Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Díszpolgárok búcsúja Munkácsy Károlytól

Budafok-Tétény díszpolgárai emlékeznek díszpolgártársukra, akivel feledhetetlen estéket töltöttek együtt a Lics Pincészetben évről-évre megrendezett díszpolgár-találkozók alkalmával.


A 2004. évben útjára indított, s idén márciusban már hetedik alkalommal megrendezett díszpolgár-találkozókat szervező egyesületként – az elmúlt két évi szomorú hagyományteremtés folytatásaként – felkértük kerületünk díszpolgárait, hogy a 2010. július 7-én, életének 87. évében elhunyt tanár, szobrász, Budafok-Tétény 1995-ben elsőként kitüntetett díszpolgára, Munkácsy Károly emléke előtt tisztelegve búcsúzzanak el a személyes találkozásaikról őrzött emlékeik felelevenítésével díszpolgártársuktól.

 

Budafokon, a díszpolgártalálkozóknak otthont adó Lics Pincészetben látható a Díszpolgárok Fala, amelyen az alábbi méltatás olvasható Karcsi bácsiról:

1995. Munkácsy Károly ny. testnevelő tanár, szobrász


1923-ban született Hódmezővásárhelyen. 1943-ban az Állami Tanítóképző Intézetben tanítói diplomát szerzett, 1951-ben elvégezte a Testnevelési Szaktanítóképzőt, 1952-ben pedig a Tanárképző Főiskola testnevelés szakát. Tanítani Szentkirálypusztán kezdett, 1943-ban. 1944-ben bevonult, majd hadi fogságba esett a Szovjetunióban, ahonnan csak 1946-ban tért haza. Azóta budafoki lakos. Az Árpád utcai általános iskolában harminc, majd a Bartók Béla utcai általános iskolában tizenhét évig tanított. Huszonöt éven át a Budapest XXII. kerületi Testnevelő Munkaközösség vezetője volt. Edzőként, évtizedeken át, több atlétikai szakosztályt is irányított. Kerületi iskolák tornaünnepélyeit vezette, mezei futóversenyeket, sportnapokat szervezett. Testnevelői, pedagógusi tevékenységéért tizenöt alkalommal részesült különböző kitüntetésekben.
Nyugdíjaztatása óta, ifjúkori álmát megvalósítva, szobrászként tevékenykedik. Több hazai és külföldi kiállításon szerepelt, emellett tíz önálló tárlata volt. Alkotásaival huszonöt év alatt számos díjat nyert. Köztérre és köztulajdonba került mintegy harmincöt műve, ezekből tizennyolc a kerületben látható. Örökös tagja a Mészáros László Képzőművészeti Egyesületnek és tagja a Promontorium Borlovagrendnek.

Díszpolgári címet sok évtizedes pedagógusi, majd művészeti, szobrászati tevékenységével érdemelte ki.

Köszönjük valamennyi díszpolgárunknak, hogy kérésünk hívó szavára mindannyian azonnal válaszoltak, így álljon itt néma főhajtásuk tisztelete jeléül búcsúvételük…


Emlékezés


Nehéz szavakat találni, érzéseket kifejezni, különösen akkor, amikor egy közeli hozzátartozót, vagy barátot veszítünk el.
Munkácsy Károly, mindenki Karcsi bácsijának halála mélyen megrendített, mert egy olyan ember távozott az élők sorából, akinek örökké kellett volna élnie, mert olyan jellemmel, tehetséggel és tulajdonságokkal rendelkezett, amely megtestesítette számomra a homo sapienst, az érző, a tökéletes embert, akit csak szeretni és becsülni lehet.

Életünk, munkásságunk, pedagógusi pályánk majdnem teljesen párhuzamosan futott, egymás mellett a XXII. kerületben. Ő a gyermekek és felnőttek testedzettségéért, egészséges életmódjáért, sport szeretetéért tette fel életét, nevelte a generációk egész sorát. Magam a művészetek aktív műveléséért, a művészeti nevelésért tevékenykedtem. Több alkalommal is kifejtette nekem, hogy mennyire fontosnak tartja a zenetanulást, melynek hatásait még a testnevelési órákon is tapasztalja, és megvalósulni látja az ép test, ép lélek szlogennek tartalmi jelentését.
Soha nem beszélt, nem utalt arra - vagy ahhoz kevés volt mindig az idő - hogy elárulja, kifejtse a benne lakozó alkotói vágyat, művészi tehetséget, mint életének meg nem valósult álmát.
Ezért elementáris meglepetés volt számomra, amikor nyugdíjas éveiben belevetette magát a képzőművészeti tevékenységbe, a szobrászatba, hogy művészbarátaitól, mestereitől azt a mesterségbeli tudást megszerezze, amelynek elsajátítása lehetővé tette számára a művészi kifejezést, maradandó művészeti alkotások létrehozását.
Gyönyörű életet élt, sportemberként kezdeni, élni, és művészként meghalni.

