Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

dr. Gazdag Lászlóra emlékezünk

November 6-án, a budafoki temetőben búcsúztunk dr. Gazdag Lászlótól, Budafok-Tétény díszpolgárától, a borászati technikum évtizedekig volt igazgatójától, a borászati szaktekintélytől, a Promontorium Borlovagrend hajdani nagymesterétől



Képeinkkel az elmúlt években a Lics-pincében tartott díszpolgár-találkozók néhány pillanatát idézzük fel, amelyeken mindnyájunk örömére Gazdag Laci bácsi is részt vett. Külön öröm volt számunkra, hogy barátsággal fogadva személyesen átadott meghívóinkat, minden alkalommal megtisztelte jelenlétével, kedves humorával a baráti összejövetelt.

Felemelő érzéssel tölthetett el mindannyiunkat, hogy a 2004. márciusában útjára indított találkozóinkon az 1995. óta kitüntetett díszpolgárokkal közösen, évről-évre együtt köszönthettük kerületünk legújabb díszpolgárát.  Gazdag Laci bácsi 1997-ben harmadikként lett a Díszpolgárok Társaságának tagja. A múlt év tragikus búcsúja után, a legfiatalabb díszpolgártárs Kolonics György halálát követően távozott körünkből. Hiányozni fog. Rá emlékezünk képeinkkel...



2004
2005
2006
2007
2008
2009



A Lics család, a BUDAFOK-TÉTÉNY: múlt, jelen, jövő Asztaltársaság-, a Klauzál Gábor Társaság tagjai tisztelettel emlékeznek rá.



A Mihalik Sándor Helytörténeti Kör, a Budapesti Városvédő Egyesület Promontor-Tétény munkacsoportja, valamint a Savoyai Jenő Asztaltársaság és Alapítvány búcsúja a tag- és alapítótárstól:

In memoriam...
emlék-töredékek Dr. Gazdag Lászlóról



Bár tudtuk, hogy egészsége megrendült és szeretett felesége halála óta a magára maradottság fájó érzése is kínozza, mégis váratlanul ért mindannyiunkat halálhíre. Mivel a történtek megváltoztathatatlanok, az ember ilyenkor tehetetlenségében akaratlanul is befelé, az emlékeihez fordul. A három-évtizedes barátság pedig emlékekben gazdag...

Az Embert, a szerető Családapát, a kiváló Borászt, a nagy tekintélyű Tanárt, a jeles Közszereplőt a róla szóló nekrológok már megidézték, méltatták. Mi – akiket barátságába fogadva, kicsit közelebb engedett magához – szerencsésebbek voltunk, mert társaságát élvezve, más oldaláról is alaposabban megismerhettük...


Nézegetem az emlékkönyveket, a régi fotókat. Előadások, rendezvények, kirándulások, ünnepségek, vitaestek bejegyzései és képei az elmúlt évtizedekből. Számtalan pillanatfelvétel, felbukkanó emlék idézi alakját. A Mihalik Sándor Helytörténeti Kör és a Budapesti Városvédő Egyesület Promontor-Tétény munkacsoportjának munkájában a kezdetek óta részt vett...

Szinte hallom hangját is, ahogy megfontoltan ejti a szavakat. Ha dicsért, ha dorgált, mindig áradt belőle a szeretet, a jobbítás szándéka. Ráckevei születése ellenére elkötelezettebb lokálpatrióta volt, mint sok helybéli. Következetes szószólója a helytörténeti múzeum létrehozásának. Nem volt olyan fórum, ahol ne talált volna alkalmat, vagy lehetőséget szükségességének hangoztatására...

Amikor Barátommal elkezdtük a Savoyai Jenő Asztaltársaság és a Savoyai Jenő Alapítvány szervezését, szinte természetes volt, hogy véleményét kérve, vele beszéltük meg a részleteket. A zártkörű Asztaltársaság alapító tagja lett. Külön is örült annak, hogy az Alapítvány a tehetséges budafoki fiatalok felé fordult. Fiatalok – nagyon szerette őket és nagyon tudott bánni is velük. Tanácsai, szelíd szavai percek alatt tudtak indulatokat csendesíteni, gondokat oszlatni...

