Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Klauzál Gábor, a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár alapító elnöke

Presztóczki Zoltán hódmezővásárhelyi levéltáros, történelem szakos tanár, egyben a Szeremlei Társaság egyik vezetője és a Társaság helytörténeti írásokat tartalmazó évkönyvének a szerkesztője. A Szeged-Csongrádi Takarékpénztár Klauzál Gáborral kapcsolatos témáját levéltári források alapján dolgozta fel. Egy doboznyi irat maradt fenn az első évtizedből (1845-1855). Iktatott iratok csak minimális mértékben voltak fellelhetők. Köszönjük a remek feldolgozást!


A szegedi Széchenyi tér keleti oldalán sétálva, a tér és a Takaréktár utca sarkán álló épületen, az egykori „Nagytakarék” székházán egy feketemárvány tábla emlékeztet arra, hogy az 1845-ben létesült Szeged-Csongrádi Takarékpénztár építtette ezt a néhány éve szépen felújított palotát. A Klauzál Gábor, Kárász Benjámin és több neves szegedi polgár által alapított takarékpénztár azonban a Kárász-házban lévő bérelt helyiségekben kezdte meg működését, és két évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy saját vagyonából megvásárolja a Széchenyi tér északkeleti oldalán lévő telket, hogy arra felépíthesse saját, emeletes székházát. Az eredeti épületet, amely szerencsésen átvészelte az 1879. évi, Gergely napján kezdődött nagy árvizet, a városépítési program újabb hulláma során elbontották, és helyére egy grandiózus, háromszintes palotát emeltek Baumhorn Lipót(1) tervei alapján. A kivitelező vállalkozók között találjuk Tóbiás László építőmestert, akinek nevét a sarki feketegránit tábla alatt megörökítették. Az épületben az államosítás óta is bank üzemel folyamatosan, csakhogy ezúttal az Országos Takarékpénztár helyi fiókja kapott benne helyet 1949-ben.(2)

   
 A Szeged-Csongrádi Takarékpénztár Baumhorn Lipót által tervezett székháza és az épület elkészültekor, 1906-ban felavatott fekete gránit tábla (a szerző felvétele)

A „Nagytakarék” első évtizedéről a Csongrád Megyei Levéltár Szegedi Levéltára őriz egy doboznyi iratot, amely közgyűlési, valamint választmányi jegyzőkönyvekből és segédletekből (betűsoros mutató) áll.(3) Az egyesület születésnapjának 1845. április 3. tekinthető, ugyanis az alakuló közgyűlést erre a napra hívták össze az alapítók.(4) Emellett Vass Károly, az intézet vezérigazgatója megírta és a millennium évében közreadta „A Szeged-Csongrádi Takarékpénztár alapításának és ötvenéves fennállásának történetét.”(5) Többek között Vass nyomán Szeged legújabb monográfiája is foglalkozik Szeged hiteléletével, egyebek mellett a Szeged-Csongrádi Takarékpénztárral is.(6)

Az egyesület megalakítása közvetett módon Széchenyi István országos kezdeményezésének köszönhető, aki fejébe vette, hogy saját anyagi erejét Magyarország modernizálása, az évszázados tespedtségből való kimozdítása érdekében használja fel. Munkáiban (Hitel, Világ, Stádium) szorgalmazta az egyesületi élet megindítását, a magyar nemesség önművelési lehetőségeinek növelését, a hitelélet fejlesztését pénzintézetek (bankok és takarékpénztárak) alapítása által. Az általa fontosnak tartott követelmények (takarékosság révén történő vagyongyűjtés – ezáltal hadüzenet a pazarlásnak –, a tőke távolabbi, nemes, illetve hasznos célokra történő fordítása, befektetése a hazai, csekély számú városi polgárság körében már évszázadok óta bevett gyakorlatnak számított. A Széchenyi és a reformpárti magyar nemesség által propagált célokra a hazai közvélemény egyre jelentősebb része vált fogékonnyá, és sorra alakultak a polgárosodás motorjainak számító egyesületek a szabad királyi városok mellett nemcsak a protestáns, hanem a katolikus többségű mezővárosokban is.

