Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Klauzál kabátja
avagy, egy goromba orvos emlékezete

Olvasmányaim során, gyakran találkoztam Klauzál Gábor alakjával többféle szövegkörnyezetben, így néhányszor egy-egy mondában is. Ezek egyike „A goromba orvos” című, melyet Eötvös Károly nyomán, Lengyel Dénes jegyzett le a „Kossuth Lajos öröksége / Mondák a XVIII. és XIX. századból” (Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1977. 362-363.o.) című könyvében...


A monda talán annyival több a mesénél, hogy általában van némi valóságalapja is, ami hitelesebbé teheti a történetet. A hitelesítést egykor élő személy, létező helyszín, valós esemény nyomatékosíthatja, így az olvasó az olvasmányélményt a végén, akár megtörténtként is felfoghatja. Természetesen, azért fenntartással kell kezelnünk mindenkor ezeket a történeteket, hiszen az első mesélő személye és a történet elindításának időpontja általában ismeretlen, majd az szájról-szájra vándorol, míg végre valaki, elsőként lejegyzi. Az sem mindegy, hogy ki, mikor és hol írja le, hiszen a történet addigra számos mesélő egyéni stílusától függően színesedhet, vagy egyszerűsödhet. Így találkozhatunk aztán, ugyanazon alaptörténettel, akár több változatban is…

Mielőtt a kérdéses mondát boncolgatnánk, először olvassuk el azt:

 „Szerette, tisztelte Fromm Pál doktor urat minden betege, de féltek is tőle, mert akár gróf, akár báró, akár miniszter, ő bizony mindenkinek megmondta a magáét. Csak éppen azokhoz volt udvarias, kedves és gyöngéd, akiket nemcsak a betegség, hanem még a szegénység is szorongatott.
Klauzál Gábor, az 1848-as kormány minisztere szívesen lenyelte minden gorombaságát, azt mondta róla:
– Fromm doktor olyan keserű orvosság, amely jól gyógyít.
Amikor 1849 hideg telén, éppen januárban a kormánynak menekülnie kellett, mindenki sietett Debrecenbe, Klauzál miniszter bizony otthon felejtette a jó bundát, úgy szállt vonatra.
Bezzeg Fromm doktor úr nem feledkezett meg a bundáról, egyszerre csak ott termett vele az állomáson, és azt mondta a miniszternek:
– Ilyen könnyelmű embert sohase tennék meg az ország miniszterének!
– Megérdemlem, barátom, a szemrehányást! – mondta erre Klauzál –, bár ezzel a bundával még nem mentjük meg a hazát.
– De azzal se, ha az úrnak lefagy a füle és az orra!
Hiszen elmehetett a miniszter, el az egész kormány, de az orvosnak ott a helye a betege mellett; Fromm doktor úr ott maradt a kórházban, és tovább gyógyított meg gorombáskodott, csakúgy, mint azelőtt.
Meghallja ezt az egyik osztrák tábornok, és mindjárt odahívatja magához.
– Hát ön hogy merészelt itt maradni, miért nem szökött el, mint a többi Kossuth-kutya?
Fromm doktor úrnak ekkor sem szállt inába a bátorsága. Azt felelte a dühös tábornoknak:
– Önök behurcolták ide a kolerát, és a járvány elterjedését meg kell akadályoznunk. Ha egy orvos a betege mellől elszökik, olyan, mint a katona, aki a csatából szökik meg. Hát ezért maradtam én itt.
De már erre a dühös tábornok se szólhatott semmit. Attól fogva Fromm doktor úr háborítatlanul gyógyíthatott.”



Dr. Fromm Pál (1812-1899)(12)
A történet főszereplője Dr. Fromm Pál , és – a bennünket különösen is érdeklő történetrészben – Klauzál Gábor. Klauzálnak különösen kedves embere volt Fromm doktor, akinek nagyra becsülte hivatástudatát, áldozatkészségét, hatalmas munkabírását és a betegek gyógyítása érdekében végzett önfeláldozó szolgálatait.