…és a beszélgetések! Önző módon, talán ezek fognak a legjobban hiányozni. Bölcsessége, derűje, atyai szeretete mára már múlt. De ez a múlt és annak minden emléke fájdalmasan is nagyon szép, 's ami szép, azt az ember örökre szívébe zárva őrzi!

Az utolsó vacsorán Jézus így búcsúzott tanítványaitól: „Ne nyugtalankodjék a ti szivetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. Az én Atyám házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.” (Ján. 14, 1-2.) Hiszem, hogy betöltötted ott a helyedet és reménykedem, még találkozunk...


 
Bartos Mihály m.p.




Gazdag Laci bácsi utolsó útja




November 6-án, péntek délután a budafoki öreg-temetőben búcsúztunk
dr. Gazdag Lászlótól, Budafok-Tétény díszpolgárától, a borászati technikum évtizedekig volt igazgatójától, a Promontorium Borlovagrend hajdani nagymesterétől, a borászat szaktekintélyétől, a díszpolgár-találkozók kedves mosolyú Laci bácsijától.

A borongós délutánon az egyházi szertartás mellett először Szabolcs Attila, Budafok-Tétény polgármestere az elhunyt életét méltatva búcsúzott:

Ravatal előtt állunk, végső búcsúzásra gyűltünk össze.

Dr. Gazdag László ny. iskolaigazgató, borász, Budafok-Tétény díszpolgára hitünk szerint már nem e földi világunkban folytatja munkás, eredményes életét.

A Jóisten sikeres, boldog és hosszú földi élettel ajándékozta meg Laci bácsit.
1925-ben született Ráckevén. Elemi, majd polgári iskolába is Ráckevén járt, később Budapesten elvégezte a Mester Utcai Felsőkereskedelmi Iskolát. A Kertészeti Főiskolán 1948-ban szerzett oklevelet.

1950-ben került Budafokra, ide nevezték ki tanárnak, házasságot is ebben az évben kötött.
A Borászati Középiskolában borászati kémiát, mikrobiológiát és technológiát tanított. 1963-től 1990-ig volt a Soós István középiskola igazgatója. Emellett a technikumi, szakközépiskolai és szakmunkásképző osztályok számára kémia és borászati technológia tárgyból több tankönyvet írt, és részt vett a hasonló iskolák oktatási követelményrendszerének kidolgozásában.

1960-ban az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaság-tudományi karán védte meg doktori értekezését. Pedagógiai és szakmai munkájának elismeréseként több állami és szakmai kitüntetést kapott az évtizedek során, többek között a Munkaérdemrend bronz fokozatát (1968), a Budapestért-díjat (1990) és a Magyar Köztársaság Csillagrendjét.
1994-ben vehette át (Dr. Mercz Árpáddal együtt) a szőlész-borász szakma legmagasabb kitüntetését, a Requinyi Géza-emlékérmet.

Tagja volt a Helytörténeti Körnek, a Városvédők Promontor-Tétény Munkacsoportjának és
a Savoyai Asztaltársaságnak, melynek alapító tagja is volt. Elnöke volt a helyi Mészáros László Képzőművész Egyesületnek is. Az 1992-ben alakult Promontorium Borlovagrend
alapító nagymestere, 80 éves koráig nagymesterként tevékenykedett, 2005-től örökös tiszteletbeli nagymestere.
Díszpolgári címét a borászati szakképzésben, a helyi borkultúra megteremtésében kifejtett tevékenységével érdemelte ki, 1997-ben.

Laci bácsiról, a boros szakemberről még el kell mondani, hogy magánemberként is igen sokat tett a kulturált borfogyasztás megismertetéséért, elterjesztéséért. Azért, hogy a finom nedűket mértékkel, ízlelgetve, az ízekre, aromákra, a színre figyelve kortyolják élvezői. Végleges visszavonulását követően is, azoknak, akik akár személyesen, akár telefonon felkeresték, továbbra is szívesen segített, adott bölcs tanácsokat.

