Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

A helyes arányok kutatója – Emlékezés Korizmics Lászlóra

Dr. Demeter Zsófia történésznek a 2011. évi Klauzál Napok Tétényben rendezvénysorozatunk április 30-án, a Nagytétényi Kastélymúzeumban megtartott előadásából honlapunk számára készített tanulmánya.


A helyes arányok kutatója




Korizmics László (Aggszentpéter puszta, 1816. március 29. – Kistétény, 1886. október 5.) életének hetven éve alatt imponálóan sokrétű pályát futott be, s vált a XIX. századi mezőgazdasági irodalom és agrárpolitika egyik meghatározó egyéniségévé. Fejér megyében született, gazdasági pályáját és első közvetlen gazdálkodási tapasztalatait is innen, a méltán híres ercsi uradalomból, tágabb értelemben az okszerű gazdaság kifejlesztésében ekkor élen járó mezőföldi nagy uradalmakból merítette. Hazai és külföldi tapasztalatainak leírása, valamint nagy vállalkozása: Stephens Henry A mezőgazdaság könyve című művének hazai adaptációja korának példátlan könyvsikere volt. S nagyon fontos, hogy akkor még azok tanulták könyveiből a mezőgazdálkodást, akik azt a gyakorlatban is művelték.

Az Ercsi uradalom Aggszentpéter pusztáján élő tizenegy gyermekes családból származott. Apja, Korizmics Mátyás az uradalom szolgálatában állott, ekkor a 160 lelkes pusztán a kasznári beosztást töltötte be. A családból az apa példája nyomán Imre és Mátyás is gazdatiszt lett. Korizmics László ötödik gyermekként született, s a legkisebb fiú volt. Alsóbb iskoláit a szomszédos Ráckeresztúron végezte, majd Virág János házitanító tanította a család gyermekeit. Korizmics Lászlót legidősebb bátyja, Korizmics Imre neveltette, gimnáziumba 1825-ben Budára íratta, de itt megbukott. Később a Piaristáknál végezte el a gimnáziumot. Másik bátyja, Korizmics Antal akkor a székesfehérvári egyházmegyében tevékenykedő kanonokként segítette összeköttetései révén pályakezdését. Először a család akarata ellenére jogásznak iratkozott. Egy betegség miatt otthon kellett maradnia, s akkor Eötvös Ignác, ercsi földesúr rábeszélésére a mérnöki tanulmányok mellett döntött. A mérnöki mellett gazdászi tanulmányokat is folytatott. A mérnöki stúdiummal 1837-ben végzett. Gyakorlatra a Zichy család adonyi uradalmában helyezkedett el 1835-38 között, utóbb herceg Esterházy Pál ozorai, majd kaposvári uradalmában segédmérnök volt. Ezután uradalmi gyakorlati pályája az Esterházy uradalmakhoz kötötte: a lévai uradalom szabályozó mérnöke, majd a szádvári uradalom kinevezett főtisztje volt. Az uradalmi gyakorlati munkát 1848-ban cserélte fel a mezőgazdasági politikai, szakírói és szerkesztői munkával.
Életének ebben a korszakában a rétöntözés elméletének és gyakorlatának kidolgozásával alapozta meg szakmai hírnevét, rétöntözési eredményeivel vívta ki munkaadója elismerését. 1845-46-ban megtervezte és kivitelezte a kelecsényi, majd a kaposvölgyi rétöntözést, ez utóbbit mintaként mutatta be Tamásiban 1846-ban a Magyar Gazdasági Egyesület. Ebben a gyakorlati munkával teli korszakban is írogatott: szakirányú cikkei a Magyar Gazda hasábjain rendre megjelentek vagy saját nevén, vagy álnevek alatt.

1841-ben kötött házasságot Reguly Júliával, Reguly Antal nővérével. Apósa, Reguly István előbb a Zirci Apátság ügyvédje volt, majd Csákányban a Zirci Apátságtól bérelt birtokon gazdálkodott. Korizmics a lévai uradalmi munkák idején ismerkedett meg Benkő Dániellel, aki akkor az uradalom felügyelője volt, s akivel később több gazdászati és agrárpolitikai munkát publikált.

