Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

„Viruljon a Hon!” Klauzál és Korizmics kortársai

A Korizmics László emlékének szentelt 2011. évi Klauzál Napok Tétényben rendezvénysorozatunk április 30-i, Nagytétényi Kastélymúzeumban megtartott előadásokhoz csatlakozóan, Bartos Mihály helytörténész által elmondott előadás honlapunk számára készített korreferátuma.


„Viruljon a Hon!”

Klauzál és Korizmics kortársai
– adalékok Dr. Entz Ferenc és Térey Pál munkásságához



A Legnagyobb Magyar, gróf Széchenyi István, a Hitel című munkájának Előszavát így kezdi: „Nincs olly bölcs a' világon, ki még igen sok hasznossal ne nevelhetné tudományit, mint viszont alig van olly tudatlan a' földkerekén, kitül egyet 's mást nem lehetne nagy haszonnal tanulni.” (1) , majd a Bévezetésben így folytatja: „'S ha valamelly tudomány méltó és férjfihoz illő, bizonyosan annál dicsőbb nem lehet, 's egyszersmind édesb, 'mint embertársai java 's boldogsága okainak nyomozása 's kifejtése. Dicsőbb nem, mert az erénynek, melly szó erőbül származik, legnagyobb fénye az, hogy az erős nem egyedül akar megelégedett lenni, örvendeni, szerencsésnek érzeni magát, a' mi magányosan lenni nem is tudna; hanem hogy másokon is segíteni törekedik, jolétekre kezet nyújt, 's többeket kiván boldogságra juttatni. Csak a' gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz szivében!” (2) és a Végszóban ezt írja: „– Megvetést érdemel azon dus, kinek erszénye csak önkéjei elégitésére van nyitva; 's a' közjó előmozdítására mindég zárt; – úgy szánakozást vagy dorgálást érdemel az, ki sértés félelmébül vagy egyéb mellékes szempontokbul tudományit 's tapasztalásit elássa hazafiai elől.” (3)  Három olyan gondolat, mely az egész reformkort átjárta, annak hazafias szellemiségét meghatározta: tanulni, anyagi és szellemi javainkat a Nemzet, a Haza szolgálatába állítani és a tudást közkinccsé tenni!

Számtalan követője akadt, akik ezen gondolatokat magukénak érezték, akarva-akaratlanul, de önnön hitvallásuknak is tekintették. Hosszú azon honfiak és honleányok névsora, akik e gondolatok jegyében, a XIX. században a Haza üdvére tevékenykedtek. Közéjük tartozik Klauzál Gábor és Korizmics László is, kiknek élete, tevékenysége, érdeme jól ismert itt, az egykori Kistétényben és környékén. Ezen nagyszerű férfiak mellett, eddig szó nem igen esett két olyan kortársról, akik – azon túl, hogy helytörténetünk szempontjából is figyelemre méltó személyek voltak, egyben – a hazai mezőgazdaság megreformálásában ugyancsak kiváló érdemeket szereztek...


Dr. Entz Ferenc
(1805-1877) (4)


Sümegen, 1805. december 6-án született. Apja nyomdokaiba lépve, orvosnak készült és Bécsben, 1831-ben fejezte be tanulmányait. Kezdetben Bécsben, majd a Batthyány család alsó-ausztriai, később enyingi birtokain orvos. Külföldi tanulmányútja után, Mezőkomáromban telepedett le, hamarosan Veszprém vármegye tisztiorvosává választották.

A Mezőkomáromon 1848. őszén átvonuló, Jelačić-vezette horvát sereg kifosztotta otthonát, elrabolva orvosi felszerelését, gyógyszertárát is. A család puszta életét mentve Pestre menekült, ahol azonnal jelentkezett a honvédsereghez. A szabadságharc alatt honvéd főorvosként szolgálta a nemzet ügyét. Világos után megtorlásként, eltiltották orvosi tevékenységének gyakorlásától.


