Klauzál Gábor
Klauzál Gábor Társaság

Búcsú Felker Győzőtől

2008. december 19-én 82 éves korában, hosszantartó súlyos betegség után, váratlanul elhunyt Egyesületünk tiszteletbeli tagja, Felker Győző helytörténész: szűkebb pátriánk Baross Gábor telep és Budatétény múltjának kimeríthetetlen tudású ismerője, haláláig lelkes kutatója.


Január 17-én a Baross Gábor Telepi Polgári Kör székházában a gyászoló család, barátai és tisztelői között búcsút vettünk Felker Győzőtől, egyesületünk tiszteletbeli tagjától.

* * *



Győző bácsi barossi gyökerei egyidősek a városrész múltjával, a több generáció óta Baross Gábor telepen élő Traupmann-Felker-család története a község alapításától napjainkig átívelő egy évszázadnyi történelmével egybeforrt.

A ház melyben született, s ahol egész életében lakott: a századfordulón Nagy- és Kistétény között felparcellázott Baross Gábor telep 6. állandó háza, 1903-ban építette a fundátor nagyapa Traupmann Béla (1874-1930†) vendéglős, aki a lakás mellett vegyeskereskedést és éttermet is nyitott. Baross Gábor telep hamar népszerűvé lett első vendéglője majd fél évszázadon keresztül volt a barossiak kedvelt szórakozóhelye, ahol nem ritkán id. Járóka Sándor prímás és zenekara is muzsikált.
A Bajáról elszármazott dédnagyapának egyetlen leánya volt: Traupmann Valéria, aki hosszú időn át szolgálva városrészünket Baross Gábor telep és Budatétény egészségügyi védőnője volt. Győző bácsi édesapja vitéz kakaslomniczi Felker Lajos békéscsabai gyógyszerész, családjától távol, az erdélyi Zilahon halt meg.

Az elemi iskola első négy osztályát Baross Gábor telep 2010-ben centenáriumi alapítását, egyidejűleg a Dózsa György úti épületbe költözésének 85. évfordulóját ünneplő: máig egyetlen telepi általános iskolában végezte, míg a gimnázium alsó évfolyamait a budafoki Premontrei-rend gimnáziumának (a II. világháborút követően Állami Szent István Gimnázium, majd 1950-től Budai Nagy Antal Gimnázium) 1937/38-as tanévvel induló első évfolyamán folytatta.
Háború alatt, munka mellett elvégezte a gimnázium felső évfolyamait, a budafoki gépipari technikumban második érettségit tett, majd a mátyásföldi repülőtéren eltöltött rövid leventeszolgálat és a barossi barátokkal együtt, Győrből történt kalandos hazaszökés után, a háborút követően, több mint 40 éven át, 1987. évi nyugdíjazásáig a törökbálinti Mechanikai Művek dolgozója, ahol az ún. TMK (Tervszerűen Megelőző Karbantartórészleg) osztályvezetője, egyidejűleg – hobbijának élve, aranyjelvényes túravezetőként – a vállalat Turista szakosztályának vezetője. Az ’50-es években a Műszaki Egyetem Gépészmérnöki karának néhány szemeszteren át hallgatója volt, ám végül megszakította tanulmányait.

1949-ben feleségül vette a barossi elemi iskolában volt egykori osztálytársát: Kovács Magdolnát, majd 1977-ben másodszor is megházasodva Ágoston Zsuzsannát. Mindkét házasságából egy-egy fia született: a műszerész végzettségű és 35 éven át (2000-ig) atyja nyomdokaiban, szintén a Mechanikai Műveknél dolgozó ifj. Győző (1953) és a programozó, webfejlesztő Viktor (1979).

Még nyugdíjazása évében 1987. őszén, az azon év tavaszán megalakult Budapesti Városvédő Egyesület Tétény-Promontor Munkacsoportjának lett a tagja, Baross Gábor telep immáron teljes idejű helytörténészeként, majd 1999. tavaszán barátjával, a szintén ősbarossi Pelikán Imrével újra életre hívják az 1909-ben alapított Baross Gábor Telepi Polgári Kört, melynek súlyosbodó betegségéig aktív tagja volt.

