Felvidéki kirándulás 2011 – Kassa

A Klauzál Gábor Társaság programjait évről évre kirándulások is színesítik. 2011 júliusában ismét útra keltünk, az eddigiektől eltérően most először két napra indultunk. Célunk Felső-Magyarország hajdani fővárosának, Kassának megismerése, egyúttal a kassai Henszlmann Imre Történelmi Társasággal való kapcsolat kiterjesztése volt.

Július 16-án reggel fél hétkor indultunk Budatétényből, társaságunk tagjai közül tizenhárman, családtagokkal együtt összesen huszonhárman, és egyetlen rövid megállás után – Szikszó, Garbóczi cukrászda – előzetes tervünknek megfelelően 11 órakor megérkeztünk Kassára.

A Hotel Akadémiához mentünk, ahol a szállásunk volt, itt már vártak bennünket a Henszlmann Imre Társaság tagjai: Halász György elnök és László Tamás alelnök. Szabó Katalin idegenvezetőnkké szegődött és elindultunk a Felvidék második legnagyobb, 235 ezer lakosú városának megtekintésére.

A történelmi városközpont felé haladva még az egykori óváros falain kívül láthattuk az Ispotály-templomot. Ezen a helyen már évszázadokkal ezelőtt betegház működött, a jelenleg álló templom pedig a XVIII. század közepén épült. A mennyezeti festmény is azt örökíti meg, ahogy az apácák a városfalon kívül rekedt rászorulókról gondoskodnak. Kassa fő látnivalói a hajdani városfalon belül, nagyobbrészt a mintegy 800 méter hosszú főutcán, és annak orsó alakban főtérré szélesedő középső részén, illetve közvetlen közelében találhatók, mi is ezt a területet jártuk be.

Kőtalapzaton áll a város címere, rajta az 1369-es évszám azt az évet jelöli, amelyben Nagy Lajos király Kassa városának címert adományozott. Ez volt az első olyan városcímer Európában, amelyet királyi címerlevéllel erősítettek meg.
Láttuk Gerster Béla (1850-1923†) víz-, vasút- és hídépítő mérnök szülőházát, rajta emléktábla adja tudtunkra, hogy ő volt a Panama-csatorna társtervezője (1876) valamint a Korinthoszi-csatorna tervezője, valamint és a helyszíni munkálatok vezetője (1882-93). Emléktábla jelzi a Fő utcán a Dómmal szemközti sarokház falán Henszlmann Imre (1813-1888†) művészettörténész, régész szülőházát is. Klauzál Gábor kortársa, Kassa

város díszpolgára, aki tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, a magyar művészettörténet és műemlékvédelem kiemelkedő egyénisége. Az 1846-ban Pesten kiadott „Kassa városának ó német stílű templomai“ című könyve az első magyar művészettörténeti monográfia.
A nevét viselő társaság – mellyel elnökünk 2007-ben vette fel először a kapcsolatot – fő célkitűzése Kassa és környéke magyar vonatkozású emlékeinek feltérképezése, népszerűsítése és megóvása. A Kassáról indult kultúrmérnök és művészettörténész Fiumei úti temetőben található sírjait, a Henszlmann Imre Történelmi Társasággal közös megemlékezés során, 2008 végén meglátogattuk.

Kellemetlen meglepetésként ért bennünket, hogy a Dóm mellett lévő hajdani temetőkápolnába, a Schulek Frigyes építész (1841-1919†) által újratervezett Szent Mihály kápolnába belépve a „magyar turisták?” - kérdésre igennel válaszolva, határozott szavakkal kitessékeltek minket.
Bodnár Éva felvidéki költőnő „Teher alatt a pálma…” c. versének sorai jutottak eszembe „csak rúgnak belénk, s azzal kész”…

Kissé keserű szájízzel érkeztünk az egykori Magyarország legnagyobb gótikus építménye, Európa legszebb alkotásai között számon tartott Kassai Dómhoz, a Szent Erzsébet főszékesegyházhoz, Szlovákia legnagyobb templomához. Itt már a XIII. században állt egy nagyméretű templom, mely tűzvész áldozata lett, a helyére kerülőt mai formájára Steindl Imre építész (1839-1902†) tervei szerint építették újjá 1877-1896 között.

