Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Nemzetiségek a szabadságharcban

Klauzál Gábor Társaság szervezésében idén első alkalommal – új hagyományt teremtő szándékkal – a 2012. áprilisában közadakozásból felállított egészalakos Klauzál-szobornál tartottuk meg az eddig a Klauzál-villánál szokásos budatétényi március 15-i megemlékezésünket, melynek ünnepi előadója dr. Szász Erzsébet, a Kempelen Farkas Gimnázium történelem tanárnője volt.



A Kárpát-medence sokarcúsága, népeinek békés együttélése ma is aktuális kérdés. A középkori sokszínűséget fokozta a török kiűzése utáni belső vándorlás, öntevékeny betelepülés és a szervezett betelepítés. Ekkor érkeztek térségünkbe a svábok.

A XVIII. század második feléig, a felvilágosodás koráig Magyarországon a hungarus tudat, a nemesi nemzetfelfogás volt jellemző. Nem a nyelvi, etnikai, néprajzi különbség jelentette a választóvonalat az emberek között, hanem a társadalmi helyzet. Ebben az értelemben nem volt jelentősége Hunyadi János vagy Zrínyi Miklós származásának, etnikai hovatartozásának, hiszen magyar nemesek voltak.


A XVIII-XIX. század fordulójára hazánkat is elérte a nacionalizmus eszmeáramlata, a felvilágosodás korának nyelvújító mozgalma, a nemzeti ébredés, a nemzetek gyökereinek keresése. A korábbi hungarus tudatot a nyelvi nemzetfogalom váltotta fel, ám a magyarországi nemzetiségek nagy része (a magyarok és a horvátok kivételével) csonka társadalmat alkotott: a parasztság mellett hiányzott a nemesi, polgári, értelmiségi rétegük. Az 1843-1844-es országgyűlésen Klauzál Gábor is felszólalt a magyar nyelv ügyében, és ez az országgyűlés iktatta törvénybe a magyar államnyelvet. A horvátok önálló nyelvhasználata is szóba került, hiszen ők alkottak még teljes társadalmat, viszont a többi nemzetiségnek még csak kialakulóban volt a vezető rétege.

A magyar politikusok többsége, a liberális ellenzék a reformkorban az egy politikai nemzet koncepcióját vallotta: a nemzet nem nyelvi, hanem történelmi, jogi képződmény, amely a Kárpát-medencében hosszú idő során alakult ki, s ennek részei a különböző nyelvet beszélő lakosok. A nemzet elismerését állami léthez kötötték, így csak a horvátot és a magyart fogadták el politikai nemzetként.

Az 1848-ban induló forradalmi hullám márciusban Bécset, Pozsonyt és Pestet is elérte. Március 15-éhez a nemzetiségi politikusok is nagy reményeket fűztek. Joszip pátriárka, a szerb egyházfő is ott volt a Pozsonyból az országgyűlés követeivel Bécsbe induló hajón, hogy a szerb nemzetiség kollektív politikai szabadságát elismertesse. A magyar politikai vezetők azonban a nemzetiségeknek ekkor még elsősorban egyéni szabadságjogokat adtak volna. Az április 11-én szentesített törvények kerettörvényt alkottak, nem voltak részletesen kidolgozva. A jobbágyfelszabadítás érintette a nemzetiségeket is, de nem volt teljes értékű és teljeskörű, hiszen csak a telkes jobbágyokra vonatkozott, ám a jobbágyok hatvan százaléka zsellér és majorsági jobbágy volt.

1848-ban a nemzetiségek gyűléseket tartottak: a szlovákok Liptószentmiklóson, a románok Balázsfalván, a szerbek Karlócán, de a magyar politikai vezetés nem kívánt autonómiát (pl. Szerb Vajdaságot) biztosítani nekik, hiszen a területi integritást tartották szem előtt, és 1848 nyarától a védelmi harcra készültek. Batthyány Lajos miniszterelnök és Deák Ferenc igazságügy-miniszter azzal a javaslattal indult Bécsbe, hogy Horvátország kapjon függetlenséget, viszont ez a horvátok számára már kevésnek bizonyult: Jelačić 1848 szeptemberében, a pákozdi csatában már nem nemzeti céljukért, hanem a Habsburg-dinasztia érdekéért harcolt. A szerbeknél és a románoknál volt kompromisszumra kész szárny, a horvátoknál nem.

           

Avram Iancu román politikus 1848 őszéig a megegyezés híve volt, később viszont az erdélyi magyarok ellen harcolt, azonban 1849 júliusában Kossuth Lajos Bălcescuval aláírta a magyar-román megbékélési okmányt, amelyben szó esett egy román légió felállításáról, a románok külön nemzetiségként való elismeréséről, az egyházi és iskolai ügyek szabad intézéséről, a pátriárka-vezette román ortodox egyházról, a románlakta vidékek saját közigazgatásáról, kétnyelvűségéről, az évente tartandó román nemzeti gyűlésről, a majorsági jobbágyok és a zsellérek felszabadításáról.

