Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

„Isten legszentebb, legszebb áldása rád...

Ráday Mihály „Egy különleges férfiú különleges története” című, a 2007. február 25-ei városvédő műsorának Klauzál Gáborra és Budatétényre vonatkozó anyagát tartalmazó írásában – mely Társaságunk honlapján olvasható – szerepel egy kép Schmidt Emmáról, névadónk második feleségéről. A terjedelmes írásban elhelyezett képek között az olvasó szeme könnyen átsiklik felette, pedig érdemes talán alaposabban is szemügyre venni. No', nem csak a bájos hölgy gyönyörűen megfestett képe miatt...(1)


A kép története talán, valamikor Krakkóban kezdődik, ahol Barabás Miklós(2) nyaralását töltve megismerkedett Nagysándor József(3) hadnaggyal, aki különös rokonszenvével tüntette ki a fiatal festőt. Ismételt találkozásukra 1827-ben nyílt alkalom Nagyszebenben, ahol Barabás már mint ismert portrékészítő az ott szolgálatot teljesítő katonák közül „gróf Wolkensteint, gróf Draskovicsot, Mitisz Rechnungsfürert, Mukics alezredest és többeket” is lerajzolt.(4) Aztán megörökíti Nagysándor Józsefet is, mint József-huszárt.(5)

 
Barabás Miklós önarcképe (1839)
elefántcsont miniatűr, 90x74 mm

Az 1848-49. évi magyar forradalom és szabadságharc alatt Barabás Miklós – az akkor már széles körben ismert, sikeres festő – hazafias önzetlenségből elkészíti az első felelős magyar kormány tagjainak litográfiáit(6), valamint vázlatsorozatát a szabadságharc tábornokairól(7). A festőt a tábornokokkal a régi erdélyi ismerős, Nagysándor József hozza kapcsolatba, aki természetesen, a sorozatból sem maradhatott ki.(8)



 Nagysándor József tábornok
(Barabás Miklós ceruzarajza)
A Batthyány-kormány tagjai
(Barabás Miklós litográfiája)

Ugyanezen időben volt még egy – Barabás által fontosnak, ezért naplójában is megörökítendőnek tartott – találkozásuk: „Később 1849-ben találkoztam vele, mikor az ő dandára a budai várat bevette. Ekkor is még szívesen emlékezett reám s ő adott ki számomra egy rendeletet, melyben megengedte, hogy a még nem egészen kész lánczhídon, melyen csak a honvédségnek volt szabad átjárnia, kivételesen az én bútoros kocsim is átmehessen.”(9)

A több mint két évtizedes ismeretség, a kölcsönös rokonszenv Nagysándor mártírhalála után sem múlt el nyomtalanul Barabásnál. Ennek köszönhetően készítette el a művészettörténészek által is egyik legszebbnek és legérdekesebbnek tartott egész alakos női akvarelljét – Nagysándor József menyasszonyáról – Schmidt Emmáról.

Schmidt Emma és Nagysándor József családi, illetve személyes kapcsolata a Társaságunk honlapján olvasható írások révén közismert. Nagysándor és az unokahúga Emma jegyesek, a szükséges engedélyekkel rendelkezvén, a házasságkötésnek jogi akadálya nincs, de az élet-halál harcát vívó nemzet küzdelmeiben aktív szerepet betöltő tábornoknak nincs ideje a magánéletre. A jegyesség túl hosszúra sikeredik...

A szabadságharc katonai túlerővel való leveretése után Nagysándor József is vértanúságra ítéltetik. Utolsó, az aradi várbörtönből írott leveleiből a kettőjük közötti tiszta, igaz szerelem képe bontakozik ki. Így ír az imádott nőről sógorának, Schmidt Jánosnak: „... – Azon, hogy Emma ennyi bátorságot – annyi lélekjelenlétet tanúsított, nem is csodálkozom – mert nemcsak a külseje olyan meg lepően tökéletes – olyan ritka szép, hogy mindenkire a legmélyebb, legmaradandóbb hatást gyakorolja – hanem a szelleme, a szíve, a lelke is olyan ritka értékű, hogy mindenkinek csodálattal és megbecsüléssel kell adóznia neki. ...”(10)