A közvetlen okokról szólva: Az 1840. évi XVIII. törvénycikk, azaz a közkereseti társaságokról szóló törvény alapján, Magyarországon időrendben tizedikként jött létre a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár. Az Első Pesti Takarékpénztár még az utókor által „a haza mindenese” jelzővel illetett Fáy András kezdeményezésére jött létre a fentebbi törvény nyomán. A szegedi Alapitásának czélja ugyanaz volt, mi azon időben a többi takarékpénztáraké: betétek elfogadása és kamatoztatása által a takarékossági hajlamot előmozdítani és a tőkegyüjtésre alkalmat szolgáltatni; másrészt jutányos kölcsönök által a hitelt érdemlő pénzkeresők szükségleteit kielégíteni és az akkor nagy mértékben pusztító uzsorát korlátozni.(7)

A takarékpénztár alapítását elsősorban a szegedi, jórészt idegen származású, ám asszimilálódott kereskedő- és iparoscsaládok (Zsótér, Zserovitz, Felmayer stb.) fejei szorgalmazták és az ő törekvésük – ahogy az ország más fejlettebb városaiban is – találkozott a hazai reformellenzék fentebb ismertetett elképzeléseivel.(8) A Klauzál Gábor által vezetett szegedi reformpolitikusok is felkarolták az ügyet, és anyagi erejükhöz mérten csatlakoztak a takarékpénztár alapítóihoz. Elnökké nem véletlenül Klauzált választották, hiszen a jó szónok hírében álló politikus nemcsak Szegeden volt népszerű, hanem országos hírnévre is sikerült szert tenni az 1843–114. évi országgyűlések vezérszónokaként.

Klauzál Gábor, az 1843–1844. évi pozsonyi országgyűlési alsó tábla Csongrád megyei követe, az alapító részvényesek megbízottja megnyitó beszédében hangsúlyozta: …üdvös törvényeink nyomán elvégre a takarékpénztárak is keletkezhettek olly országban, hol eddig az uzsora piszkos zsarolásait kivéve semmi pénzüzleti eszme nem használtatott, és így lőn, hogy midőn más országokban a takarék pénztárak példa nélküli gyorsasággal elterjedtek: Magyar-Ország határain, mint az áldott civilisatio sok más szüleménnye át nem hatottak, mert ezeknek sorompóin innen a másét visszafizetni nem akarás szerencsétlen eszmezavarában a szabadság valami különös eszmének tartatott, mely szabadság senkit nem gazdagított, de a pénzt az országból kiseperte, és midőn máshol milliók gyűjtettek, nálunk senki sem takarított, vagy pedig, kik az eszmét felfogták, megtakarított pénzeiket külföldre voltak kénytelenek küldeni. Ez azomban megváltozott, mert Honunkban is a Pesti és Pozsonyi takarék pénztárok szép eredménnyel működnek, több hellyeken pedig alakuló félben vannak, mi elég hangossan hirdeti, hogy ezen intézet hasznai tökélletessen elismervék.

Ezt követően, mintegy igazolásként közli, hogy …a Pozsonyi, és Pesti takarék-pénztárak ez ideig 8 millio pengő forintot forgattak, melly öt évek alatt nem csekély somma szegénységéről elhíresült Magyar-Országban, melly annyival inkább nagyobb figyelmet érdemel, minél bizonyosabb, hogy a tetemes anyagi haszon, melyet 8 millio eszközölhetett, még tetemessebb szellemi haszonnal járt, mert minden megtakarított, és ide letett (forint – P. Z.) hosszas győzedelmet jelent, melyet ön magán kivitt a takarékos azon néposztályban, melyben ön magán győzedelmeskedni, és a jövőnek hasznáért a jelen csábításainak ellent ellentállani nem mindennapi erénynek tekintendő. (…)

Klauzál ezután rátért a takarékosság fontosságára. Kifejtette, hogy ha kellően kezeli az intézet a rábízott magánvagyont, akkor a részvényesek mellett az egyszerű befektető is – az anyagi mellett szellemi – haszonra tehet szert. Végül felhívta a részvényeseket, hogy őszinte bizodalommal, elhatározott tiszta szándékkal és barátságos közremunkálással dolgozzanak közösen az intézet sikeres működéséért.(9)

 
   
Klauzál Gábor egy 1842-es metszeten
(közli: VassKároly1896)
   Az alakuló közgyűlés tisztázott jegyzőkönyvének első oldala és részlete
(MNL CSML Szeged)