Közreműködésével több barossi emléktábla és emlékhely létesült városrészünkben, így többek között:

 

- a telepi névadó vasminiszternek és a honalapítóknak emléket állító márványtábla,
a barossi Jézus Szíve templom falán (1999),
- Baross Gábor telep első iskolájának és az itt 1910-1918 közt tanító Richter Józsefnek
emléket állító tábla (2001),
- az 1000 éves Magyarország államalapításának millenniumi és Baross Gábor telep
megalapításának centenáriumi (3,5 tonnás süttői keménymészkő) monolitja a Donát-
-hegyen (2002),
- a Barosson egykoron élt kőfejtők emlékére felállított 2 tonnás mészkő monolit, rajta
a szakma elsőszámú szerszámával a ritzelő, vagy más néven réselő csákánnyal (2002
illetve 2003-ban kerültek fel az emlékműre a városrész kőfejtő családjainak nevei).

Számtalan kisebb írása, jegyzete, előadás-vázlata maradt fenn, melyek mindegyike az általa szeretett Baross Gábor teleppel, az egykor itt élt emberekkel, Családja történetével kapcsolatos emlékeit örökítették meg. Utolsó jelentős írását – melyet a Baross Gábor Telepi Polgári Kör „A Donát-hegyi emlékhely – a XXII. kerület gyöngyszeme” címmel 2006-ban jelentetett meg – már súlyos betegsége idején, nagy akaraterővel vetette papírra, szolgálva ezzel is a közösséget.

Győző bácsihoz fűződő talán legkedvesebb emlékünk, amikor 2002. júniusában egy gombapaprikással fűszerezett helytörténeti ankét alkalmával vendégül látott minket otthonában, hogy kertjében, az egykori Traupmann vendéglő hatalmasra nőtt fái hűvösében, baráti beszélgetés keretében megismertesse velünk Baross Gábor telep sokunk által addig ismeretlen múltját.



Sarnóczay György, Szigeti Zoltán, Dobos Károly, Felker Győző, Mészáros Péter, Garbóci László (takarásban) és Prim György

Felker Győző és Garbóci László
.
.


Összejövetelünket múlt év nyarán szerettük volna megismételni, ám a találkozóra kijelölt időpontokat betegsége miatt folyamatosan halasztani kényszerültünk, míg nem távozásával most már sajnos egyszeri és megismételhetetlenné lett e 6 és félévvel ezelőtti koranyári szombat délután…

A Klauzál Gábor Társaság – túl a számos személyes találkozáson és a számtalan, mindig válaszra kész helytörténeti kalauzolásokon – sok kutatási forrást köszönhet a 2005. évi első közgyűlésünkön tiszteletbeli tagunkká választott Felker Győzőnek. Így többek között a pusztuló Klauzál-(Auguszt)-villáról 1938-ban(!) készített fényképeiből összeállított archív anyagát; barátja, a néhai Ujhelyi István (az egykori Lapkiadó Vállalat általános igazgatóhelyettese, illetve a MAFOSZ (Magyar Amatőr Fotósok Országos Szövetsége) alelnöke) gyűjtéséből lemásolt 1860-as években készült Klauzál Gábor és (tudtunkkal máig egyetlen) Klauzál Gáborné Schmidt Emmáról készült fényképpárt; a múlt évi Budatétényi Ősök Napja rendezvényünkön levetített és meghallgatott, az 1988-ban felszámolt budatétényi temető mementójaként készített dokumentációt és hanganyagot.



„A pusztuló Klauzál-villa”

Dobos Károly és Felker Győző


Az 1860-as évek-béli kabinetkép másolata és a gyűjteményünkbe került eredetije


„Akit szerettünk, nem feledjük,
Bármit beszéljen ajakunk.
Megrezzenünk, ha szóba hozzák,
Őt áldjuk, hogyha meghalunk.”
(Reviczky)

Kedves Győző!
E sorokkal búcsúzunk Tőled, nyugodj békében! Őrizzük emlékedet és ápoljuk örökségedet!