A Székesegyház egy része most is renoválás alatt áll, sajnos ezért nem láthattuk az északi kereszthajó homlokzatát díszítő Rákóczi festményt. E kép alatt nyíló altemplomban található a Rákóczi-kripta. 1906-ban itt helyezték örök nyugalomra II. Rákóczi Ferenc fejedelmet (1676-1735†), édesanyjával Zrínyi Ilonával (1643-1703†) és idősebbik fiával, Józseffel (1700-38†) közös szarkofágba. Itt nyugszanak még a kuruc vezér bujdosótársai: gróf Esterházy Antal tábornagy (1676-1722†), a jobboldali, Sibrik Miklós ezredes kapitány, udvarmester (1735†), a baloldali és gróf Bercsényi Miklós főgenerális (1665-1725†), második feleségével, Csáky Krisztina grófnővel (1654-1723†) a lejárati lépcső melletti szarkofágban. Eredetileg egy ötödik díszkoporsó is bekerült volna a sírboltba, de Bercsényi Miklós fiának, a francia huszárság megalapítójának Bercsényi László (Ladislas Ignace de Bercheny, 1689-1778†) marsallnak holttestét a leszármazottak nem engedték Franciaországból elhozni.

A kriptába (saját idegenvezetőnket „elhallgattatva”) helyi idegenvezető kísért minket, ő is elmondta, hogy a fejedelem kívánsága volt, hogy magyar földben nyugodhasson, s ezt az utókor teljesítette. 1906. október 29-én ünnepélyes keretek között hozták haza hamvait Törökországból, erről később korabeli filmet láthattunk a Rodostó házban.
Rákóczi márványkoporsójánál koszorút helyeztünk el és a Himnusz „engedélyezett” éneklésével tisztelegtünk emléke előtt…

A dóm északi oldalán látható a XV. században épült Orbán torony. A négyszög alaprajzú, háromemeletes harangtoronyban a szőlőművelés védőszentjének, Szent Orbán emlékének állított, 1557-ben Kassán öntött, 72 mázsás harang szólt évszázadokon keresztül. 1966-ban egy pusztító tűzvész során a harang lezuhant és megsérült, most darabjaiból összerakva a torony elé állítva látható.
A történelmi városközpontban kissé oda nem illőnek tűnt a Dóm sarkánál felállított strandröplabda pálya, melyet ott jártunkkor senki sem használt.

A Dóm előtti szépen parkosított téren modern látványosság az 1997-ben felavatott zenélő szökőkút, túl oldalán a Kassai Nemzeti Színház impozáns épülete áll. Nemzeti színjátszásunk egyik bölcsőjében 1816-tól folytak magyarul előadások,1833. február 15-én a magyar nemzeti dráma, Katona József Bánk bánjának ősbemutatóját itt tartották. A teátrum mai épülete 1899-ben épült Lang Adolf építész (1848-1913†) tervei alapján. A második világháború óta a Szlovák Állami Színház társulata működik itt, a színház 1955 óta a Kassai Állami Színház nevet viseli. Az épületétől és 1945 után hosszú évekre anyanyelve használatától is megfosztott kassai magyar színjátszás 1969-ben lelt új otthonára. A Magyar Iskola kultúrterméből átalakított Thalia Színház épületét a főtér egy mellékutcájában láthattuk korábban.

A térről, kellő távolságból tekintettünk vissza a hajdani Megyeháza gyalázatos emléket idéző épületére, amelynek erkélyéről 1945-ben Beneš köztársasági elnök kihirdette Csehszlovákia új kormányprogramját, ezzel együtt a magyar (és német) kisebbség kollektív bűnösségét és teljes jogfosztását.

