Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

„Felelve volt, de megfelelve soha.” Klauzál Gábor az 1843-44. évi országgyűlésen

A 2014. évi Klauzál Napok Tétényben rendezvénysorozatunk április 26-án, a Nagytétényi Kastélymúzeumban megtartott programja első előadásában Klauzál Gábor reformkori politikai pályafutásának egyik legfontosabb állomása, az 1843-44. évi országgyűlés volt a téma, melyet az előadó Sáfrány Tímea történész foglalt össze honlapunk számára készített jelen írásában.


„Nagy örömmel ajánlom elolvasásra az ifjú történész, Sáfrány Tímea forrásdokumentumokon alapuló írását a reformkori országgyűlések egyik kiemelkedő ülésszakáról. Ezen pozsonyi ülésszakon Deák Ferenc távolmaradása folytán Klauzál Gábor volt az ellenzéki erők vezetője. Civil egyesületünk alapítási céljainak megvalósításában ez a kiváló munka újabb mérföldkő.
Dr Dobos Károly, elnök, Klauzál Gábor Társaság”




Klauzál Gábor reformkori politikai pályafutásának egyik legfontosabb állomása az 1843-44. évi országgyűlés. Ennek az országgyűlésnek nélkülöznie kellett Deák Ferencet, távollétében Klauzál volt az, aki igyekezett a liberális követeket összetartani. Ebben a helyzetben bontakozhatott ki igazán Klauzál, és válhatott a liberálisok vezéralakjává.

Először a diéta primer, elsődleges forrásait ismertetem. Ezek mindenekelőtt az országgyűlési jegyzőkönyvek, melyek mind az alsó-, és mind a felsőtáblán megjelentek.(1) Külön kiemelendő, és e tekintetben egyedülálló ez az országgyűlés, hogy megjelenhettek a kerületi ülések naplói is. A naplót Kovács Ferenc állította össze, közel ötven évvel később.(2) Kovács Ferenc nem volt más, mint Klauzál Gábor kísérője, jurátusa, aki ebben a pozíciójában jegyzetelt az üléseken. Az általa összeállított naplóban nemcsak a jegyzetei, hanem néhány követjelentés is megtalálható. Az országgyűlés idején jelent meg Vachot Imre Országgyűlési almanachja, amely nemcsak az alsótáblai terem alaprajzát tartalmazza, hanem néhány követ jellemzését is.(3) Így ebben olvashatunk Klauzálról írt sorokat is. A naplók mellett, fontos forrás a korabeli sajtó által közzétett hírek is. A korban a Pesti Hírlap volt az, ami igyekezett minden fontos eseményről tájékoztatni népes olvasóközönségét. A hírlapot ebben az időben Kossuth Lajos szerkesztette, majd a centralisták vették át a lapot, Szalai László vezetésével. Különböző visszaemlékezéseket is érdemes felhasználni, ezek közül Pulszky Ferenc és Zichy Antal visszaemlékezéseit emelném ki.(4) Nagyon fontos forrás a Záborszky Alajos szerkesztette Országgyűlési Szemle, későbbi nevén Országgyűlési Tudósítás, amely hasonlóan Kossuth korábbi lapjához, kézzel írva és sokszorosítva került kiadásra. Ezenkívül a korszakkal foglalkozó fontos forrás Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből: 1823-tól 1848-ig című munkája is.(5)