Entz Ferenc

Mivel már gyermekkora óta élénken érdeklődött a kertészkedés iránt, így Pesten – a Csömöri úton, a kerepesi vámházhoz közel, néhány barátjával közösen vásárolt telken – kertészetet és faiskolát létesített, de rózsatermesztéssel is foglalkozott. Tapasztalatait rendre cikkekben, tanulmányokban tette közzé. Rendszeres publicistája volt a Korizmics László alapította és felügyelt Gazdasági Lapoknak. Az itt megjelent írásai olyan népszerűek voltak, hogy ezeket 1854-1859 között, Kertészeti füzetek címmel, 15 kötetben külön is kiadta.


Kertészeti füzetek I. füzet 1854.

Régi nagy tervét valósította meg, amikor 1853-ban sikerült létrehoznia a Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Tanintézetet, a mai Kertészeti Egyetem ősét, illetve jogelődjét. Tanintézetében virágkertészeket nem képeztek, mert nézete szerint, olyan szakemberekre van szükség „kik Cameliák és Fuchsiák helyett a nemes gyümölcsfákat száz ezer, s korunk nemes szöllőfajait milliárd számra könnyű és olcsó szerrel szaporítani tudják".


Entz Ferenc méltatása a Vasárnapi Újságban (1857)

Szaktudását egyre többen igénybe veszik, így többek között 1858-ban tagja a gróf Károlyi István (5) által, a Magyar Gazdasági Egyesület részére felajánlott – később Istvántelek néven ismertté vált – birtoktestet szemrevételező és bíráló, Korizmics László vezette bizottságnak (6) is.

Munkája iránt egyre nagyobb lett az érdeklődés, egyre több támogatást kapott. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (7) támogatásával 1860-ban Budán, a Gellérthegy oldalában létesített Vincellér- és Kertészképző Gyakorlati Tanintézet igazgatójává nevezték ki, korábbi helyéről ide költözött át felszerelésével és tanítványaival. Az iskola fő feladata – a hely adottságai miatt is – a szőlészet és a borászat oktatása volt.

Számtalan szakmai publikációt jelentetett meg, különféle tanulmányutakon járt Németországban és Franciaországban, előadásokat tartott Brüsszelben és Amszterdamban. A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban, az osztrák Kertészeti Társaság 1865-ben választotta tagjai sorába.

      
Entz Ferenc szakmai írásai

Borászati Füzetek (1874-től: Borászati Lapok) címmel, 1868-ban lapot alapított (8), amelyben saját tapasztalatait is felhasználva, a hazai szőlészet és borászat megreformálására buzdított, tanított (9). A hazai állapotok vizsgálata alapján, jól látta a gondok okait. Keményen bírálta a hanyagságot, az igénytelenséget és a gondatlanságot, a szőlőkben a fajták ésszerűtlen keveredését, a tőkék elöregedését, a művelési módok korszerűtlenségét. A megújításra megoldást is adott, leírva az egyes fajtákat, azok talajszükségletét, telepítési követelményeiket, az újfajta művelési módokat és külön kitért a metszési módok előnyeire, hátrányaira is.

A bortermelés és a borkereskedelem fellendítése, megújítása érdekében a mennyiség helyett a minőségre helyezte a hangsúlyt és elengedhetetlennek tartotta mind a képzésben, mind a gyakorlatban a korszerű vegytani ismereteket.

A szőlészet-borászat mellett  jelentős munkát végzett a gyümölcs- és a zöldségtermesztés megújítása területén is. Saját faiskolájában szerzett tapasztalatai alapján fogalmazta meg fő alapelvét: „Kevés, de értékes fajt (10) ültetni!” Külön foglalkozott a gyógy- és fűszernövényekkel, de nem csak termesztésüket szorgalmazta, hanem buzgón tanította azok ismeretét is. Hazánkban elsőként mutatta ki, hogy a mákból mákony (11) nyerhető ki (12).

Egész életét arra tette fel, hogy hasznára legyen nemzete és nemzettársai javára. Vallotta: "Az a nép, amely nagy mértékben tenyészti a gyümölcsöt, egyszersmind vagyonos, józan és erkölcsös.", ezért személyes példájával járt elől, hiszen meggyőződése volt: "egy-egy nép műveltségi állásának valódi fokmérőjét a keblében elterjedt reál-tudományok összessége képezi".