A felvidéki magyarság számára máig be nem gyógyuló sebként élő rendelet megfosztotta az új állam területén élő „bűnös” etnikumok tagjait állampolgárságuktól, megvonta nyugdíj és állami járadékaikat, befagyasztotta bankbetétjeit, előbb az állami majd a magánalkalmazásokból elbocsátotta, földjeit elkobozta, betiltotta nyelvük használatát a közéletben, kizárta őket az egyetemekről, feloszlatta kulturális egyesületeit… A „kormányprogram” eredményeként „lakosságcserék”, „munkaerő toborzás” címen kényszermunka táborokba történő tömeges deportálások, törvénytelen elitéltetések sújtották honfitársainkat. Az Európai Unióban példátlan módon diszkriminatív Beneš-dekrétumok a mai napig érvényben vannak, azt az újkori szlovák parlament 2007-ben sérthetetlennek nyilvánította…

Az Állami Színház magasságában áll a Fő utcán a történelmi városháza klasszicista épülete, néhány házzal feljebb pedig a Lőcsei-ház, Kassa legrégebbi (néhány elemében XIV. századi) polgári épülete, melyben élete végén 5 esztendeig Tinódi Lantos Sebestyén (1510-1556†) is lakott, s fogadójában 1626-ban Bethlen Gábor (1580-1629†) erdélyi fejedelem és második felesége Brandenburgi Katalin (1604-1649†) esküvőjét tartották, egy héten át, 2500 vendéggel. A műemléképület nevét onnan kapta, hogy 1542-ben, akkori tulajdonosa Thurzó Elek Lőcse városának adományozta.

Itt kicsit letértünk a Fő utcáról a Miklós-börtön felé. A börtön névadója a kegyetlensége miatt hírhedtté vált hóhér, Miklós volt. Az épület két gótikus stílusban épült polgárház egyesítésével keletkezett és 1618-tól 1909-ig börtön volt, ma „Kassai századok” c. állandó kiállítással várostörténeti múzeum.

A múzeum egyik termének vitrinjében egy érdekes lajstrommal találkozhattunk, mely számba vette Kassa város 1307-1919 között volt összes „polgármesterét”. A város élén a XVIII. századig valójában a főbírók (judex) álltak, míg a mai értelemben vett polgármesteri titulus (consul) „csak” a XIX. századtól jelent meg. A város tősgyökeres famíliáiból évről-évre megválasztott, egymást igen gyakran váltogató polgárnokok neveit olvasva az első évszázadok német hegemóniája után a XVI. századtól bukkannak fel először magyarosan csengő nevű városvezetők. Elsőként bizonyosan 1531-ben Lipczky Pál, majd 1538-ban Szabó Tamás és így tovább… Igen beszédes a neve a város 1545-ben volt első emberének, bizonyos Johannes Wasfazek-Giartho, vagyis Vasfazékgyártó Jánosnak is. A XVII. századtól aztán már egyre több magyar tört az élre, így többek között Wass, Kőszeghy, Almássy, Madarász, Fodor, stb nevekkel találkozunk.

