Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Családi borest a tangazdaságban

A borfesztivál változó színvonalú forgatagában a legjobb helyen találkoztunk: a város felett, szőlőtőkék között álló gazdaság és kert pazar helyszínnek bizonyult.

Szeptember 3-án a Soós István Borászati Szakközépiskola és Szakiskola tangazdaságában töltöttük az estét. A kötetlen találkozásra vágyó, de ez ügyben lépni rest tagságot kiváló szervezőtitkárunk „rántotta össze” huszáros, kora délutáni telefonos kampánnyal. A sietséggel óhatatlanul együtt járt, hogy nem sikerült mindenkit elérni, de végül így is jó harmincan gyűltünk össze. A borfesztivál változó színvonalú forgatagában a legjobb helyen találkoztunk, a budafoki Óhegy tetején. A város felett, szőlőtőkék között álló gazdaság és kert pazar helyszínnek bizonyult.

Nem lesz gázáremelés! – ordította a mikrofonba döngölő zene hangjai mellett egy ismeretlen, amikor megérkeztünk. A kerti koncert épp tetőfokára hágott, talán ez csalta ki a fellépőből a meghökkentő gazdaságpolitikai deklarációt – mi mindenesetre az egyelőre csendesebb, tágas ebédlőt választottuk. Itt már gyülekeztek a klauzálosok, egyesek tarhonyás marhapörkölttel, mások musttal, borral felszerelkezve telepedtek le a számunkra foglalt asztal mellé. Kiderült, jó ötlet volt, hogy a legifjabb családosok gyerkőceiket is elhozták, mivel így a házastársak egyszerre felvonulhattak, senki sem kényszerült otthoni pesztrálásra, másrészt a porontyok is kiválóan feltalálták magukat. Először a sétány melletti díszszekeret (1. kép) szállták meg, aztán időről időre csapatostul eltűntek a szőlőtőkék sűrűjében. Későbbi elbeszéléseik szerint ott a Százarcú Boszorkány (2. kép) és más rémségek felkutatására szerveztek expedíciót és „tejfelezést” (3. kép), szerencsére a fegyverként felragadott lőcsök, fakardok és husángok végül senkiben sem tettek kárt.


1. Szekéren


2.

3. „Tejfelezők”

4. Szőlő

Ahogy a koncertező csapat kint befejezte, az ebédlőben javakorabeli úr csapott a billentyűk közé. Éreztük, hogy a mester és mellette éneklő leánya által kínált melódiák és hangerő beszélgetéshez, borozáshoz most nem az igazi, ezért villámgyors hadmozdulattal kivonultunk, és inkább a kerti asztalokat foglaltuk el. A lelkes duó persze nem érdemel bántást, az idővel bálteremmé előlépő ebédlő egyre gyarapodó közönségének fergeteges bulialapot szolgáltattak.

Kint azonnal irtózatos szúnyoghordákkal kellett megküzdeni, de ezt a harcot végül a társaság eszének iszákjából előkerülő OFF krém a mi javunkra döntötte el (éljen Zsuzsa!). Aztán jöhettek a borok: először is a borászati szakközépiskola diákjai által készített és kimért Olaszrizling, Szürkebarát, Kékfrankos és Cabernet Sauvignon.
Chateau Budafok – szokta magában mormolni e sorok írója. Aki kicsit alaposabban elmerült a borok világában, az bizonyára érzékeli, mekkora jelentősége, értéke van egy valaha volt hírneves, mára jobbára csak emlékeiből és másutt termelt, illetve felvásárolt szőlőjéből élő borváros utolsó saját ültetvényének (4.kép). Ez a bor ha nem is tökéletes, mindig kedves kell hogy legyen lokálpatriótáink számára.

A szakszerű borivás alkalmasint nem tekinthető statikus tevékenységnek – már ami a dolog divergens és volumetrikus előrehaladását illeti. Ha léphetsz, meg ne állj, mondhatnánk egyszerűbben, és ennek igyekeztünk megfelelni. Újabb és újabb palackok, magyar, német, francia borok kerültek elő. Az est megkoronázása természetesen egy pár Klauzál-bor közös elfogyasztása volt. A 117-es sorszámú párost ugyanis alapos vizsgálat, szúrós szemrevételezés, fejtekergetés után selejtesnek, azaz sérült, illetve ferde címkéjűnek nyilvánítottuk, így nem mellékesen elnöki hozzájárulás birtokában megnyitottuk. A Cserszegi lehetett volna hidegebb is, de lelkesedéstől hevülten elnéztük neki, a Cabernet pedig bársonyos tanninjával, érett gyümölcseivel és szép egyensúlyával egyöntetű tetszést aratott.

Az idő vidáman telt, a gyerkőcök elégedetten nyugtázták a lazuló szülői szigort, indulásnak, pizsamaosztásnak, lefekvésnek, híre-hamva sem volt. Egyedül Jakab döntött úgy, hogy lemond a további mulatságról, inkább szerényen visszavonul, és babakocsijában álomra hajtja fejét. A többiek a gyertyák olvadt viaszát piszkálgatták nagy gyönyörűséggel, hogy időnként felkerekedjenek és felfedezzék a közelben még fellelhető érdekességeket. A legnépszerűbb programnak a szőlőfeldolgozó részbe való bekukucskálás, meg a kitett, szétszáradt, régi hordók akonanyílásának* hosszú percekig tartó kémlelése bizonyult.

Aztán később még tűzijáték is volt, a petárdákat valahonnan a Duna mellől lőtték fel, és ez rekesztette be az estét. Lassan felszedelőzködtünk, hazaindultunk. Én már most várom a jövő évi alkalmat. Ezt a borozósat. Gyerekekkel, meg a most távol maradottakkal, fent a tangazdaságban. Csak egységben megmaradjuk. És eső ne essen. Éljen a társaság, éljen Klauzál!

Réffy Balázs – 2005. szeptember

* Akonanyílás (akonaszáj): a hordó legnagyobb átmérője mentén létesített körkeresztmetszetű, 20–80 mm átmérőjű, a hordó kezelésére szolgáló furat.

A képekre kattintva azokat nagyobb méretben is megnézheti.


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2017. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (77)
Közhasznúsági jelentések (12)
Egyesületi élet (278)
Közélet (142)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (49)
Emlékév média-megjelenések (0)
Emlékév programnaptár (1)



1848/49 (40)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (21)
Díszpolgárok (16)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (96)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (31)
Wolf-kripta (13)