Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

A helyes arányok kutatója – Emlékezés Korizmics Lászlóra

Dr. Demeter Zsófia történésznek a 2011. évi Klauzál Napok Tétényben rendezvénysorozatunk április 30-án, a Nagytétényi Kastélymúzeumban megtartott előadásából honlapunk számára készített tanulmánya.


A helyes arányok kutatója




Korizmics László (Aggszentpéter puszta, 1816. március 29. – Kistétény, 1886. október 5.) életének hetven éve alatt imponálóan sokrétű pályát futott be, s vált a XIX. századi mezőgazdasági irodalom és agrárpolitika egyik meghatározó egyéniségévé. Fejér megyében született, gazdasági pályáját és első közvetlen gazdálkodási tapasztalatait is innen, a méltán híres ercsi uradalomból, tágabb értelemben az okszerű gazdaság kifejlesztésében ekkor élen járó mezőföldi nagy uradalmakból merítette. Hazai és külföldi tapasztalatainak leírása, valamint nagy vállalkozása: Stephens Henry A mezőgazdaság könyve című művének hazai adaptációja korának példátlan könyvsikere volt. S nagyon fontos, hogy akkor még azok tanulták könyveiből a mezőgazdálkodást, akik azt a gyakorlatban is művelték.

Az Ercsi uradalom Aggszentpéter pusztáján élő tizenegy gyermekes családból származott. Apja, Korizmics Mátyás az uradalom szolgálatában állott, ekkor a 160 lelkes pusztán a kasznári beosztást töltötte be. A családból az apa példája nyomán Imre és Mátyás is gazdatiszt lett. Korizmics László ötödik gyermekként született, s a legkisebb fiú volt. Alsóbb iskoláit a szomszédos Ráckeresztúron végezte, majd Virág János házitanító tanította a család gyermekeit. Korizmics Lászlót legidősebb bátyja, Korizmics Imre neveltette, gimnáziumba 1825-ben Budára íratta, de itt megbukott. Később a Piaristáknál végezte el a gimnáziumot. Másik bátyja, Korizmics Antal akkor a székesfehérvári egyházmegyében tevékenykedő kanonokként segítette összeköttetései révén pályakezdését. Először a család akarata ellenére jogásznak iratkozott. Egy betegség miatt otthon kellett maradnia, s akkor Eötvös Ignác, ercsi földesúr rábeszélésére a mérnöki tanulmányok mellett döntött. A mérnöki mellett gazdászi tanulmányokat is folytatott. A mérnöki stúdiummal 1837-ben végzett. Gyakorlatra a Zichy család adonyi uradalmában helyezkedett el 1835-38 között, utóbb herceg Esterházy Pál ozorai, majd kaposvári uradalmában segédmérnök volt. Ezután uradalmi gyakorlati pályája az Esterházy uradalmakhoz kötötte: a lévai uradalom szabályozó mérnöke, majd a szádvári uradalom kinevezett főtisztje volt. Az uradalmi gyakorlati munkát 1848-ban cserélte fel a mezőgazdasági politikai, szakírói és szerkesztői munkával.
Életének ebben a korszakában a rétöntözés elméletének és gyakorlatának kidolgozásával alapozta meg szakmai hírnevét, rétöntözési eredményeivel vívta ki munkaadója elismerését. 1845-46-ban megtervezte és kivitelezte a kelecsényi, majd a kaposvölgyi rétöntözést, ez utóbbit mintaként mutatta be Tamásiban 1846-ban a Magyar Gazdasági Egyesület. Ebben a gyakorlati munkával teli korszakban is írogatott: szakirányú cikkei a Magyar Gazda hasábjain rendre megjelentek vagy saját nevén, vagy álnevek alatt.

1841-ben kötött házasságot Reguly Júliával, Reguly Antal nővérével. Apósa, Reguly István előbb a Zirci Apátság ügyvédje volt, majd Csákányban a Zirci Apátságtól bérelt birtokon gazdálkodott. Korizmics a lévai uradalmi munkák idején ismerkedett meg Benkő Dániellel, aki akkor az uradalom felügyelője volt, s akivel később több gazdászati és agrárpolitikai munkát publikált.