Maga is keményen dolgozó, tevékeny ember lévén, mélységesen elítélte a lusta, semmittevő életmódot és következetesen hirdette: „..vegyetek kertet! Dolgozzatok, ássatok, ültessetek üres óráitokban, s ha majd egykoron a saját kezeitekkel ápolt lugas árnyékában, virágzó egészségben élvezitek a gyümölcsöt, megértitek a pomológia (13)  életrendi fontosságát.”


Entz Ferenc méltatása a Magyarország és a Nagyvilágban (1876)

Szembaja 1874-től egyre jobban súlyosbodott, ezért 1876-ban nyugdíjazását kérte. Ettől fogva visszavonult és már csak a promontori szőlőjében dolgozgatott. A világtól ugyan elvonultan élt, de fáradhatatlanul írt, levelezett. Egy helytörténetileg is érdekes tartalmú, promontori keltezésű levele maradt fenn, melyet nem sokkal halála előtt írt Géza (14) fiának:

„Promontor 1877 jan 21.

Kedves Gézám!

Miután már most idömnek teljesen ura vagyok, akarom azt egyedül csak a szölöm s' pinczémre ráforditani. Fehér és vörös borom palaczkérett, s' most csak arról kell gondoskodnom, hogy azt minél jobban, s' minél nagyobb mennyiségben el árusithassam. Budapesten Láposy árusitja el 15%et
(15) kell fizetnem.

De Kolozsvárott is jó volna azt bizományba adni, s' e tekintetben tőled kérnék a következő pontokra nézve felvilágosítást:

1. Szokás-e Kolozsvárott is, hogy a fűszerkereskedők palaczkos bort árulnak? s' ha szokás van-e
2. Erre nézve megbizható, szolid fűszerárus?
3. Hány perczent mellett vállalja el az árulást.
4. Van-e általán véve Kolozsvárott kilátás az ily vállalatnak sikerére?
5. Mennyi nálatok a fogyasztási adó hektoliterként, és változik-e az palaczkozott bornál?
6. Mi ára van a legjobb-féle fehér asztali bornak, s' mi a vörösé. Az enyim vetekedik a legjobb bordeaux-ival. – Elkelne-e nálatok egy palaczkja 80 kron?

Mindnyájan egészségesek vagyunk, s' ezt kivánja nektek is

szerető apád” 


         
Entz Ferenc levele Géza fiához (Promontor, 1877)

A levél harmadik oldalán, ismertette a palaczkok pecsétjét, valamint az üvegekre kerülő etiquettet, (16) melyeket saját maga tervezett meg. A forgalmazásra felajánlott borát „Pihenő” fantázia-névvel látta el, a nevet promontori szőlője után adta, melyet kis iróniával, de végtelen nagy szeretettel, pihenői szőlőjének nevezett.

Promontori otthonában érte a halál 1877. május 9-én és itt temették el, a helyi temetőben (17). Földi maradványait őrző sírja, az azt befogadó temető (18) felszámolásakor, nyomtalanul eltűnt.


Gyászjelentése az Erdélyi Gazda című lapban (1877)

A Magy. Tud. Akadémián elhangzott emlékezete (1878)
A Magyar Posta a hazai kertészeti szakoktatás centenáriuma tiszteletére 1963. szeptember 3-án, 40 fillér névértékű postabélyeget hozott forgalomba, a bélyegképen Entz Ferenc portréjával. (19)


A budafoki Soós István Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet alapításának 75. évfordulója alkalmából kiadott képeslap, a MPIK-2009 bélyeggel, alkalmi postabélyegzővel (1976)




Térey Pál
(1831-1883)
(20)


Nagykárolyban, 1831. augusztus 28-án született. Apja Térey (Flekl) Károly, magyar nemes, Szatmár megyei táblabíró, a gróf Károlyi-család összes javainak főigazgatója, földbirtokos, anyja Zaplethal Krisztina.

Iskoláit részben magánúton, részben tanintézetekben végezte, majd 1847-től Pesten jogot tanult. A tavaszi események hatására, 1848. elején katonai szolgálatra jelentkezett, a 9. Miklós huszárezredben július 16-tól hadapród. Ezredével szeptembertől részt vesz a Jelačić elleni harcokban. Vitézségéért október 3-tól huszárhadnaggyá, majd november 15-től főhadnaggyá, 1849. április 1-től alszázadossá, majd főszázadossá léptetik elő. Ezredével végig ott harcol Görgei alárendeltségében, míg a tábornok különfutáraként 1849. július 20-án levelet vitt Vácról Klapka György tábornoknak, az ellenség által körülzárt Komáromba. A várban Klapka maga mellé veszi parancsőr-tisztnek és még az erőd feladása előtt, őrnaggyá léptette elő.

