Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Egy legendánk nyomában...

Adalékok a kistétényi Deák széke történetéhez.


Ha járjuk Hazánkat, szinte lépten-nyomon olyan emlékhelyekre bukkanhatunk, amelyekről a nagy történelemkönyvek, sőt útikönyvek lapjain sem olvashatunk. Mert vannak nemzeti történelmünkből ismert kollektív emlékeink, meg vannak népcsoportjaink, nemzetiségeink körében élő, kisebb-nagyobb tájegységeinkhez kötődőek is, de talán a legszebbek azok az egy-egy település kisközösségének emlékezete által őrzött, sokszor csak a szájhagyomány útján fennmaradt mondák, legendák, amelyek apáról-fiúra öröklődnek sok-sok generáción keresztül és elszakíthatatlanul erős, láthatatlan kötelékkel kötik ahhoz a földhöz az ott születetteket. Ezeknek a legendáknak mindig van valami valóságalapja és gyakran tárgyiasult formája is.

Amikor öreg barátom, Felker Győző(1) az 1980-as évek elején először mutatta meg Budatétényben az egykori Auguszt-villát és mesélt a korábbi ismert tulajdonos, Klauzál Gábor korából fennmaradt Deák-széke legendájáról, még csak figyelmes arcot vágva hümmögtem, udvariasan bólogattam és messziről jött emberként, főként csak hallgattam.

Ahogy telt-múlt az idő, aztán egyre többször kerültem kapcsolatba a villával, egykori lakói emlékével és benne a Deák-székével is. Nézegettem a korabeli képeket, magam is készítettem újabbakat, városvédőként, helytörténészként próbáltam küzdeni a legyőzhetetlen emberi ostobasággal, a mohó kapzsisággal, az értékeket semmibe vevő helyi hatalmasságokkal. Mire a villa szinte valamennyi értékét sikerült elpusztítaniuk, a hozzá tartozó földet pedig ostoba módon szétaprózni, addigra ez a szájhagyomány mélyen gyökeret vert bennem is. Ehhez segítettek hozzá az idő során, még a véletlenek is...


Még Tétényhez tartozott és többségében csak Kleintettingnek jelölték a térképek Kistétényt, amikor Klauzál Gábor birtokot vett ott és azon gazdálkodásba kezdett. Földje és rajta háza történetéről, itt folyó életéről, munkásságáról majd egyszer, talán készül egy összefoglaló monográfia, de most, maradjunk eredeti témánknál, az ún. Deák-széke történeténél.

A korabeli forrásokból jól ismert, hogy kistétényi tartózkodása idején Klauzál rendszeresen fogadott látogatókat részben régi barátai közül, részben újabb ismerettségi köréből. Biztosan tudjuk, hogy az utóbbiak közé tartozott Korizmics László, akivel a hazai szőlőművelés és borászat reformján dolgoztak, míg az előbbiek között ott volt Deák Ferenc is, akihez a régi barátságon, a keresztkomaságon túl, erős politikai, elvbaráti szálak is fűzték(2). Történetünk elején leszögezhetjük, hogy Klauzálnál a kistétényi házában többször is jártak barátok, vendégek, közöttük személy szerint Deák Ferenc is.

A kistétényi közösségben szájhagyomány útján fennmaradt az a legenda, hogy Deák előszeretettel üldögélt Klauzállal annak kertjében és ott jókat beszélgettek. Egyesek azt is állítják, a kiegyezés előkészítésének elvi kérdéseit a két jó barát itt vitatta meg, sőt egyesek odáig elmennek elbeszélésükben, hogy annak már írásos előkészítése is ezen a helyen indult el. A kisebb-nagyobb közösségi tudatban megőrzött és tagjaik körében szájhagyományaikban élő, az idő múlásával némi torzuláson is átmenő ún. oral history(3) időnként pótolhatatlan történelmi adalékforrás a hivatalos történetírást művelő szakembereknek is. Így ezen történet mellett sem mehetünk el szótlanul, hiszen mint minden ilyennek, így vélhetően ennek is van valamilyen igazolható valóságalapja. Ennek kiderítésére, végezzünk egy kis szellemi tornát...

A császári titkosrendőrség minden reformkori országgyűlési követet, különösen vezéralakjait, így Klauzált és Deákot is, folyamatos megfigyelés alatt tartotta(4). Ez a tevékenység a szabadságharc leverését követő terror idején sem szűnt meg, különösen azok esetében, akiket nem tudtak megfélemlíteni, egzisztenciálisan ellehetetleníteni, emigrációra kényszeríteni, esetleg öngyilkosságba kergetni és esetükben tartani lehetett attól, hogy tekintélyük révén továbbra is politikai tényezőként kell velük számolni(5). Ezért történetünk azon része is igazoltnak vehető, hogy Klauzál villája és kertje akár ilyen beszélgetésekre is alkalmas volt, ugyanis itt a fővárostól távoli vidéki ház kertjében, a beszélgetések színhelyét idegen személy észrevétlenül megközelíteni nem tudta.

