Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Klauzál Gábor, a független egészségügy első hazai minisztere

A 2009. évi Klauzál Napok Tétényben rendezvénysorozatunk április 25-én a Nagytétényi Kastélymúzeumban megtartott záróprogramjának nyitóelőadásán meghallgathattuk a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár főigazgatójának dr. Kapronczay Károly orvostörténész tanulmányát az első felelős magyar kormány egészségügyi igazgatásáról.


Egészségügyi igazgatás 1848 tavaszán-nyarán


Az 1848.-as márciusi forradalom és az első felelős magyar kormány megalakulása nem érte váratlanul a magyar orvostársadalmat, hiszen a reformkor kezdete óta ezt várta: követelte az orvosképzés megújítását, a köz- és orvosügyek újragondolását. Így a hazai orvostársadalom számára 1848 tavasza nemcsak a közjog változását, hanem a reformtervek megfogalmazását és megvalósulásukat is jelentette. A magyar egyetemekről szóló 1848. évi XIX. Tc. nemcsak a pesti egyetemet helyezte az akkor alakult Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium felügyelete alá, de kimondta az egyetem önkormányzatát, a tanszabadságot, a cenzúra eltörlését, s mindez valóban szabad utat engedett a orvosképzés reformjának. Az orvosigazgatás új formájában, a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumon belül felállított egészségügyi osztály életre hívása nemcsak közigazgatási kérdés volt, hanem az orvostársadalom érdekvédelmének, szakmai képviseletének és testületi szervezetének kidolgozását is szükségessé tette.

A minisztériumok szervezése Batthyány Lajos 1848. március 17.-i miniszterelnöki kinevezése után papíron azonnal megkezdődött, a tényleges megszervezésre pedig április 20-a, a régi kormányszervek sorozatos felszámolásával. Ekkor kezdődtek meg a kinevezések is. Az egészségügyi osztálynak a Földművelésügyi Minisztériumba helyezése sokakban csodálkozást váltott ki, egyfelől nem látták indokoltnak ezt a megoldást, másfelől az orvosképzés és az igazgatás irányításának felsőbb szinten való szétválasztását sem látták jó megoldásnak. Ugyancsak bírálták, hogy az egészségügyet nem „igazgatási” kérdésként kezelték, hiszen a Helytartótanács hivatali rendszerében is az volt. Ellentmondást jelentett, hogy a minisztériumi egészségügyi osztály utasításait a vármegyék alispánjaihoz továbbították, akik alárendeltségében működtek a megyei tisztiorvosok és hivatalaik, mint a területi közigazgatás részei. Hogy miért éppen a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium feladata lett az egészségügy irányítása, arra nincs elfogadható érv. Talán a Helytartótanács egészségügyi osztályának ügyköre adhat némi felvilágosítást, mert ebben a felsorolásban sok a gyógyszer-kereskedelemre, vesztegzárakra, járványokra vonatkozó tételek, amelyek árszabályozásokat, ipari és kereskedelmi tevékenységet is jelentettek, illetve a sebészek tevékenysége, a gyógyszerészek, műszergyártók inkább kereskedelmi-ipari körbe tartoztak.

           

Mindenesetre gyorsan kellett dönteni, mert a kormányzati forma változásától függetlenül sok volt a megoldásra váró probléma, az intézmények gyökeres átalakítása ellenére sem állhatott meg az élet az ország igazgatásában. Az egészségügy vonatkozásában meg kellett találni az egyes osztályok élére kerülő szakembereket, így az országos főorvost, az orvoskar elnöklét és a minisztériumi osztály vezetőjét. Már az első kinevezéseket is éles bírálat érte, azzal vádolták Eötvös Józsefet és Klauzál Gábort, hogy „házi orvosaikat” nevezték ki /Eötvös Józsefet és Sauer Ignácot/ a legfontosabb tisztségekre. Ezzel egyidőben az orvostársadalom a kormány elő terjesztette legfontosabb javaslatait, egy új közegészségügyi törvény elképzeléseit, amire gyors megoldást kívánt. A kormány visszaadta megvitatásra, május-júniusban ült össze az értekezlet, amelynek feladata lett a javaslat teljes kidolgozása. Az előbb említett javaslatot Eötvös és Klauzál Gábor miniszterek Balassa Jánossal és Stáhly Ignáccal közösen megvitatták és javasolták az országos orvosi értekezleteken való megtárgyalásra.