A komáromi vár feladásakor menlevéllel, önként elhagyta az országot és Münchenbe emigrált, ahol az egyetemen vegyészeti és nemzetgazdászati tanulmányokat folytatott. Szabad visszatérése lévén, 1850-ben hazatért és Szatmár vármegye titkári állását töltötte be. A Bach-rendszer intézkedéseivel nem értett egyet, hivataláról rövidesen lemondott és egyéni gazdálkodással foglalkozott, majd ismeretei bővítésére, tanulmányutakat tett.


Térey Pál (1870) (21)

A gazdászat iránti egyre inkább elmélyülő érdeklődése késztette arra, hogy 1858-ban, a kor egyik legfejlettebb mezőgazdaságával rendelkező Angliába, majd Skóciába utazzon. Utazása céljáról így vallott: „Vajjon ki az, ki habár csak futólag ismeri is hazánk természetét, ki annak áldott éghajlata alatt csak rövid ideig élt is, nem látja, nem érzi tüstént, miszerint ez ország, e gazdag föld hivatása az, a földművelés mintaképévé, tükrévé válni Europában; de ki nem látja egyszersmind azt is, hogy mily messze van még azon magasztos czéltól, midőn a magyar boldog hazája valóban a boldogok hazája lesz? – De bármily távol áll előttünk még a czél, Istennek hála! az kitűzve van s mindig több több tehetség és szorgalom ébredez, mely e nemzetet irányadásával és erőfeszitésével oda elvezesse.

Ama vágy, ezen általánosan fölserkent szorgalomban honom javára csak parányit is közremunkálni, ragadott meg engem is s lőn vezérfonállá éltem pályáján, melyet honom gazdasági érdekeinek szentelni eltökélésem, s látván, hogy gazdászati látköröm szélesbitésére nézve csak a külföld nyujthat nagyobb gyarapodást, elhatározám, gondos tanulmányom tárgyává tenni az előbbre haladt nemzetek viszonyait, hogy így szerzendő tapasztalataim és ismereteim iránytűűl szolgáljanak később, hazánk e részbeni elmaradottsága okainak kinyomozásában s a fölemelési eszközök kifürkészésében.”
(22)

Tanulmányútját a Magyar Gazdasági Egyesület – melynek tagja volt, s ez' időben egyik alelnöke pedig Korizmics László – nyílt ajánlólevéllel támogatta. Angliába utazása során, több európai országban is megfordult, ahol minden alkalmat megragadott ismeretei bővítésére. Sorra látogatta a neves gépgyárakat, gazdasági intézeteket, kiállításokat, szakemberekkel konzultált, míg végül 1858. szeptember 1-én érkezett Londonba. A helyi mezőgazdaság tanulmányozását egy Lincoln melletti farmon keresztül végezte úgy, hogy közben – mindent megfigyelve, feljegyezve – beutazta Angliát és Skóciát, ahol még külön tanulmányozta az angol ló és vadászkutya tenyésztést és versenyeztetést is. Ismeretekben gazdagodva, 1859. március 2-án tért haza. Útjáról a Magyar Gazdasági Egyesület igazgató választmányának az 1859. április 6-ai ülésen számolt be, tapasztalatait pedig a saját kiadásában megjelentetett „Angol-Skóthoni napló 1858. és 1859. évekről” című könyvében tette közkinccsé.