A közgyűlés következő napirendje az ideiglenes tisztségviselők megválasztása volt. Az átmeneti elnökségre – ellenjelölt híján – Klauzál Gábort, míg a jegyzői tisztre Dáni Ferencet (10) választották a jelenlévők, akik kimondták, hogy a tíz alapító részvényes – Detsy Adolf, Fadgyas Pál, Felmayer Antal(11) , Kárász Benjámin(12) , Klauzál Gábor, Kohen Károly, Krebsz Mihály, Ráth Jakab, Zserovitz János és Zsótér János – részvényeit nem lehet csonkítani, míg a később csatlakozó részvényesek tíznél több részvényt nem birtokolhatnak.(13)

Az alapszabályt is az alakuló ülésen olvasták fel és hagyták jóvá, valamint megbízták a Fadgyas Pál (elnök), Krebsz Mihály, Reiter József, ifj. Osztrovszky József, Schnell Károly, Grün János, Fotti János, Cajus Gábor, Ebner Antal, Bába Antal, Schwarzenfelt Sándor, Ábrahám Furus János összetételű választmányt, hogy terjessze fel a vármegyéhez.(14)

A közgyűlés berekesztése után folytatódott a takarékpénztár szervezése. Az 50 000 pengő forintosra tervezett alaptőke összegyűjtése is rövid idő alatt sikerült, mert az 500 részvény fölött is történtek jegyzések, és emiatt először újraosztották a részvényeket (a közgyűlési határozatnak megfelelően), majd később újabbakat bocsátottak ki. A fölösleges – azaz hitelezési célra szánt – pénzeket az első időszakban, más lehetőség híján „jó hitelű” kereskedőknek adta ideiglenesen, ám miután több esetben nem látták viszont a kölcsönzött pénzeket, bővült a banki szolgáltatások eszköztára: körültekintőbben és szabályozott módon lehetett már csak kölcsönt biztosítani.(15)

A következő, július 6-i ülésen Klauzál már arról számolhatott be, hogy az ideiglenes választmány teljesítette feladatát, azaz felterjesztette az alapszabályt a vármegyéhez és csak a helytartótanácsi jóváhagyás van hátra.(16) Továbbá, a később belépett részvényesektől és a részvényeik számát később tízre emelő tagoktól elvett részvényeket (összesen tizenkettő) új tagok között osztották ki. Megállapította a közgyűlés, hogy az 500 részvény összesen 222 részvényes birtokában van.(17)

Beszámolt arról, hogy pozsonyi tartózkodása idején tanulmányozta az ottani takarékpénztár működését annak iratain és részvényformáin keresztül. Javasolta, hogy a pozsonyi egyesület által használt formátumhoz hasonló jegyeket alkalmazzanak. A különbség csak annyi legyen, hogy a részvény párkányzatának (fejlécének) jobbján Csongrád megye, balján Szeged címere díszítse az iratot. A pecsét megalkotására Bérczy Antal elnöklete mellett egy kilenctagú választmányt bízott meg a közgyűlés.(18)

Klauzál bejelentette, hogy az 1840. évi XV. tc., vagyis a váltótörvény 3. fejezetének 55. §-a értelmében fel kell terjeszteni az alapszabályt, a létrehozandó társaság célját, a részvénytervet (a tőke kívánatosnak tartott mennyiségét, a részvények számát, a részvények egy részét, illetve mennyit szándékoznak a közönségnek aláírás útján átengedni) a pesti váltótörvényszékhez. A közgyűlésre bízta a döntést, hogy azonnal, vagy egy erre a célra kijelölt választmány megbízása után kerüljön sor. A grémium az utóbbi mellett tette le a voksát.(19)

Sor került a tisztikar – elnök és választmány – megválasztását tárgyaló közgyűlés időpontjának kijelölésére is. Július 27-ben egyeztek meg a résztvevők. Az a részvényes, aki 20-ig (vidékiek esetében 27-ig) nem fizet részvényenként 10 pengő forintot, nem vehet részt a választáson. Aki szeptember 15-ig nem fizet 40 ezüst forintot Felmayer Antal ideiglenes pénztárnoknak, megszűnik részvényesnek lenni, még akkor is, ha korábban a választáson való részvételéért letette a részvényenkénti 10 forintot.(20)

Határozott a közgyűlés, hogy a Csongrádon, Szentesen és Hódmezővásárhelyen lakó részvényesek – amíg nem nyílik helyi fiókja a takarékpénztárnak, maguk közül, városonként két-két személyt jelöljenek ki a legközelebbi közgyűlésre, és ezek a személyek fogják szabályszerűen kezelni a helyben beszedett pénzeket, és minden hét bevételeit szabályszerű könyvelés és nyugták mellett Szegedre kell beküldeniük.(21) A fiókintézmények megalakulására nem került sor, minden bizonnyal a gyér vidéki kereslet miatt. Hódmezővásárhelyen például az első működőképes takarékpénztár csak a kiegyezést követően, 1868-ban nyílt meg.

