni a vértelen
forradalom tisztaságát, elkerülni az esetleg jelentős emberáldozattal járó összecsapást
az idegen hatalommal, ill. azok képviselőivel.
Magam és a Klauzál Gábor társaság
nevében is megköszönöm, hogy jelenlétükkel megtisztelték ünnepségünket.
Javasoljuk, hogy kísérjék
figyelemmel honlapunkat (www.klauzal.hu) és tájékozódjanak annak „Programnaptárja” alapján.
Szeretnénk remélni, hogy a Klauzál
Emlékév további eseményein, megemlékezésein és rendezvényein is megtisztelnek
jelenlétükkel és újra találkozunk Önökkel.
Nagyon köszönjük megtisztelő
figyelmüket! Éljen Klauzál! Éljen Magyarország!
|