A téma további értelmezéséhez szükségesnek tartom, hogy röviden és vázlatosan ismertessem a reformkori országgyűlés működését.(6) Az országgyűlés két táblából állt: az alsótábla, ahol Klauzál jelen volt követként, illetve a felsőtábla. A diétát a király hívja össze, az úgynevezett királyi meghívólevéllel. A megyék egyenként két-két követet küldhettek, akiknek összesen egy szavazatuk volt. Az adott országgyűlés 1843. május 14-én ült össze, ezen a napon olvasták fel a királyi előterjesztéseket az úgynevezett elegyes ülésen. Az elegyes ülésen mindkét tábla résztvevői ott voltak, azonban ezeken az üléseken kizárólag szavazás történt, érdemi vitára nem került sor.
A királyi előterjesztések tárgyalásba vételét az alsótábla országos ülésén elfogadták, majd a kerületi ülésen megvitatták. Ezután a kerületi ülésen jóváhagyott, kerületi szerkezetnek nevezett tervezetet az országos ülésen szavazásra bocsájtották. Ha az alsótábla elfogadta, akkor került sor arra, hogy üzenet formájában egy küldöttséggel a felsőtáblára vigyék a felirat-tervezetet. Amennyiben a felsőtábla viszontüzenetében pozitív választ adott, akkor kerülhetett sor arra, hogy a felirat szövegét a király elé terjesszék. Amennyiben a király elfogadta a tervezetet, akkor az elegyes ülésen véglegesítették az adott törvénytervezetet. Nemcsak a király, hanem a felsőtábla is megvétózhatta a törvényjavaslatot. Ekkor a folyamat mindig újraindult, és az alsótáblán újratárgyalták az ügyet. Ez mindaddig folytatódott minden egyes törvénytervezet esetén, amíg nem szentesítette a király a törvényt, vagy többszörös kudarc esetén ad acta helyezték a javaslatot. Fontos kiemelni, hogy törvénykezdeményezési joga csak a királynak és az alsótáblának volt, a felsőtáblának nem.

     
Az Országgyűlés alsóháza

   A megyék és a kerületek    Az 1843/44-es országgyűlés politikai összetétele
    Kecskeméti Károly: Magyar liberalizmus 1790-1848. Argumentum Kiadó, Budapest, 2008.  96. és 364. oldal

A magyar reformkori országgyűlés jellegzetes intézménye a kerületi ülés. Jelentősége abban mutatkozik meg, hogy amíg a felsőtáblán a nádor, az alsótáblán a személynök személyében volt udvari tisztviselő, addig a kerületi ülésen nem vett részt a király embere. Ezeken sokkal szabadabban tudtak megtárgyalni minden fontos ügyet. A kerületi ülés neve onnan ered, hogy az ország megyéit négy nagy kerületre osztották fel: Dunán-inneni, Dunán-túli, Tiszán-inneni és a Tiszán túli kerületekre. E négy kerületből egy dunai és egy tiszai képviselő látta el az elnöki tisztséget, paritásos alapon, hetente váltották egymást.

Az országgyűlésen nem vett részt Deák Ferenc. Ennek oka, a király célkitűzésében keresendő. A kitűzött cél az volt, hogy lehetőleg kormánypárti többség legyen az országgyűlésben. E cél elérése érdekében kortesek járták a megyéket, hogy a megfelelő irányba változtassák a nemesek véleményét és szavazatát. Deák a Zala megyében történt sajnálatos halálesetek miatt nem vállalta a követséget. Erről Klauzálnak írt levelében is beszámol.
Azért, hogy megértsük mennyire fájdalmasan érintette mind a liberális, mind a konzervatív követeket Deák távolléte, érdemes figyelmet szentelni Zsedényi ezen gondolatára: „(...) a nemzet haragja fogja kísérni azokat, a kik okozák, hogy a törvényhozásnak Deákot nélkülöznie kell; (...)”. (7)

Csongrád megyében is voltak arra való törekvések, hogy Klauzál ezúttal ne képviselje a megyét. Ennek érdekében érkezett a megyébe Babarczy Antal, hogy Károlyi Györggyel szövetkezve pártot toborozzon Klauzál ellenében, sikertelenül. Károlyi György gróf Széchenyi korábbi barátja volt, aki időközben konzervatívvá vált.

