Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

A Klauzál-család katonatagjai

A 2009. évi Klauzál Napok Tétényben rendezvénysorozatunk április 25-én a Nagytétényi Kastélymúzeumban megtartott programja zárásaként meghallgathattuk a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Bécsi Állandó Hadilevéltári Kirendeltségének vezetője Hermann Róbert hadtörténész előadását Klauzál Gábor katonatiszt apjáról és testvérbátyjáról.


Klauzál Gábornak, az első független felelős magyar minisztérium földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterének mindmáig nincs modern és részletes életrajza, noha az újabb történeti kutatások, valamint a Klauzál Gábor Társaság tevékenysége következtében végre kezdi elfoglalni azt a helyet, amely a magyar történeti Pantheonban megilleti. E tekintetben nem áll egyedül a magyar múlt 19. századi nagyjai között. Elég ha belegondolunk, hogy Batthyány Lajos gróf, az első magyar kormányfő megítélését is milyen hosszú időn keresztül jellemezte értetlenséggel vegyes lebecsülés; vagy hogy a második magyar miniszterelnök, Szemere Bertalan sok esetben máig is kisszerű intrikánsként jelenik meg a történeti népszerűsítő irodalomban vagy az összefoglaló munkákban.


Az apa: Johann Clauzal / Klauzál János

Klauzál Gábor esete azért is különösen érdekes, mert – ahogy ez nevéből is látszik – egy nem magyar származású család tagjaként került be az első magyar kormányba. Még érdekesebbé teszi ezt az a tény, hogy édesapja még csak nem is magyarországi születésű volt, s még nem Klauzálként, hanem Clauzalként látta meg a napvilágot.

Klauzál Gábor édesapja, Johann Clauzal von Schlanikovitz Pálmány Béla szerint 1747. augusztus 3-án, a cs. kir. hadsereg nyugdíjas könyve szerint 1746-ban született, az osztrák németalföldi (a későbbi belgiumi) Eupenben, katolikus családban. Tizenöt évesen, 1761. január 1-jén állt be kadétként (hadfi vagy hadapród, tehát tisztnövendék) a cs. kir. 52. (ekkor Bethlen Farkas gróf, 1763-tól Károlyi Ferenc Antal, 1791-től Antal Viktor főherceg, 1804-től Ferenc Károly főherceg nevét viselő), magyarországi kiegészítésű, pécsi központú gyalogezredbe. Először a Poroszország elleni hétéves háborúban (1756-1763) került a harctérre. Katonai pályáját nehéz évről-évre és hónapról-hónapra követni, ugyanis a katonai pályafutását rögzítő, a nyugdíjas tisztek adatait tartalmazó könyvben csupán az egyes rangokban eltöltött idő hosszúságát, nem pedig annak dátum szerinti sorrendjét tüntették fel. E kötetből tudjuk, hogy kadétként öt év négy hónapig, őrmesterként (azaz tiszthelyettesként) hat hónapig, zászlósként három év, két hónap öt napig szolgált. Ezután kapta meg az alhadnagyi rangot, amelyben öt év, hat hónapot és huszonöt napot töltött. Ezt követően lett főhadnagy. Ekkor érezhetően lelassult a karrierje, mert – Pálmány Béla adatai szerint 1788. évi – alszázadosi (másodosztályú századosi) kinevezéséig tizenegy év és három hónap telt el. Még főhadnagy volt, amikor 1785. november 9-én feleségül vette a Csongrád megyei nemesi családból származó Babarczy Ágnest, aki ekkor 17 éves volt, tehát valamikor 1768 körül születhetett; más adat szerint 1771-ben látta volna meg a napvilágot.

Johann Clauzal alszázadosként már komoly érdemeket szerezhetett, mert egy év és két hónap múlva főszázadossá (azaz első osztályú századossá) léptették elő. Ezek az érdemek az utolsó, 1788-1790. évi (egyébként nem túl sikeres) török háborúhoz kapcsolódtak. Ott volt Berbir ostrománál, Belgrádnál, 1790-ben pedig a havasalföldi hadszíntéren, ahol két vár (Kalasat és Szaltsa) bevételénél is kitüntette magát. Főszázadosi rangban tizenegy évig, négy hónapig és 28 napig szolgált. Ez alatt kapott 1793. június 13-án (más adat szerint július 15-én) I. Ferenc királytól magyar nemességet és a szlavikovichi előnevet. (Más forrás szerint ezt az előnevet már korábban viselték).

