Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Klauzál Gábor halálára

Az 1848. évi országgyűlésben Klauzál Gábor képviselőtársa, a Szegedi Kaszinóban jóbarátja, tisztelője: Bója Gergely tanár verse, mely az egykori Szegedi Híradóban jelent meg 1866-ban.


 KLAUZÁL GÁBOR HALÁLÁRA.
Szeged, augustus 6. 1866.(1)
Halál! te zsarnok, szívtelen király!
Mit véte ellened szegény hazánk?
Kiket eléggé sujt a sorsviszály,
Miért boritasz annyi gyászt reánk!?

Ime egyre ritkul a dicsők sora.
A hon maholnap árvaságra jut.
S ha elfogy a nemzet sok hű fia;
Lesz-e ki szétoszlassa a borút?

Szeged fölé mély síri gyász borult.
Minden harang szívrázó hangja szól.
A honfi lelke éjre komorult.
Reng a kebel a bú hullámitól.

Mindenki érzi a nehéz csapást.
A veszteség megrázza a hazát,
Ki tartja vissza a könyhullatást;
Ha látja K l a u z á l ravatalát?

Hiába kértük a magas eget,
Hogy tartsa meg őt még soká nekünk:
Mitől szívünk oly félve rettegett:
Im sírba dőlt dicső nagy emberünk.

Miként a zugó tengerár között,
Csend- és viharban a kőszirt megáll:
Ugy állt s a vésszel akkép küzködött,
A hon javáért élő K l a u z á l.

Mint a virágmezön folyó patak
Fáradt utasnak nyujt uj életet;
Ha ajkai beszédre nyiltanak:
Hervadt reményünk akként éledett.

Mint tiszta égen szende csillagfény
Bizton vezérli a föld vándorát:
Akként világolt benne az erény,
Mely őrzi, védi a hon szent jogát.

És éppen mostan kelle halnia;
Midőn a nemzet küzd jövőjeért.
Midőn keservtől vérzik Hunnia,
És a nehéz válság fokához ért.
  A nagy világon nincsen annyi bú,
Mint mennyi tépi a magyar hazát.
Létünk ugy is oly bus, oly szomorú!
S most vesztjük el hazánk dicső fiát!

Ő volt reményünk egyik horgonya.
Minden magyar méltán kesergi őt.
A jognak volt ő edzett bajnoka.
Ő tőle vártunk most is véderőt,

A hongyűlésnek egyik csillaga
Hunyt benne el, mely hosszu éven át,
A szellemharcban bizton ragyoga
A hon egén széthintve sugarát.

A legnagyobb gyász érte S z e g e d e t
– Habár egész honé a veszteség –
Mert benne vesztett honfit s k ö v e t e t,
Kihez hasonlót ritkán ád az ég.

Egész S z e g e d mély gyászban kesereg,
Sírját könyüivel megszenteli,
A férfi, a nő, gyermek és öreg,
Polgárt s a honfit b e n n e t i s z t e l i.

A sírt, hol a nagy honfi szendereg,
Egy s z e b b j ö v ő reménye lengi át
És míg a hir fölötte dalt rebeg;
Addig az üdv derítse a hazát!

Mert, ki hazáját oly hőn szereté,
Annak a sír nyugalmat csak ugy ád;
Ha b o l d o g a h o n, melynek szentelé
Éltét s melyért egekben zeng imát.

Hol hamva nyugszik, szent leszen a s í r.
Az atya majd i d e viszi fiát,
És megtanitja, hol terem a h í r,
S hogy kell szeretni a magyar hazát.





Bója Gergely(2)



Bartos Mihály – 2015. december


Megjegyzések:


(1) Megjelent a Szegedi Híradó 1866. szeptember 9-ei (nyolcadik évfolyam 63. szám) lapszámában.

(2)
(2) Bója Gergely (1817-1892) tanár, országgyűlési képviselő, tanfelügyelő.

1844-től a nagykanizsai tanítóképző tanára. 1848 júniusában a város országgyűlési képviselőjévé választják. A szabadságharc bukása után
haditörvényszék elé állították, és felmentették ugyan, de kanizsai tanáriállását elvesztette. 1852-ben visszatér szülővárosába Szegedre, ahol 17évig tanított a város reáliskolájában, emellett hírlapi cikkeket és verseket is írt. 1869-ben visszatért Zalába, a megye tanfelügyelőjeként.
1872-től 1878-ig Budapest tanfelügyelője volt. Nyugdíjazása után újra visszatért Szegedre.
A Szegedi Híradó munkatársa, a Szeged Belvárosi Kaszinó tagja és házi költője, aki az ünnepi alkalmakra verseket, valamint a Kaszinó jelesebb vendégeit köszöntő ódákat írta.


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2017. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett