Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Hullámok hátán…
Adalékok a KLAUZÁL gőzhajó történetéhez

Amikor 2008. június 14-én szombaton, a Mészáros hadigőzös 1848. július 25-ei vízre bocsátásának és ezzel az újkori magyar hadihajózás kezdetének 160. évfordulója alkalmából – a Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Zászlóalj által – rendezett vízi emlékfelvonulás regattáján a Klauzál Gábor Társaság csapata vízreszállt, névadója kapcsán, akár egy alig több mint 140 évvel korábbi, hajózástörténeti eseményre is emlékezhetett volna.


Erre magam is csak akkor jöttem rá, amikor Budafok-Tétény történeti, földrajzi neveit viselő hajók adatai után kutatva, a magyar hajóregiszterben véletlenül rábukkantam egy, a Társaságunk névadójának emlékét őrző gőzösre. Az ismeretlen megismerése mindig izgalmas feladat, én sem tudtam ellenállni…(1)

A történet talán 1833. szeptember 3-án kezdődött, amikor gróf Széchenyi István a DUNA nevű gőzhajóval – a Tiszán tett próbaútja során – kikötött Szegeden, ahol utazását megszakítva, három napot időzött. Ez alatt – miközben a város és környezetének gazdasági helyzetét, adottságait tanulmányozva több gazdasági jellegű tanáccsal is szolgált – jutott ideje arra is, hogy a kegyesrendi iskola(2) igazgatója, Gruber Nép. János által rendezett ebéden részt vegyen, ahol a helyi notabilitások között, Klauzál Gábor hites ügyvéd, mint „nagyramenendő fiatalember” is jelen volt.(3) Széchenyi kereskedelemjavító javaslatainak helyi megvalósítására – legalább is a gépi erejű vízi szállítás és kereskedés tekintetében – még néhány évet várni kellett, annak ellenére, hogy vállalkozó szellemű emberben nem volt hiány, hiszen Ábrahám József szegedi hajós például ugyanezen évben, Istent kísértő módon kelt át hajójával a még szabályozatlan Vaskapun.(4)

Az önálló tiszai gőzhajózás megteremtésére a lelkesedés többször is fellángolt Szegeden, sőt Debrecenben(5) is, de az első helyi alapításra – Széchenyi látogatását követően – mintegy másfél évtizedet kellett még várni.

   
 Az Új-Zsótér ház
(Szeged, Klauzál tér 1.)
  Zsótér Andor emléktáblája

Az érdemi lépésre 1867-ben került sor Szegeden. Helyi, vállalkozó szellemű üzletemberek 1867. március 11-én aláírták a Szegedi Gőzhajótársaság alapítási kérelmét. A hét aláíró között volt Zsótér Andor(6), mint a Társaság elnöke, továbbá Csiszár József, Ördögh János és Leopold Bertalan is. A Társaság alapszabály szerinti célja volt „a kereskedelem fejlődésére ható gyors- és olcsó közlekedési eszköz előállítását lehetősíteni s ezt a szétoszolva levő anyagi erők összpontosítása által, vontató gőzhajók beszerzésével létesíteni.”(7) A Társaság anyagi alapját 300 db 500,-Ft-os részvény kibocsátásával, 150.000,-Ft részvénytőkével biztosították. Ebből két vontatóhajó beszerzésének vételárára 112.500,-Ft-ot, szénállomások felállítására 18.000,-Ft-ot, a személyzet és a hivatalnokok első havi költségére 5.000,-Ft-ot terveztek ráfordításként.




 Alapszabály módosítási kérelem
(1869)
   Kérelem, a kereskedelmi tevékenység
kiterjesztésének engedélyezésére (1878)

A Társaság még 1867-ben két darab vontató gőzhajó építését rendeli meg az ausztriai Floridsdorf(8)-beli Ruston Werft hajóépítő üzemtől(9). A több évtizedes múltra visszatekintő jó nevű cég a két hajót még abban az évben elkészíti és vízre bocsátja. A „SZEGED/1867 típusú oldalkerekes vontató gőzhajók” besorolású gőzösök a KLAUZÁL és a SZEGED(10) nevet kapják.

 A floridsdorfi Duna-part,
szemben a
Kahlenberg-Leopoldsberg
(kb. 1890-es évek vége)
FRANZ I.
magyar bélyegen
(MPIK 2009/3479)
 Az Óbudai Hajógyár
az 1900-as évek elején

A KLAUZÁL műszaki adatai a következők: hossza a függélyek között: 48,80 m; szélessége a főbordán: 6,75 m; oldalmagassága: 2,67 m; legnagyobb merülése: 1,60 m; vízkiszorítása: 140 t; a főgép teljesítménye: 400 LE.

 
Tiszai élet Szegednél, az 1890-es években
 
A Társaság által beszerzett gőzhajók nehéz járatúak és a helyi vetélytárs, a Dunagőzhajózási Társulat is erős gazdasági versenytársnak bizonyul, így a vállalkozás folyamatosan anyagi gondokkal küzd, majd rövid időn belül felszámolásra kényszerül. Az 1872-ben feloszlott Társaság KLAUZÁL és SZEGED nevű gőzhajóját Zsótér János és érdektársai veszik meg, ’s ezekre építve, 1874-ben Zsótér Andor, Leopold Bertalan, Csiszár József és Ördögh János megalapítják a Szegedi Vontató Gőzhajótársaságot, egyidejűleg a KLAUZÁL gőzhajónak az ALFÖLD nevet adták.

   
 A szegedi Tisza-part az 1890-es évek végén és az 1900-as évek elején

A cég versenyképessége az új tulajdonosi körben sem javult, annak ellenére sem, hogy 1878-ban engedélyeztetik a Társaságnak a Dunán és annak mellékfolyóin való kereskedelmi célú hajózását. A cég veszteséges, anyagi gondokkal küzd és hajóit még 1878-ban kénytelen eladni a Türr István(11) által szervezett Ferenc-csatorna Gőzhajózási Részvénytársaságnak. Az új tulajdonos a hajók neveit nem változtatta meg. A cég 1907-ig működött, azt követően annak hajói – közöttük az ex KLAUZÁL is – az 1901-ben alakult Magyar Belhajózási Részvénytársasághoz (MBR) került.

Az első világháború végén, a délvidéket megszálló szerb csapatok 1918. novemberében az ex KLAUZÁL-t is lefoglalják. A Szerb-Horvát-Szlovén (S.H.S.) Királyság által elrabolt ex KLAUZÁL 1918-tól névváltoztatás nélkül az N.A.C.D.E.V.(12), 1919-től pedig BRAGALNICA néven, a belgrádi Brodarski sindikat (DRP)(13) flottájában található. Az ex KLAUZÁL 1924-ben balesetet szenvedett és megsemmisült.(14)

A hajó történetének kutatása során a KLAUZÁL gőzhajóról eddig egyetlen korabeli fényképet sikerült csak fellelnem.(15)



A KLAUZÁL és a SZEGED oldalkerekes vontató gőzhajók
a szegedi Tisza-parton (kb. 1870-es évek)

A szegedi Tisza-parton készült felvételen a KLAUZÁL és a SZEGED oldalkerekes vontató gőzhajók láthatóak. A kép hátterében áll az egykori Back-féle gőzmalom(16), jobb szélén pedig Szeged első Tisza-hídjának, a régi vasúti hídnak(17) egy részlete látható. A képet a szegedi illetőségű Letzter Lázár(18) fényképezte, a felvétel készítésének pontos ideje nem ismert, de az – a fotó hátlapján lévő cégjelzés használati ideje alapján – 1869-1879. közé tehető.

A híd, a malom és a hajók ma már nem léteznek, de ez a kép legalább megőrizte azt, amit a történelem során, az emberi butaság elpusztított…

A kiegyezés évében alakult Szegedi Gőzhajótársaság a városnak oly sok szolgálatot tevő, előző évben elhunyt Klauzál Gábor emléke előtt tisztelgett, amikor egyik első hajóját róla nevezte el. E néhány sor pedig őrizze emlékét
ennek a hajónak és ezen keresztül egy dicső korszaknak, ’s benne a nemzet felvirágoztatásának ügyén fáradozó, vállalkozó szellemű honfiaknak…

Bartos Mihály - 2009. július


KLAUZÁL és a SZEGED



Megjegyzések:

(1) Az íráshoz felhasznált főbb források: 1. Reizner János: Szeged története I-IV. [Reizner]; 2. MHE-Magyar Hajóregiszter (www.hajoregiszter.hu); 3. Barcy Zoltán-Somogyi Győző: A szabadságharc hadserege. Corvina Kiadó, h.n. (Budapest) é.n. (1986.); Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. (3. átd. jav. Kiadás) Heraldika Kiadó, Budapest 2000.
A Szerző köszönetet mond Horváth József hajóskapitánynak a rendelkezésre bocsájtott adatokért és dokumentumokért, továbbá a Somogyi-könyvtár munkatársának, Kukkonka Juditnak a kutatásban nyújtott támogatásáért valamint a közzétételhez való hozzájárulásáért.

(2)
A Piarista Rend (Ordo Clericorum regularium Pauperum Matris) 1721-ben alapított szegedi gimnáziuma. A Rend alapítója, Kalazanci Szent József (1556-1648) 1597. őszén nyitotta meg első, ingyenes iskoláját, melyet „Kegyes Iskolá”-nak (lat. Scholae piae) nevezett el, amivel egyrészt szellemiségét, másrészt pedig azt akarta kifejezni, hogy a fenntartási költségeket a pártfogók „kegyes adományából” fedezik. A Rend 1642-ben telepedett meg hazánkban.

(3)
Széchenyinek ezt a szegedi kirándulását Móra Ferenc A Duna a Tiszán című novellájában is feldolgozta.

(4)
Ábrahám József 1833. novemberében, Weisz Bernát kereskedő 3200 mázsás kádárfa-rakományát szállította el hajón Szegedről, az aldunai zuhatagokon és a szabályozatlan Vaskapun keresztül Galaczba.

(5)
Szegeden 1844-ben indult meg a mozgalom egy tiszai gőzhajózási társaság alakítására, közben 1844. november 20-án a városban megjelent, majd rendszeres hajójáratokat is nyitott a Tiszán a Dunagőzhajózási Társulat. Debrecenben 1847. április 14-én az első magyar Tiszagőzhajózási társaság megalapítása már el határoztatott, de később ez a terv is meghiúsult.

(6)
Zsótér Andor (1824-1906) – nemesi előnevén szatymazi – nagy műveltségű, polgári gondolkodású üzletember, jórészt róla mintázta Tóth Mihály alakját Mikszáth Kálmán „A Noszty fiú esete Tóth Marival” című regényében. M. K. egy időben Zsótéréknál lakott, az 1840-ben épült, klasszicista, ún. régi Zsótér házban, mely a Széchenyi tér nyugati oldalán, a városháza balján áll. Ez az épület 1849-ben a kormány és az országgyűlés székhelye is volt. M. K. nagyon szerette és tisztelte Zs. A.-t, majdnem beházasodott családjába is, kis híján elvevén Zsótér Mariskát.
Zs. A. emléktáblája – mely Tóbiás Klára alkotása – 2004. óta, az általa 1874-ben építtetett, Klauzál tér 1. szám alatti ún. Új-Zsótér ház falán látható.

(7)
Reizner, i.m. III. kötet 512.o.

(8)
A klosterneuburgi apátsághoz tartozó Floridsdorfot 1768-ban, Floridus prépost idején alapították és azt, az új egyházközség alapítójáról nevezték el. A településnek 1793-ban már iskolája, 1801-ben saját temploma volt. A XIX. század elején gyors gazdasági fejlődésnek indult, rövid időn belül számos gyár létesült, illetve települt a helységbe. Nevét megőrizva, 1904. december 28-án egyesítették a vele határos Aspern, Hirschstetter, Kagran, Stadlau községekkel és így létrejött Bécs 21. kerülete, melyhez 1938-ban további kisebb községeket csatoltak. Ezen községek többsége 1954-ben visszakerült Alsó-Ausztriához, a 21. kerület viszont továbbra is megtartotta a Floridsdorf nevet. A 21. kerület 130 ezer fős népességszáma alapján, ma Bécs városának második legnagyobb kerülete.

(9)
A Ruston Werft hajóépítő üzem történetéről – az eddigi kutatások alapján – rendkívül töredékes adatok állnak csak rendelkezésre. Ebben a gyárban készült 1830-ban a FRANZ I. oldalkerekes gőzhajó, az alakuló ülését 1829. március 13-án tartó Első Dunagőzhajózási Társaság (DDSG – Erste Donau-Dampfschiffahrts Gesellschaft) első hajója. A Batthyány-kormány ezt a hajót vásárolta meg és alakíttatta át folyami hadihajóvá.
Az Óbudai Hajógyárat 1848. július 25-én hagyta el a ”KIRÁLYI MAGYAR HADIGŐZÖS MÉSZÁROS” névre keresztelt 60 lóerős hajó, mely erős tüzérségi felszerelést kapott: nyolc 6 fontos és két 12 fontos ágyút, valamint két 7 fontos tarackot. Parancsnoka július 27-től Pálóczy László (1808-1887) főszázados, a 30 főnyi tüzért egy őrmester és három tizedes irányította. Behajóztak ezen felül egy őrmester és két tizedes vezetése alatt 40 gyalogoskatonát és egy dobost is.
A hajószemélyzetet 1 hajóvezér alatt 2 erőművész (gépész), 3 kormányos, 1 vitorlamester, 2 ács, 6 fűtőlegény és 11 matróz képezte; a törzsbe 1 kapitány, 1 lelkész, 1 számvivő tiszt a segédjével, 2 sebész és 1 hajósegéd tartozott.
A hadigőzös 1848. július 30-án indult el Péterváradra, augusztus 19-én esett át a tűzkeresztségen, amikor is Ópalánka magasságában egy, a szerbek által elfoglalt kompot akart visszaszerezni, eközben tűzharcba keveredett az ellenséges tüzérséggel, amit elhallgattatott és a feladatát sikerrel zárta.
December elején Görgei tbk. telelésre küldte a hajót Óbudára. A fővárosok kiürítését követően, a személyzet által használhatatlanná tett hajót a bevonuló osztrákok Óbudán jégbe fagyva találták és a továbbiakban hadizsákmányként kezelték.

(10)
A SZEGED műszaki adatai – lévén azonos a besorolása – mindenben megegyeznek a KLAUZÁL-éval. Hajótörténet: 1867-SZEGED, Szegedi Gőzhajótársaság, Szeged; 1874-CSONGRÁD, Szegedi Vontató Gőzhajótársaság, Szeged; 1878-CSONGRÁD, Ferenc-csatorna Gőzhajózási Részvénytársaság, Budapest; 1907-CSONGRÁD, Magyar Belhajózási Részvénytársaság (MBR), Budapest; 1918. novemberében a szerb csapatok lefoglalják; 1919-CSONGRÁD, N.A.C.D.E.V.; 1919-SARAJEVO, DRP, Belgrád, SHS; 1926-SARAJEVO, Brodarsko preduzeće „Blažek”, Belgrád, SHS; 19??-szétbontva? A hajó megsemmisülésére vonatkozóan, eddig nem találtam pontosabb adatot.

(11)
Türr István (1825-1908) tábornok, politikus. A császári hadseregben szolgált 1842-től, 1849. januárjában átszökött a piemonti csapatokhoz, ahonnan a magyar légió feloszlatása után csapatával a badeni felkelőkhöz csatlakozott. A forradalom bukása után élt Svájcban, Londonban, Párizsban, Piemontban. Küzdött a krími háborúban, 1856. elején angol ezredesként Bukarestben az osztrákok letartóztatták. Halálra ítélték, de az angol kormány közbenjárására ítéletét örökös száműzetésre változtatták. Garibaldi oldalán harcolt 1859-től Itáliában, a győzelem után az olasz királyi hadsereg altábornagyává nevezték ki. A kiegyezés után hazatért és a politikai-diplomáciai tevékenység mellett, a gazdasági életben igyekezett érvényesülni. Nevéhez fűződnek többek között a Panama-csatorna építésének előkészítő munkálatai, a Korinthoszi-csatorna építésének megkezdése, a Ferenc-csatornahálózat megvalósítása.

(12)
Naval Allied Commission for the Disposal of Enemy Vessels

(13)
Jugoslovensko Recno Brodarstvo – Belgrád (JRB)

(14)
A szerbek által bitorolt hajó sorsa nehezen követhető, az 1924-es havária részleteire vonatkozóan pontos adatokat eddig nem találtam.

(15)
A fénykép a szegedi Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár Helyismereti Gyűjteményében F.b. 8/a raktári számon található, Társaságunk honlapján való közléséhez a tulajdonos képviselője 2009. június 23-án hozzájárulását adta.