Hódi Szabolcs – 2009. január




Sed fugit interea fugit irreparabile tempus
(De közben fut, fut jóvátehetetlenül az idő – Vergilius)

A Savoyai Jenő Asztaltársaság - az Alapító Okiratában megfogalmazott, a múlt emlékeinek feltárására vonatkozó célkitűzéseivel összhangban - 1992-ben önélet- és családtörténet írói pályázatot hirdetett Budafok-Tétény polgárainak. Az 1993-ban záruló pályázatra beérkezett dolgozatok között, örömmel fedeztük fel - a Budapesti Városvédő Egyesület Promontor-Tétény munkacsoportjában évek óta aktívan ténykedő, több helyi kulturális és történeti értékre figyelmünket felhívó, helytörténeti előadásairól addigra már jól ismert - Felker Győző barátunk kéziratát is.
A 44 lapoldalnyi írásművet végig olvasva, a bíráló bizottság egyhangúlag állapította meg, hogy írója ezzel a dolgozattal messze felül-múlta a pályázati kiírásban megfogalmazott követelményeket: egy Ember önéletírásán túl, egy őshonos helyi Család történetének bemutatásán keresztül, egész Baross Gábor-telep történelme e lapokra került. A szerző díjazására vonatkozó döntés meghozatala nem volt nehéz...

A Traupmann-Felker-család leszármazási táblája
Felker Győző „Visszatekintés Baross Gábor telep és környékének múltjában...” című kézirata - a pályázat kiírásainak megfelelően - jelenleg is a Savoyai Jenő Asztaltársaság tulajdonát képezi, annak közzétételére az Asztaltársaság „Lapok Promontor és Tétény történelméből - Litterae de historia Promontorii et Theten” - könyvsorozatának egy későbbi kötetében kerül sor.


Bartos Mihály m.p.
a Savoyai Jenő Asztaltársaság alelnöke

 



Felker Győző búcsúztatása

2009. január 17-én szombaton, 11 órai kezdettel búcsúztatják a Baross Gábor Telepi Polgári Kör székházában barátai és tisztelői a 82 éves korában elhunyt Felker Győzőt.


A búcsúztatás értesítője:




A Baross Gábor Telepi Polgári Kör elnökének, az idén 90. évébe lépő Pelikán Imrének, Budafok-Tétény díszpolgárának felkérésünkre írt búcsúja barátjától:


Felker Győző



1926. április 2-án született Baross Gábor Telepen Traupmann Béla nagypapája házában, ahol élete végéig lakott.
Már fiatal korában apa nélkül nevelkedett, édesanyja, Traupmann Vali nevelésével. Premontrei gimnázium után néhány évet budai cégeknél dolgozott, majd élete túlnyomó részét a Mechanikai Műveknél, mint osztályvezető.
Sokoldalú ember volt, szerette a turisztikát, amit magas fokon művelt. Ezért nevezte ki
a Mechanikai Művek túravezetőnek.
A világot összejárta a gyár buszával és mindenütt gyűjtött. Igen értékes kőgyűjteménye, kerámia- és éremgyűjteménye van. Nagyon szeretett foglalkozni a honismerettel. Sokszor jelentek meg ezzel kapcsolatos cikkei újságokban, folyóiratokban.
Foglalkozott a megszűnt gyárak (Gumigyár, Gyufagyár, Zománcgyár) történetével, és legutóbb a budatétényi temetővel is.
Nagy sikert aratott a „Donát-hegyi emlékhely a XXII. Kerület gyöngyszeme” című könyve. Érdekelte a környékben élők érdekes véleménye, ezeket jegyzet formában és magnóval rögzítette.
A családdal megbeszélve a Polgári Körrel kapcsolatos emlékeket a Polgári Kör átveszi és archívumba berakja.
Az 1909-ben alapított és 1999-ben újjáalapított Baross Gábor Telepi Polgári Kör alapító tagja volt, Felker Győzővel közösen szerveztük a Civil szervezetünket. Igen lelkes és tehetséges segítőm volt. A betegsége sajnos pár év után jelentkezett majd váratlan halála nagy veszteség a Polgári Körnek.
Hálával tartozunk a Vele töltött évekért, a családjának őszinte részvétünk.
Magam részéről mint ősi barossi, barát, öreg cserkész búcsúzom Tőled, Isten Veled, nyugodjál békében.


Pelikán Imre
Baross Gábor Telepi Polgári Kör
elnöke





Kedves Győző Bácsi!