A polgármesterek között több említésre méltó személyt is találunk. Elsőként talán 1603-4 között, a humanista Bocatius Jánost (1549-1621†), Rudolf király „koszorús családi költőjét”, később Bocskai István majd Bethlen Gábor erdélyi fejedelmek bizalmi emberét.
A város 1848 utáni polgármestereinek keresztnevei (az addigi latint felváltva) már szlovákosítva szerepelnek, így az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt volt városvezetők: Rimanóczy Ferenc (1808-1883†), 1848-as polgármester, majd 1849-ben a statariális bíróság elnöke, 1863-72 között újra polgármester, 1869-72 között a Deák párt színeiben parlamenti képviselő, a Kassai Kaszinó elnöke. Cserneki és tarkeöi gróf (František) Dessewffy Ferenc (1798-1868†), egyben az ítélőszék és a kassai Honvédelmi Bizottmány elnöke és az őt követő forbászi (Ján) Aranyossy János (1781-1866†), a város 1833-as országgyűlésen volt képviselője. Ez utóbbi polgármester (igen áttételesen ugyan, de) budafoki vonatkozásokkal is bír. Unokájának, a Kassai Ügyvédi Kamara elnökévé lett Aranyossy Lászlónak (1846-1906†) a felesége ugyanis az a Laszgallner Stefanie kassai polgárleány, akinek unokaöccse, a festőművész Laszgallner Oszkár (1879-1944†) és családja városrészünkben vert gyökeret, s unokája Kelemen Eörs nyomdász, a Klauzál Gábor Társaság támogató tagja, a rózsavölgyi Laszgallner-villában székelő Pytheas Könyvkiadó tulajdonosa...
Sokat köszönhet Kassa a leghosszabb ideig (majd negyedszázadon át, 1872-95 között) hivatalt viselt (Teodor) Münster Tivadar (1823-1909†) polgármesternek.

Bocatius János Münster Tivadar Maléter István nemes Maléter István dr.
polgármester polgármester partecédulája

Ismerősen csengő név: (Štefan) Maléter István (1870-1933†). A Gömör vármegyében menedékre lelt hugenotta eredetű családból, 1896-ban (a nagybátyjától örökölt jelentős vagyont követve) Pécsről Kassára költöző ügyvéd (később az eperjesi jogakadémia neves evangélikus tanára) egy éven át volt a város polgármestere (1905-6). Fia, az 1956-os forradalmunk vértanúja Maléter Pál (1917-1958†) vezérőrnagy, a Nagy Imre kormány hadügyminisztere...
Kassa Trianon előtti utolsó magyar polgármestere 1914-től 1919. január 21-ig, a város csehek általi megszállásáig dr. (Vojtech) Blanár Béla (1867-1932†) történész, jogszakíró, jogakadémiai tanár, országgyűlési képviselő volt...

1919 után Kassa vezetői egytől-egyik szlovák nemzetiségűek voltak, leszámítva azt a néhány esztendőt (1938. november 11. – 1945. január 26.), amikor az első bécsi döntésnek (1938. november 2.) köszönhetően a Felvidék déli része visszatért a hazához… Ekkor 1939. júniusáig Tost László (1875-1945. január 5.†) lett a város első embere, aki korábban 1933-38 között helyettes polgármester volt (a nyilasok elleni határozott fellépése miatt meggyilkolták, mártíromságával követve ezzel fiát, az 1944. október 15-én meggyilkolt Tost Gyula repülő alezredest, Horthy Miklós Kiugrási Irodájának vezetőjét). A város (eddigi) utolsó magyar polgármestere 1939-től a szovjetek bevonulásáig Pohl Sándor (1897-1976†), korábbi újpesti városvezető, cserkészparancsnok volt…

A szomszédos Hóhér-bástya a középkori városfal részeként védelmi célokat szolgált. A bástya udvarán áll a Rodostói-ház, II. Rákóczi Ferenc rodostói ebédlőházának, Lux Kálmán (1880-1961†) budapesti építész 1908-as tervei alapján 1940-43 között épített másolata. Fejedelmünk törökországi száműzetésének utolsó éveit (1720-tól haláláig) egy ilyen épületben töltötte. A Rákóczi életét bemutató kiállításon, Bartos Mihály tagtársunk igazi lokálpatrióta helytörténészhez méltóan, Edvi Illés Aladár (1870-1958†) metszeteit látva, a budafoki születésű művész kerületi kötődésére hívta fel figyelmünket.
Láthattunk a házban Rodostóból származó eredeti berendezési tárgyakat is és azt a kisfilmet, melyet Rákóczi és bujdosó társai földi maradványainak újratemetésén forgattak.

