 |
 |
Klauzál Gábor és az 1831., 1848. évi kolerajárványok elleni küzdelmek
A 2009. évi Klauzál Napok Tétényben rendezvényünkön „beugró” előadóként megismert dr. Szalka András infektológus főorvos honlapunk számára készített írása az első hazai egészségügyi miniszter, Klauzál Gábor küzdelmeiről, a magyarországi első és második kolerajárvány ellen.
Ha napjainkban valakit megkérdeznek, hogy soroljon fel olyan fertőző betegségeket, amelyek az emberiség történetében tömeges megbetegedést és jelentős halálozást okozott, biztosan meg fogja említeni a kolerát. Talán, sokan még azt is hozzátennék, hogy e betegségtől még ma is félnek, hiszen számos fejlődő országban ma is, időnként, komoly járványokat okoz. Az olvasóban joggal felmerül a kérdés, hogy az emberiség életében, a jelenben, reális veszély-e a kolera és a félelem nem alaptalan-e? A jelenhez csak a múltból kiindulva tudunk eljutni.
Kolera világjárványok
1817 és 1923 között hat világjárvány (pandémia) pusztított a Földön. Mindegyiket az O1, ún. „klasszikus” biotípus okozta. A járványok rendre a betegség őshazájából, az indiai szubkontinensről érkeztek, s mindig érintették Európát, de Amerikába és Afrikába is többször eljutottak. 1961 óta tart a hetedik pandémia, amelyet egy másik biotípus okoz, a Vibrio cholerae O1 El Tor. 1992-ben, Indiában, azt tapasztalták, hogy először a történelem folyamán egy non-O1 szerocsoportba tartozó Vibrio cholerae, az O139, idézett elő tömeges megbetegedéseket.
 |
 |
Mindenképpen érdemes megemlíteni azt, hogy 1854-ben, Londonban, a harmadik kolerajárvány idején
 |
 |
Tanulságos az 1892-es hamburgi járvány is. A kolera 1892 áprilisában elérte előbb Afganisztánt, júniusban betört Azerbajdzsánba, majd innen Oroszországba. Ez idő tájt Hamburg kikötője volt az ezerszámra Amerikába kivándorló oroszok utolsó tranzitállomása. Az emigránsok az Elba partján felállított táborban várakoztak; 1892 augusztusában is mintegy ötezer ember tartózkodott itt. A tábort a város és a tenger közé telepítették, mintegy 4 km-re a vízkiemelő helytől. Csatornázás nem volt, a szennyvíz és az ürülékkezelés nélkül került az Elbába, majd a tengerbe. A dagály a szennyezett, fertőzött vizet rendszeresen visszaterelte az ivóvízellátást biztosító vízkiemelő rendszerhez. Ez vezetett a járvány kitöréséhez. Az első áldozatok kikötői munkások voltak. Bár a tünetek nyugtalanították az orvosokat, a kolera gyanúja még nem merült fel. Noha a kikötőben sorra újabb megbetegedések történtek, a város szenátusa azt a hivatalos állásfoglalást adta ki, hogy nincs kolera. A továbbiakban a járvány a várost is elérte, az esetszám rohamosan növekedett. A november közepéig tartó járvány 16 956 embert sújtott és 8605 áldozatot követelt (halálozási arány 50,47%!).
A Birodalmi Kormány augusztus 24-én Berlinből Hamburgba küldte Robert Koch-ot, akit elképesztettek a város higiénés viszonyai, a hibás intézkedések és az illetékesek nemtörődömsége. Híressé vált nyilatkozatát: „Uraim! Elfelejtem, hogy Európában vagyok!”, a sajtó a hamburgi állapotok elítélésére mindenütt elterjesztette. A korabeli újságokban némi disszonáns akkordok, antiszemita felhangok is megjelentek, ezek azt hangsúlyozták, hogy „az orosz zsidók hozták ránk a kolerát!” 1893-ban gyorsan megépítették a város homokszűréses rendszerű vízellátását, s ez meghozta a járvány megszűnését.
