Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Klauzál Gábor nyomában Kehidán

Klauzál nyomába eredő barangolásaink újabb állomásaként Bartos Mihály tagtársunk tett látogatást Deák Ferenc kehidai kúriájánál, ahol a múzeummá nemesült épület falai között felkereste a „haza bölcsének” és a reformkori diéták, majd a ’48-as kormány, végül a kiegyezéshez vezető országgyűlés politikai csatározásaiban mindvégig hű küzdőtárs Klauzál Gáborral közös emlékeit.

  Érvényes meghívásunk van már évek óta Kehidára, hogy ott, ismerkedjünk meg a településsel, annak értékeivel és ezen belül a – Társaságunk számára is kiemelt figyelmet érdemlő – Deák-kúriával. Kötelezettségeink, meghívásaink számossága mind ez ideig sajnos nem tették lehetővé, hogy felkerekedjünk és útnak induljunk. A véletlen úgy hozta, hogy Zala megyében járva, rövid kitérőt tehettem a történetírásból már jól ismert helyszínre. A kínálkozó lehetőséget nem hagyhattam ki... (1)


Kehidán, a Kúria utca 6. szám alatti természetvédelmi területen belül, egy kis dombon áll az egykori Deák-kúria (2), vagy ahogy 1903-ban Eötvös Károly (3) leírta: „Régi szabású … kastély. Nem főurak, hanem falusi előkelő nemesek szokott kúriája.” A jól karbantartott sétaúton felfelé ballagva, a fenyők és örökzöldek között, a látogató előtt lassan bontakozik ki a dombtetőn álló öreg épület.




Az ide látogató, az északi és keleti épületszárnyból álló L alakú földszintes épület udvarára érkezve, azonnal leróhatja kegyeletét a kúria egykori, leghíresebb lakója, Deák Ferenc emléke előtt. Erre két emlékjel is adott; az egyik az épület keleti szárnyának déli sarkán elhelyezett vörösmárvány-tábla (4) , a másik pedig az udvaron álló, Zala-féle bronz mellszobor, mely Deák időskori arcvonásait örökíti meg (5). A szobor talapzatának előoldalán Deák örök érvényű intő gondolata olvasható: „Minden jó hazafinak naponkint reggeli s esteli imádsága: Isten áldja meg a hazát.”



Az épületbe a déli udvarról, az északi szárnyon lévő kapun lehet belépni. Ebben az épületrészben – a korábbi konyha, gazdasági iroda, cselédszoba és éléskamra, valamint a belső hajdú-lakás helyén – ma a múzeum kiszolgáló helyiségei, könyvtár, kutatószoba, előadóterem, iroda, raktár és a látogatókat fogadó pénztár kapott helyet. A múzeum 2003-ban, „A haza bölcse, Zala büszkesége” címmel megnyílt állandó kiállítása a kúria keleti szárnyában, Deák Ferenc egykori lakrészét képező, öt egymásba nyíló szobákban látható.


A keleti szárny déli végén lévő, ablakaival a falura néző nagyobb szoba – melyhez közvetlenül kapcsolódik egy kis vakszobaként a kúria egykori házi-kápolnája – volt Deák hálószobája. Ebben a helyiségben Deák életének első négy és fél évtizedére jellemző tárgyak, dokumentumok, valamint barátok, eszmetársak képei idézik a fiatal politikus, a pozsonyi országgyűlés szabadelvű ellenzékének vezéralakját. A szoba közepén álló, XIX. szd. közepéről való karosszék – a hagyomány szerint – egykor a kúria berendezéséhez tartozott.


A hálószobából nyíló, következő szoba az egykori könyvtár-, vagy fogadószoba, mely eredetileg Deák dolgozószobája lehetett. A kandalló köré berendezett biedermeier enteriőr ma a reformkori kisnemesi otthonok hangulatát idézi. Az itt elhelyezett tárlókban kiállított könyvek és pipák Deák hagyatékából maradtak fenn.



A harmadik szoba, a kúria egykori ebédlője ma a Kehidán megfordult neves személyiségek arcképcsarnoka, Deák 1848-as igazságügy-miniszterségének, valamint az önkényuralom alatti tevékenysége tárgyi és írásos emlékeinek bemutatója.



A következő helyiség, mely Deák idejében a vendégek elszállásolására szolgált, Deák pesti, Angol Királynőbeli állandó lakosztályának (6) szalonjára emlékeztető belsőt mutat. A szobában elhelyezett könyvszekrény és a kihúzható kisasztal Deák hagyatékából való.