A könyv elején, nagy-károlyi gróf Károlyi Sándornak szóló ajánlásában, a hazafiúi kötelességről így ír: „'Viruljon a Hon!' Igen, viruljon szellemi úgy mint anyagi tekintetben, viruljon föl fiainak ernyedetlen törekvése által, úgy a tudomány magasztos, lelki tápot nyujtó térein, mint a nemzeti szorgalom virág- és kenyértermő virányain! E szent czélra tegyen meg mindenki mindent, mi tehetségében áll: a szellemi irány munkása ne fáradjon ki, ha éjt nappallá kell is tennie s az anyagi törekvés embere ne kimélje az eke szarva mellett a nehéz veritéket, s a szent czél elérve lesz! … én azon édes önérzettel tértem meg, hogy talán egykor édes gyümölcsöket termendnek sok fáradság és munkával szerzett tapasztalataim. S minthogy senki sem tanul csupán önmagának, hanem tapasztalatait közjóvá tenni köteles, ezen kötelesség érzete inditott engem is szerzett tapasztalataimnak közzétételére...” (23)


Térey Pál: Angol-Skóthoni napló 1858. és 1859. évekről. (1859)

Külföldi tanulmányútja után Dárdán, az egyéni gazdálkodás területén hasznosította tudását, tapasztalatait, birtokáról csak a közügyek szólíthatták el. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet képviselte főügyvivőként az 1862-es londoni világkiállításon, majd 1864-ben Franciországba küldték, hogy ott a legújabb kendertermesztési és feldolgozási rendszereket tanulmányozza. Szakmai elismertségének köszönhetően, a magyarországi gazdasági-, ipar- és szépművészeti egyesületek országos központi bizottmánya által megválasztva, 1867-ben a párizsi világkiállításra Magyarország kormánybiztosának és képviselőjének nevezték ki. Személyes érdeme, hogy a világkiállítások történetében első alkalommal, hazánk Royaume de Hongrie – Magyar Királyság név alatt, önálló kiállítóként jelent meg.

Fáradhatatlan buzgalmának köszönhetően – ha szerényebb külsőségek közepette is – a magyar kiállítók és termékeik jelentős sikereket arattak. Csak a magyar borkiállítók – közöttük tokaji, budai, ménesi, erdélyi, somlyói, badacsonyi, diószegi, villányi, egri termelők – nyolc arany, hat ezüst és hat bronz érmet kaptak. Párizsi teljesítménye elismeréseként, a világkiállítás császári bizottsága mind a három (arany, ezüst és bronz) nagy tiszteleti érmet odaítélte neki, július 1-jén III. Napoleon császár kitüntette a francia becsületrend lovagkeresztjével, majd ugyanebben a hónapban, tudományos munkássága elismeréseként, a francia Academie Nationale a tagjai sorába iktatta, a párizsi székhelyű világkiállítási bizottság pedig a magyarországi osztály elnökévé választotta meg.


Térey Pál méltatása a Hazánk s a Külföldben (1867)

A közszereplések mellett, gazdaságát és üzleti vállakozásait is sikeresen vezette, több külföldi cég képviseletét látta el és közreműködött számos hazai vállalat alapításában, illetve ott volt részvényeseik között. A közmegbecsülés jeleként, 1869-ben Baranya vármegye Baranyavár kerületének országgyűlési képviselőjévé választották. A munkája során szerzett ismereteit, tapasztalatait rendre publikálta, a külföldön megjelent cikkeken túl, 1857-től rendszeresen jelentek meg írásai itthon a Vadász- és Versenylap, a Gazdasági Lapok, a Falusi Gazda és a Magyar Gazda című szaklapokban. Érdemei elismeréseként az uralkodó, Ferenc József a Vaskorona-renddel és a Ferenc József-rend lovagi címével ruházta fel.

Időközben családot is alapított, felesége a skóciai Mary Norton (Norton Mária). Házasságukból hat gyermekük született (24), akik közül csak Gábor (25) fiúk élte meg a felnőtt kort.



 Térey Pál  Mary Norton (Norton Mária) (26)

A Térey családnak – még az apának, Térey (Flekl) Károlynak köszönhetően – Promontoron jelentősebb birtoka és háza (27) volt. Mivel Térey Pált a közéleti szereplése egyre inkább a fővároshoz kötötte, ezért előbb Pesten, a Lipótvárosban lakott, majd később házat vett a Józsefvárosban, de a család jelentős időt töltött a promontori birtokán is. A pesti székhelyű Buda-Pesti Honvédegylet tagja volt annak megalakulásától, élete végéig.