1848-ban Klauzál Gábor földművelési miniszter hívására vállalt hivatalnoki munkát: osztálytanácsos lett. 1849-ben indította

meg a megszűnt Magyar Gazda helyett a Gazdasági Lapok című folyóiratot, amely utóbb a leghosszabban fennálló gazdászati szaklapunk lett. Ez a lap segítette át az 1849-es éven. A szabadságharc bukása után súlyos tífuszból kigyógyulva folytatni szerette volna a lap kiadását, s ennek kapcsán ismerkedett meg az új berendezkedés egyik főhivatalnokával, Geringer Károly császári és királyi polgári biztossal. Ő vonta be Korizmics Lászlót az úrbéri váltság, tehát a jobbágyfelszabadítás gyakorlati véghezvitelének munkálataiba, így volt alkalma ezután betekinteni az országos agrárpolitikai törekvésekbe, s módja volt mérnöki és gazdászati ismereteit az elméletben is hasznosítani. Ugyanakkor megmaradt a Gazdasági Lapok szerkesztőjének, ami lehetővé tette tapasztalatai bővítését s ugyanakkor nyilvánosságra hozását. 26 lapszámot maga szerkesztett, mindezt fél év alatt de a többi munkálataiban is részt vett Mórocz Istvánnal együtt. A Gazdasági Lapok jelentősége jó szakmai színvonalán túl abban is rejlett, hogy az 1850-es évek elején az egyetlen magyar nyelvű mezőgazdasági szaklap volt, majd a 60-as évektől az Országos Magyar Gazdasági Egyesület hivatalos lapja lett. Korizmics érdeme, hogy a kor legjobb elméleti és gyakorlati szakembereit gyűjtötte össze a lap szerkesztőségében, akik a hazai és külföldi eredményeket szinte naprakészen ismertették meg a szakmai közvéleménnyel, s így valóban igen hatékony lapszámokat bocsátottak ki. Fontos volt az is, hogy a Gazdasági Lapok a modern felvilágosító, magyar nyelvű gazdászati irodalmat eljuttatta az ország legtávolabbi vidékeire is.


Korizmics László mérnöki tapasztalatai révén részt vett a tagosítási és birtok-elkülönözési munkálatok elméleti kidolgozásában. Tapasztalatait az úrbérváltsági pátens kidolgozásakor hasznosították 1852-ben. Ekkor dolgozták ki a volt földesurak kárpótlásának gyakorlatát. A pénzügyigazgatóság kötelékében az adóosztály vezetője, majd a kincstári kormányzóság tanácsosa lett.
Az uradalmi munkát tehát ekkor már minden oldaláról megismerte: vizsgálta a gyakorlat, az elméleti rendezés és az adóügy oldaláról is.

Több társadalmi egyesületnek tagja és vezetője volt, a legjelentősebb azonban a Széchenyi István alapította Országos Magyar Gazdasági Egyesületben kifejtett tevékenysége. 1848. június 2-án választották választmányi taggá, 1850-től az egyesület ujjászervezéséért dolgozott: rendezte és gyarapította az egyesület vagyonát, irányította a Köztelek építkezését, mezőgazdasági kiállításokat szervezett és látogatott. Tevékenységét az újjászervezett egyesületben másodelnökséggel, jószágrendezési szakosztályi elnökséggel ismerték el, illetve tiszteletből élete végéig lakást biztosított számára az egyesület a Köztelek bérházában. Az egyesületnek 1857-ben alelnöke, majd haláláig elnöke volt.
Az Országos Magyar Gazdasági Egyesületi munka keretében kifejtett gazdászati felvilágosító tevékenysége lenyűgöző és igen sokoldalú volt. Tervezetet készített például a pásztor- és mezei rendőrségről, a Duna alsó folyásának mérnöki munkálatairól, a dohánytermesztésről, a takarékmagtárakról, a víz- és halászati jogról, az ugarföldek legeltetéséről, a majorsági telepesekről, a gazdasági cselédügyről, a gazdasági nyugdíjintézetről, a szarvasmarha- és juhtörzskönyvezésről, a szőlőiskolákról és a vincellérképzőről, a kiállítások és gépversenyek szervezéséről és hasznáról, az istvántelki majorosgazda- és munkásképzőről. Mindezen kérdésekről számtalan cikket publikált.
Kifejezetten didaktikus, szakkérdést tárgyaló cikkei mellett, könnyed, csevegő műfajt is teremtett nehézkes témái kifejtésére, s ez a levél volt. Sajátos levélbeli tudósításait, eszmefuttatásait, tapasztalatait rendre kötetbe is rendezte. Ilyen leveleket írt a juhtenyésztésről, Konstantinápolyból a borkivitel lehetőségeiről. Levelek a szőlőből címmel a szőlőgazdaság kérdéseit feszegette, utolsó levélfolyamát Lónyai Gáborhoz írta, melyekben gazdasági tapasztalatait foglalta össze.