A történet alapját jelentő körülmények pontosan ismertek, 1848. december 31-én háromszor ült össze az országgyűlés. A harmadik, este 6 órára összehívott zárt ülésen – az egyre aggasztóbb katonai helyzetben, heves vita után, Kossuth Lajos előterjesztése alapján, többségi szavazással – úgy döntöttek, hogy az országgyűlés és az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) a fővárosokat elhagyva, Debrecenbe költözik.
Az országgyűlés döntésének nyilvánosságra kerülésével, a fővárosokban pánikhangulat alakult ki. Az év utolsó estéjén, majd’ mindenki csomagolt, hogy vasúton Szolnok-Debrecen, vagy országúton Kecskemét-Szeged felé igyekezzen. Elsőként az állami hivatalt betöltők távozhattak, így hagyta el a fővárosokat a képviselők többsége, az OHB több tagja, valamint hajnali 3 órakor családjával és nőrokonaival együtt, Kossuth Lajos is…


 Menekülés a fővárosból 1848/1849. fordulóján
– egykorú kép az Pesti indóház előtti térről(13)
A fővárosokból való menekülésről Mátray Gábor – a kiváló zenetudós, a Nemzeti Múzeum könyvtárőre, kinek lakása is a múzeumban lévén, így az események középpontjában volt – naplójában január elsején többek között, ezt írta: „Januárius 1-jén csakugyan mindenki ment, ki mehetett. … Többen itt maradtak vagy hazamentek a felső és alsóház tagjai közül, vagy a szolnoki vasútról mellékutakon elszéledtek.”

Történetünkhöz visszatérve, annak helyszíne a Pesti indóház, az 1847. szeptember 1-én megnyitott Pest-Szolnok vasútvonal kiinduló állomása, mely a mai Nyugati pályaudvar helyén állt.

Ejtsünk néhány szót az akkori időjárásról is. A történetben csak annyi szerepel: „…1849 hideg telén, éppen januárban…”, de más forrásokból tudhatjuk, hogy az időjárás valóban szokatlanul zord volt. Tél volt, igazi tél. Ekkor már közel egy hete rendkívül nagy volt a hideg, többször mínusz 15-20 fokot is mértek. A várost, az egész országot hótakaró fedte, a folyókon és állóvizeken megindult a jegesedés, sőt a kisebbek már be is fagytak. Az időnként feltámadó viharos szél szinte elviselhetetlenné tette a szabadban való tartózkodást. Több korabeli, elsősorban tábori körülmények között hadiszolgálatot teljesítő katona visszaemlékezésében megemlíti ezen napok kegyetlen időjárását. A 25. honvéd zászlóaljba beosztott krasznai Krasznay Péter őrmester például ezt írja: „Másnap (1849. december 30. – B.M.) egy Soóskut nevű kis faluba érkeztünk, mely már az előbb odaérkezettek által elfoglalva lévén, nekünk csak az uradalmi juh aklokba jutott éjeli szállás, a hol bizony a rendkívüli hidegben alig bírtunk valamit szunnyadni, hogy másnap (1849. december 31. – B.M.) álmosan s fáradtan folytassuk uttalan hegysorokon szomoru visszavonulásunkat Tétény felé…”

Klauzál Gábor – mint a lemondott Batthyány-kormány volt tagja – ebben az időpontban már nem miniszter, de tagja az első, népképviseleten alapuló országgyűlésnek. Jelleme, páratlan kötelességtudása, valamint hazaszeretete nem engedte, hogy a fővárosok feladásáig a képviselői kötelezettségeit elhanyagolja. Mikor hagyta el Pestet? Meglehet, éppen a történet időpontjában és körülményei között. Biztosan tudjuk, hogy Debrecenben már nem jelent meg és a továbbiakban nem vett részt az országgyűlés munkájában. Nem mulasztásról van szó esetében, ennek összetett okait, talán érdemes lesz egyszer számba venni…

Amennyiben Klauzál 1848. Szilveszterének éjszakáján, a Pesti indóházból kigördülő vonaton volt, úgy nagy valószínűséggel a vasútról később kocsira szállt át és haza utazott Szegedre.

Fromm doktorról még annyit feltétlenül meg kell említeni, hogy a szabadságharc után is folyamatosan orvosként szolgált, közszeretetben és megbecsülésben élte le életét. Megjegyzendő érdekesség, hogy ő volt az az első magyar orvos, aki 1852-től bölcsődében tevékenykedett!

Érdemes még idézni a korabeli sajtóból a halálozásáról szóló közleményt, hiszen abban, minden benne van az Emberről: „Dr. Fromm Pál, a budapesti orvosok nesztora , a fővárosi közéletnek egy köztiszteletben élt alakja, elhunyt 87 éves korában és ebből hatvanötöt az orvosi pályán töltött el. A derék öreg úr régebben a főváros főfizikusa volt. Kedélyéért, jó szívéért és jótékonyságáért minden körben szerették. A szabadságharczban ő is résztvett és Klauzál Gábor alatt szolgálta a haza ügyét. A megboldogultban Eötvös Károly orsz. képviselő közeli rokonát gyászolja.”