Az utolsó, az épület északkeleti sarkát alkotó szoba volt egykor a kúria díszterme, melyet kivételes alkalmakkor, nagyobb rokonságot megmozgató családi eseményeken, rokoni összejöveteleken ebédlőként is használtak. A kiállítás utolsó termében helyezték el Deák 1849. utáni életpályájára utaló relikviákat, valamint élete utolsó éveihez köthető személyes használati tárgyait, többek között azt a különleges füles karosszéket is, amelyben élete utolsó hónapjait töltötte, 's amelyben 1876. január 28-án elhunyt.



A kúria – önálló tanulmányt érdemlő – kalandos történetéből, most csak a jelen írás tárgyához kapcsolódó, jelesebb látogatókról essen néhány szó. Az szinte természetes, hogy a kúria állandó vendégei közé tartozott Zala vármegye nemességének legjava, majd Deák követi megbízatása idején, az azonos politikai nézeteket valló barátok hosszú sora is.

A kúriában járt – Pölöskéről hazatérőben – 1828. augusztus 17-én gróf Széchenyi István, aki erről a látogatásáról naplójában is megemlékezett. Ezen útja során ismerte meg Deák Ferencet is.

A kúria állandó vendégei közé tartozott az egyik birtokszomszéd Csány László (7), a zalai liberális ellenzék pártvezére.

Az 1832-36-os országgyűlésen való összeismerkedésük után, többször megfordult itt báró Wesselényi Miklós is, a feljegyzések szerint első alkalommal 1836. májusában Itáliába utazása során. Naplója szerint, a hazaúton, 1836. július 23-án már ismerősként tért be ide: „A Kehida feletti erdőre reáösmerve, mint kedvelt ösmerősömet idvezlettem, midőn a csendes lakást megláttam, udvarára behajtottam, barátom karjai közé siettem, s vele együtt békés hajlékában megtelepedtem, a hazaérkezés rég nélkülözött örömeit érzettem”. Néhány hónappal később, november elején, Wesselényi báró ismét a kúria falai között mulatott.

Báró Eötvös József, a főrendi ellenzék fiatal vezéregyénisége, 1841. júliusában kereste fel itt Deákot, de legnagyobb sajnálatára, a ház gazdáját nem lelte otthon.


Az ifjúkori jó barát, Vörösmarty Mihály 1845. és 1846. szeptemberében hosszabb időt töltött itt el felesége, Csajághy Laura társaságában. Szülei első kehidai látogatásáról – édesanyja emlékeit papírra vető leányuk – Vörösmarty Ilona (8) ezt írta le: „Tíz nap időztek Kehidán. Nagy sétákat tettek, majd naponként kikocsiztak a vidék különféle irányában... Mily tiszta, rendes volt a ház, a kert, s az udvar tájéka! A mosott padló mindig hófehér, és este, midőn a szobába tértek, a nagy kandallóban egész hasábfák tüze égett. A kandalló körül kényelmes karosszékek, s a szoba két falát elfoglaló könyvszekrények, pipaasztal s még más bútorok képezték a lakószoba bútorzatát.” (9)

Járt itt 1847. február 8-án az ellenzéki párt elnöke, gróf Batthyány Lajos, majd nem sokkal utána, a hónap végén gróf Teleki László és Kossuth Lajos is, akik mintegy másfél napot töltöttek itt.

Zalai barátainál vendégeskedett Degré Alajos (10) író, kit házigazdája ifjabb Csúzy Pál kísért át Deákhoz Kehidára. Degrében mély nyomokat hagyott ez a látogatás, amelyről később így írt: „Kellett-e még több is, hogy Kehida egy kis mennyországommá legyen, s itt töltött óráim mint fénylő csillagok ragyognak lelkemben az egész életen át?”

Klauzál Gábor – a fennmaradt dokumentumok és visszaemlékezések alapján – több alkalommal is járt Kehidán. A császári titkosrendőrség adatai szerint, 1840. október 12-én, Wesselényi társaságában kereste fel itt Deákot.