1848-ban Klauzál Gábor földművelési miniszter hívására vállalt hivatalnoki munkát: osztálytanácsos lett. 1849-ben indította

meg a megszűnt Magyar Gazda helyett a Gazdasági Lapok című folyóiratot, amely utóbb a leghosszabban fennálló gazdászati szaklapunk lett. Ez a lap segítette át az 1849-es éven. A szabadságharc bukása után súlyos tífuszból kigyógyulva folytatni szerette volna a lap kiadását, s ennek kapcsán ismerkedett meg az új berendezkedés egyik főhivatalnokával, Geringer Károly császári és királyi polgári biztossal. Ő vonta be Korizmics Lászlót az úrbéri váltság, tehát a jobbágyfelszabadítás gyakorlati véghezvitelének munkálataiba, így volt alkalma ezután betekinteni az országos agrárpolitikai törekvésekbe, s módja volt mérnöki és gazdászati ismereteit az elméletben is hasznosítani. Ugyanakkor megmaradt a Gazdasági Lapok szerkesztőjének, ami lehetővé tette tapasztalatai bővítését s ugyanakkor nyilvánosságra hozását. 26 lapszámot maga szerkesztett, mindezt fél év alatt de a többi munkálataiban is részt vett Mórocz Istvánnal együtt. A Gazdasági Lapok jelentősége jó szakmai színvonalán túl abban is rejlett, hogy az 1850-es évek elején az egyetlen magyar nyelvű mezőgazdasági szaklap volt, majd a 60-as évektől az Országos Magyar Gazdasági Egyesület hivatalos lapja lett. Korizmics érdeme, hogy a kor legjobb elméleti és gyakorlati szakembereit gyűjtötte össze a lap szerkesztőségében, akik a hazai és külföldi eredményeket szinte naprakészen ismertették meg a szakmai közvéleménnyel, s így valóban igen hatékony lapszámokat bocsátottak ki. Fontos volt az is, hogy a Gazdasági Lapok a modern felvilágosító, magyar nyelvű gazdászati irodalmat eljuttatta az ország legtávolabbi vidékeire is.


Korizmics László mérnöki tapasztalatai révén részt vett a tagosítási és birtok-elkülönözési munkálatok elméleti kidolgozásában. Tapasztalatait az úrbérváltsági pátens kidolgozásakor hasznosították 1852-ben. Ekkor dolgozták ki a volt földesurak kárpótlásának gyakorlatát. A pénzügyigazgatóság kötelékében az adóosztály vezetője, majd a kincstári kormányzóság tanácsosa lett.
Az uradalmi munkát tehát ekkor már minden oldaláról megismerte: vizsgálta a gyakorlat, az elméleti rendezés és az adóügy oldaláról is.

Több társadalmi egyesületnek tagja és vezetője volt, a legjelentősebb azonban a Széchenyi István alapította Országos Magyar Gazdasági Egyesületben kifejtett tevékenysége. 1848. június 2-án választották választmányi taggá, 1850-től az egyesület ujjászervezéséért dolgozott: rendezte és gyarapította az egyesület vagyonát, irányította a Köztelek építkezését, mezőgazdasági kiállításokat szervezett és látogatott. Tevékenységét az újjászervezett egyesületben másodelnökséggel, jószágrendezési szakosztályi elnökséggel ismerték el, illetve tiszteletből élete végéig lakást biztosított számára az egyesület a Köztelek bérházában. Az egyesületnek 1857-ben alelnöke, majd haláláig elnöke volt.
Az Országos Magyar Gazdasági Egyesületi munka keretében kifejtett gazdászati felvilágosító tevékenysége lenyűgöző és igen sokoldalú volt. Tervezetet készített például a pásztor- és mezei rendőrségről, a Duna alsó folyásának mérnöki munkálatairól, a dohánytermesztésről, a takarékmagtárakról, a víz- és halászati jogról, az ugarföldek legeltetéséről, a majorsági telepesekről, a gazdasági cselédügyről, a gazdasági nyugdíjintézetről, a szarvasmarha- és juhtörzskönyvezésről, a szőlőiskolákról és a vincellérképzőről, a kiállítások és gépversenyek szervezéséről és hasznáról, az istvántelki majorosgazda- és munkásképzőről. Mindezen kérdésekről számtalan cikket publikált.
Kifejezetten didaktikus, szakkérdést tárgyaló cikkei mellett, könnyed, csevegő műfajt is teremtett nehézkes témái kifejtésére, s ez a levél volt. Sajátos levélbeli tudósításait, eszmefuttatásait, tapasztalatait rendre kötetbe is rendezte. Ilyen leveleket írt a juhtenyésztésről, Konstantinápolyból a borkivitel lehetőségeiről. Levelek a szőlőből címmel a szőlőgazdaság kérdéseit feszegette, utolsó levélfolyamát Lónyai Gáborhoz írta, melyekben gazdasági tapasztalatait foglalta össze.