Jelačić pákozdi legyőzése után a magyar csapatok kiszorították az ellenséget az országból, de novemberben megindult Windischgraetz támadása. Görgey Artúr az 1849. január 3-án megvívott tétényi csatában lassította az ellenség előrenyomulását, fedezte az országgyűlés és a Batthyány-kormány felbomlása után megalakult Magyar Honvédelmi Bizottmány Debrecenbe költöztetését. Januárban Görgey a Felvidéken, szlováklakta területen nyomult előre, hat színtiszta szlovák zászlóaljat állított fel, akik kivették a részüket a szabadságharcból, pl. a február 5-i, sikeres branyiszkói áttörésnél. A szlovákok inkább magyarbarátok, mint magyarellenesek voltak. Az ellenünk harcoló szlovák légió 900 katonájának kétharmada cseh, egyhatoda német volt, és csak a további egyhatod részt képezték a szlovák lakosok.
Hasonlóképpen a magyarországi románok is magyarbarát álláspontra helyezkedtek, sajnos azonban az erdélyi románokat már sikerült a magyarok ellen hangolni. Ennek ellenére, amikor Bem 1849 március végére egész Erdélyt felszabadította, román honvédzászlóaljakat is állított fel. Amikor februárban az erdélyi románok magyarellenes agitátorokat küldtek a magyarországi románokhoz, maguk fogták el és adták át őket a magyar hatóságoknak.
A szerbek inkább ellenálltak, hiszen a korábbi határvédelmi feladatokból adódóan övék volt a legszervezettebb politikai és katonai vezető réteg, a szerb ortodox egyház a XVII. század óta jól szervezett volt és komoly befolyással bírt. A szerbek szorosan kötődtek a Habsburg-dinasztiához, ezért 1849 után komoly csalódást éreztek.

        

A nemzetiségek álláspontja az 1849 márciusi, olmützi oktrojált alkotmány után módosult: a törvényekben a nemzetiségek fölött is érvényesült az abszolút uralkodói hatalom. Ez lehetőséget adott volna a tárgyalásokra, de az áprilisi Függetlenségi Nyilatkozat nem foglalkozott a nemzetiségekkel. Azonban amikor Ferenc József az orosz cár segítségét kérte a magyar szabadságharc leverésére, és megindult az orosz intervenció, Kossuth nézeteiben is változás állt be: Teleki László párizsi követtel együttműködve dolgozott Magyarország föderalisztikus átszervezésének lehetőségén (amely később, az emigrációban alapot adott neki a Dunai konföderációs terv elkészítéséhez).
Kossuth és Bălcescu magyar-román megbékélési okmányát követően, 1849 júliusában elkészült a nemzetiségi törvényjavaslat a magyarországi nemzetiségek elismertetésére (amelyben már kollektív jogok is szerepeltek: az egyház, az oktatás és a jobbágyfelszabadítás kérdésében), amelyet a képviselőház is elfogadott. Ez lett aztán a kiegyezés utáni, 1868-as nemzetiségi törvény alapja, bár ez sem foglalkozott a területi autonómia megadásával.

A nemzetiségi törvény azonban már elkésett, a túlerő miatt sor került a világosi fegyverletételre. A román, szerb, szlovák, sváb nemzetiségű tiszteket, honvédeket a magyarokhoz hasonló büntetés várta. Az aradi vértanúk egy része magyarul sem tudott. 1849 után a „nemzetiségek azt kapták jutalmul, amit a magyarok büntetésül”, és a szabadságharc leverésének okai között tartják számon a nemzetiségi viszonyok nem kielégítő rendezését.
Általánosan elmondhatjuk, hogy a belső területek nemzetiségei a szabadságharc mellé álltak, a peremterületek lakói inkább ellenünk harcoltak. Viszont számos olyan terv, koncepció, törvénytervezet született, amely aztán a kiegyezés utáni, Klauzál Gábor, Deák Ferenc, Eötvös József nevével fémjelzett, liberális nemzetiségi politikában folytatódott.



Dr. Szász Erzsébet
töténelemtanár
Kempelen Farkas Gimnázium



2013. március 10.


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2018. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (15)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016 Emlékév média-megjelenések (1)
2016 Emlékév programnaptár (1)
2017. év médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. év médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)



1848/49 (47)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (29)
Díszpolgárok (18)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (117)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (41)
Wolf-kripta (21)