Az újabb rang, az őrnagyi már zászlóaljparancsnoki beosztást feltételezett, s míg gyalogszázadból békeidőben 20 volt egy gyalogezredben (16 sorgyalog- és 2 gránátos század), addig zászlóaljból csupán három. Clauzal főszázados azonban ezt is megkapta, s ezredében két évig és hat hónapig volt őrnagy, s vélelmezhetően ezzel együtt zászlóaljparancsnok is.

1801-ben e rangban áthelyezték a szintén magyarországi kiegészítésű, 32. (Gyulai Sámuel gróf, 1802-től Esterházy Miklós nevét viselő) sorgyalogezredbe. (Ez az alakulat volt később Budapest háziezrede, amelynek emlékét Pesten máig is őrzi a Harminckettesek tere.) Clauzal őrnagyi rangban három év, három hónap, húsz napig szolgált itt, azaz nagyjából 1804-1805-ig. Mint az eddigiekből is látszik, katonai pályájának nyugalmaztatásáig terjedő 46 év, 5 hónap és 18 napnyi idejéből 44 évet, 1 hónapot és 28 napot töltött magyarországi kiegészítésű alakulatnál, azaz félig-meddig magyar nyelvi környezetben. (A cs. kir. hadsereg vezényleti nyelve ugyan a német volt, de a tiszteknek érintkezési szinten tudniuk kellett a legénység nyelvén is, hiszen a tisztnek kellett „kezelnie” a legénység lelki és egyéb problémáit is.)

Rang/Beosztás
Év Hónap Nap
Hadapród 5 4  
Őrmester   6  
Zászlós 3 2 5
Alhadnagy 5 6 25
Főhadnagy
11 3  
Alszázados 1 2  
Főszázados 11 4
28
Őrnagy, 52. gyalogezred 2 6  
Őrnagy, 32. gyalogezred 3 3  
Alezredes 27. gyalogezred 2   12
Dandárparancsnok, pesti helyőrségparancsnok   3 8
Összesen 43
39 78
Azaz 43 = 3 év
3 hónap
= 2 hónap
18 nap
Mindösszesen 46 év, 5 hónap, 18 nap

Ebből a 32. és 52. gyalogezredben
44 év, 1 hónap, 28 nap

A 32. gyalogezredből 3 év és 3 hónap után alezredesi rangban helyezték át a stájerországi kiegészítésű, grazi központú 27. (Leopold Strasoldo gróf, majd Jean Gabriel Chasteler márki nevét viselő) gyalogezredbe, ahol két évig és tizenkét napig szolgált. Innen hátországi szolgálatra vezényelték, Pesten lett dandárparancsnok és pesti katonai parancsnok (azaz városparancsnok) három hónapig, és nyolc napig.
1807. április 14-én udvari haditanácsi rendelettel, április 1-jei hatállyal ezredesi rangban nyugállományba helyezték szemgyengeség miatt. Valószínűleg az 1809. évi újabb, Napóleon elleni hadjárat következtében dandárparancsnokként és pesti katonai parancsnokként reaktiválták. Clauzal nyilván nem volt már alkalmas harctéri szolgálatra, arra viszont igen, hogy a harctéren is használható törzstisztet helyettesítsen. A háborút követően 1810. január 1-jétől ismét nyugállományba helyezték. Habermann Gusztáv adata szerint 1812-ben a pesti polgárőrség brigadérosa (azaz dandárparancsnoka) volt. (1) Meghalt 1831. május 30-án Vácott, de Pesten, a Kerepesi úti temetőben temették el.(2)


A testvérbáty: Klauzál József (3)

Johann Clauzal és Babarczy Ágnes házasságából három lány és négy fiú született. A fiúk közül a legidősebb, Klauzál József 1794. január 21-én született a szlavóniai és szerémségi főhadparancsnokság székhelyén, a Duna Gibraltárjának nevezett Péterváradon. 1812-ben (4) hadapródként lépett be a cs. kir. hadseregbe, s a bécsi hadmérnöki akadémián tanult. Még ebben az évben – nyilván a kiújuló háborúkkal összefüggésben fellépő tiszthiány miatt – november 1-jén alhadnaggyá nevezték ki a 12., jászkun kerületi kiegészítésű, József nádor nevét viselő huszárezredbe. Itt viszonylag rövid ideig szolgált), mert 1813. március 1-jén Pest megye ajánlatára (amelynek főispánja szintén a nádor volt) felvették a magyar királyi nemesi testőrségbe. Még ebben az évben az I. Ferenc királyt és császárt kísérő nyolcfőnyi testőrkülönítmény tagja volt, emellett futári szolgálatot is teljesített Frankfurtban. Rövidesen, november 18-án elhagyta a testőrséget, s főhadnagyi rangban a 39., debreceni központú, Duka Péter nevét viselő sorgyalogezred főhadnagya, 1824-ben pedig alszázadosa lett. Innen 1829-ben főszázadosi rangban áthelyezték a cs. kir. 16. (1. román, orláti) határőrezred állományába (5), ahonnan 1832. november 1-jén nyugállományba helyezték. Megnősült, két gyermeke született, s Nagyszebenben telepedett le.