Családcentrikussága fogalom volt, a család – négy gyermeket nevelt fel, kilenc unoka és három dédunoka is körülvette – nemcsak a nagyobb ünnepeken, alkalmakkor jött össze, s töltött szép időket együtt, feleségével együtt gondja volt a családi békére, az esetleges nézeteltéréseket nem engedte, azok gyorsan elsimultak.
Néhány hónapja már sokan azt hitték, hittük, nincs tovább, – de Laci bácsi visszajött.
Ezt a megpróbáltatást felesége, aki 59 évig volt hű társa, már nem bírta ki.
Elvesztése Laci bácsit végképp összetörte, a gyengülő szervezet nem bírta tovább.



 
Kedves Laci bácsi!
Csak az hal meg, akit elfelejtenek.
Te, Laci bácsi köztünk maradsz, lélekben velünk leszel, mert  nem felejtünk el!

Ez után Földesi Gyula, a Soós István borászati középiskola jelenlegi igazgatója iskolájuk tanárai, dolgozói, diákjai, egyben a magyar borász-szakma nevében mondott búcsúbeszédet:

Tisztelt Gyászolók!

Megrendülten állunk itt, hiszen egy olyan embertől búcsúzunk a mai napon, akinek az élete mindannyiunk előtt példát jelent. Dr. Gazdag László életében megtalálta azt az egyensúlyt, ami sajnos csak keveseknek adatik meg. Laci bácsi életét három dolog irányította: a család, a borászat és azon keresztül a Budafoki Borászati Iskola, valamint szűkebb környezetének, Budafoknak a felvirágoztatása, a kerületben élők tevékenységének segítése. Ha ezeket a területeket értékeljük, akkor nem nehéz választ adni arra, ki volt Dr. Gazdag László, a gyémántokleveles szőlész-borász, nyugalmazott igazgató, örökös borlovagrendi nagymester és nem utolsó sorban tiszteletet érdemlő családfő, kedves nagypapa.

Gyászunkat enyhíti talán az a tudat, hogy mindenki Laci bácsija teljes életet élt. Személyiségének alapja a segítőkészség, a tenni akarás, a másik ember tisztelete, a vállalt feladatok alapos, állhatatos végrehajtása. Ezeket a jegyeket, az alapokat otthonról, a kilencgyermekes nagycsaládból hozta. Olyan alap ez a családi kötelék, amely nagyon sok esetben segítette őt a nehézségekkel szemben. Családapaként 4 gyermekének adta tovább ezt a szemléletet és alakította ki saját számára a gyermekévei alatt megszokott légkört. Oktató, nevelő munkájában is a figyelmesség volt rá a jellemző.

Mikor pedagógusként elkezdte munkáját, diákjai számára hamar világos lett, hogy ő az a tanár, akire felnézhetnek szakmai tudása miatt. Talán még ennél is fontosabb volt, hogy emberként is számíthattak tanácsára, segítségére. Ezek a kiváló tulajdonságok alapozták meg azt az iskolai légkört, ami később a Borászati Technikum sajátja lett. Ezt a szellemiséget vették át az iskola tanárai, dolgozói. Ez a hangulat, életérzés töltötte be a technikum falait és emelte ki az iskolát a szürkeségből. Az ő tevékenysége alapozta meg a szakmai oktatás minőségét a hazai borászképzésben.
Állhatatosan dolgozott, hogy szeretett iskolája minél jobb lehetőségeket biztosítson az oktatáshoz. Megelőzte korát!
Ma ezt úgy mondanánk, hogy menedzser-szemléletű, innovatív vezető volt. Neki köszönhető a tangazdaság első rekonstrukciója, az iskola belső átalakítása, a tanpince és a gépműhely kialakítása, valamint a tornaterem létrehozása. Ezek csak a legfontosabb eredmények. Nem szabad elfelejtkezni arról, hogy ő tette naggyá az iskolát a borászati üzemek irányában, a főváros, az akkori fenntartó rendszerében, a budafoki közösségi életben. A szakmában ő volt az az ember, akit az egész országban tiszteltek, szerettek, megbecsültek.
Ő ezeket az eredményeket mindig úgy említette, hogy ez az iskola egész közösségének az érdeme. Az eredményeket nézve azonban világos, hogy a sikerekhez szükség volt olyan vezetőre, aki felismerte a tennivalókat, majd határozott irányítással végre is hajtotta az elképzeléseket, még ha azok néha szembenállást is gerjesztettek. Az ő vezetői tevékenysége a mai napig meghatározza az iskola szakmai irányvonalát, szemléletét. Az iskolában 1950-től kezdi el pedagógus munkáját, 1960-ban igazgatóhelyettes. 1964-től igazgatója a nagy múltú budafoki középiskolának.
Munkája mellett ő készítette el a technikum szakmai Kémiai és Borászati technológiai tankönyveit, amelyekért nívódíjat kapott. Pedagógiai, szakmai irányításával több száz kiváló szakembert indított el a borászat területén, akik munkájukkal jelentősen hozzájárultak a hazai borászat kiváló eredményeihez.