Az imponáló számú hírlapi cikk mellett 20 kötetbe rendezte munkáit, melyek a fenti témákat fogják át. Különösen nagy fontosságot nyert az okszerű gazdálkodás alapelveit a magyar viszonyokhoz igazító közös munkája Benkő Dániellel és Mórocz Istvánnal, mely Stephens Henry The Book of the Farm című művét fordította le és alkalmazta a magyar viszonyokra A mezőgazdaság könyve címen. Ebben a hat kötetes, két kiadást megért, több mint 5000 példányban megjelent műben rendszeres gazdaságtörténetet és a rétművelési és öntözési rendszerek leírását is megtalálták a kor okszerű berendezkedésre kíváncsi olvasói. Ezért a munkáért a szerzőket az akadémia nagyjutalomban részesítette, és a tiszteleti tagsággal jutalmazta. Ez volt az önkényuralmi korszak legnagyobb magyar könyvsikere. Első két kötete már 1855-ben megjelent, a hatodik kötetre azonban az 1860-as évekig várni kellett. Az angol eredeti kiadás 1845-ben jelent meg, de Korizmicsék már a második, átdolgozott kiadást használták, meglehetősen szabadon. „Könyvünk – írják – teljesen szabad átdolgozás, sőt nagy részben eredeti mű”, nem puszta fordítás. Valóban vannak egész fejezetei e magyar munkának, melyeknek megfelelőjét hiába keresnénk az eredetiben: ilyen például a magyar mezőgazdasági intézményeket tárgyaló fejezet. Nagy előnye, hogy mint egy valódi szakkönyv, témánként csoportosítja és összefoglalja a korszakban hozzáférhető szakirodalmat is.
A nagy könyvsiker egyik magyarázata az, hogy kiadását nagyon alaposan előkészítették. Előfizetési felhívást bocsátottak ki a kötetekre, s így szinte előre meg tudták finanszírozni, s miután valóban hatalmas szakmai sikert aratott, egy szálig elfogyott. A jó szervezésnek köszönhetően olcsón adhatták a köteteket: az angliai ár alig egytizedéért.

Másik nagy jelentőségű munkája (Bossányi Lászlóval és Mórocz Istvánnal együtt) a Jószágismertetések sorozat nyitó darabja: A Mágocsi uradalom Csongrád vármegyében. Ezzel a munkával műfajt, az uradalom-leírások műfaját teremtették meg. Korizmics László az Országos Magyar Gazdasági Egyesület képviseletében tett utazásairól, úti tapasztalatairól rendszeresen beszámolt. Könyve jelent meg pl. Úti levelek címmel az 1851-es londoni világkiállítás alkalmából tett megfigyeléseiről. Utazásai tapasztalatai leírásától függetlenül is hasznosak voltak: rendszeresen vállalkozott a magyar termékek népszerűsítésére, bemutatására. Jelentést készített például a magyar borok népszerűsítése érdekében tett Konstantinápolyi hajóútjáról a Dunán.

Szervező és felvilágosító munkája jutalmául 1857-ben a Ferenc József Rend keresztjét, majd a vaskorona-rendet kapta kitüntetésül, élete végén aggszentpéteri előnévvel nemességet nyert.
Érdemei voltak a kiegyezés előkészítésében is. A deáki gondolat jegyében Korizmics Köztelek házbeli lakásán készítették elő a gazdasági kiegyezés lépéseit: itt határozták el Somsich Pál indítványára azt, hogy 1865-ben országos kiállítást rendezzenek, amelyen Ferenc József is megjelenik majd, s ezzel alkalma lesz megtenni az első lépést a nemzettel való kibékülésre.