A július 6-i közgyűlés utolsó határozatában – az alapszabály 25. és 53. pontjai kapcsán – tisztázta a pénztár kölcsönfeltételeit. Eszerint az ingatlan (ház, föld) örök eladási becsű ára, valamint az ingatlan (ház, föld) után fizetendő haszonbér és az ennek tőkésítése után kiszámított érték közül a kisebbet kell számítási alapul venni, és ebből a közterheket, a javítási költségeket és az egész ingatlanra kiterjedő biztosítási díjat levonni, végül a megmaradt összeg legfeljebb egyharmad részét lehet kölcsönként az ügyfél rendelkezésére bocsátani.(22)
J
úlius 27-én Bérczy Antal ismertette az intézet pecsétjére tett javaslatot. Elfogadásra javasolja a négy változat közül az elsőt: egy leány szántóföldön jobb kezével kalászokat szedeget, és az összegyűjtötteket bal kezében tartja, melynek párkányzatát e felírás: „Szeged-Csongrádi takarék pénztár pecsétje 1845” díszíti. A közgyűlés magáévá tette a javaslatot.(23)
A közgyűlés, miután Felmayer Antal pénztárnok ismertette a szegedi és a vidéki hátralékosok listáját, úgy határozott, hogy ez egyszer engedélyezi a választáson való részvételüket, melyet a vidékiek esetében az utak rossz állapotával, a helybeliek kapcsán otthon nem létükkel indokolt.(24) A valósághoz a fent említett okok mellett a rövid határidő is tartozott, mialatt csak nagyon kevesen tudták befizetni a meghatározott pénzösszeget.


Klauzál Gábor elnökké választása a július 27-i jegyzőkönyv tanúsága szerint
(MNL CSML Szeged)


Klauzál indítványára elfogadta a közgyűlés a tisztviselők éves fizetését. Eszerint a pénztárnok 500, a könyvvezető 400, a segédkönyvvezető 200, a pénztári szolga 120 pengő forint járandóságra számíthatott. A megválasztandó tisztségviselők – a szolga kivételével – kauciót kötelesek letenni jótállás, kötelezvény vagy készpénz (az illető fizetésének háromszorosa) formájában.(25)

A közgyűlés végén a résztvevők megejtették a tisztújítást is. Elnökké Klauzál Gábort választották, aki a leadott 97 szavazatból 95-öt szerzett. A jegyző, Dáni Ferenc, hosszas beszédben méltatta Klauzál érdemeit a takarékpénztár szervezése, valamint az uzsora és a pazarlás elleni küzdelmei terén.
Miután Klauzál hangos éljenzések közepette elfogadta az elnökséget, sor került a többi tisztségviselő megválasztására is. A jegyző Dáni maradt, míg az ügyvéd (ügyész) Babarczy József(26) lett. A 24 választmányi tag közül az ismertebbek: Felmayer Antal, Fadgyas Pál, Kárász Benjámin, ifj. Osztrovszky József,(20) Zsótér János. Ezt követően megválasztották a vidéki városok két-két megbízottját is: Vásárhelyen Póka Samu és Berecz Pál,(20) Szentesen Kiss Pál és Haris Tódor, míg Csongrádon Sváb Jakab és Szarka Mátyás dolgozhatott a takarékpénztár számára.(29)

               
Az első választmányi tagok listája a rájuk adott szavazatok számával,
(1845. júl. 27-i közgyűlés jkv.-e, MNL CSML Szeged)


Még a nyár folyamán változások következtek be a tisztségviselők között: pénztárnoki tisztet a választmány augusztus 6-i ülésén Konrád Keresztély vette át Felmayer Antaltól, míg a könyvvezetői tisztre Szivesy (Hertz) József kapott bizalmat.(30)

1846-ban a takarékpénztár elnöke nem hívott össze közgyűlést, ennek ellenére – a választmányi ülések jegyzőkönyvei szerint – továbbra is sikeresen működött. Az 1847. január végi közgyűlésen már olyan személyekkel is találkozhatunk, akik a forradalom és szabadságharc leverése után fontos pozíciót töltöttek be Szeged vagy Csongrád vármegye közigazgatásában. Közéjük tartozott Petrovits István, főispáni helytartó a kiegyezés előtt, valamint Wöber György későbbi szegedi polgármester is.(31) Utóbbi az egyesület elnöki tisztét is betöltötte 1850 januárjától.