Emmának írt búcsúlevele(11) pedig egy lángoló szerelmi vallomás: „...mindent elvesztettem, csak irántad való végtelen, határtalan szeretetemet nem – ez a legmélyebb, legszentebb érzés, amit valaha éreztem, és ez el fog kísérni a sírba – az emlék, az irántad érzett rajongás lesz egy jobb, örökké tartó jövendőbe vetett végső vígaszom, melyet már nem felhősíthetnek el földi dolgok. – Fogadd őszinte köszönetemet azokért a mennyeien szép órákért, melyekkel szereteted megajándékozott. … gondolj rám szeretettel és együttérzéssel, mint ahogy én is mindig, az élet utolsó percéig szüntelenül szeretlek és imádlak. ...”(12)

Barabás Miklóst is – mivel személyesen ismeri mindkettőjüket – a jegyesség tragikus végkifejlete mélyen megérinti. Nagysándor József kivégzése után, megfesti az özvegy menyasszonyt...

 
Schmidt Emma
(Barabás Miklós akvarellje, 1849. vége)

A 487x388 mm nagyságú papírra, fedőfehér technikával festett akvarell(13) Schmidt Emma egész alakos képe, történelmi és szimbolikus tartalommal ábrázolva. A kép középpontjában, egy egyszerű fakorlát(14) előtt – mint amilyenekhez a lovakat kötik – áll Emma, a szép, fiatal, akkor mindössze 17 éves leány. A kor követelményeinek megfelelő, egyszerű, zárt öltözete a szűzies tisztaságot sugározza. A szép arcon a fájdalmasan összezárt ajkak és a bánatos szemek szenvedésről árulkodnak. A csapások ellenére ez az arc nem törik meg, őrzi azt a fennkölt sugárzást, amit egy nemzeti hős özvegyének méltósággal kell viselnie. A gyászt a fején lévő könnyű, fekete csipke főkötő hangsúlyozza ki. A fakorlátra dobott üres, piros bélését kivillantó barna honvédtábornoki köpeny szimbolizálja a halott vőlegényt, a szeretett férfiú hiányát.(15) Emma két kezével a köpeny fölé egy nemzeti szalaggal ékített koszorút emel. Ez a koszorú jelzi az elhunyt hősi tetteinek földi elismerését és mártírhalála által, a mennyekben elnyert örök élet dicsőségét.

A kép hátterét érdemes külön szemügyre venni, hiszen Barabás itt is szimbolikus üzenetet alkotott. Az előtérben álló női alak és a teret kitöltő növényzet hátterében, a budai Vár nyugati oldalából, a Fehérvári-kapu rondellájától délre eső falszakasz látható. A helyszín kiválasztása nem véletlen...

Nagysándor József az I. hadtest parancsnokaként, 1849. májusában ezen a falszakaszon vett részt a budai Vár ostromában. Az ágyúk által lerombolt falon megnyitott résben indított döntő roham május 21-én hajnalban kezdődött. A legkeményebb küzdelem Nagysándor harcvonalán, a fehérvári köröndtől délre eső szakaszon folyt. A rohamban a tábornok is személyesen részt vett és bátorságával lelkesítő példát mutatott. A védők nem tudták megakadályozni, hogy hajnali négy óra körül az I. hadtest csapatai – az első sorokban küzdő Nagysándorral együtt – behatoljanak a Várba. A tábornok bátor helytállását a szemtanúk ostromról fennmaradt visszaemlékezései és a korabeli tudósítások(16) szinte kivétel nélkül megemlítik: személyesen vezette rohamra katonáit és a résen való betörés után is, a védők fegyverletételéig hősiesen küzdött. Nos, ezért került az ostrom nyomait magán viselő budai Vár ezen szakasza a kép hátterébe. A rondellára kitűzött nemzeti színű zászló a hős dicsőséges győzelmén túl, a nemzetnek tett felejthetetlen szolgálataira is emlékeztet.