1868-tól a vízaknai kerületben országgyűlési képviselővé választották. A parlamentben Tisza Kálmán híveként politizált. Részt vett a Magyar Földhitelintézet megalapításában.

Szülőhelyét, Fejér megyét és Ercsit mindig hálásan emlegette. A mezei gazdaság könyvében Lilien báró ercsi uradalmának berendezkedését és eredményeit tárgyaló leírása után mintegy mentegetőzve teszi hozzá: „Szándékosan tovább késtünk az ismertetett uradalomnál, nem csupán azért, mert az minden időben s mostanság is teljes figyelemre érdemes, hanem késtünk annál fogva is, mert innen, mint már említők, terjedt el Fehérmegyére az okszerűbb, a jobb gazdálkodásnak hajnala. Késtünk továbbá e ponton annál fogva is, mert hiszen ahhoz bennünket annyi háládatos emlékezet csatol, s mert egy rendezettebb gazdasági állapot kitörülhetetlen képe elménkbe e helyről fészkelte be magát… Ha e sorok írója véletlenül nem ez uradalomban születik s felejthetetlen atyja oktatásai mellett nem itten növekedik ifjúból férfivá, úgy meglehet nem keresné ma olly szigorúan – gazdaságainkban a maiglan is annyira hiányzó helyes arányokat”.

A helyes arányok kulcsszó Korizmics, az okszerű gazdálkodás alapelvei és az Országos Magyar Gazdasági Egyesület célkitűzései szempontjából is. Nem véletlen, hogy Korizmics sokat hangoztatott, 1851-ben közölt nagy hatású cikke címét a Gazdasági Lapok mottójává választotta: „Hozzunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes arányokat”
A helyes arányok mibenlétének meghatározásához pedig a szinte szeme előtt lezajlott ercsi uradalomrendezés mutatta meg az utat, amelynek eredményeit édesapja munkahelye, a Lilien-, az Eötvös-, majd a Sina-féle gazdaság élvezte.
A helyes arányok kialakításának lépéseit jószágrendezésnek, eredményét okszerű gazdálkodásnak nevezte a XIX. századi gazdasági irodalom. A jószágrendezés során az elkülönözés és tagosítás mérnöki és jogászi munkájával kialakultak az allodiatúra és az úrbériség arányai, megteremtődött az uradalmi majorok, a puszták láncolata, azaz kialakultak az uradalmak termelési keretei.

        
Korizmics-család sírboltja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben

Fontos, a magyar mezőgazdaság története szempontjából máig hatóan fontos folyamatról volt tehát szó, s e fontos folyamat egyik legkiválóbb elméleti és gyakorlati szakemberét, szervezőjét és lebonyolítóját tisztelhetjük Korizmics Lászlóban. A Kerepesi temetőben Arany János sírja közvetlen közelében nyugszik.





Demeter Zsófia
történész


2011. május





Tájékoztató irodalom:
-Galgóczy Károly: Korizmics László. Akadémiai Emlékbeszédek. 4/10. Budapest, 1887.
-Korizmics László-Benkő Dániel-Mórocz István: A mezei gazdaság könyve. Pest, 1855.
-Magyar agrártörténeti életrajzok. I-P. szerk.: Für Lajos - Pintér János. Korizmics László. Budapest, 1988. Magyar Mezőgazdasági Múzeum. 225-227.
-Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig. Budapest, 1997.
-Szilvágyi Irén: Az európai színvonalat képviselte. Fejér Megyei Hírlap, XLV. 201. 1989. augusztus 26. 6.
-Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. kötet. Budapest, 1899. 1022-1031.


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2022. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (16)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016. évi médiamegjelenések (1)
2016. évi programnaptár (1)
2017. évi médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. évi médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)
2021. évi programnaptár (1)
2022. évi programnaptár (1)
2023. évi programnaptár (1)



1848/49 (52)
Barangolások (34)
Budatétényi Ősök Napja (30)
Díszpolgárok (19)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (129)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (43)
Wolf-kripta (21)