 |
 |
 |
Napjainkban a kolera a közegészségügyi szempontból elégtelen színvonallal rendelkező, a mikrobiológiailag nem tiszta ivóvízzel ellátott, a szennyvíz-eltávolítást nélkülöző területeken, (Ázsiában, Afrikában, részben Közép- és Dél-Amerikában) jelenleg is hatalmas tömegeket veszélyeztet. Különösen kritikus a helyzet a zsúfolt helyeken (pl. menekülttáborok, mekkai zarándoklatok stb.). Jó példa erre Dél-Szudánban, Juba városában, lezajlott járvány. 2006-ban 6329 esetet, 2007. január és június között 3157 megbetegedést regisztráltak, s ez utóbbiak közül 74-en haltak meg. Huszonkét év után, 2005-ben befejeződött a háború Észak-Szudánnal. A tömegesen visszatelepülők elhelyezése (zsúfolt táborok, a nem megfelelő ivóvíz biztosítása, az egyéb minősíthetetlen higiénés viszonyok), a nem kellően átsütött és főzött húsok, az ételek hűtésének hiánya, a szörnyű piaci körülmények együttesen kedveztek a kolera járvány kirobbanásához.
Ma már a világ bármely tájékáról, figyelembe véve a közlekedés nagyfokú felgyorsulását, akár 24 órán belül el lehet jutni bárhová és éppen ezért nem ritka a betegség az iparilag fejlett országokba történő behurcolása sem. Itt viszont a gyors diagnózisnak, a megfelelő kezelésnek, de főleg a hatásos járványügyi intézkedéseknek köszönhetően a betegség szóródásának a feltételei általában nincsenek meg, és a beérkező eset elszigetelt marad. Magyarországon 1924 és 1997 között még behurcolt kolera sem fordult elő. 1997-ben, egy Indiában túrázó amerikai állampolgár, Rómán keresztül, Budapestre érkezett. Hasmenés miatt utalták fertőző osztályra. Negyvennyolc óra alatt kiderült betegsége és néhány napon belül gyógyultan távozott. A környezetében a járványügyi vizsgálatok nem tudták a kolera kórokozóját megtalálni.
Világjárványok és Magyarország, 1831 és 1848
 |
Az egész országban 536. 517-en betegedtek meg kolerában, s közülük meghaltak 237. 641-en, felgyógyultak 298. 876-en. Szegeden, például a szept. 20-án kelt végkimutatás szerint, összesen 1312-en betegedtek meg, s közülük 521-en meghaltak, felgyógyultak 791-en (a szegedi járvány 1831. június közepétől szeptember elejéig tartott).
 |
 |
A helytartó-tanács által közölt "tanítást", mely a járvány elleni óvórendszabályokat s különösen az életrendre vonatkozó utasításokat foglalta magában, mindenfelé, de különösen a templomokban a papok kihirdették és a népet engedelmességre és törvénytiszteletre serkentették.
A második ülésen a kórház kiürítése és az ott elhelyezett beteg katonák kitelepítése rendeltetett el, hogy oda a cholerabetegeket össze lehessen hordani. Július 8-án a város külterületének körülzárolását is elrendelték, hogy a tanyák népe is védve legyen. A külső határvonalakon tehát 500-500 ölre egy-egy gunyhó állíttatott s minden őrállomáshoz egy lovas és két gyalog őr rendeltetett. Ugyanekkor az utczakapitányok és más megbízottakat a házaknak naponként való vizsgálatára, a szellőztetés és tisztántartás ellenőrzésére s a betegedések fürkészésére és bejelentésére kötelezték. Feliratot intéztek a katonai csapat-szállítások (transport) felfüggesztése iránt. Július 10-én pedig a felsővárosi vesztegállomásnál egy sátorkórház felállítása is elrendeltetett.