Történetünk idején Klauzál már életének ötvenes éveiben járt és a korabeli írásos forrásokból, főként a magánlevelezésekből tudjuk, hogy egészségi állapota nem volt a legjobb, magas vérnyomásban szenvedett, gyakran gyengélkedett és gyakori szédüléses rosszullétei voltak. Mindezek alapján, okkal vélelmezhető, hogy a két barát beszélgetése a szabadban jellemzően nem séta közben, hanem a kertben, arra egy alkalmas, vélhetőleg állandó helyen, üldögélve történt, valószínűleg a kor szokásainak megfelelően, egy kupa jó bor élvezetében elmerülve és egy jól szelelő pipa dohányfüstjébe burkolózva. Ismert, hogy Deák szerette a kényelmet, magányát állandó helyekhez, ülőalkalmatosságokhoz kötötte, így Kehidán a kúriájához tartozó park árnyas fái alatt is állandó padja volt, az Angol királynő szállodai lakrészében pedig ott állt a kedvenc, legendás füles karosszéke, melyben élete utolsó hónapjait is töltötte(6). A megfontoltságáról, kiszámíthatóságáról, precizitásáról közismert Klauzál is vélhetőleg ragaszkodott az őt körülvevő rendhez, állandósághoz és életkorának megfelelő, valamint az általa végzett tevékenységhez szükséges kényelemhez. Így okkal feltételezhető és történetünk azon része is igazoltnak tekinthető, hogy villája például állandó kerti pihenőhellyel rendelkezett.

A történetünk szempontjából fontos elvi alapok lerakása után, most ugorjuk át a villa életében azt a Klauzál Gábor halála utáni időszakot, amikor a birtok és benne ez az épület is többszöri tulajdonosváltáson ment keresztül. Időutazásunkban álljunk meg 1932-ben, amikor a jeles cukrászdinasztia tagja, Auguszt E(lek). József és felesége Helvey Vilma ezt az ingatlant megvásárolta. Az egykori villaépületet az új tulajdonos némileg átalakíttatta, majd azt gazdagon berendezte. A villa közvetlen környezetét alkotó kertet műromokkal, szobrokkal, szobormásolatokkal rakta tele(7). A ház közvetlen kiszolgálása és a kert rendben tartása céljából állandó személyzetként lakott a villában az Éger házaspár. Innen folytassuk most történetünket...


Auguszt E(lek). József és felesége Helvey Irma fiúkkal, Elemérrel (1930)
 

Az Auguszt család történetét őrző könyv

Auguszték családi legendáriuma megerősíti, hogy a kertben található kőpadon még Deák Ferenc is üldögélt. Lehetséges, hogy ennek a történetnek is ugyanaz a helybéli személy a forrása, aki a bevezetőben említett Felker Győző barátomnak gyermekkori mesélője volt, valamint akire a következőkben ismertetésre kerülő levelekben is név szerint hivatkoznak: Éger János, a villa kertésze.


Az Auguszt-villa kertje (1938)

Éger Jánost a Barátom még idős korában is csak „Éger bácsi”-ként emlegette, hiszen őt – helybéli lévén – gyermekkora óta jól ismerte. Felker Győző a villát és annak kertjét 12 éves korában, 1938-ban még le is fényképezhette. Ekkor készített az öreg kertészről egy máig fennmaradt képet. Tőle hallotta a Deák-széke legendáját, illetve általa ismerte meg azt a helyet is, ahol ezek eredetileg állottak. A már említett fotózása alkalmával megörökítette a kert egyik kőbástyájának tetején egy kőasztal körül, a legendás székeken illetve az ott lévő kőpadon üldögélő Éger családot is.


Éger János a Kassa (ma: Bíbic) utca felőli kapunál (1938)

Az Éger család a legendás kerti pihenőhelyen (1938)

A kőszékek maradványait legközelebb már együtt fotóztuk az 1980-as évek elején, majd az évtized végén ismét, amikor a háború után államosított ingatlant annak akkori kezelője, a Fővárosi Ingatlankezelő Vállalat felújítás címén, elkezdte tönkre tenni. A kerti építmények jó részét lerombolták, a villaépületen lévő díszítmények közül többet levertek, illetve egyes patinásabb daraboknak nyoma veszett. A Budapesti Városszépítő Egyesület Promontor-Tétény munkacsoportja és a Budapesti Műemlékfelügyelőség közbelépése ugyan részlegesen megfékezte az épület teljes jellegtelenítését, de a rombolás addigra már maradandó értékvesztéssel járt(8).