Az imponáló számú hírlapi cikk mellett 20 kötetbe rendezte munkáit, melyek a fenti témákat fogják át. Különösen nagy fontosságot nyert az okszerű gazdálkodás alapelveit a magyar viszonyokhoz igazító közös munkája Benkő Dániellel és Mórocz Istvánnal, mely Stephens Henry The Book of the Farm című művét fordította le és alkalmazta a magyar viszonyokra A mezőgazdaság könyve címen. Ebben a hat kötetes, két kiadást megért, több mint 5000 példányban megjelent műben rendszeres gazdaságtörténetet és a rétművelési és öntözési rendszerek leírását is megtalálták a kor okszerű berendezkedésre kíváncsi olvasói. Ezért a munkáért a szerzőket az akadémia nagyjutalomban részesítette, és a tiszteleti tagsággal jutalmazta. Ez volt az önkényuralmi korszak legnagyobb magyar könyvsikere. Első két kötete már 1855-ben megjelent, a hatodik kötetre azonban az 1860-as évekig várni kellett. Az angol eredeti kiadás 1845-ben jelent meg, de Korizmicsék már a második, átdolgozott kiadást használták, meglehetősen szabadon. „Könyvünk – írják – teljesen szabad átdolgozás, sőt nagy részben eredeti mű”, nem puszta fordítás. Valóban vannak egész fejezetei e magyar munkának, melyeknek megfelelőjét hiába keresnénk az eredetiben: ilyen például a magyar mezőgazdasági intézményeket tárgyaló fejezet. Nagy előnye, hogy mint egy valódi szakkönyv, témánként csoportosítja és összefoglalja a korszakban hozzáférhető szakirodalmat is.
A nagy könyvsiker egyik magyarázata az, hogy kiadását nagyon alaposan előkészítették. Előfizetési felhívást bocsátottak ki a kötetekre, s így szinte előre meg tudták finanszírozni, s miután valóban hatalmas szakmai sikert aratott, egy szálig elfogyott. A jó szervezésnek köszönhetően olcsón adhatták a köteteket: az angliai ár alig egytizedéért.

Másik nagy jelentőségű munkája (Bossányi Lászlóval és Mórocz Istvánnal együtt) a Jószágismertetések sorozat nyitó darabja: A Mágocsi uradalom Csongrád vármegyében. Ezzel a munkával műfajt, az uradalom-leírások műfaját teremtették meg. Korizmics László az Országos Magyar Gazdasági Egyesület képviseletében tett utazásairól, úti tapasztalatairól rendszeresen beszámolt. Könyve jelent meg pl. Úti levelek címmel az 1851-es londoni világkiállítás alkalmából tett megfigyeléseiről. Utazásai tapasztalatai leírásától függetlenül is hasznosak voltak: rendszeresen vállalkozott a magyar termékek népszerűsítésére, bemutatására. Jelentést készített például a magyar borok népszerűsítése érdekében tett Konstantinápolyi hajóútjáról a Dunán.

Szervező és felvilágosító munkája jutalmául 1857-ben a Ferenc József Rend keresztjét, majd a vaskorona-rendet kapta kitüntetésül, élete végén aggszentpéteri előnévvel nemességet nyert.
Érdemei voltak a kiegyezés előkészítésében is. A deáki gondolat jegyében Korizmics Köztelek házbeli lakásán készítették elő a gazdasági kiegyezés lépéseit: itt határozták el Somsich Pál indítványára azt, hogy 1865-ben országos kiállítást rendezzenek, amelyen Ferenc József is megjelenik majd, s ezzel alkalma lesz megtenni az első lépést a nemzettel való kibékülésre.