Ő volt a díszpolgárok primátusa, szószólónk, találkozóink központi alakja. A vele való találkozások, együttlétek mindig élmény és feltöltődés voltak számomra. Harmóniát és optimizmust árasztott.

Szegényebbek lettünk, hiánya nemcsak családjának, de a kerület, Budafok-Tétény nagy családjának is pótolhatatlan lesz.





Nemes László
zenetanár, karnagy
Budafok-Tétény díszpolgára (1996)


Drága Karcsi Bácsi!


Nem gondoltam ezelőtt pár hónappal, hallgatva kedves beszédedet, és javaslatodat az elhunyt díszpolgárok méltó emlékezetéről, hogy most Tőled kell végső búcsút vennünk.

Nem hittem, hogy ez lesz utolsó közös esténk a Lics Pincészetben, hiszen olyan szellemi és fizikai frissességgel voltál jelen, ami nem sejtette velem közeli távozásodat.
Bár tudtunk volna többet beszélgetni, hiszen annyi bölcsesség, tudás és tapasztalat birtokában voltál!

Most már csak az emlékezés marad, ahogy kedvesen, huncutul mosolyogva vettél búcsút a társaságtól azon az utolsó estén.
Bennem most már mindig ez a kép marad meg Rólad!

Nyugodj békében!





Jandó Jenő zongoraművész,
a kerület díszpolgára (1998)



Munkácsy Karcsi bácsihoz,


A minap kiemeltem egy méretes, sajnos már kiszolgált kajszi rönköt a kertben. Valahogy rögtön Karcsi bácsira gondoltam, mi lenne, ha szólnék neki, hogy itt egy szép nagy faragnivaló. Efféle, felesleges részeitől megszabadított fatörzset láttam pár éve a kiskunfélegyházi városháza dísztermében is, természetesen Karcsi bácsi alkotása volt az is, hasonló nálunk a városházán is látható. De ilyen gondolat az elmúlt tizenöt évben gyakran felmerült bennem, amint kiemeltem az aktuális cseresznyét, mandulát, mást, a kertben, mert a fák is halandóak. Beszéltünk is róla néha Karcsi bácsival, de elhárította a rönköket, mondván, tele van velük nála is a fészer, és az utóbbi években ezeket a méretes darabokat már kerülte, tavasszal is azt emlegette, hogy kisebb domborműveken dolgozik.

Csodálatos adomány az élet, hát még így, ahogy Karcsi bácsi részesült belőle, bőséggel. Teljes életet élhetett pedagógusként, máig emlegetik, immár szülői, nagyszülői korban lévő tanítványai, és még egy, alkotói, szobrászi, fafaragói élet várt rá, ugyancsak boldogságba ágyazva. A derű, a szeretet, ami Karcsi bácsiból sugárzott, sugárzik, lenyűgöző volt számunkra. Mint első díszpolgár, a tavaszi találkozókon mindig hozzászólt, méltatta az új díszpolgárt, idén március 19.-én is így tette, mégha már nehezen betűzte is ki jegyzeteit. Élmény volt vele lenni, és szelleme, kisugárzása itt marad velünk.





dr.Mészáros Péter
Budafok-Tétény díszpolgára (1999)


Megemlékezés Munkácsy Károlyról


Idős kort megélve sajnos sok baráttól kellett elbúcsúznom.
Munkácsy Károly nekem több mint barát volt, én Őt testvéremnek és példaképemnek tekintettem.
Életét a jó Isten sok jóval, tehetséggel áldotta meg, ezeket szerencsére igénybe vette.

Emberi kapcsolatai, igazi pedagógiai beszédei lenyűgözőek voltak. Polgári körünk több rendezvényénél felkértem ünnepi beszédre, amit lelkesen, hozzá megszokott színvonalasan tartott meg.