A Bíbic utcai kapu

A kapuzat címere

A Lourdes-i barlang


Egy átjáró a kertben



Kerti lépcsők kőoroszlánnal



A kápolna maradványa fáskamraként


Ceres (Démétér) - a termékenység, a földművelés és az aratás ókori istennője - szobra a kertben

 

A villa épületének kert felőli homlokzata a terasszal


A szobrászatot ábrázoló dombormű a villa falán



Az építészetet ábrázoló dombormű a villa falán



Magyarország allegóriája (az angyal által tartott pajzson Ferenc József portréja)


A két kőszék maradványai az egykori bástyán


A ledöntött timpanonos átjáró


Az épületről levert allegória darabjai

Gondosan "lementett" fém padlásablakok

A Deák-székét őrző kőbástya Bíbic utca felőli maradványa

Ugorjunk ismét az időben! Levelet hozott a posta 1991. februárjában Ráday Mihály barátomtól, melynek melléklete egy hozzá, pontosabban az Unokáink sem fogják látni... című műsorának szerkesztőségébe érkezett kézirat kópiája volt. Ezt a kéziratot Mohácsy Viola nyugalmazott általános iskolai igazgató írta. Személye az idősebb helybéliek körében jól ismert, hiszen 1941-ben kezdett el a budatétényi iskolában tanítani, majd 1957-től a budafoki Árpád utcai általános iskola igazgatója lett. A levél – mely Budatétényre és Baross Gábor-telepre vonatkozóan több érdekes helytörténeti adalékot tartalmaz – külön is kitér a Deák-széke történetére. Vizsgálódásunk szempontjából, érdemes idézni ezeket a sorokat:

„... Budatétény „felső” részén valamikor egy Auguszt nevű pesti cukrász épített magának ilyen nyaralót talán a 910-es években. Ez a terület, a nyaraló területe valamikor a Klauzál család birtoka volt, s hitelesen biztos, hogy Klauzál Gábornak volt itt rezidenciája. Régi falainak maradványai s az alatta levő pince még ezt bizonyította. Az Auguszt család a ház udvarán megőrzött egy olyan emléket, mely sértetlenül magmaradt a Klauzál „emlékekből”. Ez pedig egy elég nagy kőasztal, mellette két oldalt hosszabb kőkanapé s egy pár kőszék – nyersen, de faragva. Mikor én ezt 1941-ben láttam a házban régi egyszerű budatétényi svábcsaládból származó Éger János és családja lakott. Éger, mint mondotta sváb volt, de igaz magyar históriás (a maga egyszerű módján) igen mélyrehatóan ismerte a magyar szabadságharc, a Bach korszak és a kiegyezés körüli történelmet, gyűjtötte a „hagyományokat” s igen megbecsülte a kerti kőbútorokat, büszke volt rájuk s mivel bőbeszédű, mesélő ember volt – sokszor s mindenkinek megmutatva azokat elmondotta hogy nyári délutánokon, estéken Klauzál Gábor és Deák Ferenc, más hazafiak (ezek nevére én már nem emlékszem) itt üldögélve, vitáztak, érveltek a kiegyezést, annak lehetőségét stb. előkészítve, ill. megbeszélve. Feljegyzései is voltak, adomázni is szeretett Éger, ahogy elmondotta, valahányszor megérkezett Deák Ferenc minden esetben ezekkel a szavakkal köszöntött be Klauzálékhoz: „Te Gábor hát még most sem gyalultattad símára ezt a fránya promontori utat, kirázza az emberből a lelket, mire ideér.”
Akit – őt meglátogatva oda engedett ülni, felszólította: „úgy üljön ott le, imádságos lélekkel, mert azokon a székeken Deák Ferenc és Klauzál Gábor ült valaha. ...”



Mohácsy Viola 1991. január 3-ai levelének részlete

Éger bácsi (1938)


Mohácsy Viola aláírása az 1993. május 31-ei levelén



Két évvel később, 1993. nyarán Mohácsy Viola hasonló tartalmú levelet küldött a Savoyai Jenő Asztaltársaságnak, amelyben röviden kitért a Deák-székére is: „... Az 1940-50-es években Éger János, a gyerekek s mindenki csak Éger bácsinak hívta, rengeteget mesélt a régi időkről, tőle tudtam meg, hogy volt a Klauzál birtok, ő ereklyeként őrizte az akkor AUGUSZT villának kertjében levő kőasztalt, kőpadot, kőszéket, melyben mint mondotta Deák Ferenc, Eötvös József is ült, mikor meglátogatták Klauzál Gábort. Szerinte itt beszélték meg a kiegyezés lehetőségét s terveit. ...”