Idestova már 5 éve, hogy egy kissé hűvös, szélfútta, de pezsgéssel teli májusi délutánon – Hódi Szabolcs barátunkkal közösen – meglátogattunk mesés Baross Gábor telepi otthonodban. Belépve a számtalan emléket és relikviát, pazar gyűjteményeket rejtő birodalmadban különös atmoszférát éreztem: olyat, amilyet még addig sehol máshol.




Nappalid néma mementói közt tekintetem ide-oda siklott: képtelen voltam befogadni azt a mennyiségű érdekességet és kincset, ami hirtelen elém tárult. Már akkor lenyűgözött hihetetlen emberszereteted és tudásod, tenni akarásod, pozitív értelemben vett ügybuzgóságod, amikkel bennünket – és másokat is – körülvettél.

Azon a délutánon azért mentünk Hozzád, drága Győző Bácsi, hogy mesélj. Mesélj a múltról, az életedről és természetesen a Gyárról, a Mechanikai Művekről. Mivel munkásságod zömmel az egykori gyáróriáshoz volt köthető, ezért elhatároztuk, hogy a készülő – és sajnos ez idáig meg nem publikált írásom – alappillére Te leszel. Te és a „Vezér”. E beszélgetésre szerencsére sikerült elhívnod egykori főnöködet, dr. Sátor Jánost is, aki 1982-ig volt a gyár vezérigazgatója. Előttem van, ahogy a finomságoktól roskadozó asztal és nektári bor mellett üldögélve, közösen, néha könnyed humorral fűszerezve idéztétek fel az elröpült évtizedeket, a sok szép emléket. Megállítottátok az időt, mi pedig visszacsöppentünk a múltba. E naptól datálható barátságunk. Eszembe jutnak későbbi telefonhívásaid, invitálásaid, amelyeknek sajnos már csak egyszer tudtam eleget tenni. Nem sejtettem, hogy akkor foglak utoljára látni. Elkéstem…

2008. december 19-én, hosszú, méltón viselt szenvedések után hagytál itt minket. Ezt megelőzően, pontosan egy hónapnyi különbséggel, november 19-én hunyt el „Vezéred”, dr. Sátor János, akihez szinte életöltőnyi barátság fűzött. Hangotokat magnószalag őrzi; visszaemlékezéseiteket pedig, ígérem, átadjuk az utókor számára!

Drága Győző bácsi! Halálod nagyon megrendített, s bár „idegenlégiósként” (csepeli lakosként) nem sokszor tudtam Veled találkozni, de tudnod kell: hatalmas, pótolhatatlan űr maradt utánad nem csak a szívünkben, hanem a Baross Gábor telep, mitöbb, a XXII. kerület egésze számára!

Emléked, munkásságod megőrizzük, nyugodjál békében, Győző Bácsi!


Petz Nándor
helytörténész, kutató

* * *

Az oldalt összeállították: Hódi Szabolcs, Bartos Mihály  – 2009. január


Nyomtatható verzió, nyomtatás Továbbküldés, ajánlás

 

Adószámunk:
18474048-1-43
Köszönjük, ha a 2017. évi adóbevallása elkészítésekor gondol a Klauzál Gábor Társaságra és támogatja egyesületünk tevékenységét személyi jövedelemadójának
1 %-ával
, ezzel Ön is hozzájárul a Podmaniczky-díjjal kitüntetett civil, értékőrző és értékteremtő, közösségszervező tevékenységünkhöz, honlapunk fenntartásához és rendezvényeinkhez.

KÖSZÖNJÜK!


Adomány-köszönő emléklap


Adomány-köszönő emlékplakett

Klauzál Gábor (77)
Közhasznúsági jelentések (12)
Egyesületi élet (278)
Közélet (142)
Klauzál Gyűjtemény (7)



KLAUZÁL 150 EMLÉKÉV (49)
Emlékév média-megjelenések (0)
Emlékév programnaptár (1)



1848/49 (40)
Barangolások (33)
Budatétényi Ősök Napja (21)
Díszpolgárok (16)
Helytörténet (18)
Kastélymúzeum (19)
Klauzál Napok Tétényben (96)
Lics Pincészet (15)
Történelmi szalon (32)
Wolf-kripta (13)