Térey Pál partecédulája

Váratlanul, életének 52. évében, 1883. június 12-én halt meg Promontoron. Haláláról több napilap is gyászjelentésben számolt be. (28) Földi maradványait is itt, a helyi temetőben lévő családi sírboltban, gyermekei mellett helyezték örök nyugalomra. Sírja – mely a Nemzeti Sírkert része, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság által 2005. óta védett – ma is ott áll a Budafok-felsővárosi temetőben. (29)


A Térey család sírboltja 1991-ben ...

... és 2002-ben


Lucanus, a római költő (Kr.u. 39-65) mondása szerint: „Stat magni nominis umbra. - Nagy embereknek megmarad az árnyéka (az emlékezete) haláluk után is.” Nekünk utódoknak, szent kötelességünk azon fáradozni, hogy ez így legyen, 's a két nemeslelkű, a Haza üdvén önzetlenül munkálkodó kiváló férfiú, Entz Ferenc és Térey Pál emléke, soha ne merüljön feledésbe...






Bartos Mihály
helytörténész


2011. július

 




(1) gróf Széchenyi István: Hitel. Petrózai Trattner J. M. és Károlyi István Könyvnyomtató Intézetében, Pest 1830. – Az első kiadás 150. évfordulójára megjelent hasonmás kiadás. Közgazdasági és Jogi könyvkiadó, Budapest 1979. [Széchenyi] IX.o.

(2) Széchenyi, i.m. 22.o.

(3) Széchenyi, i.m. 267.o.

(4) Köszönetet mondok a Budapesti Corvinus Egyetem Entz Ferenc Könyvtár és Levéltárból Osváth Zsolt levéltárvezetőnek, aki hozzájárulását adta az intézmény honlapján szereplő képek ezen tanulmányban való felhasználásához és közzétételéhez – B.M.

(5 )gróf Károlyi István (1797-1881) főispán, politikus, akadémikus, Újpest alapítója, ebben az időben a Magyar Gazdasági Egyesület elnöke. A fóti uradalomhoz tartozó rákospalotai birtokából 1858. május 5-én 150 magyar hold területet ajánlott fel az Egyesület használatára. Istvántelek — mint agrárjótékonysági intézmény, tangazdaság és egyesületi mintagazdaság — megalapítását és felállítását Korizmics László egyesületi alelnök végezte.

(6)  A kiküldött Egyesületi Bizottság vezetője: Korizmics László alelnök; tagjai: Benkő Dániel, Entz Ferenc, Galgóczy Károly, Gönczy Pál, Havas József, Kovács Gyula, Morócz István, Szathmáry Lajos és Szendrey Ignácz igazgatóválasztmányi tagok. (Szendrey Ignácz a nagykárolyi Károlyi-uradalom erdődi birtoktestének inspectora, Szendrey Júlia édesapja, korábban Térey (Flekl) Károly nagykárolyi főinspektor alárendeltje és jó barátja.)

(7) Jogelődje még 1827-ben, gróf Széchenyi István szorgalmazására és elnökletével jött létre, Pályafutási Társaság néven. Az egyesület vezetőségében 1848/49-től már ott található Korizmics László is, aki egész életében egyik jeles alakja marad ennek a közösségnek.

(8) A hazai borászati szakterület első számú, vezető lapja volt egészen 1944-ig.

(9) Entz Ferencz – Vasárnapi Újság. IV. évf. 23. szám, 1857. június 7. 205-206.o. és Galgóczy Károly: Emlékbeszéd dr. Entz Ferencz a M. Tud. Akadémia levelező tagja fölött – Értekezések a természettudományok köréből. VIII. kötet XI. szám 1878., A M. Tud. Akadémia Könyvkiadó-Hivatala, Bp. 1878. [Galgóczy]

(10) értsd fajtát

(11) mákony a.m. ópium

(12) Javaslatát csak 80 év múlva, Kabay János gyógyszerész valósította meg.

(13) lat.+gör. pomológia a.m. a növénytan azon ága, mely a gyümölcsök fajtáinak leírásával, rendszerezésével és meghatározásával foglalkozik.

(14) Entz Géza (1842-1919) biológus, zoológus, egyetemi tanár, a MTA tagja. Egyetemi tanulmányait Pesten végezte, ahol 1867-ben orvosi diplomát szerzett. A kolozsvári, majd a budapesti egyetemen tanított 1889-1914. között. A budapesti műegyetem rektora volt 1894-96. között. Számos szakcikk és tanulmány szerzője.

