Kistétényi temető
Létesítése és bővítései
Az 1875-ben kialakított Ó-temető 1550 m² területű volt és elrendezése szerint 10 oszlop 42 sorában voltak temetkezési helyek. Ezt megelőzően a kertjeik szegletében ill. Promontor (mai Budafok) és Nagytétény temetőiben temetkeztek a helybéliek.
1900-ban volt az első bővítés ekkor kimérték és megnyitották az új 3276 m²-es temetőrészt, ahol végül, amikor megtelt 665 sír és 20 sírbolt volt található.
1935-ben a második bővítés során egy újabb 1080 m²-es földdarabot csatoltak a temetőhöz 25 x 10 sorral, melyhez plusz egy cca. 100 m² gyermek temetőt is kialakítottak 10 x 10 sírhellyel.
Összesen tehát cca. 1400 sírhely volt kriptákkal és sírkápolnákkal együtt itt a temetőnkben.
Terület csonkítások!
Először a 1960-as években lett telekkönyvileg leválasztva egy 1000 m²-es darab a temetőből, ez az időközben 1938-ban megépült új nagy ravatalozó épületét és a temető gondnoki lakást foglalta magába egy telekkel, a ma is látható módon. (A régi kis ravatalozót a ma is Budatétényben élő Schumi-család egy őse építette…)
Másodszor az 1970-es évek közepén egy újabb 560 m²-es darabot értékesítettek a temető területéből, ahol az elmondások szerint egykor cca.200 sírhant volt a megsüllyedt köveivel.
Jogállása!
Felekezetileg temetőnk mivel községi kezelésben volt, így az összes felekezetbélieknek végső nyughelyet adhatott.
Csak az érdekesség kedvéért megemlítendő, hogy a temetőben zsidó temető rész nem volt kialakítva ők az elhunytjaiktól Budafokon vagy Nagytétényben vettek végső búcsút.
Területileg a kistétényi temető a közeli települések, település részek lakóinak is temetője volt.
Baross Gábor telep, Diósárok, Duna telep, Lanária telep, Oncsa telep, Róka telep, Szabó telep, Ida telep, Bercsényi telep és a Tétényi fennsík elszórt házaiban lakók jó részének szintén a kistétényi temető adott nyughelyet.
Megszüntetése, felszámolása
1950-től a temetőnk az egyesített XXII. kerület kezelésébe került és új sírt létesítő temetést itt már nem engedélyeztek. Budatétényben az utolsó egyházilag temetett 1956 novemberében Schmidt Ferencné született Müller Mária volt.
1987. május 25-én a Népszabadságban felhívás jelent meg a temető felszámolásáról és az exhumálások határidejéről.
A temető felszámolás, tereprendezés munkálatait 1988 februárjában, az ezzel megbízott Kvalitás Kisszövetkezet dolgozói, Sugár Frigyes vezetésével befejezték, a terep rendezését elvégezték a területet átadták.
Mivel nem volt fellelhető a temetőkönyv- és a sírkőkatalógus a Budapesti Temetkezési Intézet részéről, megkeresésemre közöltek, hogy a Népszabadságban megjelent felhívásban meghirdetett idő alatt 2 db sírkápolna, 17 db sírbolt, 501 db szimpla, illetve dupla sírhely volt a temetőben, és ezekből csak összesen 32 db (!) exhumálást rendeltek meg. Ez az adat ugye az 1400 sírhelyhez képest furcsa…
A temető felszámolásáról Felker Győző barossi helytörténésztől és a Budapesti Városvédőktől kapott sírkőfotók, és a még olvasható sírfeliratokból, névkiírásokból cca. 80-100 nevet lehetett meglelni az eltemetettekről.
Adatgyűjtés.
Azért, hogy az utódok megtudhassák az itt elhantolt őseik nevét és egyéb adatait, belefogtam az anyakönyvek kutatásába az interneten és a budatétényi plébánián, Erdő Péter bíboros engedélyével. A táblázatokban soroltam fel elhunytak neveit, feltüntettem az anyakönyvben a szülők és házastársak neveit is a bekövetkezett halál időpontja mellett. Végül is elsősorban a polgári halotti anyakönyvekből a Mormon adatbázisból cca. 7-8000 név került a táblázataimba.
Az adatokból kiolvasható, hogy egészen 1920-ig igen magas volt a gyermekhalandóság ez a szomorú egészségügyi helyzet késztette Felker Győző édesanyját, Felker Lajosné Traupmann Valériát arra, hogy mint a Stefánia Szövetség végzett védőnője Baross Gábor telepen a nagytétényi elöljáróságnál végzettségének megfelelő állásért folyamodjon.
Pontos teljes listát a temetőkönyv adhatott volna, a halotti anyakönyvek alapján kigyűjtött táblázataimban nem lehet teljes a felsorolás, mert a másutt pl. kórházakban elhunytak anyakönyvezése, ott történt abban a városban, kerületben ahol a halál bekövetkezett.
Volt rá példa, hogy egyes családok nem Budatétényben temetkeztek, de itt lettek a halotti anyakönyvbe bejegyezve. Ilyen volt pl. az 1945-ben meggyilkolt Venczel házaspár esete, akik a Farkasréti temetőben nyugszanak, de Pauksék, Puhászék, a bankár Bíróék, a Schindele családbéliek is budapesti temetők valamelyikében temetkeztek stb.
Az UB utólagos bejegyzések, holttá nyilvánítások esetében bekerült az anyakönyvbe az elhunyt neve. Igaz gyakran, nagy esetleg több éves késéssel, de a nyughelye nem ismert.
A kutatások során néhány érdekességre is fény derült.
A mindenki keresztjénél gyújtottunk gyertyát ugye azoknak a hozzátartozóinknak, akik, idegenben hunytak el pl. a háborúk során. Ezek közül ma már egyeseknek az internetes adatbázisokban nyomára bukkanhatunk, így pl. a KGB-től kapott hadifogoly nyilvántartás és elhalálozás adatai között, de megtalálhatók az I. vh. veszteséglistáit tartalmazó adatbázisok is egy prágai serveren.
Végül segítség volt az OSZK 350 Gbyteos parte gyűjteménye is egyes esetekben (pl. Wolf-család, Venczel-család).
Az újabb helytörténeti füzetnek induló temetőtörténeti anyagot terjedelmében könyvvé duzzasztották a kapott fotók, és a kigyűjtéseket tartalmazó táblázatok, így most aztán nagy a baj a nyomdai költségek miatt, nem is tudom lesz-e aki finanszírozza a megjelentetését…(?)
Addig is egy jó hír a téma iránt érdeklődő internet bogarászóknak, ugyanis ígéretet kaptam, hogy ez a helytörténeti anyag Budafok-Tétény Polgármesteri Hivatalának honlapján meglelhető lesz, táblázatai online kutathatók lesznek.
Sarnóczay György jegyzete
|