Wöber György (1809–1869) szegedi polgármester,
a takarékpénztár második elnöke Tóth Molnár Ferenc festményén
(32)

Elsőként a január 30-i választmányi ülés egyik határozata nyomán született indítványt tárgyalta a közgyűlés. Az alábbi pontokat fogadták el:

1. Az alapszabály 23. §-a a következőképp módosul: ugyanazon ügyben felesleges kettő vagy több tanácsnok vizsgálódása, elég egy tanácsnokot is kirendelni.

2. A 200 forintot meg nem haladó kölcsönöknél a városnak – főbírói határozat értelmében – el kell engedni a tanácsnok díját, valamint az okiratok kiadásáért járó díjat.

3. A telekbírói hivatal, a földbíró és ellenőre felelősek az általuk megejtett becsűért, amely a korábbi helyébe lép, és a vizsgálatot a polgárok esetében egy tanácsnok végzi, míg az épületeknél szakértők vizsgálódnak.

4. A kölcsönt igénylőnek valódi nevén, tanúkkal – lehetőleg szomszédaival – kell igazolnia, hogy birtokában van annak az épületnek, melyre a kölcsönt kéri.(33)
Határozat született az 1847. május 1. után ki nem vett részvények őrzési díjáról (részvényenként 1 pengő forint), a részvényesek felé intézendő elnöki felhívásról is, hogy szolgáik és cselédeik bérének legalább egyharmadát helyezzék el a pénztárban.(34) Ezzel a lépéssel kívánta a vezetőség az intézet megszűnését elkerülni.

A választmány újabb javaslatát, mely szerint az aranyban történő betétekért darabonként (unciánként? rudanként?) 4 p. forint 30 krajcár díjat ad a pénztár a betevőnek, a közgyűlés elfogadta. A társaság haszna egységenként 6 krajcár, melyet a pénztárban kell elhelyezni. A betett arany, ezüst és vegyes ékszerek értékének felbecsülését Wagner József aranyműves vállalta.(35)

A nagyobb betétek több könyvre való felosztását az elnök elfogadásra javasolta, melyet azzal indokolt, ha netalán a betétesek megrohannák a pénztárat, hogy kivegyék betéteiket, akkor nagy bajban lenne az intézet. A betétek felmondási ideje két hét, és megosztott betétkönyvek esetén kisebb lenne a pénztárat érő megrázkódtatás is, mert így lehetősége nyílna a pénztárnak a betevővel alkura lépni, azaz megegyezni. A közgyűlés ezt a javaslatot is jóváhagyta, akárcsak a választmányi ülések nyilvánosságáról, valamint az alapszabályok közhírré tételéről szóló indítványt.(36)

A betett pénzekről szóló szabályok és a tisztviselőknek eddigi tevékenységükért jegyzőkönyvben rögzített köszönetnyilvánítás után a közgyűlés megvizsgálta az alapítástól az 1846. év végéig elkészített különböző kimutatásokat (záró mérlegek, bevételek, készpénz számvitelek stb.), és annak ellenére, hogy a vizsgálattal megbízott alválasztmány mindent rendben talált, újabb vizsgálatot rendelt el az alapszabályok értelmében. A kijelölt bizottság (Götz János, Labusz János, Báron Antal, Domianovics György, Leffler Mihály, Szávits János, Németh Andor és Waldmüller György összetételben) megejtette az újabb vizsgálatot, amely hasonló eredményt hozott, mint az előbbi. A 404 forint 3 krajcár tiszta nyereséget a tartaléktárba helyezték. Fadgyas Pálnak köszönetet mondott a közgyűlés, amiért elvégezte a pénztárral kapcsolatos statisztikai összesítéseket, és intézkedett annak kinyomtatásáról és az ország többi takarékpénztárához való eljuttatásáról, valamint a munka későbbi folytatásáról.(37) Miután a jelenlévők a választmány javaslatára megajánlották Szivesy József könyvvezetőnek az évi 600 p. forintos fizetést (kikötések: 1. ha nem hagyja el az intézetet, 2. nem alkalmaz segédjegyzőt), sor került a tisztújításra. Klauzál Gábor 88 szavazattal továbbra is elnök maradt, a jegyzői tisztet Pauer Mihály, míg az ügyészséget ismét Babarczy József nyerte el. A választmányi tagságra a legtöbb szavazatot Kárász Benjámin (92), Felmayer Antal (85) és Fadgyas Pál kapta. Kopasz Ferenc, aki 58 szavazatot kapott, és 21.-ként bekerült a választmányba, lemondott, és helyét a soron következő Götz János (31 szavazat) kapta meg. Bérczy Antal és Konrád Keresztély például kimaradt az új választmányból.(38)