Amikor 1843. tavaszán, a zalai követválasztáson méltánytalanság érte Deákot és minden további kérlelés ellenére is távol maradt az országgyűléstől (11), a vezér nélkül maradt országgyűlési ellenzék (12) 1843. Pünkösdjén küldöttséget indított Kehidára. A deputáció (13) tagja volt – gróf Batthyány Lajos, báró Eötvös József, báró Wenckheim Béla, Bónis Sámuel és Pulszky Ferenc mellett – Klauzál Gábor is. Pulszky az útról így írt: „Az idő hideg volt s kellemetlen. Ikervárt megálltunk Batthyány Lajosnál, etettünk, megnéztük a szép kastély még be nem végzett átalakítását s a gyönyörű parkot, s végre megjöttünk Kehidára, Deáknak földszinti szerény házába, hol a derék Csány Lászlót is találtuk, Deák hű barátját, kinek később a forradalomban nevezetes szerep s mártíromság dicsősége jutott. Deák elfelejtette már a választási kellemetlenségeket, kifogyhatatlan volt adomákban s tréfákban, éjjel azonban bezárkózott Klauzállal s neki ült a munkához s megírta a remek válaszfeliratot, természetesen titokban kellett maradni, hogy ez nem az országgyűlési bizottságban készült. Klauzál később is érintkezésben maradt Deákkal, de csak alkalmilag, ha valaki Zalába utazott, mert a postán nem volt biztos a levéltitok...”. (14)

Ez a látogatás élénken foglalkoztatta a titkosrendőrséget is. Az 1843. június 7-ei rendőrségi jelentés szerint, délben Batthyány és Klauzál visszaérkezett Zalából, ahol Deákot látogatták meg. A visszatérők megtévesztették a besúgókat, ugyanis az a hír terjedt el, hogy Deák néhány héten belül, mégis feljön az országgyűlésre. A rendőrségi jelentés is ezt a verziót közli. Egy másik jelentés már felsorolja a többi küldöttségi tagot is és sajnálkozva állapítja meg, hogy Deáknál ugyan sok vendég volt ebben az időben, de „Mit beszéltek s miről tanácskoztak, azt nem tudni.”, majd ugyancsak a visszatérésről szóló legendát erősíti meg.

Ilyen történelmi előzmények után, szinte természetes, hogy Klauzál Gábor emlékezete is feltűnik a kehidai kúria állandó kiállításán. Ha alaposan szemügyre vesszük az első szoba tablóképeit, azok között találjuk Feszty Árpád: Deák Ferenc előterjeszti a büntetőtörvény javaslatot című nagyméretű táblaképéről (15) készült, Goró Lajos-féle másolat reprodukcióját, melynek jobb oldalán ott látható az asztal mellett üldögélve, Klauzál Gábor is.



A harmadik szobába belépve, jobbra, egy üveges tárlóban látható az az 1840-ből való díszalbum (16) , melyet az 1839-40-es országgyűlés utolsó napjaiban a főrendek, az alsótábla és az országgyűlési ifjak ajándékoztak Deáknak, megköszönve ezzel is a politikai foglyok kiszabadítása érdekében végzett eredményes munkáját. A kinyitott album bal oldalán, a negyedik helyen – Széchenyi Batthyány és Eötvös után –, ott szerepel Klauzál Gábor aláírása is.

Ugyanezen szobában, Deák egykori látogatóinak arcképei között található Franz Eybl (17) Klauzál Gábort ábrázoló 1842-es litográfiája.




Az épület megtekintése után, érdemes még a kúria pincéjének látogatható részeit is megtekinteni, de ezek legfeljebb építészetileg nyújtanak látnivalót, hiszen kiállítási területként nem hasznosulnak. A kúriához tartozó parkban – bár ki tudja, vannak-e még itt olyan fák, melyek alatt Deák, egy padon ülve beszélgethetett Klauzállal – kellemes sétát lehet tenni. Amit nem szabad kihagyni, az a csendes szemlélődés a kúria parkjából, a zalai domvidék csodálatos, színpompás látványában.



Deák Ferenc – hogy a vele szemben megnövekvő társadalmi és politikai elvárásoknak is meg tudjon felelni – 1854. június 28-án eladta kehidai birtokát és Pestre, az Angol Királynő szállóba költözött. De ez, már egy másik történet...

„Óh, Kehida! Lehetett-e feledni nevedet?! Újra és felejthetetlenül lettél történelmi hellyé. Éljen neved, mint kegyelet tárgya, s legyen kedves emlékében a nemzetnek...” – írta e helyről gondolatait Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona, Deák gyámleánya. Mintegy másfél évszázad múltán is, igazat kell adnunk neki! A kehidai Deák-kúria a zalai dombvidék gyöngyszeme, múltunk, történelmünk olyan megszentelt helye, melyet minden magyarnak életében legalább egyszer fel kell keresnie, hogy ott, tisztelettel és kegyelettel fejet hajtson a reformkor legnagyobbjainak soha el nem múló emléke előtt...