Az országgyűlés közvetlen előzménye a büntetőtörvénykönyv-tervezet elkészítése is. A korabeli büntetőrendszer leképezte az ország állapotát, amelyet elmaradottság és korszerűtlenség jellemzett Mi sem támasztja alá ezt jobban, minthogy mind a halálbüntetés, mind a testi fenyítés elfogadott büntetési forma volt. Korábban történtek apróbb változtatások a büntetőjogban: 1795-ben, és 1827-ben. A reformkori közvélemény is sokat foglalkozott a büntetőjoggal, különösen ismert a törvény előtti egyenlőségre való törekvés. A Magyar Tudományos Akadémia pályázata is azt a célt szolgálta, hogy elősegítsék a téma közismertté válását, minél többen foglalkozzanak a büntetőjoggal. Ennek érdekében írtak ki pályázatot, melyet, Szemere Bertalan nyert meg A büntetésről s különösebben a halálbüntetésről írt munkájával, amely 1841-ben jelent meg. Ugyanebben az évben kezdte meg működését az 1840. évi V. tc. alapján összeült a büntető és javító-rendszer kidolgozására kijelölt országos választmány is. A választmány munkájának fontos forrása a Fayer László által összeállított anyaggyűjtemény.(8)

A választmány jelentősége abban mutatkozik meg, hogy mind a konzervatívok, mind a liberálisok részéről a legkiemelkedőbb egyéniségek kerültek be. A teljesség igénye nélkül néhány konzervatív személyiség: Zsedényi Ede, Dessewffy Aurél, Majláth György, Károlyi György. A liberálisok részéről jelen volt Klauzál Gábor, Deák Ferenc, Pázmándy Dénes, Beöthy Ödön. A választmány három szerkesztő albizottságra oszlott, Deák és Klauzál az anyagi rész, a bűnök és büntetésekkel foglalkozó bizottságban dolgozott. A büntetőtörvénykönyv további sorsát az országgyűlés tárgyainál fogok ismertetni.

Minden egyes diéta fontos témája a sérelem. A sérelem valamilyen törvény, rendelet megsértéséből eredő törvénytelenség. Ezen az országgyűlésen két fontos sérelem volt, az egyik a túrmezei követek sérelme. A másik a vallási sérelmek csoportja, ezen sérelmek kapcsán is érezhető volt, hogy milyen fontos a vallásszabadság támogatása, annak mielőbbi létrejötte. Klauzál ennek kapcsán így gondolkodott: „(...) lelkiismereti szabadság nélkül nyugodt polgári élet s e nélkül státusboldogság nem képzelhető.”.(9)

Az országgyűlés másik fontos tárgya, és egyik legfontosabb eredménye a magyar nyelv hivatalossá tétele.(10) Ezzel kapcsolatos a horvát követek ügye. A horvát követek a kerületi ülésen rendszerint magyarul szólaltak fel, azonban az alsótábla ülésén latinul beszéltek. Ez több követet is felháborított, többek között Klauzál is felszólalt, hogy a horvát követek beszéljenek magyarul, hiszen az az országgyűlés nyelve. Klauzál arra hivatkozott, hogy a diéta, mint magántanácskozmány meghatározhatja, hogy milyen nyelven beszéljenek az ülésen, ez pedig a magyar nyelv volt. Javasolta, hogy amennyiben bárki nem magyarul szólal fel, akkor annak a beszédét ne jegyezzék fel a naplóba.
A magyar nyelv ügyében legfontosabb beszéde 1843. július 5-én hangzott el.(11) Beszédének egyik legfontosabb érve, eleme az volt, hogy a magyar nyelv hivatalossá tétele a monarchia érdeke, hiszen érdekük a magyar nemzetiség megerősítése a többivel szemben.