Munkáját, szakértelmét többször jutalmazták kitűntetésekkel:
- Oktatásügy Kiváló dolgozója (1964, 1976)
- SZOT ezüstérem (1975)
- Élelmiszeripar Kiváló dolgozója (1960)
- Munkarend bronz fokozata (1968)
- Földes Ferenc díj (1984)
- Budapestért kitüntető jelvény (1990)
- A Magyar Köztársaság csillagrendje (1990)

Nyugdíjba vonulása után továbbra is aktívan részt vett a kerület különböző társadalmi területeinek fejlesztésében. Aktív tagja volt a Budafoki Helytörténeti Körnek, a Városvédők Promontor Tétény munkacsoportjának, a Savoyai Jenő Asztaltársaságnak, elnöke a budafoki Mészáros László Képzőművész Egyesületnek, alapítója és nagymestere a Promontorium Borlovagrendnek. Vitalitása, tenni akarása tovább növelte elismertségét, megbecsültségét. Nagy örömmel fogadta a kerülettől kapott díszpolgári címet. Úgy éreztük, az idő nem fog a lendületén, aktivitásán. Sajnos az utóbbi évben már aggódva figyeltünk a hírekre és október 21-én bekövetkezett, amitől tartottunk.

Azon a napon, amikor megtudtam a szomorú hírt, éppen a szakmai oktatást jelentősen érintő fontos tárgyalásról érkeztem az iskolába. Megrendített a tudat, hogy most már nem tudom veled megbeszélni az iskolával kapcsolatos eseményeket.
Tudtam, hatalmas űr keletkezett az iskola múltjában.
Hirtelen rám tört a tudat, hogy Te többé nem fogsz az iskola falai között végigsétálni, nem csillog a szemed, amikor itt vagy közöttünk...
Magam, az iskola tanárai, dolgozói, diákjai és a hazai borász szakma nevében mondhatom, nagyon fogsz hiányozni!

 
Nyugodj békében, Laci bácsi!
Emléked mindig megőrizzük!

Majd a család, a sok barát, tisztelő az iskola diákjainak sorfala között kísérte utolsó útjára Laci bácsit.

A számtalan gyászoló között ünnepi ruhában jelentek meg a borlovagrendek és a helybéli pezsgőrend tagjai, kezükben leveles szőlőhajtásokkal; megható volt a diákok kezében a szőlőveszőre kötött fehér szegfű, melyet végül a sírra helyeztek.

A kerületi díszpolgárok közül is sokan jelen voltak társuk végső útján, külön koszorúval búcsúzva tőle.
Közös koszorúval emlékezett a díszpolgár-találkozók baráti együttlétére egyesületünk, a Klauzál Gábor Társaság, a Lics Pincészet és a BUDAFOK-Tétény: múlt, jelen, jövő Asztaltársaság.




Az oldalt összeállította: Prim György, Hódi Szabolcs – 2009. november


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2022. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (16)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016. évi médiamegjelenések (1)
2016. évi programnaptár (1)
2017. évi médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. évi médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)
2021. évi programnaptár (1)
2022. évi programnaptár (1)
2023. évi programnaptár (1)



1848/49 (52)
Barangolások (34)
Budatétényi Ősök Napja (30)
Díszpolgárok (19)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (129)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (43)
Wolf-kripta (21)