A következő közgyűlésre 1848. január 30-án került sor. Az elnöki feladatokat Klauzál távollétében Kárász Benjámin helyettesített elnökként látta el. Kárász rövid, ám derülátó beszédében kifejezte reményét, hogy a szegedi polgárok szélesebb köre csatlakozik a társasághoz részvényes vagy betéttulajdonos formában. Az előző ülés jegyzőkönyvének hitelesítése, a számadások vizsgálata, valamint az osztalékok rendezése után a résztvevők rátértek a betétek kamatairól szóló választmányi határozat – amely szerint a hosszabb időre elhelyezett megtakarításokra a pénzintézet fizessen a betéttulajdonos részére 5% kamatot.(39)

A tisztújítás – a titkos szavazás befejezése után – a következő eredményeket hozta: Klauzál – ezúttal általános közakarattal – maradt elnök, a jegyzői és az ügyvédi tisztség betöltésénél sem történt változás, Pauer Mihály (Klauzálhoz hasonlóan nem volt jelen) és Babarczy József közmegelégedésre végezhette tovább munkáját. A 24 választmányi tag között jelentős változások történtek, több új személyt is megválasztottak. A választás után a társulati ügyész (egyben helyettes jegyző) járandóságát februártól kezdve évnegyedes, 200 p. forintos részletekben történő kiadásáról, valamint az intézet szolgája évi fizetésének 20 p. forinttal történő emeléséről határoztak a jelenlévők, akik Bérczy Antal friss választmányi tag javaslatára megválasztották Kárász Benjámint helyettes elnöknek, és Fotty János javaslatára Damianovits Jánost jegyzőnek.(40) Klauzál, aki az 1848. február 24-i választmányi ülésen még jelen volt, azonban 1848 áprilisában tagja lett a gr. Batthyány Lajos vezette első felelős magyar minisztériumnak, mint földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, és kormányzati elfoglaltságai miatt nem tudott eleget tenni takarékpénztári elnöki feladatainak. Helyettesének ekkor Kárász Benjámint javasolta, mert ő huzamosb ideig a városból elútazni kényszeríttetik (…)(41) . 1850. január 27-én, a szabadságharc leverése utáni első közgyűlésen Labusz János, mint „másod helyettesített elnök”, azaz mint Kárász helyettese nyitotta meg a közgyűlést.(42) Klauzál neve már nem fordul elő az 1848-at követő jegyzőkönyvek többségében. Valószínű, hogy a legkésőbb a következő évben minden kapcsolatot felszámolt a takarékpénztárral.

A több mint száz évet, szabadságharcot és két világháborút túlélt Szeged-Csongrádi Takarékpénztár működését a bankok államosítása, valamint az Országos Takarékpénztár (OTP) és fiókhálózatának 1949-es megalakítása pecsételte meg. Széchenyi téri palotáján a feketegránit táblát „jó szegedi szokás” szerint levakolták (43), és csak 1990 után restaurálták, és – szerencsére – a mai napig hirdeti az egykori nagy múltú és tiszteletre méltó alapítókat felsorakoztató pénzintézet emlékét.