Ily előkészületek és a folytonos vészhírek hatása alatt a nép egy bizonyos szorongást érzett. A templomok látogatása élénkebb lett, hol meghatározott időben a vész távoltartása iránt külön ájtatosságokat tartottak. Július 15-én értesült a bizottmány arról, hogy a járvány Csongrádon kitört. Gyanús betegedések Szegeden is voltak, sőt 17-én Röszkén egy hirtelen halálozás is történt. Ez oly nyugtalanságot okozott, hogy a hatóság komolyabb következményektől tartva, katonai őrjáratokat léptetett életbe.”
 |
Az 1848-as világméretű járvány hírére már korán elkezdődtek az előkészületek. Ismeretes, hogy 1848. április 29.-én az első felelős magyar kormány 24. számú rendeletére a közegészségügy átkerült a „Földmívelésipar- és Kereskedési Minister” tárcájához, amelyet a Klauzál Gábor irányított. Aláírásával május 20-án a következő koleraügyi körlevél ment a megyékhez, a megyei főorvosokhoz:
| „Az illető helyekről érkezett hivatalos közlemények szerint, az oláh fejedelemségben, jelesül Braila és Galaczban, legújabban a járványos cholera kiütvén, bárha ezen vész jellemére nézve az 1831-nál szelídebbnek tapasztaltatik, még is hogy azon esetre, ha irányát hazánk felé folytattandná, honunk lakosait és orvosi egyéneit készületlenül meg ne lepje. Önnel ezennel meghagyom: hogy a hatósága körében lévő kórházakról, azok helyzetéről, s miképeni elrendezéséről, úgy szinte arról is, hány beteg számára lehetne ott mind helyre, mind pedig bútorokra nézve rögtön rendelkezni? ugy azon esetre, ha ott kórházak nem léteznek, mely épületek lehetnének ott czélszerűleg használandók, mi ruha neműek, bútorok s élelmiszerek és mi módon megszerzendők, valamint a beteg átszállítása mikép lenne legkönnyebben eszközölhető, s általában a fentiekben jelenleg létező hiányok miképen lennének kipótlandók? a tiszti főorvostól kellő felvilágosítást véve kimerítő s illetőleg rovatos jegyzékkel ellátott jelentést a lehető legnagyobb gyorsasággal, még azon esetre is, ha netalán a tárgytani jelentés az előtt már megtörtént volna, hozzám felküldeni siessen. Továbbá tegyen ön jelentést az iránt is, ha valjon a hatóság körében léteznek e orvosi egyének olly számmal, hogy a cholera, vagy más járvány kitörése esetében a lakosoknak kellő orvosi segélyt nyújtanának, vagy ellenkező esetre nem lenne e szükséges e helyről orvosi egyéneket bizonyos számban kiküldeni? A gyógyszerek könnyebb kiszolgáltathatása végett pedig a cholera vagy más járvány uralkodása alkalmával úgy rendelkezzék, hogy olly vidékek számára, hol gyógyszertárak nincsenek, a főorvos gyógyszereket nagyobb mennyiségben az illető gyógyszertárból felvehetvén, a járásbeli orvosok közt számadás és felelősség terhe alatt ossza ki. - Végre Szerezzen tudomást az iránt is, hogy a megye körében fognak-e elegendő számmal ajánlkozni egyének, kik a beteg ápolását magokra vállalandják, mire nézve az annak idején innen megküldendő ápolási utasítást a főorvossal közölje a végre: hogy a többi orvosokkal tudatván, ezek annak alkalmazására a fent érintett ápoló egyéneket betaníthassák. Miután azonban teljesen bebizonyult az, hogy a cholera terjedésének egyik alkalmi oka az ínség, nyomor, tisztátalanság, egészségtelen lakhelyek, valamint a mértéktelenségben is rejlenék, erre nézve igyekezzék ön erélyesen oda munkálkodni, hogy a baj kijelölt főtényezői czélszerű intézkedések által mérsékeltessenek - mind pedig ezeket akép intézze, hogy a nép rémülése és aggodalma idő előtt felne ébresztessék.” |
Május 24-én háromtagú orvos-csoportot küldtek ki a román fejedelemségekbe, hogy a kolera természetéről, terjedési irányairól információkat szerezzenek. A küldöttség jelentései nyomán Klauzál Gábor miniszter július 9-én részletes felhívásban tájékoztatta az országot a fenyegető veszélyről, illetve kérte az egyházakat, hogy híveik figyelmét hívják fel a megelőzésre.