Reformkori pályafutásáról mit sem tudunk. Mészáros Lázár hadügyminiszter június 5-i felterjesztésére István nádor 1848. június 19-én nevezte ki a szerveződő Honvédelmi (majd Hadügy-) Minisztérium katonai elhelyezési és mozdítási osztályának főnökévé. Gyakorlatilag ez az osztály töltötte be a magyar vezérkar szerepét, amit az is mutat, hogy kiadmányainak nagy részét a miniszter, illetve a távollétében az államtitkár, Melczer Andor ezredes írta alá. Klauzál József kinevezésében nyilván szerepe lehetett öccsének, a kormánytag Klauzál Gábornak (gyakorlatilag ő volt az egyetlen elsőfokú miniszteri rokon az államapparátusban.)

Tevékenységének részleteiről nem sokat tudunk: a magyar hadügyminisztérium megszervezéséről és szervezeti változásairól a magyar történettudomány pontos képet rajzolt az elmúlt évtizedekben (6), de a minisztérium belső ügymenetéről, az egyes osztályok tevékenységéről nincsenek ilyen összefoglalók. Maga az osztály Klauzálon kívül két osztálysegédből, két fogalmazósegédből, valamint két írnokból állt. (7) Az osztálysegédek egyike Czetz János, a 62. (Turszky) gyalogezred hadnagya, a magyar hadtudományi irodalom kiemelkedő alakja volt, aki a szabadságharcban később egészen a vezérőrnagyi rangig vitte, s 1848 decemberében egy ideig ő volt az észak-erdélyi hadtest parancsnoka, majd 1849. április végétől június közepéig Bemet helyettesítette az erdélyi hadsereg élén.

Mindenesetre, Mészáros elégedett lehetett Klauzál József működésével, mert egy hónap múlva, július 18-án honvéd őrnagyi rangot kapott. Augusztus végén Mészáros hadügyminiszter a délvidéki, bácskai táborba, Verbászra ment, hogy megoldja az ottani haderő felső vezetésében kialakult válságot (a magas rangú cs. kir. tisztek egyre kevesebb lelkesedéssel és ebből következőleg, egyre kisebb hatékonysággal küzdöttek), s 27-én érkezett meg a főhadiszállásra. Miután kiderült, hogy Philipp Bechtold (vagy Bechtold Fülöp) altábornagy, a délvidéki haderő főparancsnoka lemondott a vezérségről, Mészárosnak magának kellett átvennie azt. Mészáros már augusztus 30-án kérte Batthyány Lajos miniszterelnököt, hogy küldje utána a táborba Klauzál őrnagyot, „hogy mindent ne köllessen magamnak írni”. (8) Szeptember 2-án megismételte, „legjobb szeretném, ha Klauzál májor úr jöhetne ide.” (9) A Batthyány helyettesítését annak bécsi távolléte miatt távollétében ellátó Klauzál Gábor intézkedésére időközben, szeptember 1-jén Klauzál Józsefet a délvidéki haderő főszállásmesterévé (azaz vezérkari főnökévé) nevezte ki, és Verbászra küldte.