A Szeged-Csongrádi Takarékpénztár címere az 1930. évi jelentés címlapján






Presztóczki Zoltán levéltáros,

Magyar Nemzeti Levéltár
Csongrád Megyei Levéltára
Hódmezővásárhely

2014. február






(1) Baumhorn Lipótot (1860–1932) elsősorban a zsinagógák építészeként tartja számon a szakirodalom, mert 25 izraelita templom (például a szegedi, ceglédi vagy a lipótvárosi) tervezése, építése vagy átépítése fűződik a nevéhez. (Gerle János–Kovács Attila–Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Bp., 1990. 33–35.)
(2) A takarékpénztár székházára vonatkozó információkat ld. APRÓ Ferenc: Szegedi képeslapok – A képeslapok Szegedje. Szeged, 1999. 43. és http://hu.wikipedia.org/wiki/Szeged-Csongradi_Takarekpenztar
(3) Pontos jelzete: Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára (MNL CSML) Szeged XI. 204. A Szeged-Csongrádi Takarékpénztár iratai 1845–1855. A közgyűlési és választmányi ülési jegyzőkönyvek hiányosak, és iktatott iratokból is csak minimális mennyiség került a levéltárba.
(4) MNL CSML Szeged XI. 204. Az 1845. ápr. 3-i ülés jkv.-e 1.
(5) VASS Károly: A Szeged-Csongrádi Takarékpénztár alapításának és ötvenéves fennállásának története. Az intézet részvényeseinek és barátjainak ajánlva. Bába Sándor könyv- és kőnyomdai műintézete Szegeden, é. n. (1896) 111 p.
(6) Szeged története 3/1. Szerk. Gaál Endre. Szeged, 1991. 399–407.
(7) VASS Károly 1896. 7.
(8) A polgárosodó Szegedről ld. pl. MARJANUCZ László: Szeged polgári csoportjai a XIX. században = Tanulmányok Csongrád megye történetéből XXVI. Szerk. BLAZOVICH László. Szeged, 1998. 215–225.
(9) Klauzál beszédét ld. uott 1–4.
(10) Dáni Ferenc (1816–1883) jogász, politikus, 1848–1849: nemzetőr százados, majd vésztörvényszéki bíró, amiért 1852-ben halálra ítélték, de kegyelemből négy és félévi várfogság után szabadult. 1873 és 1880 között Hódmezővásárhely első főispánja, végül a Szegedi Gazdasági Egyesület elnöke. Kruzslicz István: Dáni Ferenc = Hódmezővásárhely törvényhatósági jogú város történeti almanachja. Szerk. Kovács István. Hmvhely, 2003. 161-163

(11) Felmayer Antal (1798–1873) festőgyáros, kereskedő. Gyára helyén, Alsóvároson 1900-ban épült fel a Pick Szalámigyár. (Szeged tört. 3/1. 189.)
(12) Kárász Benjámin (1792–1874) jogász, politikus, 1848–1849-ben Csongrád vármegye főispánja.
(13) MNL CSML Szeged XI. 204. Az 1845. ápr. 3-i közgy. jkv.-e. 3. sz. hat., ill. VASS Károly 1896. 8.
(14) MNL CSML Szeged XI. 204. 4. sz. hat., ill. VASS Károly 1896. 8.
(15) Vass Károly 1896 10.
(16) Vass Károly szerint az alapszabályokat – melyek eredeti változatban nem maradtak fenn, csak utalás történik rá a jegyzőkönyvekben és Vassnál – a választmány előbb a városhoz terjesztette be, onnan a vármegyéhez, aztán a Budán működő Helytartótanácshoz, végül a Magyar Udvari Kancelláriához továbbították, ahonnan a jóváhagyó határozat három év alatt sem érkezett meg Szegedre, és a szabadságharc idején végképp lekerült a napirendről. Az 1850-es évektől az abszolutista kormányzat sürgette a dokumentumok újbóli beterjesztését, illetve az ausztriai regulatív határozatokhoz való alakítását. Ez nem történt meg, de a kormányzat az 1860-as évek elején már nem tiltotta be az egyesületet. Az új alapszabályokat 1873-ban alkotta meg a takarékpénztár és fogadta el az illetékes Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium. (VASS Károly 1896. 16–17.)
(17) MNL CSML Szeged XI. 204. Az 1845. júl. 6-i közgy. jkv.-e. 5., 6., 7. sz. hat.
(18) MNL CSML Szeged XI. 204. Az 1845. júl. 6-i közgy. jkv.-e 8. sz. hat.
(19) MNL CSML Szeged XI. 204. Az 1845. júl. 6-i közgy. jkv.-e 9. sz. hat.
(20) MNL CSML Szeged XI. 204. Az 1845. júl. 6-i közgy. jkv.-e 10., 11. sz. hat.