 |
Ősszel az ország egész területének fertőzöttsége, a halálozások számának gyors növekedése a probléma egységes, határozott kezelését kívánta. Október 26-án az Országos Honvédelmi Bizottmány külön koleraügyi bizottságot nevezett ki dr. Pólya József vezetésével, aki már 1831-ben is részt vett a betegség elleni küzdelemben. (Társai Sauer Ignác és Eckstein Frigyes neves orvosok voltak.) Pólya ügyeletet szervezett a pesti városházán és több kolerakórházat is felállított, s amennyire módjában állt, igyekezett a betegség terjedését folyamatosan figyelemmel kísérni. A megbetegedések november közepétől egyre ritkultak, s az év végére mindenütt teljesen szórványossá váltak, nagyobbrészt meg is szűntek.
 |
 |
 |
A kolera okozta fertőzöttség 1849 januárjától az egész ország területén látványosan csökkent, tavasz végén azonban újból – és az előző évinél jóval agresszívebben – támadásba lendült. Április végétől szórványos megbetegedésekről vannak ismereteink, júniusra a kolera az egész ország területén járványossá vált, s hevesen dühöngött egész július folyamán. A járvány ereje csupán szeptember–október folyamán csendesedett az ország területének nagy részén.
A szabadságharc leverésére behívott orosz intervenciós csapatok között jelentős számú koleraeset fordult elő. Az a hír járta, hogy az orosz katonák közötti tömeges megbetegedések miatt Paszkievics herceg a csapatok visszavonását javasolta volna a cárnak. Nem kizárt azonban, hogy a hír csupán a vágyálom volt. Egyébként is Világos után a kérdés jelentősége megszűnt.
A már idézett Reizner János így emlékezik meg a szegedi eseményekről: „1848-ban és 1849-ben a cholera ismét uralkodott Szegeden. Az előbbi esztendőben szeptember hó folyamán történtek halálozások, főleg a kórházban ápolt katonák közt. A városi közgyűlés több ízben foglalkozott a cholera-kérdéssel, de a záróvonal felállításáról már szó sem volt. A járvány október hó végén megszűnt. A betegek, halottak és felgyógyultak számát nem jegyezték fel, s csak azt tudjuk, hogy a kór "szelíd lefolyású" volt. 1849. évi június végén a járvány megújult, még pedig az előző évinél erőteljesebben. De jobbára a szegény sorsúak, a katonák, különösen az orosz csapatok közt pusztított. Cholerában halt meg Szegeden Répásy Mihály honvéd tábornok is. Augusztus végén a járvány megszűnt, de a betegedettek, halottak és felgyógyultak számadatait ez évről sem ismerjük.”
Mit tudunk ma a koleráról?
- Több mint 125 éve ismerjük e betegség kórokozóját (Vibrio cholerae), és ki tudjuk mutatni a székletből.
- E baktérium toxintermelés révén a vékonybélben fejti ki hatását (hasmenés előidézése).
- Ismerjük azokat az antibiotikumokat, amelyekkel eredményesen lehet a betegség lefolyását.
- Azt is tudjuk, és biztosan alkalmazzuk a beteg-ellátásban, hogy nem csak intravénás folyadékkal lehet a kiszáradást befolyásolni, hanem szájon keresztül adagolt, megfelelő összetételű, folyadékkal is.
- Az elmúlt két évszázadban megismertük azokat a tényezőket, amelyek hozzájárulnak a kolera járványok elterjedéséhez.
- Egyelőre még hiányzik az igazi, hatásos oltóanyag.
 |
Dr. Szalka Anrás
infektológus főorvos
Fővárosi Szent Imre Kórház
2009. június 6.
A képeket Hódi Szabolcs válogatta.