A szólásszabadsággal kapcsolatos ügyek a reformkori országgyűlések szinte állandó résztvevői. Hiszen, mint azt Klauzál is hangsúlyozza, a szólásszabadság „(...) alkotmányunk egyik legfőbb palladiuma”.(12)

Itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, hogy értelmezzük a címben lévő idézetet. Ez a szólásszabadság tárgyalása kapcsán hangzott el, amikor Szemere azzal fordult a személynök – az alsótábla elnöke – felé, hogy az előző országgyűlésen sem kaptak megfelelő választ a szólásszabadsággal kapcsolatos sérelmekre. Ekkor a személynök azt a választ adta, hogy erre a király már felelt. Ekkor állt fel Klauzál és mondta az ismert szavakat: „(…) felelve volt, de megfelelve soha”.(13) Véleményem szerint ez a kifejezés jelzi azt, hogy sok esetben az egyes sérelmekre adott királyi válasz, bár volt, de nem felelt meg az alsótábla elvárásának. Éppen ezért a maga nemében ez nagyon fontos kijelentés volt Klauzál részéről.

A következőkben a büntetőtörvénykönyv-tervezet sorsát, és tartalmát szeretném ismertetni. Az elkészült tervezet a korabeli Európa egyik legmodernebb törvénykönyve lett volna. Az elkészítésében, még ha közvetetten is, de részt vett Mittermayer is, aki nemzetközileg elismert jogtudós. Két fontos eleme, a halálbüntetés eltörlése és az esküdtszék miatt nem sikerült a javaslatot elfogadtatni az országgyűlésen.

A halálbüntetés és az esküdtszék melletti érveket, és ellenérveket szeretném bemutatni, Zsedényi Ede és Klauzál tolmácsolásában. Először Zsedényi érveit ismertetem meg, aki konzervatív politikusként ellenezte a halálbüntetés eltörlését. Nem látta ugyanis elérkezettnek az időt a megszüntetésére, úgy gondolta, hogy jelenleg ez a leghatékonyabb módja a bűnmegelőzésnek. Másrészt elsősorban a nemesi közvélemény sem akarta eltörölni, és ebben mindenképpen igazat kell adnunk neki. Úgy látta, hogy az sem helyes, ha egyszerre törlik el a testi fenyítést és a halálbüntetést. Azzal érvelt, hogy azt hihetnék így a bűnözők, hogy bármit megtehetnek, hiszen nem érheti őket testi büntetés. Egyfajta engedményként értékelnék ezeknek az együttes eltörlését. Mindezek ellenére úgy gondolja, hogy vissza lehetne szorítani a halálbüntetést a lehető legkevesebb esetre. Fontos érve, hogy még a környező országokban sem törölték el ezt a fajta büntetést, és akkor a bűnözők esetleg átjönnének ebbe az országba, ahol „könnyedén” bűnözhetnek. Végül az egyik legfontosabb érve az, hogy elhiszi ugyan, hogy nincs olyan ember, akit ne lehetne javítani, azonban felveti azt a kérdést, hogy vajon áll-e a társadalom a társadalmi/erkölcsi fejlettség olyan fokán, hogy vissza tudna fogadni egy húsz évre elítélt gyilkost a társadalomba.

Ezzel szemben Klauzál érvei, egyben a liberálisok érvei a következőképpen hangzottak. Kifejtette, hogy úgy kell büntetni, hogy a bűnös azt érezze, hogy neki az élet nagyobb büntetés, mint a halál. Büntetni pedig két célból lehet, egyrészt, hogy ezzel elrettentsen, illetve példát mutasson, másrészt, hogy javítson. Ezeket a célokat nyilvánvalóan nem lehet elérni a halálbüntetéssel.
Klauzál legfontosabb érve a jóvátehetetlenség. Ugyanis, mint tudjuk, ember hiba nélkül nincs, és előfordulhat, hogy ártatlan embert ítélnek halálra. Az ítélet végrehajtása után, azonban nincs lehetőség a jóvátételre. Ezért is el kell törölni a halálbüntetést.

A tervezet másik kiemelkedő pontja az esküdtszék kérdése volt. Zsedényi azt hangsúlyozta, hogy addig, amíg nincs jogegyenlőség, és fenáll a nemesek és a nem nemesek közötti viszony, addig ő nem látja értelmét annak, hogy az esküdtszékről beszéljenek. Másrészt nem akar politikai célokra létrehozni egy intézményt. Ehhez kapcsolódik Kossuth felvetése is, aki azt mondta, hogy milyen lehet adott esetben egy olyan esküdtszék, amelyben az esküdtek között jobbágyok, a vádlottak padján pedig földesúr ül. Zsedényi fontos érve volt, hogy a bírónak mindenkoron a kormány által kell függenie és kineveztetnie.