A Rodostói-ház udvarán 2006-ban avatták fel II. Rákóczi Ferenc szobrát, amelyet Győrfi Sándor (1951) Munkácsy-díjas művész készített karcagi műhelyében. Az egyesületünk által felállítani tervezett, Klauzál Gáborról mintázott egészalakos szobrunkat szintén Karcagon öntik bronzba, Győrfi Sándor testvérének műhelyében.

Visszatérve a Fő térre a sarkon Kassa XIII. század közepén épített legrégebbi egyházi épülete áll, a kéttornyú, eredetileg gótikus, majd barokk stílusban átépített, mai formáját 1894-ben elnyert Domonkos-templom. Ide sajnos csak benézhettünk, szombat lévén éppen esküvői szertartás zajlott, így sokáig nem időzhettünk.

A színháztól északra a téren álló szökőkút peremét csillagjegyek díszítik, a helyi hagyomány szerint, ha valaki a saját csillagjegyét érintve kíván valamit, az biztosan teljesül. Rajtunk ne múljon, többen mi is kipróbáltuk.
A téren középen látható a barokk stílusú fogadalmi szobor, a Mária-oszlop (a 14 m magas obeliszk tetején álló Magyarok Nagyasszonyával), amely 1722-ben készült a háborúk és a pestisjárvány megszűntével.

Láttuk a neobarokk Koldus-házat is, az oromzat csúcsán (az építésre utaló 1898-as évszám felett) a kalapot emelő koldusszoborral, a helyi legenda szerint élt Kassán egy koldus, akinek sikerült annyi pénzt összekoldulnia, hogy abból építette ezt a házat…

A Koldus-ház neve valójában Strasser-ház, tulajdonosa: Strasser Béla (1847-1900†) kereskedő után, aki a híres kassai„Kék Golyóhoz” csemegeüzlet vezetője volt.

Koldus-ház A híres koldus Éder Gyula Éder Ödön képmása
(önarckép, 1921) (Benczúr Gyula, 1872)

Az épület homlokzatán lévő festmény a kassai születésű Éder Gyula festőművész (1875-1945†) munkája, akinek édesapja Éder Ödön (1843-1912†) Kassa 1906-12 között volt polgármestere, míg édesanyja Benczúr Gyula festőművész (1844-1920†) Ilona testvérhúga.

Ezután a Fő utca túl oldalán kanyarodtunk egy mellékutcába, hogy megnézzük a mártír politikus gr. Esterházy János (1901-1957†) szomorú kényszerűségből „eldugott” mellszobrát, mely a város legjelentősebb klasszicista épületének, a több mint kétszáz éves Csáky-Dessewffy palota utcától ráccsal elkerített belső udvarán áll. (Az épület ma a kassai Major-család tulajdona.)
A szlovákiai magyarság egykori politikai vezetőjének, a város 1935-44 közötti (a Tiso-féle szlovák parlament egyetlen magyar) országgyűlési képviselőjének mellszobrát, Lantos Györgyi (1953) szobrászművész alkotását születésének 110. évfordulóján, 2011. március 14-én avatták fel. Az avatási ünnepséget, – ahogy azt az egész világot bejárt tudósításokból mi is szomorúan láthattuk – szlovák szélsőségesek zavarták meg. Esterházy János mártírságában követte dédnagyapja, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc bukása után vérbíróság által halálra ítélt és 1849. október 10-én Pesten kivégzett báró Jeszenák János (1800-1849†) kormánybiztos sorsát.

Továbbhaladtunk a Fő utcával párhuzamos Mészáros utcába, ahol a 35. számú ház falán emléktábla jelzi, hogy a kassai születésű Márai Sándor (1900-1989†) itt töltötte fiatal éveit (1900-1918 között). A XX. század egyik legnagyobb magyar írójának az épületben található emlékszobáját ott jártunkkor éppen felújították, így ezt nem láthattuk. Az utca végén lévő kis téren megnézhettük viszont a 2004 októberében felavatott Márai-szobrot, egy felvidéki szobrász, Gáspár Péter (1951) alkotását. Hazajövetelünk után néhány nappal hallhattuk a híradásokban, hogy elkészült a Márai Sándor Emlékkörút, amelyen az érdeklődők az íróhoz és családjához köthető helyszíneket járhatják végig Kassán és Budapesten.