1868-tól a vízaknai kerületben országgyűlési képviselővé választották. A parlamentben Tisza Kálmán híveként politizált. Részt vett a Magyar Földhitelintézet megalapításában.

Szülőhelyét, Fejér megyét és Ercsit mindig hálásan emlegette. A mezei gazdaság könyvében Lilien báró ercsi uradalmának berendezkedését és eredményeit tárgyaló leírása után mintegy mentegetőzve teszi hozzá: „Szándékosan tovább késtünk az ismertetett uradalomnál, nem csupán azért, mert az minden időben s mostanság is teljes figyelemre érdemes, hanem késtünk annál fogva is, mert innen, mint már említők, terjedt el Fehérmegyére az okszerűbb, a jobb gazdálkodásnak hajnala. Késtünk továbbá e ponton annál fogva is, mert hiszen ahhoz bennünket annyi háládatos emlékezet csatol, s mert egy rendezettebb gazdasági állapot kitörülhetetlen képe elménkbe e helyről fészkelte be magát… Ha e sorok írója véletlenül nem ez uradalomban születik s felejthetetlen atyja oktatásai mellett nem itten növekedik ifjúból férfivá, úgy meglehet nem keresné ma olly szigorúan – gazdaságainkban a maiglan is annyira hiányzó helyes arányokat”.

A helyes arányok kulcsszó Korizmics, az okszerű gazdálkodás alapelvei és az Országos Magyar Gazdasági Egyesület célkitűzései szempontjából is. Nem véletlen, hogy Korizmics sokat hangoztatott, 1851-ben közölt nagy hatású cikke címét a Gazdasági Lapok mottójává választotta: „Hozzunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes arányokat”
A helyes arányok mibenlétének meghatározásához pedig a szinte szeme előtt lezajlott ercsi uradalomrendezés mutatta meg az utat, amelynek eredményeit édesapja munkahelye, a Lilien-, az Eötvös-, majd a Sina-féle gazdaság élvezte.
A helyes arányok kialakításának lépéseit jószágrendezésnek, eredményét okszerű gazdálkodásnak nevezte a XIX. századi gazdasági irodalom. A jószágrendezés során az elkülönözés és tagosítás mérnöki és jogászi munkájával kialakultak az allodiatúra és az úrbériség arányai, megteremtődött az uradalmi majorok, a puszták láncolata, azaz kialakultak az uradalmak termelési keretei.

        
Korizmics-család sírboltja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben

Fontos, a magyar mezőgazdaság története szempontjából máig hatóan fontos folyamatról volt tehát szó, s e fontos folyamat egyik legkiválóbb elméleti és gyakorlati szakemberét, szervezőjét és lebonyolítóját tisztelhetjük Korizmics Lászlóban. A Kerepesi temetőben Arany János sírja közvetlen közelében nyugszik.





Demeter Zsófia
történész


2011. május





Tájékoztató irodalom:
-Galgóczy Károly: Korizmics László. Akadémiai Emlékbeszédek. 4/10. Budapest, 1887.
-Korizmics László-Benkő Dániel-Mórocz István: A mezei gazdaság könyve. Pest, 1855.
-Magyar agrártörténeti életrajzok. I-P. szerk.: Für Lajos - Pintér János. Korizmics László. Budapest, 1988. Magyar Mezőgazdasági Múzeum. 225-227.
-Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig. Budapest, 1997.
-Szilvágyi Irén: Az európai színvonalat képviselte. Fejér Megyei Hírlap, XLV. 201. 1989. augusztus 26. 6.
-Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. kötet. Budapest, 1899. 1022-1031.


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2017. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (77)
Közhasznúsági jelentések (12)
Egyesületi élet (282)
Közélet (142)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (49)
Emlékév média-megjelenések (0)
Emlékév programnaptár (1)



1848/49 (40)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (26)
Díszpolgárok (16)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (97)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (32)
Wolf-kripta (13)