Történetünk szempontjából a sokak által jól ismert és szeretett Mohácsy Viola – vagy ahogy az őt ismerő helybéliek még napjainkban is emlegetik: Viola néni – hiteles személyként fogadható el, levelei pedig írásos formában is megerősítik az egyébként csak szájhagyomány útján fennmaradt történetet. Így Felker Győző mellett, még egy olyan biztos forrással rendelkezünk, akik egymástól függetlenül, eltérő időben is ugyanazokat a kerti kőbútorokat látták és az azokhoz fűződő történeteket hallották ugyanazon személytől.

A kőszékek sorsa a továbbiakban évről-évre egyre mostohább lett. A kerületi önkormányzat idő közben értékesítette a villát és a benne lévő lakásokkal együtt annak kertjét is szétparcellázták. A hely egyedi varázsát adó, még meglévő építmények és díszek sorban kezdtek eltűnni. Szinte utolsó pillanatban voltunk, amikor 2007. február elején Ráday Mihállyal és stábjával, az Unokáink sem fogják látni... című műsor 193. adása felvételeinek forgatásán jártunk itt. Ekkor a két kőszék a már lebontott falazatú kőbástya tetején, de még eredeti helyén állt. Itt örökítette meg az operatőr és így kerültek róla a képek 2007. február 25-én adásba is. Ezek a filmfelvételek voltak az utolsók, amelyek ezekről a székekről, ezen a helyen készültek. Ugyanezen film örökítette meg még azokat a torzókat, kőmaradványokat is, amelyek akkor még álltak, de nagyon rövid időn belül, a közösségi értékekeinket nem tisztelő emberi mohóság és butaság áldozatául estek...


Ráday Mihály és Dobos Károly a villa utcai homlokzata előtt (2007)

Ráday Mihály a budatétényi Szent Mihály kápolnánál, Klauzál Gábor és Schmidt Emma házasságkötésének helyszínén forgat (2007)

Rádaynak ezt a műsorát látta Lendvai Ildikó országgyűlési képviselőnk is, aki ezt követően érdeklődött, hogy a Klauzál-kert és értékei megmentése érdekében miben tudna segíteni. Figyelmessége és felajánlása ugyan jól esett, de sajnos a magánosításon már jócskán túl voltunk, az új tulajdonos pedig már terveztette ide a házát. Múltunk egy darabja végleg elveszett, Budatétény ismét szegényebb lett egy kultúrtörténeti értékkel...

A Ráday-műsor után, a Klauzál Gábor Társaság nem elégedett meg azzal, hogy a figyelmet ráirányította a Deák-széke maradványaira. A Klauzál Napok Tétényben 2007. évi rendezvényeinek sorában, április 28-án a – Társaság tagjai által a bontásra kerülő területről kimentett – két kőszék maradványait már új helyen, a villa utcai homlokzatát díszítő Klauzál-emléktábla alatti kertrészben köszönthettük.



A két kőszék kimentett maradványai a villa előkertjében (2007)

Ne gondolja senki, hogy ezzel a történet itt véget ér! Bár a két kőtöredék túlélte napjaink emberi ostobaságait, ki tudja, milyen idők és főként abban milyen emberek jönnek a jövőben, akiknek lehet, nemzeti történelmünk értékei talán már nem sokat jelentenek, 's benne ez a két kődarab esetleg már semmit. De legyünk inkább optimisták és reménykedjünk egy jobb, felvilágosultabb, közösségi értékeinket jobban megbecsülő korban és annak emberében...

     
Az 1938. évi felvétel alapján, Bartosné Várkonyi Dalma által készített jellegrajz a Deák-székéről

Az itt élőknek, a helytörténet iránt elkötelezetteknek, a hagyományok tisztelőinek az ma nem kérdés, hogy ezen a két kőszéken ült-e valaha Klauzál Gábor és Deák Ferenc. Igen ültek, hiszen ők ebben hisznek, mert hinni is akarnak. Ugyanis ma, a két Deák-széke torzója élteti itt tovább az egykori kistétényi tulajdonos, Klauzál Gábor és barátai, köztük Deák Ferenc alakját és mindazok emlékét, akik kapcsolatba kerültek velük az idők folyamán. Nekünk és az utánunk jövő nemzedéknek pedig az ősök iránti tisztelet emlékeztetői, helytörténetünk, lokálpatrióta öntudatunk alapkövei...