(21) MNL CSML Szeged XI. 204. Az 1845. júl. 6-i közgy. jkv.-e 12. sz. hat.
(22) MNL CSML Szeged XI. 204. Az 1845. júl. 6-i közgy. jkv.-e 13. sz. hat.
(23) MNL CSML Szeged XI. 204. Az 1845. júl. 27-i közgy. jkv.-e 14. sz. hat.
(24) MNL CSML Szeged XI. 204. Az 1845. júl. 27-i közgy. jkv.-e 15. sz. hat.
(25) MNL CSML Szeged XI. 204. Az 1845. júl. 27-i közgy. jkv.-e 17., 18. sz. hat.
(26) Babarczy József (1820–1909) ügyvéd, 1845 és 1903 között a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár ügyésze és az első években egyúttal helyettes, majd rendes jegyzője is. 1848–1849-ben nemzetőr, majd szőlőbirtokos.
(27) Ifj. Osztróvszky József (1818–1899) jogász, politikus, a forradalom és szabadságharc idején Szeged kormánybiztosa, amiért hat év várfogságot szenvedett. 1861-ben polgármester, a helyi Szabadelvű Kör első elnöke. Később kúriai bíró.
(28) Beretzk Pálról (1801–1883) van szó, aki Hódmezővásárhely polgárosodásának egyik előmozdítója volt a reformkor óta.
(29) MNL CSML Szeged XI. 204. Az 1845. júl. 27-i közgy. jkv.-e 19. sz. hat., ill. VASS Károly 1896. 9–10.
(30) VASS Károly 1896 10.

(31) MNL CSML Szeged XI. 204. Az 1847. jan. 31-i közgy. jkv.-e. Wöber György (1809–1869) konzervatív várospolitikus, 1849 és 1855 között Szeged polgármestere, 1865 és 1867 között a város királyi biztosa. 1850-től a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár elnöke. Ebben a minőségében tovább fejlődik a pénzintézet, mely egy évtizeden belül az ország egyik legnagyobb bankjává válik.
(32) Köszönet illeti Putics Tímeát, Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatának munkatársát, hogy lehetővé tette a szerző számára a felvétel elkészítését.
(33) MNL CSML Szeged XI. 204. Az 1847. jan. 31-i közgy. jkv.-e 2. sz. hat. Az utolsó passzust a takarékpénztár önvédelemből hozta: ha valaki álnéven vesz fel hitelt, akkor később sem állt szándékában visszafizetni a pénzt, és a bank, mikor követelte volna vissza a pénzét, a hitelt felvevő a saját nevének igazolásával bizonyította, hogy jogtalan a pénzintézet követelése vele szemben. Ilyen eset számtalanszor megtörtént a hitelintézetekkel, melyek nem csekély anyagi kárt szenvedtek a csalások által.
(34) MNL CSML Szeged XI. 204. Az 1847. jan. 31-i közgy. jkv.-e 3., 4. sz. hat.
(35) MNL CSML Szeged XI. 204. Az 1847. jan. 31-i közgy. jkv.-e 6., 7. sz. hat.
(36) MNL CSML Szeged XI. 204. Az 1847. jan. 31-i közgy. jkv.-e 8., 9., 10. sz. hat.
(37) MNL CSML Szeged XI. 204. Az 1847. jan. 31-i közgy. jkv.-e 11., 12., 13., 14. hat.
(38) MNL CSML Szeged XI. 204. Az 1847. jan. 31-i közgy. jkv.-e 15. hat.
(39) MNL CSML Szeged XI. 204. Az 1848. jan. 30-i közgy. jkv.-e 5. sz. hat.
(40) MNL CSML Szeged XI. 204. Az 1848. jan. 30-i közgy. jkv.-e 7–11. sz. hat.

(41) MNL CSML Szeged XI. 204. Az 1848. febr. 24-i választmányi ülés jkv.-e. 140. sz. hat.
(42) MNL CSML Szeged XI. 204. Az 1850. jan. 27-i közgy. jkv.-e. Az 1849. évi közgy. jkv. hiányzik. A 2. sz. határozatból kiderült, hogy a korábbi jegyző, Damianovits János nem adta be a pénztár részére. Labusz János a forradalom miatti közfeladatainak eleget tevő Kárász Benjámin helyettes elnök távolléte folytán, az 1848 derekán tartott választmányi ülés 502. sz. határozata folytán elnöki teendőkkel ideiglenesen megbízott Zserovitz János októberi halála után vette át az elnöki teendőket, mint helyettes elnök.
(43) Példának okáért Aba-Novák Vilmos 1937-ben elkészült Horthy-freskóját is (Porta Heroum, Aradi vértanúk tere) vakolattal fedték el a nagyközönség elől 1945 után és csak az ezredforduló körül restaurálták





Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2017. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (77)
Közhasznúsági jelentések (12)
Egyesületi élet (278)
Közélet (142)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (49)
Emlékév média-megjelenések (0)
Emlékév programnaptár (1)



1848/49 (40)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (21)
Díszpolgárok (16)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (96)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (32)
Wolf-kripta (13)