Egyik nagy érdeme az, hogy példát mutatott a nyugdíjasoknak, hogyan kell a még hátralévő éveket hasznosan megélni. Bebizonyította, az idős ember nem teher a társadalomnak, különösen, ha a mindenható még tehetséget is ad ehhez. Ezt igazolja az Ő készítette sok köztéri szobor. Így lett pedagógusból szobrászművész.

Mécs László írt egy szép kívánságváró verset, ennek első szakaszát azért írom le, mert Te ezt már életedben megélted:

Fényt hagyni magunk után!

„Az élet örök búcsúzás.
Ó bár csak tudnánk távozáskor
fényt hagyni, mint a Messiás,
belészeretni a szívekbe,
apostolokba, mártírokba,
hogy átadják a századoknak,
a századok az ezredeknek!
Fényt hagyni, mint a Messiás!”

Emlékedet megőrizve búcsúzunk Tőled.
A gyászoló családnak őszinte részvétünk.

Karcsikám! Nyugodj békében. Isten Veled






Pelikán Imre
Budafok-Tétény díszpolgára (2002)


Munkácsy Károly halálára


Az ókori kulturában az életből vett eleven és vidám jelenetekkel emlékeztek az elhunytakról sirköveken. A keresztény felfogásban sem idegen a halál következményének örömteli felfogása. Igy emlékezünk Rád is, Munkácsy Karcsi – a mi generációnk számára, Karcsi Bácsi a fiatalabbakénak, igy emlékezünk diszkrét mosolyodtól kezdve kitörő nevetésedig, a bölcs ember életfelfogásának megnyilvánulásaira.

Bölcseletet tanultál míg tanár nem lettél, és bölcsességet sugároztál midőn pedagógusi pályádat jártad. Generációk köszönhetik ezt Neked, s amikor ennek vége lett, uj kifejezési formát találtál. A müvészi fafaragást. Akkor is az eleven élet pezsgését, humoros figuráktól portrékon át a borászat szimbolumaiig.
Igy emlékezünk Rád a példamutató polgárra, akit közössége méltán tett diszpolgárává. Emléked, szellemed él továbbra is, bár porhüvelyedet temetjük. Lux perpetua luceat tibi!




Prof. Dr. Köteles György
Budafok-Tétény díszpolgára (2003)


Non obiit, abiit
Munkácsy Károly emlékére


Váratlanul ért a hír! Tudjuk, hogy az emberi élet véges, de barátainkról azt hisszük, hogy halhatatlanok. Mégis, mikor eljutott tudatomig, hogy Karcsi bácsi eltávozott, egy sok évtizeddel korábbi latin mondás jutott eszembe.
Non obiit, abiit. Nem halt meg. Csak eltávozott. Ez a régi latin mondás arra utal, hogy Akit nagyon szerettünk az emlékeinkben továbbra is velünk marad.

Nem halt meg csak eltávozott. Mert él a családban, a leszármazottakban, az unokákban, a dédunokákban.
Nem halt meg csak eltávozott, mert él a tanítványok százaiban, ezreiben.
Nem halt meg, csak eltávozott. Mert él szobraiban, alkotásaiban.
Nem halt meg, csak eltávozott. Mert él mosolyában, barátaiban, ismerőseiben, mert él Budafok-Tétény emlékezetében.

Drága Karcsi bácsi! Isten Veled!





Garbóci Laci díszpolgártársad
Budafok-Tétény díszpolgára (2004)


Gondolatok Munkácsy Károly emlékére


Fájó szívvel, nagy megrendüléssel gondolkodom. Csak oda jutok, hogy nekem Ő Karcsi bácsi. Kedvesség, egyszerűség, őszinteség és értelem. A tiszteletre méltó pedagógus, az elismert sikeres szobrászművész, de nekem Karcsi bácsi. Amióta megismertem rabul ejtett személyisége. Jó volt a társaságában lenni, hallgatni bölcs, tapasztalt véleményét az élet minden kérdésében. Sokan vagyunk, akik így érzünk. Kerestük a lehetőséget a rendezvényeken és a magánéletben is hogy együtt lehessünk. Volt filozófiája, volt optimizmusa melyből erőt meríthettünk. Csak csodálni és szeretni lehetett.
Közel voltam Hozzá és élete párjához Lujzikához. Életük példaként áll előttem. Látom, ahogy szeretik, segítik és vigyázzák egymást a nap minden percében. Nagy lesz a hiánya. Nehéz lesz elfogadni.
Ha Rájuk gondolok, csak a szépre emlékezem.