Miért éppen őt választotta Mészáros? Nos, a kérdésre némileg választ ad az az 1848. augusztus 25-26-án írott memorandum, amely a „Strategische Entwürfe” (hadászati előterjesztések) címet viseli. Ennek első része a szenttamási tábor sikeres ostromához és bevételéhez szükséges anyagi szükségleteket és katonai rendszabályokat foglalta össze 24 pontban, a második, augusztus 26-án írott részben pedig azt javasolta, hogy a délvidéki hadműveletekben ugyanazt a kisháborús taktikát alkalmazzák, amelyet a szerbek is használnak. Klauzál azt fejtegette, hogy a megerősített táboraikból a környékbeli védtelen településekre lecsapó szerb fölkelők ellen kisebb mozgó különítményeket kell felállítani, amelyek hasonló módon bánnának el a szerblakta településekkel. Így javasolta, hogy a sajkás kerület 13 községének mindegyikét égessék fel, mert ezáltal vagy ki tudják csalni azok védelmére a szerb fölkelőket, vagy legalább megfosztják őket az utánpótlástól. (10) Az alapvetőn humanista beállítottságú Mészáros belül nyilván nem lelkesedett az ötletért, de a szerb felkelés kiterjedtsége, illetve a fölkelők által alkalmazott kíméletlen harcmód ellen valóban kellett valamit tenni, annál is inkább, mert egyre nyilvánvalóbb lett, hogy rövidesen Horvátország felől is katonai invázióval kell számolni: Jellačić horvát bán ugyanis már összevonta csapatait a Dráva vonalán.

Nem tudni, hogy Klauzál pontosan mikor érkezett meg Verbászra. Leopold Klowra-Krakowsky huszárezredes emlékiratának, illetve Mészáros jelentéseinek kombinációjából úgy tűnik, hogy már szeptember első napjaiban ott lehetett. Mészáros szeptember 3-án közölte, hogy Bechtold végképp beadta lemondását (11); Kolowrat-Krakowsky emlékiratai szerint erre egy olyan haditanács során került sor, amelyen Klauzál is ott volt, s a résztvevők többségéhez hasonlóan – ellentétben a már idézett augusztus végi előterjesztéssel – a védekező állás mellett érvelt. (12) Szeptember 11-én Beöthy Ödön teljhatalmú kormánybiztos átiratot intézett Klauzálhoz, amelyben a vezérkar terveiről érdeklődött, s másnap ingerülten jelentette Batthyány Lajos miniszterelnöknek, hogy a levélre mindeddig nem kapott választ. (13)

Noha Klauzált maga Mészáros kérte maga mellé a táborba, emlékiratában több helyütt is meglehetősen csípős szavakkal emlékezik meg róla. Szerinte Szenttamás ostromának előkészületeit „pedáns, de teoretikus fhadi tudományokkal telt fejű táborkari főnököm, csakhogy olvasottságát fitogtathassa, a rendszeres ostromláshoz szükségesek kérelmével mindig továbbra halasztotta.” (14) Amikor aztán az eső miatt ismét el kellett halasztani a támadást, „a táborkar vizsgálódott, kémlelősködött, kutatott, rajzolt, minden tett, s az utat mégsem tudta.” (15) Szeptember 21-én pedig, amikor végre megindult a támadás, „a Könyves Kálmán-féle táborkari főnök” az előnyomuláshoz szükséges mozgó hidat „a sereg előmenetele szerint nem mozdítván, vagyis nem vonatván előre s oda, ahová parancsolám”, Mészárosnak magának kellett intézkednie. (16) Lehet, hogy így volt, lehet, hogy nem. Mindenesetre Mészárosnak az ostrom előtti hetekben írott leveleiben egymást érik a kifogások, hogy miért nem támadhat, s Klauzál felelősségéről egyetlen szót sem ír az ütközetről szóló hadijelentéseiben. A későbbi szakirodalom is bírálja a haditervet. Az alapvető gond azonban mégiscsak a végrehajtás lanyhaságával volt: ez pedig már nem a vezérkari főnök, hanem a fővezér és a beosztott parancsnokok felelősége. (17) Megjegyzendő, hogy nincs különösebb nyoma annak sem, hogy Mészáros – ahogy azt augusztus 30-i levelében írta – különösebben bevonta volna őt a tábori adminisztrációba: Batthyányhoz intézett leveleinek többségét maga írta vagy fogalmazta (18), többi érdemi iratának nagy részét pedig Czetz János fogalmazta. (19)