 
Roham a nyugati falszakaszon ütött résnél
1849. május 21-én
(részlet Pettenkoffen rajzából) 

Barabás Miklós a háttérkép hitelessége érdekében a helyszínt személyesen is bejárta, abból alaposan felkészült és arról külön grafikai előtanulmányt is készített.

 
Barabás Miklós grafikai előtanulmánya a
Fehérvári-rondelláról és az attól délre húzódó falszakaszról

Az akvarellen a művész jelzete jobbra lenn található: Barabás Pesten 849-ben. A kép – mely egyben minden magyar vértanú, elesett hős, bebörtönzött és üldözött, bujdosásra kényszerült hazafi özvegye, édesanyja, felesége, jegyese, gyermeke előtti allegorikus főhajtás is(17) – elkészülte után, Schmidt Emma tulajdona lett.

Schmidt Emma rajongó szeretettel függött vőlegényén, vele együtt lelkesedett, remélt 's remegett hazája sorsáért. Miután jegyese vértanúhalált szenvedett – a korabeli feljegyzések szerint –, „kétségbeesve gyászolta őt és évekig csendes visszavonultságban csak a tetteknek, mások nyomora enyhítésének élt. Így némileg saját fájdalma is csillapult.”(18)

A történet itt még nem ér véget. Nagysándor József a kivégzése előtt visszaküldte Emmának a házasságkötési engedélyt és a jegygyűrűt, egyidejűleg az így szabaddá tett menyasszonyával végakaratát is közölte: „Isten legszentebb, legszebb áldása rád, szeretett, drága, szép, angyali jóságú, erényes lánykám – légy boldog...”(19)

Négy évnyi gyász után Emma élete új fordulatot vett, férjhez ment egy szelíd lelkű, nála 28 évvel idősebb(20) férfiúhoz. „Szerencsés, nagyon szerencsés az a férfi, akié lesz ez a csakugyan minden tekintetben tökéletes, mennyei teremtmény...” – írta Nagysándor József annak idején búcsúlevelében sógorának.(21) A nagyon szerencsés férfiú Klauzál Gábor lett.

Emma „családi körében megtalálta elveszettnek hitt boldogságát, de azért élete végéig híven és kegyelettel őrizte a martyr dicsfényétől övedzett Nagy-Sándor emlékét.”(22) Ebben vélhetőleg férje, majd később gyermekei is mellette álltak. Vélelmezhető az is, hogy az Emma tulajdonában lévő Barabás-akvarell történetét és üzenetét hazafias neveltetésük során, gyermekei is megismerték. Halála után a kép fia, ifjabb Klauzál Gábor adományaként – nemzeti-történelmi értékére tekintettel – 1925-ben közgyűjteménybe került, így szerencsére az utókornak is megtartatott. Az adományozó személyére tekintettel, egyes művészeti albumokban, monográfiákban, illetve katalógusokban a műalkotást „Klauzál Gábor édesanyja”-ként is jegyzik. A képet jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében, az 1925-1106 leltári szám alatt, Klauzál Gábor anyja, mint Nagysándor József menyasszonya címmel(23) őrzik, állandó kiállításon nem látható.

Egy kép : tízezer szó – tartja egy távol-keleti mondás. A Schmidt Emmát ábrázoló Barabás-képre ez különösen igaz. Az ember mennél tovább nézi, annál inkább a hatása alá kerül, újabb és újabb gondolatokat ébresztve szinte elvarázsolja, fogva tartja a szemlélőt. Mi a varázs titka? Talán a mester kiváló munkája, a történelmi háttér romantikája, a leányka szépsége, a nagy szerelem sírig tartó hűsége, a „hol vannak ma ilyen hősök, lányok, asszonyok” keser-édes bánata... Esetleg mindezek együtt? …vagy valami más? Ki tudja...