(16)
A Bécsben alapított Back Bernát és fiai cég1868-ban vásárolta meg a szegedi vasúti híd hídfője tövében álló, 1857-ben épült gőzmalmot, melyet óriásmalommá fejlesztettek. A malomépületet az 1930-as évek elején közraktárrá alakítottak át, majd azt 1944-ben bombatámadás pusztította el.
A család egyik kiemelkedő személye Back Bernát (1871-1953) – nemesi előnevén begavári – zsidó származású üzletember, politikus, műgyűjtő, katolizált 1933-ban. A hazai malomipar egyik kiemelkedő alakja, Szeged város mecénása. Elnöke volt többek között a Szeged-Csongrádi Takarékpénztárnak, tagja 1919-ben az Antibolsevista Comiténak, részt vett a szegedi ellenforradalmi akciókban és jelentős támogatást adott Horthy Miklós Nemzeti Hadseregének.
A szegedi Erzsébet királyné szobor megvalósítását 1907-ben jelentős összeggel támogatta, adományaiból népkonyhát nyitottak, de a szegedi hadiárvák és rokkantak javára is jelentős támogatást juttatott. A felső-ásotthalmi dűlőben, a bajai út mellett – vadászbalesetben elhunyt fia emlékére – 1937-ben Szent Erzsébet tiszteletére kápolnát építtetett.

(17)
A szegedi vasúti Tisza-híd az Osztrák Államvaspálya Társaság megrendelésére épült, tervezője és a kivitelezés irányítója – az építést végző Ernest Gouin és Társa cég nevében eljáró – francia M. Cézanne út és hídmérnök volt. (Ugyanezen cég építette meg sikerrel később a budapesti Margit-hidat is!) A vállalat 1856-ban kapta a megbízást, melyet 1859. július 1-jére kellett teljesíteniük. Az alapos mérnöki előkészítő munkának köszönhetően, az eredeti határidő előtt már hét hónappal korábban megindulhatott a hídon a forgalom.
A híd teljes hossza – a jobb parti hídfőhöz kapcsolódó hétnyílású, tégla boltozatú viadukttal együtt – 439,262 m volt, ez az első rácsos hídszerkezetünk, illetve hazánkban itt alkalmazták először a pilléralapozásoknál a légnyomásos módszert.
A híd gyakorlatilag szerkezeti változtatás nélkül szolgálta a vasúti forgalmat 1944. szeptember 3-ig, amikor az amerikai légitámadás során a bombák beszakították az egyik medernyílás áthidaló szerkezetét, amelyik az alátámasztó pillérével együtt a folyóba zuhant. A híd megmaradt részeit 1944. október 9-én a visszavonuló német csapatok robbantották fel. A második világháború után, a szegedi vasúti Tisza-híd nem épült újjá, roncsait és pilléreit – több éven át tartó munkával – 1964-re elbontották. Az újszegedi oldalon megőrizték és helyreállították a hídfőt, melyen 1988. május 6-án emléktáblát avattak.

(18)
Letzter Lázár (1832-?) fotográfus, 1869-ben nyitotta meg műtermét Szegeden, özv. Kátayné házában, az árvíz előtti Dán utca 2. szám alatt, majd 1870-ben a mai Kölcsey utca 8. számú ház helyén álló épületbe költözött. Az ország több városában volt állandó műterme, melyekben képei más fényképészek műveit „mind kivitel és tartósság, mind pedig … művészi fölfogás tekintetében felülmúlják”. Több kiállításon (Bécs, Brüsszel, Párizs) nyert elismerő oklevelet, Miksa mexikói császártól, Vilmos császártól és a württembergi királytól is kitüntetést kapott.
Hazánkban a rendőrség – kivételesen fontos ügyekben – az arcképek archiválását az 1870-es években kezdte meg. Ebbe a körbe tartozott a betyárok kőrözése is. Rózsa Sándorról és bandájának tagjairól 1871-1873. között, vizsgálati fogságuk alatt, L. L. készített fényképfelvételeket a szegedi várbörtönben. Ezeket a felvételeket ma, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában őrzik.


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2022. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (78)
Közhasznúsági jelentések (16)
Egyesületi élet (284)
Közélet (143)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (48)
2016. évi médiamegjelenések (1)
2016. évi programnaptár (1)
2017. évi médiamegjenések (1)
2017. évi programnaptár (1)
2018. évi médiamegjenések (1)
2018. évi programnaptár (1)
2019. évi programnaptár (1)
2020. évi programnaptár (1)
2021. évi programnaptár (1)
2022. évi programnaptár (1)
2023. évi programnaptár (1)



1848/49 (52)
Barangolások (34)
Budatétényi Ősök Napja (30)
Díszpolgárok (19)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (129)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (43)
Wolf-kripta (21)