         

Az egészségügyet, amelyet valójában egy külön minisztérium tudott volna csak megfelelően kezelni, a két minisztérium egy-egy osztályának kialakításakor igyekeztek a feladatokat pontosan szétválasztani, ami kisebb-nagyobb sikerrel oldottak meg. Egyelőre függőben maradt a hadi egészségüggyel kapcsolatos kérdések, ami ekkor még a bécsi kormányszervekhez tartoztak, nem lévén még önálló magyar hadsereg. Az átmeneti időszakra a Földművelődésügyi Minisztérium egészségügyi osztályán egy hadorvos tanácsosi állás létesítését is.
A Földművelésügyi Minisztérium egészségügyi osztályának intézkedési körét 1848. április 30.-án a Közlöny a következőkben határozta meg:

l. országos orvosi rendőrség,
2. törvényszékben előforduló orvosi vizsgálatok és látleletek,
3. orvosi intézetek,
4. baromorvosi tárgyak,
5. gyógyszerészeti tárgyak.

Az egészségügyi osztály tisztviselői 1848-ban a következőkből állt: Stáhly Ignác osztályigazgató tanácsos. Sauer Ignác tanácsos, országos főorvos. Eckstein Frigyes, Havas Ignác, Tormay Károly, Zlamál Vilmos, Wagner Dániel tanácsosok, Sperlák /Parlagi/ Endre és Réczey Imre titkárok, Edvi Illés László és Fromm Pál fogalmazók, Csóréj Döme segédfogalmazó.

Mindegyik tanácsosnak megvolt a maga ügyköre: az egyes tárgyakról készítendő véleményt ő fogalmazta meg. A közegészségügyi intézmények /kórházak/ ügyeivel Eckstein Frigyes, törvényszéki orvostani kérdésekkel Havas Ignác, orvosrendészetiekkel /közigazgatás, tiszti orvosi feladatok, vármegyei és városi igazgatás, stb./ Tormay Károly, gyógyszerészeti ügyekkel Wagner Dániel, állatgyógyászati kérdésekkel Zlamál Vilmos foglalkozott. A tanácsosi-előadói véleményeket a tanácsosok készítették elő, ami végül az országos főorvoshoz kerültek, annak döntésétől függően kerültek az osztályigazgató elé. Ő ezeket vitte a miniszter elé, illetve ő tárgyalt más minisztériumok vezetőivel. A törvényhatóságokkal is az osztályigazgató tárgyalt. A törvény vagy miniszteri rendeletek előkészítése szintén az osztályigazgató feladatkörébe került. Az előbb vázolt feladatkörökben az országos főorvos elég szűk volt, önálló intézkedésre alig volt lehetősége, ami súrlódásra adott lehetőséget az osztályigazgatóval.

       

A polgári egészségügyi osztály létszámát 1848 májusában nagyobb létszámúra tervezték, ugyanis arra gondoltak, hogy az erdélyi unió létrejötte után erdélyi személyeket is alkalmaznak. Gondoltak arra is, hogy a horvát és a tengermelléki egészségügy vonatkozásában is szakembereket kell bevonni. A bel- és a pénzügy minisztérium vonatkozásában valóban bevontak erdélyi szakembereket, de a politikai és a hadi események kizárták a horvát, a határőr és a tengermelléki tisztviselők kinevezését. Hamarosan a hadi egészségügy alapjaiban felforgatta az osztály munkáját, a tevékenység zöme áthelyeződött a Honvédelmi Minisztériumba.


1848 júniusában a polgári egészségügyi osztály legnagyobb feladata a jelentkező kolerajárvány felmérése, a járványvédelem megszervezése. Ennek érdekében 1848. május 24.-én Klauzál Gábor miniszter felhatalmazásával Eckstein Frigyes, Tormay Károly miniszteri tanácsosokat és Plósz Lajos pesti orvost Havasalföldre küldték ki, bár a helyszínen Tormay Károly is megbetegedett, de július elején már Pesten voltak. A bizottság úgy találta, hogy a havasalföldi kolera járvány enyhébb lefolyású, mint az emlékezetes 1831. évi felvidéki járvány. Ennek megfelelően adta ki Klauzál Gábor miniszter a vármegyék és városok felé az óvintézkedések megtételére az utasítást. Elrendelte a járvány kórházak felállítását, gyógyszerkészletek beszerzését, valamint azt, hogy hívják fel a lakosság figyelmét a helyes táplálkozásra,a tisztálkodásra. A felvilágosító munkára felkérték a papokat és a tanítókat. Vesztegzárat a pánik elkerülése miatt nem rendelték el, de ez helytelen döntésnek bizonyult, hiszen a járvány igen gyorsan terjedt.