„Csak a szépre emlékezem” ez a mondat szlogenje közös jó barátunknak és díszpolgártársunknak, aki ezzel a címmel rendszeresen műsort rendez. Itt sok vidám órát töltöttünk együtt. Ezeknek a társasági eseményeknek azonban van egy másik célja és értelme is. A jótékonysági műsor adományait összegyűjtögetve az a terv, hogy valamiféle emléket szeretnénk állítani az ismeretlen és névtelen embernek, aki - ahogyan itt mondani szokták- lámpásként világítva a sötétben mutatta az irányt és kezünket fogva vezetett, hogy az élet útvesztőjében a helyes úton járjunk miközben elsajátítjuk a szükséges tudnivalókat.

Karcsi bácsi nem egy ismeretlen pedagógus volt. Meggyőződésem, hogy pályatársai is büszkén elfogadnák a szeretett és nagyra becsült pedagógus szimbólumaként. Mert Ő az volt.
Találjuk meg a formát, hogy emléket állíthassunk Neki. Így mindig köztünk lesz érdemei szerint, sokak örömére





dr. Kárpáti Zoltán
Budafok-Tétény díszpolgára (2005)



Búcsú Munkácsy Károlytól.


Tanítványa voltam, annak érzem magam ma is és az szeretnék maradni életem végéig.

A háborút követő rettentő szegénységben felnövekvő budafoki iskolások egyike vagyok, a Pannónia utcai iskola egykori tanulója. Ott volt egy mindig mosolygós, kedves, határozott tanár, aki fantasztikus módon vigyázott arra, hogy mi süldő gyerekek egészségesen próbáljunk élni, mozogni, sportolni, s ezáltal – kimondatlanul – okos, értelmes emberi tartáshoz jussunk.
Ma már elképzelhetetlen körülmények között zajlottak a testnevelés órák: olajozott padlójú termekben, a padsorok között...Tornateremről nem is álmodhattunk!
Munkácsy tanár úr ezeket az órákat is úgy vezette, olyan szeretettel és lelkesedéssel, mintha valami szuper intézményben lettünk volna. Felnövő és később, felnőtt koromban is akármikor találkoztunk, mindig volt egy kedves, biztató, atyai szava hozzám, mint volt tanítványához...

S amikor az a megtiszteltetés ért, hogy a kerület díszpolgárának választottak, újra öröm volt – most már – Karcsi Bácsival egy asztalhoz ülni. Ez a sors különös ajándéka, amihez fogható kevés adatik az ember életében. És itt tudtam meg igazán, hogy Karcsi bácsi valódi reneszánsz ember volt, aki a művészetével, tiszta belső emberi világának megmutatásával sokunk életét tette így is boldogabbá, teljesebbé. Minden mozdulatával, cselekedetével, mindig mosolygó tekintetével, áradó szeretetével a környezetének csak adott, csak adott.

Boldog vagyok, hogy ismerhettem, boldog vagyok, hogy éreztem a felém irányuló őszinte szeretetét, barátságát.
Mindig vigyázó, óvó tekintete életem végéig elkísér.
Szegényebbek lettünk, szegényebb lettem.





dr. Szincsák József
Budafok-Tétény díszpolgára (2006)



MUNKÁCSY KÁROLY EMLÉKÉRE !
NEKROLÓG HELYETT


TEREMTŐJÉHEZ TÉRT AZ ALKOTÓ
AZ ITT - LÉTÉT NYITOTT KÖNYVKÉNT LETETTE
GONDOLAT-FEHÉR LETISZTULT LETT A TETTE
S ÖRÖK - DERÜJE NEMINNENVALÓ


MINDENT SZERETETT S MINDENKI SZERETTE
KÖNNYEM MORZSOLOM - SÓHAJ ELHALÓ -
A FÁJDALOMTÓL BENNEMHALT A SZÓ
A VÉGES - VÉGTELENTŐL MEGVERETVE


DE TIKKATAG HALK NYÁRI ESTEKEN
A HOLD ELŐTT ÁTHÚZÓ FELLEGEN
FIGYELTEM FEL EGY ÉGISZÉPALAKRA


FORGÁCSKÉNT SOK - SOK CSILLAGOCSKA HULLT
ÚJ - MŰVED CSODÁLTAM ÁLMATLANUL
S EZT CSAK - NEKEM SZELLEMKEZED FARAGTA




priska j. tamás

Budafok-Tétény
díszpolgára (2007)



Kedves Károly!