Ezzel szemben Klauzál azt hangsúlyozta, hogy az esküdtszék alapja a szabad választás, és mint ilyen elősegítheti a polgárosodást: „(…) addig is, míg a népre az általános választási jog kiterjesztethetnék, az esküdtszéket alkalmasan behozatni, és az nálunk is, mint másutt, egyik szegletkövét teendi az alkotmánynak és a szabadságnak.” (14)
Szerinte az állandó bíróság jobban ki van téve a „körülmények” hatalmának és az állandó bírák koránt sem olyan megvesztegethetetlenek, mint ahogy azt sokan gondolják. A kormány által kinevezett bírót, és bíróságot nem másnak, mint a bürokrácia zsarnokságának tekinti. Hangsúlyozza, hogy az esküdtszék csak a bűnös, vagy ártatlan kérdéskörében dönt, az ítéletet a bíró szabja ki.

Az alsótáblán részt vesznek a szabad királyi városok követei is, városonként két követettel. Azonban az összes város rendelkezik egy szavazattal az országgyűlésen. Ez komoly problémát jelent a városok számára, és ennek érdekében többször is tárgyalnak a szavazatok kérdéséről az országgyűlésben. Nemcsak a szavazatok, hanem a polgárjog rendezése és a követválasztás mikéntje is felmerül a szabad királyi városok esetében.

Az országgyűlés további fontos ügyeit, – amelyek nem kisebb jelentőségűek, mint amelyeket jobban kifejtettem – szeretném röviden ismertetni.
Elsőként az ősiség ügyét említeném meg, amely végigkíséri a reformkori országgyűléseket. Nem véletlenül, hiszen, ez volt a haladás egyik legfontosabb gátja. Ahogyan a korban ezt megfogalmazták: ez egy olyan „fattyú-sarjadék”, amely az „ősi fának életnedvét” szívja.(15) E mellett a nemesség megadóztatásának kérdése, és a háziadó is fontos momentuma volt a diétának.
A kereskedelem és az ipar területén a közvélemény, és Klauzál is azon volt, hogy akkor erősödhet meg az ipar, ha „(...) védegylet oltalma alatt (…) a nemzet önmagán fog segíteni.”(16) A Védegylet az országgyűlés után, társulati téren megvalósult.

A zsidók polgárosítása volt az a tárgy, amely kapcsán Klauzált több vád is érte, ennek oka az volt, hogy mindvégig kiállt a zsidók polgárosítása, emancipációja mellett.

Klauzál nevéhez szorosan kapcsolódik az országgyűlés másik legfontosabb eredménye a magyar nyelv ügye mellett, a hivatalviselés és a birtokbírhatás kiterjesztése a nem-nemesek részére. Klauzálnak ebben nagy szerepe volt. Ezek az 1844. évi III. és IV. törvénycikkek által váltak ismertté.
Klauzál indítványozta az országgyűlés évekénti összehívását Pestre. Eképpen vélekedett az diétáról:
„Az országgyűlés érleli az eszméket s némilegn pótolja a sajtószabadságot, a nemzetben felébreszti s mindinkább kifejti a valódi alkotmányos ösztönt: szelid s békés reform útján győzni le a haladás akadályait. Évenként tartatván, erősebb támaszt ad azon magyar kormánynak, mely, hogy jelenleg mennyire függő, minden kritikus lépésnél feltünteti, de tanulja meg, hogy van háta megett egy nemzet, melyre támaszkodhatik s szilárdabb állást vehet, s tanulják meg s ébredjenek azon idegen kormányférfiak is, valamint a szomszédnépek is, valahára a magyart becsülni, kik az absolutismus sulya alatt alkotmányos igazgatáshoz nem szoktak.” (17)

