Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Nagyhatalmi egyensúly és a nemzet megmaradása

Kertész László írása a 2009. október 4-i VI. Történelmi szalonestünkről, melynek meghívott vendégelőadója Csorba László történész, egyetemi docens volt, a Történettudományi Intézet igazgató-helyettese, a Római Magyar Akadémia egykori elnöke, 2010. február 1-jétől a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója.


Immáron hatodik történelmi szalonestjét tartotta a Klauzál Gábor Társaság a múltidézéshez
kiválóan alkalmas, sokat látott patinás Vojnovich-Huszár Villában október első hétvégéjén.
Már előre sejteni lehetett, hogy az érdeklődők hatalmas érdeklődéssel fogadják Csorba László
történész, „Kossuth, Deák és Klauzál - forradalom és kiegyezés válaszútján, 1859-1867”
címmel illetett nagy ívű és érdekfeszítő előadását, aki a hallgatóságot gondolatban
visszarepítette a XIX. század Magyarországába.



A meghívott előadó egykori munkahelyéhez, a több mint nyolcvan éve alapított és az elmúlt
években általa igazgatott Római Magyar Akadémia földrajzi helyzetéhez híven latinos
temperamentumú lelkesedéssel és alapos szakmai tudással adta közre ismereteit a tárgyalt
korszakról, szemmel láthatóan lenyűgözve a megjelenteket.



A szakember hangsúlyozta, hogy az emlékezet és a történettudomány csak némi benyomást
tud adni a múltról, sohasem alkot teljes egész képet az érdeklődő számára. A jelen életünket a
múlt ismeretével tudjuk megérteni, amely a jövőnkkel kapcsolatos elképzelésekre is kihatással
van. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, valamint az 1867-es Kiegyezés között eltelt
csaknem húsz viharos esztendő történéseit elemezve is erre az álláspontra jutunk. Csorba
László hangsúlyozta, hogy az 1848-as forradalmi lelkesedés, majd az 1849-es önvédelmi
háború vívmányai a szabadságharc leverése után sem porladtak szét. A sokmillió embert
érintő jobbágyfelszabadítás, a jogegyenlőség és – a modern, polgári állam egyik legalapvetőbb jellemzője – a közteherviselés érvényben maradtak, ugyanakkor az aktuálpolitikai helyzettel tisztában lévő államférfiak Deák Ferenccel az élükön tudomásul vették, hogy hazánk sorsa nem Magyarországon dől el, hanem a nagyhatalmak akaratától, elképzeléseitől függ.

1849 tavaszán a magyar szabadságharcba történő orosz beavatkozás és ezáltal a függetlenségi
törekvések vérbe fojtása csak Párizs és London hallgatólagos beleegyezésével történhetett. A
Habsburg Birodalommal történő kiegyezés – kezdetben még kisebbségben lévő – hívei belátták, hogy hazánk modernizációjához tőke kell, amely a Habsburg Birodalom közvetítésével érkezhet az országba. A birodalom részének maradt Magyarország gazdasági
megerősödése mellett Deák Ferenc, Teleki László és híveik a magyar hegemóniát feladva a
hazánkban élő nemzetiségekkel gördülékenyebb együttműködést próbáltak kialakítani, például a Délvidéken élő horvátokat, szerbeket és az erdélyi románokat Magyarország teljes jogú nemzetiségi tagjainak tartották. Sérelmeiket a későbbiekben mégis csak részben sikerült orvosolni, amely fájó tüske formájában maradt a nem magyar anyanyelvű, de a Magyar
Királyság területén élő lakosokban. Az 1860-61. években Olaszországban elszenvedett hatalmas osztrák veszteségek (Lombardia elvesztése), majd végül a poroszoktól elszenvedett
1866-os königgrätzi vereség arra az elhatározásra sarkallta Ferenc József császárt, hogy a
magyarokkal – hosszas tárgyalások és kölcsönös engedmények árán – kiegyezzen.

   

A történész előadó összegezve az ismereteket arra az álláspontot jutott, hogy az akkori tudással, az adott körülmények között Magyarország és a magyarság számára a lehető legjobb megoldás volt a Kiegyezés. Ugyanakkor Kossuthnak is helyes volt az a meglátása, hogy a magyarság és a nemzetiségek közötti megoldatlan problémák egy idő után súlyos konfliktusokhoz fognak vezetni. A történész óva intett mindenkit, hogy Deákot és Kossuthot
szembeállítsa egymással; az érzelmek helyett mindenkor az elemi tudást kell alapul venni, a realitások figyelembevételével.



Kertész László
történész
a Városházi Híradó újságírója

2009. október


Megjegyzés:
Fenti írás lapzárta miatt nem kerülhetett be a Városházi Híradó XVII. évf. 20. sz.,
2009. október 9-i számába, így az csak honlapunkon olvasható.


Előzmények:

I. Történelmi szalon (2004. október 7.) – Katona Tamás: Az aradi vértanúk 
II. Történelmi szalon (2005. október 7.) – Szabad György: Klauzál Gábor szerepe Magyarország polgári átalakulásában
III. Történelmi szalon (2006. október 14.) – Dinyés László: „Itt sorvadok az aradi várban...”
IV. Történelmi szalon (2007. október 7.) – Dr. Urbán Aladár: Gróf Batthyány Lajos politikai pályája és halála
V. Történelmi szalon (2008. október 11.) – Dr. Gazda István: Klauzál reformkori természettudós kortársai


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2022. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (16)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016. évi médiamegjelenések (1)
2016. évi programnaptár (1)
2017. évi médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. évi médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)
2021. évi programnaptár (1)
2022. évi programnaptár (1)
2023. évi programnaptár (1)



1848/49 (52)
Barangolások (34)
Budatétényi Ősök Napja (30)
Díszpolgárok (19)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (129)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (43)
Wolf-kripta (21)