A hadi események erősödésével a járvány is nagyobb területeken terjedt, ősszel már Pesten és Budán dúlt. Ekkor állította fel az Országos Honvédelmi Bizottmány, Pólya József elnökségével, az Országos Kolera Bizottmányt /1848. október 27./, amely független szervezetként működött, erőteljes intézkedései következtében csökkent a járvány intenzitása, de nem sikerült teljesen felszámolni. A Bizottmány élén álló Pólya József már 1831-ben – a nagy kolerajárvány idején – kitűntette magát szaktudásával, szervező képességével és kórházszervezésével, jeles szakirodalmi tevékenységet is kifejtett. A Bizottmány tagja lett Plósz Lajos és Sperlák Endre minisztériumi titkár, de kórházszervezési kérdésekben Tormay Károly véleményére is támaszkodtak. Az első elképzelések szerint Tormay is tagja lett volna a Bizottmánynak, de a katonai helyzet alakulása miatt az egészségügyi osztályon ő lett a katonai ügyek „képviselője”, az első kinevezett törzsorvosok egyike lett.


A Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumhoz tartozó polgári egészségügyi osztály legnagyobb eredményt a gyógyszerészeti kérdésben érte el. 1848. június 21-25. között a kereskedelemügyi miniszterhez fordult a gyógyszerügy reformja érdekében. Klauzál Gábor miniszter gyorsan válaszolt, hiszen május közepe óta Wagner Dániel tanácsos részletes törvényjavaslaton dolgozott, ami az országgyűlés elé kívántak terjeszteni. Ennek lényeges pontja volt a gyógyszernevek meghatározása, a gyógyszertárak ellenőrzése, a törvényes gyógyszerkönyv /dispensatorium/ létrehozása, a gyógyszerészi árszabály /taxatorium/ kiadása, a gyógyszerészi testület felállítása, a gyógyszertárak létesítésének szabályozása.
Elsőnek a gyógyszertárak felállításáról született rendelet /1848. június 21./, amely szerint a hatósági vagy lakossági kérelem esetén a miniszter ad engedélyt a gyógyszertár létesítéséről. Lehetőség van arra is, hogy a miniszter pályázatot ír ki a gyógyszertár létesítéséről és a gyógyszerész alkalmazásáról. A miniszteri „beavatkozásra” azért volt szükség, hogy a gyógyszertárak egyenletesen „települjenek”. Ez a rendelet élénk visszhangot váltott ki: a vármegyék és a városok ’központosításról” beszéltek, vitatták a szakszerűség elvének érvényesülését a városi-vármegyei akarattal szemben.


1848. június 10.-én Klauzál Gábor aláírásával rendelet jelent meg a gyógyszertárak évenként ingyenes ellenőrzéséről, az ellenőrző bizottságban egy gyógyszerész jelenlétéről. Június 13.-án pedig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériummal közösen kiadott rendelet újra szabályozta a gyógyszerészképzést: a segédek tanulási ideje három év lett, de a vizsgára jelentkezni már kétévi képzés után is lehetett, a vizsga mindig ingyenes lett. Viszont nem történt intézkedés az okleveles gyógyszerészek egyetemi képzéséről, illetve annak korszerűsítéséről.

Kevés sikerrel jár az 1848. június 21.-én kiadott miniszteri rendelet, ami az új gyógyszerkönyv és árrendelet kidolgozását mondta ki, hiszen az a kérdés 1849. júniusában is megoldatlan feladatot jelentett. Ugyanakkor a minisztérium nem engedélyezte az országos egyesület megszervezését. Már 1848 nyarán gondok jelentkeztek a gyógyszer alapanyagok beszerzésével kapcsolatban, ugyan még nem volt embargó Magyarország ellen, de a dráguló alapanyagok beszerzése nehézségekbe ütközött. Ezért javasolták országos pénzen való beszerzést és egy központi raktárból való elosztást. Ennek megvalósítása 1848 novemberében kezdődött meg. 1848 nyaráig a magyar királyság területén állomásozó alakulatok gyógyszerellátása zavartalan volt, ezek-a pesti Katonai Gyógyszerraktárba érkezek. Október után a Károly laktanyában rendezetek be központi katonai gyógyszertárat, itt vegyi laboratóriumok együtt a hiányzó kemikáliákat előállították. Az üzemet Leifer János irányította, aki célul tűzte ki a katonai gyógyszerkönyv átdolgozását és kiadását. Ebben Stáhly nagy segítségére volt, aki a gyógyszerkönyvet a polgári patikáknak kötelező mércéül kívánta ajánlani.


1848 májusában is gyakran esett szó a törvényhatósági orvosok reménytelen helyzetéről, amely már jelentős kérdés volt az 1848.-as márciusi forradalom előtt is. A megyei és városi orvosok ugyan az állam,i közegészségügynek fontos tényezői voltak, akik beosztásukat pályázat útján nyerték el, de fizetésük - igen eltérő módon – a kinevező törvényhatóságtól függött. Az orvosok gyakran éppen rossz életkörülményeik miatt távoztak, kerestek máshol jobban fizetett állást. A kérdés egységes rendezéséig – Sauer Ignác országos főorvos is támogatta a javaslatot – pótdíj megállapítását javasolták, de ennek megtárgyalására már nem kerülhetett sor a katonai események miatt. Arra nincs adat, hogy a Minisztérium akár elméletileg is foglalkozott volna a kérdéssel.