Bartos Mihály - 2009. szeptember


Megjegyzések:

(1) Az íráshoz felhasznált főbb források: 1. Márkosfalvi Barabás Miklós önéletrajza. Háromszék Lap- és Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy 1998. [Barabás] 2. Az aradi vértanúk I-II. (Szerkesztette: Katona Tamás) Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest é.n. (1979.) [Katona] 3. Romhányi András: „A leghazafiasabb érzelmű tábornok” – Nagysándor József (1804-1849). Honismeret, XXXII. évf. 5. szám, 2004. október. 14-25.o. [Romhányi] 4. Ezernyolczszáz negyvennyolcz – Az 1848/49-iki magyar szabadságharcz története képekben. Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest 1898. [1848]
A Szerző külön köszönetet mond a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai osztályáról Zsákovics Ferenc főmuzeológusnak, a képpel kapcsolatos nyilvántartási adatok pontosításában nyújtott segítségéért.
(2) márkosfalvi Barabás Miklós (1810-1898) festő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Fiatalon kezdett arcképfestéssel foglalkozni. Bécsben 1829-től J. Ender növendéke. Kolozsváron 1830-ban Barra Gábortól a litográfia technikáját sajátította el, melyet aztán egész élete során magas művészi színvonalon művelt. Ezt követően 1831-től, két éven át Bukarestben nagy népszerűségnek örvendő arcképfestő. Itáliai tanulmányútján 1834-35-ben W. L. Leitch angol festőtől a vízfestési technikát és egy merőben újfajta természetábrázolást vesz át. Hazatérte után – kisebb-nagyobb megszakításokkal – mindvégig Pesten élt. Jelentős szerepe volt abban, hogy Pest művészi központtá vált. Ő volt az első, művészetéből megélni tudó festőnk. Megfestette Széchenyi István, Batthyány Lajos, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Bem József, Liszt Ferenc, Eötvös József, Baross Gábor és szinte valamennyi kiemelkedő kortársa portréját. Az abszolutizmus idején anyagi gondokkal küzdött, átmenetileg fényképezéssel, majd oltárképfestéssel foglalkozott. (Fényképészeti műterme Pesten, az egykori Úri utca és Korona utca sarkán állt, ez ma a belvárosi Petőfi Sándor utca és Régi posta utca sarka; csodálatos oltárképeit őrzik pl. Zentán, a Szt. István kápolnában.) Pest város képviselője 1861-ben és 1867-ben. A Képzőművészeti Társulat megteremtésének élharcosa, majd 1862-től haláláig elnöke.
(3) Nagysándor József életrajzának, különösen katonai pályafutásának részletes ismertetését ld. bővebben a Társaság honlapján a Barangolások – látogatás Aradon című írás – Hódi Szabolcs által összeállított – jegyzeteiben.
(4) Barabás, i.m. 46.o.
(5) N. J-et 1824-ben hadnagyként helyezték át a 2. számú, József főhercegről elnevezett huszárezredhez.
(6) Litográfia (a gör. lithosz: és graphein: írni szóból) a.m. kőnyomás, kőrajz; síknyomású grafikai sokszorosító eljárás, melyben a nyomóforma eredetileg a solnhofeni mészkő, ezt később fémlapokkal helyettesítették. A nyomtatás a kő, a festék, a sav és a víz kémiai reakciójának felhasználásával történik, mellyel színes nyomatok is készíthetőek, ilyenkor annyi követ kell használni, ahány színről szó van. A kőnyomás különböző fajtái a rajz csaknem minden technikájának hű reprodukálására és nagy példányszámú sokszorosítására alkalmasak. – Művészeti szótár. (Szerkesztette: Végh János) Corvina, h.n. (Budapest) é.n. (1979.) [Végh] 148.o.
(7) B. M. ekkor még nem tudhatta, hogy ez a vázlatsorozat egyben előtanulmánya lesz annak a későbbi litográfiájának, melyet a 13 aradi vértanú emlékére készített.