Hát lehet az, hogy e földi létben, nem látom többé mosolygós, kedves arcod? Hát nem hallom a továbbiakban beszédes hangod? Igen. Mert felsőbb parancsnak engedelmeskedve az örökkévalóságba költöztél.

Számomra, sokoldalú énedből, az Árpád utcai általános iskolában, a gyerekek testi-lelki fejlődésén munkálkodó Munkácsy Károly marad meg.
Örzöm emlékedet azzal az erős hittel, hogy








„Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élete kincsét, bárha napja múl,
Hanem lerázván mindazt ami földi,
Egy éltető eszmére finomul.”


Isten Veled!
Találkozunk:   Árpád


(Dr. Mercz Árpád)
Budafok-Tétény díszpolgára (2008)


Munkácsy Károly, Karcsi barátom emlékére


Nehéz szavakat találni, amikor egy testi, lelki jó baráttól kell örök búcsút venni. Egy bölcs mondás jutott eszembe, hogy csupán vendégek vagyunk ezen a földön, s kinek-kinek sorsára van bízva, meddig tart a „vendégség”.
Karcsival egy évben születtünk. Őt a nyár, engem az ősz hozott a világra, s a nyár Őt a legnagyobb bánatunkra el is vitte. Testvérként tiszteltük és barátként szerettük egymást. Munkácsy Károly, kimondhatatlan tisztelet és szeretet övezte e név viselőjét. Karcsi bácsinak szólítottak kicsik és nagyok, és akik ismerték arcod mosolyát, biztosak lehettek, hogy mögötte a tisztelet és szeretet rejlik.

Felejthetetlenek azok a baráti találkozások, hosszú beszélgetések, amikor az otthonodban vagy nálunk összejöttünk, szinte sugárzott belőled a találkozás öröme, s el nem mulasztottad minden alkalommal megjegyezni „kedveseim mily nagy öröm benneteket látni”. Csodálatos az egyetértés és nyugalom, ami családod körében nálatok honol, házatok a béke szigete, Lujzikával, lányoddal és vejeddel, az unokákkal és a legkisebbekkel.

Mint pedagógus és mint művész a tanítványaidba és a fába a szeretetet és az élet örömét vésted. Életet leheltél a holt anyagba, de sajnos nincs olyan művész a földön, aki Téged visszahozna. Az élet öröme és szeretete adta kezedbe a pedagógusi hivatást és adta kezedbe az első vésőt, ez vezérelt végig gazdag művészi pályádon. Felejthetetlen számomra műhelyed, a „szentély” csodás varázsa.

Drága Karcsi! Hiányzol, szeretteid körében üres lett a lét, csak egyetlen komoly vigaszunk a sokunk szívében hagyott szeretet és az, hogy az életből az örökkévalóságba távoztál.

Budafok, 2010. július 11.





Dr. Joó Ernő
Budafok-Tétény díszpolgára (2009)


Drága Karcsi Bácsi!


Te voltál - vagy gyönyörű Kerületünk első DÍSZPOLGÁRA.

Köszönöm Kerületünknek, Tanítványaidnak, a női tornászoknak, a képzőművészetekért rajongóknak, családomnak és nekem nyújtott Emberséged, kedvességed.
A Magaddal vitt Tehetséget fentről "küldözgesd" lefelé is! Imádkozunk Érted, s Te is tedd meg ezt mi értünk : gyarló földi emberekért!
Isten áldja meg és segítse itt maradt Szeretteidet.




Felvégi Marika
Budafok-Tétény díszpolgára (2010)



Tisztelettel köszönjük díszpolgáraink megemlékező gondolatait.

* * *

Az oldalt összeállították: Prim György, Hódi Szabolcs – 2010. július 14.


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2022. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (16)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016. évi médiamegjelenések (1)
2016. évi programnaptár (1)
2017. évi médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. évi médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)
2021. évi programnaptár (1)
2022. évi programnaptár (1)
2023. évi programnaptár (1)



1848/49 (52)
Barangolások (34)
Budatétényi Ősök Napja (30)
Díszpolgárok (19)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (129)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (43)
Wolf-kripta (21)