Mészáros a sikertelen támadást követően, szeptember 29-én elhagyta tábort. Klauzál még maradt néhány napig, ugyanis a Mészárost felváltó Friedrich Eder (vagy Eder Frigyes) vezérőrnagy a hadügyminiszter távozását követően írásban közölte Klauzállal a beérkezett politikai hírek hatására támadt kételyeit. Az iratra maga Mészáros válaszolt, s minden tekintetben igyekezett megnyugtatni Edert a magyar országgyűlés és a végrehajtó hatalmat időközben átvevő Országos Honvédelmi Bizottmány működésének törvényességéről. (20) Október 5-én Mészáros Lázár hadügyminiszter kinevezte a délvidéki csapatok főszállásmesteri törzsének vezetőjévé (azaz vezérkari főnökké), de Klauzál ezt a beosztást vagy egyáltalán nem, vagy csak rövid ideig töltötte be. (21)
A forrásokból ugyanis kitűnik, hogy Klauzál rövidesen maga is visszatért a fővárosba. Elképzelhető, hogy tőle származik az a dátum nélküli, de szintén október közepére datálható névtelen előterjesztés is, ami a honvéd tábori vezérkar létrehozását javasolta. Szerzőségét három dolog támasztaná alá: egyrészt a személyi ajánlatoknál hivatkozik arra, hogy a megjelölt egyéniségeket ismeri; márpedig a katonai elhelyezési és mozdítási osztály főnökeként ő lehetett leginkább képben a vezérkari munkára alkalmas tisztekről. Másrészt, a javasolt tisztek túlnyomó része a délvidéki táborban szolgált, márpedig róluk is leginkább Klauzálnak lehettek információi. Végül, a javasolt személyek között az ő neve nem szerepel, holott mint volt délvidéki vezérkari főnök, kétségkívül bírt némi harctéri tapasztalattal e munkában is. (22)

Október 15-én már részletes tervezetet nyújtott be az Országos Honvédelmi Bizottmánynak Pest megerősítéséről. (23) Ennek alapján az OHB október 27-én a munkák felügyeletével és irányításával őt bízta meg. (24)
Egy hónap múlva, november 27-én azzal bízták meg, hogy Józef Bem vezérőrnaggyal „a győri Mészáros-útra kiszálljon, azt megszemlélvén, az ezen útvonal megerősítésére szükséges pontokat kijelölje és az ehhez megkívántató erősítő tervet (Fortifications Plan) szorgosan elkészítve”, azt Kossuth elé terjessze. (25) Ugyanakkor érdekes, hogy amikor decemberben sor került az egységes hadügyminisztérium, s abban a táborkari (vezérkari) osztály létrehozására, Klauzál már nem szerepelt az osztály névsorában: előbb Csemelyi (Offenbach) Lajos százados, majd Karl Chonat őrnagy vezette azt ideiglenesen, végül pedig Vetter Antal vezérőrnagy vette át azt. (26)
December 28-án Klauzált Pest város körülsáncolásával bízták meg. (27) Ugyanezen a napon arra utasították, hogy „tegyen rögtön intézkedést az iránt, hogy a budai sáncokra a szükséges mennyiségű ágyuk felrakassanak, úgyszinte a tüzérség és a szükséges fedezet kiállíttassék.” (28)

Mint az közismert, a főváros előtt épített sáncokat a honvédsereg 1849. január elején harc nélkül adta fel. Klauzál 1849. januárjától Szegeden tartózkodott, s itt a délvidéki szerb-osztrák erők által fenyegetett város erődítési munkálatait vezette. Valószínűleg az 1849. április 14-én a magyar országgyűlés által kimondott függetlenség és trónfosztás hatására kérte nyugalmazását, amit május 3-án, május 1-jétől számítandó hatállyal, meg is kapott.
Ennek köszönhetően a szabadságharc leverését követően ugyan hadíróság elé állították Pesten, azonban – miután csak fegyveres lázadásban, nem pedig felségárulásban találták vétkesnek – „csupán” rang- és nyugdíjfosztásra ítélték 1850-ben. További sorsa egyelőre ismeretlen.




Hermann Róbert
történész
Hadtörténeti Intézet és Múzeum
Bécsi Állandó Hadilevéltári Kirendeltségének
vezetője

2009. május 20.





Lábjegyzetek:

(1) Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez. Tanulmányok Csongrád megye történetéből XIX. Szeged, 1992. 151.
(2) Az életrajz adatainak nagy rézét ld. Österreichisches Staatsarchiv, Kriegsarchiv, Wien, Pensionsbücher. Oberste. Band. I. Seite 72. A többi adatra ld. az előző jegyzetet, valamint Pálmány Béla cikkét a Klauzál Gábor Társaság honlapján.
(3) Életrajzát ld. Hellebronth Kálmán: A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. H. és é. n. [Bp., 1939.] 213.; Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. 3., átdolgozott, javított és bővített kiadás. Bp., 2000. 446.
(4) Hellebronth Kálmán i. m. 213. tévesen 1802-t ír, ami képtelenség.
(5) Hellebronth Kálmán i. m. 213. tévesen az 1., likai határőrezred állományába tartozónak mondja.
(6) Urbán Aladár: Az 1848-as magyar hadügyminisztérium megszervezése. 1848. április-december. Hadtörténelmi Közlemények, 1976/1. 42-71.; F. Kiss Erzsébet: Az 1848-1849-es magyar minisztériumok. Bp., 1987. 311-381.; Hermann Róbert: A magyar hadügyminisztérium 1848-1849. Bp., 1998.; Hermann Róbert: Az áprilisi törvények hadügyi rendelkezései, a hadügyminisztérium és a katonai közigazgatás a szabadságharc idején. (In:) A szabadságharc katonai története. Szerk. Bona Gábor. Zrínyi Kiadó. Bp., 1998. 34-54. o.
(7) Ács Tibor: A katonai vezetés az 1848-1849. évi szabadságharcban. (In:) Kossuth Lajos írásai a vezérkarról. A szöveget gondozta, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Ács Tibor. Bp., 1994. 7. (továbbiakban Ács Tibor, 1994.)
(8) Gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki, hadügyi és nemzetőri iratai. A dokumentumokat válogatta, a jegyzeteket készítette, az előszót írta Urbán Aladár. Bp., 1999. II. k. 1166-1167. (továbbiakban Urbán: Batthyány-iratok II.)
(9) Uo. II. k. 1197. Téves tehát az az állítás, hogy Klauzál Mészárossal együtt érkezett a táborba. Leopold Graf Kolowrat-Krakowsky: Meine Erinnerungen aus den Jahren 1848 und 1849. Wien, 1905. I. k. 105. (továbbiakban Leopold Kolowrat-Krakowsky I.)
(10) Közli Von der Revolution zur Reaktion. Quellen zur Militärgeschichte der ungarischen Revolution 1848-49. Bearbeitet von Róbert Hermann, Thomas Kletečka, Elisabeth Gmoser und Ferenc Lenkefi. Herausgegeben von Christoph Tepperberg und Jolán Szijj. Wien – Budapest, 2005. 17-20.
(11) Mészáros – Batthyány, Verbász, 1848. szept. 4. Közli Urbán: Batthyány-iratok II. 1215-1216. Bechtold lemondó levelét ld. az irat mellett; a budai főhadparancsnokságnak küldött másolat alapján közli Von der Revolution 29-30., magyar fordításban Saját kezébe, ott, ahol... Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Hadtörténelmi Levéltárban őrzött katonai irataiból. Szerk. Farkas Gyöngyi. Az iratokat válogatta, a német nyelvű iratokat fordította Bőhm Jakab. A bevezető tanulmányt írta Csikány Tamás. Bp., 1998. 21-22.
(12) Leopold Kolowrat-Krakowsky I. 114-116.
(13) Urbán: Batthyány-iratok II. 1291-1292.
(14) Mészáros Lázár emlékiratai. Az eredeti kéziratokból közrebocsátja Szokoly Viktor. Pest, 1866. I. k. 151.
(15) Uo. I. 153.
(16) Uo. I. 154.
(17) Olchváry Ödön: A magyar függetlenségi harcz 1848-1849-ben a Délvidéken. Bp., 1901. 75-83.
(18) Közli őket Urbán Aladár: Mészáros Lázár seregvezéri jelentései a bácskai táborból, 1848. augusztus 27 – szeptember 28. Hadtörténelmi Közlemények, 1998/3. 111. évf. 700-727. o.
(19) MOL H 76. Mészáros Lázár verbászi iratai.
(20) Eder – Klauzál József, Újverbász, 1848. szept. 30.; Mészáros – Eder, Budapest, 1848. okt. 4. Kriegsarchiv, Alte Feldakten, Karton 1910. Slovenisches Generalkommando. 1848-9-32 ½.
(21) Ács Tibor, 1994. 12.
(22) [Gyalókay Jenő:] Magyar vezérkar terve 1848-ból. Hadtörténelmi Közlemények, 1924. 165-168.
(23) MOL H 2 OHB-iratok. 1848:1256.
(24) Kossuth Lajos összes munkái. XIII. k. Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. I. S. a. r. Barta István. Bp., 1952. 295-26.
(25) Uo. 570.
(26) Ács Tibor, 1994. 16. és 20.
(27) Uo. 911.
(28) Uo. 911.


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2017. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (77)
Közhasznúsági jelentések (12)
Egyesületi élet (282)
Közélet (142)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (49)
Emlékév média-megjelenések (0)
Emlékév programnaptár (1)



1848/49 (40)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (26)
Díszpolgárok (16)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (97)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (32)
Wolf-kripta (13)