A körutat az Európa Kulturális Fővárosa Kassa 2013 nonprofit szervezet és a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum közösen szervezte.

Elhaladtunk a múlt század első felében alkotó Horváth Handel (Halász) Elemér (1881-1911†) és Csordák Lajos (1864-1937†) festőművészek műterme mellett és eljutottunk a Maratoni békefutás terére (régi nevén Báthory István tér).

Itt áll a Kelet-szlovákiai Múzeum (korábban Felső-Magyarországi Múzeum), Kismarty-Lechner Jenő (1878-1962†) építész által tervezett (1899) neoreneszánsz stílusú épülete.

Saját gyűjtéseikre illetve az 1872-es egyletté alakulásuk után adomány-gyűjtésekre alapozva a múzeumot 1876-ban a lengyel eredetű Klimkovics-testvérek: a festőművész Ferenc (1825-1890†), a faszobrász Flóris (1831-1907†), a szintén festő Béla (1833-1885†), a középiskolás Benczúr Gyula

rajztanára és ikertestvére Gábor (1833-1891†), nyugalmazott '48/49-es honvéd tüzérmester alapította. Érdekes, hogy a mára majd félmillió tételből álló gyűjtemény első adománya 20 db kitömött kolibri madár volt...

Az intézmény első vezetői, egymást követve Klimkovics Béla (1876-85), majd Klimkovics Gábor (1885-91) voltak. Őket követően (a mai napig összesen 30) múzeumigazgató sorában több

említésre méltó személyt is találunk. Elsőként rögtön két helyi vonatkozású igazgató: az 1903-7 közötti Mihalik József (1860-1925†) művészettörténész, aki Kassa után a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének előadója, majd országos főfelügyelője lett, s ebbéli tevékenysége elismeréséül I. Ferenc József király nemesi címmel tüntette ki. Fia, az újbóli magyar közigazgatás alatt 1938-45 között igazgató dr. Mihalik Sándor (1900-1969†) művészettörténész. Az előbbi öcs, az utóbbi nagybátyja Mihalik Sándor (1869-1940†) a budafoki polgári iskola majd polgári leányiskola igazgató tanáraként: „Budafok település első, tudományos igényű helytörténésze” volt. Tiszteletére kerületünkben 1997-ben Mihalik Sándor-díjat alapítottak, melynek emlékplakettjét minden évben, március 15-e alkalmából, az év pedagógusa cím kitüntetettjei vehetnek át.

Megemlítendő a két Mihalik, apa és fia közötti két, egymást váltó Elemér múzeumigazgató, az 1908-13 között csekei Varjú Elemér (1873-1947†) történetíró, művelődéstörténész, később (Réthy Lászlót, alias Lőwy Árpádot váltva) a MNM érem-és régiségtárának vezetője, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság alelnöke, míg az utolsó (1914-19) monarchiás igazgató Kőszeghy-Winkler Elemér (1882-1954†) festő, művészettörténész, aki 1938-1945 között az Iparművészeti Múzeum főigazgatója volt.
1945 után a múzeum élén még két magyar igazgató állt. 1956-57-ben dr. Apáthy István (1914-1965†) nyelvész, jogász, etnográfus és metodológus illetve a jelenlegi (1999 óta) igazgató, kassai születésű dr. Pollák Róbert (1956) muzeológus.

A tér túloldalán áll a hajdani kassai hadtestparancsnokság számára 1908-ban, Kauser József (1848-1919†) építész tervei alapján szecessziós stílusban emelt épület, amely ma egyrészt múzeumi célokat szolgál, másrészt a Kassai Kerület hivatalai nyertek benne elhelyezést.