 Memoria est thesaurus omnium rerum et custos. – Az emlékezet minden dolog kincstára és őrzője. – mondja Marcus Tullius Cicero a híres római államférfi és kiváló szónok. Bizony, minden ember egész élete során gyűjti emlékeit és ezek az emlékek az életkor előrehaladtával egyre csak gyarapodnak. Az így összegyűjtött emlékek olyan kincstárak, amelyeket ha nem írunk le, vagy nem adunk át valamilyen formában az utánunk jövőknek, akkor megszakítjuk azt a fonalat, amelyet generációról generációra fontak folyamatosan eleink és amelyet születésünk pillanatában őseinktől, szellemi örökségként, a folytatás kötelezettségével kaptunk. Ez a szellemi kincstár pedig, velünk együtt kimegy a temetőbe, így hagyományaink, legendáink, élettapasztalataink, személyes emlékeink, gyakorlatilag az egész életünk válik semmivé, velünk együtt...



Bartos Mihály


Képek: Felker Győző, Bartos Mihály, Auguszt-könyv, BVD, archív




(1) Felker Győző (1926-2008) Baross Gábor-telep-Budatétény helytörténésze, életrajzát bővebben ld. a Klauzál Gábor Társaság (a továbbiakban: KGT) honlapján a Búcsú Felker Győzőtől, ill. a Felker Győző búcsúztatása c. írásokban.

(2) A KGT honlapján több írásban is olvashatunk ezekről, témánk szerint közülük is külön kiemelendő: Deák Ágnes: Klauzál Gábor és Deák Ferenc címmel – a Klauzál Napok Tétényben rendezvénysorozat keretében, 2006. április 29-én – elhangzott előadásának írásos változata.

(3) oral history (angol) a.m. elbeszélt történelem, szájhagyomány

(4) A KGT honlapján ehhez adalékként ld. Pálmány Béla: Klauzál Gábor titkosrendőri megfigyelése c. kitűnő írását.

(5) Deák Ferenc gyámleánya, Vörösmarty Ilona (1846-1910) visszaemlékezéseiből ismert, hogy Klauzál rendszeres látogatója volt Deáknak az Angol királynő-beli szállásán, melyről a pesti rendőrigazgató 1855. januári jelentése is beszámolt.

(6) A KGT honlapján ehhez adalékként ld. Bartos Mihály: Klauzál Gábor nyomában Kehidán c. írást.

(7) Az Auguszt családdal és a budatétényi villájukkal kapcsolatban ld. bővebben: Auguszt Arató Auguszta és Auguszt Olga: Auguszt Cukrászda – Egy cukrászdinasztia története 1870-2006. Grafit Public Kiadó, Budapest 2007.

(8) A Klauzál-villa megmentését szorgalmazó, segítségkérő levelünkre a Budapesti Műemlékfelügyelőség vezetője, Antalné Czétényi Piroska dr. osztályvezető, fővárosi főtanácsos a 87719/88. számú (1988.03.31.) átiratában a XXII-XI. ker. IKV vezetőjének a következő felszólítást küldte: „A XXII. ker Klauzál u. 99. sz. épület kultúrtörténeti jelentőségére, továbbá rendkívül elhanyagolt és rossz műszaki állapotára a Budapesti Városszépítő Egyesület vezetősége hívta fel felügyelőségünk figyelmét.
Felhívjuk figyelmüket, hogy az épületen bármilyen építési munkát (átalakítás, bontás, helyreállítás) csak a Felügyelőségünkkel folytatott konzultáció után lehet elvégezni.”
Nos, ezt az átiratot az ingatlankezelőnél semmibe vették. Mire a villa védelem alá helyezése, illetve az IKV szabálytalan eljárása miatt a felelősségre vonás megtörtént volna, jött a rendszer táblacseréje, a tanácsi „rend” polgármesterire cserélése. Ennek pedig első intézkedéseinek egyike, a Budapesti Műemlékfelügyelőség megszüntetése volt. A fővárosi értékvédelem leépítése napjainkban is tart. De ez sajnos nem csak a fővárosra jellemző, hanem már országosan is általánossá vált. A villa pedig – mely nem egyedüli áldozata mindezeknek –, végleg elveszett...




Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2017. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (77)
Közhasznúsági jelentések (12)
Egyesületi élet (282)
Közélet (142)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (49)
Emlékév média-megjelenések (0)
Emlékév programnaptár (1)



1848/49 (40)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (26)
Díszpolgárok (16)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (97)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (32)
Wolf-kripta (13)