(8) N. J. tábornok a kalapján mindig vörös kalaptollat hordott, hogy ezzel is kihangsúlyozza forradalmi érzületét. Ez nála nem hivalkodó külsőséget jelentett. Gelich Richárd szerint „Politikai irányánál fogva egyre inkább a republikanizmus felé hajlott és általában véve a kormánnyal tartott.”; Horváth Mihály szerint „Egyike volt, ha nem is a legszerencsésebb, de bizonyára leghazafiasabb érzelmű tábornokainknak.”; máshol megállapítják róla „Nagysándor volt a magyar függetlenségi gondolat egyik legkövetkezetesebb híve.” Tettekkel igazolta hitvallását még a végső napokban is. Antos János alezredes későbbi nyilatkozata szerint, 1849. augusztus 11-én azzal kereste meg a tábornokot, hogy Kossuth és többek is menekülnek, még nyitva az út külföldre. N. erre indulatosan a következőket válaszolta: „Én nem szököm el (…) meggyőződéssel harcoltam ügyünk mellett, itt maradok; tudom mi sors vár reám: a halál. Nevemet, becsületemet a szökés által nem szennyezem be.”
(9) Barabás, i.m. 46.o.
(10) N. J. levele sógorának, Schmidt Jánosnak. Arad, 1849. IX. 9. – Katona, i.m. I. 223.o.
(11) A levél teljes terjedelemben a Társaság honlapján, Dobos Károly és Janóczki Katalin „Barangolások – látogatás Aradon” című írásában olvasható.
(12) N. J. levele menyasszonyának, S. E-nak. Arad, 1849. IX. 9. – Katona, i.m. I. 224-225.o.
(13) Akvarell, aquarelle (a lat. agua: víz szóból) a.m. vízben oldódó, áttetsző színekkel történő festés, korábban papiruszra, pergamenre, majd főképpen famentes papírra, ahol a fehér színt és a fényhatásokat a papír színe biztosítja. Az európai rajzművészet a középkor óta alkalmazza ezt, a rajz és a festészet határterületét jelentő technikát. – Végh, i.m. 279.o.
(14) A lovak kikötésére való fakorlát képre kerülése nem véletlen, utalás a mártír tábornok lovastiszti múltjára.
(15) A fakorlát és a katonaköpeny ily módon történő fizikai összekapcsolódása egyértelműsíti és nyomatékosítja a vértanúra való utalást.
(16) Erre álljon itt példaként a korabeli sajtóbeszámolóból egy részlet: „A budai várba legelsők között bejutó honvédcsapat élén Nagysándor alacsony zömök, erős vállú és karú, barna férfiú Tuthutum-féle arckifejezéssel, valóságos született huszár. Tisztjei szintén nagyon dicsérik s bátorságát és vitézségét felülmúlhatatlannak mondják.” – Romhányi, i.m. 16.o.
(17) Ezt támasztják alá egyes források, melyek szerint a kép „A honvéd özvegye” néven ismert. Katona Tamás is „Az aradi vértanúk búcsúja” című írásában is így említi. – Erdélyi Napló, X. évf. 40. (471.) szám, 2000. október 3.
(18) 1848, i.m. 404.o.
(19) N. J. levele menyasszonyának, S. E-nak. Arad, 1849. IX. 9. – Katona, i.m. I. 225.o.
(20) Nem kerülheti el figyelmünket az a tény, hogy N. J. és K. G. egyazon esztendőben, 1804-ben születtek, közöttük mindössze 32 nap korkülönbség volt, t.i. az előbbi október 17-én, az utóbbi pedig november 18-án látta meg a napvilágot. Emma és korábbi jegyese, majd a férje között a korkülönbség gyakorlatilag ugyanakkora volt.
(21) N. J. levele sógorának, Schmidt Jánosnak. Arad, 1849. IX. 9. – Katona, i.m. I. 223.o.
(22) 1848, i.m.404.o.
(23) A kép utoljára 1985-ben volt kiállítva a Magyar Nemzeti Galériában. A kiállítás katalógusa: Barabás Miklós (1810-1898) akvarelljei. (Összeállította: Szvoboda D. Gabriella) Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1985., melyben a 132. szám alatti tételként szerepel, reprodukálva.


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2022. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (16)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016. évi médiamegjelenések (1)
2016. évi programnaptár (1)
2017. évi médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. évi médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)
2021. évi programnaptár (1)
2022. évi programnaptár (1)
2023. évi programnaptár (1)



1848/49 (52)
Barangolások (34)
Budatétényi Ősök Napja (30)
Díszpolgárok (19)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (129)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (43)
Wolf-kripta (21)