A tér nevét az 1924-től megrendezett Kassai Békemaratonról kapta. Ez a legrégibb maratoni futóverseny Európában és az athéni olimpia után egy évvel, 1897-ben útjára indított bostoni után a második legrégibb a világon. A nemzetközi futóversenyt minden év október első vasárnapján rendezik meg, a 42.195 m hosszú távot a történelmi óvárosban és a közeli parkokban teszi meg a szépszámú versenyző. A téren egy futó férfialakot ábrázoló szobor áll (Rocskó Árpád szolnoki születésű (1930), kassai szobrász alkotása, 1959), a talpazaton feltüntették a kassai maratoni futás győzteseinek nevét. Sajnos azonban nem mindenkiét…

„Különös” módon ugyanis az idén 88 éves verseny II. világháború alatti, már magyar szervezésben lebonyolított évfolyamainak győzteseit „lefelejtették” a listáról. Talán mert mindannyian magyarok voltak, s talán mert Kassa 1938-45 közötti történelmét legszívesebben kiradíroznák a krónikák lapjairól (ahogy teszik ezt igen hatékonyan 1920 előtti történelmünkkel…) 2002-ben mindenesetre (szlovák oldalról is támogatva) kezdeményezés indult az elhallgatott évfolyamok hitelesítéséért, azonban szomorúan konstatálhattuk, hogy a győztesek névsora 1939-44 között továbbra is foghíjas. (Az 1938-as verseny elmaradt, míg 1940-ben Kassán kívül /Budapest-Szentendre-Budapest között/ került megrendezésre a verseny „Országos maratoni futás” néven.) A rehabilitáció egyelőre nem járt sikerrel. Mindenesetre mi lejegyezzük itt az „eltitkolt” győzteseket:

XV. Kassai Maraton (1939. október 1.) - Kiss József (MTK Budapest),
XVI. Kassai Maraton (1941 október 12.) - Gyimesi József (BTE Budapest),
XVII. Kassai Maraton (1942. szeptember 13.) - Kiss József (UTE Újpest),
XVIII. Kassai Maraton (1943. szeptember 19.) - Kiss Géza (MRTSE Rákosliget),
XIX. Kassai Maraton (1944. szeptember 9.) - Kővári Rezső (Törekvési SE Bp.).

Visszatértünk a Fő utcára, most a másik oldalán haladtunk visszafelé és kissé fáradtabban csodáltuk a város egykori nemesi palotáit, régi házait. Az utóbbi időkben az óváros sok épületét tatarozták, a Csermely vizét visszavezették az út tengelyébe, új díszburkolat is készült, láthatóan a kassaiak igyekeznek megőrizni a régi városközpont szépségeit.

Megálltunk még a korábban Rákóczi-palotának vagy Főkapitányok Házának nevezett barokk stílusú épület előtt. A ház az 1620-as években pénzverő házként működött, később a legfelsőbb magyar katonai méltóságok (főkapitányok) kassai székhelye, Thököly Imre (1657-1705†) és II. Rákóczi Ferenc szálláshelye volt. 1870-ben honvédlaktanya lett. Jelenleg a Szlovák Műszaki Múzeum gyűjteményeinek ad otthont.

Rövid pihenő után a vacsorát a Henszlmann Imre Társaság több tagjával (Halász Györggyel és kedves feleségével, László Tamással és Kiss Istvánnal) közösen fogyasztottuk, így lehetőség nyílt kölcsönösen tájékozódni mindkét szervezet munkájáról, célkitűzéséről.

Vacsora után néhányan még sétáltunk kicsit a Fő utcán, hogy megnézzük milyen az esti Kassa 2011 nyarán.
Úgy tűnik, a város készül, hogy 2013-ban Európa Kulturális Fővárosa legyen.

Andrásofszky Csilla – 2012. február

(kiegészítések és keretes írások: Hódi Szabolcs, felhasználva Balassa Zoltán kassai helytörténésszel és a Kelet-szlovákiai Múzeummal folytatott levelezését)

Felvidéki kirándulás 2011 – Kassa

KÖSZÖNJÜK!