Végül néhány Klauzállal kapcsolatos érdekességet szeretnék ismertetni.
Klauzál, mint tudjuk a zsidóemancipáció híve volt, s ekként szólalt fel az országgyűlésben is. Ezzel kapcsolatban két vádról tudunk. Az egyik Csongrád megye közgyűlésén hangzott el, mégpedig Bene József által. Ő azt hangoztatta, hogy vajon mennyi pénzt adtak a zsidók Klauzálnak, hogy ennyire támogatja őket, és felszólal az érdekükben, ha neki azért, hogy hallgasson kétezer forintot fizettek. A vád, mint kiderült hamis volt. (18)
A másik esetről, Beöthy Ödön, Bihar megyei liberális követ számolt be az alsótábla ülésén. Eszerint többen úgy gondolták, hogy Klauzált a zsidók lefizették, azonban ő úgy gondolja, hogy ezt olyan ember terjeszti, akit megvesztegettek. (19)

A másik eset Beöthy és Klauzál Urayval szembeni viselkedése volt.(20) Urayról tudni kell, hogy ő volt az, aki annak idején feljegyezte Wesselényi beszédét, amiért később perbe fogták. A feljegyzéseit elküldte Zichy Ferenc grófnak, aki udvarhű lévén azt továbbította az udvar felé. Ezen oknál fogva Uray nem volt túl népszerű a liberális táborban. Uray Szatmár megye követeként érkezett az országgyűlésbe, és az alsótáblai teremben történt meg a következő eset. A terem még majdnem üres volt, folyamatosan érkeztek meg a követek, Uray már elfoglalta a helyét. Amint megérkezett Klauzál és vele Beöthy azonnal észrevették, hogy Uray is jelen van. Ekkor Beöthy azzal fordult Klauzálhoz, hogy büdös van, és idegenszagot érez. Erre úgy válaszolt Klauzál, hogy miért nem füstöltettétek ki a termet. Nyilvánvaló ebből, hogy hogyan viszonyultak Urayhoz.

Pulszky Ferenc visszaemlékezéseiből is ismert az a tény, hogy az országgyűlés kezdete után, 1843 pünkösdjén, egy kisebb küldöttség érkezett Kehidára, Deák birtokára.(21) Ennek a küldöttségnek tagja volt természetesen Klauzál is. E látogatás éjszakáján Deák és Klauzál összeült, és közösen írták meg a válaszfeliratot, amit később az országgyűlés elfogadott.

Vachot Imre Országgyűlési almanachja több követről is közöl jellemzéseket.(22) Klauzálról azt írja, hogy logikusan gondolkodik, szépen, tárgyilagosan beszél. Nemcsak róla, hanem minden jellemzett személyről, a kor szelleme szerint romantikus hangnemben ír.

2012-ben jelent meg Kő András: A cenki István-nap című munkája.(23) Ebben az 1840. évi Széchenyi által tartott István-napi ebédről ír. Ennek kapcsán jegyzi fel, hogy ki hol ült az ünnepi asztalnál. Eszerint Széchenyivel szemben foglalt helyet Deák, és mellette, a jobbján ült Klauzál. Úgy gondolom, hogy nem véletlen ez az ültetési rend, hiszen Klauzál valóban Deák jobbjaként és segítőjeként lehet leginkább elhelyezni a reformkori politikai életben.

Nem utolsó sorban, szeretném ismertetni Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona jellemzését Klauzálról, amely véleményem szerint egy valós képet nyújt róla: Klauzálnak „sem beszédén, sem alakján nincs semmi tekintélyes, de ez egyszerű külső alatt rejtve vannak egyenes, tiszta jelleme, szigorú lelkiismeretessége, természetes észjárása.” (24)

Végül, álljon itt ez az idézet, mellyel méuuuuuuoii ltóképpen kifejezhetjük azt, hogy Klauzál milyen pozíciót töltött be az országgyűlés folyamán. Igaz, hogy nem sikerült olyan vezérszerepet betöltenie, amelyet vártak Tőle, vagy amelyet adott esetben Deáktól elvártak volna, de a körülmények ezt tették csak lehetővé. Fontos megjegyezni, hogy ez nem Klauzál hibája, Deák sem tudott volna ezen feltételek között jobban teljesíteni.