   
  Dr. Fromm Pál sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben

Dr. Fromm Pált a Kerepesi úti sírkertben temették el. Síremléke ma is ott áll a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben , elfeledve, gondozatlanul, mint annyi egykori nagyságunké…

Így történt? Nem így történt? Mennyi a való és, mennyi a mese benne? Ki tudja megítélni pontosan, több mint másfél évszázaddal később? Azt hiszem, nem is ez a lényeg, hanem maga a történet, amely lehetőséget teremt mindenkor arra, hogy a nagy időket és benne, a számunkra oly fontos történelmi nagyságainkat rendre megidézzük, emléküket ápoljuk és utódainknak örökül hagyjuk…


Bartos Mihály – 2015 december


Megjegyzések:
(1) Dr. Fromm Pál 1812. október 18-án született Palotán. Pozsonyban, majd Pesten tanult, az 1840/41. tanév végén orvossá avatták. Külföldi tanulmányútja után, 1841-től Sauer Ignác professzor klinikájára került tanársegédnek. Szolgálatait önként ajánlotta fel 1848-ban a magyar kormánynak. Klauzál Gábor a minisztériumához tartozó egészségügyi osztályra, május 7-től kinevezte fogalmazónak.
Később, 1848. októberében és novemberében tábori kormánybiztosként dolgozott az óverbászi táborban, a kolerajárvány megfékezésén. Pesten maradt 1848. végén, majd a magyar csapatok visszatérte után, 1849. áprilisában a pesti fő tábori kórház koleraosztályának vezetője lett. A kormány 1849. június 15-től ismét a minisztérium egészségügyi osztályának fogalmazójává nevezte ki.
(2) A Batthyány-kormány 1848. szeptember 11-én lemondott. A Batthyány által alakított új kormány elismerését az uralkodó kezdetben halogatta, majd október 3-án megtagadta. A képviselőház – hogy az országban a végrehajtó hatalmat biztosítsa – Kossuth javaslatára,
szeptember 16-án létrehozta az Országos Honvédelmi Bizottmányt (OHB). Batthyány október 2-ai, második lemondását követően, az OHB tényleges kormányszervvé vált.
(3) A fővárosok kiürítése gyakorlatilag január 5-ig – Windisch-Grätz és csapatai bevonulásáig – befejeződött.
(4) Mátray Gábor: Töredék jegyzemények Magyarország történetéből 1848/49-ben. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1989. 50.o.
(5) A Pest-Szolnok vaspálya az ország második vasútvonalaként, 1847. szeptember 1-én nyílt meg a forgalom számára. A 99 km hosszúságú vonal végpontjai: Pesten – mely egyben a már korábban megnyitott első, Pest-Vác vonalnak is végpontja – az ún. Pesti indóház, míg Szolnokon az ó-szolnoki vasútállomás volt.
(6) „Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak…” Visszaemlékezések 1830-1861. – A Néprajzi Múzeum forráskiadványai. Negyvennyolcas idők I. Szerkesztette: Forrai Ibolya. Néprajzi Múzeum, Budapest 1998. 70.o.
(7) Az 1848. április 11-én kihirdetett törvények között szerepelt az országgyűlés népképviseletéről szóló törvény (1848:V.tc) is. A választások 1848. júniusában zajlottak, Klauzál Csongrád képviselőjeként került be az országgyűlésbe.
(8) nesztor a.m. egy testület vagy csoport legidősebb tagja
(9) Eötvös Károly 1867-ben kötött házasságot Fromm Etelkával, így kerültek egymással rokonságba.
(10) Vasárnapi Újság, 46. évf. 2. szám, 1899. január 8. 34.o.
(11) Sírhely-azonosítója: J. 526, (526. számú jobb oldali falsírbolt)
(12) PTE Orvosi Hírmondó, Pécs 2015. február-március 3.o.
(13) Ezernyolczszáz negyvennyolcz / Az 1848/49-iki magyar szabadságharcz története képekben. – Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest 1898. 141.o.


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2022. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (16)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016. évi médiamegjelenések (1)
2016. évi programnaptár (1)
2017. évi médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. évi médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)
2021. évi programnaptár (1)
2022. évi programnaptár (1)
2023. évi programnaptár (1)



1848/49 (52)
Barangolások (34)
Budatétényi Ősök Napja (30)
Díszpolgárok (19)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (129)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (43)
Wolf-kripta (21)