(15) lat. elemekből percent a.m. százalék

(16) Eredetileg fr. étiquette – ném. etikett itt a.m. címke, árujegy.

(17) A Magyar Tudományos Akadémián felette mondott emlékbeszéd egy részlete, nyughelyéről: „...1877. május 9-én szólította ki a halál ismét egy a sírig munkás tagját Akadémiánknak dr. Entz Ferencz személyében, a ki 72 éves korában, szélhüdés folytán halt meg Promontóron, a hol mint az országos magyar gazdasági egyesület nyugdíjazott szőlőiskola- és vinczellérképezdei igazgatója magányzókép élt s közel lakásához a hegyfokon levő promontori temetőben nyugoszsza örök álmát. ...” – Galgóczy, i.m. 1.o.

(18) A Kálvária-hegyen lévő községi temető az 1870-es évek végére gyakorlatilag megtelt. Területét a mai temető irányába folyamatosan bővítették, így az 1870-es évektől már a Budafok-felsővárosi temető mai öregtemető részében, a 20-as parcellákba temetkeztek. A régi temetőrészeket a városfejlesztés keretében, folyamatosan felszámolták. Az egykori temető területén áll többek között, az Árpád utcai elemi iskola is.

(19) A bélyeg tervezője: Légrády Sándor (1906-1987); azonosítója: 2011. évi Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus 2009 fsz.

(20) Térey Pál életrajzánál általánosan felhasznált irodalom: Bartos Mihály-Garbóci László: Promontor és Tétény 1848-49-ben. – Lapok Promontor és Tétény történelméből / Litterae de historia Promontorii et Theten I. Savoyai Jenő Asztaltársaság, Budafok 2000. 81-92.o.

(21) A kép forrása: Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest 1988. 602.o.

(22) Térey Pál: Angol-Skóthoni napló 1858. és 1859. évekről. – A Szerző sajátja. Nyomatott Herz Jánosnál, Pest 1859. [Térey] Előszó III-IV.o.

(23) Térey, i.m. „Méltóságos Gróf!” kezdetű ajánlás 1-2.o.

(24) Gyermekeik: László (1861-1863); Károly (1865-1867); Mária (1869-1872); Ilona (1870-1872); Róza (1875-1876).

(25) Dr. Térey Gábor (1864-1927) bölcselettudományi doktor, egyetemi tanár, tudományos szakíró, a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának legjelentősebb igazgatója.

(26) Térey Pál és felesége, Mary Norton (Norton Mária) arcképének forrása: Radványi Orsolya: Térey Gábor1864-1927 Egy konzervatív újító a Szépművészeti Múzeumban. Szépművészeti Múzeum, Budapest 2006. 17-18.o.

(27) A szabadságharc alatt, ebben a házban volt berendezve 1848. december 31. és 1849. január 3. között, a Görgey Arthur tábornok vezette feldunai hadtest kórháza. A házat Térey Pál halála után a család rövidesen eladta, azt lebontották, telkén – a mai Plébánia utca 11. szám alatt – az egykori Czuba Durozier és Társa cognac-gyár, jelenleg lakóépületként használt épületegyüttese áll.

(28) Pesti Hírlap 1883/163. szám, Fővárosi Lapok 1883/137. szám, Egyetértés 1883/163. szám, Vasárnapi Újság XXX. évf. 24. szám.

(29) Temetői azonosító száma: 20-1-17. A sírról bővebben: Bartos Mihály: Hit-Remény-Szeretet. Szimbólumok a Budafok-felsővárosi temetőben. – Lapok Promontor és Tétény történelméből / Litterae de historia Promontorii et Theten II. Savoyai Jenő Asztaltársaság, Budafok 2004. 23.o.




Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2022. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (16)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016. évi médiamegjelenések (1)
2016. évi programnaptár (1)
2017. évi médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. évi médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)
2021. évi programnaptár (1)
2022. évi programnaptár (1)
2023. évi programnaptár (1)



1848/49 (52)
Barangolások (34)
Budatétényi Ősök Napja (30)
Díszpolgárok (19)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (129)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (43)
Wolf-kripta (21)