Bartos Mihály - 2011. június




Miközben a dolgozat írásához szedegettem össze az anyagokat, gyűjteményemből kezembe került egy régi fotó. A fénykép hátoldali felirata: „Terepfelvétel 1906 Zalacsány / Kehidán Baronyinál / (Deák Ferencz háza)”. Igen, a fotó a kehidai Deák-kúria déli udvarában készült. A képen középen a ház- és környékbeliek, körülöttük pedig a cs. és kir. hadsereg – ruházatukból ítélve, vélhetőleg katonaiskolás, esetleg tisztjelölt, vagy tartalékos tiszti – tagjai.

A kép hátoldali feliratában szereplő Baronyi, Kehida és a kúria történetében két testvért jelent.

Csoportkép a kehidai kúria udvarán 1906-ban

A kehidai uradalom 1872. július 25-én került a zalai származású, de Pesten élő, zsidó kereskedőcsaládból származó Baronyi (Baron) Benedek és testvére, Ede tulajdonába. A Baronyi (Baron) fivérek Pesten pénzváltó üzlet nyitásával és működtetésével szerezték vagyonukat, majd az uralkodótól – a banküzlet, valamint az ipar és kereskedelem fejlesztése terén elért eredményekért – Benedek 1870-ben, Ede pedig 1882-ben újnemességet kapott, nevüket is ekkor magyarosították. A Baronyi (Baron) testvérek 1885-ig foglalkoztak pénzváltással, majd ingatlanokba, birtokokba fektették vagyonukat.

Kehidai gazdálkodásukról nem sok adat maradt fenn, de néhány helyi fejlesztésben a dokumentumok szerint, ők is részt vettek. Az 1895-ös mezőgazdasági összeíráskor készült gazdacímtárban a két Baronyi (Baron) Kehida határában, csaknem ezerötszáz katasztrális holdnyi, korszerűen felszerelt, intenzív (istállózó) állattenyésztéssel foglalkozó birtok tulajdonosaként szerepelt. A Baronyi (Baron) testvérek 1910-ben adták el kehidai birtokukat.

Minden fénykép, a múló idő egy elkapott, soha vissza nem térő pillanata. Ez a kép is, egy több mint száz esztendővel ezelőtti békés nyári délután idilljét őrzi és közben mesél, régmúlt időkről, hajdan volt emberekről...






(1) A dolgozathoz felhasznált általános irodalom:
a.) Ferenczi Zoltán: Deák élete I-III. Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Bp. 1904.
b.) Molnár András: Deák Ferenc kehidai kúriája. Pannon Tükör. 6. évf. 2. szám, 2001. április-június 52-66.o.
c.) Takáts Sándor: Emlékezzünk eleinkről I-II. Genius Kiadó, h.n. (Bp) é.n.
d.) Dr. Dobránszky Péter: Deák Ferencz kor- és jellemrajz. Nyomatott Riegler József Edénél, Bp. 1877.
e.) A haza bölcse, Zala büszkesége. Állandó kiállítás a kehidai Deák-kúriában. Kiállítás-ismertető. Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága szóróanyaga.
f.) a www.sulinet.hu téma szerinti írásai.

(2) Az épület helyén már a középkorban is nemesi udvarház állt, mely 1588-ban harcokban elpusztult. A helyén 1740-ben Hertelendy Gábor építtetett házat magának. A kúria Hertelendy Anna és Deák Gábor házassága révén került a Deák család tulajdonába, kiknek köszönhetően, az 1790-es években nyerte el – kisebb kiegészítésektől eltekintve – lényegében mai formáját. Deák Ferenc idejében az épületen átépítés már nem történt. A kúria első ismert képi ábrázolása egy 1876-ból származó fametszet, mely 1876. február 6-án, a Vasárnapi Újság XXIII. évf. 6. számának 84. oldalán jelent meg.