„Klauzál az alsótáblai ellenzék előtt csakugyan kalauzul áll.” (25)




Sáfrány Tímea
történész




2014. május




(1) Felséges első Ferdinánd által szab. kir. Pozsony városába 1843. esztendei pünkösd hava 14. napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a t. karoknál és rendeknél. I.-V. Pozsony- Pest 1843-44. (továbbiakban: OJK 1843–44.)
(2) Kovács Ferencz: Az 1843/44-ik évi magyar országgyűlési alsó tábla kerületi üléseinek naplója. Budapest, Franklin Társulat, 1894.(továbbiakban: Kovács, 1894.)
(3) Vachot Imre: Országgyűlési Almanach. I. Az alsótáblai terem kőbemetszett alaprajzával. (K. n. ) Pest, 1843. (továbbiakban: Vachot, 1843.)
(4) Zichy Antal gr.: Az 1843–44-iki országgyűlésről. Budapesti Szemle, 1894. 78. kötet 208. sz.
Pulszky Ferenc: Életem és korom. I–II. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1958. (továbbiakban: Pulszky, 1958.)
(5) Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből: 1823-tól 1848-ig. I–II. Puky Miklós, Genf, 1864.
(6) Kecskeméti Károly: Magyar liberalizmus 1790-1848. Argumentum Kiadó, Budapest, 2008. 94.
(7) Kovács, 1894. I. 1. kerületi ülés 125. (1843. május 17.)
(8) Fayer László: Az 1843-iki büntetőjogi javaslatok anyaggyűjteménye. MTA, Budapest, 1896.
(9) Kovács, 1894. IV. 196. kerületi ülés 551–552. (1844. május 17.)
(10) 1844. évi II. tc.
(11) OJK 1843–44. I. 15. ülés 130–131. (1843. július 5.)
(12) Kovács, 1894. I. 27. kerületi ülés 461. (1843. június 28.)
(13) OJK 1843–44. I. 19. ülés 183. (1843. július 10.)
(14) Kovács, 1894. III. 112. kerületi ülés, 203. (1843. november 29.)
(15) Kovács, 1894. I. 30. kerületi ülés, 496. (1843. július 3.)
(16) Kovács, 1894. VI. 339. kerületi ülés 403–405. (1844. november 9.)
(17) Kovács, 1894. III. 100. kerületi ülés. 13. (1843.november 11.)
(18) Szmollény Nándor: Klauzál Gábor az első kereskedelemügyi miniszter és közgazdasági reformküzdelmeink. Klauzál Gábor Társaság, Budapest, 2008. 32–33.
(19) OJK 1843–44. III. 106. ülés 160. (1844. február 21.)
(20) Kovács, 1894. IV. 151. ülés, 76. (1844. február 1.)
(21) Pulszky, 1958. I. 204–205.
(22) Vachot, 1843. 22–26.
(23) Kő András: A cenki István-nap. Vendégségben Széchenyi Istvánnál. Maecenas, Budapest, 2012. 13., 21.
(24) Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona: Emlékeim Deák Ferenc politikai és magánéletéből. Pallas, Budapest, 1927. 41.
(25) Vachot, 1843. 26.




Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2022. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (16)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016. évi médiamegjelenések (1)
2016. évi programnaptár (1)
2017. évi médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. évi médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)
2021. évi programnaptár (1)
2022. évi programnaptár (1)
2023. évi programnaptár (1)



1848/49 (52)
Barangolások (34)
Budatétényi Ősök Napja (30)
Díszpolgárok (19)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (129)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (43)
Wolf-kripta (21)