1848 októberéig a magyar korona terültén állomásozó sorezredek katonai egészségügyét a bécsi Katonaegészségügyi Igazgatóság irányította,illetve a magyarországi „főhadi kormányok”mellett működő tábori főorvosi igazgatóságok intézkedtek. A magyar Honvédelmi Minisztérium ugyan felelős volt minden a hadsereggel kapcsolatos kérdésben, de a legtöbb kérdésben semmit sem tehetett a bécsi katonai hatóságok engedélye nélkül. A tisztán magyar alakulatok /nemzetőrségi, majd honvéd zászlóaljak/ tartoztak csak a Honvédelmi Minisztériumhoz, bár ennek nem volt egészségügyi osztálya, így orvosi ügyekben a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelmi Minisztérium egészségügyi osztályához kellett fordulni. A régi joggyakorlat szerint az országos főorvosnak kellett katonai ügyekben eljárni, aki ellentmondásos módon egy polgári szervezetnél működött. 1848. május 21.-én a nemzetkörség szervezésével megbízott haditanács kérte Sauer Ignác országos főorvost, hogy az alakítandó önkéntes honvédalakulatoknál létesítsen sebészi állásokat és írjon ki pályázatot 10 főorvosi és 30 alorvosi állást. Ettől kell számítani a szabadságharc magyar katona-egészségügyének megteremtését. 1848. július 7.-én a nádor kinevezte Sauer által felterjesztett 10 főorvost, míg Batthyány Lajos miniszterelnök az alorvosokat. Bár ebből szócsata keletkezett: Bugát Pál és köre megkérdőjelezte Sauer Ignác felterjesztésének jogosságát, hogy nem kérte ki előzetesen az orvosi kar véleményét. Ebben az időben ülésezett az az orvosi értekezlet, amely az orvostársadalom véleményét volt köteles megfogalmazni a közegészségügyi törvénnyel kapcsolatban. Mindenesetre alakult egy katona és polgári orvosokból álló bizottság, de egy osztályon belül kívánták kezelni a katonai és polgári orvosok ügyeit. /Ebből az elgondolásból nevezték ki Tormay Károly törzsorvosnak és bízták meg a polgári egészségügyi osztályon a katonai ügyek felügyeletével.


1848 szeptemberében – a nádor távozása után - bizonyos vita alakult ki a Honvédelmi Minisztérium azon álláspontja miatt, miszerint nem nevez ki senkit katonaorvosnak és nem oszt be alakulatokhoz, mert ez ellentétes a fennálló törvényekkel. Viszont a polgári egészségügyi osztály eljárásait sem tartották törvényesnek, miért avatkozik be a civil hatóság a honvédség ügyeiben. Batthyány miniszterelnök ugyan Sauer Ignácot alezredesi rangban kinevezte a nemzetőrség főorvosának az országos haditanács mellé, de hatásköre nem terjedt ki a honvédzászlóaljakra. Az ügyet az vitte előbbre, hogy Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként felkérte Mészáros Lázár hadügyminisztert, hogy Stáhly Ignácot nevezze ki a honvédség főtörzsorvosának, egyben a honvédség honvédorvosi karának főnökének, majd november 5-én megbízta a Honvédelmi Misztérium egészségügyi osztályának megszervezésével. 1848 novemberének végén az OHB megszüntette a sorkatonaság és a honvédség közötti különbséget, egybeolvasztotta a különféle katonai egységeket, bekebelezte a nemzetőrségi haditanácsot a Honvédelmi Minisztériumba. A Honvédelmi Minisztérium új szervezetében a VIII. ügyosztály lett az egészségügyi, amely a honvédség egészségügyi kérdéseivel, orvoskarával és intézményeivel foglalkozott. December 5-én ezt az osztályt közvetlenül az OHB alá rendelték és a megnövekedett feladatokra Stáhly újabb szakembereket kért, közülük Tormay Károly egyenesen helyettesévé tette. Az új felállásban a polgári egészségügy teljesen a katonai egészségügy alávetésébe került, amely rendszerben Tormay Károly képviselte a civil érdekeket.


Dr. Kapronczay Károly
főigazgató
Semmelweis Orvostörténeti
Múzeum, Könyvtár és Levéltár

2009. április 25.


A képeket Hódi Szabolcs válogatta. Köszönet Horányi Ildikó művészettörténésznek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár gyűjteményéből rendelkezésünkre bocsátott képekért.


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2018. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (15)
Egyesületi élet (281)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016 Emlékév média-megjelenések (1)
2016 Emlékév programnaptár (1)
2017. év médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. év médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)



1848/49 (45)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (27)
Díszpolgárok (18)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (99)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (34)
Wolf-kripta (13)