(3) Eötvös Károly (1842-1916) politikus, ügyvéd, író, publicista, 1903-ban személyesen járt Kehidán, ahol a kúria akkori beosztását és berendezését részletesen leírta. Ezt megelőzően, Deák halálakor is megjelent egy rövid leírása a házról, melyet szintén csak úgy fogalmazhatott meg, ha személyesen is látta azt: a „...kastély és szobái most is épen úgy állanak, a mint ezelőtt 21 évvel azokat a legnagyobb hazafi elhagyá.” – Vasárnapi Újság, XXIII. évf. 6. szám, 1876. február 6. 86.o.

(4) A tábla szövege: „DEÁK FERENCZ / emlékére / 1803-1876”. A tábla állításának pontos körülményei nem ismertek.

(5) Zala (Mayer) György (1858-1937) szobrászművész, a hazai neobarokk emlékműszobrászat legjelentősebb mestere. A kehidai Deák-szobrot Mayer János földművelésügyi miniszter megbízásából készítette 1928-ban. Ennek tényét a Művész a büszt hátoldalán is megörökítette.

(6) Az Angol Királynő Szálló Pesten, a Nagyhíd (ma: Deák Ferenc) utca 1. szám alatt állott. Az 1839-ben megnyitott szálló nevét a két évvel korábban trónra lépő Viktória angol királynőről kapta. Deák 1854-től, haláláig volt lakója az épületnek, melyet aztán 1940-ben bontottak le.

(7) Helytörténetünk szempontjából megemlítendő, hogy Csány László (1790-1849) a Görgei-vezette feldunai hadtest kormánybiztosaként Promontoron, a Savoyai-kastélyban volt elszállásolva 1848. december 31. és 1849. január 2. között.

(8) Vörösmarty Ilona (1846-1910) Vörösmarty Mihály leánya, Deák Ferenc gyámleánya, Széll Kálmán későbbi miniszterelnök felesége.

(9) Irodalomtörténészek szerint, Kehidán született 1845. őszén Vörösmarty: A Zala megyeieknek című költeménye, melyben összefogásra szólította fel a helyi ellenzéket.

(10) Degré Alajos leánya, Degré Katica később Klauzál Gábor fiának, Gábornak lett felesége.

(11) Az országgyűlési követigazolások során megállapítják, hogy nincs Zala megyének követe. Az 1843. május 17-ei első kerületi ülésen hagzik el Beöthy Ödön híres mondata: „Valóban, valamint Franciaország dicső hadsorában Latour de Auvergne, leghíresebb granatéros neve, annak holta után is, az ezredben minden lajstromozásokon érdemeinek emlékére felolvastatott..., úgy méltán és szívszakadva kérdezhetjük a mi törvényhozó testületünk első ülésében, ha vajon Deák jelen van-e?” - Hóborné Kiss Gabriella-Hóbor József: Az 1843-44-es országgyűlés és Zala megye. (tanulmány) 11.o.

(12) Nagyon hiányzott Deák az országgyűlésből, a maga higgadtságával, szervezőkészségével, tekintélyével és bölcsességével. Az ellenzék vezetése egyre inkább Klauzál Gábor kezébe ment át, aki ebben az időben is folyamatos kapcsolatot tartott Deákkal, tájékoztatva őt az eseményekről és a lényeges kérdésekben véleményét kikérve.

(13) deputáció (lat) a.m. (általában kéréseket, kívánságokat közvetítő) küldöttség

(14) A pozsonyi országgyűléseknek külön rendőrségi főnöke volt Ferstl Lipót udvari tanácsos személyében, aki maga is személyesen, valamint besúgói és a postai levélcenzori hálózatával az országgyűlések ideje alatt, Pozsonyban mindenütt jelen volt. A levelezés terén tanusított óvatosság indokoltságát alátámasztja egy 1843. május 24-ei titkosrendőrségi jelentés is, miszerint Klauzál Gábor levelet kapott Deák Ferenctől.

(15) Az eredeti Feszty-féle kép az egykori budapesti törvénykezési palota, ma Fővárosi Bíróság épületében látható.

(16) A kiállításon – vélhetőleg levéltári és egyéb biztonsági megfontolásokból – csak a díszalbum másolata látható!

(17) Franz Eybl (1806-1880) osztrák biedermeier festő, a Bécsi Akadémia tagja, a Belvedere Császári Képtár felügyelője.



Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2017. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (77)
Közhasznúsági jelentések (12)
Egyesületi élet (282)
Közélet (142)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (49)
Emlékév média-megjelenések (0)
Emlékév programnaptár (1)



1848/49 (40)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (26)
Díszpolgárok (16)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (97)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (32)
Wolf-kripta (13)